Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-20 / 12. szám
A forradalmi Kuba felszámolta a gyermekbénulást. Február 26. és 27.-én 1142 000 gyermeket oltottak be hatéves korig. Ezer és ezer egészségügyi dolgozó ügyelt arra, hogy egyetlenegy gyermek se maradjon oltás nélkül. A nyugati földtekén — az Egyesült Államokat beleszámítva egyetlen ország sem indított még ilyen hatalmas akciót a gyermekek egészsége érdekében. 6 millió vakcina-tablettát a Szovjetunió szállított Kubának. Több figyelmet!... Cszt ák „neonácik“ Ausztriában is létezik neofasiszta mozgalom és valószínűleg nem is egy neofasiszta szervezet. Kire hárul a felelősség azoknak a szervezeteknek az újjászületéséért, amelyeknek politikai szelleme súlyos következményekkel fenyeget? Nem másra, mint Oscar Helmer szociáldemokrata belügyminiszterre, aki most nyugdíjba vonulása után az Állami Hitelbank igazgatója lett. ö bátorította és serkentette a „nacionalisták“ cselekedeteit. A volt belügyminiszter aktív támogatásával kezdett működni a „Függetlenek Szövetsége“ nevű szervezet. A volt tekintélyes nácik, akik eleinte „nemzeti“ és „polgári-liberális“ jelszavakkal leplezték magukat — ők alkották e szervezet magvát. Később, számos belső nehézség után, újjáalakult a szervezet és az úgynevezett „Osztrák Szabadságpárttá“ (FPÖ) alakult. A párt legutóbbi kongresszusán megválasztották a párt vezetőségét, amelybe a hitlerista Németország legalább 25 tekintélyes személyisége, náci párttagok, SS-tagok, stb. tartózkodnak. E párt mellett működik még a „Szabad Diákok Szövetsége“ és a „Tornász Szövetség“. A „Bajtársi Szövetség“ őn a „hagyományok“ iránti hűségével kérkedik. Ám a szövetségben követett hagyományok nem Ausztriához fűződnek, hanem a hitleri Wehrmacht szomorú hagyományaihoz. Ebben a szövetségben a volt SS-tagok külön szekciót alakítottak „IV. Bajtársi Csoport“ elnevezéssel. Az „Olympia Testület“ letartóztatott neofasisztáinak — akiket a belügyminisztérium szabadon engedett — programja pontos útmutatásokat adott az esetleges letartóztatás esetére. Az a körülmény, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban számos rosszhírű szervezet működik, s hogy felszínre kerültek a náci bírák, hitlerista tábornokok, diplomaták és a Wehrmacht vezetői — nagymértékben ihleti és bátorítja a „megingathatatlanokat" Ausztriában. Elősegítik ezt az osztrák és a nyugatnémet neonácik közvetlen kapcsolatai Szlovákiában januárban és februárban hajtották végre a CS1SZ oktatási évének ellenőrzését. Az ellenőrzés azt a célt követte, hogy áttekintést nyerjünk az oktatási év munkájáról. Többek között az ellenőrzést a nyitrai járás 56 falusi szervezetében is végrehajtották. Az ellenőrzött falusi szervezetekben 18 szakkör alakult, ezeket 273 fiatal látogatta. Az ellenőrzés során kitűnt, hogy a CSISZ járási vezetőségének nem volt áttekintése a körök működéséről. A legnagyobb hiányt abban látjuk, hogy a körök nem rendelkeznek megfelelő propagandistákkal, a köröket többnyire fiatal tanítók vezetik, akik a propaganda-tevé nységben még nem rendelkeznek elég tapasztalattal. A CSISZ tevékenységében eddig még nem kapcsolódtak be a fiatal agronómusok és az állami gazdaság dolgozói. Az ellenőrzés rávilágít arra is, hogy a politikai nevelésre nem fordítottak kellő figyelmet és sok falusi fiatal még csak tudomást sem szerzett az oktatási év tevékenységéről. A nyitrai járásban főleg a következő szempontokból kísértük figyelemmel a szakkörök tevékenységét: • Vajon a járási vezetőség figyelemmel kíséri-e az oktatási év menetét? Van-e áttekintésük a körök működéséről, a propagandisták munkájáról és milyen segítséget nyújtanak nekik? • Milyen módszereket alkalmaznak a CSISZ alapszervezetek a politikai nevelés terén? • Milyen színvonalat értek el a propagandisták? Hogyan kötik össze az elméletet a gyakorlattal, mennyire foglalkoznak a munkahelyek, falvak és iskolák helyi problémáival? Vajon a propagandisták megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek-e? • Vajon a propagandisták kiértékelik-e a tagok tevékenységét, és hogyan kapcsolódnak azok a vitákba? • Vajon a körök átvették-e az előírt kérdéseket és jelenleg milyen kérdést vesznek át? • Milyen módszereket alkalmaznak az ideológiai nevelésben és mivel teszik vonzóvá az oktatást? • Ha a szervezetben nem működik egyetlenegy kör sem, akkor meg kell szervezni és a tervet május végéig kell kidolgozni. Igyekezetünket oda összpontosítsuk, hogy a CSISZ oktatási évébe, vagy a pártoktatási évbe minden fiatal, tehát azok is bekapcsolódjanak, akik nem tagjai a CSISZ-nek. • Vajon igénybe veszik-e az elvtársak a párt segítségét és tevékenységükben hogyan tükröződik vissza a CSKP közvetlen vezetése? Amikor most leszűrjük az ellenőrzés tapasztalatait, megállapíthatjuk, hogy az oktatás sikere jórészt a propagandistáktól függ. A CSISZ járási vezetőségei kövessenek el mindent a siker érdekében, menjenek ki a falvakba, üzemekbe minél gyakrabban és fokozottabb mértékben vegyék igénybe a Politikai és tudományos ismereteket terjesztő társaság járási vezetőségei nyújtotta segítséget. (B-i) GENFBEN, a nemzetek palotájában megnyílt a nemzetközi leszerelési értekezlet az eredetileg tervezettnél eggyel kevesebb részvevővel. Franciaország távolmaradása következtében tizenhét állam képviselteti magát a tanácskozáson. Közülük négy NATO-ország, öt a szocialista tábor tagja, a többiek semlegesek. A Pravda tudósítói a múlt hét szerdai számában kiemelik, hogy az eszmecserében a föld területének több mint felét és bolygónk lakosságának kétharmadát képviselő országok külügyminiszterei vesznek részt, örvendetes tény, hogy ez az első olyan leszerelési bizottság, amelynek összetételében érvényesül a trojka-elv, azaz a világpolitikai porondon ténykedő három államcsoport képviselői egyaránt részt vesznek a bizottság munkájában. A Pravda cikke azt is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a szocialista diplomaták konkrét tervekkel és javaslatokkal utaztak Genfbe, de készek minden egyéb olyan indítványokról tárgyalni, amelyek az általános és teljes leszerelés roppant bonyolult problémájának megoldását célozzák. A tudósítók megállapítják, hogy az értekezlet kilátásai szempontjából nagy jelentősége van a semlegesek magatartásának, s hozzáteszi, hogy a semlegesek álláspontja szemmelláthatólag nyugtalanítja a NATO-tömb jelenlévő képviselőit. A svájci National-Zeitung szerint Az OAS terrorcselekményekkel veszélyezteti az algériai kérdés megoldását. Vicky angol k arikaturista szatirikus rajzán a következő feliratot olvashatjuk : fegyverbe! a béke veszélye fenyeget. „Genfben egyre inkább olyan benyomás alakul ki, hogy a Nyugat a leszerelés kérdésében aligha számíthat a tömbön kívüli államok támogatására. Ezek az országok ugyanis minden eszközzel harcolni fognak a leszerelésért.“ A nyugatiak idegessége éppen azzal magyarázható, hogy a semlegesek őszinte törekvése a tényleges leszerelésre nem igen fér bele a NATO koncepciójába. A Sunday Telegraph azt írja, hogy „Génitől nem az emberiséget megváltó döntéseket, hanem olyan határozatokat kell várnunk, amelyek megakadályozzák a presztízs-veszteséget és módot adnak a beszédgyakorlatok folytatásának.“ Adenauer a DPA- nak adott interjújában kereken kimondja, hogy szövetségeseitől elvárja a tanácskozás megtorpedózását. Gavson, az AP hírmagyarázója, vezető nyugati politikusok véleményét idézi: az általános és teljes leszerelés eszerint „az eszmények szférájába tartozik.“ Az ÄP twdósítója szerint részleges megállapodások elérésére kellene törekedni, például megnemtámadási egyezményre a NATO és a varsói paktum között, különböző biztosítékok teremtésére (például korlátozott fegyverzetű övezetek létesítésére), a meglepetésszerű támadás ellen, vagy * megállapodásra az atomfegyverek kiterjesztésének megakadályozásáról. Ez utóbbi pont realitását egyébként Gromiko néhány nappal ezelőtt U Thanthoz intézett levele adja meg. A svéd kormány külpolitikai nyilatkozatot tett arról, hogy bizonyos feltételek között támogatja az atommentes övezetek megteremtésének gondolatát. A norvég kormány U Thant - nak, az ENSZ főtitkárának küldött válaszában kijelenti: Norvégia nem szándékozik nukleáris fegyvert gyártani, vagy valamilyen más módon beszerezni. A norvég kormány kész szerződésben is megerősíteni ezt az álláspontját valamint hajlandó arról is tárgyalni, hogy kötelezi magát: nem tárolja norvég földön más ország nukleáris fegyverét. Ennek előfeltétele a leszerelési tárgyalások sikere lenne. Halottszámlálás Az algériai háború halottait számlálgatják Párizsban. A hivatalos közlemény is napvilágot látott a napokban és „illetékes helyen“ úgy nyilatkoztak, hogy 12 ezer, francia egyenruhát viselő katona esett el 1961 végéig a harcokban, köztük 1200 idegenlégiós. Az algériai nemzeti felszabadító hadsereg veszteségeit Párizsban 141 ezer halottban adták meg. A számok hitelességét kétségbe vonja a francia polgári sajtó is. Bizonyítékként nem kevésbé „illetékes“ nyilatkozatokra hivatkozik: De Gaulle tábornok korábbi kijelentéseire. A köztársaság elnöke 1959 november 10-i sajtókonferenciáján már 13 ezer francia halottról és 145 ezer algériai felkelő elestéről beszélt. Azóta pedig két és fél esztendő telt el, a francia hadsereg számos, véres „tisztogató“ és „átfésülő“ hadműveletével ... De Gaulle elnök 1961. április 11-én mást nem is mondott. A francia veszteségeket úgy jellemezte, '' hogy az algériai felkelők .. korábban „napi átlagban" ,, mintegy 50 franciát öltek meg a harcokban. A köztársasági elnök e szavait ala- ' ’ pul véve egyetlen év fran- .. cia áldozatainak száma meg- ,, haladná a 18 ezret! • > De Gaulle állana hadiiá- ,, bon a számokkal, vagy a Debré-kormány „illetékesei“ " tudatosan el akarják ken- " dőzni a háborús véráldozat .. súlyos voltát? Inkább az ,, utóbbi feltevés a helytálló. Akárhogy is van, a több mint hét esztendős háború mérhetetlen szenvedést*]'] gyászt okozott a francia és ■ • algériai népnek egyaránt. A .. Földközi-tenger mindkét ,, partján azt kívánják az egyszerű emberek milliói, hogy " mielőbb érjen véget az esz- ' ’ télén bűnös vérontás. Há- .. nyan pusztultak el az algé- ,, riai háborúban? Pontosan talán sohasem tudhatjuk ‘ ’ meg, de egyet tudunk: túl ' ’ sokan ... ,, Mit nem értenek a dogmatikusok? Az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetői egységbontó akciókat fejtenek ki, dogmatizmusuk és szektás politikájuk folytán Albánia és a Albán Munkapárt teljesen elszigetelődik a szocialista tábor országaitól és a nemzetközi kommunista mozgalomtól. Ma még inkább mint valaha mindenki előtt teljes világossá kell, hogy váljék: a kommunista pártok csak akkor teljesíthetik nemzeti és nemzetközi feladataikat, hogyha szorosan felzárkóznak az egységes nemzetközi kommunista mozgalomhoz. Minden olyan akció, amely az egység felbontására irányul, megnehezíti céljaink beteljesedését és ellenségeink érdekeit szolgálja. A dogmatikusok és a szektások támadják az SZKP XX. és XXII. kongresszusának különösen a háborúra és a békére, az ellenté' ís társadalmi rendszerék békés együttélésére és a szocializmusba való különböző átmeneti formákra vonatkozó megállapításait. Az SZKP XX. és XII. kongresszusának határozatai, valamint az alapvető pártdokumentumok a Deklaráció és a Nyilatkozat az erők reális értékeléséből indulnak ki és a Szovjetunió valamint az egész szocialista tábor gazdasági és katonai erejére támaszkodik. A XX. és XXII. kongresszus határozatai arra mutatnak rá, hogy ha ma fenn is áll egv újabb világháború kirobbantásának veszélye, a békeerők és elsősorban a szocialista tábor ereje és politikája ezt mindenkor meghiúsíthatja. Az emberiség életében ma már új törvényszerűségek — a szocializmus fejlődésének törvényszerűségei érvényesülnek. A szocialista rendszer szabja meg a világ fejlődésének irányát. A KÉT RENDSZER BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉSÉRŐL A dogmatikusok nem akarják megérteni, hogy az adott feltételek mellett az egyedüli helyes politika csakis a lenini békés egymás mellett élés elvén épülhet fel és azt nem tekinthetjük csak átmeneti taktikának, mint ahogy azt a dogmatikusok gondolják. Nem nevezhetjük becsületes politikának azt az irányzatot, amely azt vallja, hogy a kapitalizmust fegyveres harcban kell tönkretenni, nukleáris háború kirobbantása útján és külső beavatkozás' segítségével kell az egész világon felállítani a proletár-diktatúrát. A leninizmus arra tanít bennünket, hogy a forradalom kitöréséhez objektív és szubjekív tényezőkre van szükség és a forradalmat nem lehet exportálni. A kapitalizmus a belső ellentmondások — melyek a jelen időszakban egyre jobban elmélyednek — következtében megszűnik létezni. Háború — vagy békés egymás mellett élés — más kiút nincs. A háború a mai feltételek mellett beláthatatlan következményeket vonna az egész emberiségre és az emberiséget (ha még maradnának emberek, akik túlélnék a világégést) néhány évszázaddal vagy évezreddel visszavetné a fejlődésben. A békés együttélés nem jelent osztálybékét a burzsoáziával. A békés együttélés az osztályharc egyik formája. A nemzetközi kapcsolatokban mindkét részről a békés elvek érvényesülését jelenti. A szocialista tábor és a békeerők politikáját úgy kell irányítani, hogy a kapitalisták rá legyenek kényszerülve a békés egymás mellett élésre. . Az albán dogmatikusok kiforgatják az SZKP XX. és XXII. kongresszusának a szocializmusba való átmenet kérdéseire vnoatkozó határozatait is. Azt állítják, hogy az SZKP a szocializmusba való átmenetnél egyedül a békés utat tartja a leghelyesebbnek. Tapasztalatból tudjuk, hogy az SZKP a célok teljesítéséért folytatott harcokban különböző formákhoz folyamodott. MI AZ OKA? Hogyan jutottak el az Albán Munkapárt vezetői a dogmatizmushoz és a szakadársághoz. A legfőbb okot abban látjuk, hogy a XX. kongresszus után nem voltak képesek eddigi tevékenységük átértékelésére és nem tudták eltávolítani azt, amit elméletileg és gyakorlatilag is gátolta a párt további fejlődését. Nem tudtak szakítani azokkal a munkamódszerekkel,. amelyek a személyi kultusz időszakában érvényesültek. Mindmáig kitartanak e munkamódszerek mellett, azt a célt követik, hogy az SZKP és a többi kommunista pártot a személyi kultusz időszakába visszavessék. A személyi kultusz és a dogmatizmus szorosan összefüggnek egymással. A személyi kultusz lehetetlenné teszi, hogy a párt alkotó módon lásson hozzá a kérdések megoldásához. Az Albán Munkapárt vezetői körében meghonosodott az, hogy a magas funkciókat rokonok között osztották szét és ezért lehetetlenné vált a kritika. Ennek a fejlődési folyamatnak az a háttere, hogy ebben az országban valamikor régen gyenge volt a munkásosztály, a mai munkásosztály még aránylag igen fiatal és a parasztoktól származik. Ilyen körülmények között sokkal hosszabb életűek az olyan burzsoá csökevények, mint a személyi kultusz is. A párt összetétele is ezt tükrözi vissza. Ezért lehetséges, hogy amikor az albánok a felmerülő nehézségek okait keresik, mindenért az imperializmust okolják. Fő céljukat abban látják, hogy háború útján távolítsák el. Messze állnak a kommunizmus végleges győzelméért folytatott szívós és békés eszközökkel folytatott harctól. Ezért csakis a saját nehézségeiket látják és nem is veszik tekintetbe a többi népek problémáját, úgy hogy a nacionalizmus zsákutcájába kerülnek. AZ ÁLCÁZÁS NEM SEGÍT Gyakran felvetődik a kérdés, helyes-e, ha nyíltan és élesen bíráljuk az Albán Munkapárt vezetőjének dogmatizmusát és szektás politikáját. Nem volna-e helyesebb, ha belső pártközti konzultációk útján oldanák meg a kérdéseket. A mai nyílt kritikát csak azóta gyakorolják, amióta már lehetetlenné váltak a viták lehetőségei és az Albán Munkapárt nem vesz részt a kommunista pártok tanácskozásain és nyílt akcióba fogott a nemzetközi kommunista mozgalom irányvonala ellen. Vajon megszűnnének-e az ellentétek, hogyha nem lepleznénk le? A történelem arra tanít, hogy ellenkezőleg. Az ellentétek még jobban elmérgesednének. Az SZKP történetéből látjuk, hogy csakis azért teljesíthette történelmi feladatát, mert lenini következetességgel ádáz harcot folytatott az elhajlók ellen Az Albán Munkapárt vezetőinek tevékenysége nagy károkat okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak és végső fokon odavezethet, hogy Albániában felszámolják azokat a vívmányokat, amelyekhez a szocialista országok segítségével jutott. A nácik magas funkciókat töltenek be az NSZK-ban Otto Winkelman, az egykori SS-ezredes, aki Magyarországon annak idején rendőrfőnöki tisztséget töltött be, ma 1705 márka nyugdíjat kap. Felvételünk a .villája tyőtt készült, Winkelmann Bordesholm városkának városi képviselő-testületi tagja
