Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-12-18 / 51. szám
f . Akik megérdemlik a dicséretei — •■r»yy • •«Jp Rontanék l/oln cTÍnpk iri2t7 fpnvpk ^ jégpsIóta mosavilágában ■ (Hw 1111«? síi y i tJ -:ji £m ii^ny iiiiiiiiiMiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiii tudását, világbajnoki aranyér mét csengő aranyakra váltott; be. A megnyerő modorú, örök ké mosolygó Jackson átállt ; hivatásosak táborába, s ezze megnyílt az út a legfelső lép csőfokhoz a többiek számára Divín Károly számára elsősor ban, hiszen az előző rangsor ban ő következett Jacksoi mögött. Ám a versenyekhez szerencse is kell és Divín Kar esi hadilábon áll a Szerencsé vei. Októberben tokszalag-sza kadást szenvedett s egyszeri ben becsukódott a már szinti tágranyílő kapu, a reményei kapuja. Nemcsak Budapest é; Cortina, de még Innsbruck ii kétes, pedig igen szép befeje zése lett volna egy pazar pályafutásnak valamelyik nagy verseny aranyérme. Az esztendő egyes hónapjaiban arról írtak a lapok, hogy egyik vagy másik sportágban megtorpanás következett be, és bizony ideje volna valamit tenni a fejlődés érdekében. Aztán elkövetkezik az esztendő vége, megejtik a zárszámadást, s kiderül, hogy nem is volt olyan sikertelen az év, sőt! így voltunk ezzel az 1962-es esztendőben is. Alig kezdődött el az első negyedév, máris arról keseregtek a lapok, hogy esett a színvonal az ökölvívásban, a birkózásban, asztaliteniszezöink sehogyan sem tudnak felzárkózni az élvonalhoz, pang a síélet, gyengébb a jégkorong-válogatott és hát nem sok esélye lesz a műkorcsolyázóknak, a tornászoknak, tornásznőknek, gyengén áll a teke--világbajnokság előkészülete, no meg aztán, hogy mi keresni valója lesz labdarúgóválogatottunknak a chilei tizenhatos döntőben. így indultunk az 1962-es évbe, aztán még arról is sokat írogattunk, hogy úszóink gyengék mind a harmat, az öttusázók világviszonylatban csak gyenge kezdők, az atléták formajavulása még mindig nem kezdődött meg, a vívás, cselgáncs, meg még néhány egyéb sportág szinte nem is létezik. Aztán eltelt 12 hónap, elkövetkezett a zárszámadás és már a címben úgy kellett kezdenünk a beszámolót, hogy sikerekben gazdag esztendő. Sikeres vagy sikertelen volt az esztendő? Legyünk tárgyilagosak, akad néhány olyan sportág, amelyben bizony gyengécskék voltunk, ám sok olyan sportág akadt, amelyben várt és váratlan sikereket arattunk. Elmaradtunk a tervteljesítésben a vívásban, vízilabdázásban, fejlődés mutatkozott atlétikában, birkózásban, cselgáncsban, ökölvívásban, asztaliteniszben, úszásban, röplabdázásban, kézilabdázásban, kosárlabdázásban, művészi tornában, lovaglásban, visszaesés volt tapasztalható az íjászatban, céllövészetben, de ugyanakkor váratlan sikereket könyvelhettünk el a teniszben, tekézésben, műkorcsolyázásban, tornában, és váratlan sikeres volt labdarúgók szereplése. A chilei ezüstérem fénye szinte egyenértékű a különböző sportágakban szerzett aranyérmekkel, a legnépszerűbb sportágban aratott siker visszhangja szerte a világban hallatszott. Chile, Chile, Chile. Igen ez volt az 1962-es esztendő legnagyobb sikere, az ezüstérem fénye nem csökkenő ragyogással világítja meg az 1962-es év eredménytábláza-Amikor még Divín Karcsi Mrázkovával táncolt a jégen. Reméljük, rövidesen ismét táncol majd... Divín rajtja kétes, annái szorgalmasabban készül a jégtánc komoly esélyese: a Román-kettős. Pavel és Éva. Ám most nem róluk írunk, hanem a férfiak versenyében az utánpótlásról. Azokról, akik ha még most nem is, de rövidesen eredményesen helyettesíthetik Divín Karcsit. Zsibong a zsolnai stadion, a fiatalok edzés közben is akadják látni a versenyzőket. „Látod, amott az a karcsú nő a Mrázková, emitt pedig Groza jóvá ...) Mutogatják egymásnak a gyerekek a „nagymenőket" de kijut az érdeklődés a fiatalabbaknak. Nemcsak az edzésen, a verseny során is. Folyik a férfiak versenye, nem akárki indulhat rajta. Ám most kezdődik egy versenykűr, és a versenyzőt még nem látni. Nem látni? Hiszen ott áll a jégtükör közepén! Az az apró Néma csend, árnyékba borult nézőtér, s a fénysugár kévéjében egy karcsú ifjú vagy lány. Aztán felcsendül valamelyik zeneszám, komoly vagy könnyű zene, Bizet muzsikája vagy twist ritmusa, a varázsgeringő vagy dzsessztrombita, s a jégtükrön elindul kürjére egy vidám kobold vagy bájos nimfa, egy pergő, viharzó, magasba törő Ikarus vagy egy görög istennőre emlékeztető könnyed lény, lágy hajlongások, remekbeszabott ugrások, hármas Lutzok, Salchovok, és mindez néma csendben, hogy aztán annál elemibb erővel törjön fel a tapsorkán, a már teljes fényárban úszó csarnok hűvös kupolája alatt felforrósodjék a hangulat, izzóvá váljék a légkör, magasra csapjon az elismerés lángja. Igen, ez a mükorcsolyázás nagy versenyeinek hangulata, a világ- és Európa-bajnokságok kulisszája. Fanfárok harsannak, síró-kacagó boldog győztesek az emelvényen, való színek, igaz fények a jégtükör mesevilágában. Jackson, Sjoukje, Guhelék és Zsukék, Divín Karcsi és a Román-testvérek. A kis Giletti, Kilius Marika, Bäumler. Regine Heitzer, s a többi élversenyző. Ez volt a2 utolsó világbajnokság élmezőnye, a prágai jégcsarnok mesevilágának való, élő főszereplői. A való színek igaz fények hősei, azok, akik learatták a siker babérait, a prágai nézőtér hódolatát. Aztán elcsendesedett a Moldva partján a jégpalota, véget ért egy nagy verseny. Hogy majd most folytatódják ismét, hogy újfent találkozzanak a jégtükör nagy versenyében, az Európa- és világbajnokságon. Budapesten lesz az Eurőpabajnokság, Cortina d'Ampezzoban a világbajnokság. Világrészek versenyzői csiszolják tudásukat, öt világrész versenyzői találkoznak majd a jégtükrön, hogy eldöntsék ismét a rangsort, eldöntsék, kit illet a győzelmi emelvény három foka. Készülődnek az esélyesek, készülődnek a csehszlovák versenyzők is, csupán éppen a férfi egyéni verseny ezüstérmese nem készülődhetik a nagy találkozóra. A férfiak versenyében. Pedig az aranyérem tulajdonosa már nem jöhet el. Sportsikerekben gazdag esztendő \i ilágszerte kiértékelték az ® 1962-es esztendőt, minden országban megállapítják a rangsort, az év tíz legjobb sportolójának névsorát. Azoknak a névsorát, akik valóban megérdemlik a dicséretet. Mi tagadás, azok is megérdemlik, akik nem kerültek ugyan a „Tizek“ közé, de egész esztendőn ét szorgalmasan edzettek, mert hiszen a kitűnő eredmények a testi adottságoktól is függnek és minden szorgalmasan edző versenyző nem rendelkezhetik testi adottságokkal Is. Azok is megérdemlik a dicséretet, akikben ugyan nincsen különösebb tehetség, de van szorgalom, kitartás. Most azonban, az esztendő végén, mégis azokra kell kitérnünk, akik valóban megérdemlik a dicséretet, mégpedig eredményeik alapján, hiszen az ifjúság példaképül a legeredményesebb sportolókat választja. Az eredményességet az eredmények mutatják. Eredményesség szempontjából nem kezdhetjük a sort mással, mint Romanékkal. A jégtánc művészei világbajnokságot nyertek, fiatalok, modoruk megnyerő, szerények, mi kell még más a népszerűséghez? Bármerre járnak, bárhol jelennek meg a jégtükrön, akármelyik stadionban táncolják el twistjüket és a többi gyakorlatukat, tomboló lelkese, tapsvihar a jutalmuk. Pavel és Éva meghódította a nékétja, ennek az eredményét azonban csak január 17-én teszik közzé. Hogy milyen sor? rendet eredményez ez az országos akció, azt nem tudhatjuk, annyi azonban már most bizonyos, hogy a „Tizek“ között feltétlenül helyet kaptak az ejtőernyős nőink, hiszen bátorságért nem kell menniök a szomszédba, és bizony eredményesség tekintetében is az élen járnak. Viszont aranyérem szerzésben jeleskedtek a tornásznőink is, Bosáková és Cáslavská. Melyiküket részesíteni előnyben? Bosáková már sok esztendőn át helyet kapott a „Tizek" között, Cáslavská a fiatalabb nemzedék képviselője, a jövő nagy ígérete. Ám ami az eredményességet illeti, a teniszről sem feledkezhetünk meg, hiszen Suková még Wimbledonban is sikert aratott és a többi nemzetközi versenyen is nagyszerű eredményeket ért el. Igen ám, mondhatja bárki, de hiszen a rúdugró Tomášek belgrádi ezüstérme sem jelent akármilyen sikert, sőt, mi több,, a kassai Béke-maraton győzelme is nyom valamit a latba. Aztán itt vannak a futballistáink. A chilei ezüstérem világviszonylatban nagyobb visszhangot váltott ki, mint a többi sportesemény együttvéve. Masopust például egyénileg is szerzett annyi sikert a csehszlovák testnevelésnek, mint például a tornásznők, hiszen még i chilei gyerekek is ismerik nevét, sőt a világ legjobbjainak csapatában is helyet kapott. Viszont Schroiff, chilei teljesítménye sem maradt el. Masopusté mögött. után már vitatható a sorrend. Most folyik az újságírók anmeg hát Scherer góljait is kel valamennyire értékelni. Csaknem megfeledkeztünk i lóugrás világbajnokáról: Kr-Krbec, az aranyérmes becről. Az aranyérmes tornász olyan mezőnyben vívta ki a világbajnoki címet, amit bizony méltányolni kell. Megelőzni a szovjet, japán tornászokat, a jugoszláv Cerart — ez valóban megérdemli a dicséretet. S marad még néhány olyan sportolónk, aki kimaradt a sorrendből, pedig hát megérdemli a rangsorolást. Divín Karcsi például. Örökösen a séf rüléssel bajlódik, most is ki kell hagynia az edzéseket, és mégis, sérült lábbal felkerült a mükorcsolyázás győzelmi emelvényére. Ezüstérmet az idén arany követhette volna, s íme a nagy cél, a nagy ólom kapujában ismét jelentkezett a sérülékenység. Más versenyző talán már feladta volna a küzdelmet, ő azonban újra meg újra megpróbálja. A küzdőkészség is dicséretes tulajdonság. Az egyéni teljesítményeken kívül a kollektív sikert sem szabad figyelmen kívül hagyni. Sőt ha már a kollektív sikerénél tartunk, nem szabad kihagynunk a tekézőket, a női egyéni aranyérmét sem. Tessék? Hogy a tekézés nem komoly sportág? Ezt csak az állíthatja, aki nem ért hozzá, és nem látta világbajnokaink edzését. Nem sétalovaglás a tekegolyókkal való verseny és a győzelem ebben a sportágban bizony nagyszerű sportteljesítmény. Aztán itt van még a motorosok győzelme a hatnapos versenyen, Šťastný sikere a motorkerékpárosok között és példának okául a röplabdázók ezüstérme a moszkvai világbajnokságon. Nos, ugye, nem könnyű a rangsorolás? Viszont kijár a dicséret a sportolóknak, nemcsak a győzelemért, a helyezésért, az arany- vagy ezüstérmekért, hanem azért a fáradságot, áldozatkészséget igénylő komoly felkészülésért, amely nélkül egyikük sem szerepelhetne a Tizek jelöltjeinek a listáján.-f-4ópelyliek - jégkristályok Cáslavská a gerendán Lenn a völgyekben, a varosok gondozott, karbantartott futballpályáin még kergetik a bőrlabriüt, folytatódnak a kupamérkőzések, téli tornák, a jégstadionokban pattog a korong, fenn a hegyekben megkezdődött a síélet. Az ifjúsági sportjátékok téli részlegében vígan versenyeznek a sízók, a behavazott lejtőkön csisszennek a sílécek, megtáltosodva zúdul alá a versenyszám, van kacaj, sikongatás, hólabdázás. Fiatalok, öregek egyaránt élvezik a tél örömeit. Rónasági falvak iskolásifjúsága járja a behavazott hegyeket, komáromi, losonci, újvári fiúk -lányok próbálgatják a sízés mesterségét. Eleinte persze több a bukás, mint a csúszás, üzembe kerül a nadrágfék, de sebaj, minden kezdet nehéz. Magas-Tátra, Alacsony-Tátra, Kis-Kárpát ok, Bélái Havasok, továbbá a csehországi hegyek, kivált a Krkonoše mindenütt már fehér hótakaró, a fenyőkről aláhulló hőkristályok, s a végtelen csendet megtörő vidám kacagás, sízők rohanása Készülődnek sízőink is a nagy versenyekre, a krkonosei síparadicsomban komoly edzést folytatnak a válogatottak, az utánpótlás, a nagyok és követőik. Futók, lesiklók, ugrók. V erejt ékes edzéssel készülődnek a nagy versenyekre, azzal az eltökélt szándékkal, hogy most már valóban felzárkóznak az élvonalhoz, a szovjet, svéd, osztrák, francia, olasz sízők mögé. a téli olimpiai játékok 1964-ben lesznek Innsbruckban, de azért a felkészülést már meg kellett kezdeni. Az országos bajnokság a lesiklásban márciusban majd megmutatja mennyit fejlődtek a versenyzők, sikerül-e a felzárkózás az alpesi élmezőnyhöz. Felnőttek a fiatalok, befogták az „öregebbek“ gárdáját, a‘ fiatalabb Mohr, Soltýs, Richvatský már komoly versenyre készteti az idősei;v korcsoportot, sőt Krasul'át, Krajňäkot is, de jelentkeztek a többiek: Mitro, Kunstadt, Zampa. A fűtök, lestklök utánpótlásából nem hagyhatjuk ki llavskýt, Mlynéeket, Klamárt, a lányok közül Cuninkovát például. A futók közül Cilik, Harcon. Fousek, Hrubý, Koláčik, Jeiábek és a fiatalok közül a már említett Klamáron kívül Nősek és Stróbl. Kell is a komoly felkészülés, hiszen már erősen versenyben vannak a legjobb franciák, osztrákok, németek, olaszok és a szovjet versenypárda edzéséről is jó hírek érkeztek. A szovjet élversenyzők felkészülése a téli olimpiai játékokra már teljes ütemben folyik. Kolcsin, Ut robin éppen olyan eltökéltséggel készül a nagy erőpróbákra, mint az ugrók vegy a lesiklók. A franciák balszerencsésen kezdték a versenyidényt, edzés közben lavina zúdult az utánpótlás válogatottjára és emberaldozatot is követelt a hegyek között járó halál A franciák élmezőnye ismét erősen versenyben lesz, bár az egykor legjobb Perillat még mindig nincsen formában. Edzenek a nagyok, de a fiatalod is Az iskolásifjúság népes serege kitódul a behavazott hegyek közé, s egyre újabb ezreket várnak a hegyek. A Tátra, a Kárpátok, a csehországi hegyek. A behavazott hegyek panorámája, a téli táj egészséges környezete. A hópelyhek, jégkristályok, hótakaró alatt roskadozó fenyők, szikrázó fehérség, derült kékség világa. Sínyomok a hóban, a tävoiban elvesző fehér táj és mindehhez vidám kacaj, egy boldog nemzedék, sportoló ifjúságunk kacaja. „Gyertek fel ti is. gyertek, hívnak a hegyek ... gyerek? De hiszen az lehetetlen! Már miért volna lehetetlen? Várj csak egy-két pillanatot, majd elhiszed, hogy az a pöttömnyi gyerek a versenyző...“ A kis Nepela megkezdte szabadgyakorlatát és következő pillanatban már vége a kétkedésnek. A kötelező gyakorlatokban még csak ötödik volt, a nagyok megelőzték őt, a szabadgyakorlat azonban már az ő száma. Mintha csak Jaoksont látnánk kisebb kiadásban, olyan biztonsággal száguld a jégen, mint a legjobbak, a nagyok, Calmat vagy Giletti, Jackson vagy Me Pherson. A kötelező során előtte áll a sorrendben a brnói Kotek, Fajfr, Túrna és Filc, de a szabadgyakorlat után megváltozott a sorrend. A 12 esztendős legényke egyszeriben harmadik lett Kotek és Filc mögött. Az első osztályban, a nagyok versenyében. De hiszen ezt még Divín sem tudta annakidején megcsinálni, pedig őt csodagyereknek tartották! A jégen. Azon a jégen, ahol majd a kis Nepela helyettesíti az Európába jnokot. Az utánpótlás biztosítva van. A Karcsi örökségéért nagy versenyt vív majd a fiatalok gárdája, hiszen a többi is fiatal: Kotek, Fajfr, Komárek, Filc és a kis Ondro Nepela. Tudásuk alapján már ma helyet követelnek a színek és fények mesevilágában, a nagyok versenyében. A zsolnai győzelmi emelvény legmagasabb fokára most még Kotek lépett fel, de a legalacsonyabb lépcsőfokon szerényen meghúzódott a 12 esztendős fiúcska, a szakértők szerint is a jövő ígérete. A lányok? Hát bizony a fiúk utánpótlása többet ígér! Az elsőségért ugyan nagy ver- ! senyt vívott Mrázková és Gro- - zajová de utánuk nagy az űr, nincsenek Nepelák, Filcek, ! nem olyan biztató a jövő zenéje. Talán Mašková, a 13 esz- ; tendős prágai kislány. A Han- i ka. Ugrásai tapsra ragadtatták * a nézőket, ám ha figyelembe vesszük a legjobb külföldiek ; élmezőnyét, bizony van még . mit behoznunk az osztrák, né- » met, francia, kanadai és holland élmezőnyön. Sjoukje Dijkstrát egyelőre nem tudjuk leszorítani a legmagasabb fokról. De a kis Nepela rövidesen komoly szerepet, esetleg a prímás szerepét is vállalhatja. A jégpalota tarka-barka, színes-fényes világában gyakran teljesednek a fiatalok nagy-nagy álmai... Hó és jég, hópelyhek és jégkristályok.
