Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-18 / 24. szám
Kellemes nyaralást A C SIS Z SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ratislava. 1963. június 18. XII. évfolyam, 24. szám ^ Ara 60 fillér Bikovszkijt a világűrbe Valentyina Y. Tyereskova követte Randevú a világűrben Mint azt már olvasóink a napilapokból tudják, 1963. június 14-én új taggal szaporodott a szovjet űrhajósok családja. Az ötödik kozmikus ifjú Valerij Fjodoro- vics Bikovszkij, űrhajós alezredes. Hozzá csatlakozott a világ első nöűrrepülóje, Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1963. június 16-án. VALERIJ FJODOROVICS BI1VSZK1J űrhajós útjának fel- atai a következők: 1. A hosz- abban tartó űrrepülés prob- máinak további kutatása, fő- 9 hogy hogyan hatnak az emiri szervezetre az űrrepülés ilönféle tényezői. 2. Szélesebb rü biológiai-orvosi kutatás, ily elsőrendű fontosságú az íber biztonsága érdekében. Az űrhajók irányítási rendereinek további kidolgozása tökéletesítése, különösképp lerij Fjodorovics Bikovszkij űrhajós tevékenységére vo- .kozólag. A jelentések szerint Bikovszkij jól viselte a kezdeti időszakot és a súlytalansági állapotba való átmenetet. Ugyancsak jól érzi magát a repülés további időszakában is. Valerij Bikovszkij még felszállása előtt a következőket mondotta: „A világűr eredményes meghódítása, melyet a szovjet emberek kezdtek meg, hős népünk kibontakozó alkotóképességeinek és a kommunista párt történelmi tervei megvalósításának az eredmé- alezredes. Az űrhajós első üzenete a repülés kezdeti időszakából is ä párthoz és a'néphez' szólt. Bikovszkij a Kremlbe ezt a jelentést küldte: „Jelentem a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és személyesen Nyikita Szergejevics Hruscsovr.ak, nagyszerűen érzem magam, az űrhajó berendezései normálisan működnek, a repülés eredményes. Köszönöm a szovjet népnek, drága pártunknak és kormányunknak irántam tanúsított bizalmát.“ HRUSCSOV ELVTÁRS rádiótáviratban válaszolt Valerij Bikovszkijnak. . A táviratban többek között ez áll: „Kedves Valerij Fjodorovics! Szívből jövő szerencsekívánataimat küldöm űrrepülésének eredményes megkezdése alkalmából. Nagy figyelemmel követjük repülését. Kívánom, hogy jól érezze magát és eredményesen teljesítse feladatait. A legjobbakat kívánom, és majd örömmel ölelem meg drága szülőföldünkön“. Teljes biztonsággal feltételezzük, hogy nincs már távol az az idő, amikor a Vosztok űrhajók dicső korszakát a még komplikáltabb és igényesebb feladatok elvégzésére alkalmas Hold-, Mars-, Pluto űrhajók váltják fel. (Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rádió, a televízió és a napisajtó részletesen és gyorsan tájékoztatja a közvéleményt az űrhajós útjáról. Mi tekintettel korai lapzártánkra, majd következő számunkban térünk vissza Bikovszkij és Tyereskova kísérleteinek eredményeire.) A világ első nőiirhajósa alentyina Tyereskova, a vi- első női űrhajósa három el fiatalabb Valerij Bikov- ijnál, akit a világűrbe kö- ett. 1937-ben született szlenyikovo faluban, az ÍSZSZK jaroszlavli terüle- . Apja Vlagyimir Tyereskov ktoros, anyja Jeleňa Tye- kova textilgyári munkásnő. entyína Tyereskova 17 éves ában a jaroslavli gumiab- csgyárban lépett munkába, jd 1955-ben a Vörös Pere- I textilgyárba ment át, ahol ja dolgozik. . kombinát ifjúmunkásai a nszomol bizottságának tit- ává választották Valentyi- , aki ugyanott 20 éves ko- an lépett a Komszomolba. aly Tyereskovát a Komszo- I jaroszlavli területi bízotténak tagjává választották, már az SZKP tagja, álentyina Tyereskova mun- a mellett két éven át ta- t, előbb az esti iskolán, id textilipari szakiskolán. 959-ben a jaroszlavli aero- bban ejtőernyős tanfolyam- iratkozott be. Százhuszonhat ást hajtott végre, s a múlt végén az űrhajósjelöltek dójában alhadnagyi rangot rzett. álentyina Tyereskova na- n igényes önmagához és nyezetéhez, közkedvelt és y tekintélynek örvend. Az úrhajósjelöltek Komszomol- szervezete bizottságának tagjává választották. Valentyina még hajadon. Vlagyimir fivére sofőr, Ludmila nővére és anyja a Vörös Perekop kombinát munkásnöi, sógora. Alekszandr Petyeckij, e kombinát művezetője mind Jaroszlavban laknak. Valentyina apja a háború idején a fronton hősi halált halt Elérkezett az iskolai kirándulások időszaka. Az egyik bratislavai iskola IV. osztályos tanulói kellemes órákat töltöttek az ősi dévényi vár romjainál. Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova Az ötödik űrhajós életrajza ralerij Fjodoro- ä Bikovszkij al- edes Gagarinegyidős; au- ztus 2-án ün- ili 29. születésijét. Bikovszkij a szkvai terület lovo-Poszad vékájában szüle- t. Apja közle- lési tisztviselő t. A tízéves kö- iskolát 1952-ig szkvában vé- te. Még abban évben belépett Komszomolba. 1952 novemberében önként jelentkezett a hadseregbe. 1955-ben elvégezte a hadirepülők iskoláját és a légvédelmi csapatok vadászrepülője lett. A békeidőben csak kivételes esetekben adományozott Vörös Csillag érdemrend tulajdonosa. Valerij Bikovszkij most a Zsukovsz- kij Katonai Repülőakadémia hallgatója; Gagarin, Tyitov, Nyikolajev és Popovics is itt folytatja tanulmányaikat. Valerij Bikovszkij 25 éves felesége moszkvai lakos. Három és fél hónapos kisfiúk van, Valerij. Az űrhajós apja, Fjodor Bikovszkij nyugidíjas. Anyja, Klavgyija, háztartásbeli. Idősebb lányuk, Margaréta, közgazdász. A nyja úgy állt a sarokban, mint egy súlytalan, feketemázas porcelán. Szolgálatokra készen, de mozdulatlanul. Milyen jó lenne idehívni. De a mamának a konyhában van a helye, vagy ott a sarokban. Az asztalnál férfiak ülnek. Azoknak a szeméről akarja leolvasni, hogy mit szólnak a fiához. Azért áll a sarokban. Illedelmesen. Mindig így van ez, ahányszor hazalátogat. Az asztalon hosszúnyakú, fehér borosüveg, megtöltve kadarkával. Mellette pohár. A férfiak akkurátosan ejtik a szavakat. Mintha idegen előtt beszélnének. Pedig külsőre ugyanolyanok, mint régen, csak kopaszabbak, idősebbek. És mégsem olyanok. Várják, hogy ő mit mond. Mert tőle függ a beszélgetés menete. Csak a második üveg után vágnak a szavába. Olyankor már nagyon jó köztük. A harmadik üvegnél észre sem veszik, hogy itt van. Bár ott tartanának már. Apja most önt először. — Egészségedre, fiam — mondja és odanyújtja az egyetlen poharat. A fiú gyorsan kiissza. Tudja, hogy a többiek torka is száraz. Legutóbb hozott egy boroskészletet. Mégis csak egy pohárból isznak mind. Megint 9 következik. — Igyál, fiam. Ez a mienk. lövőre már az új is terem! — teszi elébe a poharat az apja. Dicsekszik, hogy a háztájin is megtermeli a magáét. Harmadszor önti tele a poharat. Utoljára a keresztapja ivott. Még ott a csepp a Otthon bajszán. A poháron meg a szája nyoma. így volt ez mindig. Lehunyta a szemét, hogy ne lássa a maszatos poharat. Félbemaradt a mozdulata. Nem tudja felemelni. Hátranéz. A mama moccanatlan, mint a feketemázas porcelánszobor. — Mama! — Tessék, kisfiam! — Mama is igyon egy pohárral. Hozzon be egyet magának. A többieknek is. Mindenkinek. A mama nem érti. Néz, szolgálatkészen vár, de nem érti, mit kell csinálnia. — Sokan vagyunk egy pohárhoz... Nem muszáj egyből inni ennyi embernek. Igaz? Senki nem nevet vele, pedig nevetve mondja. Apja kezében még ott a nyakas — Nem egészséges ennyi embernek... egy pohárból innia... Keresztapja kinéz az ablakon, úgy mondja: — Nem vagyunk mi betegek ... Magyaráz. Nagyító alatt látható mikrobákról, gombákról meg nagyítóval sem látható vírusokról, fertőzésveszélyről, kultúráról, fel- emelkedésről. Nem zavarják meg. • Hallgatnak, amikor befejezte. Anyja behozza a poharakat, valamennyit megtörli a válláról lelógó konyharuhában. Apja teletölti mind. — Hát akkor igyunk! — Az urak koccintani is szoktak, nem igaz, kereszt- fiam? Koccintanak. A sarok üres. A mama kiment a konyhába. BehallatPár nap és megkezdődik a nagy szünet. Többszázezer kicsi és nagydiák kéthónapi szabadságra indul. Az apraja és nagyja vándorútra kel. A hűvös erdők mélyén, csörgedező patakok mentén „városok, faluk" születnek. A szokást illetően a diákság nagy családja szintén sokfelé osztódik. Faluról városra, városról falura mennek. Többezer „nagydiák“ brigádra megy. De mi lesz a kicsikkel ? Nekik igazán nehéz maguktól szervezni kellemes üdülést. Segítséget várnak. 64 000 kisdiák csak Szlovákiából a szakszer^ vezeti pionírtáborokba megy üdülni. Többezren elhelyezkednek a nagymamáknál, rokonoknál és ismerősöknél. Számtalanra, különösen falun, odahaza van szükség. De akárhogy is számolunk, összeadunk és kivonunk, szorzunk vagy osztunk, rengeteg kisdiák nyári szünidei tevékenységét szervezni, irányítani kell. A minap két pedagógus barátommal beszéltünk. Lengyel elvtárs, a öalovói, s Kulcsár Tibor, a bratislavai Duna utcai iskolából van. Őket szintén a kisdiákok nyári tevékenysége foglalkoztatja. Iskolájukban érdekes kezdeményezés született. A szülői munka- közösség, a nemzeti bizottság és az EFSZ közös munkájával iskolájuk kisdiákjai szintén táborozni mennek. A nagymegye- riek a palócvidéki Beretkének, a bratislavai magyar iskolások pedig Považská Bystricának veszik az irányt. Ogy beszélik, ha minden jól sikerül, három hetet töltenek itt táborban. A nagyszarvaiak visszatértek a régihez - Egyesek szerint az „elavult"-hoz. Ők gyermekcserét folytatnak. A divinai gyerekek egyes nagyszarvai, a nagyszarvaiak viszont egyes divinai családnál töltik a szünidőt. Természetjárás, vándor- táborozás kerékpárral, kirán - dulás, napozás, úszás, gombaszedés, stb. stb., s valamennyi romantikus. Ezek megvalósításához azonban konkrét tevékenységre van szükség. A CSISZ-szervezetek és a pedagógusok hivatottak elsősorban arra, hogy ezen a téren segítséget pyújtsanak. Ezért a legfontosabb feladat a CSISZ- szervezetek számára a lehető leggyorsabban megtárgyalni és konkrét segítséget nyújtani, hogy a CSISZ védencei, a pionírok és a szikrák százezrei kellemesen töltsék el a nyarat. üveg, várja, hogy igyon, és önthessen a többieknek. — Hát... ne sérts meg, fiam ... Téged itt mindenki tisztel. Egy pohárból iszik veled. Ne utasítsd vissza ... Nem megy. Nem tudja felemelni a poharat. Dadog. szik a zsír sercegése. Most süti a csibét. Persze, azt most kell, hogy friss legyen. Töltenek, isznak, töltenek, isznak. A bornak nincs íze. A szónak sincs Keresztapja pislog. Öreg sógorának akadozik a nyelve. A tisztjéről beszél, aki egy kulacsból ivott vele a fronton. A mama teríteni készül. Valamennyien felállnak, nyújtják a kezüket. Apja marasztalja őket, anyja kétségbeesetten nézi, hogy hiába. Elmennek. Köszönik a vendéglátást. Köszönik a beszélgetést. A tanyán ritkán van vendég. Elnézést az alkalmatlankodásért. A mama hármuknak terít. Ő dupla tányért kap. Hogy a húsleves maradékával ne keveredjen össze a rántott csibe. Apja megfogja a nyakas üveget és tölt kettejüknek. Markolja a poharat, mintha husáng lenne. — Nem ezt vártam tőled, fiam... Egyhajtásra kiissza a bort. A mama porcelántálból meri a levest. Azelőtt a fazékból szokta. Ez neki szól. — Egyél, kisfiam ... Apja a tányérja fölé hajol és belementi kanalát a levesbe. — Együnk, na. Magán érzi anyja szemét. Tudja, hogy mosolyog is. Csak apja meg ne lássa. ■HaaaaaaBaagyniPL..
