Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-11-20 / 47. szám
Sxó'b e K dtícdboydľ (EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) 29. — Tehát azt állítod, hogy... — mondta az alacsony fekete hajú, de a kopaszodó cingár a szavába vágott: — Igen, bármennyire is különösnek tűnik, de az Írott nyelv, a festészet és a szobrászat közös gyökere a régi templomok és paloták politikai és vallási díszítménye. — A festészetről és a szobrászatról még csak elhiszem, hogy innen ered. . — felelte az alacsony fekete hajú. — Hiszen ma is világosan láthatjuk összefonódottságukat a politikával... De az írás, az kérlek egészen más... — Én meg azt mondom, hogy pont ellenkezőleg! Az írott nyelv közös eredetű a festészettel és a szobrászattal és kezdetben mind a hárman az építészet kellékei voltak a mindenkori politikának megfelelően. Ha nem hiszed, könynyen bebizonyíthatom ... A kis fekete méltóságteljesen bólintott. — Hát kérlek... kezdjük talán azzal, hogy némely vad népek bizonyos személyeket és eseményeket leszoktak rajzolni a barlangok falaira. Az asszírok a falfestményeket az isten templomának, a király palotájának díszítésére használták. A képes ábrázolásnak e szokásos felhasználásmódjából fejlődött ki később a képírás. A leggyakrabban előforduló festett alakokat ugyanis fokozatosan egyszerűsítették, így végre létrejött azoknak a jelképeknek az egész rendszere, amelyek közül a legtöbb Tanfolyam Komáromban Közelednek a hosszú őszitéli esték, falvainkon is fellendül a kulturális munka. Különösen a színjátszók körében nagy most a készülődés. Régi és új szereplők dugják össze a fejüket, mérlegelnek, keresik a bemutatásra megfelelő darabot. Színjátszóink gondosan készülnek s ami a legfontosabb: nincsenek magukra hagyva. A minap például a Komáromi Járási Művelődési Otthon és a Csemadok járási vezetősége rendezett egy négynapos iskolázást a járásban működő színtjászó csoportok legjobb vezetői és szereplői részére. A mintegy 30 résztvevővel megtartott iskolázáson kulturális és szakkérdésekről, színházi szakemberek tartottak előadást. A színpadkép, a jelmez, az alakítás, a rendezőpéldánykészítés és a dramaturgia kérdéseinek a megtárgyalása után a évadban bemutatásra szánt tanfolyam hallgatói az új darabok közül többek között Kónya József: Senki fia, Brezovský: Veszedelmes életkor,' Síposs Jenő: Bolondóra, Debreceni-Somlay: Huszárvágás, Soós: Két szem mazsola, és Kolomijec: Fáraók című színművét elemezték. Hasonló tanfolyamot más járások már rendeztek, néhol most készülnek rendezni. Műkedvelőink örömmel veszik a segítséget, a módszertani oktatást. A Komáromban rendezeti iskolázás hallgatói például azzal az ígérettel tértek haza hogy a tanfolyamon szerzett ismereteknek falujukban szereznek érvényt és mindent megtesznek a műkedvelő színjátszás és a kulturális élet fellendítése érdekében (b) már csak nagyon kevéssé hasonlított ahhoz a dologhoz, amelyet kifejezett. — Ez mindenesetre nagyon érdekes — bólintott a kis fekete. A kopaszodó tovább magyarázott, de szavaikból nem sokat értettem, mert a vonat nagyobb állomásra érkezett és az emberek tolongva elsodortak tőlük. Később, amikor visszatértem, már másról beszéltek. Ismét a fülkémbe húzódtam, ahonnan közben már kiszálltak a lányok és a katonák. Letelepedtem a helyemre és töprengve arra gondoltam, hogy mily keveset tudok még az életről. SZEPTEMBER 16. Utolsó simításokat végezzük azon a házon, amelyet megérkezésemkor kezdtek építeni. A belső munkálatokon együtt dolgozunk a szobafestőkkel, mázolókkal, lakat jsokkal. Nem csúfolmindannyian ugratják, ják egymást. „ Élvezet köztük dolgozni. Az ember elfeledi minden gondját, baját. Általános röhej közepette hol egy létra rogy öszsze, hol sapka röpül, hogy enyvvel kenik be valakinek a gyaluját, vazelinnal a reszelőjét. Néha hátára mázolt nagy kereszttel jár egész nap valamelyik asztalos, elküldik az irodába is és mindenki nevet rajta, máskor a villanyszerelők vezetnek áramot a kilincsekbe és a lakatosok káromkodnak. Tehát vidáman telnek a napok Még én is elfeledem gondjaimat. A szobafestőket levegőmázolóknak, létrán ülő kanárimadaraknak, néha Hitlernek csúfolják, az asztalosokat viszont firnájzosfenekü pepecselőknek titulálják. És valóban, ahogy mázolják az ajtókat, ablakkereteket, kezük becéző mozdulata, ahogyan a festékbe mártott ecsetet húzogategyszer zajos, vidám társaság verődik össze a szobákban. Amikor a szerelők, asztalosok, és szobafestők megszállják az új épületet, hogy lakályossá, csillogóvá tegyék, olyan lesz az egész, mint valami hatalmas kalitka. A szerelők fütyörésznek, a szobafestők énekelnek, az asztalosok dudorásznak. És vi-VOÍ ják, csupa gyöngédség. Némelyiknek a keze, vékony hosszú ujjai munka közben -valósággal összenőnek a karcsúnyelü, táncostestü ecsettel. A segédmunkások raja egészen más. Mind egy húron pendül. Alig gördítik hozzánk a malterral telt talicskát, máris eltűnnek és az ember kiabálhat, keresheti őket. Legtöbbször az épület valamely elhagyatott zugába* húzódnak, előszedik a kártyát és köré kuporodnak. Különösen fizetés után nagyhangúak. Ilyenkor legtöbbször munkába se járnak és nagy tétekben kártyáznak. Később a tétek egyre zsugorodnak, végül már kölcsönért kunyerálnak. Ezek az emberek, ellentétben a betonozóknál vagy a földmunkálatoknál dolgozó falusi segédmunkásokkal, nem szakadnak bele a munkába. Minden energiájukat a lógás lehetőségeinek felkutatására és a munkanélküli pénzforrások felhajtására fordítják. Begtöbbje a városi nép aljából verbuválódott, börtönökből szabadult bűnözők, állásukat vesztett csalók, sikkasztok, munkakerülők, csavargó alkoholisták. Általában sunyitekintetű, kiszámíthatatlan emberek. Olyanok, akivel az ember nem szívesen találkozna egymaga a sötétben. Ilyen Pepo is, aki engem boldogít, nekem-szállítja most a maltert, teszi arrébb az állványaimat, ha egyik szobából a másikba megyek dolgozni. Magas kancsiszemű, borotvált nyakú és „anyus"-nak szólít. Bejárta az egész országot és rendkívül büszke, hogy Prága, Bratislava, Ostrava, Most, Kassa és a többi város minden kocsmáját imeri. Ostravára ötször, a határvidékre háromszor jelentkezett brigádosnak. Mindig felvette a brigádosnak járó pénzt, de sehol sem maradt tovább egy hónapnál. Ide az árnyékból1 jött, ahová bunyó2 miatt jutott. — Nagy balhé3 volt — mondta a múltkor vigyorogva. — Ráhúztam a Székkel az ipse fejére és összement mint a colistok. A zsaruk4 mindjárt behoppolták.5 Hát tehetek én róla hogy a felesége bukott rám? Később hozzátette: — Jó csaj8 volt. Mindent fizetett ... De azért te „anyus“ nekem jobban imponálsz. Helyes kofferod ...7 Egy kanál maltert vágtam utána, de elugrott és gúnyosan a nyelvét öltötte felém. 1 börtönből 2 verekedés 3 botrány 4 rendőrök 5 bevittek 6 nő 7 feneked Ján Smrek: Fiatal költőkhöz Az ifjúságról nem daloltok; rejtély, fiúk, e hallgatás. Jobb témát földünk sosem hordott; s miben rejtőzik szebb varázs? Nézd karcsú nyakát, kecses testét, im, hátköeépig meztelen. A bőrén játszó égi festék aranyszint lobbant hirtelen. Ruhája napfény, csupa pompa, bronzból varázsolt idomok. Vakok volnátok? Látástokra mily tudós gond vet hályogot? Legyetek hűk a tudományhoz, . ám csókvágy-tan is létezik. Egymásra talált fiúk, lányok jövőtök dicsét éltetik. E szerelmesek nem ismernek szépprózát, komoly verseket. Tánclemezt kérő könnyű lelkek, örülnek, ha a szív remeg. A szerelemről ajkuk hallgat; tollat helyettük más vezet. De táplálják az irodalmat: ők lehelnek rá életet. Ford. Veres János Mikuláš Kováč: Csak azért Ismerek egy embert, akinek a lábait elvitte az első világháború. Az az ember egy kis trafikban üldögél. Hóvirág illatú cigarettát árul. Folyton mosolyog, vicceket mesél, poros történeteket és a gyerekeket árnyjátékkal szórakoztatja. Ha esik az ő trafikjába járok elbújni. Beszélgetünk. Arról, ami volt és arról is, ami lesz, (olyan a hite mint a kőszirt) beszélgetünk és furcsa, de mindig olyan gyorsan eláll az eső és furcsa, de mindig olyan gyorsan kitisztul. Egyszer megkérdeztem: „Hallja csak, miért olyan vidám és biztos maga mindig?“ Elmosolyodott, rám nézett, mondta: „Csak azért fiam, hogy nincs gondom cipőre“. Mihálik Gizella fordítása (Folytatjuk) tmaszecst gon dók Fokozni a közművelődést. Elsorban az általános iskolák gyarapításával és az oktatásügy színvonalának emelésével. Ez az alap, ebből indul ki minden. Ez a gyökér, hogy kivirágozzon a kultúra fája, hogy alatta majd elférjen mindenki, aki ügyszeretethez méltóan gondozta, ápolta. A pártkongresszus vitaanyagának egyik fontos szakasza jelzi ezt az igényt. Előrelátóan figyelmeztet minden felelős személyt és. intézményt, hogy jövőnk biztosítéka, előrehaladásunk záloga a szocialista műveltség magasfokú elsajátítása. Rimaszécsen az erre vonatkozó tájékoztatást a HNB titkárától, Viczén Bélától kapom: iskolaépítés, parkosítás, kultúrház bővítés, és általános falurendezés — ez jellemző ma Rimaszécsre. Iskolaépítés! Ez nem egyszerű ügy itt, a közép-szlovákiai kerületben. Tudvalevő dolog, hogy ebben és még néhány más dologban is elmaradt ez a kerület, csak a dolgozók kongresszusi munkavállalásai billentették át a mérleget az eredmények felé. Munkavállalás és szervezés. Az utóbbi Rimaszécsen is változást hozott, amennyiben új munkavezetőt neveztek ki, Stano elvtárs személyében, és ezáltal a dolgozók kezdeményezése is újabb erőre kapott, aminek eredménye egyszerűen: tervteljesítés. Nem nagy dolog, mondhatja valaki, pár hét nem a világ! De ebben az esetben nagy dolog, mivel az új iskolának ötszáznegyven tanulója van, és ezek nem hetekkel vagy hónapokkal később kezdték tanulmányaikat egy rendezett iskolában, hanem pontosan a tanév elején. Megeshetett volna, hogy belepi a hó az épülő falakat, ha nincs meg az összefogás, a jó szándék, az ügyszeretet, és az azt megelőző bírálat, jogos türelmetlenség. A helyi pártszervezet, a nem-Betonkeverő, téglatörmelek: de ben; iskolában a tervezett időben kezdődött a tanév zeti bizottság, a szövetkezet és minden rendű és rangú felelős személy egyetlen nagy ügynek tekintette az iskola befejezését. Pedig nem volt könnyű az idei nehéz mezőgazdasági termelési feltételek mellett ezzel is törődni. De éppen a nehéz esztendő, a több erőt és tudást követelő munkafeltételek mutatták ki azt a szükségletet, amit a pártkongresszus vitaanyaga oly komolynak tekint. Rimaszécsen is komolynak tekintik ezt a feladatot. Bár, a nehéz esztendő ellenére, a termelésben nem maradtak el, akkor sem, ha a szövetkezeti dolgozók átlag korhatára 55 év ( ?). Még bírják. Hogy meddig, azt Jaczkó István, a HNB elnöke sem tudja, akitől eme kérdésre választ kértem. Tehát ebben a kérdésben kerül előtérbe a fiatalok ügye, a művelődés gondja, a mezőgazdasági és az általános szaknevelés szükséglete. Fiatalok és a szövetkezet. Gépesítés és szilárd jutalmazás. Es végül a városi szinten való kulturális élet lehetősége. Az új iskolában ott van az ötszáznegyven diák. A kilencedik osztályt végzett gyerekek szárnyat bontanak, és van, aki elszáll a felsőbb iskolák felé, van, aki a gyárafc magas kéményéi látja és odatart. Vissza alig kanyarodik valaki közülük. Ivunics István iskolaigazgató, aki egyben a Művelődési Otthon vezetője is, néhány megoldásra váró problémát vázol: Eltekintve attól, hogy az ifjúság részére anyagilag is érdekeltté kell. tenni a mezőgazdasági munkát, fontos szerepet játszik itt az is, hogy a szórakozási, művelődési lehetőségek mennyire vannak biztosítva. Többek között tervezik, hogy a régi iskolaépü-Stano elvtárs építésvezető Ivanics István iskolaigazgatónak sorolja a még hátralévő tennivalókat. leiben zeneiskolát nyitnak, mert sok az érdeklődő fiatal, aki eddig Rimaszombatban találja meg ezt a lehetőséget, és ezt mindjárt összekapcsolja az ottani munkavállalással. Majd a szövetkezeti klub kérdését kell megoldani, de nemcsak ezt, hanem egy megfelelő kultúrház építését is. A meglévő bizony már nem igen felel meg az igényeknek, bár van benne televízió, sakk, ping-pong, és a téli időszakban színjátszók is öszszeverődnek, de mindez elég rendszertelenül, alkalomszerűen működik. Nincs férőhely. Ezért volna szükség arra, hogy már most, e kissé szerény lehetőségű kultúrház művelődési feltételeit a szövetkezet aknázza ki, oly módon, hogy anyagilag is védnökséget vállaljon fölötte, majd szorgalmazza egy valóban, minden igényt kielégítő Művelődési Otthon gyakorlati, tehát épületben is megvalósuló tervét. Mert az igaz, hogy abból a bizonyos kulturális alaptőkéből sokat fordítottak különböző kirándulásokra, tanulmányútokra — amire szintén szükség van —, de emellett talán kevesebbet arra, hogy a mindennapok művelődését jobban támogassák. Nagy gond a fiatalok és a mindennemű kulturális lehetőség gondja. Nagy gond, mivel az 1780 hektár földet nem oly egyszerű megművelni — éppen a gépek segítségével — fiatalok nélkül. De azt hiszem, fiatal akad olyan faluban, ahol minden reggel ezerötszáz ember üdvözli a felkelő napot. (gyí)
