Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-11 / 23. szám

• • * • • RÖVIDEN Emlékezetsorvadásának ki­pattanása után a Német De­mokratikus Köztársaság főál­lamügyészsége felhívta a bonni államtitkárt, foglaljon állást az ellene elhangzott vádakhoz. A levél a „Címzett megtagadta az átvételt“ megjegyzéssel ér­kezett vissza Berlinbe. Erre Josef Streit főállamügyész el­fogatóparancsot adott ki ellene többmillió zsidó, szláv és egyéb nemzetiségű népek kiirtásában való bűnrészessége miatt. Az elfogatóparancsot 15 állam kormányának kézbesítették, köztük a Német Szövetségi Köztársaságnak. Mindezek ellenére Globke úr konokul tagad. Ő a világ leg- jámborabb embere, még a légynek se ártott! És amit állít, igaz is. Globke úr különben se hazudik. Még Hitler idejében sem hazudott. Bizonyítéka en­nek az a rengeteg falragasz, amellyel akkoriban úton-útfé- len találkozott az ember: „Egy német nemzetiszocialista nem hazudik!“ És Globke úr nemze­tiszocialista volt a legjavából. * * * — Mit szólsz ehhez a pi­maszsághoz? — kérdezte 1944- ben egy koncentrációs tábor­beli fogoly társától az említett falragaszra mutatva. — Van benne valami igazság — válaszolta a kérdezett szenv- telenül. — Mi igaz belőle? — Az, hogy „egy“ német nemzetiszocialista — talán — nem hazudik. Csak valamennyi! K. H. lenségét. Harcolni kell a neo- kolonializmus megnyilvánulá­sai ellen, az afrikai kontinen­sen fel kell számolni a kolo­nializmus maradványait. De nemcsak ezek a Charta egye­düli és legfontosabb következ­tetései. A konferencia, ha nem is tűzte ki a kontinens minden területének felszabadítását, foglalkozott a nemzeti felsza­badító harcnak nyújtandó kon­krét segítséggel és e célból azt a határozatot hozta, hogy kü­lön alapot kell létesíteni a se­gélynyújtás számára, a nem­zeti felszabadító mozgalom tagjait katonai kiképzésben kell részesíteni. Figyelemre méltó, hogy a konferencia milyen álláspontra helyezkedett az emberiséget általánosan érintő kérdésekben. Az afrikai államok újból bebi­zonyították politikájukat, mely szerint nem tartoznak a blok­kokhoz és kötelességüknek tartják, hogy a külföldi nagy­hatalmakkal kötött paktumok­ból kilépjenek. Egységesen azon óhajukat fejezték ki, hogy nemzetközi ellenőrzés mellett a teljes leszerelés hívei. Kon­tinensükön fel akarják számol­ni az idegen katonai egysége­tet, Azt akarják, hogy Afrikai lukleáris fegyvermentes öve­Az új lehetőségek Afrikájában NYILVÄNOSSÁGRA HOZTÁK Nyerere tanganyikai és Sekou Touré guineai elnök közös nyi latkozatát. amelyet Sekou Tou- rénak Dar-es-Salaamból tör­tént elutazása előtt írtak alá. Nyilatkozatában a két .elnök iámét leszögezi, hogy mara­déktalanul támogatja az afrikai egység szervezetér,ek Chartá­ját. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a két elnök minden eszközzel támogatja Afrika fel- szabadulását az idegen elnyo­más alóL Mint a nyilatkozat a továb­biakban rámutat, a két államfő helyesnek tartaná, ha közvet­len posta-, telefon- és táviró-, valamint szárazföldi, légi és tengeri összeköttetés jönne létre valamennyi afrikai ország között. Kijelentik, hogy a kon­tinens teljes felszabadítása céljából tevékenyen együttmű­ködnek Afrika gazdasági, kul­turális és társadalmi fejleszté­sében. NYUGAT-NÉMETORSZÄGBAN a pünkösd a revansiszta talál­kozók jegyében zajlott le. Stuttgartban például 350 000 „szudétanémet“ gyűlt össze. A találkozó a nyugatnémet kormány legteljesebb támoga­tását élvezte. Adenauer távi­ratban üdvözölte a stuttgarti gyűlést és hangoztatta, min­denképpen „dicséretes a régi haza melletti állásfoglalás“. Beszédet mondott Von Hassel hadügyminiszter. Ismét leszö­gezte, hogy Bonn továbbra sem ismeri ei az Odera-Neisse-ha- tárt, majd kijelentette: Hitler „erőszakos lépései" sem teszik indokolttá a jelenlegi határ­viszonyokat. Von Hassel vége­zetül biztosította a revánsra vágyó szudétanémet szerveze­teket, hogy „jogos érdekeik Törvénysértés A holland parlament jóvoltából megérkezett a Bundeswehr első negyventagú csoportja Hollandiába, hogy előkészítse a nyugatnémet katonai egységek további érkezését. Felvételünk a két tiszt, a holland és a nyugatnémet találkozásáról készült Szokatlan és nem minden ötletességtől mentes akció­ra határozta el magát egy francia paraszt, Robert Courcier. Az ő szántóföldjén is keresztülhalad az az olaj­vezeték, amely NATO-csa- patokat, nevezetesen sugár- meghajtású vadászrepülő­gépeket lát el üzemanyag­gal. Courcier csendben megfúrta a csövet, s hosz- szabb ideig csapolta a NA­TO tizemanyagvezetéket. Amikor a rendőrség rájött a turpisságra, még 590 liter tartalékot találtak nála. Hat- hőnapi börtönbüntetésre és 8000 frank kártérítésre ítél­ték. Courcier traktorát hajtot­ta az üzemanya Kétségtelen, ember megsértette a tör­vény betűjét és a világ min- ' den országában felelősségre vonták volna lopásért. Mé- j gis — némi elismeréssel ol- ! vassuk a hírt. Amit ugyan­is egy ember nem tehet meg, azt megteheti egy egész nép, még inkább több nép együtt. Ha Európa né­pi elhatározzák, hogy az üzemanyag ezután csak traktorok mozgatására szol­gáljon, az minden bizony­nyal — nem számít majd törvénysértésnek. ogy ez az t GONDOK -REMENYEK védelmezőire találnak Bonn­ban“. A stuttgarti találkozóval egyidejűleg a pomeránai re­vansiszta szervezet Bad-Go- desbergben, a „kárpátnémetek“ pedig Münchenben tartottak gyűlést. Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter, a Berlingske Tidende jelentése szerint jú­nius 14-én hivatalos látogatás­ra Dániába érkezik. A lap ezzel kapcsolatban közli von Hassel nyilatkozatát, a bonni tudósítónak. Az NSZK hadügyminisztere nyíltan beis­merte, hogy Nyugat-Németor- szág részt vesz a NATO létre­hozandó atomerejében, és kö­vetelte, hogy a szocialista or­szágokkal határos nyugatnémet területen állomásozó csapato­kat nukleáris fegyverekkel sze­reljék fel. BUKARESTBEN ÜLÉSEZETT A KGST tudományos és mű­szaki kutatásokat koordináló állandó bizottságának tudomá­nyos-műszaki információcsere problémáival foglalkozó állan­dó munkacsoportja. A munkacsoport ülése meg­vizsgálta a tudományos-műsza­ki információ terén megvaló­sítandó együttműködés további fejlődésének, a KGST-tagálla- mok közötti tudományos-mű­szaki információcsere kibőví­tésének, az információs mun­kák gépesítési és automatizá­lási színvonala növelésének kérdéseit és a munkacsoport tevékenységébe tartozó más kérdéseket. A megvizsgált kérdésekkel kapcsolatban megfelelő határo­zatokat fogadtak el. A munkacsoport ülése a ba­rátság és együttműködés lég­körében zajlott le. Elfogultság nélkül Nem tagadom a tagadást, s több értelmét egyetlen szónak. Tűnődöm, hibás vagyok-e mindabban, amiért megrónak? Nem voltam Cézár lantosa, mindenkiben csak embert látok, saját erőmből haladok, kísérjen áldás, űzzön átok. Tévedtem? Ki nem tévedett? Ez nem Vétek, de nem is érdem; a szándék fel nem mérhető a megtörténtek tengerében. Még ha mást is állítanék, a világ hat rám, s nem fordítva. Üj értelmet nem plántálok hátam mögötti napjaimba. Magyarázzam a tetteim? Az ilyesmihez még nem értek, s annyira öntelt sem vagyok, hogy mindent önmagamhoz mérjek. Törtet a vágtázok hada, — maratón ütemű a léptem — tudom, hogy messze még a cél, erőm beosztom, hogy elérjem. Zala József Menekülés az úgynevezet stratégiai faluba való jutás elől A felvételünk két dél-vietnam gyermekről készült. „Egy náci nem hazudik" Bonn deresedő aiiamtitKara az utóbbi időben még többet hallat magáról, miirt Hitler- korabeli fénykorában. Hol in­nen, hol onnan marnak belé a jóságos tekintetű Öregúrba, egyre-másra felhánytorgatják ifjúkori kilengéseit. Elég ta­pintatlan módon. Micsoda íz­léstelenség különben is ennyi év után egy hajlott korú úri­ember múltját feszegetni, aki keservesen összeharácsolt — pardon — összekuporgatótt garasain épp most vásárolt egy méregdrága villát Svájc csoda­szép tartományában, Tessin- ben? Agg korára valahová csak vissza kell rugalmasan vonul­nia, ha mindenfelől szorongat­ják! Hogy miért vette álnéven a svájci birtokot? Szerénység­ből kérem, a híres embereket jellemző szerénységből. Hogy honnan teremtette elő a csinos vételárat? Istenem, mit nem követ el az ember, hogy öreg napjaira békés ottnont Bizto­sítson magának egy békeszere­tő, semleges országban?! Dr, Hans Globke már 1961- ben határozottan kijelentette a „Die Zeit“ nevű hamburgi hetilap tudósítójának kérdésé­re, vajon csakugyan pusztán „magyarázatot“ írt-e a hírhedt nürnbergi faji törvényekhez anélkül, hogy azok kiagyalásá­ban és kidolgozásában részt vett volna: „Még arról sem tudtam, hogy ilyen törvény ki­bocsátására egyáltalán sor ke­rül. A törvény egyike volt azoknak a hirtelen elhatározá­soknak, amelyek annyira jelle­mezték Hitler kormányrend­szerét“. Most azonban maga Ansgar Skriver, egy nyugat­németországi publicista a Köl­ner Stadt-Anzeiger hasábjain megjelent cikkében rábizonyí­totta Globkéra, hogy — hazu­dott! igaz ugyan, hogy a hír­hedt nürnbergi törvények csak íaoo. szepremoer ro-eroi Kelte­ződtek. A birodalmi belügymi­nisztérium körlevelét pedig, amelyhez Globke „kiegészítő magyarázatot“ szerkesztett, vagy 7 héttel előbb, 1935. július 26-án bocsátották ki. Már ho­gyan ne tudott volna Globke a faji törvényeknek küszöbön állő megjelenéséről, amikor az említett körlevél tartalmát többek között ekképpen „ma­gyarázta“: „ ... A legközelebbi időben majd törvényes rendel­kezés tiltja a vegyes házassá­gok megkötését... Az anya- könyvvezetőknek addig is el kell állniuk olyan házasságok megkötésénél való részvéte­lüktől, amelyek a német nem­zet fajtisztaságát veszélyezte­tik ..Hiába, Globke úr, öreg­szünk! Ezekben az években az ember akarva-akaratlan fele­dékennyé válik, elfelejti az egyes időpontokat, összeté­veszti a sorrendet, a fogalma­kat ... «1 a konferencia emelvényei­ről a leggyakrabban. Az egy­séget azonban különbözőképpen fogják fel. Nkrumah, ghanai elnök konkrét vázlatától kezd­ve egész a regionális brazzavil- lei csoportokon keresztül a szigorúan centralizált összafri- kai szervezetekig, a teljesen szabad kulturális és gazdasági csoportosulásokig. Az etiópiai császár ajánlata: a kölcsönös engedményekkel járó megálla­podás. És ez az ajánlat győ­zött. A Charta ezt a javaslatot fogadta el: Egész Afrika szá­mára kitűzték a közös út el­veit. A Charta azt az igyeke­zetei fejezi ki, hogy meg kell szilárdítani az afrikai államok függetlenségét, felségjogát és a területek határainak érintet­Nem állíthatjuk, hogy az Af- " rikában uralkodó ellentéteket * és az ottani problémákat né- " hány nap alatt meg lehet ol- *' dani. f Az új és a régi gyarmatosí­tókkal szemben fennálló függő 1 helyzet a politikai és gazdasá­gi gi fejlődés különböző fokoza- 3 tán nyilvánul meg. Még a mai ü helyzetben sem lehet a gazda- 3 sági élet minden szakaszán ki- 3 építeni az egységes Afrikát. 1 Az Addis Abeba-i konferen- 1 cia rendkívüli pozitív eredmé- 1 nyeinek azt tarthatjuk, hogy a .’ részleg-problémák a háttérbe 1 szorulnak és így a következő napokban a gyarmatosítás efle­• ni vonalon lehetővé válik az . egység kiépítése. i Egység — ez a szó hangzott nyomó többségben eddig is megállják a helyüket. Verseny- képes az iskola még külföldön is — ezt magyarázta, bizony­gatta mindenki De a tanulókat sem kerülte el a nägy lehetőség láza. És bár csak egy itt-ott elhangzott me9jegyzésből értesültek a hír­ről, természetszerűen így vé­lekedtek. — Csakis a legjobb tanulók jöhetnek számításba, hogy miért? Arról pedig így. — Ott bizonyára találkozunk a vendéglátó iskola pionírjai­val és mint ilyenkor lenni szo­kott. az összecsapás, a nemes vetélkedés elkerülhetetlen. Egyszóval reprezentálnunk kell! Kellemes volt nézni, átélni ezt a minden frázistól mentes készülődést. A tanítók és a tanulók ösztönösen egységes álláspontját: nem vallunk szé­gyent, csakis a legjobbakra számíthatunk. És az eredmény? Elmaradt, illetve nagyonis pozitív. A még mindig erősen koncentrált bü­rokrácia ugyanis lehetetlenné tette a devizamentes külföldi utat és megakadályozta, hogy az iskola tanulói külföld előtt is büszkék lehessenek iskolá­jukra. Mentesítette az útra ké­szülődő pedagógusokat a ta­pasztalatszerzés gondjaitól, az összehasonlítástól, csak úgy mint a tanulókat a verseny le­hetőségétől. Ám a feleslegessé vált készülődés, izgalom, a ta­nulók egymásközti vitája, sem­mi másról sem tanúskodik, mint arról, hogy az iskola jó pedagógusok kezében van, hogy az elhintett mag jó talajba ju­tott. Nemrég egy 23 éves fiatal ipari munkás arról panaszko­dott, hogy még nem is olyan régen milyen megkülönbözte­tésben részesült üzeme egyes vezetői részéről. Aktívan be­kapcsolódott a CSISZ által szer­vezett Ifjúsági fényszóró moz­galomba. Barátaival felkutatta az üzem minden zugát, raktár- helyiségét. Sokféle érték ke­rült elő így, amiről már régen megfeledkeztek. Tetszett is az ötlet mindenkinek, munkatár­saitól kezdve egészen a veze­tőkig. Csak amikor azt a kér­dést is megkockáztatta, hogy mit is csináltak az üzem veze­tői eddig, hogyan sáfárkodtak a közös vagyonnal, fordult, il­letve majdhogy csak nem for­dult minden a visszájára... Jó múltkor egy szülő azt újságolta, hogy fia sikerrel állt helyt a felvételi vizsgán. El­mondta, hogy bár fia tökélete­sen beszél szlovákul, de a vizs­gáztató tanár megkérdezte a gyerekétől: milyen nyelven akar felelni. Természetesen az anyanyelvén vizsgázott a gye­rek sikerrel. Örömmel távoztak az apa és a fiú a vizsga szín­helyéről és biztosra vették, hogy a legközelebbi postafor­dultával kedvező választ kap­nak, ami nem is késett. És bár a felvételi vizsga eme formáját mindketten természetesnek vették és mert hasonlóval ed­dig még alig találkoztak, csak fokozta örömüket, magabiz­tonságukat és öntudatukat. Egy csallóközi apa, jó pár ki­lométeres út után, alig várva, hogy úticéljáról beszélhessen, kérdésem be sem fejezve, büszkén újságolta. A fiához Csehországba megy, ott katona az egyik helyőrségi alakulat­nál, — zöldsapkás — toldotta meg még büszkébben. Nemrég egy iskolaigazgató azon bosszankodott, hogy leg­jobb tanítványa, aki éveken keresztül kitüntetett tanuló volt, milyen nehézségek árán kerülhetett csak a főiskolára. A dolog már reménytelennek látszott, de bízva kollégái és saját maga ítélőképességében, nem hagyta annyiban a dolgot. Egészen a legfelsőbb iskola­ügyi szervekig el kellett men­nie, hogy bebizonyítsa tanítvá­nya képességeit. Fáradozása nem volt hiáb.»>aló. A fiú fő­iskolás lett. Az elmúlt hónap végén aktíván vettem résat. Az ott- lévö pedagógusok, nevelők a szocialista hazafiságra való ne­velés problémáit, eszközeit igyekeztek megmagyarázni. Mondanom sem kell, hogy hasz­nos vitának voltam fültanúja és részese, már csak azért is, hogy ez a megbeszélés a ha­zánkban élő magyar fiatalok nevelésének kérdéseit tárgyal­ta. Ám az imént említett példák, a meghívott iskola és az ifjú­munkás esete, a két boldog szülő öröme és az iskolaigaz­gatót bosszantó helytelenség pedagógusaink és ifjúságunk helyes szocialista hazafiságát igazolja. Hisz nemzeti öntudat és büszkeség nélkül elképzel­hetetlen a hazaszeretet és az internacionalizmus gondolata. Sárkány Árpád rt Levelet kapott az iskola, job- j3 ban mondva meghívót, illetve meghívást. Az egyik baráti or­szágból jött a levél. Az iskolí e 40 tanulóját hívták meg tábó- rozásra, természetesen megfe­lelő pedagógusokból álló kísé- i_ rettel. Mondanom sem kell hogy mindenki megörült a le vél láttán. A kivételes megtisz. „ teltetés lázának hatása alat j egy dolog mindjárt tisztázódot ♦ az iskola tantestületében. — J Nincs ok az izgalomra. Nen i okoz különösebb gondot a gye j rekek megválogatása. Az isko i Iából kikerült tanulók mim ; a felsőbb iskolákban, mind ; ♦ tanoncképző otthonokban túl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents