Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-11 / 23. szám

JÁNOS*

— Nem, Olga — mondta

Morvái. — Nem vagyok tizenhét éves diákfiú, hogy hideg őszi estéken a természetbe

járjak pásztorórára ... Isten veled.

Juhászné visszahúzta

— Pista! Ne kínozz! Mondd meg, mit tegyek...

A férfi nem nézett rá.

— Távolítsd el a lányt, — mondta.

— Verjem ki az utcára?

Hová küldjem?

— Intézd el valahogy ezt a dolgot.

— Egyetlen gyerekem Mit

mondjak neki?

Morvái az ajtóhoz ment.

— Találj ki valamit. Ha

csakugyan szeretsz, gondoskodni fogsz róla hogy ...

— Ügy beszélsz velem, mint egy... mint egy.. Pista! Hány nőt tettél már tönkre?

=- Nem tettem tönkre senkit ... Mennem kell.

— Pista!

— Megmondtam amit akartam. — Morvái kiment a szobából.

Az asszony egy darabig az ajtót nézte, aztán leroskadt az öreg fotelbe, s homlokát a támlához szorította.

* * #

— Két óra van, — mondta Telekiné, s a» kapuoszlophoz támaszkodott. — Várják a páciensei.

— Várhatnak egy kicsit, — mondta Morvái — En is milyen sokáig vártam, hogy egy ilyen kellemes hölggyel megismerkedjem. S íme a türelmem rózsát termett.

— Ne kiabálja el. Még nem tudja milyen ez a rózsa. Hátha nagy tövisei vannak és alaposan megszúrják a kezét.

— Nem hiszem.

— Mikor mehetek be az ambulanciára? — kérdezte az asszony s kiálló csípőjére tette a kezét.

— Bármikor. Mondjuk, holnap reggel. Majd behívjak soron kívül.

— A fúrás fájni fog?

— 0, nagyon óvatosan nyúlok az ilyen szép asszonyokhoz.

— Nagy gyakorlata van? — kérdezte az asszony. Kacéran nézett rá. — Ogy tudom, nős ember. Mi lesz, ha a felesége megtudja, hogy elvált asszonyoknak kurizál?

— Messze van, — legyintett a férfi.

— Miért nem költöznek ide?

— Nincs lakás. De most, hogy megismertem, már nem is sürgős, hogy lakást találjak ebben a városban.

— Nagy kópé maga.

— Már tudom, kire hasonlít, •— mondta a férfi.

— Kire?

— Egy színésznőre. A televízióban szokott szerepelni.

— Gúnyolódik?

— Ezentúl, ha látni fogom, magára fogok gondolni. Kár, hogy a barátom készüléke éppen el van romolva.

— Jöjjön el hozzám.

— Magának is van?

— Egy hónapja vettem.

— Vasárnap meg szeretném nézni a sportműsort.

— Megbeszéljük holnap a rendelőben

Morvái kezetnyújtott. Az asszony sokáig fogta a férfi kezét, s befejezésül végighúzta ujjait a tenyerén.

Juhászné a sarkon várta Morváit ,

— Meg akarsz ölni? — kérdezte elgyötört arccal. — Miért nem lehetünk olytn boldogok, mint azelőtt?

— Nem én vagyok a hibás,

— felelte a férfi. — Ne haragudj, sietnem kell

* * *

Teri felnyitotta a zongorát, ütögetni kezdte a billentyűket. Juhászné az asztalra dobta a portörlőt.

— Ne nyaggasd örökké azt a zongorát, az égre kérlek.

A lány ránézett.

— Mikor unod meg? — kérdezte az asszony — Miért ülsz mindig itthon?

— Hová menjek? Szeretek egyedül lenni. — A kottákat nézegette.

— Meddig akarsz így élni?

— Juhászné a hajához nyúlt. — Kislányom, beszélni akarok veled.

Teri közelebb lépett anyjához.

— Ne érts félre, — mondta az asszony. — Örülök, ha velem vagy. De.. nem lehet csak a pillanatnak élni Tizennyolc éves vagy ... Én már nem vagyok fiatal. Mondjuk, megbetegszem . . Hová leszel állás, kereset nélkül9 .. Holnap szépen összecsomagolunk és visszamész a gyárba.

— Nem megyek vissza, mama, — mondta Teri.

— Fogadj szót kislányom.

— Pihenésre van szükségem. Ne légy szívtelen, mama.

— Nem szégyelled magad? Megszöktél a munkahelyedről!

— Nem szöktem meg... Nagyon megváltoztál, mama.

— Minden lány dolgozik, — mondta az asszony. — Egyszer meg kell keményedned.

— Emeletes ágyban aludtunk. És térdigérö sár volt. Mindig*

Helyreigazítás

Utolsó két számunkba több sajnálatos hiba csúszott be. 21-ik számunkban felcserélődött a negyedik és az ötödik oldal, így történhetett meg, hogy Sánta Ferenc „Hold“ című novelláját az ötödik oldalon kezdtük s a negyediken fejeztük be, 22-ik számunkban a képaláírásokkal volt baj. A Szép szóval hirdetni az igazat alá- írású kép alá ez tartozik: Vavrik Éva, a negyedik kategória második helyezettje, míg az Irodalmi Színpad képaláírásában Végkürti Géza helyett V. Kürti Géza a helyes névhasználat. A becsúszott hibákért olvasóink elnézését kérjük. Szerkesztőség

úgy néztünk ki, mint a malacok ... Elég volt, mama.

— Én vagyok a hibás, — fordult el az asszony. — Elkényeztettelek. — Hirtelen visz- szafordult. — Holnap még itthon leszel Holnapután felké- szítlek az útra.

— Nem megyek vissza, ma- -ma!

— Mi lesz veled? Maholnap húszéves leszel Kinevet a világ.

— Terveim vannak, mama.

— Terveid?

— Jövőre megnyílik a zeneiskola. Jelentkezem tanítónak a zongoraszakra.

— És addig ?

— Addgi itthon adnék órákat.

— Itthon?

Csönd lett, Juhászné az ablakhoz ment.

— Kislányom, — mondta egy idő múlva, — a zongorát eladom.

— Eladod?

— Már van is rá vevő, — mondta Juhászné. — A jövő héten elviszik.

— Ugye, csak tréfálsz, mama?

— Nem. Komolyan beszélek.

— Dehát miért, mama?

Juhászné a függöny mintáját

nézte

— Varrógépet akarok venni. Kevesebbet fogok szőni. Esténként varrni fogok.

— Mindig azt mondtad, hogy semmi kincsért sem tudnál megválni a zongorától. Hogy mindig apa jut eszedbe, ha ránézel.

Az asszony megfordult.

— Sajnos, az élet csupa lemondás, kislányom... Fáj a fejem. Lefekszem egy kicsit... Nem szereted anyádat, Tériké.

— Ki bántotta, Tériké? — kérdezte Laci. — Azelőtt vidámabb volt.

Lassan mentek a bőrszínű fényben. A fákról néha lehullt egy-egy sárga levél.

— Anyám azt akarja, hogy menjek vissza a gyárba.

— S maga?

— Nem akarok visszamenni.

— Nehéz az ilyesmiben tanácsot adni, — mondta a fiú.

— Magának jó, — mondta Teri. — Nincsenek problémái.

— Azt hiszi?

— Hallottam, hogy jó beosztást kapott. Azt is beszélik, hogy Lukács Eszti férjhez akar menni magához.

— Nem veszem feleségül.

— Miért? Eszti szép lány. Boldog lenne mellette.

— Nem lennék, Tériké.

— Miért?

A fiú megállt.

— Mert magát szeretem.

r— Teri ránézett, aztán egy sárga levelet kezdett forgatni a cipőjével a járdán.

— Nem tudom, mit mondjak.

— Legyen a feleségem.

— Gondolja meg, mit beszél. Féléve jár Lukácsékhoz.

— Nem ígértem nekik semmit. Tulajdonképpen nem Esztihez jártam, hanem a bátyjához.

Teri felnézett.

— Ugye, csak tréfált?

(Folytatjuk)

Prágai tavasz

A befejező hangverseny (A prágai rádiózenekar, karmester: Joseí iiractr)

A prágai PRO ARTE ANTIQUA együttes is fellépett a fesztiválon

Június 2-án befejeződtek a Prágai Tavasz idei hangversenyei. A fesztivál keretén belül sok külföldi vendég- művész Is fellépett, ezzel is biztosítva a vállalkozás magas színvonalát.

Aldo Ciccolini olasz zongoraművész Clementi, Schumann Berg és Ravel zongoradarabjait adta elő

Egyszerű dolgai szeretnék elmondani, ám mégis olyat, ami ez ideig másutt újszerű vagy ismeretlen, mi -pedig itt Nagy- megyeren egészen megszoktuk.

Január vége felé jártunk, amikor igazgató elvtársunk bejelentette. hogy ezután új, merőben más tanítási rendszerünk lesz. Az osztályok átalakulnak szakosított termekké, kabinetekké, ahol mindennemű segédeszköz megtalálható. Könyvek, folyóiratok lesznek a szekrényekben, amiket mi bármikor kézbe vehetünk. Egyben megkért bennünket, segítsünk az átrendezésben.

Mi akkor nagylelkűen meg is ígértük segítségünket. Aztán túlságosan mégsem erőltettük meg magunkat, akinek sikerült, hazalógott az átrendezés elől.

— Nagy vállalkozásba fogott az igazgató elvtárs, vitatható, hogy megvalósul-e — mondogattuk egymás között több ’kétellyel mint bizakodással.

Kételkedtünk abbah, hogy megvalósul-e a szakosítás és ha meg is valósul, beválik-e ?t Merész gondolat volt ez, ami nagyon sok fáradsággal, idegfeszítő munkával, figyelemmel jár Külön művészetnek számít az órák elosztása, az egyes osztályok óráinak összeegyeztetése.

Ám azt mindegyikünk tudta hogy amit az igazgató elvtárs elkezd, annak feltétlen meg

Levél az igazgató elvtárshoz

kell valósulnia. Mert Teleky elvtársban annyi a lelkesedés, akarat, hogy az elgondolást mindenképpen keresztülviszi.

Félév után megkezdtük a tanulást a szakosított tantermekben. A kabinetes rendszer tehát megvalósult.

Minden osztálynak van egy anyabsztálya, ahol megkezdi a napot. Ez az osztály egyúttal betölti egy szakosított terem szerepét is.

Nekünk jutott a magyar- orosz terem. Mikor a magyar terem szükségleteit behordtuk, szűkült a hely, mert' három szekrény került a hátsó falhoz, melyek a könyvtár képviselői. Mivel nagy család vagyunk, egy osztályfőnök elvtárs tréfásan azt mondta: — nem tudom, elférünk-e itt, ha még én is behozom az orosz nyelv kellékeit.

A napot rendszerint saját osztályunkban kezdjük, így első óránk magyar vagy orosz. Mikor ennek vége, kezdődik a vándorlás. Fogjuk táskáinkat és megyünk a következő órára Onnan újra máshová; a második emeletről a földszintre, földszintről a második emeletre.

Kezdetben mérgelődtünk,

hogy ez úgyse válik be, mert borzasztó ez a folytonos maszkolás és elöbb-utóbb úgyis megunjuk az egészet. Később nevettünk rajta, majd fokozatosan beletörődtünk.

Kezdtük beváltani az ígéretünket is. Segítettünk szebbé tenni a termeket. Ám ez az igyekezet valahogy olyan volt, mint vadnyúl bemerészkedése a gyümölcsösbe. Kissé szégyenlősen, de fokozatos tempóval ajánlottuk fel segítségünket.

A matematika-kabinet nagyon szegényes volt. Mert mivel díszíthető a száraz képletek, kifejezések hazája? A szaktanítóktól jött az ötlet, s mi megcsináltuk a díszítő elemeket Pitagorasz bácsi régi tételét új ruhába öltöztettük, ötletes rajzot készítettünk hozzá Szemléltettük a jelszín- és köbt art alomszámít ásókat, síkidomokat és szögtüggvénye- ket. Az ideális síkidomdíszek otthonossá tették a száraz kabinetet.

Minden kezdet nehéz. Az emberek nehezen törődnek bele az újba, ám, ha élnek benne, megszeretik. A szakosítás furcsasága idegen volt számunkra,

sőt egyáltalán nem tetszett az új értekezési módszer. Ám vannak változó vélemények fc, hisz az élet során minden változik.

Mi, akik mind a harminchármán szeretjük a humort, egyöntetűen azt is megállapítottuk, hogy a szakosítás bevált. Jó lett a szemléltetés.

Humoros a megállapításunk, ám Karinthy is azt jegyezte fel egyik füzetében, hogy: „A humor a teljes igazság“.

Tehát: nekünk is tetszik a kabinetes rendszer, mert megakadályozza, hogy az ötödik órán elalvás fenyegessen, ami az unalom tetőfoka. A változatos, más tanterem frissít és tessék elhinni, az elalvás esetleg csak a hetedik órán fenyegethet. Főleg a biológia-termet szeretjük, ez a legkényelmesebb. Az asztalok alsó lapján a láb egész kényelmesen elfér. És még egy gyakorlati haszna van a negyvenötpercenkénti húr colkodásnak: májusig begyakoroljuk a ballagást.

A szakosított iskolát tehát mindannyian megszerettük. Egyaránt jól érezzük magunkat

a transzformátorok és kémcsövek birodalmában, a térképek és lexikonok honában.

Igazgató elvtárs! Utólag gratulálunk a jól sikerült! megvalósításhoz és köszönjük ezt az érdekes oktatási módszert. Örülünk, hogy nálunk az elsők között sikerült ilyen jól az új oktatási módszer és kissé pirulunk, amiért kezdetben nevettünk a sok mászkáláson. Turisztikának neveztük el magunk között és ódákat, humoreszkeket faragtunk róla. Ugye meg tetszik nekünk ezért bo csátani, igazgató elvtárs?'.

Hisz Ön is tudja, a diákok régi tradíciója, hogy szeretik a sok viccet, az öreg diákok meg maguk is faragják, hisz három év alatt sokat tanultak és sok újat találtak ki.

Az igazgató elvtárs legtöbbször jaképnél hagy bennünket, ha kérdezni akarunk tőle valamit, mindig siet, rettentő sok a dolga. Reméljük, most megtaláltuk és nem hivatkozik sok dolgára.

Ám azért azt kívánjuk neki, hogy még nagyon sok évig kutat gassák érte az iskola épületét diákjai. Mert a diákokat mindig nagyon szerette és a diákok is őt; s mi is sokat kutattuk érte az épületet, mi a

„Búcsúzó harmadikosok“.

MÉSZÁROS ÁGNES