Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-10 / 36. szám

DIVAT POSTA V ZSUZSA: Kéré­sére sötétrózsaszín szövetjére olyan ru­hát terveztünk, ami ünnepélyes alkalmak­ra Is megtelel. A fel­sőrészen gombolás alatt egy hói van, mely alá két oldalról 5 cm széles igen vé­kony fehér baliszt- todrot varrunk. Szé­leit kivarrjuk s eset­leg madeira lyukakkal is díszíthetjük. A íodor készülhet a saját anyagjából is. A felsőrészt a hói két oldalán 3-3 szegözés díszíti. „MESARTHYM": Halványrózsaszín szövetjére, amint kérte, két­részes kompiét terveztünk. A ruha ujjnélküli, a nyakkivágás körül, elől végig, valamint a karkivágást világos árnyalatú sötétkék se­lyemmel pántozzuk. Kékek a gombok Is és az érdekes, ferdén elhelyezett gomblyukakat is a kék selyemmel vonjuk át. A kabátka lefelé kissé szűkül, a nyak körül, elöl és a zsebklapnikon szintén a pántozással díszítve. (Ha ez a kompié nem jönne ki, figyelje következő számainkat, közlünk majd kétrészes ruhát). „BEJ ApÖ“: Miután délben nem ebet meleg étalt, nehezeb­ben fog menni a hízás, dé azért, ha tovább is tart majd. lesz eredmény. Meg kell mondanunk, hogy már előbb is gondolhatott volna hlzokúrára, hiszen lega­lább 5-6 kilót kell meghíznia. Tehát: reggel, akármilyen ko­rán megy el hazulról, bőségesen reggelizzen meg. Igyon kávét vagy kakaót s ne egye min­dennap ugyanazt. Pl. egyszer 2 tojásból rántottét vajaskenyér­rel: ilyenkor tízóraira vigyen pl. pástétomot, s ebédre szalámi­félét és sajtot, szintén vajas­kenyérrel. Jó lenne, ha édes­anyja készítene a maga részére sülthúst, ezt hidegen, felszele­telve, néhány napig ebédelhet­né. Máskor a reggeli álljon pl. sajt-túró szalámifélékből, tíz­órai pl. kemény tojás, ebéd sült hús. vagy: reggelire dzsemm- vaj, tízóraira tejföl hozzá va­jaskenyér, ebédre szalámiféle, sajt, stb. A sajt- és szalámifé­lékhez. pástétomhoz, mindig egyen zöldpaprikát, paradicso­mot. Ebéd után föltétlenül egyen édességet, otthon készített, vagy cukrászdái süteményt, töltött csokoládét, esetleg néhány szem bonbont, s utána természetesen gyümölcsöt. Nem írta, hány órakor ér haza, tehát nem tudjuk, a va­csoráig uzsonnázhat-e. Minden­esetre jó lenne, ha addig ki- íhatna egy csésze kávét vagy kakaót egy szelet vajaskenyér­rel. Vacsorára okvetlenül főtt ételt egyen, ami ebédre volt, vagy frissen készíttetett. Levest ne egyen sokat (megtörni a gyom­rot s különösen rossz evőknél nem hagy „helyet“ a fó étel­nek, a tápértéke pedig nem ér fel ez utóbbiét), Táplálóbb, (pl. hússal készített gulyás, bab, stb.) leveseket olyankor kell enni, amikor a másik étel főtt tészta. Amíg tesz, vacsora, után mindig egyen főtt kukoricát, mert ez nagyon hizlal és ter­mészetesen gyümölcsöt. Később a kukoricát édesség váltsa fel. Este lefekvés előtt igyon meg egy pohár tejet. S hogy tisztában legyen vele, hogy általában mi hizlal, Íme: a liszttel készült ételek (gom­bóc. főtt és sült tészták), krumpli, rizs, a zsíros húsok, tejföl, fejszin és mindennemű édesség. A bóségas étkezésen kívül ügyeljen 82 elegendő alvásra, mert ez Is a hlzókúráhóz tarto­zik. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ „FEKETE RÓZSA": Kérésére közlünk bébi-sapka mintát és hozzávaló kesztyűt is. (így szebb, mert garnitúra). Kötés­minta: 1. sor: 1. s. 1 f. 2. és a 10. sorig minden páros sor: s-ra s, f-ra f. 3., 5., 7. és 9. sor: s-ra f, f-ra s 11., 13. sor: vé­gig sima. 12., 14. sor: végig f. majd 14 sort mintával. Utána egy lyuksor, a köv. mintával: 1. sor: 2 sz. simán egybekötve, 1 ráhajtás, vissza végig ford-an leköt, a ráhajtásokat is. Ezután oda-vissza simán dóig. Az 1. sorban 6 szemet egyenletesen elosztva elfogy. Kb. 10 etn-és köt. mag-nál kezd. a kézfej kö­tését: 1 s, 2 sz egybekötve, 16 s, 2 sz egybe, 1 s, 2 sz egybe, 16 s. 2 sz egybe, 1 s. Minden további sorban az 1. fogyasztott sor 16 s szeméből 1-1 szemet fogy. (v. i. 1 s, 2 sz egybe, 14 s. 2 sz egybe, 1 s, stb.) addig, amíg 4 sz marad a fogyasztások között. Ezeket a szemeket egy- sorban befejez. összeállítás után a lyuksorba zsinórt füzünk. A szélét egy sor rövidpálcával / behorg. Rövidítések: s — sima, f — ford. (A méretet a gyermek fejéhez m. kezéhez kell Igazíta­ni). Sapkí: A fejtetőt kb 97 szem­mel kezd. 8 cm-t köt. a mintá­val. majd 4 cm-t 1 s. 1 f vál­takozásával. A tarkőre kerülő részt oda-vissza simán köt. 3 szemmel kezdve megjelöljük a középső szemet és ettől jobbra és balra minden 2, sorban szap. 1-1 szemet 23X. (49 szem lesz). 2 sort köt. még rá és befejez. Vasalás nélkül összeállítjuk, úgy, hogy a 3 szemes kezdés a tarkóhoz, a 49 szemes szél utolsó sora pedig a fejtetőre kerüljön. A nyakhoz kerülő ré­szen felszedjük a szegőszeme­ket és 8 sort köt. oda-vissza simán. Renáta: 34. számunkból a közölt modell (1. rajz) leírása technikai okokból kimaradt. Kesztyű: 49 szemmel kezd. 6 sort kőt. oda-vissza simán. A piros szövethez egy­szerű ruhát ajánlunk. Minden disze a két fer­dén elhelyezett szélesen letűzött mellvarrás. A szoknya elején és hátán egy lefelé bővülő szem- beránc van, melyet ugyanolyan szélesen tűz­zünk le, mint a felső ré­szen. A ruhát fekete vagy elefántcsont színű gyöngysorral viselje vagy divatékszerrel is díszít­heti. A z a negyed évszázad, amely eltelt a tornóci nagy bé- kemanifesztáció óta, sok-sok időt és hatalmas távolságot je­lent, de ha alaposabban figye­lembe vesszük az utolsó viha­ros két és fél évtizedet, úgy tetszik, hogy ez az időszak annyi rombolást, szenvedést és oly hatalmas fejlődést hozott számunkra, hogy népeink és általában az emberiség törté, netében egy évszázaddal is fel­ér. Nincs szándékunkban most felsorolni mindazt, amin e hu­szonöt esztendő alatt keresz­tül mentünk, annyit azonban Tornőccal kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy pár­tunk a régi kapitalista Cseh­szlovákiában hatalmas erőt je­lentett. Szavára, felhívására óriási tömegek mozdultak meg városainkban és falvainkban. Erről ad számot a gútai Mol­nár Géza egy régebben írj, le. vele, amelyben a tornóci béke- manifesztációről így ír: „Sok sok év múlott el azóta, de a tornóci békemanifesztá­ció nagy napjára úgy emlék­szem, mintha ma lenne. Reggel indult velünk a hajó a Kisdu- náról és a Vág folyón keresz­tül Tornócig jutottunk. Körül­belül háromszázan lehettünk munkások, kisparasztok és kö­zépparasztok. Délelőtt 10 óra. kor érkeztünk meg, akkor már hatalmas embertömeg volt a gyűlés színhelyén. A tömeg utat nyitott nekünk és mi ren­dezett négyes sorokban egé­szen a tribünig vonultunk. Az egybegyült tömegben voltak németek, szlovákok, és magya­rok, akik közös akarattal és egyetértéssel pártunk jelsza­vát tették magukévá, hogy „megvédjük a demokratikus Csehszlovákiát a rabló fasiz­mussal szemben." Major István elvtárs beszédében hangoztat­ta, hogy nemzetiségre, vallás­ra és fajra való tekintet nél­kül most össze kell fognunk közös érdekeink megvédésére. M'ajor elvtárs szavait min­denki megértette és abban a súlyos, veszélyes időben, ami­kor Hitler Prága és világ meg­hódítására készülődött, a közel 15.000 főnyi tömeg egy ember­ként készen volt arra, hogy felvegye a harcot a fasiszták ellen. Sajnos, a csehszlovák burzsoázia a hazával együtt eladta a tömegeket is Hitler bandáinak. A gyűlés délben ért véget, utána kint a Vág partján sport, bemutató volt, később az esti órákban a diószegi fiatalok szabadtéren adták elő a Tol­dit Én soha, de soha el nem fe­lejtem, amikor a tömeg rázen­dített az Internacionáléra, és noha egyik magyarul, a másik szlovákul, a harmadik németül énekelt, mindenki az egységes összefogás gondolatával ” volt eltelve.“ E levélből kiderül, hogy a csehszlovákiai magyar dolgo­zók méltó módon vették ki ré­szüket abból a harcból, amit pártunk az akkori súlyos esz­tendőkben az egység jegyében folytatott, a békéért, hazánk jövőjéért. Igaza volt Poszpis elvtársnak, Tornóc akkori kom­munista bírójának, amikor a Magyar Nap szerkesztőjének a nagy békemanifesztáció elő­készítésével kapcsolatban a kö­vetkezőképp nyilatkozott: „Büszke vagyok arra, hogy Tornóc lesz az a község, ahol a magyar dolgozók ezrei ősz- szesereglenek, a köztársaság, a demokrácia, a béke és a nép­jogok melletti hittételre. Köz­ségünk neve beíródik a szlová­kiai magyarok bátor harcainak történetébe.“ a fővárosban maga Steiner Gá­bor kommunista szenátor irá­nyította. A délvidék városai­ban és falvaiban kultúrbizott- ságok alakultak, amelyek a szervezés munkáját vállalták. A kulturális program főren­dezője a lévai Háber Zoltán volt. Az ő ötlete volt Arany János Toldijának a dramatizá- lása és ugyancsak ő vállalta a rendezés igen nehéz munká­ját. TJ aber hem elégedett meg csupán a mű kiválasztásé, val és színpadra való átdolgo­zásával. hanem vándorútra in­dul, városról városra, faluról falura jár és tanulmányozza, melyik magyar kultúregyesület felelne meg leginkább Toldi tolmácsolására. így esik válasz­tása a diószegi fiatalokra. Utá­na öt község fiataljaiból meg­szervezi a 130 tagú impozáns kórust, amely közreműködött Toldi ünnepi előadásában. Jellemző az előadás sikerére és visszhangjára, hogy a tor- nóciak ma is, húsz év múltán, pontosan emlékeznek a Toldi trilógia egy-egy verss^akára. Dr. Vlado dementis, a szlová­kiai munkásmozgalom érdem­dús harcosa volt a tornóci manifesztáló egyik főszónoka. A lévai Háber Zoltán fárad­hatatlan és lelkiismeretes mun. kájára az is jellemző, hogy jó­val az előadás előtt megtekin­ti a tornóci vágmenti terüle­tet, ahol majd megtartják a szabadtéri előadást. Erről cik­ket is ír a Magyar Napba, amelyben többek között ezeket olvashatjuk: „Hatalmas síkság terül el a Vág mellett. Itt lesz szeptember 4-én sok-sok ezre az embereknek, hogy meghall­gassa a földmunkások ajkáról a magyar költők legnagyobb- jának örök igazságait, táncolja a nép munkájában és jókedvé­ben született táncokat, éne­kelje a jobbágyok keserűségé­ből, pásztorok mélabújából, fo­nók és lakodalmak vigságából kicsendülő dalokat. Itt lesz és élvezni fogja a széles síkságot, a susogó fákat, a testvéri ta­lálkozást, a maga népiességét, jókedvét és akaratát. Ősi me­lódiák csendülnek föl, aranyos kalászokból font koszorúk jel­képezik az aratást, az egysé­get, erőt és hatalmat. Itt ta­lálkoznak az itt élő nemzetek, szlovákok, németek, csehek és magyarok képviselői, akik test­vértalálkozóra jönnek össze a folyó partjára, hogy egységük­kel domborítsák ki békevágyu­kat, és a jövőért folytatott harc közös voltát." A párt alapos megfontolás után választotta Tornácot a békemanifesztáció színhelyéül. Először is, mert a községi kép­viselőtestület zöme kommuni­sta volt, másrészt vasútállomá. sa révén az óriási forgalmat zavartalanul lebonyolíthatták, végül a hatalmas topoly- és jegenyefákkal övezett Vág­menti tér nagyszerűen megfe­lelt a szabadtéri kulturális pro­gram hatásos előadásának. A szervezés már hetekkel a nagy ünnep előtt indult meg. Noha a békemanifesztációt csak szeptember elején tartot­ták meg, Bratislavában és vi­dékén már július végén nagy­ban folytak a szlovák és ma­gyar kultúrszervezetek között a tanácskozások. A szervezést Noha a reakció mindent el­követett, hogy megakadályozza a béketalálkozó széleskörű ki­bontakozását, — így például néhány nappal az ünnepély megtartása előtt az a hír jár­ta, hogy Tornóc környékén ti. fusz járvány tört ki, — mes­terkedése nem sikerült. Szlo­vákiai délvidékének dolgozói minden járművet igénybe vet­tek, hogy idejekorán, ünnepi díszben megjelenhessenek a hatalmas békemanifesztáción. Különvonatok indultak Brati- slavából, Léváról, Komárom­ból és Érsekújvárról. A köz­ségekből, ahol nem volt vasút­állomás, a kora reggeli órák­ban zsúfolt autóbuszok szállí­tották a vendégeket Tornócfe­lé. Sokan teherautókon, kocsi­kon, szekereken indultak el a környező falvakból. Az or­szágúton a vörös ripszpapírral díszített biciklik tömege cik­kázott Tornóc felé, mintha va­lami bicikliversenyen vettek volna részt. Magából Bratisla- vábó! négy kultúregyüttes kép­viseltette magát ezen a béke­ünnepen. A Műhely, a dornkap- peli Népakadémia, a ligetfalusi Petőfi-kör és az óligeti Hala­dás. Komáromból a munkásda­lárda ötventagú csoportja nép­dalokat adott elő. Persze a kulturális programból a lévaiak sem maradtak ki... És így sor­jában lehetne felsorolni a vá_ rosok és falvak kultúregyütte- seit amelyek lelkes összefo­gással hozzájárultak, hogy né­pi kultúrával gyönyörködtessék a dolgozókat ezen a béketalál- kozón. A zászlókkal, transparensek- kel, szalagokkal és virágokkal feldíszített vonatokon, autó­buszokon és szekereken érke­ző vendégeket Tornóc lakossá, ga kitörő lelkesedéssel, ová­cióval fogadta. A reggeli órák­ban az óriási tömeg a Vendég­tér előtt fegyelmezett sorok­ban gyülekezett, ahol a feldí­szített emelvény állott. Vörös és nemzetiszínű zászlók való­ságos erdeje hirdette Tornó- con ezen a gyönyörű, felhőtlen szeptemberi napon a csehszlo­vákiai magyar, cseh és szlovák dolgozók békeszeretetét. Tíz óra tájban nyitotta meg Poszpis elvtárs, Tornóc kom­munista bírója a gyűlést, utá­na egymás után következtek a szónokok. V. dementis szlo­vákul, Major István magyarul beszélt. Az ünnepség politikai része a déli órákig tartott. A délutáni kultúrműsort Ke. leti Ferenc és Jožo Opavský elvtársak nyitották meg, a sza­badtéri dobogón. Opavský elv­társ a szlovák ifjúság szövet­sége nevében szlovákul beszélt, majd magyarul így fejezte be a köszöntő szavait. „Éljen a szlovák és a magyar ifjúság egysége.“ Ezt az egységet a kultúr - egyesületek dalokban, táncok­ban ragyogó módon juttatták kifejezésre. A Komáromi Munkásdalárda nagy felkészültséggel előadott magyar népdalai után a trna- vai ifjúság oroszinges kozák­táncai hozták izgalomba a né. zők ezreit. A lévaiak nagy si­kerrel mutatták be a kínai né­pi tárgyú mozgókórust, amit a bratislavai német ifjak tiroli tánca követett. A főrévi munkás-kerékpáro­sok akrobatamutatványainak és a komáromi munkásakrobaták­nak olyan viharos sikere volt, hogy számukat többször meg kellett ismételniük. A tornóci népünnepély egyik fénypontja a tornóci fiatalok aratójelenete volt. Este lett, mire sorra került a Tojdi szabadtéri előadására. A langyos szeptemberi estében az ünnep forró légkörében ki­gyulladtak a reflektorok és a színpad egyszerre ragyogó fényben úszott. A diószegiek kiváló alakításukkal egyszerűen elkápráztatták Tornóc ezrekre rúgó vendégseregét. Tornóc szabadtéri színpadán megele­venedtek Arany halhatatlan eposzának mesebeli alakjai. Amikor a szavalókórus utolsó szavai elhangzottak: „Változik a világ, gyengül ami erős És erős lesz, ami gyenge volt ezelőtt.“ mindenki érezte, hogy lélek­ben megerősödött, érdemes volt ezen a szép ünnepen részt vennie. Érdemes volt, mert örökre, kitörölhetetlenül leiké­be vésődött a nagy békeünnep élménye. Major István nevéhez Dé Szlovákiában számos megmo dulás fűződik. A tornóci mindmáig jól emlékeznek It kesítö, bátor fellépésére. ÍVJ őst huszonöt esztendő mi 4-”-*- tán, amikor Tornócon j runk és érdeklődünk a torn ciaktól, milyen benyomást tt rájuk az akkori békemanifes táciö, mindegyikük egyaz lelkesedéssel és büszkeségg kiált fel ..Ilyen nagy ünn azóta se volt nálunk.“ Rácz József egykori ujsá terjesztő azt mondja, ho több ezer Magyar Napot adc el azon az ünnepen, a pont számra nem emlékszik, me hiszen már nagyon régen vo de arra igen élénken emlé szik, hogy az egész falu né be volt kapcsolódva a na ünnep előkészítésébe. „Mi denki — mondotta — leik munkájával járult hozzá, ho a békemanifesztáció sikerülje Ott dolgoztunk a szabadti színpad felállításán, és a v lány bevezetésén a Vág par jára. Sok munka volt, de s; vesen végeztük, mert oly nagy ünnep még nem volt n lünk“. Elbeszélgettünk asszonyo kai is, akik akkoriban a V partján azzal voltak elfoglal' hogy nagy katlanokban főzt a gulyást és halászlét, ök e állítják, hogy Toldi szabadít előadása tetszett nekik a le jobban. Egyesek Toldi szeri mének néhány versszakát i is folyékonyan, betéve mon jak el. A nagy ünnepből egyé ként a vendégszeretet és népek, nemzetek együvétart zásának baráti légkörét őrízt meg. — Aznap — mondja az eg) asszony — Tornóc minden há tárva-nyitva állt a vendég előtt és mindenki úgy is lép át a házak küszöbét, mint otthon lenne. Poszpis József az egyk; kommunista bíró pedig e mondja: „Szép, hogy a na békemanifesztáció huszonöt dik évfordulójára gondolta Mi is gondolunk rá, ezzel St( ner Gábor elvtárs, pártu nagy harcosa emlékének is ta tozunk. A fasiszták ugyan h iáira kínozták, de életeműve, harc az egységért, a nép összefogásáért, továbbra is bennünk“. Szabó Bt A manifesztáció résztvevőinek jelszavai híven tükrözik viss az utókornak a dolgozók akkori elszántságát megvédeni a kö társaságot a fasizmus veszélyétől. ÚJ IFJ0SÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Örad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jlndnšská Qliea 14. — vývoz tlače. K—16*31441

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents