Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-04 / 22. szám

„NUSI": Nyu­godtan viselhet rövid ruhát és kedve szerint szi- lonböl is csinál­tathatja. A ruha felsőrészét, vala ■ mint a szoknyába helyezett éksze rüen szabott részt, keresztben szegőzés díszíti. Az Öv fehér bár­sonyszalag, hátul vagy az egyik ol dalon megkötve. „Találkozunk mi még": A bankett­re és az esküvő­re ezt a kétré­szes kompiét terveztük. A ru­ha felsőrésze testhezszabott, kerek kivágással, üjjak nélkül. A boierószerű ka­bátka a derék vonaláig ér, tel­jesen testhez si­muló, kisebb fe­hér gyöngyház­gombokkal záró­dik. Az ujjakat, a nyakat, va­lamint a kivágást körül fehér szilonfodor szegélyezi! ez most nagyon divatos, s amellett fia­talos és jól öltöztet. A kompié tisztaselyem ripszból lenne a legszebb. „tgy szőke kislány, Alica“: Kérésére két modellt küldünk kövér alakra. Az első princcsz- szabású, egyszínű vászonból, ripszböl, santungból, vagy vé­kony szövetből készülhet. Szép lenne a búzakék valamely ár­nyalata. A második ruha anya­ga lehet selyem, santung, „Sl- dara", de csakis kis mintázású, esetleg kis pettyes. A kövér nők öltözködésére vonatkozóan 7. 8. és 9 számunkban adtunk részletes tanácsokat. K evéssé túl zunk, ha azt mondjuk, hogy a múlt­ban, amikor egy lány megszületett, a szülök már azon gondolkoztak, milyen ke­lengyét fognak tudni venni a számára. Ezt meg is lehet ér­teni, ha tekintetbe vesszük, hogy akkoriban egy „eladó" lány jó tulajdonságai mellé mindig felsorolták milyen nagy a kelengyéje (s hogy mindenki tudja kinek hány lepedője vagy abrosza van, arról a szülők gondoskodtak) s bizony nem egyszer pótolta ki a lány kevés jó tulajdonságét a sok cifra fehérnemű. A kelengyegyüjtés úgyszól­ván egy emberöltőre va­ló foglalatosság volt — már persze azok részére, akik ezt megengedhették maguknak — s annyit vásároltak össze lányuknak, hogy az s^t egy emberöltő alatt el sem koptat­hatta. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kelengyegyüjtési láz az idők folyamán mindinkább alább hagyott, sőt sokan — ez vi­szont már nem örvendetes — egyik végletből a másikba es­tek. Azt tartják, minek a ke­lengye, az már kiment a divat­ból, vegyenek meg maguknak mindent a fiatalok, amikor szükségük van rá. H át ez bizony nem így van. Kelengyére szükség van, persze nem olyanra mint valamikor vásároltak, (tu­catnyi ágyneműkre, stb.) Ha azonban csak egy mód van rá, egy kisebb kelengyét össze kell gyűjteni. A fiatal házaspár költségvetése ugyanis nagyon megérezné, ha havonta nagyobb összegeket kellene ágy- vagy más fehérneműre költenie, A leghelyesebb, ha a szülők kb. attól az időtől ke2dve, hogy lányuk „eladó" sorba lépett, jövedelmük szerint havonta fél­retesznek bizonyos összeget a kelengye megvásárlására. Ter­mészetesen attól kezdve, hogy a lány önállóan keres, ő is hoz­zájárul az összeghez, esetleg ha szüleinek nem volt módja, ő kezdi saját keresetéből a ta­karékoskodást. (Megvenni a dolgokat fölösleges, hiszen mindenben változik a divat.) (Folytatjuk) Fiatalos modern hajviselet, főleg szőke hajból szép „BABUC1“: kérésére modern mintájú diszpárnát köz­lünk. Keresztöltéssel készül, a leszámolható minta sze­rint, Nagyon szép pl. a fekete-sárga, méregzöld-sárga, négerbarna-piros, stb. színösszeállítás, de ennek persze a bútorhoz kell igazodnia. Színiakadémiák XI. nemzetközi fesztiválja BÉCS — PÁRMA — FIRENZE — VELENCE KI KORÁN KEL, ARANYAT LEL Életem egyik legszebb ébre­dését éltem át a következő reggelen. A vonatablakon a pir- kadó napkelte lopakodott be, ami megvilágította a krétafe­hér Alpok gerinceit. Az Alpo­kon, mint egy fehér arcú he­gyi lány fején bolyhos szür­ke kendő, pihentek a fellegek. Gyermekkoromban ugyanígy felkötözött szőlőkkel. Nem lát­tam egyetlen négyzetméter megműveletlen földterületet. Néhol a törpe almafák kato­nás sorrendben hosszú sávo­kat alkottak, másutt egyéb gyümölcsfák. Itt láttam elő­ször tökéletes öntözőrendszert. Amerre csak a vonat haladt, mindenütt egy főcsatorna ve­zetett, amelyből kb. 250 méter távolságra kibetonozott egy Az Alpok hófödte csúcsai képzeltem pl meseországban a rohanó hullámvasutat. Olasz­ország egvre közeledett, a nap ís izzóbbtfök tűnt, s az elha­ladó hegyek között is egyre ritkább lett a köd. A Szent Pál templom kupolája Végre az első olasz állomás. Kíváncsi voltam, hogy nyü­zsögnek, kiabálnak majd az emberek, — hasonlítanak-e a filmekből ismertekhez. De csa­lódtam. Egyetlen vizért leszál­ló család, aki kiabált, sem olasz volt, hanem pesti turis­ták. Az utazók, akikkel csakha­mar összebarátkoztunk, ellen­ben megnyerték tetszésemet. Az olasz ember kimondhatat­lan barátságos, jó akaratú, fürge, előzékeny, közvetlen és őszinte. Az úton fényképeket, címeket cserélgettünk és ola­szul tanultunk, ami rém ko­mikus volt. Az én figyelmemet lassan a mind szebbé váló táj kötötte le. KI MINT VETI ÁGYÁT, ÜGY ALUSSZA ÁLMÁT Nem lesz túlzás, ha azt ál­lítom: nem láttam még ilyen mintás, tiszta, szimmetrikus és rendben tartott termő vidéket, mint az olasz Pő-síkság. A földeken mindenütt rend ural­kodik, tele megtisztított gyü­mölcsfákkal. megmetszett és méter széles mellékcsatornák vezetnek a földterületekre. Végre érteni kezdtem — mi is az a öntözéses mezőgazda­ság. De később mégiscsak saj­nálkozni kezdtem. — Szegény olasz paraszt. Ö mégse hivatkozhat rossz ter­més esetén a szárazságra, mint nálunk a szövetkezetek 1962- ben. Pármához közeledtünk. PÁ RM A NEM MINDEN ARANY, AMI FÉNYLIK Szerény fogadtatás után ódi­vatú taxikon mentünk a szál­lodába. Az első különlegesség, amin megakadt a szemem, az az autók tengere volt. Ha fe­lülről nézte az ember Párma szűk utcáit, úgy tűnt, mintha fehér hangyák lepték volna el a várost. Ami a legszimpatiku­sabb az olasz sofőröknél: előnyt adnak a gyalogjárók­nak. Pár nappal később kezdtem közelebbről szemlélni ezeket a kis pármai kocsikat, s egy érdekességre lettem figyelmes. Az autók több mint 80 száza­lékának az ablakán egy lila tábla volt elhelyezve különbö­ző dátumokkal, például 1969. december 28. Érdeklődni kezd­tem a titokzatos számok iránt. S végül egy csehül is jól be­szélő fiatalembertől kaptam kielégítő választ. — Hja, uram, ezek az autók az övék is meg nem is, — mondja. Hosszúlejáratú köl­csönre vannak, s nem mind­egyik éri meg a kölcsön végét. JÖ BORNAK NEM KELL CÉGÉR Röviden megérkezésünk után vacsorára vártak bennünket. Mivel én is jó étvágyú ember vagyok, nem tudom megállni, hogy említést ne tegyek az olasz étkezési szokásokról. A fő eledel mindig a spagetti vagy makaróni, kitűnő mártással és hússal. Burgonyát vagy rizst nem igen fogyasztanak, több­nyire húst zöldséggel. Leves és víz helyett az olasz ember bort iszik. Igaz, megengedhe­ti magának, mert a bor náluk olcsóbb mint az ásványvíz. Természetesen hazai, könnyű és tiszta bor. Ilyen körülmé­nyek között mi diákok úgy éreztük magunkat egész idő alatt, mintha Bacchúsnál a bor és a vidámság istenénél lettünk volna vendégségben. A SIKER... Elérkezett a fellépésünk napja. Egész nap gyenge ide­gesség uralkodott rajtunk. Eb­ben a hangulatban gyakorolt mindenki, s ismételte egyes olasz mondatait, amivel a kö­zönségnek szándékozott ked­veskedni. Az előadás kezdetét alig tudtuk kivárni. ' Ugyanis Olaszországban a színházak es­te 21,15 órakor játszanak. Az emberek szeretik az éjszakát. Másnap későig alszanak, s csak délelőtt 10 órakor mennek munkába, ezért nem ismerik a jó reggel köszönést. Lassan megtelt az 1500 fé­rőhelyes nézőtér. Pár pillanat — s a nézőtéren a fény kia­ludt. Tompa csend neheze­dett a színházra. A zongora könnyed akkordjai oldották fel ezt a megszokott színházi fe- szélyt. A színpad fényt ka­pott, a zongora ritmikusabban és áthatóbban zengett, s vég­re elhangzott az első mondat (persze olaszul) s ezt mind­járt tapsvihar üdvözölte. Nem számoltam a nyíltszíni tapso­kat, de az ügyelő nézete sze­rint rekordot arattunk ezen az esten. Az olasz újságok nagyon po­zitiven írtak rólunk, sőt, úgy érzem, az elragadtatásuk kis­lehet beszélni. A csoportok többnyire túlbecsülték erejü­ket. Például a finnek, Shakes­peare Hamletját, az olaszok Beckett-et játszották. Termé­szetesen ilyen igényes művek­re kezdő, csiszolatlan csopor­tok eleve képtelenek. Egyedül az angolok mutattak fejlettebb technikai felkészültséget, de ők se tudtak az egysíkúság ha­tárából kitörni. Az előadást követő napon meghívást kaptunk a pármai kommunistáktól baráti beszél­getésre. A találkozón részt- vett a város szintén kommu­nista polgármestere is. Elbe­szélgettünk az ô nehézségeik­ről és a mi szereplésünkről. Nagy megelégedéssel közölték harcuk egyik legújabb ered­ményét, hogy végree kivívták az olasz munkás diákoknak az állami ösztöndíjat, s ez orszá­gos "viszonylatban 15 százalé­kot jelent. Bíznak erejükben és a harcban nem állnak meg. El­ragadtatással beszéltek sze­replésünkről is. Nézetük sze­rint a legjobb előadás volt a bemutatottak közül és tud­tunkra adták, hogy nagy esé­lyünk van a fesztivál legna­gyobb és legszebb díjára, az „Arany Pármára". Valóban, pár nappal később a polgármester átnyújtotta iskolánk dékánjá­nak a vágyott díjat. A pármai kommunisták egy külön meglepetést tartogattak számunkra. Tiszteletük és tet­szésük jeléül egynapos firen­zei kirándulást tettek lehető­vé. Aki egy kissé szereti a művészetet, meg tudja érteni, milyen izgalmat és örömet vál­tott ki bennünk Firenzének, a művészetek egyik legismer» Párma egyik legjellemzőbb régi épülteié sé túlnőtte a mértéklet hatá­rát. A többi előadásról csak eny- nyit: a franciák előadásán kí­vül — amit elkéstünk, — min­den csoport szereplésén jelen voltam. Szomorúan kell kon­statálnom, hogy alacsony szín­vonalú színművészettel talál­koztunk ezen a fesztiválon. Rendezésről és díszletterve­zésről pedig egyáltalán nem tebb bölcsőjének megtekinté­se. Örömünk igazán este érte el tetőfokát. Külön meghívókat nyújtottak át egyes országok delegációi, különböző fesztivá­lokra. így jutottunk az ola­szok, a nyugatnémetek, és a jugoszlávok meghívásához. Ezektől az örömöktől áthatva tértünk pihenni, s vártuk a következő firenzei napot. Beke Sándor: (Folytatjuk) Érdekességek Verne—K oh out. Utazás 80 nap alatt a Föld körül című elő­adásunk első felvonásának zárójelenetéből • A délmorvaországi kerü­letben az ifjú szakemberek 87 tanácsadója dolgozik már. A tanácsadókba bekapcsolódott fiatalok segítenek megoldani azokat a problémákat, amelyek kapcsolatban vannak a haladó munkamódszerekkel, segítenek a „mindenki új módon" moz­galomnak, s különböző formá­ban segítik az üzemben az ifjú újítókat. • A fiatalok nagy számban vesznek részt az újítási javas­latok gyors realizálásában. így például az Uhorsky Broá-i „Októberi Forradalom" üzem­ben a CSISZ-tagok felülvizs­gálták az el nem fogadott újí­tási javaslatokat. Az ifjú szak­emberek érdeme, hogy a ja­vaslatok közül többet még fel lehet használni. • A blanskoi ČKD üzemben az ifjúsági fényszóró 119, ed­dig felhasználatlan újítási ja­vaslatot jegyzett fel. A javas­latok felét átadták az ifjú szakemberek tanácsadójánál amely felügyel, arra, hogy azo kát a termelésben minél ha marább bevezessék. Szorgal másán dolgozik a CSISZ brne kerületi bizottsága mellett mű küdo ifjú szakemberek tanács adója is, amely már néháni fontos akciót szervezett me< Ezek közé tartozik a bmói ; Sverma üzemben megtartói ellenőrzés, amelynek keretébe az öntöde készítményeit vizs gáíták felül. E helyen a ké­szítmények 18 százaléka selej volt. További feladatul tűzté ki, hogy az egyes kísérleti in tézetekben felülvizsgálják CSISZ munkáját s a szerzet tapasztalatok alapján javasla­tot terjesztenek elő, hogya vehet részt az ifjúság a gépe és más berendezések elkészí tése határidejének lerövidítő sében. (A) ŰJ IFJOSÁG - a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. (Nadja a Smana a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesziő- ség es adminisztráció Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók o0 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne Ql- Előfizetés egy évre 5120 ičľ '”” ”u"k“'96s”m*'""k■*"*kUirala

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents