Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-23 / 29. szám

Az amerikai tanítók konföde­rációjának Hio de Janeiróban megtartott Vili. kongresszusá­ról készlilt felvételünk. A Pill ana t felvétet RÖVIDEN 3 küipoiitikAból BIZAKODÁSSAL VÁRTA A VILÁG a szovjet, amerikai és angol kormánymegbízottak Moszkvában megkezdődött ta­nácskozását. Hruscsov berlini beszéde óta ugyanis valóban lehetségesnek látszik a meg­egyezés a légi, vízi és világűr­ben! nukleáris fegyverkísérle­tek eltiltásáról. Rövid idővel ezelőtt már azt is eredmény­ként üdvözölte a világközvéle­mény, hogy megállapodtak a Kremlt a Fehér Házzal össze­kötő „forró drót" létrehozásá­ban, most* pedig remélhetjük, hogy gátat vetnek földünk lég­köre mesterséges rádióaktív szennyezésének. A levegőben levő rádióakti­vitás elbomlása törvényszerű, s ha az ember nem szennyezi tovább nukleáris fegyverkísér­letekkel saját környezetét, tisztábbá válik a politikai lég­kör is: további lépések követ­kezhetnek, így például a tö­megpusztító fegyverek elhe­lyezésének területi korlátozása, atomfegyvermentes övezetek létrehozása. Az utóbbi időben több ilyen célú kezdeményezés született. Ezek közé tartozik Bolívia, Brazília, Chile, Ecuador és Mexikó, az együttvéve több mint 118 millió lakósú és 12 581 000 négyzetkilométer területű öt közép- illetve dél­amerikai ország együttes beje­lentése arról, hogy atomfegy­vermentesnek nyilvánítsák ma­gukat. A nemrég több mint 200 millió lakost képviselő 30 ál­lam, illetve kormányfő részvé­telével megtartott afrikai csúcsértekezlet atomfegyver­mentes Afrika mellett foglalt állást. A VILÁG KÖZEPE AZONBAN — ki tekintené ebben a vonat­kozásban dicsekvésnek? — mégis csak Európa. Ott pusztí­tott a legtöbbet az első és a második világháború, s az eu­rópai problémák megoldása az egyik leghatásosabb módja an­nak, hogy elkerüljük a harma­dikat. Igen fontos tehát, hogy az atomfegyvermentes Európa kialakítása is megkezdődjék. Elősegítené ezt a NATO és a Varsói Szerződés országai közti megnemtámadási egyez­mény kötésére tett szovjet ja­vaslat elfogadása is. Igaz ugyan, hogy Moszkvában főleg az atomfegyverkísérletek eltiltásáról van szó, ám, ha megegyeznek ebben az egy kér­désben az a nemzetközi helyzet rendezésére érett több problé­mának a megoldásában is fel­tétlenül éreztetné kedvező ha­tását. Vitathatatlan fölény Lovell professzor, a Jodrell Bank angol csillagvizs­gáló igazgatója háromhetes szovjetunióbeli látogatása végeztével hazautazása előtt Moszkvában sajtóértekez­letet tartott. (Lovell professzor az egyetlen csillagász, akinek módjában volt megtekinteni mind a szovjet, mind pedig az amerikai ürtávközlő központokat.) Lovell elragadtatással szólt a szovjet csillagvizsgá­lóknak az utóbbi öt évben elért fejlődéséről, a fiatal tudósok tevékenységéről és azokról a lehetőségekről, amelyek a szovjet optikai megfigyelőberendezések fej­lődésében rejlenek. Lovell nagyra értékelte a szovjet tudósok munkáját. Megjegyezte: ma már kutatási ada­tok igazolják Ambarcumjan akadémikus számos olyan elméleti elgondolását, amely néhány évvel ezelőtt még kevéssé volt hihető. Hangsúlyozta, hogy megbeszéléseinek eredményekép­pen jelentősen fejlődni fog az angol-szovjet kutatási együttműködés. Az amerikai és a szovjet bolygőkutatási programot összehasonlítva, Lovell rámutatott: a szovjet tudósok vitathatatlanul fölényben vannak, mert sokkal nagyobb súlyú űrhajókat tudnak pályára juttatni, mint az ame­rikaiak. A szovjet tudósok sokkal többet tettek a Hold­kutatásban is az amerikaiaknál. Az angol tudós megismételte véleményét, hogy az amerikai űrtűkísérlet veszélyezteti a tudományos kuta­tást. ’ ■ ” Or. Mengele fellebbez Három évvel ezelőtt az ar­gentin külügyminisztérium le- tartóztatási parancsot adott ki egy dr. Gregori nevű orvos ellen. A luxusvilla tulajdonosa megneszelte a veszélyt, s ami­kor a rendőrök feltörték az ajtókat, üres lakást találtak. A házkutatás megállapította, hogy dr. Gregori álnéven Men­gele, az auschwitzi haláltábor orvosa, a világszerte körözött tömeggyiikos élt Argentína fő­városában. A frankfurti orvostudományi egyetem tanácsa egy évvel ezelőtt megfosztotta diplomá­jától Mengelét, mert „háború alatti tevékenységével méltat­lannak bizonyult arra, hogy gyógyítsa szenvedő embertár­sait.“ Mengele felesége azon­ban benyújtotta a frankfurti egyetem tanácsához egy chilei közjegyző által hitelesített meghatalmazással férje felleb­bezését, aki méltánytalannak tartja a döntést, mert mint írja: „Működésem során kato­nai feletteseim parancsát kö­vettem és semmiben sem sér­tettem ymeg a teljes jogú ál­lampolgárokon az orvosi etika rendelkezéseit.“ Szerinte tehát Auschwitzban „nem teljes jo­gú“ deportáltakon, hadifoglyo­J7 imért, magabiztos ember ■**- Germán Líviusz, a nagy­kapuéi HNB titkára. Bőbeszé­dűnek; ugyan nem mondható, de készségesen és áttekintöen tájékoztatott a felvetett prob­lémákról. Az elmúlt és általá­ban a vége felé közeledő vá­lasztási időszak problémáiról és ezen belül á HNB fiatal, egykori CSISZ-tagjairól volt szó, azoktól, akiknek nevei if­júsági szövetségünkben kifej­tett munkájuk eredményeként kerültek a választási listákra, hogy az újjá választott helyi szervekben magasabb szinten képviseljék nemcsak ifjúsági szervezetünket, hanem válasz­Az éltes özvegy két kérője. A Junge Welt rajza. 1311111! A tömeggyilkos Mengele egyet­len fennmaradt hiteles fény­képe. kon, partizánokon végzett „kí­sérleteket“, százakat gyilkolt meg ilyen módon, milliókat szelektált a krematóriumok gázkamráiba. A hír hallatára az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége felhív­ta a nácizmus egykori üldö­zöttjeit, hogy segítsék kézre keríteni Mengelét. Egy nyugat­német filmgyáros, aki egykor Mengele „kísérleti alanya“ volt, 20 000 márkát ajánlott fel a nyom ra vezetőnek. A frankfurti ügyészség ve­zetője viszont megállapította, hogy az NSZK alkotmánya ér­telmében 1965. január 1-től kezdve elévül mindegyik hábo­rús bűncselekmény. Tehát ha dr. Mengele addig nem kerül kézre, akkor akár saját nevén is bejegyeztetheti magát a nyugatnémet orvosi kamara tagjai közé, s így teljes jogú állampolgár lehet újból. 1 Az SZKP nyílt levele a nemzetközi sajtóban A Neues Deutschland kö­zölte a levél teljes szöve­gét. A Trybune Ludu ugyan­csak három és féloldalas terjedelemben közölte a nyílt levél szövegét, vala­mint csaknem másfél olda­lon ismertette olvasóival a KKP június 14-i levelének rövidített szövegét. A Rudé Právo teljes szö­veggel közölte az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelét, s kommentár­jában rámutat: A szovjet emberek jól tudják, hogy pártjuk és kormányuk az egész szovjet nép akaratá­nak megfelelően jár el. A bolgár központi lapok szintén közölték a nyílt le­vél teljes szövegét, s a Ro- botnicseszko Delo kiemeli a levélnek azt a részét, amely szerint az, SZKP Központi Bizottsága a békés együtt­élés lenini politikáját foly­tatja most és a jövőben is, mivel a szovjet nép és más országok népei iránti köte­lességének tartja ezt. Az Humanité múlt hétfői száma teljes oldalon ismer­tette az SZKP nyílt levelét és kivonatokat közölt a KKP június 14-i leveléből. A Francia KP^lapja .rá­mutat: az SZKP nyílt levele rendkívül nagy jelentőségű dokumentum az összes kommunisták számára, akik a legkülönbözőbb feltételek között ugyanazért a kom­munizmusért harcolnak. A kínai kommunisták üzenete megengedhetetlen támadá­sokat tartalmaz nemcsak az SZKP, hanem más pártok, köztük a Francia KP ellen is. A múlt hétfői norvég és Indiai lapok érdeklődésének középpontjában az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele állt. A lapok közölték a levél kivonatát és kom mentárokat fűztek hozzá. j Amerikai igazságszolgáltatás Néhány hete — június 18-án — volt tizedik évfordulója an­nak, hogy a new-yorki Sing- sing fogházban kivégezték a Rosenberg-házaspárt ama ko­holt vád alapján, hogy a Szov­jetunió javára kémkedtek és kiszolgáltatták neki az atom­bomba előállításának titkát. Már a halálos ítélet kihirdeté­sekor felzúdult az egész világ haladó szellemű közvéleménye ez ellen a szörnyű ítélet ellen, melyet nyilvánvalóan hamis tanúvallomásokra és még ennél is ingatagabb „egyéb“ bizonyí­tékokra építettek fel. De a vi­lágszerte lezajlott tiltakozó gyűlések hiábavalóknak bizo­nyultak. A halálos ítéletet vég­rehajtották. Az azóta lefolytatott kutatá­sok és vizsgálatok csak beiga­zolták, hogy a bíróság súlyos jogtiprást (ún. justizmordot) követett el. Maga az amerikai Time and Tide nevű folyóirat 1950. január 2-i száma szerint akkor tulaj­donképpen már nem is létezett atomtitok. Tíz év óta — írja az említett lap — nem volt olyan atomtitok, melyet az orosz ké­meknek érdemes lett volna megkaparintani. Ezt a tényt ismételten megállapította az „atomenergiával foglalkozó nemzetközi bizottság“. Az el­múlt hetekben pedig ez a bi­zottság okmányszerűen alátá­masztotta a következő megál­lapítást: „Az első szovjet tudo­mányos publikációk az atom­energia terén már 1940-ben jelentek meg, tehát még mie­lőtt az Egyesült Államok hoz­záfogott volna saját atomprog­ramja megvalósításához. A jel­zett időpontig csak kevesen ismerték az idevonatkozó orosz közleményeket, de ha az ezek­ben lefektetett tényeket meg­felelő módon nyilvánosságra hozták volna, nem kerülhetett volna sor az állítólagos kémek ellen indított hajtóvadászatra. Sajnos, a világesemények is mintha Rosenbergék ellen es­küdtek volna össze. A Time and Tide fent idézett közlését követő hat hónap múlva kitört a koreai háború és ez magával hozta, hogy a kémvadászat fo­kozott dühvei folytatódott, en­nek pedig Rosenbergék lettek az áldozatai. Hiába került nyil­vánosságra az a levél, melyet Niels Bohr, a nagy dán fizikus intézett az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez. Ez a levél rész­leteket tartalmazott abból a Roosevelt elnöknek 1944-ben és 45-ben küldött memoran­dumból, melyben Niels Bohr kifejtette, hogy a nukleáris fegyverek gyártásához szüksé­ges ismeretekkel már az összes haladottabb országok rendel­keztek, úgyhogy meddő és tra­gikusan elhibázott volna min­den olyan politika, mely erre már nem létező monopóliumra támaszkodna. Csak a koreai háború végén láthattak napvilágot a fent érintett dokumentumok, de sajnos csak két éve annak, hogy az Egyesült Államokban megjelent egy, tudományos és politikai körökben magasra ér­tékelt könyv azokról a munká­latokról, melyeket a Szovjet­unióban már a harmincas években végeztek az atomku­tatás és főképpen 1939 óta az űn. láncreakció terén. Érdekes, hogy ebben az időpontban ha­sonló eljárásokkal foglalkoztak az Egyesült Államokba kiván­dorolt német tudósok is. Még abban az esetben is, ha a Rosenberg-házaspár csak­ugyan kémkedett volna, a fenti megállapítások után kizártnak kell tekinteni, hogy ez a tevé­kenységük az atomtitok meg­szerzésére és továbbadására irányulhatott volna. Tehát csak közönséges, úgyszólván min­dennapi kémkedésről lehetett volna szó, mint amilyen béke­időben napirenden volt és ezért a büntetés legrosszabb esetben is csak néhány évi elzárás lett volna. De az USA kormánya az atomtitok monopolista birtok­lását illetőleg hazugsággal tömte polgárait, mert ezen ala­pult egész külpolitikája. Ami­kor ez a hazugság nyilvánvaló­vá kezdett lenni, ahelyett, hogy ezt a súlyos politikai hibát fe­lelősségteljesen bevallotta vol­na, bűnbakokat keresett és áldozott fel, hogy ily módon levezesse a polgárai körében saját maga által szított hiszté­rikus félelmet az „ellenség“ kémeitől. Dacára azoknak a nagy tech­nikai győzelmeknek, melyeket a Szovjetunió aratott az elmúlt 10 év során, az Egyesült Álla? mok uralkodó osztályai tovább­ra is makacsul igyekeznek fenntartani a fikciót az USA „nukleáris felsőbbségéről“ és ez egyike azoknak az okoknak, amiért mindenképpen elháríta­ni igyekeznek a mind sűrűbben követelt perújítást és post humus rehabilitációt a Rosen­berg-házaspár ügyében. Az il­letékes tényezők tudatában vannak annak, hogy az ilyen perújítási tárgyaláson sok min­den kerülhetne felszínre, ami nem éppen becsületére válnék az USA igazságszolgáltatásá­nak. S így tovább is börtönben kell sínylődnie Morton Sobell- nek, Rosenbergék állítólagos bűntársának, akit 13 évr* ítél­tek el azért, mert „egy tanú“ látta, amint egy filmtekercset adott át nekik. Ro. tókörzetük minden egyes tag­ját. Dancsa Júlia, Magyar Bálint és Jakab Fruzsina. Főképp * három név képezte beszédünk tárgyát. Egykori CSISZ-tagok, funkcionáriusok, akik ugyan már kinőttek ifjúsági szövetsé* günk soraiból, de munkájukkal, tevékenységükkel más, újabb fiataloknak készítik elő a he­lyet. — A reábízott munkát elvég­zi, rendszeres megbeszéléseket' tart a választóival, állást foglal minden kérdésben és indoko­latlanul egy gyűlésről sem hiányzik. Dancsó Júliára vonatkoznak a titkár szavai. Es amikor az esti miiszakon felkerestem a helyi tejfeldolgozó üzemben, — nem csalatkoztam. Szerény, magabiztos tekintetű kislány bontakozott ki barátnői, mun­katársai hangos csoportjából. Nemcsak mint az üzem egyik legrégibb dolgozóját tisztelik benne, hanem a jó barátnőt, aki ügyes laboránsnővé nőtte ki magát. Képviselői tevékeny­ségéről nem szívesen beszél. A választóira bízta véleményem kialakítását tevékenységéről, de én hittem Germán Líviusz HNB titkárnak. — Bálint? Szerény fiú, de őszinte. Tagja a HNB mezőgaz­dasági bizottságának, de sajnos most éppen katonai gyakorla­ton van. Mégis szerencsém volt. Az EFSZ javítóműhelyéhez vezető úton találkoztunk. Éppen csak hogy átöltözött, máris a mű­helybe tartott. A kilenchóna- pos kislányáról meg az asz- szonyról kezdtük ... — Hosszú volt a 28 nap, de letelt. Hiány­zott mind a kettő, no meg a harmadik is... — Hisz teljes erővel folyik az aratás... Ő pedig az EFSZ gépjavítója. Nem lepett meg, hogy az asszonyi ölelés és kis­lánya megtekintése után máris kerékpárjára ült. Sok függ tőle. Ismer minden gépet, kombáj- nos barátai szokásait, gyöngéit és jó oldalait. És végül "helyi kell állnia nemcsak választói* de szövetkezeti dolgozói elótv is. Minden kihagyott óra nagy veszteséget jelent ilyenkor, sőt még ennél is többet. Be kelt bizonyítania, hogy a mesteris­kolát nem hiába látogatta. Es ősszel még ennél is többet akar. A mezőgazdasági technikumba készül. És ehhez jól kell vizs­gáznia, nemcsak a felvételin, de a gyakorlatban is, és most érre ez a legjobb alkalom. Gép­kiesés nélkül befejezni az ara­tást és utána több idő jut min­denre, a picire, az asszonyra, de most sietni kell, ki a mű­helybe. Két apróság fogadott Jakab Fruzsina otthonában. — Az anyuka üzletbe ment — mondták egyszerre. De nem vártam sokáig. Az egykori CSISZ-titkár csakha­mar megjött. — Hiába, múlnak az idők — mondta szinte bocsánatkéróen. — Akkor még leány voltam. A CSISZ titkári funkcióját töl­töttem be Nagykaposon. De látja, közben megszaporodtunk és tovább dolgozom. J akab Fruzsina tanítónő. Amióta HNB képviselője lett, minden megváltozott kö­rülötte. Két gyermek anyja lett, és mint hivat ás szerető pe­dagógus, tovább nevel, tanít. Jólismert helyi közéleti szemé­lyiség. — Ahogy cseperednek gyer­meket, úgy áldoz egyre többet a köznek, sőt az utóbbi időben mintha a régi volna, de nem is kívánhatunk tőle többet. — Germán Líviusz HNB titkár szavai ezek. Es mintha csak összebeszéltek volna. — A két hónapot remélem jól kihasználom majd. Behozok sok mindent... Dehát ilyen az élet. Problé­mák, nehézségek, családi örö­mök, közügyek, sikerek, elis­merés és meg nem értés. De az idő így sem áll meg. A megrit­kult sorok újból megtelnek. Mindenki elfoglalja az öt meg­illető'helyet. Üjra fiatalok jön­nek, hogy később átadják he­lyüket másoknak, hogy még magasabbra törjenek. Sárkány, Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents