Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-03 / 1. szám

A régmúlt kőkönyveiből

AZ ÜSZŐ FATÖRZSTÖL AZ ATOM jCGT**»?ÓHAJÁIG

Évezredek homálya fedi sokszor azokat a zseniális találmányokat, amelyeken az emberiség kultúrája épült fel. Ma már megvan rá a remény, hogy rábukkanunk a roseti kövekre, melyek segítségével tudósaink megoldják a leningrádi múzeum páncélszekrényeiben őrzött ismeretlen írásokkal ékesített agyagedények szövegét. Sohasem találunk azonban olyasvalamire, ami a tűz, az íj, a rúd és az eke keletkezéséről beszélne. Ezeket nem egyének, hanem eg esz nemzedékek „fedezték fel“ a gyéren benépesült földgolyón. Hasonló a helyzet a csónakkal, illetve a hajóval is. melynek története szorosan összefügg az emberiség fejlődésének történetével. Évezredek vonultak el a szirti páfrányok és iládasok felett, amióta az első vadászt a víz áradata magával sodorta és egy széldöntötte fatörzsön mentette meg életét. Úszó, fatörzsökkel még a legutóbbi időkben is találkoztunk. A gyakran megénekelt Hawai-szigeteken és Üj-Guineában a bennszülöttek még a legutóbbi időkig is hosszú utakat tettek meg úszó fatörzseken. Albániában még érdekesebb vízi közlekedési eszközt láthattunk, felfújt állati bőröket.

Keveset tudunk arról, hogy az őskorban hogyan készültek a Csónakok és milyen volt

kát. A kalózháborükba és a nagy felfedező tengeri utakra már vitorlásokkal indult az ember. A kínaiak használták először az újfajta csónakokat. Marco Polo, az 1256—1323-ban élt híres velencei tengerész már leírja ezeket a dzsunkának nevezett vitorlás-csónakokat. Marco Polo feljegyezte róluk, hogy elsüllyeszthetatlenek, mert tágas, vízhatlan kamrákkal rendelkeznek, s azt is megírta, hogy a kínai csónakok jobbak, mint a velenceiek és ezzel annyira megsértette szülővárosa lakosait, hogy istenkáromló hazugnak nevezték.

Ha egyszer eljutnak Egyiptomba Sahure fáraó piramisához, akkor a vezető egy kis baksis fejében szívesen leolvassa az egyik szikla hátlapjáról, hogy Sahure király már négyezer évvel Marco Polo előtt hadihajókat indított a föníciai partok, a mai Libanon ellen. A régi egyiptomiak igen merész harcosoknak bizonyultak, hiszen iránytű nélkül vágtak neki az ismeretlen útnak. A Vörös-tenger ismeretlen vizein keresztül egész Szomáliába jutottak Amikor a hadjáratról szerencsésen visszaérkeztek, 80 ezer mirrha-fát, 6 ezer elektra-rudát (arany és ezüstöntvény) 2600 értékes fatörzset hoztak magukkal. Sahure király ünnepélyes fogadtatásban részesítette a harcosoPolinéziai hajósok az időszámításunk előtti 1500-as években.

külső formájuk. Az éSzaki országok lapos vidékein találtak régi csónakokat, a bronzkorszakból ránk maradtak sziklákra vésett rajzok és nem ismeretlenek előttünk a babilóniai és asszíriai reliefek, melyek szerint vesszőből, fakéregből, papiruszból és nádöól készítették és agyaggal vagy szurokkal tapasztottak össze, kiégették az első csónakokat. Az egyik berlini múzeumban látható egy bronzkorszakból származó csónak, melyet 1863-ban Rothegrug mellett mint egy koporsót ástak ki. A csónakon megfigyelhető, hogy folyamatosan hogyan égették ki. Hasonló 4000 év előtti csónakokat találtak Svájcban, Bieier See közelében.

Amikor megvolt a csónak, akkor persze már könnyű volt „feltalálni“ a vitorlás-csónakokat. Ezt az eseményt örökíti meg a gránitkőbe vésett felirat.

A föníciaikröl, a kitűnő kalmárakról és a tenger szakértőiről kevés írott emlék maradt ránk, Herodctos, a neves görög történelemíró feljegyezte, hogy a férfiak tavasszal mindig távoli országokba utaztak üzleteik lebonyolítása végett, otthon csak az asszonyok, gyermekek és a vének maradtak. Csak ősszel tértek vissza családjukhoz. Nagy haladást jelentett, hogy a csillagok állása szerint már tájékozódni tudtak. Khorsabadban II. Sargon palotájának romjai között olyan reliefeket találtak, amelyeken világosan látható, hogy milyenek voltak a kereskedelmi, teherszállító és a könnyű hajók.

hosszúságot es a 200 tonna teherbíróképességet is.

Kartágó, ez a föníciai tartomány hosszú időkön egyetértésben élt a római birodalommal. Később azonban az úgynevezett pún háborúk idején változatos szerencsével harcoltak egymás ellen. Amikor a rómaiak elsajátították a hajóépítés mesterségét és erős hajóhadat építettek maguknak, legyőzték a kartágóiakat és a szenátus parancsára időszámításunk előtti 146-ban lerombolták Kartágó dicső városát.

Ha már említettük Kínát, Egyiptomot és időztünk a föníciaiaknál, nem kerülhetjük ki Hellast, a görög ókort, hiszen a bajóépítés művészete ebben az időszakban, különösen felvirágzott. Görögország 2000 km hosszú tagozott partja, szigetei arra ösztökélték a görögöket, hogy tengeri utakra vállalkozzanak. A hajóépítés is hozzájárult a görög hatalom fellendítéséhez. A régi görög mondák szerint időszámításunk előtti 2000 évvel útrakelt Jason, Herkules és Theseus, az Argon nevű hajón a Fekete-tenger partja felé, hogy Aites király aranyköntösét elrabolja. A monda szerint a hosszú viszontagságos út eredménnyel járt. Az Iliász és Odisszea hősi eposzokban találkoztunk Odiszszeusszal, aki hajójával megkerülte a sziréneket, hiába vonzották csábító hangjukkal. Az öreg OdisszeuSz megtette azt, amit ez ideig még nem tanultak meg, viaszt öntött a fülébe, kiköttette magát az árbochoz, hogy ellenálljon a kísértéseknek. Az első görög hajók nem voltak nagyok, fedélzet még nem létezett és 120 utasnál többet nem is vihettek magukkal. A hajóépítészet gyorsan tökéletesedett és időszámításunk előtt 70C évvel egy korinthusi hajóépítő már három evezösoros hajót épített. Amikor megkezdődött a perzsa háború, a görögök i. e. 490-ben Maratonnál ellenálltak a perzsáknak és amikor a háború ismét kiújult, a görögök már erős hadihajó-állománnyal rendelkeztek. 380 hajóval győztek a perzsák 800 hajója ellen. Azóta a görög három evezösoros hajó lett a mintakép. A Sokszor elérték a 20 méter

____

Először fából kivájt csónakot használtak.

vitorlafelszerelés még 'gén egyszerű volt. A hajók rendszerint csak egy, esetleg két, jegenyefából készült árboccal rendelkeztek. Mivel az oldalágakat a görögök csak részben tudták felhasználni, nem volt árbócmerevítő sodrónykötelük. Horgonyként egy nagy követ használtak s csak később tértek át a kétágú, fémből készült horgony használatára. A görög három evezösoros hajónak 170 evezője volt, tehát minden oldalon 85. III. Napoleon császár 1865-ben a görög minta szerint építtetett hajót, de az nem mozdult meg, mivel a felső sor 9—10 méter hosszú evezője olyan nehéz volt, hogy az evezős meg se bírta emelni. A görög hajók óránként átlag 4—5 km-t tettek meg.

Idősebb olvasóink talán még visszaemlékeznek arra, hogy 1931. táján Olaszországban felszínre kerültek ilyen régi hajók. Mussolini, olasz fasiszta vezér Róma mellett kiszárittatta az egyik tavat, — amely eredetileg egy tűzhányó krátere volt — ahol Caligula római császár (37—41-ben) állítólag két teljesen felszerelt hajót hagyott hátra. A hajók roncsát valóban megtalálták. Megvannak az ólomlapokkal bevont hajó alsó részei és a fenyőfából készült oldalrészek is. Kátrányba mártott gyapotszálakkal szigeteltek. Megtalálták az aranyozott bronz oroszlánfejekkel díszített kormánykereket is, de a keresett kincseket hiába keresték. Azt mondják, Benito Mussolini, amikor ezt közölték vele, sírva fakadt és a Palazzo Veneziában két napon keresztül nem fogadott vendégeket.

Caligula császárnak köszönhetjük, hogy legalább roncsokban maradtak meg a ókori római hajók. Ma az egyik római múzeumban láthatók.

(Folytatjuk)

Görög triera.

Kerekek helyett levegő

A park aszfaltozott fasorán motorkerékpár robajával halad egy szokatlan gép: derékszögű ezüstös platform, a kormánykereket fogva ember ül. Előtte vadul forog egy légcsavar, amelyet kűpalakú burok takar. A platform kis porfelhőt hagy megfordulva

maga után, és néhány centiméternyire a föld felett repül. Á gép „légpárnán“ halad.

A vezető erőteljesen etfordítja a kormányt, és ez a minden terepet járó gép, amelynek sebessége mintegy 30 km óránvisszafelé kezd száguldani.

Az utóbbi időben a légpárnás

szerűvé vált. A tudósok es jármüvek gondolata igen népmérnökök igyekeznek gyakorlatilag megvalósítani ezt az eszmét, amelyet először Ciolkovszkij vetett fel, csaknem 55 évvel ezelőtt. Hiszen, ahol a kerekek, lánctalpak vagy szántalpak nem tudnak haladni, a légpárna nem ismer akadályt. Az ilyen gép könnyen átszeli a sarat és a homokot, a havat és a mocsarat, képes vékony sőt a vizen is előrejutni. A gép jóval egyszerűbb, mint a motorkerékpár. Nincsen sebességváltója, sem kereke, sem lökhárítója. Fő része: az alváz, a motor, és a légcsavar. A duralumíniumból készült alvázon, amelyet rugalmas nedvességtaszító anyag burkol, két motorkerékpármotort szereltek fel. Ezek forgatják a hatlapátos axiális légcsavart. 4 légcsavar által a platform alá hajtott levegő elnyomja a platformot a talajtól és „légpárnát“ hoz létre. A terepjáró haladását az a légáramlat biztosítja, amely a géptest „tatján“ elhelyezett fúvókából tör ki.

De a terepjáró fó előnye (hogy nincs közvetlen érintkezésben a földdel), számos nehézséget is okoz, amelyeket még csak ezután kell leküzdeni. Még nem sikerült megfelelő stabilitást és kormányozhatóságot biztosítani; a légáramlás port ver fel. De kétségtelen, hogy a fogyatékosságok kiküszöbölhetők

A tökéletesített terepjáró alkalmazható lesz Kazahsztán, a sarkvidék és Szibéria végtelen síkságain. Jól fel lehet majd használni a pcsta és kisebb terhek gyors szállítására a távoli körzeti központokba, szovhozokba, kolhozokba és téli vadásztanyákra.

Könnyűsúlyú terepjárót építhet bármely barkácsoló kollektíva is. Nem kétséges, hogy a közeljövőben sportemberek ilyen gépeken bonyolítanak majd le motocrosszversenyeket és túrákat. Később nemcsak egyszemélyes terepjárók lesznek, hanem óriási gépek is, igazi légpárnás hajók, amelyek több száz tonnát képesek szállítani.

„16 ÉVES LÁNYOK“: Az 1. ruha bármilyen színű szövetből szép. Fiatalo^, divatos és elegáns. A derékrész mérsékelten hosszított. A ‘2. modell készíthető kordbársonyból is, de azért szövetből szebb. Divatos „legyező“ berakással szélesített szoknya (hátul is két berakás van) és hosszított derekú buggyos mellény. Az övrész hátul körben megy. Pulóverekkel, blúzokkal, iskolába szép viselet. A 3. modell egyszemű ruha, kordbársonyból és szövetből egyaránt készíthető.

Az Öltözködésről szóló utolsó cikkünkben említettük, hogy a

jólöltöztöttség egyik fő feltétele az alkalomszerűség, v. i. hogy mindig az alkalomnak megfelelően kell öltözködni. De az „alkalom“ nemcsak a munkahelyre vagy szórakozóhelyekre vonatkozik. A jólöltözött nő mindig, tehát otthon is alkalomszerűen öltözködik, v. i. van otthoni, ill. háziruhája, amiben a házimunkát végzi vagy szabad idejében pihen.

Hangsúlyozzuk, hogy az alkalmazásban lévő nő munkából hazajövet mindig öltözzön át. Ne Kezdjen sern takarításba, sem főzésbe, vagy bármilyen házimunkába abban a ruhában, amit a munkában viselt, még azzal a kifogással sem, hogy „ez a blúz már úgyis piszkos“, vagy „ezt a ruhát már tisztítóba kell adni“, s nem dicsekedhetünk rendességgel akkor sem, ha egy kötényt kötünk elébe. Kell, hogy legyen háziruhánk, amit kizárólag otthon viselünk, ami eredetileg is annak készült, ezért ne éveken át elnyűtt, kifakult, egykor „elegáns“ ruhánkat nevezzük ki azzá.

Téli háziruhának legmegfelelőbb a könnyen mosható flanell vagy mintás szövet. Fazonja a lehető legegyszerűbb legyen — praktikus a . végyg gombolódó, nagy zsebekkel — hogy mosása, vasalása ne okozzon gondot.

Nem fontos, hogy a háziruha „ruha“ legyen. Újabban már nálunk is kezd meghonosodni a nadrág mint házi öltözék. Kezdetben idegenkedtünk tőle, furcsának találtuk, de rájöttünk, hogy mennyire praktikus. Hiszen, ugye kellemesebb nadrágban felmosni a padlót, ablakot tisztítani, stb. Esztétikai szempontból is jót mutat, s előnye, hogy miután a hozzá viselt blúzokat, trikókat, olcsó pulóvereket gyakran válthatjuk, mindig frissnek, ápoltnak festünk benne.

A nadrág lehet egyszínű — akkor szép mintás blúzokkal —, vagy pedig pl. kockás szövet, csíkos kordbársony, de akkor csakis egyszínű blúz, ill. trikó viselhető hozzá. Fazonja pantallószerű. v. i. lefelé szűkülő (közlünk rr*a>d modellt).

(Folytatjuk)

Amint említettük, a pakolások az arcbőrt csak ideiglenesen frissítik fel, nem pótolják a rendszeres ápolást. Különösen akkor tesznek jó szolgálatot, ha valahová készülünk és különösen szépek akarunk lenni, de különben is, a kb. 2—3 hónaponként alkalmazott pakolás kedvezően hat az arcbőrre.

A pakolások különbözők. Vannak olyanok, amelyeket hidegen, és mások, amelyeket melegen teszünk fel az arcra. A hidegeket általában 15—20 percig, a melegeket Kb. lk óráig hagyjuk az arcon. A lemosáshoz langyos, majd hideg vizet használunk. Fontos tudni, hogy amíg a pakolás rajtunk van, nyugodtan, mozdulatlanul kell feküdni, hajunkat kendövei hátrakötve, s lábunkat a törzsünknél magasabbra téve. Ha közben mozgunk vagy beszélünk, a pakolásnak nincs is értelme. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a pakolást nemcsak az arcra, hanem a nyakra is tegyük.

„HERVADT FALEVÉL“: Mintás anyaghoz sosem viselünk egy másféle mintásat Tehát a csíkos szoknyához sem illik a kockás hlűz. A szabály; vagy a szoknya mintás, vagy a blúz.

„ICU“: A sötétkék ripszhöl az ünnepi számunkban közölt 1. modellt csináltathatja fehér ripsz gallérral, vagy a 42. számunkban közölt 1. modellt szintén fehér csipkéből vagy madeirából készült gallérral.

„ORGONAVIRÁG“: Semmit nem írt magáról, azt sem tudjuk asszony-e vagy lány, mennyi idős, stb., így külön a részére nem ajánlhattunk egy modellt sem. Reméljük, a közöltek között talált megfelelőt. Kisestélyiket még következő számunkban is közlünk.

„EGY BOLDOG ANYA“: Az Ingrid név svéd eredetű. Az északi országokon kívül a németeknél elég gyakori.

PAKOLAS-RECEPTEK

ZSÍROS ARCBŐRRE: Egy egész tojást jól felverünk, s pakolásként alkalmazzuk.

Jól összehúzza a bőrt a tojásfehérjéből citromlé hozzáadásával készült pakolás. (Száraz bőrűé knek különösen tilos!)

Egy kanál mandulaolajat egy kanál folyó mézzel és egy tojássárgájával elkeverünk és vízzel pasztaszerűvé hígítunk.

SZÁRAZ ARCBŐRRE: Növényi olajat kissé felmelegítünk és ötpercenként cserélve, ko. 20 percig hagyjuk az arcon.

Kitűnően tisztítja a száraz arcbőrt a pakolásként alkalmazott pöstyéni iszap.

Kiválóak a különböző gyümölcs- és zöldségpakolások, amelyek vitaminnal látják el a bőrt. De ezekről majd a gyümölcsszezonban.

(Folytatjuk)

Több olvasónk kívánságára közlünk kisfiúnak való sportpulóvert. A pontos leírást levélben küldjük el az érdeklődőknek.

ŰJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden Kiadja a Smetia, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció. Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Fószerkesz»ó Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 81, Bratislava, ul. Nár povstania Fl. — Előfizetés egy éwe 31,20 — Terjszti a Posta Hírlapszolgálata. Kéziratokat nem őr zunk meg és ne« adunk vissza. K-13-11501