Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-18 / 24. szám

Kellemes nyaralást A C SIS Z SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ratislava. 1963. június 18. XII. évfolyam, 24. szám ^ Ara 60 fillér Bikovszkijt a világűrbe Valentyina Y. Tyereskova követte Randevú a világűrben Mint azt már olvasóink a napilapokból tudják, 1963. június 14-én új taggal szaporodott a szovjet űrhajó­sok családja. Az ötödik kozmikus ifjú Valerij Fjodoro- vics Bikovszkij, űrhajós alezredes. Hozzá csatlakozott a világ első nöűrrepülóje, Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1963. június 16-án. VALERIJ FJODOROVICS BI­1VSZK1J űrhajós útjának fel- atai a következők: 1. A hosz- abban tartó űrrepülés prob- máinak további kutatása, fő- 9 hogy hogyan hatnak az em­iri szervezetre az űrrepülés ilönféle tényezői. 2. Szélesebb rü biológiai-orvosi kutatás, ily elsőrendű fontosságú az íber biztonsága érdekében. Az űrhajók irányítási rend­ereinek további kidolgozása tökéletesítése, különösképp lerij Fjodorovics Bikovszkij űrhajós tevékenységére vo- .kozólag. A jelentések szerint Bikovsz­kij jól viselte a kezdeti idő­szakot és a súlytalansági álla­potba való átmenetet. Ugyan­csak jól érzi magát a repülés további időszakában is. Valerij Bikovszkij még fel­szállása előtt a következőket mondotta: „A világűr eredmé­nyes meghódítása, melyet a szovjet emberek kezdtek meg, hős népünk kibontakozó alko­tóképességeinek és a kommu­nista párt történelmi tervei megvalósításának az eredmé- alezredes. Az űrhajós első üzenete a repülés kezdeti időszakából is ä párthoz és a'néphez' szólt. Bikovszkij a Kremlbe ezt a je­lentést küldte: „Jelentem a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és szemé­lyesen Nyikita Szergejevics Hruscsovr.ak, nagyszerűen ér­zem magam, az űrhajó beren­dezései normálisan működnek, a repülés eredményes. Köszö­nöm a szovjet népnek, drága pártunknak és kormányunknak irántam tanúsított bizalmát.“ HRUSCSOV ELVTÁRS rádió­táviratban válaszolt Valerij Bikovszkijnak. . A táviratban többek között ez áll: „Kedves Valerij Fjodorovics! Szívből jövő szerencsekívánataimat küldöm űrrepülésének eredmé­nyes megkezdése alkalmából. Nagy figyelemmel követjük repülését. Kívánom, hogy jól érezze magát és eredményesen teljesítse feladatait. A legjobbakat kívánom, és majd örömmel ölelem meg drága szülőföldünkön“. Teljes biztonsággal feltéte­lezzük, hogy nincs már távol az az idő, amikor a Vosztok űrhajók dicső korszakát a még komplikáltabb és igényesebb feladatok elvégzésére alkalmas Hold-, Mars-, Pluto űrhajók váltják fel. (Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a rádió, a televízió és a napisajtó részletesen és gyorsan tájékoztatja a közvé­leményt az űrhajós útjáról. Mi tekintettel korai lapzártánkra, majd következő számunkban térünk vissza Bikovszkij és Tyereskova kísérleteinek ered­ményeire.) A világ első nőiirhajósa alentyina Tyereskova, a vi- első női űrhajósa három el fiatalabb Valerij Bikov- ijnál, akit a világűrbe kö- ett. 1937-ben született szlenyikovo faluban, az ÍSZSZK jaroszlavli terüle- . Apja Vlagyimir Tyereskov ktoros, anyja Jeleňa Tye- kova textilgyári munkásnő. entyína Tyereskova 17 éves ában a jaroslavli gumiab- csgyárban lépett munkába, jd 1955-ben a Vörös Pere- I textilgyárba ment át, ahol ja dolgozik. . kombinát ifjúmunkásai a nszomol bizottságának tit- ává választották Valentyi- , aki ugyanott 20 éves ko- an lépett a Komszomolba. aly Tyereskovát a Komszo- I jaroszlavli területi bízott­énak tagjává választották, már az SZKP tagja, álentyina Tyereskova mun- a mellett két éven át ta- t, előbb az esti iskolán, id textilipari szakiskolán. 959-ben a jaroszlavli aero- bban ejtőernyős tanfolyam- iratkozott be. Százhuszonhat ást hajtott végre, s a múlt végén az űrhajósjelöltek dójában alhadnagyi rangot rzett. álentyina Tyereskova na- n igényes önmagához és nyezetéhez, közkedvelt és y tekintélynek örvend. Az úrhajósjelöltek Komszomol- szervezete bizottságának tag­jává választották. Valentyina még hajadon. Vlagyimir fivére sofőr, Lud­mila nővére és anyja a Vörös Perekop kombinát munkásnöi, sógora. Alekszandr Petyeckij, e kombinát művezetője mind Jaroszlavban laknak. Valentyi­na apja a háború idején a fronton hősi halált halt Elérkezett az iskolai kirándulások időszaka. Az egyik bratislavai iskola IV. osztályos tanulói kellemes órákat töltöttek az ősi dévényi vár romjainál. Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova Az ötödik űrhajós életrajza ralerij Fjodoro- ä Bikovszkij al- edes Gagarin­egyidős; au- ztus 2-án ün- ili 29. születés­ijét. Bikovszkij a szkvai terület lovo-Poszad vé­kájában szüle- t. Apja közle- lési tisztviselő t. A tízéves kö- iskolát 1952-ig szkvában vé- te. Még abban évben belépett Komszomolba. 1952 novemberé­ben önként jelent­kezett a hadsereg­be. 1955-ben elvé­gezte a hadirepü­lők iskoláját és a légvédelmi csapa­tok vadászrepülője lett. A békeidőben csak kivételes ese­tekben adományo­zott Vörös Csillag érdemrend tulaj­donosa. Valerij Bikovszkij most a Zsukovsz- kij Katonai Repü­lőakadémia hallga­tója; Gagarin, Tyi­tov, Nyikolajev és Popovics is itt folytatja tanulmá­nyaikat. Valerij Bikovsz­kij 25 éves felesé­ge moszkvai lakos. Három és fél hó­napos kisfiúk van, Valerij. Az űrhajós apja, Fjodor Bikovszkij nyugidíjas. Anyja, Klavgyija, háztar­tásbeli. Idősebb lányuk, Margaréta, közgazdász. A nyja úgy állt a sarok­ban, mint egy súlyta­lan, feketemázas por­celán. Szolgálatokra készen, de mozdulat­lanul. Milyen jó lenne idehívni. De a mamának a konyhában van a helye, vagy ott a sarokban. Az asztal­nál férfiak ülnek. Azoknak a szeméről akarja leolvas­ni, hogy mit szólnak a fiá­hoz. Azért áll a sarokban. Illedelmesen. Mindig így van ez, ahány­szor hazalátogat. Az asztalon hosszúnyakú, fehér borosüveg, megtöltve kadarkával. Mellette pohár. A férfiak akkurátosan ejtik a szavakat. Mintha idegen előtt beszélnének. Pedig külsőre ugyanolyanok, mint régen, csak kopaszabbak, idősebbek. És mégsem olya­nok. Várják, hogy ő mit mond. Mert tőle függ a be­szélgetés menete. Csak a második üveg után vágnak a szavába. Olyankor már nagyon jó köztük. A har­madik üvegnél észre sem veszik, hogy itt van. Bár ott tartanának már. Apja most önt először. — Egészségedre, fiam — mondja és odanyújtja az egyetlen poharat. A fiú gyorsan kiissza. Tudja, hogy a többiek torka is száraz. Legutóbb hozott egy bo­roskészletet. Mégis csak egy pohárból isznak mind. Megint 9 következik. — Igyál, fiam. Ez a mi­enk. lövőre már az új is te­rem! — teszi elébe a poha­rat az apja. Dicsekszik, hogy a háztá­jin is megtermeli a magáét. Harmadszor önti tele a po­harat. Utoljára a keresztapja ivott. Még ott a csepp a Otthon bajszán. A poháron meg a szája nyoma. így volt ez mindig. Lehunyta a szemét, hogy ne lássa a maszatos poha­rat. Félbemaradt a mozdu­lata. Nem tudja felemelni. Hátranéz. A mama moc­canatlan, mint a feketemá­zas porcelánszobor. — Mama! — Tessék, kisfiam! — Mama is igyon egy po­hárral. Hozzon be egyet magának. A többieknek is. Mindenkinek. A mama nem érti. Néz, szolgálatkészen vár, de nem érti, mit kell csinálnia. — Sokan vagyunk egy po­hárhoz... Nem muszáj egy­ből inni ennyi embernek. Igaz? Senki nem nevet vele, pe­dig nevetve mondja. Apja kezében még ott a nyakas — Nem egészséges ennyi embernek... egy pohárból innia... Keresztapja kinéz az ab­lakon, úgy mondja: — Nem vagyunk mi be­tegek ... Magyaráz. Nagyító alatt látható mikrobákról, gom­bákról meg nagyítóval sem látható vírusokról, fertőzés­veszélyről, kultúráról, fel- emelkedésről. Nem zavarják meg. • Hallgatnak, amikor befe­jezte. Anyja behozza a pohara­kat, valamennyit megtörli a válláról lelógó konyharuhá­ban. Apja teletölti mind. — Hát akkor igyunk! — Az urak koccintani is szoktak, nem igaz, kereszt- fiam? Koccintanak. A sarok üres. A mama ki­ment a konyhába. Behallat­Pár nap és megkezdődik a nagy szünet. Többszázezer ki­csi és nagydiák kéthónapi sza­badságra indul. Az apraja és nagyja vándorútra kel. A hűvös erdők mélyén, csörgedező pa­takok mentén „városok, faluk" születnek. A szokást illetően a diákság nagy családja szintén sokfelé osztódik. Faluról városra, vá­rosról falura mennek. Többezer „nagydiák“ brigádra megy. De mi lesz a kicsikkel ? Nekik igazán nehéz maguktól szer­vezni kellemes üdülést. Segít­séget várnak. 64 000 kisdiák csak Szlovákiából a szakszer^ vezeti pionírtáborokba megy üdülni. Többezren elhelyezked­nek a nagymamáknál, rokonok­nál és ismerősöknél. Számta­lanra, különösen falun, odahaza van szükség. De akárhogy is számolunk, összeadunk és kivo­nunk, szorzunk vagy osztunk, rengeteg kisdiák nyári szünidei tevékenységét szervezni, irá­nyítani kell. A minap két peda­gógus barátommal beszéltünk. Lengyel elvtárs, a öalovói, s Kulcsár Tibor, a bratislavai Duna utcai iskolából van. Őket szintén a kisdiákok nyári tevé­kenysége foglalkoztatja. Isko­lájukban érdekes kezdeménye­zés született. A szülői munka- közösség, a nemzeti bizottság és az EFSZ közös munkájával iskolájuk kisdiákjai szintén tá­borozni mennek. A nagymegye- riek a palócvidéki Beretkének, a bratislavai magyar iskolások pedig Považská Bystricának veszik az irányt. Ogy beszélik, ha minden jól sikerül, három hetet töltenek itt táborban. A nagyszarvaiak visszatértek a régihez - Egyesek szerint az „elavult"-hoz. Ők gyermekcse­rét folytatnak. A divinai gye­rekek egyes nagyszarvai, a nagyszarvaiak viszont egyes divinai családnál töltik a szün­időt. Természetjárás, vándor- táborozás kerékpárral, kirán - dulás, napozás, úszás, gomba­szedés, stb. stb., s valamennyi romantikus. Ezek megvalósítá­sához azonban konkrét tevé­kenységre van szükség. A CSISZ-szervezetek és a peda­gógusok hivatottak elsősorban arra, hogy ezen a téren segít­séget pyújtsanak. Ezért a leg­fontosabb feladat a CSISZ- szervezetek számára a lehető leggyorsabban megtárgyalni és konkrét segítséget nyújtani, hogy a CSISZ védencei, a pio­nírok és a szikrák százezrei kellemesen töltsék el a nyarat. üveg, várja, hogy igyon, és önthessen a többieknek. — Hát... ne sérts meg, fiam ... Téged itt mindenki tisztel. Egy pohárból iszik veled. Ne utasítsd vissza ... Nem megy. Nem tudja felemelni a poharat. Dadog. szik a zsír sercegése. Most süti a csibét. Persze, azt most kell, hogy friss le­gyen. Töltenek, isznak, töltenek, isznak. A bornak nincs íze. A szónak sincs Keresztapja pislog. Öreg sógorának aka­dozik a nyelve. A tisztjéről beszél, aki egy kulacsból ivott vele a fronton. A mama teríteni készül. Valamennyien felállnak, nyújtják a kezüket. Apja marasztalja őket, anyja kétségbeesetten nézi, hogy hiába. Elmennek. Köszönik a vendéglátást. Köszönik a beszélgetést. A tanyán rit­kán van vendég. Elnézést az alkalmatlankodásért. A mama hármuknak terít. Ő dupla tányért kap. Hogy a húsleves maradékával ne keveredjen össze a rántott csibe. Apja megfogja a nyakas üveget és tölt kettejüknek. Markolja a poharat, mintha husáng lenne. — Nem ezt vártam tőled, fiam... Egyhajtásra kiissza a bort. A mama porcelántálból meri a levest. Azelőtt a fa­zékból szokta. Ez neki szól. — Egyél, kisfiam ... Apja a tányérja fölé ha­jol és belementi kanalát a levesbe. — Együnk, na. Magán érzi anyja szemét. Tudja, hogy mosolyog is. Csak apja meg ne lássa. ■HaaaaaaBaagyniPL..

Next

/
Thumbnails
Contents