Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-10 / 49. szám

/ A szovjet atomkutatás dolgozói egyre több fiatal szakember­rel számolnak. Felvételünkön V. Koszenkovot és L. Kuznye- covovát láthatjuk laboratóriumj munka közben. Afrika napjárói A haladó emberiség december elsején emlékezett meg Afrika napjáról. A Pravda ebből az alkalomból vezércikket közolt. Mindenki, akinek drága a bé­ke és a szabadság, e napon fe­jezi ki szolidaritását az afrikai kontinens népeivel, amelyek hősiesen küzdenek független­ségükért, vagy a már kivívott állami szuverenitás megerősí­téséért — írja a lap. Mindaddig, amíg akárcsak egyetlen afrikai ember is gyar­mati rabságban él, ameddig megsértik emberi jogait és méltóságát, a gyarmati rend­szer felszámolása lesz korunk egyik legégetőbb kérdése. A Szovjetunió elszántan küzd az­ért, hogy haladéktalanul meg­valósítsák az ENSZ-közgyűléá- nek a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló deklarációját. Az afrikai népek eltökélték, hogy közösen védik meg vív­mányaikat a gyarmati rend­szerrel szemben. Fontos ese­mény volt a független afrikai államok és kormányok ez év májusában megtartott Addisz Abeba-i értekezlete. E konfe­rencia legfőbb eredménye, hogy sokban segítette az akcióegy­ség problémájának megoldását az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen vívott harcban — hangsúlyozza a cikk. Az afrikai népek nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a béké­ért a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése eszméjének diada­láért, vívott mozgalomnak. A független Afrika síkraszáll az általános és teljes leszerelé­sért, az atomfegyver-kísérletek teljes megszüntetéséért, az atomfegyverkészletek meg­semmisítéséért. Az afrikai né­pek követelik, hogy változtas­sák atomfegyvermentes-öve- zetté Afrikát. A fiatal afrikai államok forrón üdvözölték az atomfegyver-kísérletek részle­ges eltiltásáról szóló moszkvai szerződés megkötését, mert látták, hogy fontos lépés ez a béke megerősítésének útján, alapot szolgáltat ez a nemzet­közi feszültség további enyhí­tését célzó intézkedések szá­mára. Az afrikai népek már kivív­ták első sikereiket a gazdasági függetlenségért, a nemzetgaz­daság megteremtéséért, a kul- túrforradalom megvalósításá­ért vívott harcban. A XX. század egész törté­netes a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország gigászi sikerei — folytatja a Pravda — meggyőzik az afrikai népe­ket arról, hogy csak a szocia­lizmus biztosítja a népek tel­jes függetlenségét, a gazdasá­gi élet és a kultúra lényeges fellendülését. Afrikának a füg­getlen gazdasági élet megerő­sítéséért küzdő népei nem akarnak a kapitalista fejlődés kínzó útján járni. A Szovjetunió hűen a prole­tár internacionalizmus lenini elveihez, átfogó és hatékony támogatást nyújt az antikolo- nialista harc legdöntőbb front­jain A Szovjetunió anyagi se­gítséget ezenfelül fegyvereket is ad az afrikai országoknak, arhelyek még döntő ütközete­ket vívnak a gyarmatosítók el­len. Ezzel egyidejűleg sokolda­lú gazdasági támogatást nyújt az afrikai népeknek segíti őket abban a törekvésükben, hogy mielőbb megszabaduljanak a gazdasági függőség formájától. A szovjet emberek — írja végezetül a Pravda — forró üdvözletüket küldik az afrikai népeknek, nagy sikereket kí­vánnak nekik a szabadságukért, függetlenségük megszilárdítá­sáért és a világbékéért vívott harcukhoz. Módosítani kel! az eviani egyezményt A kormány nagyobb részt követel az olaj-jövedel­mekből Az elmúlt vasárnap Algír közelében több százezer ember részvételével tömeg- gyűlést tartottak és e gyű­lésen Ben Bella algériai ál­lamelnök beszédét mondott. A tömeggyűlést a nagysza­bású fásítási kampány kez­dete alkalmából tartották. Rövidesen egymillió hek­tárnyi területet erdősítenek. Beszédében Ben Bella el­mondotta, jelenleg Fran­ciaországgal tárgyalnak és e tárgyalások lényege az algériai követelés, hogy ha­ladéktalanul módosítsák az eviani megállapodás gazda­sági pontjait. Az elnök hangoztatta, hogy az eviani egyezményt összhangba kell hozni az Algériában megindult szo­cialista építő munkával. Ki­fejezte reményét, hogy a tárgyalások fontos eredmé­nyekkel zárulnak és ezek az eredmények az új társadal­mi rend felépítését szolgál­ják. .Véget kell vetnünk a 132 esztendeje-uralkodó ál­lapotnak“ — mondotta Ben Bella, hevesen bírálva a ne- okolonialisták mesterkedé­seit. Kijelentette: El kell söpörnünk mindazokat, akik a jelenlegi helyzet megtar­tását kívánják. Szóhoz kell juttatnunk parasztjainkat, munkásainkat és a szegé­nyeket. Népünk képes rá, hogy véglegesen megszün­tesse a gyarmatosítás ma­radványait.“ Algíri politikai megfigye­lők rámutatnak, hogy az eviani szerződés módosítá­sára tett algériai lépések elsősorban a kőolajgazdál­kodás megváltoztatását cé­lozzák. A jelenlegi szerző­dések értelmében Francia- országnak joga van az al­gériai kőolaj nagyfokú ki­aknázására, viszont Algéria a jövedelemnek csak egy részét kapja meg. Algériai részről pillanatnyilag még nem gondolnak a kőolaj ál­lamosítására, mivel a kő­olaj-gazdálkodás kezdettől fogva a francia igények ki­elégítését szolgálta es az államosítás értékesítési ne­hézségeket okozhatna. Vi­szont Algéria sürgeti, hogy jelentékenyen növeljék rész­arányát a jövedelmekből. Figyelembe véve ezt a helyzetet, a francia kor­mány a múlt hét végén Al­gírba küldte a francia kő- olajgazdélkodás vezérképvi­selőjét, aki algíri látogatá­sakor megbeszéléseket tar­tott Ben Bellával és Bou- maza gazdaságügyi minisz­terrel. Amit a számok mondanak a A KGST-be tömörült or­szágok területe együtt csak­nem 25 millió négyzetkilo­méter, lakóinak száma 322 millió. (Összehasonlításul: a Közös Piac hat országá­nak területe nem egészen 1,2 millió négyzetkilométer, lakóinak száma 170 millió). A KGST megalakulása óta eltelt csaknem 15 esztendő a népi demokratikus orszá­gokban a szocialista iparo­sítás nagy sikereit hozta. Ma Mongólia kivételével az ipar részesedése a nemzeti jövedelemből valamennyi KGST-országban megközelí­ti vagy meghaladja az 50 százalékot. Az egyes orszá­gok gazdasági színvonalá­ban azonban még lényeges különbségek vannak. Ha Lengyelország egy főre eső 1961. évi ipari termelését 100-nak vesszük, ennek megfelelően Csehszlovákia indexe 191, az NDK-é 185. Magyarország 83, Romániáé 67, Bulgáriáé 52. Az eddigi fejlődés tendenciái azonban azt mutatják, hogy ezek á különbségek csökkennek, az országok gazdasági fejlett­ségének színvonala a ki­egyenlítődés felé halad. A kevésbé fejlett országok ipara gyorsabban fejlődik, mint a fejlettebbeké. 1962- ben 1957-hez képest a szov­jet, a lengyel és a csehszlo­vák ipar egyaránt 59 száza­lékkal, az NDK ipara 52 szálékkal, a magyar 64, a román 86, a bolgár 95, a mongol ipar pedig 133 százalékkal termelt többet. A KGST-országok villa­mosenergia -.termelése az 1950. évi 135,5 milliárd ki­lowattóráról 1962-ben 504,3 milliárd kilowattórára nőtt. Fémforgácsoló szerszám gé­pekből a KGST országai 1950-ben 95.700 darabot, 1962-ben 247.000 darabot gyártottak. Különösen gyor­san fejlődik az utóbbi évek­ben a KGST-országok ve­molva — a KGST-országok mezőgazdaságában kereken 1 millió traktor dolgozott, 1961-ben számuk már 2,8 millióra nőtt. A tagországok állatállománya is gyarapo­dik: a nyolc ország szarvas­marha-állománya 1950-ben 84 millió, 1962-ben 110 mii­KGST-országok gazdaságáról gyipara. 1962-ben a bolgár vegyipar 11-szer, a cseh­szlovák 5,5-szer, a lengyel csaknem 7-szer, a magyar 6-szor, az NDK vegyipara 3,5-ször. Romániáé több mint 10-szer, a Szovjetunióé 5,3-szor annyit termelt, mint 1950-ben. Ennek elle­nére a vegyipar aránya a KGST-országok iparának össztermelésében- még nem éri el a kívánatos szintet. Míg ugyanis az Egyesült Ál­lamok és az NSZK iparában a vegyipar részesedése 8,8 százalék, az olasz iparban 12,2 százalék, a KGST or­szágai közül csak az NDK haladja meg ezt a szintet — 15,1 százalékot — a töb­bi népi demokratikus or­szágban a vegyipar aránya az összipari termelésen be­lül 5—6 százalék. Az utóbbi években különösen gyorsan növekedett a tartós fogyasz­tási cikkek gyártása a KGST országaiban: 1958-ban tele- víziőskészülékböl 1,4 millió, hűtőszekrényből félmillió darabot, 1962-ben 3,5 mil­liót, illetve 1,4 milliót gyár­tottak. A legutóbbi esztendőkben Lengyelország kivételével valamennyi KGST-országban lényegében befejeződöt a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Jelentősen nö­vekedett a mezőgazdaság gépesítése. Míg 1950-ben — 15 lóerős egységekben szá­lió volt: a sertésállomány ugyanebben az időben 49,5 millióról 109 millióra nőtt. A gazdasági együttműkö­dés szorosabbá válásával nő a tagországok külkereske­delmi forgalma. 1961-ben a KGST-országok külkeres­kedelmének összvolumene 3,5-szerese volt az 1950. éveinek. S míg a korábbi években a külkereskedelem forgalma lassabban növeke­dett mint az ipari termelés, az utóbbi esztendőkben meg­változott az arány. 1962-ben például, míg a nyugat-eu­rópai kapitalista országok ipara 4 százalékkal növeke­dett, a KGST-országok ipa­ra 9 százalékkal, kereske­delmi forgalmunk pedig 14 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. A távlati tervek előzetes számításai szerint a KGST- országok ipari termelése 1961-től 1980-ig több mint * hatszorosára, a mezőgazda- sági termelés háromszoro­sára, a nemzeti jövedelem pedig csaknem ötszörösére emelkedik. Az előzetes elő­irányzatok szerint az 1960. évi 407 milliárd kilowattóra villamos energia helyett 1980-ban 3500 milliárd ki­lowattóra villamos energiát termelnek a KGST országai­ban, s az acéltermelés az 1960. évi 86 millió tonnáról 330 millió tonnára növek­szik. — ön fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr? — kérdezi Dimitrov Göringtől a lipcsei per tárgyalásán Vádlottból ­vádló 1933. december 23-án, 30 év­vel ezelőtt, a hitleri fasizmus lipcsei bírósága felmenteni kényszerült Georgf Dimitrovot az ellene emelt, koholt vád alól. A nácik röviddel uralom­ra jutásuk után felgyújtották a berlini birodalmi gyűlés épü­letét, hogy azután ennek ürü­gyén gyújtogatással, fegyveres felkelés előkészítésével vádol­hassák meg a német kommu­nistákat. A pártot betiltották, vezetőit letartóztatták. A német kommunistákon kí­vül a Németországban emigrá­cióban élt Dimitrov is a vád­lottak padjára került. A tár­LATIN-AMER1KA FELŐL ag­gasztó hírek érkeznek. Az Ame­rikai Államok Szövetségében Venezuela katonai szankciókat követel Kuba ellen, mert állí­tása szerint a Castro-rendszer ügynökei bujtogatnak felkelés­re a Betancourt-kormány el­len. A vád teljesen alaptalan, s a Kubaellenes vádaskodás csak arra kell a venezuelai el­nöknek, hogy az elmúlt vasár­napi csaló választások keltette tömegtiltakozást a legbrutáli- sabb rendőrterrorral elfojthas­sa. Másfelől javaslatával a Cas- tro-ellenes amerikai köröknek is a kezére játszik, mindenek előtt azért, hogy biztosítsa tá­mogatásukat továbbra is. Brazíliából olyan jelentések érkeznek, hogy a reakció, „az elnökbuktató“ Lacerda guana- barai kormányzó vezetésével, Goulart megbuktatásán dolgo­zik.. Okot a puccskísérlet meg­szervezésére a kormánynak az a határozata szolgált, amely korlátozza a profitok kivitelét az országból. Lacerda szerint, legkésőbb egy hónapon belül bukik a kormány.-O­CSAKNEM EGYHÓNAPOS HU­ZAVONA UTÁN Moro, a kije­lölt miniszterelnök bejelentette Segni köztársasági elnöknek: Véglegesen vállalja a kormány megalakítását. Amikor ugyanis Segni átadta a megbízást Mo- rónak, a Keresztény Demokra­ta Párt főtitkára azt — a szo­kása szerint — csak feltétele­sen vállalta. Az elmúlt hetek zűrzavarára jellemző, hogy huszonkét nap alatt ötször jelentették már be: Moro a nap folyamán meg­alakítja a középbal kormányt. A huzavona alapvető okai között szerepel a Keresztény Demokrata Párton belüli harc a tárcákért a különböző irány­zatok között. Ez lényegében a Morótől jobbra elhelyezkedő dorottyások szárnyának győ­zelmével végződött. Másrészt ott volt az a csaknem szakadá­sig menő ellentét, amely a Nen- ni vezette úgynevezett autono­mists többséget állítja szem­be a Szocialista Párt balszár­nyával. Az új kormány névsorát már közzétették. A Szocialista Párt négy miniszteri tárcát kapott, és Nenni lett a miniszterelnök­helyettes. A Szociáldemokrata Pártnak két miniszteri tárca jutott, a külügyminiszteri, a- melyet Saragat fog betölteni, és a pénzügyminiszteri. Ezen­kívül mindkét párt egy-egy tárcanélküli minisztert is küld a kabinetbe. A kormányból ki­maradt Fanfanin kívül Süllő volt építésügyi miniszter, a középbal másik kezdeményező­je, s nem vállalt tárcát a Köz- társasági Párt gazdasági szak­értője, La Maifa sem. Jóformán az összes kulcspozíciót a Ke­Az elmúlt héten véget ért a BVT varsói tanácskozása, amelyen igen nagy szótöbbség­gel elfogadták a BVT „Felhívás a cselekvésre!“ című határoza­tát. A határozat a többi között kimondja: a BVT támogatja a moszkvai atomcsend-egyez­ményt és minden további nem­zetközi enyhülésre irányuló lépést. Tovább kell küzdeni a részleges atomcsend-egyez- mény kiterjesztéséért és a föld alatti atomfegyver-kísérletek beszüntetéséért. A BVT támo­gatja a tizennyolchatalmi le­szerelési értekezletet és az atomfegyvermentes övezetek megteremtésére irányuló min­den kezdeményezést. A BVT támogat minden, a leszerelés­hez vezető valóságos kiinduló­pontot, az ellentétek békés úton történő megoldását, a gyarmatosítás felszámolását, a gazdaságilag elmaradt né­pekkel való egyenjogú gazda­sági együttműködést a közös jólét érdekében. A BVT egyben határozatot hozott a békemozgalom 1964. évi feladatairól és arról, hogy 1965-ben béke-világkongresz- szust tartanak. resztény-Demokrata Párt do- rottyás csoportjának képvise­lői, vagy a velük szinte min­denben egyetértő szociáldemo­kraták töltik be. A középbaloldali koalíciós kormány papíron 386 képviselő szavazatára számíthat a 630 ta­gú parlamentben, a 320 tagú szenátusban pedig 191 szava­zatra. ' -O­AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE HA­TÁROZATI javaslatot fogadott el, amely felszólítja a Bizton­sági Tanácsot: vizsgálja meg a portugál uralom alatt álló af­rikai területek helyzetét és hozzon olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik a területek függetlenné válását. A javas­lat mellett 91 ország képvise­lői szavaztak, Portugália, és Spanyolország a javaslat ellen foglalt állást, 11 ország — Bel­gium, Brazília, Kanada, Fran­ciaország, Görögország, Olasz­ország, Luxemburg, Hollandia, Törökország, Nagy-Británnia és az Egyesült Államok — kép­viselői tartózkodtak a szava­zástól. Hét küldöttség — köz­tük Dél-Afrikáé is — nem volt jelen a szavazáskor az üléste­remben. A közgyűlés ezután folytatta a különleges bizottság jelenté­sének megvitatását a gyarmati országoknak és népeknek nyúj­tandó függetlenségről szóló nyilatkozatról. gyaláson az első naptól kezd­ve felcserélődtek a szerepek. Dimitrovból, a vádlottból — vádló lett, s a világ érdeklődé­sének gyújtópontjába került nagy per vezetését mindvégig a kezében tartotta. Megcáfolta és kivédhetetlenül visszaver­te a hazug vádakat, leleplezte a német fasiszták bűnösségét, tényekkel bizonyította, a náciz­mus emberi és' politikai aljas­ságát. A világ haladó közvéleménye, a szovjet nép határozott tilta­kozása, és Dimitrovnak a tár­gyaláson tanúsított hősies ma­gatartása megtorpanásra ké­szítette a fasisztákat: a nácik vereséget szenvedtek a maguk" választotta csatatéren. Dimitrov halálos Ítélet ár­nyékában, dacolva a terrorral, a munkásosztály győzelmébe vetett törhetetlen hitét hirdet­te, s a következő, immár klasz- szikussá vált mondattal fejez­te be beszédét: „Azt a kere­ket, amelyet a proletariátus forgat, börtönnel vagy halál- büntetéssel mozgásában fel­tartóztatni nem lehet, az forog és forogni fog a kommunizmus végső győzelméig.“

Next

/
Thumbnails
Contents