Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-17 / 37. szám
„EURYDIKE“: Kétféle megoldást terveztünk: ruha és ugyanabból az anyagból 9/IO-es kabát, vagy a ruha anyagából készült átmeneti köpen.ykabát. A legszebb lenne közepes vastagságú világos árnyalatú sötétkék szövetből, inkább vastagabb legyen, mint vékonyabb, A ruha kétrészes, a szoknyája viselhető pl. ugyanígy megvarrott paprikapiros szövet felsőrésszel, vagy fehér selyem zsabös blúzzal. A felsőrész alul bal oldalon enyhe spiccet képez, melyet szélesen körültüzUnk. Dísze egy nagy aranygomb. A most igen divatos 9/10-es kabáton elöl egy széles hói rész van, mindkét oldalán szélesen letüzve. A saját anyagjából készült hurkokkal gombolődik s az aranybelóle a teilrésztöl lefelé egybeszabott s a középső hói mindkét oldalán sűrűn lerakott ruha. Annyi berakás legyen rajta, amennyi az alakján elfér, minél több, annál dúsabb, szebb lesz a ruha „KÖZELEDIK AZ ŐSZ“: A teszilt megfelelőnek találjuk és a most ismét divatos klasszikus kosztümöt ajánljuk belőle. Ez sokáig viselhető s így a drága anyag nincs kitéve a divat változásainak. A kabát reverje keskeny és rövid, elől a kabátot egy-egy zsebklapni díszíti. A szoknya egyenes szabású, hátul középen egy szemberánccal, eiol kétoldalt egy-egy élvasalással (úgy, ahogy a férfinadrágok vannak vasalva, ez most nagyon divatos s a szoknyának új vonalat ad.) gombok ugyanolyanok, mint a ruhán. A köpenykabát elől-hátul hóiban szabott s ugyancsak aranygombokkal gombolődik. A két zsebet magasan helyezzük el, a bal oldali felett még egy kis klapni is díszíti a kabátot. „1* ÉVES": Világoskék szövetjét a 4. modell szerint csináltassa. Szabása prlncesz, elól- hátul két-két lefelé erősen bővülő szemberánccal, melyeket a derék vonalától lefelé széle- sedően letOzünk. A kerek kivágást saját anyagjából készült álló pánt díszíti. A bordó anyag igen vékony, ezért előnyös lesz „DÜND1“: A csipke kövérít, moletteknek nem alkalmas, de ha már megvette az anyagot, igyekeztünk olyan fazont tervezni, ami előnyös lesz. A megkötő és az ujjak szélét a csipke mintájából kivágott és ösz- szeállitott pánt díszíti. „RÓZSABIMBÓ": A krémszínű ruhához természetesen viselhet piros gyöngysort, nagyon Is szép lesz. „HELEN és GÉZA“: Kislány részére mintás vagy egyszínű szilont. esetleg aprómintás brokátot vegyen A szilon lehet fehér, rózsaszín vagy világoskék, a brokát rózsaszín vagy világoskék árnyalatú. Könyökig érő fehér bőrkesztyűt és fehér törpetüsarkú cipőt viseljen hozzá. A saját részere fekete, oú- zakék vagy méregzöld árnyalatú brokátot vegyen, fekete tűsarkú cipő. fekete félhosszú vékony bőrkesztyű és kicsi fekete esti táska illik hozzá. A modelleket következő számunkban közöljük. (Ezeket tájékoztatásképpen irtuk, hogy az idő rövidsége miatt be tudja szerezni.) „Cj lakás“: Nem tudjuk, ebben az “setben hatásos lesz-e. de mindenesetre próbálják meg a padló szegélylécét kb. egy cm szélességben beszórni DDT porral, esetleg az ajtóknál s a bú- 'torok alatt még külön 2-3 • hétig hagyják Így, akkor 0 söpörjék össze s szórják be „BETA": kéthetes budapesti útjára kosztümben vagy szoknya-pulóverben és ballonkabátban utazzon. Ez a két öltözék még 1-2 pulóverrel vagy szövetblúzzal és 1-2 franciás blúzzal kiegészítve, nappalra elég is lesz. (A franciás blúzokat délután a kosztümhöz viselheti.) Társaságba és estére, színházba szüksége lesz két szép szövetruhára és egy táncruhára. Átmeneti kabátot is vigyen magával. „Fekete rózsa": több asszonyisineróse nevében gyorsan elkészíthető vacsorákat és édesség recepteket kér. Ebben a számunkban vacsora recepteket közlünk s hamarosan édesség, valamint más receptekre is sor kerül. Párizsi kosárka: A felszeletelt párizsit (parlzer) forró zsírban héjastól kisütjük. így kosárka formára össze ugrik. Minden kosárkába egy tojást ütünk és rántottasütöben átsütjük. Burgonyát adunk hozzá. Paprikás máj: A sertésmájat szeletekre vágjuk, egyik oldalát paprikával megszórjuk és (a megpaprikázott oldalával) szeletekre vágott hagymára tesz- szük. Mos» megpaprikázzuk a másik oldalát, olajat öntünk alája és gyorsan átsütjük, egy- egy oldalét kb. 2 percig s utána megsózzuk. Nem szabad idegenkedni az „újdonságoktól". Nagyon finom pl. a Fokhagymás padlizsán: A padlizsánt egészben megmossuk, felszeleteljük és besózzuk. Kb. fél óra múlva szalvétába megtörüljük s forró olajban, mindkét oldalán világos barnára sütjük. Apróra vágott fokhagymával meghintjük es burgonyával tálaljuk. Rántott padlizsán: A felszeletelt besózott padlizsánt sűrű palacsinta tésztába mártogatjuk és forró olajon mindkét oldalán kisütjük. Burgonya-lepény: A meghámozott. nyers burgonyát megreszeljük, s annyi sima lisztet adunk hozzá amennyi a nedvességet felveszi. Megsózzuk, s forró olajban szeleteket sütünk belőle. (Kanállal tesszük az ólaiba s elsimítjuk.) Savanyúsággal (paradicsom saláta) igen finom vacsora. FUJA . Z ER DESZ Fujara Albín, a híres vadász Veľké Poli-ban, nem messze a javorníki Kyčera hegység alján él. Polgári foglalkozására nézve szövetkezeti erdész. Híre messze jár, jól ismerik mint mesemondót, tudják, hogy milyen csodálatosan gazdag a fantáziája, de főleg a fösvénységéről híres messzi vidéken. Utolsóként lépett a szövetkezetbe, miután csontra aszott tehénkéjével bejárta az egész környéket és vevőt nem talált rá, az agyonkínzott Brezulát egyenesen bevezette a szövetkezeti istállóba. Albint hetenként legalább háromszor a kocsmában találjuk, körülötte, a meghatározatlan korú férfi körül, fiatalok forgolódnak. Az ilyen fiatal embereket rendszerint az idősebbek csábítják először a kocsmába. Ha valaki az utcáról az ablakon keresztül figyelné a társaságot, akkor bizony csakhamar szembetűnne, hogy milyen feszült figýeíemmel kísérik a bőbeszédű Albin szavait. Csak úgy lesik, egyre nógatják, kínálgatják, és Albin nem hagyja kéretni magát, mindig akad még valami, amit bizonyisten senkinek se mondott még el. — Felugrottam és megragadtam a puskám — elhallgatott és kihívóan végigmérte a jelenlevőket. — Vaddisznóval álltam szemben. A vadállat egyenesen nekemrontott. Az agyarára céloztam. Így volt. esküszöm a szentháromságra — nemhiába szolgáltam a drago- nyosoknál. Egy ugrással a bozótban termettem és fejemet a vadkan fejéhez szorítottam, hogy a bokrok ágai ne takarják el a szememet. Elég, ha meghúzzuk a vadkan fülét és máris uccu neki, futásnak ered. így jutottunk egészen a kertek aljáig, ott aztán alaposan elátkoztam a nyomorultat. Az egész falu csodájára járt a zsákmánynak. De te Palo, még nem fizettél nekem rumot. Nosza, rendeld csak meg iziben. — Albin, ne erről beszélj, hanem azt meséld el, hogy mi történt a Mirnával, — szólalt meg valaki gúnyos hangon. — Az sokkal érdekesebb história és méghozzá igaz is. — Te gézengúz, te rühös kutya, tűnj el a szemem elöl. mert lenyúzom a bőrödet. Mert így történt az eset: Fujara Albin valóoan neves vadász hírében állt, vidám cimbora, szereti a társaságot, no meg a jó borocskát, de még annál is inkább a pénzét, mert nálánál fösvényebb embert nehezen találni. Ingyen? Egy tapodtat sem tett. Ahol csak teheti, még az utolsó bőrt is lehúzza társairól. * De a Mima esetében alaposan póruljárt. Mirna, egy csinos kisasszony, ugyanis a kutyák nemzetségéhez tartozik. Karcsú, világos gesztenye színű a szőre, szeme pedig réveteg, mintha álomban járna. így ismerték Mirnát a szomszédok, no meg a gyerekek is. A vadkanok szemében valóban eszményi kutya volt. A kedves játékos Mirna, az erdők rengetegében nekivadult és az állatok réme lett. Szeme kidülledt, őrülten nekiesett a vadkannak is, és minden helyzetben roppant intelligensen viselkedett. Pontosan követte a nyomokat. Ezt különösen akkor csodálták meg, amikor nyestre vadásztak. Mintha csak ismerné a farkos szépségek minden titkát és léptét. Amikor a szövetkezetben elszaporodtak a patkányok, Mirna egy hét alatt tökéletesen kipusztította őket. Minden lében kanál — mondogatta Albin. A szövetkezetben kétszer volt — mondta szellemesen Albin és mindig hozzáfűzte: először és utoljára. Az elnök sehogyse volt hajlandó minden patkány után egy fél egységet leírni. Hát igazság ez? — tette fel Albin a kérdést és ilyenkor az emberek mindig bólintgattak. Bizony így is ,an. Legalább huszonötöt érdemelne. Az Albin feleségének két tél folyamán nyolc nyestprémet ajándékozott. Az asszonyok irigykedve nézték és legalább néhány rosszmájú megjegyzéssel könnyítettek magukon. Szegény Mirna, ha legalább jó! tartanák! Albinnak persze hízelegni igyekeztek. Albinkó, gyere csak ide, gyere csak oda, Albinkó igyál velünk egy kicsit, de ne feledkezz ám meg rólam. Mindegy, hogy hím- vagy nőstény- kutya lesz. Albin előlegeket szedett fel, becsületszavára megígérte, hogy majd ad a ku- tyakölykekbő! és Mirnát az istállóban rács mögött tartotta. Mert tudta, hogy a kutyák nem olvasták a Mein Kampŕ-ot és nem ítélik el a tisztátlan fajt. Mirna azonban a sok öröm mellett sok gondot is okozott. A bajok főleg a vőlegény választása körül mutatkoztak. Albin messzi vidéken minden kutyát jói ismert, de valahogy egyik sem tetszett neki. Mindegyiken talált valami kifogásolni valót. Fudzsi például a vadkanra kiváló volt, de a nyestet nem különböztette meg a mókustól. Karnál pedig fordítva. És még hozzá kóborolni is szeret. Végre elhatározta, hogy Bürkénél köt ki. Bár a legjobb akarat mellett sem állíthatták, hogy valami ficsúr, de azért még csorba nem esett a férfibecsületén. De hogy fogjon hozzá — fontolgatta Albin. Csak nem állít be Mirnával legénynézőbe. — Tudod mit. anyjuk? — szólította a feleségét. — Jó volna, ha te mennél Mirnával az öreg Kuranőíkhoz, mégiscsak női ügyről van szó. — Te undok fráter, halljátok asszonyok, hogy az valami női ügy— De a nyestprémeket, azt jól a nyakad köré csavarod és muffot is szeretnél, mi? Tudd meg, hogy ezentúl egy darabot sem kapsz. Ez volt az utolsó. Kit küldjék Mirnával? Ezen törte a fejét, mert hát ő, a szövetkezeti erdész csak nem teheti tönkre a hírnevét. Kit lehetne ezzel megbízni? Jaj de jó, most jut eszembe, a Ferit. Persze, hogy eddig erre nem gondoltam! Fogta magát és azonnal Ferihez sietett, aki igen jóhiszemű legény volt, semmihez sem értett és éppen ezért mindenbe belekotnyeleskedett, mint ahogy az már szokás. Az ígért ötvenés megtette a magáét. ’ A szövetkezet elnöke megelégedetten dörzsölte a kezét, amikor Feri belement a dologba. Mi majd megleckéztetjük, meglátjátok, majd csak kigyógyul a sok csalafintaságból. Ide figyelj Feri! Neked semmire se legyen gondod, csak az a fontos, hogy bemenj a kocsmába. De addig még a szemem elé se kerülj... — Feri barátom, mondta kérlelőleg Albin, csak ki ne bocsásd a kezedből Mirnát. Add át üdvözletemet Kuran- číknak és hogy aztán majd adok neki egyet. Amikor Feri Bitesén kiszállt az autóbuszból, egyenesen a kocsmába ment, mint ahogy azt az elnöknek megígérte. — Szervusz Feri, mi az, már megint itt vagy? Vadászatra mész? — üdvözölte a kocsmá- ros. t — Velem van Mirna is. Ku- rančíkhoz megyek vele. — Az Albin Mimé ja? — Adnék érte egy hordóval. — Hordóra nincs szükségem. De egy féldecit felhajtok. És Feri egy csöppet se csodálkozott azon, hogy a kocs- máros bizony töltött. Először egy, aztán kettő, három kupicával. Leült melléje és vidáman tereferélt. — Mi itt vidáman iszogatunk és az a szegény Mirna biztos éhes. Ereszd csak egy kicsit... — Nincs az a pénz, amiért elengedném. A városi kutyák olyanok, mint a pandúrok. Igazad van, dehát akkor valamit csak hozok neki. Ide az udvarra vezetem Add csak a pórázt! Mirna egyre jobban gömbö- lyödött, Albinnak ragyogott a szeme s nagylelkűen jobbra- balra ígérgette a kiskutyákat, szép sorjában felvette az előlegeket. Végre eljött az ideje és öt kiskutya jött a világra. Albin simogatta, becézgette őket, furcsa hangzású neveket talált ki számukra és már vagy tizedszer is összeadta, hogy mennyit is kap majd értük. Nem, á dehogy, 400-on alul nem adja őket. Csak ötszázért. És ahhoz a pénzhez anyjuk nem nyúlsz, megértetted? A kiskutyák nőttek, erősödtek, Albin meg egyre türelmetlenebb lett és dühös volt, amikor arra gondolt, hogy a szövetkezeti elnök a gyűlésen is nyilvánosan megfedte: törődjön többet a szövetkezettel, ne csak a kutyákkal A kölykök nőttek, növekedtek, Albin meg eqyre jobban azon csodálkozott, hogy a talpuk már akkora, mint egy gyermekkéz és valahogy semmit sem örököltek karcsú anyjuk után. Egyre magasabbak lettek. Albin lelkében valami gyanú furakodott, nem hagyta nyugton, már aludni sem tudott.. Mikor a falu népe megtudta, hogy a híres fajkutya-kölykök helyett Albin öt közönséges utcakeveréket nevel és hogy feltűnően hasonlítanak a mészáros kutyájára, ’S kíváncsiskodók bekukkantottak a kerítésen. Ilyenkor persze hatalmas káromkodás hangzott el, de a bámészkodók hahotája csak nem némult el. Albin már a kocsmában sem mutatkozott, otthon sem volt maradása, az asszony pedig csak kerepelt, pergett a nyelve. A kutyák nőttek, de senki se akart belőlük. Albin egész oda volt. Amikor végigment a falun, sokszor felhangzott a gyerekek vihogása és Albin úgy kullogott mint egy leforrázott macska, utána pedig Mirna követte. — Nem hallgattok el, sze- dett-vedett népsége — forrt: benne a méreg és máris szedte a kavicsokat, hogy megdobálja a haszontalan gyerekeket. De a szövetkezet elnöke azt állítja, hogy Albin valóban most lett a szövetkezet igazi erdésze. (Ford.: M. M.) — Ez az ötös számú kocsi. Legjobbkor értünk ki, Máseny- ka. — Hány percünk van indulásig, Szerjózsa? — Kettő. — Jaj! Hát akkor beszállok, a viszontlátásra. — Ne nyugtalankodjon Má- senyka, még tömérdek időnk van. Hadd nézzek még egyszer a szemébe. — Szóval ír majd nekem? — Mindennap ... kétszer naponta! És maga nekem? — Hát persze, hogy írok ... Hány óra? — Még egy teljes percünk van! — Egy perc! Jaj ... hát a viszontlátásra, Szerjózsa. — Szerjózsa, drágám... Gondol majd rám ? — lndulá-ás! — Beszállok. Pedig annyi mindent akartam még mondani. — Én is! — Majd hosszú-hosszú, részletes leveleket írjon, Szerjózsa. — Ne felejtsen el sürgönyöz- ni, ha megérkezett. — Sürgönyözök. Jaj, hány óra? — Már három perccel elmúlt az indulás ideje. — Milyen jó, hogy külön a mi számunkra tovább áll a vonat. — Mit is akartam mondani... A jegye megvan, Másenyka? — Igen, itt van a táskámban. Mennyi az idő ? — Öt perccel ezelőtt lett volna az indulás. — Ne felejtse el átadni az üdvözletemet mindenkinek: Óljának, Vászjának, Zinának meg a többieknek ... — Hát persze, hogy nem felejtem el... — Valamit akartam kérdezni, de mit is... Igen. Hány óra? — Furcsa! Tíz perccel múlt nyolc, és a vonatnak pontban hétkor kellett volna indulnia... — Hideg van itt. Szerjózsa. — Be akar szállni? — Ugyan, dehogy, dehogy... — No, már fütyül a mozdony, mindjárt indulás ... Pedig még annyi mindent akartam mondani. .. Érdekes, Másenyka, a szemafor még mindig tiloson áll... — Haliadon! Ügy siettem ... Alig volt időm csomagolni. — Szép kis rend, mondhatom. — Ha dolga van, akkor menjen, Szerjózsa. — Ugyan! Persze, külföldön, ha csak egy percet késik is a vonat, a vasút kártérítést fizet az utasoknak. — Talán maga is azt akarja, hogy megtérítsék a kárát ? — Ez nem volt valami szellemes, Másenyka. — Akkor mondjon maga valami szellemesebbet. — Ahhoz az kellene, hogy jó hangulatom legyen. — Szóval elrontottam a hangulatát ? — De hiszen én nem magáról beszélek, hanem a közlekedésről. — Jól tudom, mire érti. — Nem ért maga semmit! — Ezzel azt akarja mondani, hogy buta vagyok? — Mondtam én azt, hogy maga buta? — Nem mondta, de gondolja. — Nem is tudtam, hogy gondolatolvasással is foglalkozik. — Pimasz! — Én vagyok pimasz? Az egész napot elvesztegettem maga miatt... végigcipeltem a városon a vacak bőröndjét, és még én vagyok pimasz! — Igen, igen, pimasz! No, végre, indulás. Hallani se akarok többé magáról!... ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiái Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Hiaiislava Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Orad útién lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindŕišská ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31352
