Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-20 / 12. szám

A forradalmi Kuba felszámolta a gyermekbénulást. Február 26. és 27.-én 1142 000 gyermeket oltottak be hatéves korig. Ezer és ezer egészségügyi dolgozó ügyelt arra, hogy egyet­lenegy gyermek se maradjon oltás nélkül. A nyugati földtekén — az Egyesült Államokat beleszámítva egyetlen ország sem indított még ilyen hatalmas akciót a gyermekek egészsége érdekében. 6 millió vakcina-tablettát a Szovjetunió szállított Kubának. Több figyelmet!... Cszt ák „neonácik“ Ausztriában is létezik neofasiszta mozgalom és valószínűleg nem is egy neofasiszta szervezet. Kire hárul a felelősség azoknak a szervezeteknek az újjá­születéséért, amelyeknek politikai szelleme súlyos következményekkel fenye­get? Nem másra, mint Os­car Helmer szociáldemokra­ta belügyminiszterre, aki most nyugdíjba vonulása után az Állami Hitelbank igazgatója lett. ö bátorítot­ta és serkentette a „nacio­nalisták“ cselekedeteit. A volt belügyminiszter aktív támogatásával kezdett mű­ködni a „Függetlenek Szö­vetsége“ nevű szervezet. A volt tekintélyes nácik, akik eleinte „nemzeti“ és „polgári-liberális“ jelsza­vakkal leplezték magukat — ők alkották e szervezet magvát. Később, számos belső nehézség után, újjá­alakult a szervezet és az úgynevezett „Osztrák Sza­badságpárttá“ (FPÖ) ala­kult. A párt legutóbbi kong­resszusán megválasztották a párt vezetőségét, amelybe a hitlerista Németország legalább 25 tekintélyes sze­mélyisége, náci párttagok, SS-tagok, stb. tartózkodnak. E párt mellett működik még a „Szabad Diákok Szö­vetsége“ és a „Tornász Szö­vetség“. A „Bajtársi Szövet­ség“ őn a „hagyományok“ iránti hűségével kérkedik. Ám a szövetségben követett hagyományok nem Ausztriá­hoz fűződnek, hanem a hit­leri Wehrmacht szomorú hagyományaihoz. Ebben a szövetségben a volt SS-ta­gok külön szekciót alakí­tottak „IV. Bajtársi Csoport“ elnevezéssel. Az „Olympia Testület“ le­tartóztatott neofasisztáinak — akiket a belügyminiszté­rium szabadon engedett — programja pontos útmuta­tásokat adott az esetleges letartóztatás esetére. Az a körülmény, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ságban számos rosszhírű szervezet működik, s hogy felszínre kerültek a náci bírák, hitlerista tábornokok, diplomaták és a Wehrmacht vezetői — nagymértékben ihleti és bátorítja a „meg­­ingathatatlanokat" Ausztriá­ban. Elősegítik ezt az oszt­rák és a nyugatnémet neo­nácik közvetlen kapcsolatai Szlovákiában januárban és februárban hajtották végre a CS1SZ oktatási évének ellenőr­zését. Az ellenőrzés azt a célt követte, hogy áttekintést nyer­jünk az oktatási év munkájá­ról. Többek között az ellenőr­zést a nyitrai járás 56 falusi szervezetében is végrehajtot­ták. Az ellenőrzött falusi szer­vezetekben 18 szakkör alakult, ezeket 273 fiatal látogatta. Az ellenőrzés során kitűnt, hogy a CSISZ járási vezetőségének nem volt áttekintése a körök működéséről. A legnagyobb hiányt abban látjuk, hogy a körök nem ren­delkeznek megfelelő propagan­distákkal, a köröket többnyire fiatal tanítók vezetik, akik a propaganda-tevé nységben még nem rendelkeznek elég tapasztalattal. A CSISZ tevé­kenységében eddig még nem kapcsolódtak be a fiatal agro­­nómusok és az állami gazdaság dolgozói. Az ellenőrzés rávilá­gít arra is, hogy a politikai ne­velésre nem fordítottak kellő figyelmet és sok falusi fiatal még csak tudomást sem szer­zett az oktatási év tevékenysé­géről. A nyitrai járásban főleg a következő szempontokból kí­sértük figyelemmel a szakkö­rök tevékenységét: • Vajon a járási vezetőség figyelemmel kíséri-e az okta­tási év menetét? Van-e átte­kintésük a körök működéséről, a propagandisták munkájáról és milyen segítséget nyújtanak nekik? • Milyen módszereket alkal­maznak a CSISZ alapszerveze­tek a politikai nevelés terén? • Milyen színvonalat értek el a propagandisták? Hogyan kötik össze az elméletet a gyakorlattal, mennyire foglal­koznak a munkahelyek, falvak és iskolák helyi problémáival? Vajon a propagandisták meg­felelő szakképzettséggel ren­delkeznek-e? • Vajon a propagandisták kiértékelik-e a tagok tevé­kenységét, és hogyan kapcso­lódnak azok a vitákba? • Vajon a körök átvették-e az előírt kérdéseket és jelen­leg milyen kérdést vesznek át? • Milyen módszereket alkal­maznak az ideológiai nevelés­ben és mivel teszik vonzóvá az oktatást? • Ha a szervezetben nem működik egyetlenegy kör sem, akkor meg kell szervezni és a tervet május végéig kell kidol­gozni. Igyekezetünket oda összpontosítsuk, hogy a CSISZ oktatási évébe, vagy a pártok­tatási évbe minden fiatal, tehát azok is bekapcsolódjanak, akik nem tagjai a CSISZ-nek. • Vajon igénybe veszik-e az elvtársak a párt segítségét és tevékenységükben hogyan tük­röződik vissza a CSKP közvet­len vezetése? Amikor most leszűrjük az ellenőrzés tapasztalatait, meg­állapíthatjuk, hogy az oktatás sikere jórészt a propagandis­táktól függ. A CSISZ járási ve­zetőségei kövessenek el min­dent a siker érdekében, men­jenek ki a falvakba, üzemekbe minél gyakrabban és fokozot­tabb mértékben vegyék igénybe a Politikai és tudományos is­mereteket terjesztő társaság járási vezetőségei nyújtotta segítséget. (B-i) GENFBEN, a nemzetek palo­tájában megnyílt a nemzetközi leszerelési értekezlet az ere­detileg tervezettnél eggyel ke­vesebb részvevővel. Franciaor­szág távolmaradása következ­tében tizenhét állam képvisel­teti magát a tanácskozáson. Közülük négy NATO-ország, öt a szocialista tábor tagja, a töb­biek semlegesek. A Pravda tu­dósítói a múlt hét szerdai szá­mában kiemelik, hogy az esz­mecserében a föld területének több mint felét és bolygónk lakosságának kétharmadát kép­viselő országok külügyminisz­terei vesznek részt, örvende­tes tény, hogy ez az első olyan leszerelési bizottság, amelynek összetételében érvényesül a trojka-elv, azaz a világpolitikai porondon ténykedő három ál­lamcsoport képviselői egyaránt részt vesznek a bizottság mun­kájában. A Pravda cikke azt is nyo­matékosan hangsúlyozza, hogy a szocialista diplomaták konk­rét tervekkel és javaslatokkal utaztak Genfbe, de készek min­den egyéb olyan indítványokról tárgyalni, amelyek az általános és teljes leszerelés roppant bonyolult problémájának meg­oldását célozzák. A tudósítók megállapítják, hogy az érte­kezlet kilátásai szempontjából nagy jelentősége van a semle­gesek magatartásának, s hoz­záteszi, hogy a semlegesek ál­láspontja szemmelláthatólag nyugtalanítja a NATO-tömb jelenlévő képviselőit. A svájci National-Zeitung szerint Az OAS terrorcselekményekkel veszélyezteti az algériai kér­dés megoldását. Vicky angol k arikaturista szatirikus rajzán a következő feliratot olvashatjuk : fegyverbe! a béke veszélye fenyeget. „Genfben egyre inkább olyan benyomás alakul ki, hogy a Nyugat a leszerelés kérdésében aligha számíthat a tömbön kí­vüli államok támogatására. Ezek az országok ugyanis minden eszközzel harcolni fognak a le­szerelésért.“ A nyugatiak idegessége ép­pen azzal magyarázható, hogy a semlegesek őszinte törekvé­se a tényleges leszerelésre nem igen fér bele a NATO kon­cepciójába. A Sunday Tele­graph azt írja, hogy „Génitől nem az emberiséget megváltó döntéseket, hanem olyan hatá­rozatokat kell várnunk, ame­lyek megakadályozzák a presz­tízs-veszteséget és módot ad­nak a beszédgyakorlatok foly­tatásának.“ Adenauer a DPA- nak adott interjújában kereken kimondja, hogy szövetségesei­től elvárja a tanácskozás meg­torpedózását. Gavson, az AP hírmagyarázója, vezető nyugati politikusok véleményét idézi: az általános és teljes leszere­lés eszerint „az eszmények szférájába tartozik.“ Az ÄP tw­dósítója szerint részleges meg­állapodások elérésére kellene törekedni, például megnemtá­madási egyezményre a NATO és a varsói paktum között, kü­lönböző biztosítékok teremté­sére (például korlátozott fegy­verzetű övezetek létesítésére), a meglepetésszerű támadás el­len, vagy * megállapodásra az atomfegyverek kiterjesztésé­nek megakadályozásáról. Ez utóbbi pont realitását egyébként Gromiko néhány nappal ezelőtt U Thanthoz in­tézett levele adja meg. A svéd kormány külpolitikai nyilatkozatot tett arról, hogy bizonyos feltételek között tá­mogatja az atommentes öveze­tek megteremtésének gondola­tát. A norvég kormány U Thant - nak, az ENSZ főtitkárának kül­dött válaszában kijelenti: Nor­végia nem szándékozik nukleá­ris fegyvert gyártani, vagy va­lamilyen más módon beszerez­ni. A norvég kormány kész szerződésben is megerősíteni ezt az álláspontját valamint hajlandó arról is tárgyalni, hogy kötelezi magát: nem tá­rolja norvég földön más or­szág nukleáris fegyverét. En­nek előfeltétele a leszerelési tárgyalások sikere lenne. Halottszámlálás Az algériai háború halot­­tait számlálgatják Párizs­ban. A hivatalos közlemény is napvilágot látott a napok­ban és „illetékes helyen“ úgy nyilatkoztak, hogy 12 ezer, francia egyenruhát viselő katona esett el 1961 végéig a harcokban, köztük 1200 idegenlégiós. Az algé­riai nemzeti felszabadító hadsereg veszteségeit Pá­rizsban 141 ezer halottban adták meg. A számok hitelességét kétségbe vonja a francia polgári sajtó is. Bizonyíték­ként nem kevésbé „illeté­kes“ nyilatkozatokra hivat­kozik: De Gaulle tábornok korábbi kijelentéseire. A köztársaság elnöke 1959 no­vember 10-i sajtókonferen­ciáján már 13 ezer francia halottról és 145 ezer algé­riai felkelő elestéről beszélt. Azóta pedig két és fél esz­tendő telt el, a francia had­sereg számos, véres „tisz­togató“ és „átfésülő“ had­műveletével ... De Gaulle elnök 1961. áp­rilis 11-én mást nem is mondott. A francia veszte­ségeket úgy jellemezte, '' hogy az algériai felkelők .. korábban „napi átlagban" ,, mintegy 50 franciát öltek meg a harcokban. A köztár­sasági elnök e szavait ala- ' ’ pul véve egyetlen év fran- .. cia áldozatainak száma meg- ,, haladná a 18 ezret! • > De Gaulle állana hadiiá- ,, bon a számokkal, vagy a Debré-kormány „illetékesei“ " tudatosan el akarják ken- " dőzni a háborús véráldozat .. súlyos voltát? Inkább az ,, utóbbi feltevés a helytálló. Akárhogy is van, a több mint hét esztendős háború mérhetetlen szenvedést*]'] gyászt okozott a francia és ■ • algériai népnek egyaránt. A .. Földközi-tenger mindkét ,, partján azt kívánják az egy­szerű emberek milliói, hogy " mielőbb érjen véget az esz- ' ’ télén bűnös vérontás. Há- .. nyan pusztultak el az algé- ,, riai háborúban? Pontosan talán sohasem tudhatjuk ‘ ’ meg, de egyet tudunk: túl ' ’ sokan ... ,, Mit nem értenek a dogmatikusok? Az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetői egységbon­tó akciókat fejtenek ki, dog­­matizmusuk és szektás politi­kájuk folytán Albánia és a Al­bán Munkapárt teljesen elszi­getelődik a szocialista tábor országaitól és a nemzetközi kommunista mozgalomtól. Ma még inkább mint valaha min­denki előtt teljes világossá kell, hogy váljék: a kommu­nista pártok csak akkor telje­síthetik nemzeti és nemzetkö­zi feladataikat, hogyha szoro­san felzárkóznak az egységes nemzetközi kommunista moz­galomhoz. Minden olyan akció, amely az egység felbontására irányul, megnehezíti céljaink beteljesedését és ellenségeink érdekeit szolgálja. A dogmatikusok és a szektá­sok támadják az SZKP XX. és XXII. kongresszusának különö­sen a háborúra és a békére, az ellenté' ís társadalmi rendsze­rék békés együttélésére és a szocializmusba való különböző átmeneti formákra vonatkozó megállapításait. Az SZKP XX. és XII. kong­resszusának határozatai, vala­mint az alapvető pártdokumen­tumok a Deklaráció és a Nyi­latkozat az erők reális értéke­léséből indulnak ki és a Szov­jetunió valamint az egész szo­cialista tábor gazdasági és ka­tonai erejére támaszkodik. A XX. és XXII. kongresszus hatá­rozatai arra mutatnak rá, hogy ha ma fenn is áll egv újabb vi­lágháború kirobbantásának ve­szélye, a békeerők és elsősor­ban a szocialista tábor ereje és politikája ezt mindenkor meg­hiúsíthatja. Az emberiség éle­tében ma már új törvényszerű­ségek — a szocializmus fejlő­désének törvényszerűségei ér­vényesülnek. A szocialista rendszer szabja meg a világ fejlődésének irányát. A KÉT RENDSZER BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉSÉRŐL A dogmatikusok nem akar­ják megérteni, hogy az adott feltételek mellett az egyedüli helyes politika csakis a lenini békés egymás mellett élés el­vén épülhet fel és azt nem te­kinthetjük csak átmeneti tak­tikának, mint ahogy azt a dog­matikusok gondolják. Nem ne­vezhetjük becsületes politiká­nak azt az irányzatot, amely azt vallja, hogy a kapitaliz­must fegyveres harcban kell tönkretenni, nukleáris háború kirobbantása útján és külső beavatkozás' segítségével kell az egész világon felállítani a proletár-diktatúrát. A leniniz­mus arra tanít bennünket, hogy a forradalom kitöréséhez ob­jektív és szubjekív tényezőkre van szükség és a forradalmat nem lehet exportálni. A kapi­talizmus a belső ellentmondá­sok — melyek a jelen időszak­ban egyre jobban elmélyednek — következtében megszűnik létezni. Háború — vagy békés egymás mellett élés — más ki­út nincs. A háború a mai fel­tételek mellett beláthatatlan következményeket vonna az egész emberiségre és az embe­riséget (ha még maradnának emberek, akik túlélnék a világ­égést) néhány évszázaddal vagy évezreddel visszavetné a fejlődésben. A békés együtt­élés nem jelent osztálybékét a burzsoáziával. A békés együtt­élés az osztályharc egyik for­mája. A nemzetközi kapcsola­tokban mindkét részről a békés elvek érvényesülését jelenti. A szocialista tábor és a béke­erők politikáját úgy kell irá­nyítani, hogy a kapitalisták rá legyenek kényszerülve a békés egymás mellett élésre. . Az albán dogmatikusok ki­forgatják az SZKP XX. és XXII. kongresszusának a szocializ­musba való átmenet kérdéseire vnoatkozó határozatait is. Azt állítják, hogy az SZKP a szo­cializmusba való átmenetnél egyedül a békés utat tartja a leghelyesebbnek. Tapasztalat­ból tudjuk, hogy az SZKP a célok teljesítéséért folytatott harcokban különböző formák­hoz folyamodott. MI AZ OKA? Hogyan jutottak el az Albán Munkapárt vezetői a dogma­­tizmushoz és a szakadárság­­hoz. A legfőbb okot abban lát­juk, hogy a XX. kongresszus után nem voltak képesek eddi­gi tevékenységük átértékelésé­re és nem tudták eltávolítani azt, amit elméletileg és gya­korlatilag is gátolta a párt to­vábbi fejlődését. Nem tudtak szakítani azokkal a munka­­módszerekkel,. amelyek a sze­mélyi kultusz időszakában ér­vényesültek. Mindmáig kitar­tanak e munkamódszerek mel­lett, azt a célt követik, hogy az SZKP és a többi kommunis­ta pártot a személyi kultusz időszakába visszavessék. A sze­mélyi kultusz és a dogmatiz­mus szorosan összefüggnek egymással. A személyi kultusz lehetetlenné teszi, hogy a párt alkotó módon lásson hozzá a kérdések megoldásához. Az Al­bán Munkapárt vezetői körében meghonosodott az, hogy a ma­gas funkciókat rokonok között osztották szét és ezért lehetet­lenné vált a kritika. Ennek a fejlődési folyamatnak az a hát­tere, hogy ebben az országban valamikor régen gyenge volt a munkásosztály, a mai mun­kásosztály még aránylag igen fiatal és a parasztoktól szár­mazik. Ilyen körülmények kö­zött sokkal hosszabb életűek az olyan burzsoá csökevények, mint a személyi kultusz is. A párt összetétele is ezt tük­rözi vissza. Ezért lehetséges, hogy amikor az albánok a fel­merülő nehézségek okait kere­sik, mindenért az imperializ­must okolják. Fő céljukat ab­ban látják, hogy háború útján távolítsák el. Messze állnak a kommunizmus végleges győzel­méért folytatott szívós és bé­kés eszközökkel folytatott harctól. Ezért csakis a saját nehézségeiket látják és nem is veszik tekintetbe a többi né­pek problémáját, úgy hogy a nacionalizmus zsákutcájába ke­rülnek. AZ ÁLCÁZÁS NEM SEGÍT Gyakran felvetődik a kérdés, helyes-e, ha nyíltan és élesen bíráljuk az Albán Munkapárt vezetőjének dogmatizmusát és szektás politikáját. Nem vol­na-e helyesebb, ha belső párt­közti konzultációk útján olda­nák meg a kérdéseket. A mai nyílt kritikát csak azóta gyako­rolják, amióta már lehetetlen­né váltak a viták lehetőségei és az Albán Munkapárt nem vesz részt a kommunista pár­tok tanácskozásain és nyílt ak­cióba fogott a nemzetközi kom­munista mozgalom irányvonala ellen. Vajon megszűnnének-e az ellentétek, hogyha nem leplez­nénk le? A történelem arra ta­nít, hogy ellenkezőleg. Az el­lentétek még jobban elmérge­sednének. Az SZKP történeté­ből látjuk, hogy csakis azért teljesíthette történelmi felada­tát, mert lenini következetes­séggel ádáz harcot folytatott az elhajlók ellen Az Albán Munkapárt vezetőinek tevé­kenysége nagy károkat okoz a nemzetközi kommunista moz­galomnak és végső fokon oda­vezethet, hogy Albániában fel­számolják azokat a vívmányo­kat, amelyekhez a szocialista országok segítségével jutott. A nácik magas funkciókat töl­tenek be az NSZK-ban Otto Winkelman, az egykori SS-ez­­redes, aki Magyarországon an­nak idején rendőrfőnöki tiszt­séget töltött be, ma 1705 márka nyugdíjat kap. Felvételünk a .villája tyőtt készült, Winkel­mann Bordesholm városkának városi képviselő-testületi tagja

Next

/
Thumbnails
Contents