Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-03 / 48. szám
Ködösítés és provokáció óráról órára, percről percre indokoltabbá válik a kérdés: tényleg Oswald gyilkolta-e meg Kennedy elnököt? S ez a kérdés láncreakciószerűen vonja maga után a többit: miért hallgattatták el Oswaldot, hogyan lehetséges egy fogoly meggyilkolása egy rendőrökkel és nyomozókkal zsúfolt épületben, miért nem tett a rendőrség megfelelő óvintézkedéseket a gyilkossággal gyanúsított megvédésére, miért hirdette meg Oswald átszállításának időpontját, miért értesítette a rendőrség a kórházat, hogy „valami történhet“ Oswald átszállításakor, s végül, miért volt olyan sürgős a dallasi rendőrségnek az „Oswald-ügy" lezárása? E kérdések megválaszolatlansága, az állítólagos bizonyítékok nyilvánosságrahozatalának megtagadása több mint gyanússá teszi azt a szemmel láthatóan nagy erőfeszítést, amely- lyel a dallasi rendőrség és ügyészség igyekszik elködösíteni Kennedy aljas meggyilkolásának körülményeit! Ugyanakkor mind világosabban felismerhető ebben a kö- dösítési törekvésben a szervezettség, a szándékosság, amely nem csupán egy vagy néhány ember müve, hanem egy olyan széleskörű összeesküvő csoport tagjaié, akiknek elsőrendű érdeke volt megakadályozni az elnököt mind bel-, mind külpolitikája folytatásában S ezek minden kétséget kizáróan a szélsőjobboldali, fajüldöző fasiszták sorából kerültek ki, akik külpolitikai vonatkozásban is a legszélsőségesebb álláspontot foglalják el. A londoni Hyde parkban vasárnaponként különböző szónokok szólalnak fel és mindig hallgatóságra találnak Jelentés érkezett arról, hogy Dallas városában a bizonytalanság és a hisztéria légköre uralkodik — nos, az ultrák pontosan ezt akarták és akarják, hogy a zavarosban halászhassanak, az a törekvésük, hogy az egész világra kiterjesztik a nyugtalanság légkörét, hangulatot keltsenek a Szovjetunió és Kuba ellen, gyűlöletet és bizalmatlanságot szítsanak mindenki és minden Iránt, aki és ami keresztezi céljaikat. S figyelemre méltóan furcsa, hogy az ultrák terveiket szinte akadálytalanul hajthatták végre. Kérdésünk: a szabadság és demokrácia fogalmához, amelyről oly sok szó esik a tengeren túl, egyes amerikai hatóságok szemében hozzátortozik az élet- és jogbiztonság követelményeinek lábbal tiprása is. JOHNSON ELNÖK diplomáciájának várható iránya foglalkoztatja most a legtöbbet a nemzetközi hírmagyarázókat. Az első jelek szerint Johnson minden bizonnyal ugyanazt a külpo'itikai irányvonalat folytatja majd, amelyet Kennedy elnök kezdett meg. Hivatkozik a Fehér Ház új lakójához közelálló nagyon magasrangú személyiségre, aki szerint Johnson nemcsak követni fogja Kennedy külpolitikáját, hanem mély meggyőződése ennek az irányvonalnak a helyessége. Washingtonban egyébként nagy feltűnést keltett, hogy Mikojan tárgyalása az új amerikai elnökkel nem csupán udvariassági és formális jellegű volt. hanem konkrét témaköröket érintett. Különben az eredetileg félórára tervezett eszmecsere egy óra hosszat tartott. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN annak is nagy jelentőséget tulajdonítanak, hogy ki lesz Johnson elsőszámú külpolitikai tanácsadója. A megfigyelők többségének véleménye szerint Rusk külügyminiszter pozíciója erősödni fog. Kennedy sok tekintetben maga irányította a State Departement tevékenységét is, most viszont azt várják, hogy Rusk egy személyben szervezője és végrehajtója is lesz az amerikai diplomáciának. A Kennedy vonal folytatására utalnak egyes megnyilatkozások és lapkommentárok is. A lapkommentárok általában abból vonnak le távolabbra mutató következtetéseket, hogy milyen légkörben folytak le Johnson és Mikojan első tanácskozásai. A New York Times a szívélyes és komoly hangú eszmecserére utalva azt húzta alá, hogy lényegében újabb lépés történt Washington és Moszkva kapcsolatainak megjavítására, amiért Kennedy életében oly komoly erőfeszítéseket tett. Ez a szellem hatotta át a szovjet miniszterelnök-helyettesnek Rusk külügyminiszterrel tartott megbeszéléseit is, és sokatmondónak tartják, hogy noha Mikojan a State Departementből csupán rövid nyilatkozatot adott, de ennek végén szerepelt ez a mondat: „Megtaláltuk a módját, hogy folytassuk a leszerelési tárgyalásokat.“ iiiimiimmmiiimtmmiimiimimmimimiiimimnm'" A bolgár Komszomol A belogradcsiki sziklacsoport párját ritkító természeti szépsége a bolgár földnek. Sok százezer, talán millió év alatt formálódott vörös homokkőből olyanná, amilyen napjainkban. Egy francia földrajzi kutató már a múlt században azt Irta róla hogy sehol Európában nincs hozzá fogható romantikus vidék. Legendás tájak A belogradcsiki sziklacsoport mintegy 12 kilométer hosszú, és két kilométer széles. A nap különböző szakaiban, vagy holdfényes éjszakákon legkülönbözőbb formájú és színű alakok, várkastélyok, emberi és állati figurák tárulnak látomás- szerű változatosságban az utas szeme elé. A nép eleven képzelete valamennyihez legendákat fűzött. Itt van például Belogradcsik közvetlen közelében az a gyönyörű szálerdő övezte szikla- csoport. amely Velko hajdú emlékét őrzi. Kelet felé, közel a régi várromhoz, óriási emberfej mered az égnek Arca hosszúkás, homloka magas, szomorúnak látszik. A legenda azt tartja, hogy ez a szikla annak a Velko hajdúnak a feje, aki népét védelmezte a török zsarnok ellen, s aki hősi tettei jutalmaként végül kővé változott, hogy ne kerüljön a kegyetlen ellenség kezébe. Délkelet felé másik szikla- csoport a viharos tenger mozdulatlanná dermedt hullámaira emlékeztet. Ezen a környéken van az „Elátkozott barátok“ nevű sziklacsoport is. A legenda azt tartja, hogy hajdan halálra ítéltek egy bátor lovagot, aki szerelmét megszöktette a kolostorból. Ám, alig mondták ki a bírák az ítéletet, tüstént kősziklává változtak. Egységbe forrtak... Igen legendák földjén járunk, ide látogatnak el a bolgár föld, bolgár tájak leghívebb szerelmesei, a fiatalok, akik meghallgatják a mondákat, tisztelettel adóznak a múlt emlékeinek, de napjainkban a Jelenbe és a jövőbe tekintenek. Az ő apáik, nagyapáik is megvívták a hősi harcot, és most a leszármazottak számára már könnyebb a jelen. Több mint tizenöt év telt el, amióta ez az ifjúság már egységes szervezetben harcol, tanul és tanít. A felszabadulás után az Ifjú Munkás Szövetség vállalta a legaktívabb részt a feladatok megoldásánál. Együtt működött vele a Hazafias Arcvonalban tömörült többi ifjúsági szövetség is. Ám a szervének a befejező manifesztációja- ként, melyet a kommunista ifjúsági mozgalom, a fiatalság egységének megteremtéséért vívott. A szervezett egységbe forrt bolgár ifjúság az építő munka első éveiben — amelyekre a bolgár fiatalok „évkönyvei“, mint hőskorra emlékeznek — sokat tett. Több mint fél millió fiatal építette az új vasútvonalakat, elektromos erőműveket; az ifjúságnak döntő szerepe volt Dimitrovgrád felépítésében. Minden erejüket megfeszítették, az ötéves tervek teljesítésénél: a bolgár fiatalok ott vannak a legna- gyob létesítmények színtéréin. Tízezrek dolgoztak a MaricaA szlivenl gimnázium tanulói gyakorlaton zeti széttagoltság volt, és 1947-ben Szófiában alakuló a bolgár Népi Ifjúsági Szövetség, annak a hosszú küzdelemnagy teher íztok energiabázis, a kremikov- megtartotta ci kombinát, a burgaszi nyers- közgyúlését olaj-finomító építkezésénél. A bolgár Komszomol negyvenezer más tagja a mezőgazdaságban honosítja meg az agrártudomány és technika legújabb módszereit. Valóságos „tudományos hadjárat“ Az alkotással párhuzamosan döntő feladat a tanulás. Az elmúlt tanévben több mint százezer ifjú és leány végezte tanulmányait anélkül, hogy félbeszakította volna termelőmunkáját a gyárakban és szövetkezetekben. Száznégyezer munkásfiú tanult különféle műszaki tanfolyamokon, és negyven- ötezren végzik a mezőgazda- sági technikumot. A bolgár ifjúság kiveszi részét a műszaki továbbképzésben is. Ha ellátogatunk a Va- szllov Kolarvo Müvek erősáramú gyárába, az ifjúsági brigádok vezetői elmondják: minden kedden műszaki továbbképzésre szánják a napot. Ekkor több mint 1900 fiatal munkás hallgatja meg a műszaki továbbképző tanfolyam előadását. Ifjú csillagászok Most pedig látogassunk el Sztara-Zagora városába. Itt, Dél-Bulgáriában érdekes létesítményt találhatunk: megalapították az ország első népi csillagvizsgáló intézetét. Már második éve működik és a késő éjjeli órákban, amikor elnéptelenednek az utcák, a város első számú középiskolájának a tetején különös élénkség figyelhető meg. Itt dolgoznak a népi csillagvizsgáló fiatal asz- tronőmusai: 200 középiskolás, ipari tanuló és úttörő, akik képzett csillagászok és fizikusok vezetésével rendszeresen megfigyelik az égbolt jelenségeit. Az intézetnek saját planetáriuma van, három teleszkóppal, több távcsöve a szput- nyikok megfigyelésére, precíz fényképezőgépei, meteorológiai, állomása és gazdag szakkönyvtára. A fiatalok obszervatóriuma szoros kapcsolatban van a Bolgár Tudományos Akadémiával és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával. Hasznos útmutatásokat, tanácsokat kapnak. A Sztara-Zagora-i obszervatórium jól jelképezi a bolgár fiatalok új életét. Egyesül itt a tudományos munka, az alkotás, az oktatás és a nevelés. Bizonyára sokan kerülnek majd ki innen, akik a jövő csillagászai, fizikusai vagy űrhajósai lesznek. A görög m i dekében á hogy kivét nélkül íelszab dítsák a polil kai foglyokat hangsúlyozza közleményéi az Egység Demokratik baloldali pá és rámutat a ra, hogv ne osztozik azzal véleménnyel, melyet ebben kérdésben P pandreu minis terelnök ha goztat. Papa dreu ugyan kijelentette, hogy csak az kat a politik foglyokat eng dik szabadié ra, akik töt mint 10 év töltöttek bö tönben, de a t lajdonképper amnesztiára csak 5 év mi va kerülne s( Képünkön et illegális brosúi illusztrációj; látjuk, amely trikalai feg házban sínylő foglyok életéi nyújt betekir tést. Jegyzetfüzetből Í Ipari tanulók, leendő esztergályosok, marósok közt jártam. Közülük nem egy más szakma mestere * lett volna, csakhogy mindez j nem éppen rajtuk múlott. 5 De — ha ló nincs a szamár J is jó — legalább is egyelő- X re. Ám lehet, hogy mind J megmaradnak munkagépük t mellett, három év után is. I Reméljük. ž Első, másod, harmadéves « tanoncok. Szlovákia külön- I böző vidékeiről szedődtek I össze. Eltérő szokásaik, me- • lyeket magukkal hoztak, a I nyelvjárások, melyekkel { bosszantják egymást, nem gátolják őket abban, hogy eggyé kovácsolódjanak. Elnéztem őket szünet közben és munka közben. Társalogtam velük és hallgattam beszédüket. A szünetben a labdát rúgták, munka közben izzadságtól gyöngyö- X ző homlokkal figyelték a t formálódó munkadarabot, i Közben szurkoltak egymás- I nak, megjegyzéseket tettek i a munkára és mestereikre. $ Olykor a cinikusság határát • súrolták, vagy éppen túllép- í ték megjegyzéseikkel. Vic- * ceket mondtak, politlkaia- I kát és a gyengébb nemet f érintőeket. Különben nagy j kár, hogy ezen a téren sem • nevelőik, sem szakoktatóik, t sem pedig az ifjúsági szervezet vezetői nem ismerik őket, pedig ez is az énjükhöz tartozik. Különösen károsnak véltem ezt, annak az epizódnak a lejátszódása után, amit most leírok. Három másodéves tanonc állt feszes vigyázzban, szemben velük a mester hasonló állásban. Egy eltört fogaskerékért korholta őket. Elmondta a mester, hogy 80 koronával károsították meg a nemzetgazdaságot, meg hogy szemtelenek és pimaszok. Megjegyzem sem a mester magatartását, sem pedig a figyelmeztetés mód- I szerét nem tartottam meg- X felelőnek. Valószínűleg a t három fiú sem. f — Végeztem, lelépni, hát- I ra arc! — fejezte be vé- I gül is a nevelő és kiment ♦ a műhelyből. I Hülye — mondták egy- I szerre, szinte gépiesen ama- I zok. Aztán leléptek. Cini- • kusságnak vegyem ezt tő- I lük? Nem. I Később a gyakorlati mun- X ka végeztével hosszasan el- I beszélgettem velük. Elmond- * ták, hogy azon a bizonyos X fogaskeréken már előzőleg X repedés volt látható és je- * lentették is az anyagkiadó- X nak. Am ez hasztalannak i bizonyult. Az eredmény már f ismert. Amikor a megjegy- X zésükre céloztam, belátták X helytelenül viselkedtek, de ; azt Is tudtomra adták, hogy X nem szeretik a katonásdit, i különösen ebben a formá- • ban. Nem védem őket, nem Is szorulnak rá, csak nagyobb megértésre, emberibb hangra, több szívre, és a vélt pimaszság, vagy a cinikusság hordaléka köny- nyebben lekopna róluk. A napokban CSISZ korú fiatalokkal beszélgettem. Érdeklődési körük felől, egyszóval arról kérdezősködtem, hogy mit is szeretnének. Nem válaszoltak mindjárt, sőt a szemükből ilyesfélét olvastam ki. — öregem, te meghibbantál. — Nem hagytam annyiban a dolgot, tovább érdeklődtem. Végül is elmondták, hogy hasonló kérdéssel még alig találták magukat szembe. Pedig eljárnak a CSISZ gyűlésekre, ahol idősebb elvtársak is megjelennek. Egyhangúak, munkaértekezlet- szerúek gyűléseik. Azt mondták, dolgozni kell és kevesebbet beszélni. Nemcsak kenyérrel él az ember. Többet várnak összejöveteleiktől, tanulni, szórakozni szeretnének, mai fiatalok. Nemrég egy érdekes eset jutott el hozzám. Többgyermekes, jól szituált családról van szó. Nem csoda, hisz a család minden tagja kereső. Motorkerékpár, nem is egy van a háznál. A szülők, a becsületes munka végeztével megérdemelten szórakoznak, járnak be a közeli kisvárosba borozni. Egyről azonban megfeledkeztek. A gyermekeikért továbbra is felelősek. így történt azután, hogy kislányuk nem egyszer házonkívül töltötte az éjszakát. Pedig nem mondható huligánnak sem. De az eset mégis megtörtént. A pillanatnyi gyönyörök csábításának nehéz volt ellentállni, különösen, ha ehhez a szülők nemtörődömsége is hozzájárult. Az elmúlt időszakban nagyon megszoktuk, hogy leegyszerűsítjük nevelési teendőinket. Mindig arra a döntő többségre hivatkoztunk, amelyről most is elmondhatjuk, ugyanúgy, mint akkor, hogy jő, törekvő, egészséges fejlődésú, ám aránytalanul kevesebbet foglalkoztunk ifjúságunk jóval kisebb részét alkotó fiatalokkal, akik annál több gondot okoznak társadalmunknak. Kiemeltük ugyan, a család, az iskola és a tömegszervezetek szerepét ifjúságunk nevelésében, ám kevésbé voltunk következetesek. Egyszer túl sok szerepet szántunk ennek vagy annak a szervezetnek, intézménynek, iskolának, vagy éppen a családnak, máskor megfeledkeztünk róla. Sőt talán még arról is, hogy mindez csakis egységes erőkifejtéssel vezethet ' valódi eredményhez. Sárkány Árpád
