Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-12-11 / 50. szám

Ez a felvételünk az SZKP és az MSZMP kongresszusi küldöt­teinek egyik csoportját örökíti meg (Balról jobbra K. T. Mazurov A. N. Rumjaneev, K. K. Nyikolajev, V. M. Dmitruko­­vova, L. N. Tolkunov, N. V. Zimjanin, valamint Fehér Lajos, a magyar küldöttség vezetője. Vendégeink A máodlk felvételünk a francia küldöttség vezetőjét Nord Gustav Assant és a küldöttség többi tagját ábrázolja. A KÜLFÖLDI SAJTÓ jelen­tős figyelmet fordít a CSKP XII. kongresszusára. A testvé­ri szocialista államok sajtója kiemeli, hogy a felszólalók egyöntetűen egyetértenek No­votny elvtárs beszámolójával. A moszkvai Pravda ismerteti az egyes felszólalók beszédé­nek rövid tartalmát, a Nem­zeti Front pártjai képviselői­nek beszédeit és J. Hendrych elvtárs felszólalását. Egy egész oldalon közli L. I. Brezsnyev­­nek, az SZKP KB küldöttsége vezetőjének beszédét. Novikov és Szeljük, az újság tudósítói hangsúlyozzák, hogy a kon­gresszus milyen nagy figyel­met fordít a mezőgazdaság to­vábbi fejlődésének kérdéseire. A l'Humanité és a Libération részletesen ismerteti Hendrych elvtárs felszólalását. A l'Hu­manité prágai tudósítója Hen­drych elvtárs beszédének az­zal a részével foglalkozik, melyben a szocialista országok gazdasági együttműködéséről beszél. A Libération elsősorban a beszámolók külpolitikai kér­désekkel foglalkozó részleteit ismerteti. Mindkét újság kivo­natot közöl Leonyid Brezsnyev és a Francia Kommunista Párt képviselőjének beszédéből. MOROZOV SZOVJET ÉS STE­VENSON AMERIKAI küldött az ENSZ-közgyülés politikai bi­zottságában bejelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudományos űrkutatá­si egyezményt kötött, amely­nek keretében közös kísérle­teket folytatnak majd a mete­orológiai viszonyok és a Föld mágneses terének vizsgálatá­val kapcsolatban. Az egyezmény'' a szovjet és az amerikai tudósok ez év jú­niusában folytatott sorozatos tárgyalásain jött létre. Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ-megbízottja és Steven­son, az Egyesült Államok ál­landó ENSZ-képviselője szer­dán megküldték U Thant ENSZ főtitkárnak a világűr békés felhasználása terén történő együttműködéséről szóló e­­gyezmény dokumentumait. A NYUGAT-EURÖPAI UNIÓ, Párizsban ülésező parlamenti közgyűlése felszólította a Kö­zös Piac miniszteri tanácsát és az angol kormányt, hogy mi­előbb fejezzék be az angol csatlakozási tárgyalásokat. Amennyiben a tárgyalások út­jába tornyosuló akadályokat mégsem lehetne idejében el­hárítani, úgy a parlamenti köz­gyűlés javasolja, hogy a csat­­lakbzási tárgyalások január elejétől miniszteri szinten megszakítás nélkül folyjanak Brüsszelben, a Közös Piac miniszteri tanácsán megálla­podtak abban, hogy a „hatok“ közös álláspontra helyezked­nek a brit mezőgazdasági pro­blémák megítélésében. így el­sősorban követelik, hogy Ang­lia ismerje el a Közös Piac mezőgazdasági politikájának elveit, s ragaszkodnak ahhoz, hogy Angliának a belépéskor meg kell szüntetnie a mező­­gazdasági szubvenciókat. A NATO miniszteri tanácsá­nak decemberi ülésszakát lázas tevékenység előzi meg. Ezen akarják elfogadtatni az önálló atomütőerő tervét. A TASZSZ tudósítója írja New Yorkból, hogy a Pentagon legfelső kö­réiben sok szó esik az úgyne­vezett „európai nukleáris erő­ről". Megfigyelők szerint ez a terv központi helyet foglal majd el a NATO tanácsának munkájában. E tervekről egyébként már egészen nyíltan ír az amerikai sajtó. A Fortune című folyóirat emlékeztet arra, hogy az „európai nukleáris erőit“ felállításának egyik leg­buzgóbb híve, Norstad tábor­nok meghatározhatatlan időre továbbra is a NATO fegyveres erőinek főparancsnoka marad, noha hivatalosan bejelentették, hogy ezt a tisztet Lemnitzer tábornok fogja ellátni. A lap szerint az Egyesült Államok nem szándékozik útjába állni „az európai nukleáris erők“ megteremtésének. Az angol la­pok ugyancsak arról cikkeznek, hogy Macmillan be akarja vár­ni, milyen álláspont alakul ki a NATO párizsi ülésén. A Daily Mail külpolitikai szerkesztője szerint Home külügyminiszter Párizsba repül, hogy Ruskkal és Couve de Murville-vel meg­beszéléseket folytasson, ame­lyek eloszlathatják a NATO atomhaderő kérdését burkoló diplomáciai ködöt. Hadügyi szakértők azt hiszik, fontos té­péseket tesznek Párizsban e cél felé. A nyugati diplomaták óvatosabbak és azt mondják, sok függ attól, vajon Anglia és a hat Közös Piac-ország abban a helyzetben lesz-e, hogy közös politikai döntést hozhatnak az atomfegyverről. A katangai „einök“-és akik mögötte állnak Amiről Lübke úr bölcsen hallgatott Bevezetésül egy kis tör- - ténelmi visszapillantás: a második világháború után lassan, de biztosan inogni kezdett az oly szilárdnak vélt Brit Világbirodalom épülete. Ennek során An­glia 1947. augusztus 15-én kénytelen volt addigi kin­cseskamráját „Szabad In­diának" nyilvánitáni. Ugyan­akkor’azonban á hindu váf­­lású Indiából kivált annak mohamedán felekezetű la­kossága és Pakisztán néven külön államot alakított. De területileg maga Pakisztán is kétfelé szakadt. Mivel á két országrésznek nem volt közös határa, súlyos gaz­dasági válság állott be a fiatal államban. Azelőtt a nyugati tőkés hatalmak ágyúnaszádokkal és gyarmati hadsereggel kényszerítették térdre a .színes bőrű nemzeteket. És mivel ezeknek az időknek befellegzett, az egykori gyarmattartók most új bód­­szerekkel, az ún. neokolo­nializmus gazdasági eszkö­zeivel igyekeznek más föld­részek népeit a maguk szá­mára megszerezni, illetve egymás orra elől elhalász­ni. Ezzel a szándékkal in­dult útnak november végén Lübke úr is, a bonni szö­vetségi elnök, „tapogató­zó" ázsiai portyázására. Többek között Pakisztánba látogatott, ahol Ayub kán államelnökkel folytatott gazdasági tárgyalásokat. A bonni utoző arra számított, hogy talán a németeknek sikerül megkaparintaniuk a pakisztáni piacot, miután az ottani nép emlékezetében még élénken élnek az an­gol katonaság sortüzei, a büntető expedíciók, a fal­vak felperzselése. Mert NA­TO ide, NATO oda, ha nem is „illik“ szövetségesével tisztességtelen versenyre kelni, az üzlet csak üzlet. Lübke hazaérkezése után a nyugati sajtó és rádió kissé keserű szájízzel, de a Német Szövetségi Köztársa­ság lapjai szinte túlharsog­ták egymást a szövetségi elnök szívélyes pakisztáni fogadtatásáról és tárgyalá­sainak sikeréről. Kiszivár­gott hírek szerint azonban Lübke pakisztáni „sikereit" — enyhén szólva — fenn­tartással kell fogadni, ha fogadtatásának pompájához a keleti udvariassághoz hí­ven nem is férhetett két­ség. Az Ayub kán és Lübke között folytatott tárgyalá­sok során Pakisztán állam­elnöke ugyanis aggodalmait fejezte ki az ún. Európai Gazdasági Közösség iránt, amelynek tulajdonképpeni urai és parancsolói a nyu­gati monopóliumok. Ayub kán.többek között hangsú­lyozta, hogy Anglia esetle­ges belépése ebbe a „közös piacba“ súlyos problémák elé állítaná a gazdaságilag gyengén fejlett Pakisztánt, amely tagja a Brit Nemzet­közösségnek (commonwe­alth-nek) és mint ilyen ugyancsak belesodródna a számára végzetessé válha­tó európai monopólium-ér­dekközösségbe. Ha a csak­nem kizárólag nyersanyag­kivitelre utalt Pakisztán elvesztené európai export­­lehetőségeit vagy azoknak tetemes részét, nem segíte­ne rajta a nyugati államok nyújtotta „gazdasági támo­gatás" és lényegesen csök­kennének saját gazdasági fejlődésének kilátásai. Pa­kisztán tehát — mondotta Ayub kán Lübkéhez for­dulva — éppen a bonni kor­mány közbenjárásától vár­ja, hogy az Európai Gazda­sági Közösség tagállamai­ba irányuló nyersanyag-ki­vitelét az eddigi feltételek mellett ne csorbítsák. Pakisztán érthető nyug­talankodását Lübkének sem sikerült eloszlatnia és üröm vegyült a nyugati szindiká­tusok korai örömpoharába. K. H. Az utóbbi időben egyre gyak­rabban találkozunk a napisajtó hasábjain Csőmbe, a katangai „elnök“ nevével. Csőmbe az a fajta, aki semmitől sem riad vissza s ha kell, holttesteken is átgázol. Hiszen élénken él még a világ közvéleményének emlé­kezetében Lumumba gyalázatos meggyilkoltatása, ami szintén az ő nevéhez fűződik. A lelket­len „államfő" odáig vetemedett, hogy a napokban békés kongói falvakat bombáztatott. Csőmbe ellen senki se mer fellépni... Jogosan felvetődik tehát a kérdés, ki áll az elkapatott el­nök mögött? A nagytőke. Pon­tosabban: az Union Miniére, az egykori Belga-Kongó legna­gyobb vállalata. Övé a katangai nemzeti vagyon 60 százaléka, Nemrég hazánkban járt a dzsa­­kartai egyetem jogi karának dékánja, dr. Soeiono Hadinoto. Képünkön dr. Bohumil Vasil is­kolaügyi miniszterhelyettes társaságában látjuk. a kongói állami jövedelemnek pedig 50 százaléka. A vállalat tőkéjét 20 milliárd belga frankra, azaz 400 millió dollár­ra becsülik. Ennek az összeg­nek 54 százaléka tőkés magán­­személyek tulajdonát képezi, 17 százaléka a kongói államé, 14,5 százaléka az angol Tanga­­nyika-Társaság kezében van és a fennmaradó részt egy belga bank mondja tulajdonának. Maga Kongó azonban eddig egyetlen frankot sem kapott tőkerészesedéséből, mert a részvényeket egyszerűen Brüsszelben helyezték letétbe. De Kongó még nyereségrésze­sedést sem kap a vállalattól befektetett tőkéje után, mivel azt Csőmbe úr vágja zsebre. Katanga természeti kincsei­nek java részt ugyancsak az Union Miniére bitorolja. A vi­lág rézelőfordulásának 7,5 szá­zalékát, a kobalt 54 százalékát, ,és földkerekség ezüstjének 5 százalékát katangai lelőhelyek szolgáltatják. Az egykori Ruan­­da-Urundi bányáinak kiaknázá­­si joga most szintén Katangát illeti. * Az említett mammutvállalat, közel 20 ezer munkást foglal­­oztat. Elisabethville-i, Jadot­­ville-i stb. üzemeibe az elmúlt három év alatt 20 millió dollárt fektetett be. A második világ­háború idején ő fedezte az USA uránérc-szükségleteit, de urán­bányái ma már kimerültek. Annál nagyobb jelentősége van a kobaltnak, amely nélkülözhe­tetlen kelléke a rakétagyártás­nak. Luilui üzeme a világ egyik legkorszerűbben felszerelt vál­lalata. Ez a teljesen gépesített üzem évenként 100 000 tonna rezet és 3500 tonna kobaltot termel. „Nyugat-Németországban katonai szolgálatra behívták 33 ezer újoncot. A Bundeswehr létszáma így 395 ezer fő. Közü­lük 250 ezren a szárazföldi erőknél, 90 ezren a légierőknél, 28 ezren a flottánál és 27 ezren az úgynevezett területi védel­mi erőknél szolgálnak“. (Üjsághir). fasizmus által kirobban­tott második világhábo­rúban az egész Európa megis­merkedett a német militariz­­mussal. A náci megszállók ön­kényének sok millió hazafi esett áldozatul Norvégiától Gö­rögországig, a La Manche csa­tornától a Volgáig. 1945-ben, amikor a szovjet hadsereg és szövetségesei szétzúzták a fasiszta hadigépezetet, meg­könnyebbülten sóhajtott fel az emberiség. „Száradjon le a keze annak a németnek, aki még egyszer fegyvert fog". Néhány évvel a második világháború' után mondta ezeket a szavakat egy Strauss nevű nyugatnémet po­litikus. Nem szárad le a kezük... Volt náci tábornokok irányítása alatt ma 395 ezer német áll fegyverben a Szövetségi Köz­társaságban. Tévedés ne essék! Nem az a baj, hogy a németek kezében fegyver van. Az a kérdés, hogy milyen németek kezében. Soha nem fog az emberiség ell-n támadni az a német had­sereg, amelynek katonáit a béke megvédésének szellemében ne­velik, amelynek tisztjei és tá­bornokai 10-15 évvel ezelőtt munkások és parasztok voltak, amelynek honvédelmi miniszte­re maga is lakatos volt, s har­colt a Spanyol Köztársaság vé­delméért. Ez a Német Demok­ratikus Köztársaság hadserege. De vajon lehetünk-e biza­lommal a nyugatnémet hadse­reg, a Bundeswehr iránt, ame­lyet — természetesen nem hivatalosan — máris „új Wehr­macht“ -nak neveznek? Bruno Winzer, a Bundeswehr volt őrnagya, aki tavaly mene­dékjogot kért az NDK-ban, hi­teles adatok birtokában közöl­te, hogy a volt SS-tisztek előtt egészen az Obersturmbannfüh­­rerig (az alezredesnek megfe­lelő rendfokozatig) megnyitot­ták az utat a Bundeswehr ma­gasabb parancsnoki tisztségei­re. Élnek is az alkalommal! A volt SS-tisztek közül ez idő szerint már csaknem kétezren teljesítenek szolgálatot az NSZK fegyveres erőiben. Az amerikai imperializmus segítségével újjáéledt nyugat­német monopóliumok állama lépésről lépésre haladt előre a hadsereg újjászervezésében. A Bundeswehr ma már a NATO fő ütőereje. Csupán a NATO keretében a következő nyugatnémet erők állnak rendelkezésre: 5 gépesí­tett lövészhadosztály, 2 páncé­los, 1 légidesszant és 1 hegyi lövészhadosztály 2120 harcko­csival és 680 rohamlöveggel; 600 repülőgép (döntő részben: vadász-bombázó); 174 hadihajó (köztük 4 tengeralattjáró). Hadászati térképeiken a nyilak vége az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia területére van berajzolva. Es holnap? A holnap térképei még a páncélszekrények legmélyén fekszenek, de annyi bizonyos, hogy ott a nyilak már sokkal távolabbra — és nemcsak ke­letre — mutatnak. Ehhez azon­ban Adenaueréknek még na­gyobb hadseregre van szüksé­gük. IS ét év múlva minimálisan 500 ezer nyugatnémet lesz fegyverben“ — írta a kö­zelmúltban a hamburgi „Stern“ című lap. A nemrégiben jóvá­hagyott költségvetés szerint 1963-ben az NSZK költségveté­sében további három milliárd márkával emelik a katonai kia­dásokat. A légierők hamarosan 1300 „Starfighter“ típusú su­gárhajtású gépet kapnak. A „Honest John" nevű kishatósu-1 garú rakéta után a Bundes - wehrt ellátják „Sergeant“ és „Pershing" típusú rakétákkal Igaz, a rakétákhoz az „ame­rikai nagybácsi" még nem adott atomtöltetet. De ami késik, az nem múlik! Es jaj annak, aki az NSZK- ban szembe mer szállni a Bun­deswehr felfegyverzésével! Hitler örökösei már nemcsak a kommunistákat, a következetes békeharcosokat üldözik, hanem a polgári ellenzéket is. Angliában a 84-es nyugatnémet páncélos zászlóalj hadgya- A Harmadik Birodalom, a korlatra készül. A képen: egy tiszt tájékoztatja a katonákat Wehrmacht, az SS árnyéka bo­­a Walesi oyakorlótérségről. rul Nyugat-Németországra. Ilyen csillagászati számok mellett érthető, hogy az Union Miniére részvényesei mindent elkövetnek, hogy Csombét, az ország lepénzelt bábelnökét hatalmon tartsák. Az is termé­szetes, hogy zsoldosai egyúttal a vállalat alkalmazottai. És hogy Csőmbe úr semmiben ne szenvedjen hiányt, hogy ne szoruljon külföldi behozatalra, a vállalat egyúttal fegyvereket, harckocsikat, bombákat is gyárt a zsoldos hadserey számára. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy Kongó népe ma is leírha­tatlan nyomorban él. A kongói nép tisztességes, önzetlen ve­zetői jelenleg még börtönben sínylődnek. De az ország népé­nek minden igyekezete odairá­nyul, hogy végre kivívja a hőn áhítozott szabadságot. Spaak belga külügyminiszter New Yorkba utazott, hogy az ENSZ- szel folytatandó tárgyalások során „kiutat“ találjon a ké­nyelmetlen helyzetből. Nem­csak Belgium és Amerika, ha­nem az egész világ tudja, hogy Kongó népe előbb-utóbb a neo­­kolonistákat is elűzi az áruló „elnökkel“ egyetemben. va. J. /

Next

/
Thumbnails
Contents