Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-23 / 29. szám

A taksonyiak aratása

Hogy Galánta környékén lemaradnak az aratásban? Ugyan kérem, ilyet senki se állítson!

Még országos viszonylatban is állják a versenyt. A taksonyiak például.

— Tegnap, kedden kezdték az aratást... — mondta a szövetkezeti iroda előtt egy lány> Ferenc. Ök más táblában já — de ott jön éppen az elnök ratják a gépet, és a könyvelő, tőlük tessék — Kedden kezdték ezt a 22

tógép, meg a kombájn. Molnár György öreg vállán a kasza, az árpatáblában a kötözőgép. Komótosan, mégis gyorsan. Kapkodás nélkül. A traktoron Er- dősi Sándor, a rendrakón Gyurkovics László. Egy másik gépen Fábri István és Matejka

megkérdezni.

Mateides Pál, az elnök, kijött velünk az aratókhoz. Hudák András, a könyvelő, ment vissza az irodába, mert ilyenkor, a termés betakarításakor, sok a tennivaló.

— Ide megyünk, ki a sárdi patak mellé, a Palántás- ban vágják az őszi árpát — irányította utunkat az elnök. Útközben találkoztunk legidősebb Molnár

Györggyel, vállán kaszával igyekezett ki ő is a«, mezőre.

— Talán magának arat?

— Dehogy is, de a gépi aratáskor is kell még a kasza, a széleket, fordulókat azzal vágjuk.

A múlt és a ma aratása. A kasza és a rendrakó arahektárt, már jót haladtak benne — mondja az elnök. — Ha az idő engedi 12 nap, talán 10 alatt megvagyunk az egész aratással. Persze ha futóesők lesznek, tovább tart, a nedves gabonában nehezebben boldogul a gép.

Felmarkol néhány szálat, nézi a kalászokat. Sok függ attól, milyen a szemtermés. Még egy kissé nedves a tegnapi esőtől a tarló, de azért jól vágja a gép. Tíz nap alatt be is fejezik az aratást. Vajon hány napig arattak annak idején legidősebb Molnár Györgyék?

Jóval hosszabb ideig, pedig akkoriban még hetyke legény volt az öreg. Egy lépés, egy suhintás, egy lépés, egy suhintás. Most is így lépeget „legidősebb“ Molnár György, * de csak a tábla szögletében. Aztán nézi, hogy folytatják a gépesek, Erdősi Sándor, meg Fábri István. Erdősi mögött Gyurkovics László, Fábri mellett Matejka Ferenc.

— Jól van, így gyorsabb — vallja be őszintén, pedig volt idő, amikor ő is lefitymálta a gépesítést.

Szeretettel feni kaszáját még ma is az öreg, de azért jól esik neki, hogy az aratás gondját átvették a gépek. Most

Nézi az elnök, hány mázsát várhatnak az ilyen kalászból hektáronként.

megvárhatják, míg eláll az eső, a géppel nem olyan égetően sürgős a munka. A gép behozza a késést. Lám, a sárdi patak melletti Palántásban is már csak néhány fordulóra való áll lábon. Egy fertály óra, azzal is meglesznek. Jöhet az új tábla. Tíz napon, talán tizenkettőn át. Akkor aztán tető alatt lesz az idei termés. Arató népünk, szorgalmas népünk jóvoltából.-os—

ERDEKE§SÉfiEK

Kell a gépnek a karbantartás, hogy aztán kinn a táblában ne legyen fönnakadás.

I __

A Krkonoše lábánál, Martini- ce községben hatalmas ezüst- rókafarmot létesítettek, mely Európában a legnagyobb. A

nemes szőrmét nagy sikerrel külföldön értékesítjük.

IFJÚ KUKORICATERMESZTÖK, FIGYELEM!

végezzük a kukorica kaszirációját

Apa és lánya

Piatrik László nagyobbik lányával Marikával állt ki aratni. Marika is részt vállalt apja és anyja mellett a nyári munkákból, pedig még jövőre is az általános műveltséget nyújtó középiskola tanulója lesz.

— Aki szépen akar járni, annak bizony segítenie is kell a ruháravaló megkeresésében, s itt megvan a lehetőség — mondja az apja Naponta két és fél munkaegység értékét is megkeressük. Tegnap kezdtük ezt a 20 hektáros táblát és estére végzünk. Aztán kezdjük a következőt.

— Jó ott a nyeregben? — kérdezem Marikától.

Nem felel, csak mosolyog. Helyette apja adja meg a választ:

— Ez új a számára, hát jól érzi magát. Ha valamit még nem tudna, itt vagyok én és segítek neki. Másodszorra aztán már ő is megcsinálja.

Rálép a gázpedálra és tovább indulnak. Mert az idő már délutánba hajlik, igyekezniük kell tehát, ha estére végezni akarnak. A rendrakó nyergéből Marika mosollyal int búcsút. E mosoly elgondolkoztat. Menynyivel jobb lenne, ha a tompái szövetkezetben tucatszám látnánk hozzá hasonló fiatalokat. Akkor nem kellene attól félni, hogy a tagság kiöregszik.

Tóth László, Tompa

A hibrid-vetömagkukorica hiánya idén tavasszal nemcsak a mezőgazdasági minisztériumnak okozott gondot, hanem maguknak a termelőknek is. Saját vetőmag-alapunk nem fedezte a szükségletet, így aztán a Szovjetunióból és Magyarországról kellett behoznunk. Maguk a termelők rengeteget idegeskedtek, mivel eljött a vetés ideje, és vetőmaggal még mindig nem rendelkeznek. De nemcsak ezekről a fentnevezett problémákról van itt szó. Szükségből igénybe vették az üzleti vetőmagot is, amelyek minőségével (nemcsak a csíraképességről van szó) azonban semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Éppen azért nem akarjuk, hogy ez az eset ismétlődjön.

A vetőmag biztosítására megfelelő minőségben és választékban most kitűnő alkalom kínálkozik. A termelők az elkövetkező napokban nagyban hozzájárulhatnak, hogy a vetőmag-kérdés, de főleg a hibrid- vetömagkukorica kérdése megoldódik-e?

A hibridvetőmag nyerésének fontos mozzanata a kasztráció- val (lecímerezéssel) függ ösz- sze. A kedvező időjárás következtében a növény szép, fejlett és a legkorábbi fajták, mint kocsovai korai (kočovská skorá), cseh fehér lófogú (český biely konský zub) kezdenek virítani. Jeladás ez a szakemberek felé, hogy a kasztráeiót mindenki időben és nagy figyeleméi végezze el. Az agronómusi szolgálatnak segítenie kell a termesztőket e munka sikeres végrehajtásában. Miért is fontos annyira a kasztráció (a kukorica virágjának eltávolítása)? Minden magnemesítő a lincális nemesítésben csak az egymással legjobban összeillő s az utódban a legmagasabb heterózis-hatást biztosítókat kombinálja. Ezzel a hibrid magas teljesítőképességűvé válik. Az irányított keresztezés biztosíthatja az utód magas termelékenységét. A lecímerezéssel céltudatosan irányítjuk úgy a keresztezést, hogy az anyanövény, mivel virágját eltávolítjuk, csak az apanövénytől termékenyülhet meg. így történik a helyes keresztező- dési folyamat.

Az anyanövényeken a virág jelentkezésekor azonnal végre kell hajtani a kasztrációt. Nem minden növényen nő ^zonban egyszere a virág, hanem elhúzódik néhány napot is. Ezért a virágtalanítást ismételni kell. Azokat a dolgozókat, akik a le- címerezést végzik, pontos munkára kérjük, mivel különben nem érünk el megfelelő eredményt. Fel kell hívnunk a figyelmüket arra is, hogy a virágok eltávolításakor a felső két-három levelet ne távolítsák el, mivel ezek fontos szerepet visznek a növény asszimilációjában. Helytelen a lecímere- zést késsel vagy más tárggyal végezni (a virágot kézzel húzzuk ki), mivel a növény a vágás helyén fertőzésnek van kitéve.

A fűrészpor műanyaggal elkeverve vékony rétegben Is hőszigetelő. Legújabban ilyen anyagból készült masszát kennek betonpadlóra és az ilyen padló nem hideg, a rajtajárás kellemesebb, mint a kemény betonon. Nagyon hasonlít a parketthez.

* * *

Az NDK-ban egy cég most „láthatatlan“ nadrágtartót hozott piacra. Megfejtés: a nadrágtartót bedolgozzák az ingbe.

4

* * *

A bártfai cipőüzemben már megkezdték az újszerű Krupo- nit néven forgalomba hozott műanyagból készült cipők sorozatos gyártását.

* * *

Sárai Vilmosnak 12 évi kísérletezés után sikerült elérni a mandulafák nemesítését és most a Balaton partján több mint 350 hektár területen majd mandulát termesztenek.

* * *

A kubai rizstermés az idén rendkívül gazdag. Eddig már több mint 262 ezer tonna tavaszi rizst gyűjtöttek be.

* * *

Vlagyivosztokban üvegből és alumíniumból tojásalakú cirkuszépület készült el. A porondot úszómedencére vagy jégpályára lehet átváltoztatni.

* * *

Moszkva város területén évente több mint 25 ezer gyümölcsfát ültetnek ki.

Jövő a jelenben

A jövő embere, a jövő társadalmának körvonalai rajzolódnak már. Arcéle itt-ott elö- világlik az elképzelések mögül. Sejttetik már a feltételezések. Annyi azonban már most bizonyos: nagy technikai tudással rendelkező egyének alkotják majd a társadalmat. De soha nem lesz annyira szüksége művészétre, esztétikára a jövő emberének, mint akkor.

Mintegy előrekukkantva pár évet, de mégiscsak a jelenben maradva mondhatom ezt, miután a Kassai Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában jártam. Szakemberek, technikusok nevelése itt a feladat. Olyan egyéneket kell a társadalomnak adni, akik méltóan és megbízhatóan illeszkednek bele a gépek világába. De akik ugyanakkor nem csupán egyoldalú műveltségre tesznek szert. Tudatosan is, de inkább ösztönösen még — ezt igyekeznek megvalósítani ebben az Iskolában, amely többször volt már a keletszlovákiai kerület legjobbja. Hiszen a felvázolt nevelési célokon túl egy újabb nagyon fontos és nehéz dolgot kell még véghez vinni a négy évig tartó oktatás során: a magyar nyelvű diákokat be kel! vezetni nemcsak a szlovák nyelv, hanem a szlovák szaknyelv birodalmába is, ugyanis csak így garantált sikeres működésük a munkahelyeken. A nemrég lefolyt érettségi vizsga pompás seregszemléje volt a jól-felké- szültségnek.

Az iskola hogyan kapcsolódik az irodalomhoz?

Egy éve már, hogy megjelent az „Aőéltoll“, az iskola lapja. Havonta találhatók benne versek (Jaruska László, „Váró") és karcolatok (Karakán Ildikó, Gálffy Zsuzsa, akik — reméljük eddigi írásaikat olvasva hallatnak még magukról újságjainkban). Nem jelenti ez azonban azt, hogy a lap csupán irodalmi jellegű. Az iskola, a CSISZ-szervezet időszerű problémákkal is foglalkozik. Hasonló feladatot old meg az iskolai hangosanbeszélő is.

Van még ezenkívül egy-egy érdekes szépművészeti vagy szakirodalmi könyv ismertetése is, szintén hetenként. Vegyük mindehhez hozzá a hatalmas Faliújságot, s a rendkívül szellemesen, szépen és jól megépített iskolai sportpályát, s akkor rögtön megértjük: miért is van már évek óta az élvonalban (országos viszonylatban is) a Kassai Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskola.

Tovább az érdekli most már az embert: egy ilyen jó körülmények között gondosan felkészített diák hogyan állja meg a helyét az életben? Mi lesz vele, ha kikerül? Módomban állt több mint kétszáz levelet átnézni, melyek az ország csaknem valamennyi üzeméből érkeztek a tanári kar címére, s a kétszáz között két vagy három akadt csak, amely elégedetlen volt ebből az iskolából kikerült alkalmazottjával. A magyar diákok csaknem száz százaléka nagyon jól megállja a helyét.

íme néhány idézet a levelekből:

A kassai tervező üzem írja Gönnertli Máriáról:

„Nagyon jó munkaerő. Fegyelmezett, munkatársaival jó viszonyban van. Kezdeményező és a kollektívában nagyon kedvelt.“

A pilzeni Lenin Művekből írták Korán Lászlóról:

„Feladatait pontosan és lelkiismeretesen végzi. Szereti a kollektíva. Munka iránti viszonya mintaszerű.“

A losonci Kovo üzem írja Telek Gyuláról: '

„Engedjék meg, hogy ez úton is köszönetét mondjunk Önöknek (a tanári karnak), akik népgazdaságunk számára ilyen kitűnő szakembereket nevelnek.“

Most nézzük meg, hogyan állja meg helyét az ipariskola diákja érettségi után a főiskolán? A főiskolára kedv és nagy szorgalom szükséges. Nem csoda hát, hogy van olyan diák is, aki nem képes megbirkózni a vizsgákkal. De ilyenek bőven találhatók a szlovák diákok között is. Nem a felkészítésben van hát a baj. Az első év persze hogy nehéz. De No- gell Tibor szerint megy az, csak akarni kell. Fekete László tizenegyéves iskolát végzett, saját bevallása szerint mikor idekerült, szlovák tudása nagyon gyér volt. De megtanulta a szakkifejezéseket, gyakorolta a számításokat és a rajzolást, és ma már javítóvizsgára sem kell mennie. Nagyon sokat lehetne még írni a problémákról. De minden vitán felül állnak az eredmények, i

Aki pedig nem hiszi el a most hallottakat, jöjjön Kassára, a magyar tannyelvű ipariskolába és győződjön meg. A középiskolás diákokat pedig örömmel várja egy újabb, a kohászati osztály.

BATTA GYÖRGY

A turnovi magnemesítö állomás dolgozói 26 hektár területen végeznek kísérletet. Figyelemmel kísérik a hektárhozamők emelését és a zöldségféleségek vitamin, provitamin valamint cukortartalmát. Képünkön az állomás dolgozóit, Bohuslav Sa- laba és Jaromír Pežan elvtársakat látjuk, amint a kórokozó rovarok ellen permeteznek.

M ire képes a ntfárV.

M

ár mindnyájan a vonaton ültünk, s vártuk az indulást. A jegykezelők jeltartottak bal kezüket — minden rendben, amikor egy hatvannak látszó zömök emberke, kezében kopott táskával, hóna alatt hosszúkás csomaggal betörtetett a fülkémbe. „Az istenit, még elkéstem volna...“ Levetette magát az egyik üres ülésre a kalapot maga mellé vette; nagyokat szusszantott, egyszerre tele lett vele a fülke Idősebb asszony ült vele szemben.

— Elkéste volna, ha nem szalad — szólt oda az öregnek.

— Azt nem akartam, azért szaladtam — mosolyogja. De az asszony miatt volt ez is. A táskát tömte, mintha idegenbe mennek. Pedig hatvanhat évet éltem én ott, hát csak hazamegyek.

— Jött volna a kővetkező:

— Az késó lett volna. Mert azt táviratozta a Jancsi, az elnök, hogy reggel kezdünk. Hát akkor nekem ott kell lennem. Már négy éve, hogy így táviratozgat. Annyi ideje, hogy eljöttünk a lányunkhoz lakni — teszi hozzá magya- rázólag. De aratni muszáj hazamennem. Dölött is van, hát hozom a koszát — mutat a hosszú kás csomagra. Mikor feljöttünk, csak azt hagytam meg. 16 kasza — elgondolkodik, szünet után mondja csak tovább kis felhővel a hangján; — sokat kaszáltam én ezzel, de

négy éve már csak aratok. János elküldi a táviratot, én meg jövök — így egyeztünk meg. * * *

K

ilencven hektár aratni valója van a ve- reknyei szövetkezetnek. Az irodában csak a könyvelő Kuc ser a László és az ökonómus végzi a munkát.

— Az agronómust merre találhatnám?

— Az előbb javította meg a motorját, aztán szaladt tovább, — mondja a könyvelő. Aratunk, s ilyenkor bizony nincs megállás. Sorra kell venni a táblákat, hogy melyik érik előbb, aztán aszerint kaszálni. Hát azért üres itt most minden. Aratunk!

Kilencven hektár aratnivaló. Egy ZM-330-as kombájn és egy rendrakó. Az aratási terv 14 napra készült és csak kétmenetes aratásról van szó benne. Igaz, a jég leverte az árpákat, hát ahol nem lehetne géppel, majd a kiskasza segít. Különben mindenütt a kombájné lesz a szó. Meg természetesen a kombájnosoké. Kunszt 1st vámé és Szabó Károly segéd- kotnbájnosé. Brigádosok mind a ketten. Az ökonómus szerint azért hívták őket, mert nincsen saját hozzáértő emberük, akik jól is,

gyorsan id tudnak dolgozni. Hát ök ketten töltik a szabadságukat a dohogó kombájnon. Kikényszeríti őket, hogy így pihenjenek?/ Senki! De talán mégis valaki — a föld, a munka — a nyár, az aratás tisztelete és szeretető.

E

szembe jutott a vonalbani bácsi. Annak fiatalos lobogása, gyermeköröme, s be- lémdöbbent — ni, mire képes a nyár — a búza!

Az öreg városi ember lett ugyan, de a kaszáját, a régi jószágot, megőrizte, s boldog lobo- gással vitte magával, mert János, az elnök táviratozott, s a megdőlt részeket kézzel kell learatni.

És a kombájnosok? (Egyik a Doprastav, másik pedig a Tatra-Regena dolgozója.) Örülnek, úgy mint az öreg csak hát az ö örömük nem a kaszánál, hanem a kombájnnál kezdődik. Ennyi a különbség és még az, hogy 14 nap alatt megaratnak ...

A szövetkezetesek pesszimisták. A tervezett hozamokat meg sem közelitik. Persze nem az ő hibájuk. Búzából például a tervezett 28 mázsás hektárhozam helyett jó, ha tizenöt lesz. Árpából talán elérik a húszat. Szálastakarmány

is kevés van, mivel 16 hektár herét ki kellett szántani. Szóval van gond bőven. Törik is a fejüket a vezetők, hogy miként hidalják át a nehézségeket. Silóval? A keseredés mondatja a könyvelővel:

— Az a baj, hogy a vállalásokat nem eszik meg az állatok. így hát egyelőre hiába mondanánk, hogy ez lesz, meg az lesz. Egyszerűen még nem tudjuk. Pedig ...

Az ökonómus veszi át a szót.

— A hízó szarvasmarháknál 1,40 kg-os a napi súlygyarapodás, a 70 kg-os süldőknél pedig 64 dkg-ot érünk el naponta. Szép ugye?! Ha a takarmány — az istenit, ha az lenne, hej, mit tudnánk csinálni. Ha átállhatnánk szarvasmarha-hizlalásra, annyi húst termelnénk, mint a szemét.

— Most meg itt van ni, megint a gyenge termés. Aratunk és se szálas, se szemes takar- mány. Igaz, most az aratás a fontos. A brigá- dósaink igazán nagyszerű gyerekek.

* * *

A

zóta a vereknyeiek már jól benne járnak az aratásban. De a vonatbani találkozás és a két fiatalember esetének hasonlósága élénken él bennem még most is. Mert ugye, mind a hárman pihenhetnének a hűvösben, hisz a magukét megtették... ök meg ehelyett kiállnak az őrjítő napsütésbe.

Hősök ezek, én mondom! - tó -