Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-27 / 9. szám

AZ EDDIG KÖZÖLT RÉSZEK RÖVID TARTALMA:

Hedvig Prágában összeveszik férjével és haza indul szüleihez. Szülőfaluja távol fekszik, ahová a nagy hófúvás miatt nem közlekedik autóbusz Hedvig gyalog vág neki az útnak és félig összefagyva egy tanyára jut, ahol Karel a régi udvarlója lakik feleségével Zdenával. Karel közben harcot vív önmagával és azokról az időkről elmélkedik, amikor Zdenával megismerkedett. Az 1952-es év Karel számára sok megpróbáltatást hozott. x-Hedvig találkozik Kareilel és feleségével Zdenával. Karel otthon hagyta feleségét és a nem várt látogatót, hogy megkeresse Hedvig útonhagyott bőröndjét.

Első kísérletre tüzet fogott, gondolta. Mért nem alszik Hedvig? Talán a jióvihar ébresztgeti? Hátha szüksége van valamire? Teára, vagy még egy takaróra? Vagy talán húz rá a pitvarból? Legvalószínűbb, hogy gondolkozik. Azért szi. Vajon min tűnődik? Minden bizonnyal azon, ami a közelmúltban érhette és amit nem sikerült neki megtudni tőle. Mindkét könyökére támaszkodva fölemelkedett ágyában, hogy jobban szemmel tarthassa az

üvegajtó bélését. Elég sokáig, talán percekig kibírta, mintha kitartásos tornagyakorlatot végzett volna. Egész addig könyökölt így, amíg a feje mellett hirtelen igen mélyről és hangosan kilélekzett az aszszony. Erre K.arel visszahanyatlott párnájára.

— Zdena...? súgta zavartan, mintha tettenérték volna. Alszol, Zdena?

Kinyújtotta karját, megérintette. Tenyere Zdena gömbölyű vállára simult, de az mindjárt kisiklott kezéből. Odébb húzódott, ágya szélére. Oly hevesen, hogy belereccsent az ágy. Minden zaj gombostűként bökött Karel agyába. És megbénította ízületeit. Szörnyen vonszolódott a hallgatás, nem lehetett . már elviselni! — Ne tettesd az alvót, mondta Karel. Ütőerét a halántéka alatt érezte. Ebbe belebolondulok, riadozott. Éppenséggel nekem kellett ilyen csávába kerülnöm! Ojra hallgatott. Az idő csigalassan vánszorgott, anélkül, hogy valami történt volna. Látszólag minden rendben volt; házastársakként hunyt szemmel feküdtek egymás mellett. A sötétség felszíne alatt veszedelmesen nőtt a, robbanó erejű szenvedély, akárcsak a tűzhányó forrongó lávája kitörése előtt. Karel még megkísérelte mondani valamit, mintha mi sem történt volna:

— Elzártad a vizet éjszakára?

Nem válaszolt. Karel ránézett. Zdena mindkét karja rézsűt feküdt a párnán, rajtuk nyugodott arca, szemét Kare! nem láthatta, mert az ablak felé fordította. Megfigyelte feje körvonalát, vállát, derekát a dunyha alatt. Odakint még mindig havazott. __ A szoba csöndje'oly tökéletes volt, hogy a hópelyheket hallotta, mintha apró . éjjeli legyecskék gomolya ütődne az ablaktáblához.

Hedvignek, egész biztos, gondjai vannak, ' kanyarodott vissza minden mérlegelése kiinduló pontjához. Hátha bajok vannak házaséletében? Szinte meghökkent ettől a göndolatr tói. Nem akarta bevallani önmagának, hogy örömmel venné, de bizony a valóságban ezt kívánta. Hát nem fordulhat elő ilyesmi? Azért mert Koláfné telekürtöli a falut, hogy milyen nagyszerűen megy a soruk Prágában? Hogy mennyire szeretik egymást? Két ember szívbeli kapcsolatát még a röntgensugarak sem világíthatják keresztül. Erről ő is tudna egyetmást mondani. De ha valóban ilyesvalami történt Hedviggel, akkor most mi lesz? Akár a nemzeti bizottság titkárnője is lehetne! A járási hivatal föllélegezne. Azonban nem ez volt az a legfontosabb dolog, amelyhez utat akart törni a megfontolások ősérdején keresztül. Jól tudta: hol fog kilukadni. Annál a felismerésnél, hogy késő van már bármiféle javításra az életben. Túlságosan későn tért vissza! Karel elárasztotta magát szemrehányásokkal. Lélekben Zdenát sem kímélte. Nézte elnyúlt nagy testét. Mintha igazán előre megfontoltan készítette volna elő mindazt, ami akkor reggel felé vele történt.

Rég volt, évekkel ezelőtt, még mindennek a kezdetén. A vendéglőben összetolták az asztalokat, kevés volt a szék. Forrt a diszkusszió. Még Janecsekné is ellené pattogott. Putifárné is. Ám legtöbbet támadták a középparasztok. Főként Maruna. Már valamenynyien tagjai voltak a szövetkezetnek. Az aratás miatt vonták felelősségre. Maruna volt a leghangosabb, hadonászva kiabált: J Fölöslegesen vesztettük el a búzatermést. Lehet, hogy a mezei cséplés Oroszországban, ahol keveset esik, üdvös dolog — itt ostobaság! Karel a kicsépelt búzát a cséplőgép mellett szóratta halomba. Azon a, helyen előzéleg szétterítette az összes ponyvát, És ez tragikus

hiba volt! Eleredt az eső. A sátorlapokat nem tudták kihúzni a gabona alól, néhány vagonnyi búza súlya volt rajtuk. Karel felugrott a traktorra, a faluba száguldott, de csak néhány jelentéktelen kocsiponyvát szerzett. Később a zápor felhőszakadássá fajult; az áradat megbontotta a búzarakásokat, sárral kevert gabona ömlött szét a tarlón. Karel minden zsákot, szalmát felhányatott a búzahalomra, ám ez semmit sem segített. Három napig dőlt az eső szakadatlanul. Karel elrendelte, hogy a nedves, piszkos gabonát kiszárítás céljából a szérűkbe hordják a tagok. Az emberek nyilvánosan lába elé köpdöstek. „Ostort rád, tetves!, — kiáltott rá Maruna. De azért kocsira lapátolta ő is a gabonát és hordta be éjfélig. Kővár is és a szövőgyári brigádosok is. És éppen ez a szövőgyári munkacsapat követelte (írásban) á járási tanácstól Karel megbüntetését. Karel várta, hogy megfosztják elnöki tisztségétől, de azt sose hitte volna, hogy a gyűlésen asszisztálni fog a járási titkár. Abban a zűrzavaros ricsajban egyszer sem nézett Karel szemébe. Sőt, ő maga bírálta meg Karolt. A feddő szavak Karel tarkójára hullottak, mert arcát tenyerébe temette. Ez az én jutalmam mindenért, dühöngött. Ezt kaptam azért, mert évek óta igás ökrük voltam, mert száguldoztam istenhátamögötti gyűlésekre, olyan félreeső helyekre, ahová a járásiaknak jmár nem akarőzott kimenni. De a titkár a fenekét Tatraplánban kocsikáztatja. Én is tudnék hozzá hasonló ravasz kópé lenni!

Aztán megválasztották Marunát. Valamennyien rászavaztak. Tizenhat kommunista! Ezt Karel nem tudta megérteni. Marua patak vízmosásos árkában, nadrágja térdtől vastagon sáros volt, megszikkadt a szöszös posztón, s ha olykor hozzáért valamihez, kopogott, mint a pléhdarab. Ez időnként felbőszítette. Lehajolt és körömmel lemállasztotta nadrágjáról a sarat. Ekkor történt a dolog. A ház előtt Zdena várta. Azt a látszatot keltette, mintha mostanáig a lépcsőkön aludt volna. Karéit mérgesítette elhanyagolt külseje. Hajához tűlevelek tapadtak, homok és sár ragadt üstökébe, ingét pedig valahol, nyaktól köldökig végighasitotta.

— Mit ücsörögsz itt? -r kérdezte tőle.

— Reád várok.

— Mondta neked valaki, hogy várj reám" Eredi aludni, fuss!

ű maga azonban megállt, nekidőlt a falnak, cigarettát keresett Valahol elvesztette a gyufáját. Zdena megfordult, de oly gyorsan és nesztelenül tért vissza a gyufával, mintha szárnya lett volna.

— Maruna üzeni, kefesd fel — suttogta Zdena.

— Menjen a fészkes fenébe! Fütyülök rá, valamennyiükre fütyülök!

— Ne félj, nem ő neked árt... csak azt akarja tudni, mihez kezdesz.

— Visszamegyek a téglaégetőbe! Nem leszek Maruna pojácája!

Dohányzott és hallgattak. Zdena is állt. nékitámaszkodva a falnak. Talán egy órahosszat is. Csak egy rövidujjú. könnyű blúz volt rajta. Karéinak úgy tűnt, hogy reszket a hidegtől.

— Eredj már haza aludni, hiszen dideregsz.

— Nem fázom.

— Hány órára hivatott Maruna?

— Amint visszatérsz.

— Csak nem fogom éjjel zak-GAL SÁNDOR:

LEÍRHATNÁM

Leírhatnám az életem két rövid sorba.

— Kettőnké ezer sorba se férne bele!

A kezem törte kapa nyele,

S izzadtam cséplőgép mellett a porba; Építettem házat sárból, kőből,

Selmeeen százszámra döntöttem a fenyőt, Homlokom, látod, őrzi az erdők Örök-szép árnyas sóhajét...

Életem: kétszer tizenkét év Partjai közül kitörő áradat,

Akadtak szilaj gátépítők,

Én maradtam — a gát szakadt!

Utánam vannak a gyermekévek:

Ami volt

Leírhatom két rövid sorba,

De kettőnké ezer sorba se fér bele.

Hidd el én is féltem néha, Kerestem magam bús őszi esteken. Ezért nem maradhatok néma: Bennem e kor Kristály-szene lángol.

na: a volt agrárpártl, a folyton imádkozó, vakbuzgó Maruna! A titkár is fölállt, hogy kezet fogjon Marunával. Azt mondta neki: hisz benne .minden jót kíván, reméli... és. így tovább. Karel kirohant az * éjszakába. Kint, az ajtó előtt majdnem Zdenába ütközött. Anyja vissza akarta tartani: Karel!! Mint az üldözött vad, fölszaladt a dűlőúton a Kopecra. Zokogott. Fölbukott. Tépte, cibálta, harapdálta a füvet mérgében, arcát a röghöz vagdosta. Csak amikor lecsúszot az agyagos lejtőn, vette észre, hegy a túloldalon van, félúton’ Kamenyec felé. Ezen a helyen kezdődött a nyirkos agyag. Nyelvalakot képezett a térszínben, elfordult végén állt Fojtek egykori téglaégetője. Éjfél után tért vissza

látni!

— Akkor hát reggel.

— Azt hiszed, alszik már?

— Talán még nem alszik.

— így nem mehetek hozzá — nézett végig újra külsején.

Zdena tiszta Inget hozott neki. Aztán vele ment a templomtéren keresztül a Maruna-portálg. Zdena kint maradt. Maruna csakugyan még nem aludt. Úgy beszélt Karellal, mint egy serdülő ifjúval. De nem hetvenkedett. Nem hallgatta el, hogy a gyűlés részvevői közül többen a szövetkezetből való teljes kizárását követelték. Hebehurgya vagy, ám ez elmúlik; megnősülsz. megáüapodol. A mezőgazdaság nem mőka bizony, hanem megerőltető gürcölés! —

(Folytatjuk)

GYURCSÖ ISTVÁN:

és a nád

Hajlik a nád, hajlik, ha jó szél árad:

— Derekad a szélre rá sem' hederít.

Öledbe fújja szép selyem szoknyádat: nem hajlít meg, inkább kiegyenesít.

Hajolnál Te a szélre meghajolnál,

bár nem tudod meddig trngy hajlítható. Csendes a szél — ne fél], ha derekadnál ' kering a szó, a szoknyát bontogató —

Hajlik a nád. fergeleg erejét is kibírja úgy, hogy a földig meghajol.

S a birkózáson mosolyog az ég is . ..

— Mosolyogna akkor is, ha valahol

mi ketten verekednénk; jó szél és nád.

— Fújja a szél, fújja, szép selyem szoknyád.

KULTURÁLIS HÍREK

Puskinnak a nagy orosz költőnek szobret állítanak Leningrádban azon a helyen, ahol párbajban halálos golyó érte. A nagy költő ugyanakkor a Szovjetunió másik két városában is szobret kapott halálának 125. évfordulója alkalmából.

számításink előtt 500 évvel már léteztek szakácsmúvrszeti gyűjtemények. Arcbestrata görög szerző müve volt „A jó táplálkozás tudománya“.

Az Édes élei film folytatását tavasszal kezdi el forgatni Federico Fellini olasz rendező. A cselekmény Londonban és Stockholmban játszódik

Emile Gaugine a nagy festő Tahitiban élő fia két jelenetben játszik a Tahiti című filmben, amelyei a helyszínen forgatnak.

Az első konyhai recepteket agyagtáblákra karcolták. Idő-Alekszander Korancev forgatókönyve alapján Pavel Kusancev rendező előkészítette a Viharok bolygója j. fantasztikus színes filmet. A cselekmény a Venuson játszódik, ahol elképzelhetetlen nehézségekkel, váratlan rejtélyekkel találják szembe magukat a Földről érkező űrhajósok A film felvételeit a Krim-félszigeten készítették.

☆

A 17 éves Geraldine Chaplin, Charlie Chaplin legidősebb lánya megkapta első filmszerepét. Rendezője a Marty filmből ismert amerikai színésznő: Betsy Blair.

Jó ideig vesztegeltek, biztos hátrálva befordultak egy útelágazásba, hogy az előzésnél elkerülték figyelmüket. Abban a pillanatban gyűlölte Hedvig szemüveges mérnökét. Még ha gyermeki módon ostoba volt is ez a dolog. Mikor Kövér meglátta a vendégeket, fejére húzta ócska süvegét, morgott valamit és kiment. Nem nagyon ujjongott. A faluban hire járt, hogy amikor a prágaiak hazalátogatnak, az öreg Kővárnak a padláson kell aludnia. És bagancsban nem szabad bejönnie, mert az öregasszony ilyenkor szőnyegekkel rakja tele a lakást, a mérnök kedvéért. Sok embernek meglágyul az agya, tűnődött Karel. És véglegesen, egész haláláig. Még akkor is, ha kitörne a kommunizmus.

Aztán gyalog ment haza Dvoriba. Fönn a Kopec legtetején megfordult. Szíve a reménytelen vágyakozástól összefacsarodott; erdő zúgása, fű halk zizegése, virágzó csipkebokor ' susogása csak fokozta szorongató fájdalmát. Feje körül denevér kajakozott. A falu odalenn úgy pislogott, mint a temető halottak napján. Könnyen rátalált Hedvig kis fényére.

Kint a konyhában megzörrent egy szék. Karel oly éberséggel figyelt, mintha őrségen lett volna, öngyújtó kattant, kis láng lobbant. Karel az üvegajtón keresztül látta a kis piros pontot.