Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-28 / 21. szám
„ÉRETTSÉGIZŐ LÁNYOK“, ÉRETTSÉGIZŐ LÁNY“, „BANKETT“, ÉRETTSÉGI“, „GABRIELLA“ és „JÚNIUS“ kérésére közöljük ezeket a modelleket, amelyek mind alkalmasak az érettségi bankettre. „PRAKTIKUS“ a 4. modellt válassza, „ÉRETTSÉGIZŐ JUL1KA“ részére az 5. modellt terveztük, ez legjobban megfelel molett alakjához. A modellek sötétkék vékony szövetből, santungből vagy ripszböl készülhetnek. Az első ruha elejét fehér tiszta selyemből vagy szilonből egy gömbölyű mellényrész díszíti, középen egy bóllal s ennek két oldalán apró szegőzésekkel. A ruha ujjatlan — ez most nagy divat — a szoknya körül egyformán (levasalt) hóiba rakott. A 2. ruha felsőrésze ugyan derékban el van vágva, mégis hosz- szított derék benyomását kelti. Ennek a széléhez dolgozzuk hozzá a körül rakott szoknyát. A gallér fehér pikéből van, a sötétkék anyagból elhelyezett pánt alatt a zsabó fehér szi- Ionból, de lehet fehér csipke is. A 3. ruha felsőrésze sima, elől középen találkozik, úgy, hogy az alatta lévő plasztron kilátsz- szék. Ez készülhet fehér-piros, vagy fehér-kék csíkos anyagból, sőt fehér csipkéből is. A 4. modell kiskosztüm, felsőrésze kissé követi a test vonalát. Dísze a két nagy fehér gyöngyházgomb. Különböző blúzokkal viselhető. A kis rajzon a most annyira divatos masnis blúzt mutatunk; készülhet egyszínű fehér anyagból, de pettyes, csíkos vagy esipkeblúzt is lehet hozzá viselni. Az utolsó ruha princesz szabású, keskeny, fehér álló gallérral. Elől középen egy fehér szilon vagy tiszta selyem fehér-piros pettyes masni teszi fiatalossá. A gyermek helyes táplálása M indenki szeretné helyesen táplálni gyermekét, de ez bizony — ismeretek hiányában a legjobb akarat mellett sem — mindig sikerül. Az alábbiakban röviden megemlítjük a legfontosabb szabályokat, igyekezzünk betartani őket. Az első alapelv: a rendszeresség. A gyermek ötször naponta egyék s mindig ugyanabban az időben. Nem szükséges túl sokat ennie s különösen ne akarjuk az egyik elmaradt étkezést azzal pótolni, hogy majd a másik étkezéskor többet eszik. Elsősorban nem lehet kipótolni, mert nem eszik annyival többet, amennyit elmulasztott — legföljebb egy kevéssel — másodsorban pedig egészségesebb a gyakori mértékletes evés, mint ritkábban túltömni, esetleg meg is terhelni a gyomrot. T ulajdonítsunk elég fontosságot a reggelinek. Ne legyen kifogás, hogy a gyermeknek nincs ideje reggelizni. Keljen fel tíz perccel előbb, de reggeli nélkül ne menjen iskolába. (Reggel nem enni valóságos fogyókúra). Ugyancsak fontos a tízórai. Ne adjunk ugyan túl sokat, mert ez elveszi az étvágyát az ebédtől, de ne hagyjuk ki egészen, annak reményében, hogy jobban fog ebédelni. Az elmaradt tízórai a napi táplálékban hiányzik. Ugyanez vonatkozik az uzsonnára is: ne tekintsük „mostoha“ étkezésnek, ami el is maradhat. A csésze kávé, ill. tej, hozzá vajas kenyér (ilyenkor pl. zöld hagymával) fontos része a táplálkozásnak. Diós sütemény: 4 tojás habjához 25 dkg pirított diót adunk. 5 dkg csokoládét vagy kakaót lassú tűzön kevés szirupban felfőzünk. Ezután jó! lisztezett tepsiben kanállal hosszúkásra beleszaggatjuk a tésztát távol egymástól. Lassú szárítással sütjük. Kihűlés után egyik feléi bevonjuk csokoládémázzal. Finom kocka: 3 tojásfehérjét nagyon kemény habbá verjük és 9 dkg porcukorral elkeverve még egy kis iijeig verjük s közben még a 3 tojás sárgáját is hozzáadjuk, 12 dkg darált dióval, kevés citromhéjával, egy fekete kávéskanálnyi vaníliával és 3 dkg liszttel jól ösz- szekeverjük. Vajazott sütölapra tett fehér papírt megvajazunk s a tésztát ujjnyi vastagon felapközben ne adjunk édességet, mert ez elveszi az étvágyát. Az édesség ebéd és vacsora utánra való (föltétlenül még fogmosás előtt, tehát nem az ágyban!) Ma már senki előtt nem újdonság, mégis minduntalan hangsúlyozzuk a vitaminok szükségességét: tej, vaj, tojás — egy nap se hiányozzék a gyermek étrendjéből, ugyanígy a gyümölcs, ill. nyers zöldség. Egyen nyers karalábét, répát (meg is lehet reszelni, cukorral. citrommal ízesíteni, így még egészségesebb), salátát, zöldpaprikát, paradicsomot, káposztatorzsát s persze zöldhagymát, retket is. V 'égül, a gyermek étkezésével kapcsolatban még egyre ügyeljünk: ne egyen mohón, továbbá túl forrón. A gyomra és a fogai látják ennek hasznát! Egy szép kis kardigán a kislány ruhatárának is fontos darabja Legjobb, ha puha fonálból készítjük, fehérből vagy pasztellszínűből. Pirosból, közép-, ill. sötétkékből viszont sokkal praktikusabb, mert nem piszkolódik annyira. Ezek ósz- szel, hosszú nadrághoz is igen szépet mutatnak. kenjük rá, egyenletes téglaal- kúra. Közepesen meleg sütőben sütjük. Sütés után kettévágjuk s az egyik felét tetszés szerint krémmel vagy ízzel kenjük fel és összeragasztjuk. Aztán mázzal bevonjuk vagy vaníliás cukorral meghintjük. Sziniakadémiák XI. nemzetközi fesztiválja BÉCS — PÁRMA — FIRENZE — VELENCE Olaszországban már hagyománnyá vált a színművészeti főiskolák nemzetközi fesztiválja. Ezen a tavaszon tizenegyedszer jöttek össze Pármában az egyes országok színházkedvelő fiataljai. Ritka szerencse eljutni erre a fesztiválra, mert az olasz rendezőség nagy gonddal válogatja meg vendégeit. Legtöbbször olyan társulatok részesülnek előnyben, amelyek egyszer már elnyerték a pármái közönség tetszését, s újabb kasszasikert ígérnek. Minden évben azonban igyekeznek új együttesekkel felfrissíteni a fesztivál programját. Ilyen meglepetésnek szánták ez évben a Bratislavai Színművészeti Főiskola végzős növendékeinek előadását is. Ezek közé a szerencsés növendékek közé tartozom én is. Röviden szeretnék beszámolni arról, hogyan is jutottunk el Pármába, milyen sikert arattunk, mi mindent láttunk és tapasztaltunk. BÉCSI ANEKDOTÁK Meghívásunkat a prágai színinövendékeknek köszönhetjük, akik a tavalyi fesztiválon nagy sikerrel szerepeltek. így a rendezőség szívesen elvárta ismét Csehszlovákiát. Mivel a vizsgaelőadásunkat — Verne- Kohout; Utazás nyolcvan nap alatt a föld körül — a közönség nagy tetszéssel fogadta, a minisztérium a mi részvételünket javasolta. A pályaudvar kimondhatatlan hatást gyakorolt rám. A modern architektúra minden sajátosságát magában hordja ez az építmény. Monumentális, több száz méter hosszú fedett előcsarnókkal, ahol önkiszolgáló üzletek, automaták sorakoznak egymásután. Sajnos, semmiképpen sem használhaIndulás előtt A meghívóból tudtuk meg, hogy ott lesznek még az angolok, a franciák, és a finnek; a hazai csoportok és egyes országok delegációi mint például a dánoké, a hollandoké, a nyugat-németeké és a ju- goszlávoké. Nagy meglepetésünkre egyetlen szocialista ország voltunk a meghívottak között, ez még inkább fokozta izgalmunkat, kíváncsiságunkat. Alig bírtuk kivárni azt a szerencsés napot, mikor végre vonatra ülünk s Bécsen átszáguldva Pármában leszünk. A várt nap közeledett, idegszálaink feszültebbé váltak, végre az utolsó nap — s útlevél nincs. Kissé elcsüggedtünk, de a bizalmunk még megmaradt. Igen ám, de másnap ugyanígy izgultunk; harmadnap már a röptérre is kimentünk és megvártuk az utolsó postaszállítmányt, de bizony az útlevél nem jött. Elkeseredésünkben már olaszul tanultunk szitkozódni, hazamentünk, lefeküdtünk és égy álmatlan éjszakával többet számoltunk. Mikor már senki sem várta, négynapos késéssel végre megérkezett a várva várt „p a p i r u s". így április 1-én, az úgynevezett szerencsétlenek napján felültünk a vonatra, csak azon bosszankodtunk kissé, hogy ilyen , áprilist“ még sem illett volna járatni velünk. — Igaz, a hivataljainknak is elkel némi káröröm. A kalauz sípja megszólalt, a szemaforban felvillant a zöld szín, — és a vonatunk elindult Bécs felé. Ügy éreztük magunkat, mint a kisgyerekek. Kacagtunk, de a szíve dobogása mégis mindenkinek fejébe szorította a vért. — Nem csoda. Mindnyájunknak ez volt az első útja egy kapitalista országba, s ez még inkább fokozta kíváncsiságunkat, utilázunkat. Az osztrák határra érkeztünk — vámőrök váltogatták egymást, majd elindultunk. Lassan megérkeztek az első osztrák utazók. Baráti közeledések percei következtek. Tőlük kaptuk az első információkat a közeledő Bécs külvárosának sajátosságairól, ahová kora délelőtt megérkeztünk. tóm azt a kifejezést — megérkeztünk és teljesen otthon éreztük magunkat. Ezt valóban nem. Itt az ember tisztasággal, csenddel, kimért sietséggel és oly halk hangszóró jelentéssel találkozik, mintha tranzisztoros rádiója szólalt volna meg. Míg nálunk az állomás szó hallatára szemét, kiabálás, tolakodás, hangszórók értelmetlen üvöltése vetődik fel képzeletünkben. Mivel a vonatunk csak késő este indult tovább, siettem a városba, hogy ebből a rövid időből egy percet se veszítsek. Felszálltam a villamosra, de mindjárt meg is bántam, mert kimondhatatlan drága a bécsi villamos. A mi pénzünkben több mint 3 korona, s ez egy diáknak külföldön nagy pénz. Ellenben némi szerencsém is volt. Legalább láttam bécsi kalauzt, aki sokban különbözik a mienktől. Vasalt ingben, és tiszta egyenruhában van, halkan beszél és megköszöni a jegy árát. Az utasok nem a szomszédról pletykálnak, hanem olvasnak. Sokáig barangoltam a városban, figyeltem az embereket, épületeket, üzleteket, s minBarátommal V. Kürty Gézával a következő útirányt vitatjuk dent, amire képes voltam. Lehetetlen mindenről írni. Röviden így sűríthetném össze észrevételeimet: Bécs magával ragadott, de lélekben mégis távol tartott magától. Nem tudtam megszokni az emberek kimértségét, ridegségét, az eltúlzott reklámokat De lenyűgöztek a barokk épületek, a cikázó neonos esti utcák, a szimmetrikus parkok és a rend. Sok sok egyéni élményem közül még egyet szeretnék megemlíteni. Este a megbeszélt időpontban találkoztunk a pályaudvaron. Az álló büfében málnaszörpöt rendeltem és vártam barátaimat. Hangos civakodás- ra lettem figyelmes. Két férfi állt a pultnál. Az egyik magas, erős, fekete szvetteres. A másik alacsony, izgága. — Ők veszekedtek. Közben megjelent a főpincér, kimondhatatlan erős, szögletes ember. Miután megértette miről van szó, a károsult segítségére sietett. — Mutassa a zsebét, — parancsolta a főpincér. A gyanús férfi jobbnak látta, ha elillan, de a főpincér félkézzel megsemmisítette a tervét, s a pulthoz szorította. Közben két rendőr jelent meg. Végtelenül udvariasak. Miután meghallgatták a történteket, megkérték a gyanúsítottat, vegye ki a kezét a zsebéből. ö nem volt hajlandó, így az izgága férfi ideges mozdulattal kirántotta a kezét. Valóban benne volt a pénztárca egy csomó pénzzel. A károsult nem tudta türtőztetni haragját, s pofon vágta a tolvajt. — Uram, ez törvényellenes! — intette a rendőr, — kérem kövessen!. A két rendőr elvitte a „károsult rendbontót“, s a fekete szvetteres férfit minden bán- tódás nélkül az állomáson hagyta. Közeledett az indulás ideje. A csomagomért siettem. Felszálltunk a vonatra. Lehúztam az ablakot, hogy induláskor búcsúpillantást vethessek erre a titokzatos városra, s á szemem egy sötét ponton akadt meg. A fekete szvetteres férfi sétált a peronon. Figyeltem bi- zonytalan Jépteit, — közben a vonatunk elindult, — s őt is mint Bécset elnyelte az egyre növekvő távolság, s az éjszaka sötétje. Az egész napi fáradság erőt vett rajtam, s aludni szerettem volna, de az élményeim élénk vibrálása nem engedett álmot ■:% (j,:: \ . wNíy.vi V . MW A bécsi parlament homlokzata — Hiszen most fizettem, szememre, Arra a nyugtalanító s azóta csak ön állt mellettem! kérdésre; „miért nagyobb bűn Ki mást gyanúsíthatnak? — egy pofon a pénzlopásnál?“ — bizonygatta az alacsonyabbik, sajnos nem tudtam feleletet — Ugyan menjen már, mit lelni és elaludtam, gondol mi vagyok én? — ellenkezett a másik. BEKE SÁNDOR Bécs esti fényben K—05*31222
