Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-18 / 24. szám

latárszéli jegyzetek = „A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tíz határszéli szö- = vetkezet felett vállalt védnökséget. A nyugatszlovákiai 3 kerület Hnévanov és Fryniburk védnökségét vállalta. 3 Már több család és fiatal elutazott az említett határ- = vidéki gazdaságokba.“ (Újsághír.) z csábít. Megismerni a vi- és siessünk, mert tartják a 5t és azokat az embereket, helyet számunkra. Hát jöttünk, : nyakukba szedve az or- — mondták, jót elindultak, hogy segít- A gazdaság vezetői pedig sk. . szomorúan álltak a három be­ský Krumlov — találkoztam a ig talán egyik kedvesebb, leg- sületesebb em- ével. A járás nkaügyi osztá- n dolgozik. A •e Plachý. Az ő :én megy át idenki, aki a érvidékre jön ifjúsági gazda­okba. Minden­segít, akin k lehet. Nekem íaszkodik. Nem becsüle- dolog ez ké- 1. Szegény em- eket elküldik lírok nélkül — árási CSlSZ-ve- ők a felelősek, án annak idején úgy egyez- k, hogy rendes munkabírók, íezőgazdaságot ismerő em- sket küldenek. Sokszor épp íllenkezője és terhes lányok nek. De kiautózunk Frym- kba, körülnézünk. — ☆ — enyvesek közt kanyargó ti suhant az autó. S a Prá- an hatalmas folyamként ípölygö Vltavát itt szelíd ócskaként látom viszont, anunk — Vétrní — Rožm- k — Loučovice — Lipno, pnói tó, az első csehszlovák alatti hidrocentrálé. A szik­szivében bújik meg s kül- \z ország minden tájára a /t az áramot. lipnói tó 42 km hosszú és ol magas vízállásnál eléri 5 km szélességet is. Karcsú ü hajók szántják vizét és nyáron turistaközpont, yönyörő, csodálatos. Tágra- esztett szemmel bámulom dék szépségeit és nagyokat ipantok a fenyőszagú leve- öl. Csak az üres omladozó ak zavarnak. tó mellett haladva érünk rymburki Állami Gazdaság­- Bratislavából? Nagyszerű, is annyi a panaszolni va- < — fogadnak az igazgató- on.- Hát halljuk! — mondom. • Szóval amikor a szerző- t csináltuk manuális dolgo- at kértünk. Erre fel most három szakembert küld az okújvári CS1SZ szervezet, d műszaki középiskolát zett egyén. S természete- a szakmájukban akartak gozni.- Nekünk a járáson (Ojvé- t) azt mondották, hogy itt nak bennünket, az igazga- al minden el van intézve, csületes fiatal előtt és nem tehettek semmit. Mert új zoo- technikusi állásokat nem ala­píthatnak a saját szakállukra, viszont szakemberük van ele­gendő, mivel Brnó bőségesen ellátja őket. Álltak a vezetők és sajnálták a csalódottakat és csupán a véletlennek köszön­hető, hogy egy másik (nem if­júsági) gazdaság felfogadta őket. Persze itt már felléle­gezhetnénk. Nahát azért ez is megoldódott és nem szakadt le az ég. A járási CSISZ funkcio­náriusok, akik a három fiatal szakember ellen elkövették ezt a bűnt, bizonyára így is tesznek De nem eddig van az elvtársak! Először is. Miért hazudnak az embereknek, Önök Érsek- újvárott, Komáromban és Nagyszombatban. Miért lakkoz­zák rózsaszínre a határvidékre indulók előtt a valóságot? Be­széltem emberekkel, kesereg­tek. — Azt mondták, hogy kétez­ret, meg többet is lehet keres­ni. És a növénytermesztésben ezren alul jövünk ki. Az állat- tenyésztésben nem mondom, de mindenki nem mehet oda. Másodszor. Miért küldték el a három szakember-fiatalt a fentebb már leírt hazugsággal, amikor tudták, hogy nem várja őket senki, semmi, csak a csa­lódás és a'kiábrándulás. Nem mozdult bieg Önökben mond­juk a lelkiismeret, hogy be­csaptak embereket? Fiatal be­csületes embereket. Nem kell talán külön hang­súlyoznom, hogy ezzel a tet­tükkel alaposan aláásták a CSISZ tekintélyét is. Hogy ret­tenetes kárt okoztak! Miért tették? Én sejtem, kedves elvtársak, de örülnék, ha nem lenne igazam. Azért van ez az egész, hogy a tóbor­zási tervet „papíron“ teljesít­hessék. Hajrá! Ügy mint. régen — mindent a tiszta és lakko­zott jelentésekért — jelszó alatt. Mit számít az ember? Tudják, mit érdemelnek maguk egyrészt a fenti bűnökért és azért, hogy' papírok (kádervé­lemények, kérdőívek, letelepe­dési köhyv) nélkül indítják út­nak az embereket jó sorsukra hagyva őket. közben jól tudják, hogy addig, amíg papírjaik nincsenek rendezve, nem kap­ják meg a pénzüket. (Vagy él­jenek levegőből?) Másrészt, pedig azért, hogy szakembere­ket irányítottak oda, ahol nincs rájuk szükség, holott az egész Dél-Szlovákiában ordít a szak­ember-hiány. Tudják mit érde­melnek? Nem?! A CSISZ Köz­ponti Bizottságán reméljük, fogják tudni. — ■* — Említettem már a vidék szépségét, amit az itt-ott ro­gyadozó, senkitől sem lakott falvak csúfítanak .csak. Persze ezt is meg lehet szokni. Blat- nán (a gazdaság részlege) be­széltem naszvadiakkal. Azt mondják: — Minket nem zavar. Kü­lönben is azért jöttünk, hogy pénzt keressünk itt. Gyönyörű lakásban laknak. A romosodó régi falu közepén épültek a szép tipizált házak. Bennem azonban a régiből ára­dó hidegséget nem tudták fel­oldani. Persze mindent meg lehet szokni és különben is, mint ahogy említették is, az idejöttek pénzt akarnak ke­resni. Azt pedig lehet. Ha nem is mindig annyit, mint ahogy azt a toborzáskor mondják, ďe becsületes munkával lehet. NekovaFik elvtárs a blatnái részleg igazgatója mondotta: — Csak azt fizethetjük min­denkinek itt is, amiért meg­dolgozott, ami megilleti. összegezésül. Két dolog za­vart csak utamon. Az egyik a kihalt falvak, a másik, hogy bármerre is mentem, bárkit is kérdeztem, mindenütt a mi járási CSISZ vezetőinket szid­ták, s ez megerősíti fenti gya­númat (t. i. csak a papírtervek teljesítése fontos) mert annyi kifinomult érzékű határszéli ember mégsem tévedhet?! TÓTH ELEMÉR A múlt évi kedvező tapasztalatok alapján az Aranykalász szövetkezet dolgozói elhatározták, hogy 180 hektár évolőtakarmányukat idén is új technológiával gyűjtik be. Képünk Keveska Lászlót, a szövetkezet egyetemesen gépesített csoportjának tagját ábrázolja a lucernabe­gyűjtésnél. (ČTK) LÁTOGATÁS SZLOVÁKIA EGYETLEN PORCELÁNGYÁRÁBAN Ahol az ifjúság a kezdeményező Fejlődő szocialista államunk­ban, — ahol egymásután épül­nek az elektromos energiát termelő Váglépcsók vagy egyéb erőművek — egyre fontosabb cikk az ipari porcelán, főleg a szigetelő. Ellátogattunk tehát Szlovákia egyetlen porcelán- gyárába. Tettük ezt annál is inkább, mert tudomásunkra jutott, hogy ebben a gyárban sok értékes kezdeményező in­dítvánnyal lép fel az ifjúság. Az Elektroporcelán — gyára a Radosna völgyében fekszik. Mikor leszálltam állomásán pár lépésnyire két gyárkémény is mosolygott felém. Az egyik a most épülő Frefa gyárat, a másik a nemrégen (1955-ben) épült Elektroporcelán gyárát jelezte. A vasúti vágány egé­szen a gyár udvarára vezet, mert hiszen a porcelán nyers­anyagát Karlovy Varyből szál­lítják ide. Az udvaron ember­nagyságú szigetelő porcelánok sorakoznak. Úgy 60-70 voltra próbálják őket ki — mondotta Peter Líš­ka elvtárs, az üzemi szakszer­vezeti tanács választmányi tagja — minden darabnak hi­bátlanul kell a gyárbői kike­rülnie. Nem szabad rajtuk egy gombostüfej-szerü luknak sem lennie. Tessék megnézni a kü­lönbséget, mutatott két igen magas feszültségű (VVN) izo­látorra — ez még kézzel ké­szült, kézileg rakták egymásra a „tetőket“ — ez a másik már gépileg. A gépet pedig ma­gunk készítettük egy öreg vas- esztergából a lakatos műhely­ben. Igazgatónk Michal Koža mérnök a Szovjetunióban járt tapasztalatgyűjtésen, ott látta. Mi fénykép után állítottuk elő a mását, mely nemcsak tökéle­tesebb munkát, hanem renge­teg idő és munka megtakarí­tást is jelent. A műhely egyéb­ként — melyet vezetek, ezért a teljesítményért megkapta a XII. kongresszus műhelye meg­tisztelő címet. Molnár Ludmilla elvtársnőt kerestük, ö a gyári CSISZ szer­vezet elnöknője. Először az irodában kerestük, mert hisz hivatalnoknő, bérelszámoló — de ott nem találtuk, viszont rábukkantunk a gyár munka- csarnokában. Dolgozott, épp a kis szigetelők agyagját for­málta. Szükségünk van most min­den munkaerőre — mondotta — ezért a CSISZ szervezet az­zal az indítvánnyal lépett fel; gyerünk el most az adminiszt­rációból a gyárba. De mást is indítványozott szervezetünk! 48 tagunk van és a taggyűlés jegyzőkönyvileg is azt az in­dítványt tette a vezetőségnek, hogy valósítsunk meg egy ön­kéntes fejlesztési munkahe­lyet. A vállalat magáévá tette az ifjúság indítványát, s így a munkahely rövidesen meg is indul. Az új munkahely felada­ta az lesz, hogy biztosítsa olyan termékek fejlesztését, melyek nincsenek besorozva az eddigi technikai tervbe é« amelyeknek gyártási lehetősé­gét a gyakorlatban kell lemér­ni. Ezenkívül az önkéntes mun­kahely felülvizsgálja a kerami- kai anyagok fejlesztését és kí­sérleti módszereit is. Van az üzemben ifjúsági csoportunk is, mely elnyerte a XII. kongresszus kollektívájá­nak címét. Mada elvtárs vezeti* a gipszformák munkahelyén. Rakovsky mérnök gyakorla­tilag is elmagyarázta, hogy az ifjúsági indítvány bizony na­gyon is időszerű, helyes és fontos volt. Tovább jártuk a gyárat és feltűnt, micsoda hatalmas mé­retei vannak az égető kemen­cének. — Ne csodálkozzék — neve­tett Löffler mérnök — hiszen ez az alagutas égető kemencd az egész köztársaságban a leg­hosszabb, 121 méter. Azt hi­szem fölösleges külön megma­gyaráznunk az első pillanatban, hogy az ilyen nagy alagút-ke- mence sokkal gazdaságosabb, mint a körkemencék. Az egyik oldalon be megy a nyersanyag a másik oldalon kijön a kiége­tett áru. A fiatalok valóban agilisak és kezdeményezők, de jó az együttműködés a többi üzemi szervezettel is. Ezt kü­lönben a párt nevében Ján Lu- kačik elvtárs, a gyári párt- szervezet elnöke is megerősí­tette. Az üzem most azt vizs­gálja, mennyiben képesek a szlovákiai nyersanyagok, mint a helyi kvarc, bentonit vagy heloizit helyettesíteni Karlovy Vary nyersanyag szállítmá­nyát? Mert az érdeklődés egy­re nagyobb. A čabi gyár már nemcsak a belföld számára szállítja a porcelán szigetelő­ket, nemcsak a ČKD anyagellá­tója, de közvetlen külföldi szállításokkal is dicsekedhetik. Termékeit jól ismerik a Szov­jetunióban, Kínában, Jugoszlá­viában, Bulgáriában, Hollandi­ában, sőt még Izlandban is. A szlovákiai elektroporcelángyár rövid idő alatt tett szert vi­lághírre. M. L. ftegpyeučzet Uavauta »•••••••••» íárcius 20-ától kevés alkal- nyilott Filip Josefnek, sók Karolnak és F ry š efnek elüldögélni nyugodtan avaszi ég alatt. '.kkor érkezett meg ugyanis ŕeboňskói Klecy-be a hal-és safannra az első tízezer •satojós. Egy héttel később ■lásodik és aztán a negyedik, ninden szerdán a következő. Xöviddel utána kikelt a mint - I tízezer kiskacsa és elkez- t gyönyörűen csipogni, ész szép énekkar. Magas píp... píp... hangok, önkénte- lenül is az az érzés kerít ha­talmába, hogy megannyi mű­hold kering körülötted. Akkor kezdődött a három halász, a maroknyi lány és asz- szony — ők a kiskacsák gon­dozói — kálváriája. AZ ELSŐ LEGÉNY gondja a kiskacsák élelmezése. Az ember nem is hinné, mennyit megesznek ezek az állatok. Egy kg kacsahús 4.5 kg takarmány­ba kerül. Es amikor teljes „gőzzel" halad a munka, a ka­csaaratás, Filip elvtársnak bi­zony bőven akad tennivalója. Hetente ugyanis 120 mázsa ta­karmányt kell az etetőkbe ké­szítenie. A LEGIDŐSEBB HALÁSZ (jobboldalt) a keltetőkre visel gondot. — Kérem, a karbantartó (ja­vító) itt a legfontosabb sze­mély — mondja. Eltörik egy kerekecske, kie­sik egy csavar, kiég a biztosí­ték — ha jól meggondoljuk, van is ebben valami. £S A KÖZÉPSŐ? — ö a farm vezetője. (Es diák, távhallgató is egy személyben.) Számol, tervez, hogy mit mennyit hoz­hat o „REMÉNYSÉG". Remény­ség ugyanis a farm és a kör- nyeskörüli halastavak neve. Dúsak elvt&rs a termelési ter­vet böngészi — mennyit is kell a farmnak termelnie? A saját tojókacsáktól - 170 800 darab tojást gyűjtöttek össze eddig. És ezeknek a tojásoknak 28 napos ciklusokban (eddig tart a keltetés) kiskacsákká kell válniok. És ezeknek a kiska­csáknak 60 nap alatt pecsenye kacsákká kell nöniök. A szá­mok közül talán még egyvala­mi érdekelne bennünket. A tre- boňskói halászok a húson kívül, amely lusta pontyok képében nő a vízben még 1700 tonnányi húst küldenek a piacra a vízen nevelt kacsákból. Kacsahús. Bár több tenne belőle! De ilyen farm sajnos, csak húsz van az országban. Három halász, j áradt an jildö- gélő, a megtermett fák alól nézi gazdaságát. BUszkéti és sok-sok szeretettel. Mert ha balfelé néz az ember — a vizet szántó gyönyörű fehér tojóka­csákat látja. Kiállítási példá­nyok, gyönyörűek. Ha jobbra pillant, a hosszú fehér házikó közelében hatalmas pitypang- erdőt lát. Az alacsony kerítés mögött a kifutóban pillanaton­ként hangoskodó majd elcsön- desendö aranysárga kiskacsa- nyáj libeg. A halászok időnként fölfelé néznek, a fák koronája fölé, az A huszonegy napos kiskacsák a „strand“ felé tartanak, Ezer­nyolcszázan. égre. Az ég azonban tiszta, tudjuk, irtjuk őket, de mégis... sehol egy felhő-ellenség. A kis Hatalmas károkat okoznak — kacsák nyugodtan aludhatnak mondják. — Még egy-két perc a melengető napon... és Filip Josef, Du’sák Karel és — A sasoktól semmi gon- Fry’s Josef fölugrálnak a fa alól dunk, hanem a rókák, azok ke- és mindnyájan kötelességük serítenek bennünket. Ahogy után néznek. (t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents