Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-09 / 14. szám
A tanítók felelőssége I Sok gondolkodás után elhatároztam, hogy hozzászólók a naplótöredékhez. Az utóbbi időben meglepetéssel tapasztaltam, hogy alig volt a cikkhez hozzászóló. Talán a régi mondást tartottuk szem előtt, hogy hallgatni arany. Véleményem szerint a mondás elavult, hiszen nagyon sok esetben bűn a hallgatás. Bennem a cikk nagyon sok gondolatot kavart fel, Sok kollégával beszélgettünk róla, és az írással kapcsolatos vélemény csaknem azonos volt. A cikkírót kissé pesszimistának tartom, de bátor, őszinte hangjáért a kezét gondolatban többször megszorítottam. Az ember élete rövid. Egy rendszeresen olvasó, irodalom- kedvelő ember sem képes 2000 kötetnél több könyvet elolvasni egy egész életen át. Ezért fontos, hogy ez az aránylag kis mennyiség úgy legyen < kiválasztva, hogy tanítson, neveljen, gyönyörködtessen. A bukás ellen mindnyájan harcolunk, és sok esetben a csatát elveszítjük. Lelkiismeretlen az a tanító, és felelőtlen a gyermekkel és szülővel szemben ki csak azért, hogy jó legyen a tanulmányi eredmény s ne legyen magas a bukási átlag a tanulót felsőbb évfolyamba engedi, ha az minden harc ellenére sem felelt meg a követelményeknek. Az a tanuló, ki nem bírt megbirkózni az egyszerűbb tananyaggal, hogyan kényszeríthetjük még nehezebb feladatok megoldására? A tanuló azt tanulja szívesen, amit ért. A nehezebbet fogja érteni, ha a könnyebbet sem értette? Talán örökre elveszti a kedvét a tanulástól s meggyülöl minden tudományt tanítóival együtt. Ezt a szülők is megértik, ha a tanítóval közösen harcolnak a bukás ellen. A tanítónak módot kell találni az együttműködésre, hisz ez a bukás elleni harc leghatásosabb eszköze. Legtöbbször azok a szülők vitatkoznak a tanítóval a bukás miatt, kik nem foglalkoznak gyermekükkel s így nem is ismerik gyermekük tudását. Ha a szülő foglalkozik gyermekével s ha osztályismétlésre is kerül sor, ezt legtöbb esetben belátja. A szülők naponként láthatják gyermekük tükrét, a tanulókönyvecskét. Ha nem veszik figyelefhbe a tanítónak kell figyelmüket ráterelni. Ha a napi sajtóból olvasunk fel a helyi hangszóróban 10-20 C fokos hidegben . ne csodálkozzunk, hogy nincs hallgató. Ezt elolvashatják otthon is meleg szobában. De rövid közlemények, a lakosság életéből merített mozzanatok helyenként érdeklődést váltanak ki. Hogy egyes iskolákon a tanulók száma csökken, ennek van még más, és igen komoly oka is A rendszertelen, felelőtlen munka. Ha a szülő látja, hogy alacsony az iskola színvonala. akkor ha más iskolába adja gyermekét állásfoglalása indokolt. ' A tanító a nyelv művésze kell, hogy legyen. Ám vannak tanítók, akik önhibájukon kívül nincsenek tisztában a legfontosabb dologgal, a tanítási nyelvvel. A tanulók írásbeli munkáját pontosan javítani nem tudják. Olyan hibákat is elkövetnek, vagy elnéznek, amit a szülő is észrevesz. Jó lenne, ha az ilyen tanerők számára magyar nyelvtanfolyamot rendeznének, hol legalább a legszükségesebb tudnivalókat elsajátítanák magyar nyelvből. ARATÓ ENDRE: A NEMZETISÉGI KÉRDÉS TÖRTÉNETE 1790—1848 I.-II. köt. Arató Endre kétkötetes munkája összefoglalóan tárgyalja a történeti Magyarország hét nemzetiségének (horvát, szerb, szlovák, román, ukrán, német, szász) a XVIII. század végén meginduló és a XIX. század első felében kibontakozó nemzeti mozgalmát, valamint e népeknek és a magyarságnak a viszonyát. A szintézis mindenekelőtt a gazdasági-társadalmi viszonyokat vizsgálja és figyelemmel kíséri a nemzetté- válás igen fontos előzményét: a magyarországi nemzetiségeknek, a szerbeknek, a románoknak és az ukránoknak más tartományban, illetőleg az ország határain kívül élő testvéreivel egyre mélyülő kulturális, majd politikai kapcsolatát. A szerző fontos feladatának tartotta a magyarországi nemzetiségi kérdés beágyazását a kelet-európai népek történetébe. A kétkötetes munka részletesen foglalkozik a szláv népeknek a nemzeti elnyomással szembeni együttműködésével, a szláv kölcsönösség és a pánszlávizmus bonyolult problematikájával és a szláv gondolat gyakorlati megvalósulásával. A mű bemutatja a szláv gondolat különböző formáit az egyes szláv népeknél, foglalkozik azzal, hogy a kor külpolitikai viszonyait tekintve, milyen realitása volt egy valamennyi szláv népet magába foglaló szláv állam létrehozásának. A szerző tárgyalja, miért éltek illúziók az egyes szláv népek körében a cári Oroszország iránt, megvizsgálja, milyen alapja volt a magyar közvélemény pánszlávizmustól való félelmének, beszámol az Ausztriában és Magyarországon járt orosz utazók tevékenységéről. A szintézis részletesen ismerteti a magyar nyelvért folytatott hősi küzdelmet és ennek összefonódását a magyarosítással. A szerző ezzel kapcsolatban foglalkozik a nemzeti elnyomás kelet-európai rendszerével és abba helyezi bele a soknemzetiségű Magyarországot. A magyar 'Nemzetiségű politikával kapcsolatban pedig sorra veszi a magyar jakobinusok, a negyvenes évek liberális ellenzéke, Széchenyi, a magyar konzervatívok, az aulikusok, a magyar radikálisok és a centralisták nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos felfogását. A szerző a magyar és a nemzetiségi uralkodó osztályok közötti harc részletes tárgyalása mellett fontos feladatának tartotta a magyarok és a nemzetiségek összefogásával való foglalkozást, és annak a kölcsönös érdeklődésnek és rokonszenvnek a bemutatását, mely- lyel magyarok és nemzetiségek egymás mozgalmát — különösen a század első évtizedeiben — figyelték. A mű foglalkozik a magyarországi németség sajátos helyzetével is, a német polgárság asszimilációjával, valamint a magyar és a német kultúra kölcsönhatásával. Arató Endre határozottan szembefordul a polgári történetírás nacionalizmusával, amely annyi hamisítást követett el éppen ezen a területen. Munkája elénk tárja annak a tragikus fegyveres harcnak az előzményeit, amely 1848-49-ben a magyarok és a nemzetiségek között kirobbant, s így a magyarországi nemzetiségek történetének egyik legfontosabb időszakáról ad összefoglaló képet. A mű közli Magyarország és a kelet-európai soknemzetiségű birodalmak legfontosabb etnográfiai adatait, valamint mellékletben Magyarország egykori nemzetiségi térképeit. Hogy a magyfer iskolákon megkönnyítsük tanulóink számára a szlovák nyelv elsajátítását, és elmélyítsük a proletár internacionalizmus szellemét, nagyon helyesnek tartanám, ha egy szlovák iskolával olyan kapcsolatot teremtenénk, hogy tanulóink a szünetben lakhelyet és (szülőket) cserélnének. 3-4 hét szlovák környezetben többet jelentene, mint egy évi szlovák nyelvi óra. A gyermekeknek ez egyrészt kirándulás és honismeret is lenne. Szlovákul, ill. magyarul is sokat megtanulnának, s a két nemzet közötti jó viszony is megerősödne. A gyerekek rosszak, — mondják sokan, nem félnek senkitől. Hej, a mi időnkben! Ha megláttuk a tanítót, csendőrt, azt sem tudtuk, hová tűnjünk el! Akadnak tényleg rossz magaviseletű tanulók, de szerencsére nem túlságosan sokan. Ha a tanuló rossz magaviseletű, s figyelmen kívül hagyja a felnőttek intelmeit, annak legtöbbször a kétirányú nevelés az oka. Amit keservesen felépít a tanító, azt összetöri a gyermekben a szülő. Nevezetes történelmi időket élünk, nemcsak a termelő erők és termelési viszonyok változnak meg máról holnapra, hanem az erkölcs, a felfogás is. Mi nem arra neveljük gyermekeinket, hogy féljenejt tőlünk, hanem arra, hogy bizalommal legyenek irántunk. Egy alkalommal arra lettem figyelmes, hogy egy tíz év körüli fiúcska fut egy csendőr után. Bácsi várjon meg! — kiáltotta. Találtam egy pénztárcát. Igen? — és mennyi pénz van benne? — kérdezte a csendőr mosolyogva. Azt nem tudom — felelt a kisfiú. Valami nagyon jó érzés bi- zsergett a szívemben s úgy gondoltam, talán ezek a mi gyermekeink nem is olyan nagyon rosszak. -Fe.Zwtwai %ídi mindig ligy érzem, mintha mellettem lenne, s öí ringatnám álomba. Különben minden egyes számomat szeretem. Addig gyakorolom a szavak értelmét, formálását, hogy egybeolvadjak a mondanivalóval, s bevonva a hallgatóságot a szöveg és dallam vonzásába, felejthetetlen élményt nyújtsak mindenkinek. — S ezt mi is érezhettük, akik hallgattuk ót, — A budapesti egyetemistáknak külön színpadjuk van, ahol külföldi és hazai irodalmi Veröfényes má •ciusi szombat délután. Az előadótermekre rá-, borult a hétvégi csönd. Egyik teremből azonban zsongás hallatszik, Zsolnai Hédi budapesti, sanzonénekesnőt várja a Kamensky Egyetem bölcsészkarának magyar diáksága. Háromkor nyílik az ajtó és az európai sanzonénekesek élvonalába tartozó művésznő megjelenik, hogy elbeszélgessen a kiváncsi fiatalokkal. — A bratislavai koncert-iroda meghívására jöttem városukba, hogy ízelítőt nyújtsak e műfajból. Örülök annak, hogy itt tarthatom meg első egész estét betöltő önálló műsoromat. Francia, olasz, magyar számokat kötöttem csokorba, megzenésített költeményekkel, Vé- csey Ernő zongoraművész kíséretével nyújtom ezt át minden este a Tátra revue közönségének. A műsort a pécsi színház két fiatal tehetséges balett-tagja tarkítja. Szerepeltem Moszkvában a VIT-en, Prágában, a jövő hónapban pedig Párizsba utazom. Már több éve foglalkozom e műfaj elsajátításával, sőt fiatalokat is tanítgatok, hadd legyen utánpótlás. Sajnos, kevés a magyar szöveg, így inkább külföldi számokat adok elő fordításban vagy eredeti szöveggel. Legkedvesebb számom, talán, mert legfrissebb, a „Fütyülök rád", a megzenésített költeményekből pedig József Attila: Altató. Amikor ezt a költeményt tanultam, kisfiámat dajkáltam, s neki énekelgettem, ezért nőtt úgy a szívethhez. Ha a színpadon ezt a számot adom elő, Egy szocialista tanító Tanító!... Az átlagember, ha ezt a szót kimondja, a gondolatát ekként fűzi tovább: Egy elnyűtt ember kopott katedrán,- fényesre csiszolt könyökkel, előtte egy sereg izgága nebuló, unalmas jelenség, beszélni se érdemes róla. Sajnos, nagyon sokan így vélekednek a tanítókról, és hozzá is teszik, hogy meg van fizetve a munkája, ki tartozna hálával neki, és ki gondolna szeretettel rá. Ahogy nem gondolunk szeretettel a tímárra, aki a cipőnk bőrét kicserzette, vagy a szakácsnéra, aki megfőzte a vendéglőben az ebédünket, vagy a mosogatólányra, aki rendbehozza az edényt utánunk. Mert megtanuljuk tisztelni a zseniális politikusokat. Csodálkozunk a tehetséges hadvezéreken, megtapsoljuk művészeinket, akik énekükkel, zenéjükkel vagy vászonra, köre rögzített művészetükkel gyönyörködtetnek bennünket. Szájtátva bámulunk a bátor űrhajósok után Elismeréssel adózunk az orvosi tudomány nagyjainak, akik a szenvedőket megmenteni igyekeznek a tü- dövésztől, a ráktól, s egyéb, az emberiség játékát veszélyeztető betegségektől, és ugyanakkor megfeledkezünk arról, hogy a művészetnek, technikának, politikának a nagyjai, úgy mind mi, valamennyien mint tudat - lan gyermekek kezdték életpályájukat. Soknak még megjelelő intelligenciával bíró szülőket sem adott a sors, akik gyermekeiket bátorították vagy buzdították volna. Sok esetben épp az ellenkezője történt, hogy bár jóakara- tú, de szűk látókörű szülő, talán nem is nézte jó szemmel, hogy gyermeke iskolába jár és a könyveket bújja. Jobb szerette volna látni kapával vagy villával a kezében, hogy keresetével segítsen a kisebb testvéreket felnevelni. A legtöbb esetben ilyen tehetséges, de otthon meg nem értett gyermekeknek segítője, védöszelle- me a tanító volt. A tanító, aki szavával és útmutatásával bátorította a kishitű már-már csüggedő gyereket, hogy kitartás nélkül siker nincsen. Esetleg fölkereste a makacskodó szülőket dk meggyőzte őket, hogy azzal tartoznak mind gyermeküknek, mind a társadalomnak, ha nem hagyják gyermekük tehetségét elkallódni. Eszembe jut például egy pedagógus, aki engem és sok társamat hozzásegített ahhoz, hogy célunkat elérhessük, és ne hulljunk le a társadalom égboltjáról a semmiségbe, mint a hulló csillagok. — Szénássy elvtárs : ránevelte hallgatóit arra, hogy ne azt mérlegeljék, hogy ez tehetségesebb, az korlátoltabb, ennek az apja talán szegény nyugdíjas, a másiké pedig valami „nagyfizetésű" állásban van. Arra tanított minket, hogy az az igazi szocialista gondolkodás, ha nem lenézzük a gyengébbet, nem letaszítani kell az útról a bizonytalanul haladót, hanem az az igazi „szellemi fölény, ha kézen fogom a Hálámnál gyengébbet, és minden szellemi, anyagi és testi adottságommal azon vagyok, hogy a másikat, a gyöngébbet fölemeljem, és akiből hiányzik a kellő önbizalom, megerősítsem, hogy ő is a szocialista társadalom hasznos tagjává válhasson. Kürthy Veronika müvekből állítanak össze színes műsorokat. Itt írók, kö-.tök, neves művészek is szerepelnek, így formálják, bővítik irodalmi ismereteiket. Van ilyesmi Önöknél is? — kérdezte tőlünk. — Sajnos, nincs, 'de reméljük lesz — hangzott az optimista válasz. — Az itteni közönség kulturált, a számok mondanivalójára helyesen reagálnak, s hálásan tapsolnak. Nagyon jól érzem itt magam. KŐSZEGI ZSUZSA, egyetemi hallgató A szelőcei példa PÉTERFY GYULA Szelöcének nincs vasútállomása. A falu elbújt a földek barna rombuszai közé és csak akkor tárja fel a maga bájos szépségét, amikor az autóbusz bekanyarodik a föútra. Az iskola modern, új épület, az igazgató, Molnár Iván modern haladó szocialista pedagógus és a tantestület tagjai is mind fiatalok. A riporter azonban nem elégedhet meg a ragyogó ablakokkal, az épület szépségével, mert itt a falak között embereket nevelnek a jövőnek. Vajon milyenek lesznek a jövö emberei, akik ma a szelőcei iskola nyolcadik és kilencedik osztályában tanulják az élet és a tudomány írott szabályait? Milyen az általános műveltségük? Erre a kérdésre feleljenek a számok. ~T Nyolcadik osztály: (létsz.: 18) író Kilencedik osztály (létszám: 14) olvasta - saját példány 0,vas\a _ saiát /éldény. Jókai 8 4 . . . _ Mikszáth.. io 4 Móra 10 3 . . . . . 2Verne 5 4 . . . * * 3 7 Petőfi 18 5 . . . . . 14 3 Ady 18- . . . 8Arany 18 4 . . . 14 2 Nemcová 18 1 . . . 6 1 Képtárban járt— Szoborkiállításon: 4 — Színházban volt2 Zongorázni tanul:— Hegedülni tanul: 1 — Ki mit hallgat a rádióban? Klasszikus zene:4 Opera: 16 7 Jazz: 18 14 Tudományos előadás5 Színdarab: 18 14 A táblázat azt bizonyítja, hogy a tanulók irodalmi I i * érdeklődése igen gyenge. Viszont ugyanakkor reményt- í keltő eredmény, hogy ebben a tanévben már működik ♦ az irodalmi kör, amely nemcsak a könyvek iránti érdek- * lödést fokozza, hanem amelynek keretében a tanulók J megvitatják az olvasott könyveket, elemzik és értékelik f az írót, művét, tanulmányozzák a kor-rajzot és a kör- í nyezet-leírást, tehát komoly, alapos munkát végeznek, i De az új ember általános műveltségének feltétlen • tartozéka a zenei és képzőművészeti tájékozottság is ♦ és ezt nemcsak falusi, de városi iskoláinkban is elha- { nyagoljuk. Harminckét szelőcei tanuló — tizennégy — ♦ tizenöt esztendős fiatalok, még soha nem voltak kép- ♦ tárban és csak kettő van közöttük, aki színházban volt. t (Természetesen városi — bratislavai színházat értek ez j alatt.) ♦ A hiányosságok oka összetett. A tanterv igen kevés » lehetőséget ad az irodalmi, zenei és képzőművészeti f tudás terjesztésére és még az olvasottság, az irodalmi ♦ éredklődés felmérésénél is figyelembe kell venni a ta- I nulók időhiányát. Ahhoz, hogy valaki a kilenc évfolyamú í iskolában elérje az „általános kettes“ színvonalat, az | iskolában töltött napi hat órán kívül még napi három . órát kell foglalkoznia az anyaggal. Ehhez kell számítani J heti három óra érdekköri munkát és ha mindezt össze- ♦ adjuk, akkor azt látjuk, hogy egy tizennégy-tizenöt esztendős gyerek heti 5 6 órát dolgozik és ez a heti 56 óra csak arra elegendő, hogy az iskolai anyagot általános kettes színvonalon elsajátítsa. Mikor olvasson a gyermek — különösen a falusi gyermek, akinek segítenie kell a ház körüli munkában is? De nem háríthatják el a felelősséget az említett hiá- ♦ nyosságokért a falusi Népművelési Otthonok dolgozói í sem, mert országos viszonylatban is érezhető, hogy í a falusi kultúrmunka erősen monotémikus. j A szelőcei iskolában látottak alapján nyugodtan állí- • tóm, hogy ez a tanintézet igyekszik a tananyagon túl- t menő műveltséget nyújtani a tanulóknak, de ne várjunk j mindent csak az iskolától, c s a k a tanítótól. Többre, I jobbra, szebbre nevelni az új embert: ez mindnyájunk í kötelessége! «
