Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-13 / 32. szám

* Ľ gyhônapi brigád után haza “ készülődnek Tornaijáról a Nyitrai Pedagógiái Intézet tanulói. Postára csomagot ci­pelő lányok, rendezkedő fiúk kiabálnak egymásnak, izgatot­tan várják a vonatindulást, pedig még három -órai idő is van addig. Obrcian János és Mravik Lajos brigádvezetök az útiköltséget és a munka után járó pénzt fizetik. Nagy ott is a tolongás. Akadnak olyanok, akik már rendben vannak, nyu­godtan lehet velük beszélni, nincs lótni-futni valójuk. Tőlük megtudjuk, mi mindent végeztek egg- hónap alatt. Nem kevesebb, mint 148 ezer korona értékben végeztek talajjavító munkálatokat és 6400 m hosszú kanálispartot hoztak rendbe, gyeptégláztak, szabályoztak. Elég nehéz munka volt, a tűző gömöri nap csokoládébarnára égette valamennyi brigádost, mintha Afrikából kerültek vol­na elő. Vannak közülük, akik más alkalommal is voltak már brigádon, táborozáson, nekik nem volt annyira szokatlan az egyhónapi távoliét, mint azok­nak, akiknek csak most kezdő­dött. Harmonika szól és énekelnek többen. Bizonyára a tegnap esti búcsúztató mulatságból maradt bennük egy adag hangulat, azon még túl kell adni. Nem viszik haza magukkal, hadd maradjon Tornaiján. Viszont sok emléket, derűs napok örö­meit magukkal viszik. Szép volt ez az egy hónap. Xlizváiry Gabriella és Németh ® Mária indulásra készen áll. Az alkalom kitűnő, idő van elég, elmondják, hogy érezték magu­kat a brigádon. Mi volt az egyik legérdeke­sebb élmény? — kérdezem Vízváry Gabriellát. Fehér fogsora villan, mandu- Gabriellát, hiszen erre is volt laszeme csillámuk, de keresi idő. A közösség ízlése kitünően a szavakat, válogat az élmé- bevált, nekem is tetszik a haj- nyek között. Jó, hogy mellette viselete. van Németh Mária, segít neki. Hová valók vagytok? Emlékszel rá, amikor a hala­dat nyírtuk? Nem volt az szép? Hisz nevetett mindenki és hogyan megengedtük a fan­táziánkat a frizurád érdekében. Aztán végre elmondják, hogy kollektíván hogyan szépítették Nagymegyerre utuznak, mind­ketten odavalósiak, most érett­ségiztek s izgatottan készülnek a Pedagógiai Intézetbe' Nyitrá- ra. Tanulásra még van idő elég a tanév kezdetéig és a nyár folyamán főleg ezt teszik. Sok Ismerőst szereztek, akikkel együtt lesznek ott, jót tesz a barátság. Egyszer csomagot kaptak hazulról, közösen küld­ték nekik. Természetesen Gab­riella nyugodtan elfogyasztotta, amit Máriának küldtek. Mária pedig azt, amit Gabriellának. Hát nem lehet ezen jót nevet­ni, amikor kiderül, hogy mi a helyzet?! Utazni? Azt nagyon szeretnek, csak ne lenne ilyen égető hőség. Képeket mutogat­nak: az elmúlt hónap mozzana­tait örökítették, meg filmen. Nekik mást jelentenek a képek, mint nekem. Nekik élmény és romantika, nekem egy érdekes fotótermék. Ugye, mi volt ak­kor, amikor ezt fényképezték — mutatják egymásnak a meg­örökített gyeptéglacipelést. Hát el is fáradtunk — beszélik, de oda se neki. Délután mindig jó volt, amikor letelt a munkaidő és táncolni volt kedvünk. D al szárnyal a hosszú, tor­naijai utcán, mennek a brigádosok az állomás jelé. Még mindig egy óra az indulásig. Talán most élik át a legizgal­masabb perceket, mióta idejöt­tek. Elszakadni egy kedves helytől, ahol olyan sokat nevet­tek, udvaroltak és a környéket megismertető kiránduláson is részt vettek. Vidra János, Czinege Brigitta, Kuna Iván és Janák Vlaszta kitüntetéssel hagyja el a brigádot, megérde­melten b es sütet jelvényt kaptak. Akik nem kaptak, azok is elis­merésben részesültek helytál­lásból. Vannak lányok, akik it­teni fiúktól búcsúznak, azoknak nehezebb felszállni a vonatra. Aztán mégiscsak besiklik a hosszú fekete gyorsvonat, ki­juttatják a vágányokat, az in­dulási jelzőt szabadra állítják, int a forgalmista és kezdődik az út, hazafelé. Bagota István Emelkedik az autóbalesetek száma A nyári hőség növekedésével párhuzamosan egyre ijesztőbb mértékben emelkedik az autő­' balesetek száma. Szakember véleményére voltunk kíván­csiak, mi is az oka ezeknek a megdöbbentő számadatoknak és felkerestük Michal Laco századost a rendőrpalotában. A közlekedésügyi osztály veze­tője azután készségesen ren­delkezésünkre bocsátotta a szükséges adatokat és az aláb­biakban tájékoztatott bennün­ket az egyes esetekről: — Az év első felében Szlová­kia területén 3451 baleset tör­tént gépjárművekkel kapcso­latban, 377-tel több, mint tavaly ugyanabban az időszakban. 165 volt a halálos áldozatok száma (9-cel több) és 1981 a sebesül­teké (361-gyel több). , — Miben látja az okát, szá­zados elvtárs, hogy egyre több a karambol? — Mindenekelőtt az indoko­latlan és esztelen gyorshajtás a legtöbb baj tyitforrása. Ren­geteg baleset származik az ittas vagy egészen „elázott“ kocsivezetők felelőtlenségéből, amely többnyire ugyancsak száguldozáshoz vezet. Meg kell még említenünk a szabálytalan előzést vagy a jogos előzés meghiúsítását és csak utolsó sorban, elvétett esetekben a járművek műszaki vagy gyár­tási hibáját, illetve fogyatékos­ságát. — Csak néhány esetet sorolok fel példaképpen, ame­lyek a közelmúltban játszódtak le: — Július 15-én egy 19íéves leány haladt motorkerékpáron, Nagymegyer közelében, akinek nem volt hajtási jogosítványa. Száguldás közben hirtelenül el­vesztette az uralmat a jármű fölött s egy pillanat töredéke alatt bekövetkezett a kataszt­rófa. Ő is, meg a mögötte ülő motorkerékpár-tulajdonos 1 is súlyos állapotban kórházban fekszenek. Az ok? Könnyelmű­ség, meggondolatlan gyorshaj­tás. — Ugyanazon a napon Nové Mesto nad Váhom térségében a hajnali órákban egy teher­gépkocsi-vezető idézett elő súlyos balesetet. Miért? Na­gyobb mennyiségű alkoholt fo­gyasztott, mielőtt a kormány­kerékhez ült. — Alkohol hatása alatt állott az a két fiatalember, aki július 15-én Trencsén közelében egy­másnak rohant motorkerékpár­jával. Mindketten meghaltak. — Tagadhatatlan — folytatta Laco elvtürs — hogy a legtöbb bajt a motorkerékpárosok idé­zik elő. Utánuk következnek a tehergépkocsi-, majd a sze- mélygépkocsi-vezetők. Azután a gyalogjárók, főleg gyerme­kek, traktorosok, társasgépko- csi-vezetők és végül a kerék­pározók. Mielőtt visszatérnék a balesetek okaira, a motorke­rékpárosokról akarok szólni. Köztudomású, hogy az éberség, a figyelem legcsekélyebb lan- kadása vagy kihagyása végzetes; következményekkel járhat. Mo­torkerékpárt pedig többnyire fiatalok vezetnek, akiknél gya­kori a meggondolatlanság, a szabályoknak figyelmen kívül hagyása, a virtuskodás, a tet­szeni vágyás és az átkozott „versenyzés". Ennek következ­ményei pedig — beleértve az a i koholíogyasztásból származó csökkent reflexhatásokat — rendszerint halálhoz, saját vagy mások sebesüléséhez vezetnek. Nem győzöm hangsúlyozni és arra kérem, szerkesztő elvtárs, írja meg: azt üzenem ezúton is a fiataloknak, vigyázzanak saját és mások testi épségé­re! Hány életerőtől duzíadó fiatalembert láttam már hety­kén nyeregbe pattanni, akiket azután az árok szélén láttam viszont kiterítve, vagy akikkel mint szánalmas emberroncsok­kal, örök-nyomorékokkal talál­koztam később. Azt úttest, az országút nem versenypálya. Mert mi történne, ha a moto­rizmus fejlődésével egyidejű­leg egyre többen szegnék meg a közlekedési szabályokat? Ha mindenki kénye-kedve szerint száguidana országutakon? Jú­lius 10-én például Liptovský Hrádok közelében egy motor- kerékpáros — minden előírás­nak fittyet hányva — egysze­rűen „Vágta“ a kanyart. Az eredmény? Két halott és egy súlyos sebesült! — A legtöbb karambol mégis a beépített, illetve lakott terü- leteken"fordul elő. Olyan köz­ségek. amelyeken I. vagy II. osztályú ún. sűrű forgalmú közút vezet keresztül, gyakran nem rendelkeznek járdával, jóllehet ismételten figyelmez­tetjük a helyi nemzeti bizott­ságokat ezen hiányok pótlásá­ra. Ugyancsak sok helyen hiá­nyoznak az útjelző s egyéb figyelmeztető táblák, a gyalog­járók részére fenntartott átke­lő helyek megjelölése. — Szlovákiában ez év első felében 1814 vezetőtől vontuk be a hajtási jogosítványt, köz­tük 1339 egyéntől azért, mert ittas állapotban értük őket tet­ten. — A jövőben még kérlel­hetetlenebből szándékszunk el­járni az országutak „vadorzói“, az alkohol rabjai és a virtus- kodók ellen éppúgy, mint a fe­gyelmezetlen gyalogjárók ellen. Felül fogjuk vizsgálni a jármű­veket megbízhatóság és üzem­képesség tekintetében. Előadá­sokkal, filmvetítésekkel és fel- világosító cikkekkel igyekszünk polgárainkat jobb belátásra bírni, de feltétlen szükségünk van az ö jó akaratukra és fe­gyelmezettségükre is. Még szi­gorúbb intézkedéseket fogana­tosítunk azok ellen a lelketlen, emberi mivoltukból kivetkezett gázolók ellen,ľ akik azzal teté­zik vétküket, hogy áldozatukat vérbefagyva egyszerűen ott hagyják az útszéii árokban el­vérezni vagy haldokolni. — Mert sajnos, ilyen esetek is előfordulnak. Ha a gépkocsive­zető bármiiyen okból kifolyólag gázolt, legelemibb emberi köte­lessége, hogy első segélyben részesítse vagy a legközelebbi kórházba szállítsa tettének ál­dozatát. Tudatosítania kellene, hogy előbb-utőbb felfedik kilé­tét és csak súlyosbítja bűncse­lekményét és megbüntettetését, ha szerencsétlen embertársát szívtelenül sorsára hagyja. Azzal a megnyugtató érzés­sel hagytuk el a Közlekedés- ügyi Felügyelőség gerinces dolgozóit, hogy a rend őrei nemcsak testi épségünkre ügyelnek, hanem kitartó, kö­nyörtelen harcot vívnak az or­szágutak kalózai ellen. Azért, hogy úttesteink hazánk felvi­rágoztatását szolgálják és ne váljanak lelketlen himpellérek huszárcsínyjeinek gyászterévé. va. J. Amin javítani kell A nagycétényi regruták bú­csúbálra készültek. Délután hatkor megszólalt a zene, las­sacskán szállingóztak az em­berek, elálltak a bejáratot. Ját­szott a zenekar, hosszabb ide­je, de a bámészkodók csak nem akartak beljebb kerülni, inkább lógtak a gallyakból font kerítésen. Nem táncolt senki. A rendezőség arcán aggodalom ült és mintha ezt a kérdést olvastam volna ki a szemeik­ből. Kinek rendeztük ezt a bált, ha sajnálják a belépti dí­jat és nem táncolnak. Az est sötét leple lassan ráborult a falura és végre megjelent az első táncospár Utána már többen táncoltak, de vajon miért szégyellnek a nagycétényi fiatalok délután táncolni. Amikor táncra kért az egyik rendező, rögtön érdeklődtem. — Ki segít nektek egy mu­latság megrendezésénél? — Senki — hangzott a rövid válasz. — Hogyan, a CSISZ-szerve- zet akkor mit csinál? — Nem működik, az sincs, aki vezetné. — Miért nem kéritek meg valamelyik kevésbé elfoglalt tanítót? — A tanítókra nem igen szá­míthatunk. Ez a rövid párbeszéd gon­dolkodóba ejtett. Tulajdonkép­pen ezek a fiatalok semmit sem tudnak a CSISZ IV. kong­resszusáról. Egy falu fiatalsága teli lendülettel, de mégis ma­gára hagyatva teng. Kit lehet ezért felelőssé ten­ni? Sók mindenkit, a tanítókat is, a helyi vezetőséget, de min­den esetre a helyzeten javítani kellene. Cs. Zs. : 11! I > M11111 i 11!!! I IM 1111! 111111! 11111111111111111111111111111111 i III111111 .....Hitt' ÜJ FÜRDŐHELY PATKÓN Garamszent- györgynél tör­tént még július 14-én. Egy úszni nem tudó 12 év körüli fiúcska fürdött a folyó szé­lén, majd beljebb merész­kedett és hirtelen a vízár magával ragadta. Hátbor­zongató ordítás rázta meg a levegőt, mire észbekapott volna valaki, nagy csobba- nással a fuldokló fiú után ugrott egy ismeretlen. Ki volt ez a l,ős életmentő? Csak sokkal később tudtuk meg, hogy Jancsik Gyula, a komáromi 12 éves általános iskola tanulója. Kockára tette a saját életét, hogy az idegen fiút megmentse a halál torkából. És ki a meg­mentett fiú? Szekkay Béla. Amikor már kissé meg­nyugodott és magához tért, boldogan szorongatta meg- mentője kezét és sírva ezt mondta: megmentőm, örök­ké példaképpen lebeg majd előttem, én is legrövidebb időn belül megtanulok úszni, hogy hasonló esetben én is életmentő lehessek. Ml, akik tanúi voltunk en­nek a jelenetnek is, leszűr­tük a tanulságot: aki nem tud úszni, az ne merészked­jen be a mély vízbe. Tanul­junk meg mindannyian jól úszni! Kádek Gábor, Marcellháza KIRÁNDULÁSRÓL KÜLDÜNK ÜDVÖZLETEI Gyönyörű kirándulást tet­tünk Csíz fürdőbe. Onnan Hanvára indultunk, ahol megkoszorúztuk Tompa Mi­hály sírját. Sajőgömörön is jártunk, ahol megnéztük Mátyás király szobrát. Tor­naija közelében egy réten pihentük ki magunkat, ahol társasjátékokkal kellemesen szórakoztunk. Üdvözöljük az Űj Ifjúság olvasóit. Farkas László, Fülek FELEJTHETETLEN ÉLMÉNY A födémesi AKI tanulói sá­tortáborozáson vettek részt a Kis-Duna eper­jesi szakaszán. Labdázással, kötélhúzással, fürdéssel és csónaközással igen kelleme­sen és gyorsan telt az idő. Tábortűznél táncoltunk és énekeltünk. Ez úton szeret­nénk köszönetét mondani az eperjesi HNB-nek, az EFSZ vezetőségének. Nyeső igaz­gató elvtársnak a nyújtott segítségért. Utoljára, de nem utolsó sorban iskolánk tanítóinak, különösen Nagy Józsefnek köszönhetjük a kellemes táborozást, aki mint tábori szakács kitű­nően töltötte be szerepét. Katona Róland, Nagyfödémes ÜJ SZAKMÁT VÁLASZTOTTAK A Fučík-bányába az el­múlt hetekben sok leszerelt katona érkezett, hogy ott helyezkedjenek el. Esti is­kolákban sajátítják el a szakismereteket és a legrö­videbb időn belül már bá­nyaszakemberek lesznek. Kmotrík István, Radvanice-Ostrava JÓL SIKERÜLT A GYŰJTÉS A marcellházi iskola ki­lencedikes tanulói fejenként 50 dkg műanyagot gyűjtöt­tek és így tervüket 200 szá­zalékra teljesítették. A gyógynövények és a textil­hulladékok gyűjtésében a második helyre kerültünk. Az év végén lesz a kiérté­kelés, az első díj egy ver­senykerékpár. K. G. Marcellháza Egyre inkább elterjed a híre annak, hogy Patkón mi­lyen kiváló győgyerejü for­rásokat fedeztek fel. A for rások vize különösen ízület reumás megbetegedésekné jó hatású. A fürdőhelye messzi vidékről is felkere sik. Sajnos, az ellátás tekin tétében még sok a panas; A Jednota őgyallai vezető ségén múlik, hogy Patkó kiépítsék az élelmiszerüzle tek hálózatát. Patkó nem csak a gyógyforrásaival, ha nem szép kirándulóhelyek kel is vonzza a látogatókat Oravec István, Marcellháza KOMÁROMI LEVÉL Amikör Nágel Pali, Suhajda András, Thám Igor és Vágner Jenő pionírok azzal a javaslattal jöttek hogy zenekart alakítanak tervüket eleinte nem is vet tűk nagyon komolyan. Enge István vezetése mellet rendszeresen gyakorolr kezdtek és az eredmén nem maradt el. Legelésző a pionírszervezet 14. évfor dűlőjén mutatkoztak be. ; közönség elismeréssel fo gadta teljesítményüket. . gyakorlást nem hagyták ab ba és a tánczenekarok járá si bemutatóján az első hely re kerültek. További siker és kitartást kívánunk! Bende István, Komáror SZERKESZTŐI ÜZENETEK: 1 Tanácstalan: Állásközvetí téssel nem foglalkozunk forduljon a KNB munkaügy osztályához. Apuka, gyere haza, szépe kérlek: Feltétlenül keress fel édesapját, menjen vág; Írjon a következő címre Generálny konzulát SSSH Bratislava, Godrova 4. Carina: Štátne hudobní vydavateľstvo, obvodn sklad gramoplatní. Bratisla va. Leningradská 11. Ríja: írjon a követkéz címre: Liberecké veletrhj Liberec. Szöszi: Érettségi utál iratkozzon be a Testnevelés Főiskolára, léteznek edző képző rövidebb tanfolyamol is, forduljon a CSTSZ veze tőségéhez, 'Bratislava, Vol gogradská 1. A jövő szakembere: Mir leszerel, biztos megváltozi] majd a helyzet a szövetke zetben, örülnénk, ha megír ná, hogy mi a helyzet. Tóth I. Naszvad: Falujárc nemrég közöltünk beszámo lót, közben a tudósítás el vesztette az időszerűségét Kérjük, írjon majd szep­temberben, nem győzzül feldolgozni a beküldött le­veleket. Molnár Gyula, Ajnácskő Pontos címét nem közölte ezért üzenünk. Versei méj nem közölhetők, de ni hagyja abba a verselést, ta­nuljon és olvasson sokat. Remény: Cikkét későbl közöljük. Balázs Albin, Deák Mólnál Ferenc és mások: Az Ü, Ifjúságot hasonlóképpen mint minden lapot, a Pošto­vá novinová službán keresz­tül kell megrendelni. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK Napsütéses délelőtt Brogyányi Ferenc, pest XXI. kér. Gyöng u. 10. sz. 24 éves; Lászlóné, Hejőbába, 1 rin u. 21. 20 éves; Anna Mária. Miskolc, szakiskola, postafiók Keresztes Katalin, 19 Keresztes Gizella, 21 Kluj, Str. Haría, Cher Rp. Rumuna. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents