Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-12-18 / 51. szám

A tél bizonyára tavaszról álmodik, de azért most is gyönyörű minden. A természet most is él és lélegzik. r r Csallóközben az EFSZ-ek, állami gazdaságok veze­tői és általában a mezőgazda­­sági dolgozók sokat foglalkoz­nak a mezőgazdasági termelés kérdésével. Alapjában véve más föltételek vannak itt a növény­­termesztésre, állattenyésztésre, mint az ország más vidékein. Többet kellene kihozni a föld­ből, hogy még jobb élet virá­gozzon ki ezen a sík vidéken. Nemrég a dunaszerdahelyi járási nemzeti bizottság mező­­gazdasági ügyosztályán szintén erről a kérdésről beszélgetünk. Tóth István, a JNB dolgozója érdekes, merész elgondolást ál­lított fel, amit végre akar haj­tani, természetesen nem egye­dül, hanem az illetékes hivata­lok segítségével, a szövetkeze­tek, állami gazdaságok megér­tésével. Két termést lehetne kihozni a Csallóköz>' földből, ha a közelmúltban kinemesített és termelésre bevált takarmány­cirok termesztésével többet foglalkoznának a Csallóközben. A cirok főleg magot terem — ^ I/O-mumMf&n A SOVAROSBAN Kis túrakocsink Lengyelor­szágban Nový Targ-ból Krakkó felé nyelte a kilométereket. Amint betértünk a városba, észrevettük, hogy a legtöbb autó nem Krakkóba tart, ha­nem jobbra kanyarodik a vár felé. Oldalvást egy francia ko­csi állott, két csinos' nő épp jókedvűen szerelte fel a pótke­reket a krakkói kék villamosok között. — Wieliczkába megyünk — mondotta az egyik, amikor ud­variasan megkérdeztük. Wieliczka nekünk is progra­munkban volt, mert híres só­bányája szépségeiről nálunk is beszélnek. Nemsokára valóban ott álltunk a sóbánya előtt. A bejáratnál csakugyan hem­zsegtek a látogatók, kint pedig sorjában álltak a különböző autók és autóbuszok. Mikor bekerültünk a bányaépület elő­csarnokába, újra többet tud­tunk meg, főleg a bánya tör­ténetéről. Egyre szélesedett, fejlődött ez a bánya. 1900 táján hossza már négy ezer méter, szélessége pedig 1200 méter, mélysége 257 méter volt ebben az időben. Ekkor már hét eme­let mélységben dolgoztak a bá­nyászok a föld alatt. Az emele­teket akkor is katakombafolyo­sók szelték át, két földalatti sóstó már akkor is csónakáz­ható volt. A sóbánya már akkor is 7C nagyobb kamrából állott és csupán egyből bányásztak ki 1 millió mázsa sót. Közben megcsendült egy csengő, megjelent a teher acél­sisakos kísérő és vagy tízen beszálltak a liftbe, mely lefelé vitt a föld mélyébe. Amikor a liftből kiszálltunk, még nem voltunk a célnál. Hosszú folyo­sókon és falépcsőkön menetel­tünk lefelé, amíg elérkeztünk az első terembe szürke falak­kal és két törpe szobrával. A falak sóból vannak és a törpék is — magyarázta kísé­rőm. Itt a só nem fehér, mint az asztalon, mert hisz eredeti állapotában homokkal kevert. Wieliczkán tovább bányásszák ma is a sót, de már vagy 300 m mélyen. Itt, a 130 m-es mély­ségben már nem dolgoznak a bányászok. Látnivaló azonban sokkal több akad. Elindultunk egyes sótermekbe, melyeket folyosók kötöttek össze. A ter­mekben szobrok, gyertyatartók és más faragványok voltak, mind sóból. A levegőt, a só át­ható szaga telítette meg. Az egyik földalatti üregben, amely 54 m hosszú, 14 m széles és vagy 10 m magas volt, hatal­mas csillárok vetítették a fényt. Igen szép látvány volt ez a terem, melyet Kunigunda ká­polnájának neveztek el a bá­nyászok. Kunigunda volt ugyan­is a sóbányászok patrónusa. A szobrokat is bányászok ké­szítették. Két egyszerű ember, Jozef és Tomás Markovszkij. Maga a barlang 1896-tól 1912-ig készült. Innen jutottunk el az­tán a további termekbe, mint a Michaliwicza vagy a Kloszky karosgyertya-terembe, utána egy másik nagy terembe, mely­nek fenekéről visszaverődött a villanylámpák fénye. Tó volt ott, melyben Nepomuki János sószobra állott, villanylámpák­kal körülívelve. A sósvízű tavat egy kis folyosó osztotta két részre. Vezetőnk azt mon­dotta, hogy ezt az üreget kas­sai teremnek nevezik, mert feltárásával és kiépítésével egy kassai építész foglalkozott. El­mondotta még, hogy a Sóstónak egy ízben halálos áldozata is volt, mert egy fenegyerekeske­dő társaság a vezető intelme ellenére 'egyszerűen csónakba szállt, a csónak felborult és utasai már élve nem kerültek elő. Azóta sem fordult elő bal­eset, pedig a bányát naponta többszáz látogató' is felkeresi. A földalatti érdekességek közé tartozik a három részből álló múzeum is. A geológiai részben a sok érdekes látnivaló között feltűnik a miocén kor 20 millió évvel ezelőtti flóra és fauna maradványa. A történel­mi részben a bánya és a kör­nyék történelmével kapcsolatos tárgyakat láthatunk. Láthatjuk az egyes korok bányászöltöze­teit, majd a harmadik bánya­ipari részben azt, hogyan fej­lődött a sóbánya az első kez­detleges sótörő szerszámoktól kezdve napjainkig. Falatozó is van a bánya mélyén, pihenő­terem is, melyben emléktár­gyak is kaphatók. A legtöbb látogató egy kis fekete törpe sókockán álló szobrát vette meg. Megtudtuk, hogy a bányát már sok világhíresség tekintet­te meg. Járt itt Goethe, a nagy német költő, járt itt Sarah Bernhard francia színésznő, megfordult itt a híres angol festő Aima Tadema. Körülné­zett Kopernikusz, Sienkiewicz, a nagy lengyel költő, Boleslav Pruss és Ignác Paderevszki egyaránt. Mikor fölfelé szállottunk a liften észrevettük, hogy az Amerikai Egyesült Államokból is voltak a csoportunkban. Mire kijöttünk a napfényre, még na­gyobb tömeg várakozott ott, mint amikor lefelé indultunk. Igaza volt tehát a két francia lánynak, hogy $ wieliczkai só­bánya valóban világhírű. Mártonvölgyi László írtunk is már róla — és kitűnő takarmány, a hozama is magas. A cirkot másodnövényként kell vetni, vegetációs ideje három hónap. Mi tehát az a növény­féleség, amit a cirok előtt kel­lene termeszteni, ami legjobban kifizetődik ? Éppen ezzel foglalkozott Tóth István. A Csallóköznek ugyanis a gabonán kívül nincs jellegze­tes tájnövénye. A Hanán pél­dául a cukorrépa, más helyeken a kukorica, megint más helye­ken a burgonya a legjellegze­tesebb tájnövény. Gabona úgy­szólván mindenhol terem és termesztik is. De a Csallóköz­ben burgonyát is lehetne ren­geteget termeszteni, ha előcsí­ráztatnák, ha korán ültetnék, így természetesen júniusban már piacra is vihetnék a korai burgonyát. Burgonya után le­hetne az említett takarmány­­cirkot termeszteni, amit Sós­szigeten nemesítettek ki. így két termést lehetne biztosítani a csallóközi földterület jó ré­szén. A korai burgonya igen értékes vitaminforrás, gazda­sági értéke is magas. Sok ipar­cikkét vagy esetleg valutát adunk érte, amikor külföldről szállítják hozzánk. Ezt a kere­set cikket az északi országré­szekben nem lehet termelni, mert ott a korai burgonya esetleg lefagy. Igen jelentős mennyiségű fontos népélelme­zési cikkhez jutnánk, ha a ko­rai burgonyatermesztést meg­honosítanák a Csallóközben. Nagy mennyiségű olcsón ter­melt takarmányhoz is jutnánk a magcirok által, amit burgo­nya után lehet vetni. ‘Tóth Istvánnal jó néhány * hete zajlott le ez a be­szélgetés, a gondolata egész eredeti és érdekes. Mezőgazda­ságban dolgozó vagy mezőgaz­dasági szakiskolákban tanuló fiatalok elgondolkozhatnak e feltevésről. A dupla haszon igen jgl jönne a szövetkezeteknek, de nagyon jól jönne népgazda­ságunknak is a sok értékes takarmány és a korai újburgo­nya. Komoly szakemberek állí­tása szerint is meg lehet való­sítani az ilyen termelési mód­szert egy feltétellel: ha lelkiis­meretesen végzik a növényter­mesztési teendőket. A lelkiis­meretes végzéshez tegyük hoz­zá: hozzáértés is kell. A korai előcsíráztatott burgonya ter­mesztése azért mégsem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan erről beszélnek. Hozzáértést, magas képzettséget és nagyon lelkiismeretes munkát kíván az előcsíráztat ás, az ültetés és át­­talában véve az egész termesz­tési folyamat. Most már inkább a fiatalokon múlik, megvaló­sul-e a nem is álomszerű el­képzelés. Két termést biztosí­tani egy meghatározott földte­rületen valóban lehet, ez a helyzet a mezőgazdaságilag fejlett államokban. Alapos szak­tudás nélkül, képzett munka­erők nélkül azonban nem me­gyünk semmire. Ezért múlik éppen a fiatalokon, különösen a CSISZ-tagokon az említett termelési módszer és az előcsí­ráztatott burgonya termeszté­sének meghonosítása a csalló­közi rónán. A fiatalok vessék fel hát ezt a problémát odahaza, a szövet­kezeti taggyűlésen, a mezőgaz­dasági munkaiskolában és tár­saságban is, ha éppenséggel ilyesmiről folyik a vita. Ha pe­dig a szövetkezetek és az álla­mi gazdaságok kísérletképpen belefognak a korai burgonya sutana másodvetésként a mag­­cirok termesztésébe, akkor se­gítsenek szaktudásukkal, mun­kakészségükkel biztosítani a két termést. A jó elgondolás úgy ér valamit, ha tettek köve­tik azt. Változtassunk hát a je­lenlegi helyzeten, törjünk még előbbre a műveltebb, gazdagabb falvak megvalósításáért. B. I. A Kunigunda-terem, a wieliczkai sóbányában. tiSSnSfimmU Gyárak és kohók között Ostrava nevének hallatára jépíesen a fekete szín külön­böző árnyalatai tárulnak lelki szemünk elé. A képzettársítás valóban helyes és indokolt, mert vas, szén, acél — gépek, kohók, émelődaruk fekete töm­kelegé uralja a várost. És a fölötte lebegő sötét füstfosz­lányok. Akár csak képről is­merjük, vagy személyesen ke­ressük fel a „köztársaság acél­szívét“. Ostrava születési évét az 1267-es esztendőben állapítot­ták meg a történészek, amikor mint számottevő erőd szere­pelt. Sarkalatos fordulat állott be a sokat sanyargatott város fejlődésének történetében, amikor fennállásának 500-ik évfordulóját ünnepelte: ’ Jan Keltička kovácsmester „égő fekete követ“ talált Ostrava területén, amilyen „csodát“ előzőleg már Belgiumban is látott. Az azóta egyre inkább bánya- és gyárvárossá fejlődő Ostrava tulajdonképpen öt község egyesüléséből származott. Ak­kor kezdődött terebélyesedése. A bányák és gyárüzemek tulaj­donosai arra törekedtek, hogy minél több hasznot préseljenek ki vállalataikból. Annál jobban elhanyagolták, a várost, ami­ért — néhány kevésbé híres templomi képen és szobron kí­vül — alig találni Ostravában más városhoz hasonlóan külö­nösebb műemléket. A ma már közel 200 000 lel­keit számláló iparvárosban egy­­re-másra eltünedeznek a mun­kások egykori szegényes viskói és nyomortanyái. Az ország felszabadulása óta gomba mód­ra nőnek ki a korszerű lakóhá­zak, amelyekben a dolgozók ezrei találnak egészséges és derűs otthonra. Velük párhuza­mosan növekszik a kultúrintéz­mények száma. Ostravának ma már három színházán kívül or­szágos hírű szimfónikus zene­kar gondoskodik a dolgozók kultúrigényeinek kielégítéséről. A tanulóifjúság különféle szak­iskolában nyer kellő kiképzést, a több szakot felölelő bányá­szati főiskolát pedig számös külföldi is látogatja. Ebből nyilvánvaló, hogy ezen intéz­mény idegenben is jó hírnév­nek örvend. Az ifjúság testne­velését és hasznos szórakozta­tását végül több új stadion biztosítja. Az ostravai-karvinai szén­medencében fejtik az ország legjobb minőségű kőszenét. Itt vannak egyúttal a legkorsze­rűbben berendezett tárnák, melléképületek és lakóházak a munkások’ és technikai sze­mélyzet részére, amelyek főleg munkabiztonsági és egészség­védelmi viszonylatban európai vonatkozásban is megállják he­lyüket. A környék iparüzemei közül legfontosabb a Klement Gottwald Vítkovicei Vasüze­mek (VŽKG), amely 1958-ban ünnepelte fennállásának 130-ik évfordulóját. Gyártmányai ma már mind az öt földrészen is­meretesek. Nem kevésbé szá­mottevő a Nová huť Klementa Gottwalda nevű új kohászati üzem, amely a kunöicai legelők helyén épült néhány évvel eze­lőtt. Keresett kiviteli cikkün­ket képezi ugyancsak a para­­xylen nevű műanyag, amelyet az urxi művek állítanak elő. Mivel Ostrava a köztársaság egyik legfontosabb bánya- és ipari központja --mint minden ipari gócpont — eseményekben gazdag forradalmi múltra te­kinthet vissza. A munkásság már a múlt század második felében kisebb-nagyobb sztráj­kokkal és tüntetésekkel igye­kezett sanyarú helyzetén javí-Ostraván ala­kult meg első­nek a CSKP XII. kongresszusé- . nak brigádja. A bányászok gra­tuláltak a bri­gád tagjainak, akik először nyerték el a büszke cinjét. A vas és a láng városában sok fekete kincset hoztak fel ezek a bányászok a föld alól, a sze­net. tani, de 1900-ban már 60 000 dolgozó csaknem három hóna­pig maradt távol munkahelyé­től, hogy megakadályozza a bérleszállítást. Európának ezen egyik legnagyobb sztrájkja a munkásosztály győzelmével végződött. Ugyancsak nagy ha­tással voltak az ostravai pro­letariátusra az 1905 évi orosz­­országi események. 1917-ben azután, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom nyomán támadt megmozdulás során 14 halott és 40 súlyos sebesült maradt a kövezeten a rendőr­­sortűz következtében. Súlyos összeütközésekre került sor, továbbá több ízben az első köz­társaság idején is. — Az ostra­vai nagyállomás melletti vám­hivatal épülete pedig arról tudna mesélni, hogy Klement Gottwald elvtárs irányítása mellett 1924-ben ott nyomták a „Hlas ľudu“, a „Pravda chu­doby“ és a „Spartakus“ nevű, kommunista lapokat. A köztársaság egyik legszebb és legnagyobb állatkertjét a komor iparközpontnak külön­ben természeti szépségekben gazdag, lankás, erdős környé­kén találjuk, ahová a dolgozók ezrei rándulnak ki. Felejthe­tetlen kilátás nyílik a landeki vár mellvédjéről, az Ostravice és Odera folyók összefolyásá­nál. Nagy népszerűségnek ör­vend a klimkovicei kastély is. A természetnek eme csodaszép berkeiben találnak üdülést és megérdemelt pihenést Ostrava derék dolgozói, a ma és a hol­­naD fáradhatatlan építői. va. J. Változás j a faluban j A CSISZ vágai alapszerve- ■ zete nem tartozott a leg- ■ jobbak közé. Sem kulturális, • sem politikai tevékenységet { nem fejtett ki. Ügy látszott, « mintha a kezdeményezés J kihalt volna a vágai fiata- ■ lókból. Végül is a CSISZ • járási vezetőségének segít- • ségével összehívtunk ■ egy J taggyűlést. Üj vezetőséget j választottunk az alapszer- l vezet élére. Renács Ferenc j vette át az elnöki funkciót. ■ A CSISZ-szervezet jó ke- j zekbe került, az új elnök S szívügyének tekinti az alap- J szervezet munkáját. A ve- t zetőséggel karöltve most I azon fáradozik, hogy a járás ! legjobb szervezetei közé i kerüljön a vágai alapszerve- J zet. Ezt bizonyltja az a tény i is, hogy az újonnan válasz- • tott vezetőség mindjárt az j említett taggyűlést követő I napon kidolgozta a munka- J tervet, amelynek néhány i pontját már meg is valósi- J tották. Előadást tartottak például J a VIII. VIT-ről is. A terv ■ további megvalósított részét J képezi a szórakozóestek | megszervezése. Már két íz- [ ben került sor ilyen est ■ megszervezésére. A zenét J az alapszervezet zenekara < szolgáltatja. A szórakozó- J estek iránt igen nagy az i érdeklődés a fiatalság köré- • ben. Hogy színesítsük a szó- ■ rakozóesteket, társasjáték- * kai egészítjük ki. A munka- ( keret további pontját képezi i .a közös színházlátogatások J megszervezése, esztrádmű- ■ sor betanulása, sportver- • seny rendezése. A helyiség ■ kérdése persze sok akadályt J gördít a tervek megvalósí- ( tásának útjába, de a fiata- I lók leküzdik az akadályokat. J A tagság nagy lelkesedése ■ átragadt a pillanatnyilag J szervezetlen fiatalokra is és ■ ennek következtében hat J fiatal kérte felvételét az j alapszervezetbe. Bizton állíthatjuk, hogy J alapvető változás történt a ■ CSISZ vágai alapszervezeté- J ben. Forró Gizella, | Vága Szívesen leveleznénk Kardos Mária, Rigács, Vesz­prém megye, Magyarország. Magyarul levelezne, papírszal­vétákat, képeslevelezőlapokat cserélne, 16 éves. Kiniczky Márta, Celldömölk, Pápay u. 32. sz. Vas-megye, Magyarország. Magyarul, leve­lezne, színész- és tájképeket cserélne, 17 éves diáklány. Lábas Mária Nagysimonyi, Dózsa Gy. u. 9. sz. Vas-megye, Magyarország. Különböző té­mákról levelezne magyarul, 17 éves diáklány. Boldog Zoltán, Szeged, Moszk­vai krt. 3 sz., Magyarország. Sportról, filmről levelezne ma­gyarul és képeslevelezőlapokat cserélne. Böröczky Rita, Somogyvár, Gyógypedagógiai intézet, Ma­gyarország. Magyarul levelez­ne, tájképeket, színészképeket cserélne, 17 éves diáklány. Kaltenbach Ilona, Pécs, Gesi­­ler Eta u. 23 sz. Kollégium, Magyarország. Magyarul oro­szul levelezne, 16 éves diák­lány. SZERKESZTŐT üzenetek { ——-—-— Muki-kuki: Magyar könyves­bolt, Bratislava, Michalská uli­ca 6. Hudobniny, Dunajská 2, Antikvariát, Sedlárska 9. Egy 15 éves lány: Forduljon közvetlenül a rozsnyói egész­ségügyi iskola igazgatóságához. Egy néma olvasó: A véletle­nül becsúszott nyomdatechni­kai hibáért elnézést kérünk. Valóban bosszantó, hogy meg­történt. Ha az általános jelen­ségekről megírt vélemény­nyilvánítása mellett becsülete­sen kiáll, akkor ne bújjon meg egy jelszó mögött. M. E.: Maradjon a mostani foglalkozásánál és váljék a mesterség igazi mesterévé. Aki tanító akar lenni, az előbb le­érettségizik, utána pedig be­iratkozik a Pedagogický inšti­tút nevű iskolába.

Next

/
Thumbnails
Contents