Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-27 / 13. szám

Ha a Világ iiimiiiiiiiimimiimmimmiiiiii bekapcsolódna... Manapság egyre többet hal­lunk és olvasunk a KGST-ről, ami a Kölcsönös Gazdasági Se­gélynyújtás Tanácsának rövi­dítése — főként olyan vonat­kozásban, amikor a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésről van szó. A mindjobban izmosodó szerve­zetnek az a rendeltetése, hogy az ipar, a mezőgazdaság, az építkezés és a szállítás terén kidolgozza és megvalósítsa mindazokat az intézkedéseket, amelyek az egyes tagállamok természeti kincseinek és egyéb tartalékforrásainak leggazda­ságosabb .kihasználását szol­gálják. Célja, hogy a nemzet­közi szocialista munkamegosz­tás elvén alapuló szoros együttmunkálkodást szervezze, irányítsa és az összes tagállam gazdasági fellendítése érdeké­ben összehangolja. Mikor alakult meg a KGST? Szervezeti alapját 1949-ben fektették le Moszkvában a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok képvi­selői, valamennyi tagállam tel­­jes egyenjogúságának elve alapján. Azóta évről évre nö­vekszik a szervezet jelentősé­ge, tevékenységének terjedel­me. árucsere-forgalmának tér­fogata. Az eddig megtartott 15 taggyűlés közül például az 1958 évi összejövetelen a Ta­nács elfogadta az immár befe­jezéshez közeledő Barátság Kőolajvezeték kiépítésének tervét, a Budapesten 1960-ban lezajlott ülésen pedig már konkrét intézkedések fogana­tosítását határozta el az ad­dig benyújtott javaslati ter­vezetek megvalósítására. Hogyan befolyásolja a Szov­jetunió gazdasági ereje köz­társaságunk népgazdaságának terebélyesedését? Mielőtt az atomenergia végleg kiszoríta­ná a kőolajat, az utóbbi képezi az ipar egyik legfontosabb él­tető és mozgató erejét. Az új távvezetéken át hozzánk is eljutó, jóformán kiapadhatatlan Volga menti kőolajelőfordulá­sok tehát beláthatatlan időre biztosítják iparunk nélkülöz­hetetlen kellékét. Ugyancsak a Szovjetunió fedezi csaknem egész vasérc- és kenyérgabo­na-behozatalunkat, valamint színes fém- és textilnyers­­anyag-szükségletünk tetemes hányadát. A Csehszlovákiából a Szovjetunióba gördülő szál­lítmányok, — gépek, gépi be­rendezések, közhasználati ipar­cikkek stb. — viszont közvet­lenül előmozdítja ipari terme­lésünk programjának megszi­lárdítását. Nem merő véletlen, hogy a KGST Prágát válasz­totta állandó gépügyi bizottsá­gának rendes székhelyévé. Ez a megtiszteltetés hazai gép­gyártásunk fejlettségét és ké­szítményeink jó minőségét .bi­zonyítja. Mi a különbség a KGST és a nyugati államok gazdasági szö­vetségei között? A KGST nyílt szervezet, amelyhez további európai államok is csatlakoz­hatnak, amennyiben elveik és célkitűzéseik azonosak. A KGST minden egyeá tagállama meg­őrzi saját felségjogait és te­kintet nélkül területének nagy­ságára vagy lakosainak számá­ra — egyenlő szavazati joggal • • • • Evianban ja­nuár 18-án ír­ták alá az algé­riai fegyver­­szünetre vonat­kozó megálla­podást. Fran­ciaország Kom­munista Pártja ezzel kapcsola­tosan nyilatko­zatot adott ki, amelyben hangsúlyozza: a béke ügye győ­zőt* de a béke­erőknek to­vábbra is arra kell összponto­sítani figyel­müket, hogy a békét megvéd­jék. Felvételünkön a francia dol­gozók „Akadá­lyozzátok meg Algériában a béke szabotálá­­sát“ feliratú falragaszt he­lyezik el. rendelkezik. Minden tagállam továbbá saját hatáskörében, saját szükségleteinek megfe­lelően dolgozza ki terveit nép­gazdaságának fejlesztésére. Ezeket az indítványokat a Ta­nács egybehangolja a többi tagállam érdekeivel és elfoga­dásuk esetén valamennyi érde­kelt féllel megvitatja megva­lósításuk módozatait. A nem­zetek közötti szoros gazdasági kapcsolatok megteremtése, te­hát a KGST alapítása sem új­keletű elgondolás. Lenin láng­elméjét már több évtized előtt hasonló tervek foglalkoztatták. Bölcs előrelátásával már 1921- ben helyesen megérezte több ország békés -együttműködésé­nek lehetőségét, horderejét és gazdaságosságát, amikor kü­lönféle nemzetközi jelentőségű mérnöki tervezetek kidolgozá­sára hívta fel az akkori Állami Tervhivatal dolgozóit. Elgon­dolásának helyességét az idő igazolta — gondoljunk például a Barátság Kőolajvezetékre — hiába jósolgatták a tókés álla­mok közgazdászai a KGST ha­­maros összeomlását. Fennállá­sának első időszakában a szer­vezet főleg a tagállamok kö­zötti árucsereforgalom fejlesz­tésén fáradozott, de 1954 óta már az 1980-ig kidolgozott távlati tervek egybehangolásán dolgozik. Ezzel szemben a ka­pitalista államok között fel­váltva létesülő és megszűnő gazdasági megállapodások nem közérdekűek, mert minden egyes ország, monopólium vagy tőkéscsoport saját anyagi hasz­nát igyekszik biztosítani a többi szerződő fél rovására. Hogyan tekint a Nyugat a KGST célkitűzéseinek egyre gyorsuló teljesítésére? Amíg az amerikai „Business Week" rövid néhány év előtt még gú­­nyoros megjegyzésekkel fű­szerezte a KGST „életképte­lenségét“, addig Kennedy el­nök 1961 decemberi 6-i beszé­dében szó szerint kénytelen volt bevallani, hogy a szocia­lista tábor „olyan gazdasági erőt képez, amely bizonyos vo­natkozásban már túlszárnyalja Nyugat-Európát és utoléri az Egyesült Államokat". Ezen Ki­jelentésével a kapitalista világ gazdasági erőinek összefogását igyekezett propagálni. A KGST tagállamai következetesen megvalósítják a békés egymás mellett élés elveit, bármikor és bárkivel hajlandók együttmű­ködni és kereskedelmi kapcso­latokat felvenni az egyenlőség elve alapján anélkül, hogy egy­más belügyeibe avatkoznának. És ha a világ valamennyi álla­ma elfogadná ezeket a nagyon is szerény feltételeket, hama­rosan jólét és megelégedés váltaná fel az egész földkerek­ségen a háborútól való rette­gést. K. H. A hét eseményeinek soroza­tában kiemelkedő az algériai fegyverszünet megkötése. Ez év március 18-án véget ért a több mint hét évig tartó véres háború, amelyben nem hivatalos és nem teljes adatok szerint több mint 17 ezer fran­cia és több mint 140 ezer algé­riai katona és egy millió polgár esett áldozatul. Az algériai nép hősi harca kikényszerítette a békét. S mi lesz ezután? A vá­lasz; sok kérdőjel. Mit tervez­nek az ultrák? Milyen buktató­kat rejt az átmeneti időszak a népszavazásig? A történelem ritkán kérdez bárkit is, hogy azt akarja-e megvalósítani, amit rá kirótt. De Gaulle azt állítja magáról, hogy ő irányí­totta a történelmet. Nem így van. A történelem: a nap felé forduló Afrika. A történelem: a felszabadító háború. A törté­nelem- a Nyugat ijedt igyeke­zete hogy új arcot mutasson a volt gyarmati világnak. A történelem: a monumentálisán „Festivaati“ - „Festival“ Ez a címe a finn, illetve francia nyelven megjelenő újságnak, amelynek kedves feladata a nagy találkozót, a Vili. Fesztivált megelőző hírek, események ismerteté­se. A lap több oldal terjede­lemben számos érdekes tu­dósításban számol be — többek között — a műsor­iroda terveiről, arról, mikor indul el a VIT-staféta a Lappföldröl, az öt világrész egyetemistái hogyan készül­nek már most szakmai prog­rammal, dallal, tánccal a VIT-re. A francia egyetemisták is jelen lesznek a fesztiválon. Az UNEF felhívást bocsátott ki, amelyben ismerteti, nép­szerűsíti a VIII. VIT-et — írja a lap. „Milyén határozatot ho­zott az egyetemisták bizott­sága?" — címmel ismerteti az egyetemisták VIT-prog­­ramját. íme, egy kis ízelítő: szemináriumokon tárgyalják meg az egyetemisták szere­pét a függetlenségért folyó harcban. Megvitatják a der mokratikus nevelés elveit Hírül adja a lap. hogy Helsinkiben megrendezik a VIT alkalmával az egyes szakágak találkozóit. Tudo­mányos konferenciákat tar­tanak a bolygók közötti űr­repülésről, a XXI. század biológiájáról. A munka és a társadalom I „A munka minden gaz-Ídagság forrása ... de a munka sokkal több ennél. á Az emberi élet alapfeltéte- I le, mégpedig olyan mérték- T ben, hogy egy bizonyos ér- I telemben ezt mondhatjuk: 4 a munka alkotta az embert.“ i ENGELS Micsoda hatalmas erőt jelent a. naunka. Mi .mindent alkotott már! A. munkának köszönhető, hogy az ember kivált az álla­tok birodalmából. Az emberi munka alakította át a termé­szetet fejlesztette az ősember szervezetét. A közös munka közelebb hozta őket, a munka csiszolta az emberi agyat, ha­tást gyakorolt a gondolkodás és á nyelv fejlődésére is. . Áz emberiség léte szorosan összefügg a munkával. Az em­berek nem létezhetnek munka nélkül, mint ahogy nem lőhet­nének meg^ anélkül, hogy enné­nek, ruházkodnának és lakná­nak. Munka nélkül nem létez­het emberi élet. Anyagi ter­melés nélkül a társadalom tel­jesen tönkremenne. Az embe­riség történelme csak akkor kezdődik, amióta a munka megalapozta az emberek létét és fejlődését. Az emberi muňka mint a tár­sadalmi lét alapja idézte elő a társadalmi változásokat is, a társadalmi fejlődést, az őskö­zösségből a rabszolga, a feu­dális és kapitalista társadal­mon keresztül a szocializmus­ig, a kommunista társadalom első időszakáig. Ebben az ér­telemben elmondhatjuk, hogy az emberek a történelem alko­tói és „saját drámájuk szerzői és szereplői is“ (Marx). Az emberi munkát nem min­dig értékelték. A szocializmus előtti osztálytársadalmakban a munkát nem ismerték el. A dolgozókat nem is tekintették az emberi társadalom teljesjo­gú tagjainak. A rabszolga és a feudális társadalomban a mun­kát nem tartották a fenkölt szabad emberekhez méltónak, a munkát isten is a rabszol­gáknak rendelte el. A rabszol­gatartó és később a feudális arisztokrácia is a saját számá­ra csak a szellemi tevékenysé­get tartotta megfelelőnek. A munkától irtóztak mint valami tisztátlanságtól. Ezzel magya­rázzuk a munkásokkal szembe­ni beállítottságukat is. de köz­ben a munkások verejtékes munkájának eredményeit teljes lelki nyugalommal kisajátítot­ták. A kapitalizmus alapját az ezer meg ezer kizsákmányolt, halálra kínzott ember véres verejtékkel végzett munkája alapján építették fel. Az ural­kodó osztály a burzsoázia, a dolgozók alkotó erejét saját hasznukra fordította. A munkás lassanként a gép alkatrészévé vált és a munka a munkás szá­mára nem okozott örömet. A munkás a kapitalistáknak áru­ként eladta munkaerejét és helyébe kapta a bért. A bér azonban csak egyik része an­nak, amit a munkaerő, a mun­kás produkált. Az értéktöbb­letet a kapitalista vágta zseb­re. Ez a valóság jelenti azt az ellentétet, amelyből a burzsoá­zia és a proletariátus közötti antagonista ellentét ered. Ezért a munka a kapitalista társadalomban a dolgozók szé­les rétegei számára csak esz­köz marad ahhoz, hogy bizto­síthassák a legszükségeseb­bet, a puszta életfenntartáshoz szükséges minimumot. A dol­gozó azonban látja, hogy az ő keze munkájából élősködik a kapitalista, a földbirtokos, a bankár és azok, akik a kapita­listákat védelmezik és szolgál­ják. A kapitalista társadalmi rendszer fizikailag és erkölcsi­leg teljesen lealacsonyítja a munkásokat és kiszipolyozza őket. A dolgozó ember, dacára annak, hogy a burzsoázia igyek­szik palástolni a kapitalista rendszer osztályjellegét, látja, hogy a kapitalista társadalom­ban minden ellene szegül, a törvények, az erkölcs, a vallás is leplezi a burzsoázia érde­keit. Az a tény, hogy a terme­lőeszközök magántulajdonban vannak, éles ellentétet von az egyén és a társadalom között. Aki erősebb, az győz. A gyen­gébbnek nincs joga ahhoz, hogy létezzen. Ezek a jelszavak fe­jezik ki a legjobban a kapita­lista társadalom lényegét: „Ha nem csaplak be én téged, ak­kor te csapsz be engem. Aki bírja, marja.“ A burzsoá ideológia — bele­értve a vallást — igyekszik ezt az állapotot indokolni és palástolni az osztály-ellentéte­ket. A szociális és politikai el­nyomás mégis csak odavezet, hogy a munkások végül is rá­jönnek az igazságra és fellá­zadnak az igazságtalan társa­dalommal szemben. Mi sem természetesebb, hiszen nem áll érdekükben az, hogy a kizsák­mányoló társadalom fellendí­tésén fáradozzanak. Ellenkező­leg, a munkások igyekeznek gyöngíteni és eltávolítani a rendszert, mert saját magukat akarják felszabadítani. A kapi­talista társadalomban a mun­kát megfosztják minden szép­ségétől és a munka csakis arra szolgál, hogy a burzsoázia szá­mára legnagyobb hasznot biz­tosítsa. A munkás áll a leg­közelebb a haladás legfőbb eszközéhez, a munkához, és így a leghaladóbb társadalmi osz­tály képviselője. A munkás a leghaladóbb ideológiával fel­vértezett és arra hivatott, hogy felépítse a legigazságosabb társadalmat — a kommuniz­must. LOMÉN PÁL kibontakozó szocialista világ. Vasárnap március 18-án vá­lasztották meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöt­teit. A választásoknál a kom­munisták és pártonkívüliek blokkja teljes és osztatlan győ­zelmet aratott. A választások­ban lő'* 947 206 választó, azaz a szavazásra jogosultak 99,95 százaléka tett eleget állampol­gári kötelességeinek. A leg­utóbbi 1958 évi parlamenti vá­lasztásokhoz viszonyítva 4 mil­lióval gyarapodott a szavazók száma. Az 1443 jelölt csaknem 70 százaléka eddig még nem volt a Legfelsőbb Tanács tagja. Már a jelölésnél országszerte érvényesült a XXII. kongresz­­szus egyik új szervezeti alap­elve: a vezető szervek rendsze­res felfrissítése. A sok új jelölt jórészt fiatal, tekintélyes ré­szük közvetlenül a termelő munkában érdemelte ki a vá­lasztópolgárok bizalmát. E napokban teljes tempóban tárgyalnak Genfben — s ez nemcsak abban jut kifejezésre, hogy a tizennyolchatalmi le­szerelés' értekezlet plenáris ülései mind inkább vitafórum­má válnak. Megkezdte tanács­kozásait az a háromhatalmi albizottság is, amely a nukleá­ris kísérletek betiltásával fog­lalkozik A kísérlet- robbantá­sok betiltása és általában a le­szerelési megállapodás megkö­tése szempontjából döntő súly­­lyal esik latba az ellenőrzés problémája. A tanácskozások eddigi menete folyamán bebi­zonyosodott, hogy Washington nemzetközi ellenőrzési kon­cepcióját nemcsak a szocialista delegációk, de a ..semleges kül­döttségek is a megegyezés akadályának tartják. A legfőbb Zdenék Zachoradát a plzeni V. I. Lenin Müvek fiatal dolgo­zóját a „Harmadik ötéves terv ifjúsága" című versenyben mint a legjobb egyent tüntet­ték ki Zachorada egy ifjúsági munkacsoport vezetője és az újító munkamódszerek alkal­mazásával szép eredményeket ért el. akadály a nyugati elsősorban az amerikai magatartás. A nyu­gati sajtóhírekből kitűnik, hogy az amerikai üzleti köröket ag­­gaáztja a „béko kitörésének“ lehetősége. Minthogy ma a hadi megrendelések az egész ameri­kai nemzeti termelés tíz száza­lékát teszik ki, a leszerelés hatására katasztrofális tőzsde­pánik törne ki, N. Sz. Hruscsov szovjet kor­mányfő üzenetet intézett Ken­nedy amerikai elnökhöz. Üze­netében kifejti a szovjet kor­mány véleményét a közös világűr-kutatási programról. Ez az üzenet válasz az amerikai elnök március 6-i üzenetére. A szovjet kormányfő üzene­tében bejelentette, hogy az ENSZ világűrbizottságába de­legált szovjet képviselőket uta­sítani fogiák, találkozzanak az Egyesült Államok képviselőivel Jegyzetfüzetbői Jegyzetfüzetemet lapoz­gatom és ezt olvasom: Az_ utolsó taggyűlésen 54-en voltunk és ugyanakkor tíz új taggal gyarapodott' szer­vezetünk. Később pedig ezekre a sorokra bukkanok olvasás közben: Itt nálunk nehezen lehetne határvona­lat húzni egyes tömegszer­vezetek tevékenysége kö­zött, sőt még a szervezeten kívül állók és a tömegszer­vezetek tagjainak munkája között is. Érdekes, sőt nagyon is elgondolkoztató ez a pár sorban foglalt idézet. Mert miről is van szó? Nem többről, mint egysze­rűen arról, hogy a nagyrna­­gyari CSISZ-szervezet tag­gyűlést hirdet, mondjuk szombaton hat órára, és a tagokon kívül a szervezeten kívül álló fiatalok is megje­lennek: Az egyik ilyen feb­ruári taggyűlésen például 15 szervezeten kívül álló fiatal vett részt. Hogy miért van ez? Hadd idézzek újból: Gazdasági és termelési fel­adataink mellett fontosnak tartjuk tagságunk kulturá­lis fejlődését és szórakozási lehetőségeket teremtünk számára. így került sor pél­dául több színmű előadásá­ra a múltban, melyben ne­héz lenne megállapítani, hogy melyik tömegszerve­zeté az oroszlánrész. És ha­sonlóan csináljuk most is . . Valóban mindezt csak he­lyeselni lehet, mert enélkül nehezen, sőt. mondhatom egyáltalán nem is beszélhet­nénk fiatalokról. Jól elvég­zett munka után hadd kö­vetkezzen színvonalas szín­­előadás vagy vasárnapon­ként tánccal egybekötött teadélután. Keszöcze Ferenc, a nagy­­magyari EFSZ legjobb ete­­tőtehenese például Így be­szél erről: Én is eljárok a gyűlésekre, de szívesen megnézek minden színielő­­adást is és ha megszólal a zene vasárnap délutánon­ként, táncolok is. Igaz, hogy mindez nem jött magától. A CSISZ szer­vezet vezetősége. Morvái Mária elnöknő irányításával és mint ahogy Nagy Péter HNB-titkár mondja, a helyi pártszervezet és a nemzeti bizottság támogatásával mindent megtesz, hogy ne­­csak a CSISZ-fiatalok, de az egész falu ifjúsága a magá­énak érezze az ifjúsági szervezetet. (ny—d) _______________________________ J A demokratikus Berlinben az idén 8000 űj lakást építenek. Az új városrész az Alexander és a Straussberger tér között épül. Képünk a Marx Károly körút 67-es számú lakóház egyik erkélyéről készült.

Next

/
Thumbnails
Contents