Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-20 / 12. szám

Megismertem? 10. Melyik csapat nyerte Stockholmban az előző labda­rúgó világbajnokságot? Eltaláltam? 11. Ki a világ „legerősebb“ embere, a súlyemelés ab­szolút világcsúcstartója? 12. Milyen kedvelt sportágat ábrázol a fenti képünk? A nemzedékek tanítója Felhívás a versengőkhöz A most közölt kérdésekkel befejeztük a Megismer­tem, Tudtam, Eltaláltam című versenyünk második for­dulóját. Ügy mint az előző témakör megfejtői között, most is díjakat sorsolunk ki. A tizenkét kérdés közül legkevesebb nyolcra kell helyes választ adni Reméljük, hogy azok, akik bekapcsolódtak a film témakör meg­fejtésébe, sikeresen részt vesznek a sport témakör megfejtésében is, hogy ezáltal tovább jussanak a ver­senyben. Azok, akik nem kapcsolódtak be eddig még a versenybe, nem késő, ha a sport témakör megfejté­sével kezdik, mivel a végső kiértékelésben mindazok részt vesznek, akik legalább négy témakörben sikeresen versenyeztek. Ismét felhívjuk versenyzőink figyelmét, hogy a verseny még nem zárult le, hanem folytatódik más témakörrel. A nagy díjakat csak a verseny befe­jezése után sorsoljuk ki. A megfejtések beküldésének módja: 1. A megfejtéseket levelezőla p o n küldjék be a következő címre: Üj Ifjúság szerkesztősége, Bratisla­va, Pražská 9. 2. A közölt kérdéseket ne ismételjék, csak a választ írják le. 3. Kérjük, hogy nevüket és címüket olvashatóan írják. 4. A megfejtések beküldési határideje 1962. március 31. 5. A helyes megfejtéseket és a nyertesek névsorát lapunk április 10-én megjelenő számában közöljük. A megfejtésekhez sok sikert kívánunk. A szerkesztőség. Fiatalok lendülete váró feladat. Szükség van ezen a téren is — mint szocialista életformák minden más szaka­rái, szán a fiatalok friss lendületé* re gS az idősebbek tapasztala­­«a tára. Szép példával szolgáinak ezen a téren a tornaiak, akik már több éve közös összefo­gással szervezik és valósítják meg kulturális rendezvényei­ket. A közelmúltban Barta Lajos „Zsuzsi“ című színművével sze­repeltek ilyen közös fellépés keretében, amelynek az az elő­nye volt, hogy lehetségessé vált fiatal szerepekre fiatalo­kat, idősekre idősebbeket be­osztani, s ez valószínűbbé tette a színielőadás történését. A siker, akárcsak a múltban — most sem maradt el, és A kultúra terjesztése, s en- mindazok, akik megtekintették nek egyik ágának a színját- tcellemes élménnyel távoztak az szásnak ápolása a fiatalokra előadásról. Jr Az élet sokrétűségéről hírt adni, bizonyos cél érdekében helytállásra bírni, véleményt formálni, a szocialista sajtó legfontosabb feladata. E fel­adat elvégzését egyetlen egy szerkesztőség sem teljesítheti jól, ha nem támaszkodik, il­letve nem kéri ki az olvasók véleményét és szinte nem te­remti velük együtt az újságot. Jó néhány év telt el azóta, amikor örültünk, hogy az abc betűi olyan sorrendben kerül­tek egymás mellé, hogy anya­nyelvűnkön olvashattuk a pa­pírra vetett gondolatokat. In­dultunk küszködve: emberek és főleg hozzáértő emberek nél­kül, de elindultunk és túljutot­tunk a kezdeti nehézségeken. Ha segítségre volt szükségünk, munkások jöttek, munkásleve­lezők siettek segítségünkre. Ezrekre tehető azoknak a leve­leknek a száma, amelyek egy­­egy szerkesztőségbe érkeznek azért, hogy tudósítsanak, taná­csot adjanak, vagy éppen segít­séget kérjenek. A szerkesztő­ség azután vagy levélben vála­szol, tanácsot ad, vagy az új­ság hasábjain közli a levelek tartalmát. A levelezőkkel való kapcso­lat lehetőségének kihasználá­sával korántsem merítettük ki az új típusú újságszerkesztés minden módját. Az utóbbi idő­ben egyre több szerkesztőség keresi a lehetőséget, hogy az olvasókkal találkozzon, ahol a lappal összefüggő problémákat és az olvasók ügyes-bajos dol­gait beszélik meg. Az Üj Ifjúság szerkesztősé­gének tagjai egy hónap lefor­gása alatt két találkozón vet­tek részt. Az egyiket Duna­­szerdahelyen, a másikat Nagy­­megyeren tartottuk. Találkozás volt ez a szó szoros értelmé­ben, sőt úgy is mondhatnám, az ismeretlen barátok találko­zása, hogy így ismerőssé vál­janak. Tanácsot mentünk kérni és mondjuk meg mindjárt, kaptunk is. Nagyon sok javas­lat hangzott el a lappal kapcso­latban. Sajnos, helyszűke miatt nem lehet az összes felvetett kérdésekkel foglalkozni. Mégis néhányat ismertetünk azok kö­zül, amelyeket fontolóra vehe­tünk és a közeljövőben a meg­valósításával is találkozhatnak olvasóink e lap hasábjain. A dunaszerdahelyi iskola di­ákjai felvetették azt, hogy a* pályaválasztással többet és konkrétabban foglalkozzunk. Helyes és jogos követelmény ez a szerkesztőséggel szerjiben. Idézhetném azt a felszólalót, aki az Üj Ifjúságban előforduló nyelvi hibákat kritizálta. Nehéz bevallani, de igaza volt. Nagy­­megyeren Molnár Katalin jogo­san vetette fel, hogy azt sze­retné, ha egyes riportokat úgy írnánk meg, hogy az betekin­tést nyújtson a szóbanforgó ember munkakörülményeibe, vagyis röviden; a teljes embert akarják látni az olvasók egyes írásainkban. Csupán néhány kérdést, il­letve felvetett problémát még azok közül, amelyek az említett találkozókon elhangzottak és előbb-utóbb megvalósításra ÚJ AB B SIKER A Nyitrai Területi Színház legújabb műsorán az Éneklő Velence című háromfeluonásos komédia szerepel A színmű alapját képező „kis kávéházat“ Goldoni még 1750-ben írta. Ezt dolgozta fel Hofmeister és al­kalmazta az új időkre. Jaroslav Ježek viszont zenét írt hozzá. AZ előadás megérdemelt sikert aratott. Különösen jó volt a három női főszereplő Hilda Augustoviöová, a fenkölt sze­rető, Alžbeta delová, a társa­ságbeli szépség és Magda Pa­­veleková, a szigorú feleség sze­repében. A színház egy héttel a bemu­tató után Karvas: Antigone és a többiek című drámáját hozta színpadra, amelyet a prágai és a bratislavai bemutató után a Jelenet Az éneklő Velence ”idéki kö^nség is megtekint­rißt nyitrai előírásáról Hilda Au­várnak. íme a javaslatok: Sze­retném, ha az Új Ifjúságban ismertetnék több ifjúsági re­gény rövid tartalmát. Több cikket közöljenek a Magyar Te­rületi Színház életéből. A tanu­lóifjúság problémáit riportok­ban, karcolatokban mutassák be és segítsenek a nehézségek leküzdésében. Üj zeneművek­ről, operákról, operettekről szeretnénk többet olvasni. Az újság bővítse álalános művelt­ségünket és egészítse ki azt, amit az iskolában tanultunk. Sorolhatnám még tovább a jogos követeléseket, említhet­ném a mindennapi élettel ösz­­szefüggő problémákat. A beszélgetésen összegyűj­tött kérdések között böngészek most két hét eltelte után. Jól megfontolt javaslatok feksze­nek előttem. Valamit mégis el­felejtett minden hozzászóló odaírni e kis cetlire, amely ta­lán a találkozók jelmondata le­hetne: Akarjuk, hogy jobb legyen az Üj Ifjúság. Igen, ezt éreztük minden le­írt és elhangzott javaslat után, ezért szóltak az olvasók és ez­ért találkoztunk veletek duna­­szerdahelyiek és nagymegye­­riek és ezért folytatjuk e véle­ménykutatás jól bevált fqrmá­­ját még másutt is, ahol szíve­sen látnak bennünket és segí­teni akarnak. Az emberiség egyre közele­dik a valóság megismeréséhez. Éppen ezért az újság minden betűjének kell, hogy az igaz­ságot tükrözze. Az ismeretter­jesztés szolgálói a televízió, a rádió és az újságok kell, hogy azonnal és pontosan reagálja­nak az eseményekre. Hogy ho­gyan és miről kell írni az új­ságban? Kérdezzük meg az ol­vasókat! gustovičová és Jozef Dóczy. Mártonvölgyi László. CSIKMÄK IMRE Nejedlý elvtárs életművének terjedelmére, sokrétűségére és főképp társadalmi jelentőségé­re, nehezen találnánk összeha­sonlításképp példát. Nem túl­zás azt állítani, hogy a múlt évszázad kilencvenes eveitől napjainkig alig játszódott kul­turális vagy politikai esemény, melyhez ne szólt volna hozzá, vagy ne értékelte volna ezeket elsősorban a cseh nemzet hala­dó hagyományai szemszögéből. Még dióhéjban is, képtelenség lenne zenetörténelmi, történel­mi, pedagógiai és politikai munkásságáról kielégítő képet adni. Személyében egész cso­dálatos módon egyesült a mű­vészember finom érzékenysége, a tudós szigora, és a politikus felelősségérzete. Nemzedékek tanítója volt Zdenek Nejedlý. Mi, fiatalabbak, akik nevével már miniszter korában ismer­kedhettünk csak meg, nem fe­ledhetjük nagyszerű beszédeit, meggyőző érveit, remek gondo­latainak logikus menetét. Éve­ken keresztül vasárnap délelőt­tönként élvezettel hallgattuk őt az éter hullámain. Kultu­rális életünk csaknem minden jelentős megmozdulásán ott láthatjuk jellegzetes, fehér ha­jú bölcs fejét, mosolygó és ko­rát megtagadóan fiatalos fény­lő szemeit, örökké optimista lényének leghűbb két tükrét. Alig néhány héttel ezelőtt még hallhattuk kedves szavait Bo­žena Nemcováról és közvetle­nül halála előtt újabb kiadásra dolgozta át egyik legnagyobb művét, a Smetana monográfiát. így valóban, a szó legszoro­sabb értelmében, a halál ütötte ki kezéből a tollat, mely hét évtizeden keresztül oly felmér­hetetlenül gazdag termést ara­tott. Talán semmi sem jellemzi jobban Zdenek Nejedlý nagy­szerű emberi tulajdonságait, mint az ifjúság iránti viszonya. Az a mély megértés, melyet mindenkor a fiatalok problémái iránt-tanúsított. Iskolaügyi mi­niszterségének éveiben a CSISZ és az akkori diákszövetség funkcionáriusai előtt mindig tárva volt dolgozószobájának ajtaja. Nem tudom tökéletes pontossággal idézem-e szavait, de tizenkét-tizenhárom év táv­latából is jól emlékszem, ami­kor egy köszöntésünkre így vá­laszolt: „Az ifjúságé a szívem nagy része, és ha szeretnek a fiatalok, úgy érzem, az azért van, mert én is szeretem az ifjúságot.“ A CSISZ első kongresszusán, az akkor már 72 éves Zdenek Nejedlý szimbolikus ajándékot, kék CSISZ inget kapott. A kongresszus küldöttei bizonyá­ra sohasem felejtik el, hogy a másnapi ülésszakon Nejedlý elvtárs kék ingben jelent meg és abban is szólalt fel, igen szellemesen hangsúlyozva, hogy mennyire fiatalnak érzi még magát. Öt évvel később, a CSISZ II. kongresszusán, sziporkázó humorával ismét megjegyezte, hogy bár a kék inget már kissé kinőtte, de azért még mindig CSISZ tagnak érži magát. Amilyen közvetlen és szívé­lyes ember volt. ugyanúgy ide genkedett a pompától és ün nepléstől. Bármilyen magasr került, a nép egyszerű fiána érezte magát. Népiességét ha zulről, Litomyšlból, hozta, ahc édesapja elemi iskolai tanít volt. Meghatóan ír Zdenek Ne jedlý nem egy munkájába szüleiről, a litomyálei szerén viszonyokról, melyben dolgo szülei számára mégis oly cső dálatos gyermekkort teremtet tek. Első nagy tanítójakér mindenkor Ján Húst nevez És hogy Hústól eljutott Marxi és Leninig, azt nemcsak tudó mányos munkásságának, hanei közéleti forradalmi ténykedé sének tudható be. A kulturáü élet tényezői közül elsőnek üd vözölte a Nagy Októberi Fórra dalmat s élete utolsó pillana táig lelkes barátja maradt Szovjetuniónak. . Igen sokoldalú népnevelő te vékenvséget fejtett ki, már e Osztrák-Magyar Monarchia, é majd a burzsoá Csehszlová Köztársaság éveiben is. A egyik munkásgyűlésen állítóla a hallgatók közül valaki égj szer meg is jegyezte: „Miive egyetemi tanár az a Nejed! ha minden szavát értjük.“ E a kis enizód is sokat mond pn\ Zdenek Nejedlý 1951-ben •észt arról, hogy mily elvontan élt a néptől a polgári egyetemi értelmiség, és ugyanakkor mennyire a néppel együtt ér­zett és élt a Nejedlý elvtárshoz hasonló haladó, elsősorban kommunista értelmiség. Klement Gottwald elvtárs is úgy beszél róla, mint a gondol­kodó nagyszerű példájáról, aki, hogy pontosan idézzük Gott­­wald elvtárs szavait: „Megér­tette történelmünk értelmét és logikáját, elsősorban azt, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép a nemzet oly vezető ereje, amely megőrizte és meghatvá­nyozta mindazt a jót, melyet a nemzet valamikor is kitermelt.“ Nejedlý elvtársról nem lehet nekrológot írni. Nemzedékeket nevelt, közvetlenül mint tanár, mint politikus és közéleti té­nyező. Gazdag életművével to-iimiiiiii[iiimiiiimiiiiiiiimiii;iiii vábbra is tanítója lesz mind­azoknak, akik könyveiből, írá­saiból, tudást merítenek majd. Bizonyára a legnagyobb sze­rencse az életben, megérni an­nak beteljesedését, amiért egy emberöltőn keresztül harco­lunk. S ebben a szerencsében életé utolsó éveiben Zdenek Nejedlýnek is része volt. Nem búcsúzhatunk tőle szebben, mint ha saját szavait idézzük: „Az igazságért éltem és dol­goztam. És ha Hússal kezdtem, úgy gondolom, vele is végez­hetem, az ő dicső jelszavával: Győz az igazság. Ha visszate­kintek életemre, csaknem min­den lépésnél Hús jelszavának bizonyítékát látom. Nálam a valódi igazság — ha nem is mindig akadályok nélkül — győzedelmeskedett.“ Dr. STRASSER GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents