Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-26 / 47. szám

\ -i i M „SZERETNEM TUDNI": A barna szín fiatal lánynaK nem a legalkal­masabb. e/ért olyan ruhát ter­vezi link. ami fia­talossá teszi az anyagot. A felső­részen mellény- szerüen egy dísz­pántot helyezünk el, amely koré esetleg egy fi—7 cm széles, plisz- szíío/ott csipke- fodrot varrunk. Ezt a fodrot le Is vehetjük, in­kább csak olyan alkalmakkor tegyük rá, amikor elegánsabb ruhára van szükség \ födne nélkül a ruha egyszerű, spor­tos. .HENRIETTA": Anyagjának csak a színét írta meg, a minőségét nem. Ügy gondoljuk, a szövet vékony, ehhez terveztük a ruhát. (Legjobb az anyagból egy kis mintái külde­ni), A ruha egy­beszabott, a vál­takon körtei! hú­zódik. A most nagyon divatos kis kámzsa-nyak egy kissé eláll. A hur- ka-övet csomóra köljük. A hosz- szú ujjakat manzsetta fogja össze „BÚZAVIRÁG“: A kockás anyag kismama ruhának nem előnyös, mert a kockás mindig kővárit. Miután az anyagja már mcg- rrr i~J' van, a mellékelt modell szerint Csináltassa A ru­ha eleje egybe­szabott, középén e^y ferdén sza­bolt rész díszíti. A szoknya mind­két oldalán alul egy-egv levasalt ránc von, ezzel hőiül a szok­nya. A ruha eleje a ferdén sza- botl részhez elütő színű gom­bokkal gombi itódik. Divatos a ruha állő gallérja, amely a man- zsettával és övvel egyező szé­lességben. ferdén szabott anyag­ból készül. „SZERETŐ ANYA": Bár­melyik vidéki ékszerüzletben mondja meg, hogy a gyűrűt küldjék a bratislavai arany­műves műhelybe, ahol a tö­rést mag Javítják. Ami a megvastagítást illeti, anteny- nyiben elég hozzá '/z gr arany, vállalják, u i. hozzá­való aranyat (ha több szük­séges hozzá) a megrendelő­től nem fogadnak el. „ÁGI": Tolltiszlitás alatt a megfosztott, már használt toll tisztításéi értjük. Ezt végzik Bratislavában, toll- fosztást azonban itt sehol sem vállalnak. MP^kötött modellek „EDIT“ és „DIÁKLÁNYOK“ sí-pulóvert kérnek Két modellt közlünk. A felső pulóver 1 sima, 1 ford vagy 2 sima. 2 ford, váltakozásával készül. magas visszahajló gallérral és bevar­rott ujjakkal. Az alsó képen bemutatott pulóver érdekessé­ge, hogy alul b sor lustakölés- sel kezdjük (oda-vissza simán haladó sorok) és ugyanilyen luslakötéses rész díszíti az uj­jak alját, valamint a kicsit el­álló visszahajló gallér szélét is. Maga a pulóver szintén bor­dáskötéssel készül, úgy mint a fenti, de az ujjak közepére egy fonott részt kötünk, s ugyan­csak fonott mintával készül a gallér is. Fonás: A minta 16 szemből SÍI. 1. sor: az első 4 szemet segédtüre vesszük és a szemek mögé helyezzük, le­kötjük a második 4 szemet, utána az első négyet, majd a harmadik 4 szemet vesszük se­gédtűi e és a szemek elé he­lyezzük,, lekötjük a negyedik 4 szemet és utána a harmadik 4-et. A csavarásokat hat soron­ként ism. meg. a közte lévő sorokban-« színén simán, a visz- száján fordítottan kötünk. Az ujjak raglón szabásúak. (1 sze­menként fogy. le). Természete­sen az alsó pulóver is készülhet a fonott mintázás nélkül, akkor is szép lesz ha csak a lustakö- téses széleket" alkalmazzuk. ^éfJmvvíMÚfLCi KEDVES ÉS PRAKTIKUS AJÁNDÉK karácsonyra a kötött ágycipő. Kötéséhez kb. 8-10 dkg vastag szálú gyapjúfonai és 4-es kötőtű szükséges. Munkánkat 2 szemmel kezd. és oda- vissza haladó sorokkal dóig. úgy. hogy minden sor elején egy szemet szapor. Amikor a tűn 50 szem van, 1 sima és 1 ford, váltakozásával folyt, a munkát. Az első sorban minden szembe 2 szemet öltünk és így 60 szemes hőséggel egyenesen kötünk tovább, míg patentkötésünk eléri a 11—15 cm-t. A köv. sorban ismét simán kötünk tovább Az első sorban 2 szemet ľ szem­nek kötünk s az így nyert 30 szemes bőséggel oda-vissza haladó sima sorokkal dóig. minden sor elején 1 szemet fogy., amíg a tűn ismét 2 szem marad Most a patentrészt kettéhajt­va, a két végét összevarrjuk és ezzel a cipő el is készült. Végül 2 cm széles lustákuléses szalagot kötünk, ebből kis csokrot készítünk és a cipő felsőrészét összefogjuk vele. (Folytatás az 1. oldalról) Az elhagyott gyermekek pro­blémája nemcsak nálunk pro­bléma. A kapitalista országok épp úgy küszködnek vele, mint a szocialisták. A szomszédos Magyarorszá­gon ezt a kérdést már majd­nem teljesen megoldották. A felszabadulás óta építik a gyer­mekvárosokat. A kisebbeket — Sopornya-Nagyláng, Berettyó­újfalu, Tiszadob, Debrecen, stb. — 240—500 férőhellyel. A na­gyobbak, mint amilyen az el­lenforradalom után épült Fóti gyermekváros, 920 férőhellyel rendelkeznek. Szerencsém volt meglátogat­nom Pótot és lenyűgözött. Azoknak, akik csak most kezdenek a gyermekotthonok iránt érdeklődni, elismétlem a fóti legendát. 1957 februárjában a Népaka­rat cikket közölt az elhagyott gyermekek katasztrofális hely­zetéről. A cikk írója javasolta: további gyermekvárosokat kéne építenünk, a hajdúhadházihoz hasonlókat. De miből? A kérdésre váratlan feleletet kaptak: a Népakarat szerkesz­tőségét felkereste egy munkás- nő és 50 forintot helyezett az asztalra. — A gyermekvárosra adom. Nekem is három gyermekem van. Az ismeretlen munkásnő 50 forintja csodát művelt. A szer­kesztőségbe egymás után ér­keznek a levelek, melyeknek írói csatlakoznak az akcióhoz. Pénzküldemények érkeznek és kötelezvények, hogy a fizetésük bizonyos százalékát felajánlják. Kollektívák és egyének jelen­tik. hogy felajánlják munkáju­kat, a terven felüli termékei­ket. Szakemberek kínálják a segítségüket, orvosnő a gyer­mekek gyógyítására jelentke­zik, tanítók, nevelők, pedagó­gusok a nevelőmunkára. Mű­vészek. írók, sportolók, sofő­rök, üzemi bizottságok, ovódák, iskolák, napközik, ifjúsági szer­vezetek, úttörők — mind in­gyen akarnak segíteni. (Meg­jegyzem, hogy a fóti gyermek- város építését Csehszlovákia is segítette). Három hónappal az ellenfor­radalom után a kimerült Ma­gyarországnak volt 3 millió fo­rintja a gyermekvárosra. A városka felépítéséért ver­sengtek a járások és megyék. Mindenki szerette volna, ha az ő területére építik. A vöröskereszt kötelezte mag$t a kórház felépítésére. A pestmegyei nőbizottság fel­hívta az ország asszonyait, hogy a saját eszközeikből épít­sék fel a fóti gyermekváros óvodáját. A dorogi bányászok 73 vagón szenet ajándékoztak a saját jutalékukból a jövendő gyermekvárosnak. így született a fóti gyermek­város. Még ugyanabban az évben — 1957 november 15-én — meg­érkeztek Fótra az első „lakók“: 100 elhagyott gyermek, testvé­rek, akiket a különböző ottho­nokból gyűjtötték össze. Ők voltak azok, akik az ünnepé­lyen átvették, mint boldogabb jövőjük zálogát, a gyermekvá­ros szimbólumát: az Aranykulcsot selyempár­nán. Természetesen az igazi épít­kezés csak akkor kezdődött. A 65 hektáros parkban az év­százados fák alatt új pavilo­nok nőttek.-O­Főt ma 920 három és tizen­nyolc év közötti gyermeknek biztosít állandó lakhelyet, ösz- szeg.yüjti a testvéreket, akik egymástól elszakítva éltek a különböző otthonokban. 10 ovo- da-épülete van, mindegyikben 20 gyerek. Ételt az egész vá­rosnak egy konyha biztosít. A városkában alapfokú nyolcéves iskola működik 16 tanteremmel. (Az NDK ajándéka). Van gim­názium és érettségivel végződő ipariskolája, van szakiskolája a segédnevelők számára. (Ennek az iskolának a növendékei a főiskola elvégzése után neve­lők lesznek.) A fóti gyermekváros 150 hek­tár termőterülettel rendelke­zik, amelyen szakirányítás mel­lett a növendékek dolgoznak. Modern tyúkfarmjuk és üveg­házuk van. Fóton modern kórház műkö­dik — a Vöröskereszt ajándé­ka. Előcsarnoka hófehér, ha­talmas ablakain habkönnyű függönyökkel. A falakat mozaik díszíti és mindenütt virágok. A kórtermeket üvegfalak vá­lasztják el egymástól, hogy az éjszakai ügyeletes nővér sze­me előtt legyen az összes ágyacska.-O­Emlékszem egy nem régi esetre, amikor nálunk meglá­mekotthonok sokkal drágábbak és korántsem lehet úgy fel­szerelni őket, mint a nagyokat. A gazdaságunk és a műhelye­ink jóformán fedik a szükség­leteinket, majdnem önellátók vagyunk. A gyerekeket szépen öltöztetjük. — Hogyan intézik a tartás­díjakat? Ez nálunk adminisz- tratíve nagyon megterheli az otthonokat? — kérdem. — Tartásdíjakat? Nekünk azzal semmi dolgunk. A fize­tésre kötelezett szülők az ál­lamnak fizetnek és az átutal­ja nekünk. — És az alkalmazottak kva­lifikációja? fogattam az egyik otthont. Az igazgató mondta: — Orvos? Azt ide nem ka­punk. Nemrég autóstoppal kel­lett egy gyereket kórházba szállítanom. Tüdőgyulladása volt. Másutt az otthon szerény udvarán félrehúzódva találtam a 12 éves Igorra. Bizalmatlanul figyelt, ahogy felé közeledtem. — Már régen itt vagy? — Nem. Az édesanyám csak tavaly halt meg. — És az apád? — Nem tudom hol van? Mit mondjak neki? Kis idő után tovább faggatom: — Vannak testvéreid? — Van két nővérem. — Ők hol vannak? — Borka a nagynénémnél maradt. Katka valahová ott­honba került. De én nem le­szek itt soká. — És hová mégy? — Nem tudom. Elmegyek megkeresni Katkát. Messziről még hallom az egyik fóti nővér hangját: — Néha évekig kutattunk az elszakadt testvérek után. Na­gyon fontos nekünk, hogy együtt nevelkedjenek. Akkor a sok megbeszéléstől kábán megkérdeztem ott Fó­ton: — Szinte hihetetlenül szép itt minden. De nem terheli ez meg túlságosan az államkasz- sát? — Csodálkozni fog ha azt mondom, hogy nem — mond­ta a nővér. — Gazdasági okok­ból is a gyermekvárosok épí­tését választottuk. A kis gyer­— Csakis szakképzett alkal­mazottaink vannak. Az éjszakai nővérnek is érettségije van. — A pedagógusok a fizetésü­kön kívül kapnak-e még vala­milyen pótlékot? — Természetesen.-O­A mi otthonaink nevelői 60— 30, sőt néha 100 órát is dol­goznak hetente minden elis­merés nélkül. Éjszakai és va­sárnapi szolgálatot kell tarta- niok minden fizetési pótlék nélkül. A munkájukat nagy többségben szakképzettség, tantervek és szakmai felügye­let nélkül végzik. Hol merítsenek ilyen körül­mények között kitartást, sze­retőiét és optimizmust a fog­lalkozásukhoz? Komensky nemzete vagyunk..-O­Magyarországon Szeged mel­lett a magára hagyott ipari ta­nulóknak szép gyermekvárosuk van. Lányok és fiúk 14—18 év között szakmát tanulnak és amikor befejezik a tanulást 2000—3000 Frt zsebpénzt kap­nak, hogy ne kezdjék fillér nélkül az életet. Én szinte szégyelem bevalla­ni, nálunk egyetlen otthon sincs az ilyen korú elhagyott gyer­mekek számára. Mi egyszerűen bedugjuk őket a javítóintézet­be, az erkölcsileg hibbant gye­rekek közé és ezzel befejező­dött a róluk való gondoskodás.-O­Nálunk nem volt ellenforra­dalom. Mi csak az elhagyott gyermekeinkről feledkeztünk meg. A felszabadulás után elá­rasztott bennünket az optimise ta hangulat. Azt hittük, hogy családi konfliktusok és elha­gyott gyermekek nélküli ál­lamban fogunk élni. A nevelői foglalkozást megszüntettük, az árvaházakat és javítóintézete­ket fokozatosan felszámoltuk. Ami megmaradt a nevét átvál­toztattuk gyermekotthonra. Ez alatt a név alatt működik To- mašovon egy javítóintézete a 8—14 évesek számára, ahol er­kölcsileg ferde gyerekekre a kevés nevelő felügyelni sem képes, nem hogy nevelni tud­ná őket. Ma, 18 évvel a felszabadulás után még előfordult, hogy a Radványi gyermekotthon épü­let nélkül maradt és 50 gyér-» mekével több mint egy éve vándorol a közép-szlovákiai ke­rületben. Malackán is könnyen megoldották a kérdést. A köz­vélemény nyomására felszá­molták az otthont és a gyere­keket széthelyezték az ország amúgy is zsúfolt otthonaiba, amíg megfelelő épületet kéri-' tenek. De vegyük a zsolnait, a rózsahegyit, jesenskeit... csu­pa vád. Ilaván az otthonnak udvara sincs, Bohunicén az öreg épü­letet jóformán fűteni sem le­het. Magyarország itt van egy tyúklépésre. Nem lehetne átkül- denünk néhány szakembert, hogy tanulmányozzák, hogyan oldották ők meg, ezt a kér­dést. A statisztikai adatok sze­rint 17.000 gondozatlan gyer­mekünk van. Ezekről a társa­dalom segítsége nélkül, belát­ható időn belül aligha vagyunk képesek gondoskodni.-O­Láttam Fótot és lenyűgözött. Nem azért, mert gyönyörű, hanem mert maga a nemzet építette az elhagyott gyerme­kek számára. Te és én. A bá­tyám, a nővérem, a sógorom és a szomszédaim. Munkás, hi­vatalnok, író, költő, festő, szobrász, szövetkezeti tag, bíró és orvos. Tanító és pionír, öreg és fiatgl... És mert nem tágítottak... — Vannak elhagyott gyer­mekeink? — Vannak. — Meg kell őket mentenünk? — Meg. Ezt mondták 1957 februárjá­ban és ugyanannak az évnek a novemberében az első gye­rekek már beköltöztek a gyer­mekvárosba. És mi mire várunk? Sok emberrel találkoztam, aki segíteni szeretne, hozzá szeretne járulni a mi gyermek- városaink felépítéséhez, csak a felhívásra várnak. Vannak olyanok is, akik ma­guk jöttek az ajánlattal. CSISZ, a CSISZ SZKB mutatott a leg­nagyobb megértést. Javasolta, hogy 1964-ben minden kerü­letben építsünk fel egy egy gyermekvárost 500 gyerek szá­mára. Nyáron a főiskolások brigádjai segítenének. Gyönyörű gondolat!. De sok egyéb is kell. Fel­szerelés, berendezés, hogy a gyermekvárosaink szépek, ott­honosak legyenek. A segíteni akaró üzemek mellett mindenki segíthet. „Te is, én is, az egész ország!“ Ezért bankszámlát nyitunk: Bratislava, Štátna spo­riteľňa pre účet 800-300 bežný účet pod číslom 51489 Ide várunk minden jótékony pénzadományt, amelyből ala­pítványt létesítünk, az. első szlovákiai gyermekvárosok épí­tésére, az Aranykulcsra. hogy ne maradjon nálunk egyetlen elhagyott gyermek se elhagyatottan, hogy közülük a legrosszabbakból is értékes embert neveljünk szocialista rendünknek. Fordította: Szőke József ÜJ IFJÚSÁG — a CStSZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és admims/ti i tó B«aMslava Pražská 9 - Telefon 445 -41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 51,20 Terjeszti a Posta Hirlapszglqálata. előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Úrad litián Lehet megrendelni Címe: Praha 1. Jindŕišská ulica 14. — vývoz tlače. K—08*31615

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents