Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-16 / 15. szám

„FEKETE“: Világoskék szö­vetjére kétrészes ruhát ter­veztünk. A gallér a bal olda­lon megkötődik, ha alkalmi ruhának viseli, divatékszerrel is összefoghatja. A szürke szö­vetre a 2. modellt ajánljuk. A ruhát az elején, a szemberán- coknál és a kivágás körül tű­zés dísziti. Ez sportosabb ruha, de gyöngysorral ünnepélyeseb­bé teheti. „CSILLAGOM“: A piros szö­vethez a 3. modellt küldjük. A ruha egyszerű, minden dísze az övre rádolgozott, 2—3 cm széles csíkos, esetleg pettyes pánt, amely elől nagy masni­ra kötődik. A sárga szövethez kétrészes, elegáns ruhát ter­veztünk. A felsőrészt zseb he­lyett két klapni díszíti, szé­lei, valamint a nyakkivágás és az ujjak szélei tűzöttek. A ki­vágást nyakkendőszerüen meg­kötött sálakkal díszítheti, al­kalmi ruhának pedig divaték­szerrel, gyöngysorral viselhe­ti. NÉV. ÉS JELIGE NÉLKÜL kaptunk egy olvasónktól egy középkék-arany taft mintát, melyhez magasan csukódó ru­hát kér. Tessék a modell! „CARLTON“: Fekete szövet­jéhez ruhakosztümöt tervez­tünk, ezt alkalmi ruhának és esetleges gyász esetén is vi­selheti. A kabátkát körül tressz - zsinórral szegjük, ez minden dísze. Estére divaték­szerrel, gyöngysorral teheti ünnepélyesebbé, t (Svábbá vé­kony termetéhez szép lenne hozzá egy fodros, zsabós blúz, ami most igen divatos. Kesztyűben csak bálokon vagy hasonló alkalmakkor szo­kás táncolni; a kávéházba ugyan kesztyűben megyünk be (esetleg kézben tartjuk), de a tánchoz nem húzzuk fel. (A kesztyű viseléséről tavalyi 52. számunkban írtunk). 1 A HAJMOSÁS a szép haj egyik alapvető feltétele. ■ Általános szabályt- nem mondhatunk, hogy hajunkat milyen gyakran mossuk, az sok mindentől függ, de egyhez tarthatjuk magunkat: olyan gyakran kell mosni, amint az szükséges, vagyis, amikor pisz­kos. Helytelen az a nézet, hogy a gyakori mosás árt a hajnak. Rövidhajú nők általában 7—10 naponként moshatják, hosszú hajúak 2—3 hetenként (ugyan­is a mosásnál eltávolitődik a bőr faggyúrétege s így a hosz- szú hajszálak nem kapnak ele­gendő zsiradékot). Zsíros haj esetében a vízbe tegyünk egy kávéskanál szódabikarbónát vagy egy evőkanál bőraxot. Rövid, zsíros hajat 2—3 na­ponként is moshatunk. Ne fe­lejtsük el, hogy a zsíros haj­jal egyidejűleg a zsíros arc­bőrt is kezelni kell. („Twist", „Tanácstalan szöszi“, „Gyöngy­virág“). A hajmosáshoz csakis jómi­nőségű sampont használjunk, a lúgos szappanok ártanak a hajnak. Mosás után alapos öb­lítés következzen, langyos víz­zel, melybe néhány csepp cit­romot vagy ecetet öntöttünk. 2 A HAJHULLÁST sok min­den előidézheti, gyakran * a szervezet megbetege­désében kell keresni az okot. Jót tesz vitamintartalmú haj­vizek (pl. Vitanol) használata, de ez csak gyengébb esetek­ben eredményes. Erősebb haj­hullás esetében föltétlenül forduljunk orvoshoz, mert le­hetséges, hogy a hajhullás egy betegségnek a tünete, vagy bőrgyógyász szakorvost keres­sünk fel, aki radikális kezelési módszereket alkalmazhat. 3 A TÖREDEZŐ, FÉNYTE­LEN HAJ ellenszere az • olajpakolás: két evőka­nál olajat gőz fölött felmele- gitünk, bedörzsöljük vele a ha­jat, utána pedig ujjainkkal a fejbőrt jó erősen masszírozzuk, majd bekötjük fejünket s kb. egy óráig így maradunk. Ez­után a következőképpen mos­suk le hajunkat: egy tojássár*, gáját egy evőkanál rummal (száraz hajúaknái egy kávés­kanál Olajat is adunk hozzá) elkeverünk s néhány percre a hajra kenjük, majd meleg víz­zel alaposan lemossuk. Az utol­só öblítővízbe egy citrom le­vét vagy egy kanál ecetet öntünk. („Twist“, „Remény“, „Tanítónő“, „Erika“). KORPÁS HAJ kezelésénél jól bevált, ha egy citrom levét két tojássárgájával elkeverünk s ezzel masszírozzuk a fejbőrt. Langyos vízzel öblítjük le. Jót tesz továbbá a forró olajpako­lás s a gyakori fejmasszázs kefélés, valamint a gyakori mosás is. („Vadvirág", „Er­zsébet“). A KIROJTOSODOTT HAJVÉ­GEKET le kell vágni s a hajat bőven olajozni. („Fiatal“). A SZÁRAZ HAJ fénytelen, ezért gyakran mossuk, sokat keféljük, olajozzuk, mosás után tiszta selyem kendővel jól dör­zsöljük. („Barnabőrű hable­ány“, „Veronika"). 4 ÁLTALÁNOS SZABÁLY, hogy a hajnak jót tesz, * ha hajadonfőtt járunk (persze nem hidegben, fagy­ban) s árt a szűk sapka, ill. kalap viselése. Ártalmas a haj­ra: a piszok, a füst, a túl sok és erős napfény, a só és a homok. S végül, még egyre hívjuk fel a figyelmet: kefét, fésűt senkinek sem kölcsön- zünk. „EGY DIÁKLÁNY“: X le­velében felvetett témával kapcsolatban az ósz folya­mán indítunk vitát. „SZOMORÚ LÁNY“: Az elől rávarrott teilrészes nylonkabát kizárólag esőbe .aló. Az ejtett vállú, japán szabású máskor is viselhető, de azért tulajdonkép­pen az is esőkabát. „16-17 ÉVES LÁNYOK“: Ké­són írtak ahhoz, hogy modelle­ket tervezhettünk volna a ré­szükre, de mind szilon, mind taftruhákat többször közöltünk. A szilonra megfelel a tavalyi 49. szám utolsó, a 44. szám első kettő és a 42. szám első modellje, a taftra előző szá­munkban a „Gyöngyvirágának küldött ruha. Oly messze es mégis Az első négert gyermekko­romban láttam. A kisvárosi kánikulai tespedtségben vil­lámsebességgel terjedt el a hír. hogy a vásártéren vándorcir­kusz verte fel sátrait. Uccu neki, a gyermekhad menten ott termett, és bámészkodva figyelemmel kísérte a készülő eseményeket. Mintha csak Ta­más bátya kunyhója című re­gényből lépett volna ki — a bejáratnál egy néger állt. Ko­pottas haja, hibás fogsora sze­rint ítélve már idősebb lehe­tett. Ott állt a cirkusz bejá­rata előtt és bánatos, éjfekete szemét keserű mosollyal az odasereglett gyermekeken le­geltette. Talán gyermekeire vagy unokáira gondolt, akik messzi Afrikában sínylődnek, míg ő mint „mutatványszám“ keresi meg betevő falatját. Igen szomorúnak tűnt. S ami­kor a közelébe furakodtunk kishúgommal együtt, — aki merészebb volt nálamnál, — nem tudni részvétből vagy kí­váncsiságból megérintette a néger meztelen lábszárát. S ek­kor a néger szénié könnyes lett, megsimogatta húgom ki­pirult arcocskáját. — Igazi né­ger, nem kormos — mondta húgom, miközben a kis kezét nézegette. — Nem ereszt-e a színe. Azóta persze megváltozott a világ, a gyarmati rendszer tel­jesen felbomlott. Az utóbbi években tanúi lehettünk an­nak, hogy a gyarmati rendszer béklyói alatt sínylődő nemze­tek lerázzák láncaikat, kihar­vagy a villamosban csoporto­san találkozunk velük, legfel­jebb azt a kérdést tesszük fel: vajon milyen nyelven beszél­nek? Ezt a kérdést tettem fel ma­gamban, amikor a bratislavai Hegyi parkban a főiskolai in- ternátus előtt álldogáló kis i csoportok mellett elhaladtam. ; Délidő lévén a folyosón és a ' fogadószobában is élénk sür- 1 gés-forgás uralkodott. A fogadószoba egyik aszta- i Iánál három diák, két néger és egy hazai ült. Részben an­golul, részben pedig szlovák nyelven beszélgettek. Közvet- _____________ Kondo Sigward jött ide tanulni colják önállóságukat, vagy leg­alábbis függetlenségüket. Most azon fáradoznak, hogy eltün­tessék a gyarmati uralom örö­két és behozzák évszázados el­maradottságukat. Országépítő fiatalokra, képzett szakembe­rekre van szükségük, s ezért a fejlett országokba küldik ta­nulni a fiatalokat. Hazánkba tömegesen jönnek a külföldi diákok, külön isko­lát, a November 17. Egyetemet alapították számukra. Mivel ezen az egyetemen jelenleg csak a társadalomtudományok­ban és a tudományos technikai szakokban nyerhetnek kikép­zést, ezért a külföldi diákok hazánk többi főiskoláin is vé­geznek tanulmányokat. A cseh vagy szlovák tanítási nyelvet különböző konzultációs köz­pontokban, mint Unčínban (Teplice mellett), Mariánske Lázne-ban, Szlovákiában pedig Szencen és Nagytapolcsányban sajátítják el. A diákok külön­böző ösztöndíjakat kapnak, részben az Unesco-tól, hazájuk kormányától vagy a mi álla­munk részesíti őket ösztöndíj­ban. Vannak persze olyan diá­kok is, akik igen jómódú csa­ládokból származnak és a költ­ségeket a szülők fedezik. Államunk erkölcsi kötelessé­gének tartja, hogy segítse azo­kat a népeket, akik az eddigi elnyomás alatt gazdaságilag és kulturális szempontból nem fejlődhettek. Nem mi vagyunk az egyedüliek. A Szovjetunión kívül természetesen minden népi demokratikus állam lehe­tővé teszi, hogy a felszabadult országok ifjúsága ott tanulmá­nyokat folytasson. Ma már hazánkban még a legeldugottabb faluban, talán a legkisebb gyermek sem for­dul meg az afrikaiak után. Már nem mutogatják őket a cirkuszban. Főiskoláinkra olyan távoli országokból mint Kenya, Rhodézia, Togo, Guinea, Kuba és talán még messzibb orszá­gokból is jönnek diákok. Főis­koláink Közép-Európa legkere­settebb iskolái lettek. Ma már, hogyha az utcán Answar Suita iraki diák a kur- dok nemzetségéhez tartozik lenül csevegtek a tanrendről, vizsgákról és csakhamar meg­tudtam, hogy szobatársak. Mi­re bemutatkozásra került a sor, nyugodtan elébük tettem a jegyzetfüzetemet s megje­gyeztem, hogy a bemutatko­zásnál gyakran nem értjük meg a neveket. Az egyik diák igy írta fel a nevét: Nsuala Aime. — Kongói diák. Arcán Lumumba jól is­mert vonásait kutattam s már­is felidéztük a nagy nemzeti hős szomorú sorsát és a kon­gói forradalmi napokat. Pon­tosan visszaemlékezik 1960. június 30-ára, amikór Leopold- villeben kitűzték a kék zászi'ét, amelyen egy nagy és hat kis arany csillag ragyog — a Sza­bad Kongó zászlaját. De azzal még nem értek véget a gyöt­relmek és újabb nehézségei kezdődtek. Hiszen tudjuk, hogj a kongói események még ma i: milyen gyakran nyugtalanítjál a világ közvéleményét. Aimé Belgiumban kezdett < főiskolára járni, csak azutár jött ide. — Itt jobb — mondj! mosolyogva, mert itt gyakrar vannak vizsgák. Mindenkinél kell tanulni, Belgiumban pedit csak az év végén. S tudja, hogj milyen a diák, ha nem kell akkor nem tanul. Kissé tagol­va mondja a mondatokat, d( hibátlanul, pedig Szencen csal nyolc hónapig .tanult szlovákul Valóban gyönyörű eredmény ilyen rövid idő alatt elsajátíta­ni egy idegen nyelvet. A kapitalista kormányol persze nem nézik jó szemmel hogyha szocialista államban él még hozzá a gazdasági főisko­lán tanulunk, — mondja. Sok­szor kellemetlenkednek is. D< a mai fiatalok nem félnek. Id< akarnak jönni, mert itt tanul­nak a legtöbbet és aztán ősz- szehasonlításokat tehetnek < két gazdasági rendszer között — Nem csekélység teljesei idegen környezetbe jönni, ott­hagyni a szülőket, kedvesünké — mondja Kondo Sigward, 21 éves togói diák. Sokszor úg; elfog a honvágy, hogy nehezei megy a tanulás, nem érten mit olvasok. Én is a gazdaság főiskola második évfolyama látogatom. Minden erőmet ősz- sze kell szednem, hogy ne gon­doljak szüléimre, akik főváro­sunk, Lome közelében egy kii farmon élnek testvéreimmé együtt. Hazámra gondolok Nyugat-Afrika legkisebb tar tományára, amely 1960-bai lett önálló köztársaság. Gondo­latban felkeresem az Atlanti- óceán szikes partjait és ewi nyelven dúdolom azokat a da­lokat, melyeket anyámtól hal lottam. Csodálatos szépség! nyelvjárásainkat francia tudó sok fedezték fel s ezért bizo­nyára a Tudományos Akadémii tagjaivá választották őket. Di franciák voltak azok is, akii nem engedték meg, hogy anya lyelvünkön tanuljunk. Sokat kellene beszélnem arról, hogy Afrikában milyen különböző feudális formák léteztek, ki­rályságok és alkirályságok, sok terület pedig az ősközösség és a rabszolgauralom fejlődési fokán áll. A gyarmati urak a törzsfőnököket is arra hasz­nálták ki, hogy a népet még jobban kizsákmányolhassák. Tudom, hogy ezt itt az iskolá­ban tanítják és már a gyerme­kek is tudják, de talán még­sem képzelik el a valóságot és nem hiszik el, hogy szüleim és nagyszüleim milyen rettenetes életet éltek. Az európai kalmá­rok a hulk-okon — így nevez­ték a régi hajókat — ültek. Oda kellett a bennszülöttek­nek a banánt, ananászt, a ter­mékeny földrész értékes gyü­mölcseit cipelni. Szüleim ki akartak vándorolni, hogy hová nem is tudom, de olyan magas kivándorlási illetékeket szab­tak, hogy azt lehetetlen volt megfizetni. Nagy veszély fenyegetett bennünket a hitleri birodalom ideje alatt is, azzal fenyeget­tek bennünket, hogy Hitler győzelme esetén a volt német gyarmatokon is bebizonyítják a germán faj fölényét és az „alacsonyabbrendűeket“ kiirt­ják. No, de tudjuk, hogy a keleti csatamezőkön dőlt el a német imperializmus gyarmati politi­kája is. Most Bonn is élesztge­ti a „mintagyarmat“ gondola­tot és gazdasági téren erősen behatol Afrikába. Mialatt Kondó Sigward-dal beszélgettem, két fehér bőrű diák ült még az asztalunkhoz Nsuala Aime kongói diák és beleszóltak a beszélgetésbe. Kiejtésük kissé idegenszerü, de külsejükre nézve akár trencsé- ni vagy kassai származásúak lehetnének. Anwar Suita és Ahram Abdulah iraki diákok. Suita magas, fehér bőrű, sötét Tamara Szjomina fiatal szovjet filmszínésznő, aki Lev Tolsztoj Feltámadás cí­mű regénye filmváltozatá­nak női főszerepében lett világhírű, (néhány hónappal ezelőtt a locarnói nemzet­közi filmfesztiválon is kü­lönleges díjjal tüntették ki Katya Maszlova alakításá­ért), több mai tárgyú film­ben is játszik. Mindjárt a Feltámadás második részé­nek befejezése után Akszi- nyov híres Kollégák című művének főszerepét bízták rá. A leningrádi Leninfilm Stúdióban rövidesen befeje­zik egy film forgatását, melyben Szjomina egy szi­bériai erdökitermelö telepen dolgozó munkáslányt alakit. A filmszínésznő nyilatkoza­tában elmondta, hogy a még oly nehéz klasszikus szerep után is, mint a Katya Masz­lova, izgalmas és nagy fel­adatnak érzi mai figurák színészi ábrázolását. Kriksz-kraksz és művé­szet címmel Oslóban furcsa kiállítást rendeztek. Modern képzőművészek (Joan Miro, Paul Klee, Hans Hartig) műveiről készített repró­otthon szemű fiatalember, a ku nemzetséghez tartozik. Suh mániában született és Bagda ban érettségizett, Szencen 1 hónap alatt tanult meg szí vákul, olyannyira, hogy r már rendesen végzi a gazdas gi főiskolát. Suita látha megindultsággal beszél for éghajlatú hazájáról, ahol ny ron még árnyékban is 42- fok a meleg. Irak múlt Egyiptom és Görögorsz múltjával vetélkedik. Olajfc rásainak története jelöli m az ország sorsát is. Az ofe monopólium-társaságok ne\ változtak az idők folyami csak az iraki nép gyötreltr maradtak változatlanok. . iraki szabadságharc tragédi jához tartozik, hogy a ku nemzetség, amely több mi kétmillió lelket számlál, neh zen találta meg az utat arabokkal való együttélési« Az iraki köztársaság megal pításával új .remények sz lettek, hát még amikor ír: kilépett a bagdadi paktumbc Már-már úgy látszott, hói nincs az a hatalom, amely iraki népet aljas agressziós c lókra használná fel és most szólt közbe Ahram Abdulla orvostanhallgató — látju hogy micsoda szomorú esem nyék következtek be, amikor reakció tönkreteszi a hala: erőket. Már több mint két hí napja nincsenek hazulról h reink. Ki tudja, élnek-e mi szüleim és drága testvéreim Még több diákkal folytatta beszélgetést, érdekeltek a ki lönböző sorsok. Tudni akartai mit várnak a jövőtől. Egyikt sem hallottam, hogy azért ti nul, mert otthon hazájábt gazdasági előnyöket akar ma; élvezni. Egyik se beszél vilii ról, autóról, yachtról, mind: gyik hazájáért, népe boldogi lásáért akar küzdeni. Egy új világ életritmus! érezzük e fiatalok szavaibí akik nyíltan a régi gazdasái rendszer ellen lépnek fel. P: dig mi ezekre a különböző sz nű és fajú diákokra nem ere szakoljuk rá a mi világnézf tünket. A nézetek nem képe: nek árucikket, amelyet expói tálni lehet. A forradalmat s lehet exportálni egyik orszác bői a másikba. A forradalom nak meg kell érnie. Főiskoláink hány végzett di ákja, akik mint mérnököl közgazdászok, orvosok helyei kednek el hazájukban, szere tettel gondolnak majd vissz diákéveikre, a mi szociálist köztársaságunkra, ahol olya közvetlenül ismerkedtek me a szocialista társadalom elő nyeivel. MICHAL MÄRT. dukciókat állítottak ki — majmok, elmebetegek és szellemileg elmaradott gyer­mekek rajzainak társaságá­ban. A kiállítás koncepciója természetesen nagy felhá­borodást váltott ki. Pedig nincs min felháborodni — nyilatkozott a kiállítás szer­vezője — mert a probléma itt nem annyira művészi, mint lélektani. Szembe kell néznünk ugyanis már egy­szer azzal a kérdéssel, hogy egyes modern művészek miért festenek pontosan úgy, mint az elmegyógyin­tézetek lakói. Mexikó fővárosában jel­legzetes kultúrbotrány tör­tént. Az országos kiállítás­ról, a Nemzeti Szépművé­szeti Intézet termébö gengsztermódszerekkel ra­bolták el Maria Orosco Ri­vera festőművész Oj inkvi­zíció című képét. A fest­mény Siqueirost, a jelentei börtönben sínylődő nagy kommunista festőt ábrázol­ta, amint bírái előtt áll porkolábjai, a sötétség fia között. Az ügy előzményei­ről annyit kell még tudni hogy a gengsztertámadá: előtt egy Attibos nevű reak­ciós folyóirat durván szidal­mazta a művet, amelyet szerzője a jogtipró törvény- széki eljárások elleni tilta­kozásul festett. ŰJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava Pražská 9. — Telefon 445 -41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hírlapszolgá lata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem őrzünk mea és nem adunk vissza — A lapot ktilföld számára a Poštový Novinový Úrad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindnsská ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31177

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents