Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-17 / 50-51. szám

HA VAGYUNK

■

Karácsony, év vége, Üjév. Ilyenkor sok minden eszembe jut. Egyeseknek ünnep, *

nekem számadás is. Számolgatom azokat, akik többek maguknál, számba veszem azo- a

kát, akiknek erejük többre telik, minthogy csak maguknak és magukért éljenek. « Sokan vannak, vagy kevesen? Nem tudom. Azt azonban tudom, hogy vannak, de szétszórva és így nem tudnak egymás gondjáról, bajáról, pedig összeköti őket valami. Szellemi alkatuk megegyezik még akkor is, ha az egyik író, a másik képzőművész, a harmadik mérnök, tanító, szerkesztő vagy agronómus. Hosszú a sor és még hosszabb i

lesz a felsorolás, mert az emberiség tovább tagolódik a társadalom fejlődésével együtt. *

Tovább tagolódnak és egyre inkább kell, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, mert g

tehetségükből többre telik minthogy csak magukért dolgozzanak. Hosszú éveken ke- 1

resztül az iskola arra nevelte őket, hogy tegyenek az emberekért, az emberiségért j

valamit. ■

Ilyenkor év végén ők is summáznak, ők az értelmiségiek, megkérdeztem őket, j Íme a válaszok: i

KARDOS ISTVÄN, A NYITRAI PEDAGÓGIAI INSTITUT ADJUNKTUSA

Megoldja-e a Nyitrai Pedagógiai Főiskola a csehszlovákiai magyar pedagógusok nevelésének kérdését? Hallgatóink tanulmányaik befejezése után az alapfokú mű-, veltséget nyújtó iskolák 1—9 osztályaiban működnek. Intézetünk magyar tagozatán jelenleg 565 pedagógus-jelölt tanul, a főiskolai tanulmányaikat tévúton végző magyar tanítók száma 451. Az elmúlt két esztendőben 239 tanítót adtunk magyar tannyelvű iskoláinknak. A nálunk végzett pedagógusok zöme jól megállja a helyét. A visszhang különösen tárgyi ismereteiket dicséri. Erkölcsi fölkészültségük, vitalitásuk, lelkesedésük, szervező képességük, hivatás-tudatuk már inkább hagy némi kívánnivalót maga után. Ahhoz, hogy mi Nyitrán a szó legnemesebb értelmében vett jó, kommunista típusú magyar tanítót, tanítót neveljünk a következő tényezőket kell még biztosítani: 1. Meg kell Nyitrán teremteni a magyar vonatkozású kulturális föltételeket, amelyek nélkül lehetetlen kiváló tanítókat nevelni. (pl. egyetemi könyvtár, irodalmi színpad, rendszeres magyar színházi előadások stb.) 2. Olyan gyakorló iskolákra van szükségünk, amelyek minden vonatkozásban sokéves követendő példaként szolgálnának hallgatóinknak. Olyanokra, a- melyekben a legkiválóbb hazai magyar pedagógusoktól megtanulhatnák a tanítás legjobb módszereit, a gyerekekkel való bánás okos kulisza-titkait, de azt is, hogy hogyan kell dolgozni a világviszonylatban is legmodernebb technikai segédeszközökkel. 3. Az iskolákon működő pedagógusok megválo- gatásában nagyobb céltudatosságra, körültekintésre van szükség. Meg kell oldani azokat a problémákat, amelyek számos kiváló pedagógust eltaszít az intézetünkön való működéstől. (az intézet sorsáról keringő örökös pletykák, lakások, fizetés stb.).

Mik az egyéni tervei? Tanszékünk közössége „A szocialista kultúrforradalom Dél-Szlovákiában“ c. munkán dolgozik. Jelenleg néhány részletproblémával kapcsolatos fölmérést végzek Pukkai László kollégámmal. A fölmérés a tanítók magán-könyvtárára, a vallásoktatás helyzetére, a tanítás lakáskultúrájára és az iskolás gyerekek öltözködési kultúrájára vonatkozik. Távolabbi terveim? Valamelyik nyugati nyelv tanulásához kell hozzáfognom. A jövő év végén jelentkezem a tudományos aspi- rantűrára.

NÉMETH ISTVÁN, A CSEMA- DOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK DOLGOZÓJA Milyen eredmények születtek a csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszás terén? Végre ki mertük mondani, hogy nekünk nem kell az r'ná- mftás A szocializmus, vele a nép az igazi kultúrát kívánja, nem a giccset és a hazugságokat. Persze ez még csak a kezdet, mert a valódi harcot most

kell majd megvívni: meggyőzni magát a népet, a tömegeket, hogy a műkedvelés sem igazolhatja a diletantizmus lét- jogultságát. Az első siker? A Csallóközi Színház gyakorlatban is igazolta a föltevéseket: lehet csak hinni és merni kell. íme az „Antigone és a többiek“ újabb mondani-valója és a dunaszerdahelyiek nagyszerű előadása minden szónál többet bizonyít.

Néhány sző az irodalmi

színpadokról:

Az irodalmi színpadok színpadformájában megtaláltuk azokat az eszközöket, amelyek segítségével a költészet is a néző elé vihető. Nem teljesen új forma ez, megvannak a maga előzményei, ősei közt hivatkozhatunk a kórusmüvé- szetre, pantomimre és talán az antik tragédiára is, de így próza, költészet, zene. képzőművészet, tánc, fény, hang és még különféle technikai csodatevések mindig úgy hatnak rám, mint a szivárvány. A verset az előadóval mormolom, de még így is az újabb arcára bukkanok. Vannak költők, kik pusztán a formában is már új költői lehetőséget látnak, s vannak, akik csak segítő társak. Egyiküket sem fogja csak a forma átmenteni a hallhatatlanságon, és a költészet és a közönség mindenképpen nyer.

Az irodalmi színpad a fiatalok formája. A mai átmeneti korszakra van szabva, mert kisebb közösség művelheti és az anyagiakhoz sincs annyira kötve. Aki ehhez a formához nyúl, bőséges és kifogástalan anyagot talál elsősorban a magyar költészet, próza és dráma irodalomban, de a fordítás-irodalmunk révén az egész világ színművészetében is. Szeretném, ha minél több irodalmi színpad alakulna.

MÄCS JÓZSEF, ÍRÓ

Mi a gondja és a terve?

Másfél évtizede örülünk magyar nyelvű lapok, folyóiratok megjelenésének. Másfél évtizede olvassuk cikkekben, politikai beszédekben, hogy ennyi és ennyi sajtótermékünk jelenik meg ennyi és ennyi példányszámban. Sajnos, másfél évtizede sehol egyetlen sort nem olvastam arról, mi lesz a mi lapjaink jövője, hogyan töltődik fel tehetséges és művelt fiatalokkal, akik rátermetten tovább tudják vinni a zászlót. És már el is árultam, hogy mi

a gondom. Az újságírói utánpótlás. Egyesek a szlovák újságíró főiskola magyar tagozatáról beszélnek. Itt kell nevelődnie az új tollforgató nemzedéknek. Én nem lelkesedem ilyesmiért. Én a jó alapokért lelkesedem, amelyeket iskolában kell megkapnia a jövő ma.- gyar újságíró nemzedékének. Többször felvetettem már és még mindig felvetem, hogy vajon a magyar nyelv és irodalom óraszáma elegendő-e anyanyelvű iskoláinkban? Iskoláinkban úgy tanítják-e a magyar nyelvet s magyarul a többi tantárgyakat, hogy az érettségi-,, zett gyermek helyesen beszéljen és írjon anyanyelvén? Az új nemzedék alapos szakképzésben részesül-e, vagy csak Sági Tóth Tibor értelmezésű sokoldalúságban?. Mindenhez konyft, de semmihez sem ért! Az újságírói és irodalmi utánpótlás izgat. Szabad időmben ez a gondom. A toll hatalom. A toll felelősség. Felelőségről pedig széles látókör, műveltség, nyelvi tudás nélkül nem nagyon lehet beszélni. Iskoláinkban a gyermek tanul-e világnyelveket és milyeneket? Az oroszon — szerintem a jövő nyelve — kívül ismer-e még jól más nyelveket, mondjuk az angolt, a franciát vagy a németet? A nyelvi tudás párosul-e megfelelő tárgyi ismerettel? íme csupa kérdés, amit fel kell vetnem. Az újságírói és irodalmi utánpótlás érdekében. Azért teszem, hogy hangsúlyozzam: újságírókat. írókat, az anyanyelvű iskola első osztályától kell nevelni, a további újságírói és írói nemzedékeknek a magyar iskolák a bölcsői. Ennyit a gondomról s kevesebbet a terveimről. 1964-ben jelenik'meg „Megbillen az ég“ című elbeszélés-kötetem. Most egy kisregényen dolgozom, a- melynek Hatablakos ház lesz a címe. Meg szeretném Írni A kamasz második kötetét is. További terveimről pedig máskor!

SÁRSZÖGI CSILLA, FŐISKOLÁS, A MAGYAR DAL- és TÁNC- EGYÜTTES TAGJA

A tanulás mellett nem okoz-e nagy megerőltetést, hogy az együttesben szerepel? ^

A Magyar Népművészeti Együtessel akkor találkoztam először, amikor még Tornán jártam a nyolcadik osztályba. Nagyon szerettem mindig táncolni. Később tagja voltam Szepsiben az iskolai tánccsoportnak, amely a kerületi versenyen is első helyezést nyert el. Soha nem éreztem, hogy a tanulás rovására „táncolok“.

Az a három év, amit Brati- slavában a Magyar Népművészeti Együttesben töltöttem eddig, nagyon gyorsan elrepült. Szeretek az Együttesbe járni. Igazi otthonommá vált. Egyáltalán nem megerőltetés az a 9 óra, amit hetente próbálok. Az előadások, szemináriumok után szinte felfrissít, üdltőleg hat a tánc.

Ha már megkérdeztek és véleményt mondhatok magáról az Együttesről, akkor szeretnék néhány megjegyzést bátran és őszintén tenni:

Sok magyar diák van Brati- slavában és sajnos egyesek húzódoznak attól, hogy az Együttes tagjai legyenek. Lehetőségük van azoknak is belépni az Együttesbe, akik nem tudnak azt is, hogy egyes tanárok rossz szemmel néznek ránk azért, mert az Együttesben szerepelünk. Ügy mondják, hogy a szereplésünk ill. a próbák a tanulás róvására mennek. Sőt már olyan kijelentéseket is tettek, hogy minek az az „ug- ra-bugrálás“ stb., stb.

Ha elvégzi a főiskolát, hol és hogyan szeretné hasznosítani az Együttesben szerzett tapasztalatait?

A főiskola elvégzése után semmi esetre sem akarok szakítani a tánccal. Ott ahol dolgozni 111. tanítani fogok, szeretnék csoportot alakítani, hogy át tudjam adni mindazt a fiataloknak, amit a Magyar D?l- és Táncegyüttesben tanultam.

KOVÁCS ZOLTÁN, PSZICHOLÓGUS

Melyek a huliganizmus lélektani motívumai?

Azt hiszem, hogy ezek a motívumok tulajdonképpen már eredők, valaminek a következményei, ezért úgy gondolom

sem a társadalom számára, hogy a gyermekeknek milyen ismeretei lesznek, milyen lesz személyisége, kozmopolita lesz- e vagy hazáját, népét szerető ember stb! A pszichikus funkciók, működések milyen területén kerülhet hátrányos helyzetbe a gyermek? Csak néhányat említek. Például nem lehetnek tökéletesek a megismerési folyamatai. A nem anyanyelvén tanuló gyermek számára elsődleges lesz, hogy az idegen nyelvet megtanulja, s csak másodlagos, hogy ismereteket szerezzen. Iskola előtti ismeretköre az anyanyelvhez tartozó fogalmi csoportok, általánosítások közé tartoznak. Az iskolában új fogalmakkal ismerkednek meg, de ezek az adott esetben már más nyelv fogalmi sajátságait hordozzák magukban. Megbomlik az első és a második jelzőrendszer kapcsolata. Nem fejlődhet tökéletesen az elvont gondolkodás, az absztrahálás képessége sem. Nem újkeletű igazság: az ember anyanyelvén tud a legkönnyebben, leggyorsabban, legtökéletesebben ismereteket szerezni, gyermeken — miután látja, hogy a anyanyelvükön tanuló társai jobban érvényesülnek a tanítási órákon — kisebbségi érzés vehet erőt, elveszti önbizalmát, lelki egyensúlyát, S ha a tanító engedékenyebb, elnézőbb vele szemben, mert nyelvi nehézségei vannak, nem segít rajta, sem a társadalomnak nem használ. Az előbb említettek következményeként érzelmileg is kiegyen- súlyozottlanokká válnak, különösen ha a közösség meg nem értő. (kinevetik, ha rosszul fejezi ki magát, lekicsinylő megjegyzéseket tesznek rá stb.).

Véleményem szerint pártunk ezekből a tudományos tapasztalatokból kiindulva biztosítja és az alkotmány is szavatolja a gyerekek anyanyelvű oktatását hazánkban.

TUDJAK-E

helyes lesz, ha ezekről az előzményekről sem feledkezünk meg. A huligán probléma a fiatalok helytelen kultúráiig ill. társadalmi adaptációjának problémája. A helytelen adaptáció aztán primitív közösségeknek (bandák) atavisztikus megnyilvánulásaiban realizálódik. Okai többek között: öröklött sajátságok, gátláshiány, psichopátia, erkölcsi kisebbrendűség, inte- ligenciahiány, társadalmi környezet (családi viszonyok, rossz barát), helytelen pálya- választás, s bizonyos esetekben a társadalmi hiányosságokra való reagálás. Ezekből eredően a lelki motívumok kb. a következők: A kisebbrendűség érzése, az önállóságra való törekvés meg nem értéséből származó lelki konfliktusok, túlexponált feltűnési mánia, érzelmi szegénység, tompaság, akarati ill. jellembeli fogyaté- gosságok, érdektelenség, tompaság, akarati ill. jellembeli fogyatékosságok, érdektelenség, gondolkodási fogyatékosságok.

Van-e hátrányos lélektani kihatása a nem anyanyelven tanulásnak a gyermekre?

Véleményem szerint igen! Különösen az 1—9 évfolyamokban. Természetesen mindenkinek joga ott taníttatni gyermekét, ahol akarja. De nem lehet közömbös sem a szülő,

SZAMOS LÁSZLÓ, SZLOVÁK MAGYAR SZAKOS TANÁR

Megtanulhatnak-e a magyar iskolán érettségiző diákok szlovákul?

Ez a kérdés minden magyar tannyelvű iskola pedagógusát, az iskolán tanuló ifjúságot, a diákság szüleit és általában az egész csehszlovákiai magyarságot foglalkoztatja. Nem véletlen ez, hiszen a szlovák nyelv elsajátítása, tökéletes ismerete, társadalmunk magyar ajkú ifjúságának létfontosságú kérdése, mivel a sikeres továbbtanulás az egyes főiskolákon és a társadalmi érvényesüléshez ezen keresztül vezet az út. Nézetem szerint ez a kérdés nem kelthet bennünk aggodalmat. Csupán igennel felelhetünk a kérdésre. Már napjainkban is sok azoknak a magyar iskolákon érettségiző diákoknak a száma, akik sikeresen fe- jezték be tanulmányaikat a* egyes szlovák vagy cseh főiskolákon, egyetemeken. Mérnökökké, orvosokká tanultak ki. Sokan vannak azok is, akik az érettségi után a gazdasági élet egyes munkaszakaszain végeznek sikeres munkát és nincsenek nyelvi nehézségeik, mivel az iskolán már elsajátították a nyelvi alapokat. Talán hajlamosak vagyunk arra, hogy felnagyítva lássunk veszélyt a leglényegesebb kérdésekben. A magyar iskolák helyzete egyre jobb. A véglett szaktanítók — nem utolsó sorban a szlovák szakosok száma szaporodik. Persze tennivaló még akad elég, hogy a szülők ne idegenkedjenek a magyar iskoláktól azért, mert mint sokan állítják, itt nem tanulhatnak meg szlovákul.

Milyen gondokkal küzdenek

általában a magyar iskolák?,

Mivel a kérdés nagyon bő ée az iskolák életének minden szakaszára vonatkoznak, lehetetlen rá általánosan felelni. Azť hiszem a legtöbb iskola tanterem hiánnyal küszködik. Ami a tankönyveket illeti, egyre kisebb gondot jelentenek, mivel számuk szaporodik és minőségileg is javulnak. Mi tanítók több segítséget várunk a

CS0BE-től.

JAKSICS FERENC, A KÉPZŐ MŰVÉSZETI FŐISKOLA HALL GATÖJA

Néhány szó a diploma munkáról

A Bratislava! Képzőművészeti Főiskola utolsó vagyis hatodik évfolyamának hallgatója vagyok. Ebben az évben kell számot adnom a 6 éven keresztül szerzett tudásomról és tapasztalataimról, amelyeket a képzőművészet terén szereztem. A diploma munkám főrésze plakáttervezésből, azonkívül különböző grafikai technikával készített rajzokból áll, amelyekhez szülőföldem életéből merítem a témát.

Tanulmányaim sikeres befejezésével azonban nem zárulhat be továbbfejlődésem folyamata. Az iskola csak alapokat, vagyis általános felkészültséget ad a diáknak. Ezután következik az egyéni őszinte kifejezésmód keresése, amit csak rendszeres, szorgalmas munkával lehet elérni. Mindenki, aki csak foglalkozik a képző- művészettel, nagyon jól tudja ezt és ezt is tartja főfeladatának. Én is e cél elérésének szentelem minden erőmet.

Kik jelentkezzenek a képzóművészeti főiskolára?

Erre a kérdésre igazán nehéz feleletet adni. Évente több mint 150 érettségiző diák jelentkezik a felvételi vizsgákra és csak néhányat vesznek fel.

•Persze ezzel a kép még távolról sem teljes. Csak néhány fiatal mondta el a véleményét magáról és az életről. Többen, sokkal többen vannak, de hol találjuk meg őket? Szerte az országban szétszórva, egymástól elszakítva. Nem tudnak egymás gondjáról, bajáról. Ha van csehszlovákiai magyar értelmiség, akkor hol van, illetve hol tart? Megpróbáltunk felsorakoztatni néhányat. Többen vannak, nem teljes a felsorolás. 1953 óta körülbelül 10 ezer fiatal érettségizett a magyar iskolákon. Néhányan közülük a főiskolát is elvégezték. De hol van a többi és tudiiak-e érvényesülni, tudják-e az iskolákon szerzett tapasztalataikat gyümölcsöztetni az ország javára. Vagy szereztek-e kellő tapasztalatot az iskolákon? Ismert dolog, hogy minél gazdagabb egy ország tehetségekben, annál gyorsabb annak az országnak a fejlődése. A tehetségeket pedig az iskola neveli. A tízezer fiatalból kevés tehetség került ki eddig. Vagy talán az iskola a hibás, rosszul nevelte őket?

Nem tudom.

Ha valamikor érvényesek voltak a nagy filozófusnak Descartesnak a szavai, akkor ma érvényesek. Descartes szerint: „Minden ember köteles erejéhez mérten, mások jólétéről gondoskodni és semmit sem ér az, aki nem hoz hasznot másoknak".

Néhányat mutattunk be azok közül, a kik többek maguknál. Fiatalok és tudatosan célra törők. Bárcsak egyre többen érnének célhoz az érettségizők közül. Kevesebb legyen az olyan fiatal, aki megáll a fél úton, félkészen. Minden ember helyet keres az életben. Megtaláltuk-e mi már mindnyájan a helyünket?

Ilyenkor év végén sokminden eszembe jut. Eszembe jutnak az értelmiségiek, eszembe jutnak azok, akik helytállnak mindig és minden körülményben.

/ Az interjúkat készítette: CSIKMÁK IMRE

a

I

I

■

I

I

I

I

I

I

I

■

•

I

I

I

I

I

I

■

I

■

I

I

I

HOGY VAGYUNK?