Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-12-11 / 50. szám
Ez a felvételünk az SZKP és az MSZMP kongresszusi küldötteinek egyik csoportját örökíti meg (Balról jobbra K. T. Mazurov A. N. Rumjaneev, K. K. Nyikolajev, V. M. Dmitrukovova, L. N. Tolkunov, N. V. Zimjanin, valamint Fehér Lajos, a magyar küldöttség vezetője. Vendégeink A máodlk felvételünk a francia küldöttség vezetőjét Nord Gustav Assant és a küldöttség többi tagját ábrázolja. A KÜLFÖLDI SAJTÓ jelentős figyelmet fordít a CSKP XII. kongresszusára. A testvéri szocialista államok sajtója kiemeli, hogy a felszólalók egyöntetűen egyetértenek Novotny elvtárs beszámolójával. A moszkvai Pravda ismerteti az egyes felszólalók beszédének rövid tartalmát, a Nemzeti Front pártjai képviselőinek beszédeit és J. Hendrych elvtárs felszólalását. Egy egész oldalon közli L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB küldöttsége vezetőjének beszédét. Novikov és Szeljük, az újság tudósítói hangsúlyozzák, hogy a kongresszus milyen nagy figyelmet fordít a mezőgazdaság további fejlődésének kérdéseire. A l'Humanité és a Libération részletesen ismerteti Hendrych elvtárs felszólalását. A l'Humanité prágai tudósítója Hendrych elvtárs beszédének azzal a részével foglalkozik, melyben a szocialista országok gazdasági együttműködéséről beszél. A Libération elsősorban a beszámolók külpolitikai kérdésekkel foglalkozó részleteit ismerteti. Mindkét újság kivonatot közöl Leonyid Brezsnyev és a Francia Kommunista Párt képviselőjének beszédéből. MOROZOV SZOVJET ÉS STEVENSON AMERIKAI küldött az ENSZ-közgyülés politikai bizottságában bejelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudományos űrkutatási egyezményt kötött, amelynek keretében közös kísérleteket folytatnak majd a meteorológiai viszonyok és a Föld mágneses terének vizsgálatával kapcsolatban. Az egyezmény'' a szovjet és az amerikai tudósok ez év júniusában folytatott sorozatos tárgyalásain jött létre. Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ-megbízottja és Stevenson, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője szerdán megküldték U Thant ENSZ főtitkárnak a világűr békés felhasználása terén történő együttműködéséről szóló egyezmény dokumentumait. A NYUGAT-EURÖPAI UNIÓ, Párizsban ülésező parlamenti közgyűlése felszólította a Közös Piac miniszteri tanácsát és az angol kormányt, hogy mielőbb fejezzék be az angol csatlakozási tárgyalásokat. Amennyiben a tárgyalások útjába tornyosuló akadályokat mégsem lehetne idejében elhárítani, úgy a parlamenti közgyűlés javasolja, hogy a csatlakbzási tárgyalások január elejétől miniszteri szinten megszakítás nélkül folyjanak Brüsszelben, a Közös Piac miniszteri tanácsán megállapodtak abban, hogy a „hatok“ közös álláspontra helyezkednek a brit mezőgazdasági problémák megítélésében. így elsősorban követelik, hogy Anglia ismerje el a Közös Piac mezőgazdasági politikájának elveit, s ragaszkodnak ahhoz, hogy Angliának a belépéskor meg kell szüntetnie a mezőgazdasági szubvenciókat. A NATO miniszteri tanácsának decemberi ülésszakát lázas tevékenység előzi meg. Ezen akarják elfogadtatni az önálló atomütőerő tervét. A TASZSZ tudósítója írja New Yorkból, hogy a Pentagon legfelső köréiben sok szó esik az úgynevezett „európai nukleáris erőről". Megfigyelők szerint ez a terv központi helyet foglal majd el a NATO tanácsának munkájában. E tervekről egyébként már egészen nyíltan ír az amerikai sajtó. A Fortune című folyóirat emlékeztet arra, hogy az „európai nukleáris erőit“ felállításának egyik legbuzgóbb híve, Norstad tábornok meghatározhatatlan időre továbbra is a NATO fegyveres erőinek főparancsnoka marad, noha hivatalosan bejelentették, hogy ezt a tisztet Lemnitzer tábornok fogja ellátni. A lap szerint az Egyesült Államok nem szándékozik útjába állni „az európai nukleáris erők“ megteremtésének. Az angol lapok ugyancsak arról cikkeznek, hogy Macmillan be akarja várni, milyen álláspont alakul ki a NATO párizsi ülésén. A Daily Mail külpolitikai szerkesztője szerint Home külügyminiszter Párizsba repül, hogy Ruskkal és Couve de Murville-vel megbeszéléseket folytasson, amelyek eloszlathatják a NATO atomhaderő kérdését burkoló diplomáciai ködöt. Hadügyi szakértők azt hiszik, fontos tépéseket tesznek Párizsban e cél felé. A nyugati diplomaták óvatosabbak és azt mondják, sok függ attól, vajon Anglia és a hat Közös Piac-ország abban a helyzetben lesz-e, hogy közös politikai döntést hozhatnak az atomfegyverről. A katangai „einök“-és akik mögötte állnak Amiről Lübke úr bölcsen hallgatott Bevezetésül egy kis tör- - ténelmi visszapillantás: a második világháború után lassan, de biztosan inogni kezdett az oly szilárdnak vélt Brit Világbirodalom épülete. Ennek során Anglia 1947. augusztus 15-én kénytelen volt addigi kincseskamráját „Szabad Indiának" nyilvánitáni. Ugyanakkor’azonban á hindu váflású Indiából kivált annak mohamedán felekezetű lakossága és Pakisztán néven külön államot alakított. De területileg maga Pakisztán is kétfelé szakadt. Mivel á két országrésznek nem volt közös határa, súlyos gazdasági válság állott be a fiatal államban. Azelőtt a nyugati tőkés hatalmak ágyúnaszádokkal és gyarmati hadsereggel kényszerítették térdre a .színes bőrű nemzeteket. És mivel ezeknek az időknek befellegzett, az egykori gyarmattartók most új bódszerekkel, az ún. neokolonializmus gazdasági eszközeivel igyekeznek más földrészek népeit a maguk számára megszerezni, illetve egymás orra elől elhalászni. Ezzel a szándékkal indult útnak november végén Lübke úr is, a bonni szövetségi elnök, „tapogatózó" ázsiai portyázására. Többek között Pakisztánba látogatott, ahol Ayub kán államelnökkel folytatott gazdasági tárgyalásokat. A bonni utoző arra számított, hogy talán a németeknek sikerül megkaparintaniuk a pakisztáni piacot, miután az ottani nép emlékezetében még élénken élnek az angol katonaság sortüzei, a büntető expedíciók, a falvak felperzselése. Mert NATO ide, NATO oda, ha nem is „illik“ szövetségesével tisztességtelen versenyre kelni, az üzlet csak üzlet. Lübke hazaérkezése után a nyugati sajtó és rádió kissé keserű szájízzel, de a Német Szövetségi Köztársaság lapjai szinte túlharsogták egymást a szövetségi elnök szívélyes pakisztáni fogadtatásáról és tárgyalásainak sikeréről. Kiszivárgott hírek szerint azonban Lübke pakisztáni „sikereit" — enyhén szólva — fenntartással kell fogadni, ha fogadtatásának pompájához a keleti udvariassághoz híven nem is férhetett kétség. Az Ayub kán és Lübke között folytatott tárgyalások során Pakisztán államelnöke ugyanis aggodalmait fejezte ki az ún. Európai Gazdasági Közösség iránt, amelynek tulajdonképpeni urai és parancsolói a nyugati monopóliumok. Ayub kán.többek között hangsúlyozta, hogy Anglia esetleges belépése ebbe a „közös piacba“ súlyos problémák elé állítaná a gazdaságilag gyengén fejlett Pakisztánt, amely tagja a Brit Nemzetközösségnek (commonwealth-nek) és mint ilyen ugyancsak belesodródna a számára végzetessé válható európai monopólium-érdekközösségbe. Ha a csaknem kizárólag nyersanyagkivitelre utalt Pakisztán elvesztené európai exportlehetőségeit vagy azoknak tetemes részét, nem segítene rajta a nyugati államok nyújtotta „gazdasági támogatás" és lényegesen csökkennének saját gazdasági fejlődésének kilátásai. Pakisztán tehát — mondotta Ayub kán Lübkéhez fordulva — éppen a bonni kormány közbenjárásától várja, hogy az Európai Gazdasági Közösség tagállamaiba irányuló nyersanyag-kivitelét az eddigi feltételek mellett ne csorbítsák. Pakisztán érthető nyugtalankodását Lübkének sem sikerült eloszlatnia és üröm vegyült a nyugati szindikátusok korai örömpoharába. K. H. Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk a napisajtó hasábjain Csőmbe, a katangai „elnök“ nevével. Csőmbe az a fajta, aki semmitől sem riad vissza s ha kell, holttesteken is átgázol. Hiszen élénken él még a világ közvéleményének emlékezetében Lumumba gyalázatos meggyilkoltatása, ami szintén az ő nevéhez fűződik. A lelketlen „államfő" odáig vetemedett, hogy a napokban békés kongói falvakat bombáztatott. Csőmbe ellen senki se mer fellépni... Jogosan felvetődik tehát a kérdés, ki áll az elkapatott elnök mögött? A nagytőke. Pontosabban: az Union Miniére, az egykori Belga-Kongó legnagyobb vállalata. Övé a katangai nemzeti vagyon 60 százaléka, Nemrég hazánkban járt a dzsakartai egyetem jogi karának dékánja, dr. Soeiono Hadinoto. Képünkön dr. Bohumil Vasil iskolaügyi miniszterhelyettes társaságában látjuk. a kongói állami jövedelemnek pedig 50 százaléka. A vállalat tőkéjét 20 milliárd belga frankra, azaz 400 millió dollárra becsülik. Ennek az összegnek 54 százaléka tőkés magánszemélyek tulajdonát képezi, 17 százaléka a kongói államé, 14,5 százaléka az angol Tanganyika-Társaság kezében van és a fennmaradó részt egy belga bank mondja tulajdonának. Maga Kongó azonban eddig egyetlen frankot sem kapott tőkerészesedéséből, mert a részvényeket egyszerűen Brüsszelben helyezték letétbe. De Kongó még nyereségrészesedést sem kap a vállalattól befektetett tőkéje után, mivel azt Csőmbe úr vágja zsebre. Katanga természeti kincseinek java részt ugyancsak az Union Miniére bitorolja. A világ rézelőfordulásának 7,5 százalékát, a kobalt 54 százalékát, ,és földkerekség ezüstjének 5 százalékát katangai lelőhelyek szolgáltatják. Az egykori Ruanda-Urundi bányáinak kiaknázási joga most szintén Katangát illeti. * Az említett mammutvállalat, közel 20 ezer munkást foglaloztat. Elisabethville-i, Jadotville-i stb. üzemeibe az elmúlt három év alatt 20 millió dollárt fektetett be. A második világháború idején ő fedezte az USA uránérc-szükségleteit, de uránbányái ma már kimerültek. Annál nagyobb jelentősége van a kobaltnak, amely nélkülözhetetlen kelléke a rakétagyártásnak. Luilui üzeme a világ egyik legkorszerűbben felszerelt vállalata. Ez a teljesen gépesített üzem évenként 100 000 tonna rezet és 3500 tonna kobaltot termel. „Nyugat-Németországban katonai szolgálatra behívták 33 ezer újoncot. A Bundeswehr létszáma így 395 ezer fő. Közülük 250 ezren a szárazföldi erőknél, 90 ezren a légierőknél, 28 ezren a flottánál és 27 ezren az úgynevezett területi védelmi erőknél szolgálnak“. (Üjsághir). fasizmus által kirobbantott második világháborúban az egész Európa megismerkedett a német militarizmussal. A náci megszállók önkényének sok millió hazafi esett áldozatul Norvégiától Görögországig, a La Manche csatornától a Volgáig. 1945-ben, amikor a szovjet hadsereg és szövetségesei szétzúzták a fasiszta hadigépezetet, megkönnyebbülten sóhajtott fel az emberiség. „Száradjon le a keze annak a németnek, aki még egyszer fegyvert fog". Néhány évvel a második világháború' után mondta ezeket a szavakat egy Strauss nevű nyugatnémet politikus. Nem szárad le a kezük... Volt náci tábornokok irányítása alatt ma 395 ezer német áll fegyverben a Szövetségi Köztársaságban. Tévedés ne essék! Nem az a baj, hogy a németek kezében fegyver van. Az a kérdés, hogy milyen németek kezében. Soha nem fog az emberiség ell-n támadni az a német hadsereg, amelynek katonáit a béke megvédésének szellemében nevelik, amelynek tisztjei és tábornokai 10-15 évvel ezelőtt munkások és parasztok voltak, amelynek honvédelmi minisztere maga is lakatos volt, s harcolt a Spanyol Köztársaság védelméért. Ez a Német Demokratikus Köztársaság hadserege. De vajon lehetünk-e bizalommal a nyugatnémet hadsereg, a Bundeswehr iránt, amelyet — természetesen nem hivatalosan — máris „új Wehrmacht“ -nak neveznek? Bruno Winzer, a Bundeswehr volt őrnagya, aki tavaly menedékjogot kért az NDK-ban, hiteles adatok birtokában közölte, hogy a volt SS-tisztek előtt egészen az Obersturmbannführerig (az alezredesnek megfelelő rendfokozatig) megnyitották az utat a Bundeswehr magasabb parancsnoki tisztségeire. Élnek is az alkalommal! A volt SS-tisztek közül ez idő szerint már csaknem kétezren teljesítenek szolgálatot az NSZK fegyveres erőiben. Az amerikai imperializmus segítségével újjáéledt nyugatnémet monopóliumok állama lépésről lépésre haladt előre a hadsereg újjászervezésében. A Bundeswehr ma már a NATO fő ütőereje. Csupán a NATO keretében a következő nyugatnémet erők állnak rendelkezésre: 5 gépesített lövészhadosztály, 2 páncélos, 1 légidesszant és 1 hegyi lövészhadosztály 2120 harckocsival és 680 rohamlöveggel; 600 repülőgép (döntő részben: vadász-bombázó); 174 hadihajó (köztük 4 tengeralattjáró). Hadászati térképeiken a nyilak vége az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia területére van berajzolva. Es holnap? A holnap térképei még a páncélszekrények legmélyén fekszenek, de annyi bizonyos, hogy ott a nyilak már sokkal távolabbra — és nemcsak keletre — mutatnak. Ehhez azonban Adenaueréknek még nagyobb hadseregre van szükségük. IS ét év múlva minimálisan 500 ezer nyugatnémet lesz fegyverben“ — írta a közelmúltban a hamburgi „Stern“ című lap. A nemrégiben jóváhagyott költségvetés szerint 1963-ben az NSZK költségvetésében további három milliárd márkával emelik a katonai kiadásokat. A légierők hamarosan 1300 „Starfighter“ típusú sugárhajtású gépet kapnak. A „Honest John" nevű kishatósu-1 garú rakéta után a Bundes - wehrt ellátják „Sergeant“ és „Pershing" típusú rakétákkal Igaz, a rakétákhoz az „amerikai nagybácsi" még nem adott atomtöltetet. De ami késik, az nem múlik! Es jaj annak, aki az NSZK- ban szembe mer szállni a Bundeswehr felfegyverzésével! Hitler örökösei már nemcsak a kommunistákat, a következetes békeharcosokat üldözik, hanem a polgári ellenzéket is. Angliában a 84-es nyugatnémet páncélos zászlóalj hadgya- A Harmadik Birodalom, a korlatra készül. A képen: egy tiszt tájékoztatja a katonákat Wehrmacht, az SS árnyéka boa Walesi oyakorlótérségről. rul Nyugat-Németországra. Ilyen csillagászati számok mellett érthető, hogy az Union Miniére részvényesei mindent elkövetnek, hogy Csombét, az ország lepénzelt bábelnökét hatalmon tartsák. Az is természetes, hogy zsoldosai egyúttal a vállalat alkalmazottai. És hogy Csőmbe úr semmiben ne szenvedjen hiányt, hogy ne szoruljon külföldi behozatalra, a vállalat egyúttal fegyvereket, harckocsikat, bombákat is gyárt a zsoldos hadserey számára. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy Kongó népe ma is leírhatatlan nyomorban él. A kongói nép tisztességes, önzetlen vezetői jelenleg még börtönben sínylődnek. De az ország népének minden igyekezete odairányul, hogy végre kivívja a hőn áhítozott szabadságot. Spaak belga külügyminiszter New Yorkba utazott, hogy az ENSZ- szel folytatandó tárgyalások során „kiutat“ találjon a kényelmetlen helyzetből. Nemcsak Belgium és Amerika, hanem az egész világ tudja, hogy Kongó népe előbb-utóbb a neokolonistákat is elűzi az áruló „elnökkel“ egyetemben. va. J. /
