Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-27 / 9. szám

Nefn létezhet olyan fénykép, amely megközelítően érzékeim tudná, hogy milyen katasztrofális körülmények között élnek a fiatalok Tuniszban és Marokkóban. Az éhség-téri az arcuk­ról, szemükben rémület tükröződik. Az anyák görnyedten cipe­lik apró gyermekeiket, akik még fel sem fogják nyomoruk mélységét. A forró napon már felszikkadtak az anyák könnyei, lassanként már kihalt belőlük minden emberi érzés, A nagyobb gyermekek már tudják, hogy vannak a világon olyan gyerme­kek. is, akiknek mindenük megvan, nemcsak egy ingük, ruhá­juk vagy cipőjük, itt látjuk a volt gyarmat igazi ábrázatát. Nem újdonság Érdekes tünet, de úgy látszik mégis szükség van rá a gazdasági i soda országá­ban Hogy mire? Csak amo­lyan kisebbfajta tisztogatási akcióra. Egyébként Herbert Wehner. a német szociálde­mokrata párt elnökhelyette­se a „Die Zeit“ hasábjain méltatlankodott a méltatla­nokkal szeműén, röviden, helyeselte azoknak a kizá­rását a pártból, akik nem értenek egyet a pártprog­rammal. tehát nyilvánvaló, hogy baloldali elemekről van szó és ez nem egyeztethető össze a német demokrácia keretén belül még a szociál­demokrata pártban sem. A szociáldemokrata párt áltai támogatott nyugatné­met Szocialista Diákszövet­ség egyszerűen elítélte a párt godeshergi programját és két évvel ezelőtt, 1959- ben Frankfurtban megren­dezett kongresszusán a de<­­mokrácia védelmében a mi­­litarizmus ellen lépett fel, sőt rá nemsokára a Berlin­ben megrendezett kongresz­­szuson pedig egyenesen az atomfegyverkezést vette célba. Tehát innen ered a párt és a diákszövetség vezető­sége közti ellentét. És ha nem hat a szép szó, hát jöjjön a többi, különösen akkor, amikor a párt godes­­bergi programjának elvetése után még olyan határozott követelések is előkerülnek, hogy kezdődjenek tárgyalá­sok a két német állam kö­­—«—*-•**—*—*—*—<—♦ -♦ zött. Ez már túl sok. Itt már csak a pártból való kizárás segít,' ha segít. De úgy lát­szik még sem segített. Ojabb nyomásra van szük­ség és ez is megtörtént. Megalakították a szociál­demokrata diákszövetséget, és egyúttal megtagadtak mindennemű támogatást az ellenszegülőktől. Ezután már csak egy vá­lasztás maradt a szocialista diákok számára: a párt bal­oldali erőihez fordulni. És így történt hogy a baloldali erők tanítói es tanári cso­portja a múlt év őszén élet­­rehívta a szocialista diák­­szövetséget támogató társa­ságot. élen a hannoveri technikai főiskola profesz­­szoraval, Dr. H, P. Bahrdt-al és Wolfgang Abendorth pro­fesszorra! Marburgből, akik­­élesen elítélték a szociálde­mokrata párt vezetőségének politikáját. Az igazi hajsza a baloldal ellen csak ezután vette kez­detét. E társaság tagjait 's kizárták a pártból és 30 tanár köztük az imént em­lített két professzor is meg­szűnt a sziciáldemokrata párt tagja lenni. A „Vorwärts", a párt heti­lapja ugyan úgy ismerteti mindezt, mint jelentéktelen semmiséget, ám az egész oldal, melyet e „semmiség­nek" szentel, mégis másról tanúskodik. (ny-d) Gyilkosság és terror Angolá­ban. A portugál fasiszta dikta­túra továbbra sem veszi figye­lembe az ENSZ . határozatait és önkényesen to­vábbra Is ter­ror alatt tartja a lakosságot. Képünkön lát­juk, amint az áratatlan falu­siakat bilin­csekbe verve Salazar portugál fasiszta ügynö­kei elé kihallga­tásra viszik. támaszpontot, valamint rövi­­debb időtartamra a többi algé­­riában levő légi és más katonai jellegű támaszpontot. A meg­állapodás felhatalmazza Fran­ciaországot, hogy még legalább három évig folytathassa atom­kísérleteit a Szaharában. A fegyverszünet megkötése után is Algériában maradnak a fran­cia erők. A fegyverszünet és a népszavazás közötti körülbelül négy hónapos időszakra arab többségű ideiglenes algériai végrehajtőszervet állítanak fel, amely a választási kampány szabadságának és a népszava­zás szabályos lebonyolításának biztosítására európaiakból és arabokból álló vegyes rendőri erővel rendelkezik. A VILÁGSAJTÓ RÁMUTAT ARRA, hogy az amerikai űrutas sikerét a legsúlyosabb kudar­cok hosszú sorozata előzte meg és a siker csak azt jelenti. ről és az utána kialakult új viszonyokról. A hallgatóság fi­gyelemmel kisérte a forradal­márok harcáról szóló történe­tet, akikhez később az egész kubai nép csatlakozott. Az elő­adás után érdekes beszélgetés alakult ki a hallgatóság és a vendégek között. A kérdések­ből meggyőződhettünk, hogy lakosságunk figyelemmel kíséri a Kubában végbement változá­sokat Ezt követően a filmvász­non láthattuk mindazt, amiről eddig beszéltünk. Láttunk tün­tető munkanélkülieket és lu­xusvillákat a tengerparton, amelyekben még Batista képe függött. Cukornád- és dohány­­ültetvényeken dolgozó munká­sokat, akik nehéz munkájukkal az amerikai monopóliumok nye­reségét gyarapították. Az ön­kényuralom napjai azonban meg voltak számolva. A he­gyekből kiinduló partizánmoz­galomhoz egész Kuba népe csatlakozott, hogy kivívja sza­badságát. És kivívta. Amerika földjén megszületett az első igazán szabad állam. hogy az Egyesölt Államok az űrrepülési versenyben második helyen áll, messze a Szovjet­unió mögött. Hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió változatla­nul megtartotta óriási fölényét. Nyikita Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke, a Szov­jetunió népe nevében szeren­­csekívánatait fejezte ki Kenne­dy elnöknek és az amerikai népnek Glenn ezredes sikeres űrrepülése alkalmából. Juríj Gagarin és German Tyitov szovjet űrhajósok is távirat­ban üdvözölték Glenn ezredest. AMERIKAI NŐK TÜNTETTEK az ENSZ székháza előtt. „Elkö­vetkezett a válság ideje ... nem hallgathatunk tovább. Kennedy elnök a legkritiku­sabb döntés előtt áll. A nukle­áris fegyverkísérletek felújítá­sáról van szó, ami gyermeke­ink életét fenyegeti. A jövő hónapban megkezdődnek Genf­­ben a leszerelési tárgyalások, nem szabad megkockáztatni, hogy e tárgyalások kudarcot valljanak.“ Ilyen szövegű röp­cédulákat ragasztottak a nők a New York-i nagy áruházak kirakatainak üvegére. VEZETŐ AMERIKAI POLITI­KUSOK különféle manőverek­kel arra törekszenek, hogy folytassák durva beavatkozásu­kat a független Kuba belügyei­­be. Nyomást gyakorolnak arra, hogy függesszék fel a szövet­ségesek a Kubával folytatott kereskedelmüket. Ez azonban egyetlen szövetségesükben sem keltett különösebb lelkesedést, már csak azért sem, mert a Kuba és a NATO országok kö­zötti jelentéktelen áruforgalom csökkentése semmiképpen sem változtatna a jelenlegi helyze­ten. Úgy látszik rossz a fülkagylóm? Ml történik körülöttem? Héttőn, február 19-én Prágá­ban a CKD Dukla üzemben ösz­­szejöttek az üzemben dolgozó kubai munkások és diákok, hogy kifejezésre juttassák egyetérté­süket a február 4-én Kuba fő­városában elfogadott deklará­cióval. Képünkön Anna Marti­­|nez de Adam (balra) és Eladio Bertot kubai fiatal munkások táviratot szerkesztenek, melyet a Hay című napilap szerkesztő­ségének küldtek be. Kuba népe visszaverte az USA által támogatott zsoldosok intervencióját. Sok áldozatot követelt a függetlenség meg­védése. Meggyőződésünk, hogy egy nép, amelyik úgy tud lel­kesedé' és harcolni, azt nem lehet sem intervencióval sem pedig gazdasági blokáddal le­verni. Mellette áll az egész szocialista tábor és a világ békeszerető népe. Dél-Amerika népei előtt élő példa a Kubá­ban végbement eseménysoro­zat, Tudjuk, hogy a Punta del Este-i értekezlet határozata nem ezen népek akarata. Hiába minden mesterkedés a kubai forradalom elszigetelésére. Kuba elindult és célhoz Is ért. Nem volt hiábavaló ez a ta­lálkozás. Sok hallgatója még közelebbről megismerkedhetett egy kis nép nagy tetteivel. Hamerlik László Vészlista Ezzel a címmel közölt ve­zércikket a londoni Evening Standard. Az angol lap köz­ismert adatokat közöl arról, hogy hánv volt náci tagja van a nyugatnémet külügyi szolgálatnak, Alig valamivel az Evening Standardé előtt egy másik „vészlista“ is megjelent Londonban: egy könyv, „Az új Németország és a régi nácik" címmel. Ez a kiad­vány ugyancsak közismert adatokat közöl, hogy például 120 ezer volt aktív náci, köztük sok háborús bűnös ma vígan éli világát Nyugat- Németországban. Sőt, a „nagyágyúk“, az egykori fő fasiszták 85 százaléka ma szép nyugdíjat élvez az Adenauer-korniány jóvoltá­ból. Göring és Himmler öz­vegye többek között ugyan­csak a bonni állam által folyósított nyugdíjból él. A „vészlisták“ száma a napokban újjal gyarapodik, amikor napvilágot lát „A halál doktorai“ című doku­mentum-kötet annak a 350 náci orvosnak a pályafutá­sáról, akik koncentrációs táborokban borzalmas kísér­leteket végeztek szerencsét­len áldozataikon. A vészlista-sorozat láttán a News of World című lap felteszi a kérdést: „Vajon nem ismétlődhetnek-e meg ezek a szörnyűségek? Meg­­változott-e ma már a gon-' dolkodásmód Nyugat-Né­­metországban?“ A kérdés aktuális. De elsősorban Őfel­sége kormányának kellene feltenni, amely fegyverszál­lítási ügyletekről tárgyal Bonnal, s amelynek külügy­minisztériuma éppen a na­pokban adott ki egy brosú­rát az 1937-es „nagynémet“ határok feltüntetésével. Nyilván nem azért, mert Nyugat-Németországban annyira megváltozott volna a gondolkodásmód, hanem azért, mert az angol kor­mány gondolkodásmódja változott meg Nagy-Britan­­nia nem is olyan . rég volt ellenségéről. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom sikerei, a szo­­clalasta gondolatok térhódítá­sa az emberek tudatában, az egész világon félelmet keltenek a kapitalista rendszer védelme­zői és hívei között. A háború utáni időszakban egyre világo­sabbá válnak a szocialista vi­lágrendszer sikerei, s az impe­rialisták ezért kétségbeesetten olyan Ideológiai rendszert igye­keznek teremteni, amely a kom­munizmus ellensúlyozására szolgálna. A kommunizmus ragyogó táv­lataival szemben képtelennek mutatkoztak olyan aktív prog­ramot felállítani, amely gyöngí­tené a kommunista ideológia befolyását, Az imperialisták nem tudják védelmezni a kapi­talizmust, sem ideológiai, sem gazdasági téren. A kapitalista társadalom cél­kitűzései nem lelkesíthetik és nem vonzhatják a tömegeket. Ezért a kapitalizmus védelme­zői csakis olyan ideológiát ál­líthatnak fel, amely pusztán a gyűlöleten épült fel, nemcsak a kommunizmus, hanem minden ellen, ami haladó szellemű. Az antikommunizmus ' nem képes egységes ideológiát nyújtani. Különböző kusza nézetek egy­velege, amelyet igyekeznek harcban az imperializmusért felhasználni. Maguk a kapita­lizmus védelmezői is kénytele­nek bevallani, hogy nem elég, ha csak tagadják az ellenséges ideológiai tételeket, mert ez­zel csak saját gyengeségüket bizonyítják be. Meggyőző pozi­tív ellenérveket pedig nem ké­pesek felállítani Az antikom­munizmus betetőzi a burzsoá ideológia tökéletes csődjét. Mc Leish amerikai újságíró az amerikai antikommunista sajtóról ezt írta: Az amerikai népművelődési tevékenység homlokegyenest ellenkezik az­zal, amit ezen a téren az oro­szok kifejtenek. Amerikában a fő cél az, hogy ne nyújtsanak alkalmat megismerkedni a kom­munizmus eszméivel, A taní­tóktól elsősorban megkövetelik, hogy ne legyenek kommunisták, ne álljanak kapcsolatban kom­munistákkal, ne olvassanak olyan könyveket, amelyek meg-Értelmetlen igyekezet ismertetik őket a kommuniz­mussal. Az antikommunizmus tönkre szeretné tenni a Szovjetuniót, a többi szocialista országot, va­lamint a kapitalista országok1 ban a kommunista pártokat. Céljukat úgy, vélik elérni, hogy a kapitalista világban gyűlöle­tet szítanak a kommunizmus el­len. Az SZKP XX. kongresszu­sa óta különösen fokozzák a kommunistaellenes propagan­dát. Majdnem ugyanakkor, ami­kor Moszkvában összeült az SZKP XXII. kongresszusa, meg­tartották a szocialista Interna­­cionálé VI! kongresszusát. A szociáldemokrata pártok jobbol­dali vezetői olyan „dokumen­tumot“ akartak kidolgozni, amely gyöngítené az SZKP programjának befolyását. Ter­vük azonban nem sikerült. Nem tudtak megállapodni a doku­mentumok irányelveiben és ez bizonyítja legjobban tehetetlen­ségüket a kommunista győzel­mes eszmékkel szemben. Az elmúlt év novemberében Rómában megrendezték a „Szovjetunió vezette politikai harc nemzetközi kérdéseivel foglalkozó konferenciát“. Ezen a konferencián is közös nevező­re igyekeztek hozni a kommu­nista eszmék elleni gyűlöletet. Attól tartanak, a békés együtt­élés alkalmat nyújtana ahhoz, hogy a két társadalmi rendszert közvetlenül összehasonlítsák, ezért ellenzik a békés együtt­élésre irányuló igyekezetei és ezért jelentik ki, hogy a békés politika csakis a szocialista or­szágok számára előnyös, mert még több alkalom nyílik a szo­cialista eszmék terjesztésére. Az antikommunisták nemcsak nemzetközi mértékben ellenzik a békés együttélést, hanem az egyes kapitalista országok ke­retén belül is. Például Paociar­­di volt olasz hadügyminiszter óva intette az olasz szocialis­tákat, hogy ne működjenek a kommunistákkal együtt, mert amint a választások eredményei is mutatták, „könnyen lehetsé­gessé válhat, hogy a kommu­nista pártnak együttműködve a kommunistákkal, demokratikus módszerek félhasználásával si­kerülhetne kormányt alakítani.“ Azok a propagátorok sem ér­tek el sikert, akik az anti­kommunizmus segítségével akarták megállítani a nemzeti felszabadító mozgalmat. A gaz­daságilag fejletlen országokban a kommunizmus ellenségei hangsúlyozzák, hogy el kell tá­volítani a nyomort és az éhsé­get, mert különben „a kommu­nizmus áldozataivá válnak.“ Az antikommunisták ahelyett, hogy támogatnák a nemzeti felszaba­dító harcot, ellenforradalmat visznek be ezekbe az országok­ba. A kísérletek azonban pó­rul jártak, Thomas J. Dodd amerikai szenátor kijelentette, hogy antikommunista Intézetet kell felállítani, ahol a kommu­nistaellenes propaganda tétele­it dolgoznák ki és itt nevelnék az antikommunizmus „misszio­náriusait“. Bármilyen propa­­gandamődszert Is dolgoznának ki — eredménytelen maradna. A kísérletek o'da vezettek, hogy az imperialisták egyre nagyobb mértékben a fasizmust támo­gatják. Ezt bizonyítják a fran­ciaországi, nyugat-németorszá­gi, olaszországi események és az a körülmény, hogy Nagy- Britanniában és az Egyesült Ál­lamokban is egyre jobban fel­üti fejét a fasizmus. A dolgo­zók azonban küzdenek az ellen, hogy az antikommunizmus pa­lástja alatt igyekeznek felújí­tani a német nácik uralmát. Nem feledkeznek meg arról, hogy a „védekezés“ hogyan fes­tett a második világháború Ide­jén. Az antikommunizmus Nyu­gaton igen jó jövedelmet jelent egyes körök számára, de té­vednek azok, akik remélik, hogy a befektetésük meghozza a ka­matot. A kommunizmust nem lehet megállítani ma, amikor a Szov­jetunióban már a gyakorlatban megvalósul és a szocialista or­szágokban is megteremtik a kommunizmus felépítésének le­hetőségeit. A HÉT ESEMÉNYETEK SO­ROZATÁBAN az első helyet a francia-algériai megállapodá­sok foglalják el. Az algériai helyzetről szőlő tudósítások arról számolnak be, hogy a kö­zeli fegyverszünet reménye osztatlan örömet váltott ki az arab lakosság körében. A leg­nyugtalanítóbb az, hogy az OAS már most készül arra, hogy minden esetleges megegyezést vérbe fojtson. A de Gaulle-ista hatalom árnyékáöan a fasiszta veszély állandóan növekszik és ezért a francia nép csak saját erejére támaszkodhat az OAS ellen vívott harcában. A fran­cia kormány e héten jóváhagy­ta a svájci titkos tárgyaláso­kon kidolgozott francia-algé­riai megállapodásokat. Az egyezmény előírja, hogy'Algé­ria függetlenné válása után 15 évre bérbe adja Franciaország­nak Mers el Kebír tengerészeti Kubaiak nálunk... A napokban kubai diákcso­port látogatott el hozzánk, Toronyba. Azok a kubai fiata­lok, akik nálunk, Csehszlová­kiában folytatják tanulmányai­kat és jelenleg Szencen sajá­títják el a szlovák nyelvet. Az érdekesnek ígérkező estére szépszámú hallgatóság jelent meg. Bevezetésként kubai ven­dégeink forradalmi dalt éne­keltek .Ezt követően Egri elv­társ rövid előadást tartott Ku­báról. Beszélt a forradalom előtti helyzetről, a forradalom-

Next

/
Thumbnails
Contents