Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-08 / 1. szám

Tiszta zenéjű szavak Buborék pattan nézd a vizet csendbe még egyszer bejárom a víz árad buborék pattan se- a fölázott rétet tavaszra klvi- hol egy siető ember sehol egy rít itt az élet Buborék pattan bogár sehol egy madár rohan felhő virágzik hol vagy most az ár selyem-csipke-brokát- hol vagy tegnapi ábránd? kis sima és érintetlen mint a friss hajó úszik a nagy Dunán át ködök mint a szűz most-pat- itt szerettem én szét Törő tant-bimbójú szerelem. Mártát ezen a helyen ezen a Az ég veled az ég veled parton hiába elmúlt nem én tegnapi nyár-csoda tegnapi akartam nem én akartam mé- tűz gis tán jobb így buborék volt a fákon sárga csók remeg csak és széjjelpattant Nőnek az ég veled az ég veled előttem a csendes esték őszi Titkoltam eddig hogy sze- homály ring rézszínű fákon retlek titkoltam eddig ilyen sehol egy madár sehol egy bo- vagyok az esővert fákkal bő- gár sehol egy ember aki kiál- logatok támad a szél a szél tőn vagy csak halkan csak tied vagyok buborék pattan, egész halkan mondaná maradj nézd a vizet indul a szó a szó' maradj még siet mint áradat elhagyja friss Olcsó a könny ajkamat a szó siet értsd a olcsó a csók szót a szavak muzsikálnak hiá- csendes az est ba emelnek eléje gátat rontás fáradt az ég nem fogja el a szó és ég a a felhők sírnak szó és ömlik mint az áradat, Buborék pattan és siet siet mint a hajnali fény indulnak csodás tisztuló vizek Buborék pattan és siet siet sár és virág nő indulnak csodás tisztuló Forrástól tengerig forrástól vizek tengerig duzzadva áradva mint a lejtőn csorda ázik a szavak a mélyből fölszakad­öreg csordás nem pipázik nak utat törnek a szívhez a jó kutyája se ugat szívhez nagy akarat buzog ben­felszántották az ugart nem is s mindig áradóbb nem Buborék pattan szivárvány apad nő nem apad nyílik itt vagyok otthon egész Ilyen vagyok ilyen bilincse- a sírig ide kovácsolt az élet két gátakat szakítani bíró em- ki tudja hogyan lesz tovább bér ide kovácsolva ehhez a izzik körül a föld Európában földhöz ehhez a néphez ehhez a a csend sír a falunkból tegnap sorshoz ezekhez a tiszta ze- megint elmentek messzire hár- néjű szavakhoz ide kovácsol- man én holnap indulok este a va bölcsőtől a sírig. Ennyit hallottam csak... Nemrégiben egy, mondhatnám mindennapi eseménynek vol­tam tanúja. A vonaton együtt utaztam fiúkkal, lányokkal. Valamennyien diákok voltak és hazafelé igyekeztek. Kettő könyvvel a kezében ült, a többiek beszélgettek, han­goskodtak s időnként egy tranzistoros rádiót hallgattak. Igen, időnként, mert csak akkor kapcsolták be, ha jó dzsesszt közvetítettek. Ilyenkor az olvasást is abbahagyták és ki a fejét, ki pedig a lábát mozgatta a zene ütemére. „Kár hogy nem szól hangosabban — mondogatták, a dzsesszt csak úgy lehet élvezni ha bömböl a rádió. Eh inkább a halk zenét sze­retem, nagyon kellemes úgy az olvasás szól közbe valaki. Ugyan, olvasni! Ki olvas ha ilyen jó számokat hallhat. A kö­telező olvasmányt is megnézem inkább filmen, az kevesebb fáradtsággal jár... Ennyi volt mindössze amit a beszélgetésükből hallottam, mert leszálltam a vonatról. Később elgondolkoztam a hallot­takon. Valóban. Manapság gyakran látni embereket tranzisz­toros rádióval a hónuk alatt. Ahová azelőtt könyvet vittek, például utazáshoz, váróterembe, most a rádiót viszik. Mégis azt hiszem nem lehet összekeverni a könyvet a tánc­zene élvezetével. Aki valóban szereti a könyvet, annak egy értékes, szép könyv élményét sohasem tudja pótolni semmi­lyen dzsessz- vagy twiszt-zene. Még a televíziók, tranzisto­ros rádiók korában is a legjobb, legmeghittebb barát a könyv marad. Bittera Gabriella Kéz a kézben A CSSZBSZ ÉS A CSEMADOK más véleményét. Annak elle- EGYÜTTMÜKÖDÉSE nére, hogy Tóth András még­csak néhány hónapja van a Néhány hónapja a Csehszlo- CSSZBSZ járási titkárságán, az vák Szovjet Baráti Szövetség együttműködés már e néhány Szlovákiai Bizottsága és a hónap alatt is szépen gyümöl- Csehszlovákiai Magyar Dolgo- csözött. zók Kultúregyesületének Köz- De így volt azelőtt is, mi­ponti Bizottsága együttműkö- kor a járási titkár szerepét dési szerződést kötött. A hét Fehér Lídia töltötte be. A pontból álló egyezmény többek munkásmozgalom tapasztalt között leszögezi, hogy egymás harcosa és a lendületéről, szer­rendezvényeire a CSSZBSZ elő- vezőképességéről jól ismert adókat, a CSEMADOK viszont Fél Miklós, mindig megbeszél- kulturális együtteseket ad; a ték a teendőket, közösen szer­két szervezet dolgozói kiese- vezték az akciókat, kölcsönö- rélik a politikai és kulturális sen segítették egymást, munka terén szerzett tapasz- A CSEMADOK eredményeit talataikat, kölcsönösen népsze- egy kicsit mindig a CSSZBSZ rüsítik rendezvényeiket s átjárási titkársága dolgozóinak jövőben az eddiginél is jobban ’.a segítsége, a CSSZBSZ ered­fogják segíteni egymást A két testvérszervezet egyéb­ként már az egyezmény meg­kötése előtt is baráti együtt­működésben dolgozott. Az egy­mást segítés formájának pon­tokba rögzítése azonban tovább szilárdította a barátságöt. A CSEMADOK és a CSSZBSZ kéz a kézben, népszerűsíti a Szovjetunió politikai, gazdasá­gi és kulturális eredményeit, segíti a kommunizmus építésé­nek az ügyét, nevel a proletár nemzetköziségre és a szocia­lista hazafiságra. Az egyezmény eredményének a vizsgálata azonban mégsem lesz felesle­ges. i Az együttműködés a köz­ponttól — ahol a szervezet ve­zetői rendszeresen megbeszé­lik a teendőket, gyakran közö­sen jelerifetik meg a különféle műsorfüzeteket és a tanulmá­nyi segédanyagokat — a já­rási vezetőségeken át a helyi szervezetekig nagyon sokrétű. Egy rövid cikk keretében le­hetetlen akárcsak érinteni is mindazt, amit a két szerv egy­más érdekében országos vi­szonylatban kifejt. El is te­kintünk az ilyen értelmű fel­sorolástól. Inkább egyetlen já­rás munkáját vizsgáljuk. Az így nyert ismereteket azonban olyan szándékkal közöljük, hogy a járásonként alkalma­zott munkaforma jellemző a CSSZBSZ és a CSEMADOK együttműködésére országos vi­szonylatban is. A dunaszerdahelyi járás, amelyről beszámolónk szól, nem tartozik sem a legjobb, sem a legrosszabb járások közé. Bár vannak kimagasló eredményeik — munkájuk egészben véve átlagos. A jó együttműködés egyik biztosítéka: a két járási tit­kárság dolgozóinak személyes kapcsolata. A CSEMADOK-ot képviselő Fél Miklós, és a CSSZBSZ-t képviselő Tóth And­rás naponta találkozik egy­mással. Elmondják terveiket, tapasztalataikat, kikérik egy­ményeit egy kicsit még min­dig a CSEMADOK járási tit­kársága dolgozóinak a segít­sége eredményezte. S ma ugyanaz a helyzet. A két szerv közötti, immár hagyományosan jó kapcsolat változatlanul él és hat. A barátság hónapját előké­szítő időszakban terveiket egyeztették. Megállapodtak ab­ban, hogy a barátság hónapjá­ban a járás területén 23 köz­ségben tartanak szovjet szer­zők műveiről irodalmi estet, a járási székhelyen pedig, vala­mint Nagymegyeren és Somor- ján megrendezik a szovjet zene és költészet estjét. A járás­ban több helyen előadássoro­zatot tartanak a Szovjetunió békepolitikájáról, gazdasági és kulturális eredményeiről, u- gyanakkor hozzájárulnak a Szovjetunió életét bemutató ki­állítások megrendezéséhez, szovjet filmek és más segéd­anyag beszerzéséhez. Ezenkí­vül tagokat toboroznak a CSSZ- BSZ-ba, előfizetőket szereznek a Szovjetunió és az Asszonyok című, — a Szovjetunió életé­vel foglalkozó — magyar nyel­vű sajtótermékére s ahol lehe­tővé válik, megindítják az orosz nyelvtanfolyamot. Tervüket teljesítették. A já­rási művelődési otthon, vala­mint az iskola és a kultúrális ügyi szakbizottság dolgozóival karöltve a járás területén pél­dául 38 orosz nyelvtanfolyamot szerveztek. Megtartották az irodalmi vitaesteket, az elő­adássorozatokat, ugyanakkor sok új tagot és sok új előfi­zetőt is szereztek. Bár nem tartozik a barátság hónapjában tervezett rendez­vények közé, szóvá kell ten­nünk, hogy a Társadalomtudo­mányi Ismereteket Terjesztő Társasággal karöltve a járás­ban 22 községben mezőgazda- sági népi akadémiát indítanak. A háromhónapos iskoláztatá­son kéthetente tartanak egy- egy előadást az állattenyész­tés, a növénytermesztés és más. a mezőgazdasággal kapcsola- szűk, mert mint más alka- tos legfontosabb kérdésekről, makkor (békeünnepély, járási A tizenegyéves iskolákkal kar- dal- és táncbemutató, ifjúsági öltve tiz előadásból álló, ha- alkotóverseny stb.) a CSSZBSZ sonló akadémiát rendeznek és a CSEMADOK járási titkár- Dunaszerdahelyen, Nagymegye- sága ezúttal is önfeláldozóan ren és Somorján. A gyermek- dolgozik, nevelés, a szülő és az iskola A békeünnepély — ez az im- közötti viszony, a munkára ne- már hagyományos rendezvény velés szükségessége és egyéb, — a járás legsikerültebb ak- a neveléssel kapcsolatos tud- ciói közé tartozik. Az ez idén nivalókkal ismertetik meg a augusztusban mintegy 4000 hallgatókat. résztvevővel megtartott talál­Az említett akadémiák meg- kozót a CSSZBSZ járási titkár­szervezése nem csupán a sága rendezte, a Nemzeti CSSZBSZ és a CSEMADOK já- Frontba tömörült többi társa- rási titkárságára hárul. Részt dalmi és tömegszervezettel, vesznek ebben a munkában a Hosszan sorolhatnánk még, járásban működő többi társa- hogy a két testvérszervezet dalmi és tömegszervezetek, a mikor, milyen formában segíti művelődési otthonok, az isko- egymást, hogyan teljesíti pont­iák, valamint a Természettu- ról pontra az egyezményben dományi Ismereteket Terjesztő vállalt kötelezettségeket. A Társaság járási kirendeltségei, felsorolásnál azonban többet Ha ezeket az akciókat mégis mond az a tény, hogy a két a két testvérszervezet munká- szerv mindig, mindenben, szük- jával és együttműködésével ség szerint segíti egymást, hozzuk kapcsolatba, azért tesz- Balázs Béla A 110 ik beszélgetés tiszteletére 100 ismerkedő beszélgetésen veszek részt i hazánk dolgozói között. így kezdődött..." . i így kezdődött a művésznő- J egyik beszélgetése, szám- ■ szerint a 110-ik, amelyet » diáklányokkal folytatott a , Szuvorov internátusbán. Nagyon kíváncsiak vol- ■ tunk rá. Láttuk őt a szín- * házban, mozivásznon, de | mindnyájan szerettünk vol- • na vele találkozni, mint ] egyszerű emberrel. Meghi- ■ vasunkat szívesen fogadta, habár „... tegnap jöttem i Budapestről és bizony egy * kissé fáradt vagyok, de szí- , vesen..És eljött. Vége- • hossza nem volt a beszélge­tésnek. — Sokan kinevettek, de J voltak, akik biztattak és i bíztak bennem. És én na- J gyón örülök,, hogy sikerült. t Nem bántam meg egy csep- » pet sem és nem sajnálom azt a fáradtságot, amit en- i nek érdekében kifejtettem. ! Ahhoz, hogy annyit, ameny- t nyit ez év alatt tanultam és 1 láttam, talán egy élet kevés ( lett volna. Így felelt Kräľovičová ar- ‘ ra a kérdésre, megbánta-e, i hogy annyit áldozott azért, J hogy kötelezettségvállalást ■ teljesítse, Nem bánta meg. ! Meg akarta ismerni hazánk j dolgozó népét és ez sikerült ■ neki. Járt a partizánskei J cipőgyárban, a nyitrai ■ Mezőgazdasági Főiskolán, I a plzeni Lenin Müvek- , ben, földművesszövetkeze- i tekben. - -ze­Nem kell öt bővebben be­mutatni. Ismerik őt ország­szerte; földművesek, bányá­szok, traktorosok, munká­sok és diákok egyaránt. „Amikor átvettem a ma­gas állami kitüntetést, ak­kor éreztem csak, hogy tu­lajdonképpen milyen ma­gasra értékelte hazám mű­vészetemet. Egyszerű föld­műves vette kezébe a tollat és nyilvánította ki vélemé­nyét: „Sokszor látom a te­levízióban, hallgatom a rá­dióban, szerintem megér­demli, hogy a legjobbak közé k érül jön ...“ Akkor jöttem rá, hogy fabatkát sem ér a művész, ha nem tudja, nem érzi, kinek ját­szik. Elhatároztam, hogy tökéletesen megismerem ezeket az embereket. Köte­lezettséget vállaltam, hogy pártunk kongresszusának Jaroslav Hašek 40 évvel ezelőtt, 1923. január 2-án halt meg Jaroslav Hašek, a Švejk, a derék katona világhírű alkotója. Ebből az alkalomból közöljük egyik humoros írását. A legrosszabb, ami az embert ér­heti. ha egy iroda­lombarát hölgy karmai közé kerül, aki szalonjában maga köré gyűjti a könyvrajongó­kat, és irodalmi összejöveteleket rendez, amikor is teát szolgálnak fel, és minden könyv- barátra két kalács jut. Igaz, nem kellett volna elmennem Herzánné nagysá - gos asszonyhoz ezekre az irodalmi összejövetelekre, de eleget akartam tenni egy barátom meghívásának, akivel egykor elhi­tettem, hogy van egy eredeti perzsa Háfiz-kiadásom emberbőrbe kötve. Barátom széjjel- kürtölte ezt a könyvbarátok és irodalomrajongók körében, és mecénásuk, Her­zánné asszony kifejezte ama kívánságát, hogy mutassanak be neki. A szalonban 12 őszinte arcot találtam, amelyekből a világ- irodalom meredt rám. Jöttömet élénk örömmel fogadták, s az emberbórbe kötött Háfiz-kia­dás birtokosa véleményem sze­rint méltán tarthatott igényt négy kalácsra. A tálból tehát elvettem négy darab kalácsot, a mellettem ülő szemüveges kisasszonynak egy sem maradt. Ezen annyira el­búsult, hogy Goethe „Válogatós rokonság“-áról kezdett beszél­ni. Velem szemben valami iro­dalomtörténész ült, s váratla­nul azzal a kérdéssel fordult hozzám: — Tetszik az egész Goethét ismerni ? — Tetőtől talpig — feleltem komolyan. — Sárga, fűzős cipőt hord, és a feje búbján barna nemezkalapot, adófelügyelő az élelmiszervámnál, és a Karme­liták utcájában lakik hónapos szobában. A könyvbarátok bús és szem­rehányó pillantásokat vetettek rám. A vendéglátó háziasszony, hogy leplezze a társaság zava­rát, megkérdezte: — Ugyebár, ön is nagyon ér­deklődik az irodalom iránt ? — Nagyságos asszonyom — mondtam — volt idő, amikor sokat olvastam. Elolvastam „A három testőr“-t, „A szere­lem rejtelmei“-t, „A basker- ville-i kutyá“-t és egyéb regé­nyeket. A szomszédoknál rend­szeresen félrerakták részemre a „Politika" folytatásos regé­nyét, és hetenként egyszer vé­gigolvastam mind a hat foly­tatást. Szerfölött érdekelt az olvasás, s alig győztem kivárni, hogy Leona grófnő férjhez megy-e Richardhoz, a törpéhez, aki miatta meggyilkolta saját édesapját, aki a maga részéről féltékenységből lelőtte Leona vőlegényét. Igen, a könyv való­ban csodákra képes. Amikor legrosszabbul ment a sorom, a „Messzinai ifjú“-t olvastam. Szegény fiatalember tizenkilenc éves korában haramia lett. Egyébként Lorenzónak hívták. Bizony, akkoriban sokat olvas­tam. De ma már nem olvasok. Nem érdekelnek a könyvek. Az irodalombarátok testüle­tileg elsápadtak, és egy szúrós szemű hosszú ember, mint va­lami vizsgálóbíró, szigorúan és metsző hangon megkérdezte: — Érdekli Zola? — Nagyon keveset tudok róla — mondtam — csak azt hallottam, hogy Párizs ostro­mánál elesett a francia-német háborúban. — Maupassant-t ismeri? — érdeklődött böszülten a szóban forgó férfiú. — Olvastam tőle a „Szibériai vázlat ok“-at. — Tévedni tetszik — jajdult fel a mellettem ülő szemüveges hölgyemény. — A „Szibériai vázlatok“-at Korolenko és Sieroszewski írta. Maupassant francia! — Azt hittem, hollandus — mondtam nyugodtan. — De ha francia, talán ő fordította le franciára azokat a „Szibériai történeteket"-et. — De Tolsztojt csak ismeri? — mondta a háziasszony. — Láttam a temetését a mo­ziban. De nézetem szerint egy olyan híres vegyész, mint Tolsztoj, aki felfedezte a rá­diumot, díszesebb temetést ér­demelt volna. Pár pillanatnyi csend ülte meg a szobát. A szemközt ülő irodalomtörténész vérbenforgó szemmel meredt rám és marón kérdezte: — De a cseh irodalmat bizo­nyára jól ismeri? — Odahaza a fehérneműs szekrényemben megtalálhatja a „Dzsungel könyvé"-t, ennyi talán elég — jelentettem ki emelt fővel. — De hisz Kipling angol író — sírt fel egy szótlan úriem­ber, s kezébe temette arcát. — Kiplingröl nem beszéltem — kiáltottam sértődöttén. — Tuéek művéről van szó, a „Dzsungel könyvé"-ről. Hallottam, hogy két úriem­ber arról sugdos, hogy barom vagyok. A neveletlen alakok szándékosan olyan hangosan suttogtak, hogy meghalljam. Egy hosszú hajú sápadt fia­talember imára kulcsolt kézzel fordult hozzám: — Maga nem érti az iroda­lom szépségeit, nem képes megbecsülni a stílust, a mon­datok brilliáns szerkezetét, magát még a versek sem lel­kesítik. Ismeri Liliencornnak azt a versét, amelyben oly ér­zékletesen kicsendül a szavak­ból a természet szépsége: húz­nak a felhők, szállnak, a kék felhők egyre szállnak, hegyek fölött, völgyek fölött, erdők dús zöld öve fölött? Hangját felemelve és a mel­lette ülő irodalombarát vállára támaszkodva folytatta: — És mit szól D'Annunzio „Tűz"-éhez? Ha ololvasná a velencei ünnepségeknek azt a gyönyörű kifejező ábrázolá­sát, s a háttérben lezajló sze­relmi regényt ... A gázlámpára pillantott, vé­gigsimított homlokán és várta, mit mondok. — Nem értettem egészen, — jegyeztem meg — tulajdonkép­pen miért gyújtogatott az a D’Annunzio ünnepek idején? Hány évet kapott? — D’Annunzio a leghíresebb olasz költő — magyarázta fá­radhatatlanul a szemüveges hajadon. — Furcsa — véltem angyali ártatlansággal. — Mi ebben a furcsa — fe­lelte szinte üvöltve az egyik úr, aki mindeddig egy árva szót sem ejtett. — Mondja, ismer maga egyáltalán csak egyetlen olasz költőt? Méltóságteljesen válaszol­tam: *t — Természetesen. Robinson Crusoe-t! Ügy néztem körül, mint egy győzelmes hadvezér. A tizenkét irodalomrajongó és könyvbarát e pillanatban megőszült, s tizenkét koraősz irodalomrajongó és könyvbarát egyesült erővel kidobott a föld­szinti lakás ablakán keresztül az utcára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents