Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-25 / 25. szám

DIVAT­POSTA „TANÁCSOT KLR“: A nagy gallér kövé- rlt, de azért igyekez­tünk olyan galléros ruhákat rajzolni, me­lyek alakjához elő­nyösek A sötétkék anyagra az 1. modellt terveztük. A gallérja nem széles és lefelé keskenyedö. A plaszt- rón a saját anyag­jából készül, de vi­selhető fehér piké betéttel is. A fehér anyagra ugyancsak betétes ruhát aján­lunk, mert ez elő­nyös a részére. A betét készülhet a sa­ját anyagjából, de lehet piros-fehér, sötétkék-fehér vagy középkék-fehér esí- kozású anyagból is. Nyári blúzra kövé­reknek igen előnyös a csíkos anyag, a csíknak azonban min­dig hosszában kell haladnia. Keskeny fazonú gallért raj­zoltunk, melyen a csík ellenkező irány­ban halad, így egyút­tal dísze is a blúz­nak. Díszíthető ke­reszt csíkokban meno rátíizött pántokkal, melyek zsebeket ké­pezve egészen az ol­dalvarrásig vezetnek. „TANÁCSTALAN": A ruhát föltétlenül adja tisztítóba. Ilyes­mivel nem lehet há­zilag próbálkozni, mert könnyen tönkre teheti. „PIROS BORT ITTAM AZ ESTE“: A mértéktelen ivás- ról, a részegeskedésről bi­zony nem könnyű leszokni, sokszor az igen erős akarat sem segít. Az egyetlen, ami helyes, hogy maga is látja, milyen óriási hibát követett el, amikor rászokott az ivásra, s ha nem szokik le róla, egész életét tönkrete­szi, egészségileg s erkölcsi­leg is. Miután saját akarata és elhatározása kevésnek bizonyul, forduljon orvoshoz és küldesse magát ú. n. el­vonó kúrára. Ez .azt jelenti, bogy gyógyintézetben, keze­lés segítségével leszoktatják az ivásról. Az ilyen elvonó kúrára azonban valószínűleg csak a katonai szolgálat le­telte után kerülhet sor. Addig is igyekezzen a lehe­tő legkevesebb szeszes italt inni, próbáljon édességeket enni és gyümölcsszörpöket fogyasztani. Tartson ki el­határozása mellett, minél előbb szokik le az ivásról, saját érdekében, annál jobb. Amint civilbe megy, azonnal forduljon orvoshoz az elvo­nó kúra érdekében. M. ERZSÉBET; Egyhónapos magyarországi utukhoz (habár ez nagy idő) csak a legszüksé­gesebb holmikat ajánljuk vinni. A sok ruha teher a vendéglátó­nak s vendégnek egyaránt. A pongyola elmaradhatatlan, s szükséges lesz két kis szala­dó ruha mosóanyagból, egy vá­szonszoknya, egy szövetszok­nya 3-4 blúzzal, egy vékony pulóverrel és hozzájuk illő szvetlerrel. Amennyiben van szövetkosztümje, inkább azt vi­gye a szövet szoknya helyett. Estére 1-2 táncruhával számol­jon, hozzá selyemköpeny vagy finom ballonkabát. (Ballonka- bútra mindenképpen szüksége lesz, ha nincs, esőkabátot vi­gyen). A Balatonhoz fürdőruha, strandruha, halásznadrág (az említett blúzokhoz). Tizenegy éves kishúganak több mosóruhára lesz szüksége, mert jobban piszkolja őket. .to­vábbá szövetszoknya szintén blúzokkal, pulóverekkel s ugyan­csak szvetter, valamint ballon- kabát, s a Balatonhoz rövid sort és fürdőruha egészíti ki a poggyászát. Emellett még 1—2 elegánsabb ruhát neki is kell számítani látogatásokra s ünne­pélyesebb alkalmakra. 'KtomuiRg Több olvasónk kérésére na­gyon szép mintájú, horgolt kesztyűt közlünk, 80-as horg. cérnával, 14-es tűvel kész. 1. sor: 114 1c, 2. sor: Magasítás-, nak a sorok elején 4 lc-et ve­szünk. Minden 6. Ic-be 1 lc-mel elválasztott 2 lrh-t horg. köz­tük 6 lc-mel. 19 kettes p-nk lesz. 3. sor: A kesztyű tenyér­részén a kettes p-k közé újabb kettes p-k kerülnek. A kézfejre eső részen 4 csíkot kész. úgy. hogy minden 2, kettes p közötti 6 lc-re 5 lrh-t horg. A továbbiakban a kesztyűt a 2. és 3. sor váltakozásával kész. A hüvelykujj szaporítását a 15. sornál kezd. úgy, hogy a kézfej mintás csíkja utáni 2. ill. 4. kettes p közé 3-3 lrh-t horg. köztük 1-1 lc-mel. A köv. sorban a hüvelykujjon a 3 lrh-k közé 1 lc-mel elválasz­tott 2-2 kettes p-t kész. köztük 3-3 lc-mel. A hüvelykujjon még 2-2 szaporítást végzünk 6-6 sor horgolása után. A kéznagyság­nak megfelelően elválasztjuk a hüvelykujjat a tenyérrésztől, itt még 1-1 szaporítást végzünk. A hüvelykujjat a megfelelő hosszúságban meghorg. és az ujj végződését 5 sor rp-val fogy. el. A hüvelykujjtól a kisujj kez­detéig még kb. 8 sort horg. A kisujj részén 2 kettes p-csíkot szapor. a munkán úgy. hogy egyik kettes p a kézfej lc-eire, a másik kettes p pedig a te­nyérrész 4. lc-sorára jusson, így a kisujj részére egy mintás és 5 kettes p-csík jut. A kis- ujjat a hüvelykujj szerint fe­jezzük be. A kesztyű többi ujjait a kisujjhoz hasonlóan kész. el, de a többi ujjnál 6, ill. 7 kettes p-csíkunk lesz. A kesztyű szárára 1 sor rp-t és tetszés szerint pikózást kész. Rövidítések: le — láncszem, p — pálca, lrh — egyráhajtá- sos p. „Tizenhatéves“: Múlt szá­munkból technikai okokból kimaradt a magának kül­dött ruhához tartozó szö­veg. A harmadik rajzot ter­veztük a részére. Az anya­got nagyon rosszul válasz­totta meg, minőségileg nem való ruhára az ilyen gumí­rozott anyag (fürdőruhára inkább), sötétzöld színe pe­dig öreges, csak ilyen egy­szerűen lehet megcsináltat­ni. * * * Eperkrém: öt tojás fe­hérjéhez veszünk 15 dkg porcukrot és 15 dkg epret. A fehérjét kemény habbá verjük és kávéskanálkával beleadjuk a cukrot. A meg­tisztított epret villával ösz- szetörjük és apránként a kemény habba keverjük. Szőke József: MILYEN IS A TENGER? u. JÖ ÉJT ... Brassó. Ploesti .., A Kárpátokon nyom a szemem. Még hallom, itt minden bizonnyal kocsma hogy az egyik gyerek felsír és és az emberek vasárnap reg- az „ideális férj“ türelmesein geli fejadagjukat mennek be­megnyugtatja. Szegény — gon- venni, dolom — a te hátadon is rosz­szuszra rohant át vonatunk. A krindusz éjszaka fekete leple eltakart elölünk mindent. A hegyek fölött sárgán, savanyú képpel lógott a hold. Fénye nem jutott el hozzánk. Éjszakai fényeiből sejtem — Brassó nagy és mozgalmas vá­egyetlen szül csattant az . egyenjogú­ság”. Nem sok örömöd lesz a tengerből... ITTHON VAGYUNK Amikor kinyitom a szemem, a vonat mozdulatlanul áll. Ri­adtan tekintek magam köré — ros lehet és az arcomba csapó alszik mindenki. Magamra ka­pom a ruhám, megyek borot­válkozni. . Közben kitekintek az abla­füstböl, hogy ipara is jelentős. Éppen éjfél körül járt az idő, amikor állomásán átrobog­tunk ... — Ploestit még megvárom — mondja valaki a sötét vo­natfolyosón. — Felejthetetle­nek a fényei! Maradok én is, pedig alig állok már a lábamon. Csak a kíváncsiság tartja bennem a lelket, A kibírhatatlan nappali hőség után itt a hegyek köz.t kellemesen hűvös az éjszaka. Csak ne lenne annyira remény­telenül sötét az éj. Már a cit- romképű hold is lefeküdt alud­ni... Néhányan a gyógyíthatatlan kíváncsiak közül szótlanul me­rednek az ablak mögötti sem­mibe. Fenyők, fenyvesek, sehol élő település. Ez minden, amit csalhatatlan biztonsággal meg­állapíthat az ember. Ploe?tít már messziről je­lezték fényei. Az olajfinomító hen a szerelvényünk, tündöklő ezüstös tornyai, égre Mire megmosdom és rendbe kígyózó testes csövei, tömzsi szedem magam, már talpon áll tartályai óriási szabadtéri la- az egész kocsi. Pizsamában, boratóriumoknak tűntek. félig csupaszon olt sorakoznak Érdemes volt virrasztva vá-- az egyetlen mosdófülke előtt, rakozni. A fények csodálatos Örülök, hogy megelőztem őket. ragyogása minden elképzelést Hálófülkénkben a két gyerek felülmúlott és élő példája: már fülig maszatosan görög- üzemkolosszust is lehet szép- dinnyét majszol. —É Által a dunán ... A vonat robog, halad előre a termékeny Regát végtelen ku­koricatáblái között. Itt a vég­telen nem költői túlzás, nem nagyítás, mert a szem valóban képtelen felfedezni a kukori- caföldek túlsó végét, másik ol­dalát. Hogy is tudják mindezt bekapálni? A kukoricatáblákat itt-ott letarolt gabonaföldek váltogat­Román falusi csendélet kon. Valami vidéki állomáson, fáradt tehervagonok közt pi­A Duna egyik ága re, esztétikai élvezetet nyújtó emberi alkotásra formálni, épí­teni. Benn a hálófülkében szu­szogva, izzadva alszanak tár­saim. Kétoldalt a koporsósze­rű heverőkről most csupán halvány arcukat látom. Csen­desen feltornászom magam a harmadik polcra és fekve le­vetkőzöm. — Óvatosan kell mozognom, mert szűk a hely s a fejem minduntalan a tető bádoglemezéhez koccan. Mellettem, a szemben lévő polcon fiatalasszony „fújja a kását“ rendületlenül. ^Férje lenn az alsó polcon a velük utazó gyerekek álmát őrzi. „Jó férj.“ Hallom, amint csitítgat- ja a nyugtalanul hánykódó gyerekeket, őrködik, nehogy leguruljanak a polcról, nehogy lerúgják a takarót, miközben neje itt mellettem félig csu­paszon alussza legédesebb ál­mát. „Falnak“ fordulok és lehu­— Hol vették? — kérdem az apjukat. — Egy román paraszttól... — Mennyiért? — Csak úgy ingyen adta a gyerekeknek. Az állomás peronjáról feke­teruhás szótlan román parasz­tok szemlélik vonatunkat. Bar­nára cserzett arcuk alig árul el valamit. Én inkább a pályaudvar túl­só oldala felé szemlélődöm. A fák mögött terebélyes román falut sejtek. Innen ázonban csak egyetlen oszlopos épület látható. Előtte kisebb, nagyobb hordók gubbasztanak. Először úgy hiszem, az állomás egyik raktárépülete lehet. Tévedtem. A falu felöl kerékpáros férfi karikázott az épülethez, meg­támasztotta biciklijét és betért az ajtón. Nemsokára gyalogo­san jöttek néhányan s az épü­let szája őket is elnyelte. — Aha! Itthon vagyunk... — gondolom mosolyogva —. Ez ják. Már1 túl vannak az aratá­son, csépi ésen, tarlóhántáson. A szürkére égett földben egyetlen gyom, egyetlen fűszál sincs. A nap megemésztette mindet. A Regát sík és egyenes, mint a Magyar Alföld, de fa csak itt-ott ácsorog árván, egyedül a végtelenné tágult termőföl­dek között. Néha a termékeny, de a nyári naptól porrá égett síkság széién, olyan messze, hogy alig látni, az ember észre vesz valami porfelleget, amely az ég felé emelkedik és futni látszik a földön. Autó, lovas­fogat halad ott, az veri fel a fullasztó, finom port, vagy to- vakarikázó forgószél szívja a magasba az utak lisztjét. A hőség már most, a reggeli órákban tűrhetetlen, semmi fémből készült tárgyhoz, a vo­nat oldalához, ablakkeretéhez nem lehet hozzányúlni. Az ab­lakon beáramló levegő olyan, mintha a sütőkemencéből jön­ne. Mi azonban dacolunk a hő­séggel. Isszuk a langyosra me­legedett sört, patakokban sza­kad rólunk a veríték. Tíz órakor átkelünk a Duna első ágán és befutunk a mo­csaras, nádasokkal és füzesek­kel tarkított deltába. A füze­sek közt megbúvó halászok, pásztorok nádkunyhóiból em­berek nézik integetve vonatun­kat, Naszregyin külsejű, török pásztor vágtat hadonászva, in­tegetve a száguldó vonat felé. Áthaladunk a lenyűgözően monumentális híd utolsó bolt­ívei alatt, befutunk Cernovoda állomására, Dobrudzsa földjé­re. Az embert megérinti Kis- Ázsia szele. A város apró há­zai, valósággal egymáson ke­resztül bukdácsolva, szürke zuhatagként borítják a vasút fölé emelkedő domboldalt. Bi­zarr, apró játékszereknek tűn­nek és fura „kalapjuk“ alól belesnek a vonatunk ablakán. A több évszázados török uralom maradandó nyomokat hagyott a lakosságon és tájon — ez az első benyomásom. A TÁVOLBAN FELTŰNIK A TENGER A többórás késés, a kibírha­tatlan hőség ingerültté tette az embereket. A szűk, leve­gőtlen vagonokban alig lehe­tett lélegzeni, testünkre ta­padt a ruha, kellemetlen verí­ték szag szúrta az orrunkat. Már mindenki összepakolta a holmiját, a vonat személyze­te összeszedte, gondosan meg­számlálta az ágyneműt és be­fejezte a frissítők árusítását. Az utolsó órát kénytelenek voltunk végigszomjazni. A távolból először a constan- zai kikötő karcsú világítótor­nya szökött a szemünkbe. Még néhány perc s már rohant vo­natunk a külváros színes ta­tárházikói között. Egyszerre valaki felkiáltott: — Ott a tenger! Egyetlen sóhajszerű reme­gés futott végig a szerelvé­nyen: — Öh, a tenger! Az emberek a jobboldali ab­lakoknál szorongtak s epeked­ve csodálták a város házai mögött kék fátyolként lebegő tengert. Hálófülkém gyerekei szét­tárták rózsaszín karjukat, de nem csapták össze tenyerüket a meglepetéstől. Kirrteredt szemmel meredtek a távolba, ahol ég és tenger egyetlen kék drapériává olvadt össze. Ta­pasztalatlan szemük eget és tengert egynek látta. S való­ban! Csak sejteni, vagy inkább csupán érezni lehetett hol végződik a tenger, s hol kez­dődik a fakultabb kékű ég. A modern vonalú, tágas, le­vegős constanzai állomásról autóbuszkaravánnal indultunk a Mamájára, utunk végcéljára. KÖZELRŐL A TENGER... Most már tudtuk hol, melyik oldalon keressük vendéglátón­kat, a tengert. A Duna-delta mocsaras nádre ngetege Fürdés A város egyre ritkuló házai elmaradozunk mögöttünk és előttünk feltűntek a Mamája elegáns szállodasorai, s a ten­ger széles, tarka napernyők­kel tűzdelt homokpartja. És a tenger... Itt már érez­tük üdítő, hűsítő leheletét, sós illatát. Most közelről harago­san zöldnek tűnő tükrén egy­mást kergették a libazöld hul­lámtaréjok és zúgva ostromol­ták a partot. Amíg az elszál'ásolásunkra várakoztunk, néhányan a leg­türelmetlenebbek közül fürdő­ruhára vetkőztek és kirohan­tak, hogy mohó vágyakozásu­kat és forró testüket lehűtsék a harsogó hullámok között. Akkor még egyikünk se sej­tette, mennyi veszedelmet rej­tenek a tenger viharosan hul­lámzó habjai... (Folytatjuk) ÖJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció. Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza —‘a lapot külföld számára a Poštový Novinový Orad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. JlndflšskA ulica lá, — vývoz tlače, K—05*?1228

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents