Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-19 / 7. szám

Amikor a fogyó- kúra már nem ­használ és a fő- Bn Iösleges kilókat j nem sikerül „le- deí dobni“, a helyes ruházattal kell elsimítani az előnytelen alakot. Ehhez elsősor­ban is be kell ismernünk, hogy kövérek, ill. molettek va­gyunk, másodsorban tudni kell, mit lehet viselnünk és mit a számunkra és mi előnytelen. Kezdjük az anyagokkal, mert néha nem is a ruhadarab előnytelen, hanem a helytelenül megválasztott anyag. Kövéreknek nem elő­nyös az igen vastag szövetek sem ruhára, sem szoknyára, továbbá nem való nekik a szilon, a zsorzsett, muszlin, tüli, vagy bár­milyen más áttetsző anyag, mert ezek mind kövérítenek. A bársony és a tiszta selyem bársony, a taft és a tiszta selyem taít sem nekik való viselet, s ugyanez vonatkozik a kötött ruhákra is. Ruhára olyan szövet alkalmas, amely nem túl vastag és nem túl vékony, szoknyára a gabardén vagy hasonló minőségű szövet, valamint a tesil. Nyárra előnyös a „sidara“, a karton, a lenvászon, selymek közül a vastagabb és nem nyúlós müselymek. Estélyire megfelel a brokát, a vastagabb csipke és a ripsz. Ami az anyag mintáját illeti, legelőnyösebb persze a hosz- szában csíkos, a kockás anyagoktól és minden nagy, feltűnő mintástól viszont őrizkedniük kell, A pepita, amennyiben szolid és igen apró, szoknyának vagy két­részes ruhának viselhető. Kövéreknek igen előnytelen a szoknya­blúz, kivéve ha a blúz egyenes szabású és kikötés (ez vonatkozik a molettekre is.) Legelőnyösebb részükre az egybeszabott ruha, a kétrészes ruhák és a kiskosztümök, valamint az egyenes kabátkájú kosztümök és a ruhakomplék. A ruhák főleg gallér- hélküliek legyenek, lehet kereken a nyakhoz is, vagy spicces kivágásúak. (Folytatjuk) nem, mi előnyös „TÜL HIDEG A TÉL“: 1. A» orr vörösségét nagyon sok kö­rülmény okozhatja. Ha csak akkor vörösödik meg, amikor sokáig van hideg levegőn, ich- tiolos kenőcs használata kell hogy eredményre vezessen. Kint sose fújjon orrot, mert előfordulhat, hogy nem törüli meg eléggé, s már ki is vörö- södhet, sőt ki is sebesedhet. 2. Arca nagyon száraz, szap­pannal egyáltalán nem moshat­ja, s meleg vízben^sem. A leg­jobb: ha minden este, lefekvés előtt olajba vagy nyers tejbe mártott vattával törüli át. Reg­gel bóraxszal lágyított vízben öblítse meg egy kicsit, máskor vizet az arcára ne is tegyen. Jót tenne még, ha hetenként kétszer majonéz pakolást al­kalmazna: egy tojás sárgáját egy kávéskanál olajjal és né­hány csepp citromlével elke­verünk, s a sűrű masszát ar­cunkra kenjük. Tiz perc múlva langyos vízzél mossuk le. Zsí­ros krém állandó használata természetesen igen fontos. Csakis puha törülközőbe törül­közzön, és arcét ne dörzsölje, csak óvatosan érintse hozzá a törülközőt. „TAMARA“: A fagydaganatot föitétlén mutassa meg orvos­nak. Bizony, az ilyen makacs fagyás nagyon fájdalmas. Mi egyelőre csak a vérkeringést felfrissítő váltott fürdőket ajánljuk: vegyen két nagy edényt, egyikbe forró, másikba hideg vizet öntsön. Addig áz­tassa lábát a forróban, amíg csak bírja, akkor tegye át a hidegbe, s addig hagyja bent, míg ujjai gémberedni kezde­nek. Ekkor vissza a forróba, majd hidegbe s ezt néhányszor megismételve a forróval befe­jezni. Az orvos bizonyéra előír majd valamilyen ichtiolos vagy jódos kenőcsöt (amit lelkiis­meretesen használjon!), s az is lehet, hogy diatermiára vagy kvarcbesugárzásra is utalja. Mindig kényelmes, nem szűk cipőt viseljen, meleg harisnyát és bokazoknit, sőt ajánlatos, hogy éjszaka is puha, meleg zokniban aludjon. (A rózsaszín taftmintát későn küldte, hozzá­való modellt a farsangban már nem közölhetünk. A sárga anyaghoz hamarosan tervezünk modellt és március folyamán közöljük.) • • « é «» • • o • „Fifi": A felvételi vizs- 0 gára nem szükséges új ru­hát csináltatnia erre az al­® kálómra teljeser megfelel • egy jó vonalú szoknya, hoz­zá szép egyszínű pulóver vagy egy egyszínű szövet­• ruha A hosszúnadrág kizá- 0 rőlagosan sportoláshoz al­kalmas. H3 ül ül „HARMÓNIA“: 1. A kéz vö­rössége ellen a leghatásosabb mód a paradicsom vagy uborka pakolás. A szeletekre vágott uborkát (most télen persze fa­gyasztottat) gézzel kezünkre kötjük, és kb. egy óráig így hagyjuk. Az öblítés után szá­razra megtörüljük. (Nyáron jó, ha a nyers uborka kifacsart levében mossuk kezünket.) Al­kalmazhat továbbá citromleves dörzsöléseket is. Keze durvaságának rendbe­hozására lefekvés előtt olajos fürdőt ajánlunk: friss olajat jó melegre melegítünk, s 5-10 percig áztatjuk benne kezün­ket. Utána éppen csak egy ki­csit megtörüljük s vékony kesztyűt húzunk rá, s rajta hagyjuk egész éjszaka. Külön­ben pedig minden este meleg vízben mossa meg s jó minő­ségű krémmel kenje be kezét. Nagyon kell vigyázni arra, hogy minden kézmosás után puha törülközővel jó szárazra törülje és zsíros krémmel bekenje. Hideg vízben ne mosson kezet és sose menjen félig nedves kézzel a levegőre. 2. Szempil­láját kozmetikussal festesse be. 3. Ahogy leírta bútorát, a be­küldött mintából készített szárnyfügpöny alkalmas és szép (azon az oldalán kell al­kalmazni, ahogy a foteleken van). Maga is valószínűleg erre gondol és nem drapériára, ami az ablak fölötti fodorszerü kis függöny, mert ez már nem di­vatos. A falak mintás festése most nem divat, csak az egy­színű, mégpedig pasztellszínek. A beküldött mintához illene, ha a két szemben lévő fal citrom­sárga és a másik két szemben- lévő fa! halványzöld vagy ró­zsaszín lenne. „HILDA": Tekintettel arra, hogy a Krkonošeban még már­ciusban is sok lesz a hó, kife­jezetten sportos-öltözéket aján­lunk. A legpraktikusabb a sí­öltöny, még ha nem is siznek, csak ebben az esetben a síba­kancs helyett meleg téli cipó szükséges. így felöltözve utaz­hatnak is. A síöltönyhöz 1-2 olyan pulóvert, ill. meleg blúzt (esetleg mellénnyel) vigyen, amit nem kimondottan a sí­zéshez visel, hanem az üdülő­ben vesz fel. Ugyanígy férjé­nek is szüksége lesz 1-2 fla- nellingre és egy pulóverre. Estére egy jobb szövetruhára kell számítani, a férjének öl­tönyre Amennyiben azonban a rekreációjuk kifejezetten vala­milyen üdülőházba szól a he­gyekben, úgy a síöltönyön kí­vül ne vigyenek magukkal mást. A LELKIISMERET Egy ember életkorát sze­mélyazonossági igazolványából, születési anyakönyvi kivonatá­ból tudhatjuk meg Egy ember életéről azonban nem életkora alapján ítélünk hanem asze­rint. hogyan él ezen a Földön. Az ukrajnai Viszokoje faluban lakik egy idős asszony — Na- gyezsda Grigorjevna Zaglada munkacsapatvezető — aki nagyszerűen érti a módját, ho­gyan lehet minél több kukori­cát, lent. cukorrépát termesz­teni. Nemrégiben találkoztam vele, meglátogattam otthoná­ban. elbeszélgettünk a mind­kettőnket, s rajtunk kívül még rengeteg embert érdeklő dol­gokról. Sok mindent tudtam már Nagyezsda Grigorjevnáról, sőt önök is ismerik őt, hiszen la­punk egyik tavalyi számában beszélt önmagáról életéről. Mégis elcsodálkoztam, ami­kor megmondta, hogy hamaro­san hetvenéves l°sz, hisz annyi fiatalos, töretlen erő árad eb­ből az idős asszonyból. De piennyi fáradtságot, munkát, bölcsességet, jóságot is tartal­maz az ő élete! Azonban nem az évek száma, hanem a lelki nagyság miatt érzem hatalmasnak életét. Az elmúlt nyáron több szov­jet újság közölte Nagyezsda Zagladának dolgozó társaihoz intézett levelét, ő indította el a földművesek lelkiismeretes és becsületes munkájáról1 folyó vitát. Előfordul, hogy az ember sokat töpreng azon, ami izgat­ja, vagy amit maga körül ta­pasztal. S aztán elérkezik egy pillanat, amikor ki kell monda­ni az emberek előtt mindazt, ami a szívét nyomja. Nagyezsda Grigorjevna sza­vaiból megértettem, hogy vele is ez történt. Sokat töprengett, amikor el­nézte a bevetett földeket a sarjadó vetést, mely úgy tört elő a föld mélyéből, mint sok­sok zöld színű, vékony, hegyes lángnyelv. Itt van történetesen két te­rület egészen köze! egymás­hoz. Ha esik az eső. egyformán öntözi, ha süt ä nap. egyaránt melengeti mind a kettőt. Ha pedig lehullott a hő, egyforma vastag puha takaró borítja őket. Mindkét parcellát ugyanazok a gépek művelik s egyformán is trágyázzák a talajt. Egy égbolt alatt, együtt lélegiik mind a kettő. És mégis teljesen különböző. Az egyik táblán szívet gyö­nyörködtető vetés sarjad, míg a másikon gyéren nőtt, satnya szárakat lenget a szél. Mi lehet ennek az oka? Lát­szólag azonosak voltak a kö­rülmények. s a munkát is egyenlően osztották el. Csak egy dolog nem volt egyforma: a lelkiismeret. Vagy­is egyes emberek lelkiismere­tesek voltak, mások viszont kevésbé. Ezért kezdett a lelkiismeret­ről beszélni dolgozó társaival Nagyezsda Zaglada, ez a dolgos kezű, okos, tiszta szívű asszony. De hát mi is az a lelkiisme­ret, mi az az érzés, amiről Nagyezsda Zaglada szólt? A lelkiismeret, melyről dol­gozó társainak beszélt, nem csupán munkájuk becsületes elvégzését, nem csupán a szor­galmat, a gondosságot vagy a tisztességes munkát jelenti. A lelkiismeretesség mindenek­előtt mély, pártos felelősség- érzet melyet önmagáért, má­sokért mindenkiért érez az ember, olyan érzés, amely min­dig velünk van, állandóan ott lakozik az emberben. Az emberek szívében kiala­kuló érzések általában külön­böznek egymástól, a „minősé- gük“-től és attól függően, hogy milyen fokra emelkedett az érzés. Az emberek másként szeret­nek, másként boldogok, más­ként örülnek és másként vise­lik el bánatukat. Ügy vélem, hogy a mi érzés­világunkban a lelkiismeret fo­galma is megváltozott, sokkal mélyebb értelmet nyert. A becsületes munka és a ka­pott feladat pontos teljesítésé­nek szokásos fogalmával szem­ben a lelkiismeretes munka már a nagyfokú állampolgári TATJÁNA TESSZ: felelősségérzet magasabb szín- hattam a számat, amikor máris vonalát jelenti. Nemcsak azért egy köcsög tej házi sütésű érzünk felelősséget, amit ma- almástészta és finom lepény gunk teszünk, hanem azért is, került az asztalra.. Tejet amit velünk együtt dolgozó ittam a vastagszélű csuporból, embertársaink tesznek. figyeltem a szemben ülő asz­Ha az ember az embernek szony jóságos, ráncoktól ba- barátja, akkor mindenkor fele- rázdált arcát, hallgattam lágy- Iős is érte. szavú ukrán beszédét, és úgy Az életünket szabályozó er- éreztem, hogy ez a nyájas szü- kölcsi kódexben, a nagyszerű lői hajlék gyöngéd melegséget erkölcsi törvénykönyvben ez ébreszt a szívemben ... áll- „Az ember az embernek Nagyezsda Grigorjevna pedig barátja, elvtársa, testvére“, olyan természetes hévvel és S a barátság, elvtársiasság és meghitten beszélt, mint ahogy testvériség e csodálatos érzé- az ember általában az olyasmi- séböl fakad az ember lelkében ról beszél, ami gyakran foglal- a másokért érzett felelősség, koztatja. mely semmivel sem kisebb az - — Képzelj csak magad elé, önmagunk iránti felelősségnél, leikecském, egy tágas nagy Nagyezsda Zaglada ukrán mezőt, amin egy ember dolgo- kolhozparasztasszony a lelkiis- zik. Ketten vannak csak: ő meg meretes munkáról, a lelkiis- a föld Az ember meg hirtelen meretes életről akart beszél- gondol egyet: „Várjunk csak, getni dolgozó társaival ottho- túljárok én az eszeden! Amit nában, a saját kolhozában és nem végeztem el, azt majd el- falujában. De a beszélgetés oly végzi az anyaföld. Elég ereje nagy érdeklődést váltott ki, van, boldogul nélkülem is...“ hogy meghallotta az egész or- Ez az ember be akarta csapni szág. * a földet is, önmagát is, az em­Mint izzó szikra, mint fénylő ■ bereket is. Ügy gondolta, egye- csillag röppent magasba Viszo- dűl van, nem láthatja meg kője faluból egy ember kincset' senki, hogy mit csinál. így érő szava, s eljutott az ország gondolta, de tévedett, minden zugába. Az emberek Nagyezsda Grigorjevna kis mindenütt meghallották e szót, szünetet tartott. amit elkezdett, hogy csak fél szívvel éljei), hogy csak félfg szolgálja az embereket. — Vendéglátóm újra kis szünetet tartott. — Vannak persze más­fajta emberek is ... Akikben a Ielkiismeret mélyen alszik. Akkor is alszik, amikor az em­ber dolgozik, akkír is, amikor* azNember maga is alszik. S ez hogyan történhetett meg, miért nem figyeltünk fel erre seri mi, sem az ilyen emberek — ez más kérdés. De ezek az em­berek nem a lelkiismeretük szerint dolgoznak. S az ilyen munkát még nézni is rossz. Elgondolkozott: — A lelkiismeretet nem le­het kézről kézre adni! Ném lehet kölcsönadni, mint a pénzt, nem leriet elkészíteni receptre vagy tanácsra... Nagyezsda Grigorjevna rám­nézett, felemelte rövid, erüs, napégette ujját, s szinte ünne­pélyesen mondta: — A lelkiismeretet, leikecs­kém, csak felébreszteni lehet... S újra éreztem annak a nyílt, csodálatos hullámnak az ere­jét, amely ebből az okos, érzé­sekben gazdag, egyszerű szov­jet asszonyból áradt. Életünk­ben egyre mélyebben gyöke- réznek, egyre erősebbek annak a magasfokú felelősségnek a lenini elvei, amelyet minden — magas vagy alacsony beosztású Nagyezsda Grigorjevna Zaglada, Irina Babies újságírónő és T. Tessz írónő Viszokojéban és válaszoltak rá. A falu levél­hordója jó párszor megtette az utat a postától a fehérre me­szelt házikóig vezető ösvényen. Minden nap tele táskával hozta a fehér, sötét- és világoskék borítékokat. levelezőlapokat, táviratokat, melyek mind egy címre. Nagyezsda Grigorjevna Zaglada címére érkeztek. Ott járt a postás aznap is, amikor látogatóban voltam Na­gyezsda Zagladánál. A levele­ket az asztalra tette, s a háta mögül én is odanéztem. Akadt ott levél mindenfelől! A külön­böző köztársaságokból, a közeli és távoli területekről, hazánk­ból és külföldről egyaránt... Szavaira nemcsak földművelő emberek válaszoltak. Írtak Viszokoje faluba munkások és pedagógusok, mérnökök és or­vosok, különböző foglalkozású és különböző sorsú emberek... De vajon miért írtak egy is­meretlen, idős asszonynak, aki messze tőlük, egy távoli falu­ban él, ott, ahol soha nem is jártak? Bizonyára azért, mert ez az asszony éppen azt mondta ki, amin ők is sokszor töprengtek már, s amiről maguk is beszél­ni szerettek volna. Ezúttal csak arról a beszél­getésről számolok be önöknek, amelyet ottjártamkor Nagyezs­da Grigorjevnával folytattam. Nagyezsda Grigorjevna nem­régiben tért haza Zsitomirból, ahová tanácstagi kötelességei szólították. Figyelmesen néze­getett, majd egyszerre így szólt: — Nem maradsz nálunk egy kicsit, kislányóm? Kipihennéd magad ... Olyan sovány, olyan fáradt vagy. Maradj itt vagy két hétre, hamarosan rendbe­jössz az itteni levegőn ... Valóban fáradt voltam: haj­nalban indultam repülőgéppel Moszkvából, s egész nap autón ültem, míg Kijevből eljutottam Viszokojéba. Ráadásul eltéved­tem a mezei utakon, és meg is áztam. Még válaszra sem nyit­-<• Aztán hazamegy az ember, de a lelkiismeret is vele tart ám. Az ember már elaludna, de a lelkiismeret nem alszik! S az ember sem tud aludni. Csak forgolódik, a lelkiismeret meg nem hagyja nyugodni egyre suttog a fülébe... Ha pedig az ember mégis elalud­na, a lelkiismeret éjnek idején is felriasztja. Arra kényszeríti, hogy újból gondolja végig, amit tett. Ha valamit nem fe­jezett be. kényszeríti, hogy befejezze. Ha valamit rosszul csinál, kényszeríti, hogy kija­vítsa a hibát. Nem hagy neki nyugtot, pihenést, amíg meg nem teszi mindazt amit köve­tel tőle. Mert a lelkiismeret — az ember része. S ha az em­berben él a lelkiismeret, akkor nem tűri, hogy félbehagyja, — dolgozó érez a párttól, a néptől kapott feladata iránt. S akkor még arra is gondol­tam, hogy napjainkban a „jő érzés" fogalma amiről már Puskin, a nagy orosz költő is beszélt, rendkívül mély és fon­tos értelmezést nyert. A jó és becsületes érzések a Földön mindenütt harcot vívnak a go­nosz kegyetlen, embertelen érzések ellen. A magasfokú lelkiismeretes­ség fogalmát — amikor az ember mindenért felelősnek érzi magát önmagád ti, a nép­pel, korával szemb n —' már új módon értelmezzük. A lelkiismeretességet magas mércével mérjük. S gyanilyen mérték szerint ít.ijük meg azokat, akikben nem él a lelki­ismeret. EGY ÖTÉVES KISFIÚ SZÖRNYŰ KALANDJA Menekülés a krokodil torkából Szerencsés kimenetelű szerencsétlenségről adtak hírt az angol lapok. Egy vadásztársaság a kenyai fő­várostól mintegy 300 kilo­méternyire az Uaso Nyiro- folyóban fürdött. A kompá­nia egyik tagja, Kenmuire Gordon magával vitte ötéves unokaöccsét is a kis John­ny Palmert. A gyerek elein­te vidáman lubickolt a fel­nőttekkel, majd váratlanul gyors tempókkal eltávolo­dott a társaságtól: nyilván rájuk akart ijeszteni. Sze-' gény gyerek, maga sem hit­te volna, hogy néhány pilla­naton belül ez túlságosan jól fog sikerülni neki. A felnőttek egyszer csak rémült sikoltást hallottak. Elszörnyedve látták, hogy egy mintegy három és fél méteres krokodil elkapta a kis Johnny lábát. Az egyik férfi hamarjában egy husán­got kerített és fejbe vágta a krokodilt. A krokodil ugyan elen­gedte Johnnyt, de\ levetette a hátára mászott nagy­bácsit. Mikor a férfi újra felbukkant a víz alól, két­ségbeesve látta, hogy a ra­gadozó ezúttal fejénél fogva ragadta meg ismét a sze­rencsétlen kisfiút. A tár­saság egyik tagja közben elérte a kikötött csónakot, s azzal indult támadásra a krokodil ellen. Az, egy eve­zővel rámért ütés hatására, egy pillanatra elengedte a gyereket, hogy most már a csuklójánál ragadja meg. A vadásztársaságnak csupán a harmadik támadás után sikerült kimentenie a kis­fiút a ragadozó torkából. Az ötéves Johnny Palmer né­hány perc alatt háromszor is szembe nézett a halállal, de végül is szörnyű kaland­ját néhány kisebb-nagyobb karcolással megúszta. ÚJ IFJÚSÁG — ■ CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Sínen; a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava l’ratská 9. — Telefon 44S-41 — PoMafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés egy évre 31 20 — Terjeszti a Posts Hírlapszolgálata előfizetni lehet minden postán. - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. — A lapot külföld számára a Poátový Novinový Úrad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jlndŕlšská ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31087

Next

/
Thumbnails
Contents