Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-11-13 / 46. szám

A KlNAI-INDIAI HAXÄRINCIDENSEK I# étségteien, hogy az év legnagyobb Bolgár ese­ménye a Bolgár Kommunista Párt kongresszusa volt. Az SZKF XXII. kongresszusa utáni időszak csak fokozza a bolgár kommunisták kongresszusának jelentőségét, márcsak azért is, mert a XXII. kongresszus által elfogadott programot saját programjuknak tekintik. Egy időszak munkájának a felméréséről van sző, olyan időszakról, mely alatt mélyre­ható változások álltak be a bolgár politikai, gazdasági és kulturális életben A gyors szo­cialista fejlődés időszaka volt ez. A VII. kongresszus óta el­telt időszak a bolgár kommu­nisták által elfogadott program helyességét igazo'ia. A törté­nelmileg rövid iíífi slatt egé­szen megváltosotv Mt ország arcú!?'*-. A mai Bulgária mo­dern vjrral és fejlett mező­­gazdasággal rendelkező ország. Összehasonlítva Bulgária 1939. évi termelését az 1961-es év termelésével, meglepő számot kapunk. Több mint hússzorosá­ra nőtt az ipari termelés, a termelőeszközök gyártása pe­dig huszonhétszeresére. Az or­szág ipari termelése egyre na­gyobb szerepet tölt be az ország külkereskedelmében. Nemcsak a szocialista tábor országaiban, de számos tőkés és a gyarmati rabságból fel­szabadult országban is ismer­tek Bulgária ipari termékei. A nagy változások színhelye vol’t a bolgár vidék is. A me­zőgazdaság kollektivizálása megváltoztatta a falu képét is és vele együtt nőtt az anyagi jólét és a kulturáltság. Űj köz­ségek nőttek a régiek helyén és villanyfény lett úrrá a vi­déken is. Csakis így érthető meg az ország gazdasági éle­tének harmonikus fejlődése. Ezt bizonyítják az elmúlt év ipari termelésének sikerei is. Az ipar 103,6 százalékra telje­sítette tervét. Az *gy terven felül termelt ipari termékek értéke meghaladja a 184 mil­lió levát (új pénzben). Az ál­lami és a szövetkezeti ipari vállalatok termelése 1961-ben, összehasonlítva az 56-os évvel, megkétszereződött. A gépipar Megváltozott az ipari munkásság felkészültségének módszere Is. Modern ipar- és tanonciskolákban képezik az ipar szá­mára az utánpótlást. Nem meglepetés! Nyugat-Berlinben már ja­vában folynak a február elején tartandó szenátusi választás előkészületei. A Német Szocialista Egység­párt neuköllni szervezete az egyik iskolában tartott kül­döttértekezletet, hogy meg­válassza szenátorjelöltjét. Még javában folyt a gyűlés, amikor az iskola bejárata előtt, gyülekezni és egyre hangosabban ordítani kezd­tek a szélsőjobboldali Sza­badság Légió és Ifjú Unió tagjai. Az egész akciót nyil­ván jő előre megszervezték, ennek ékes bizonyítéka pél­dául, hogy egy sor fotóri­porter is a helyszínen ter­mett, márpedig a nyugat­berlini fotósok általában nemigen szokták megörökí­teni a kommunista gyűlések eseményeit. Amikor a gyűlésnek vége volt, a huligánok sorfalat állottak az iskola kapujá­ban, a küldöttértekezlet részvevői tehát kénytelenek voltak a torkuk szakadtából üvöltöző suhancok sorfala közt elvonulni. Egy tizennyolc éves su­­hanc „Vért akarok látni!" kiáltással rátámadt az idős Klaus Kubackyra és jobb karján közvetlenül az ütőér mellett mély sebet ejtett a neuköllni munkáson. A sebből erősen ömleni kez­dett a vér, s mintha csak ez lett volna a jeladás, előke­rültek a boxerek, az acél­fütykösök s a cs bészek ne­kiestek a védtelen embe­reknek. A fiatalabb neuköll­ni kommunisták közrefogták a nőket és az öregeket és sajat testükkel védték őket a csapásoktól. A fasiszta rohamosztagosok mintegy hatvan embert, köztük ti­zennégyet súlyosan megse­besítettek. A fasiszták véres tobzó­dását számos nyugat-berlini rendőr is végignézte, de a rendőrség meg sem kísérel­te, hogy közbeavatkoznék. A huligánok közvetlenül a rendőrtisztek mellett pél­dául földre löktek és össze­vissza rugdostak egy féllá­bú embert, a rendőrség még ezt sem akadályozta meg. A mezőgazdasági termelésben egyre nagyobb szerepet tölt be az új technika. Mindenütt mo­dern mezőgazdasági gépek, traktorok kerültek a régi me­zőgazdasági gépek helyébe. termelése ugyanez idő alatt 3,32-szeresére nőtt. Ez a ma­gyarázata a dolgozó tömegek egyre fokozódó • anyagi jólété­nek és kulturáltságának. A szocialista demokrácia ki-, szélesítése, a kollektivizmus megerősödése, a vezető párt- és állami szervek szoros kap­csolata a tömegekkel, a társa­dalmi szervezetek és az ifjú­ság Komszomol-.->zervezetének egyre fokozottabb szerepe az egész gazdasági életben és mindenütt biztosítéka, hogy a VIII. kongresszus által elfoga­dott irányelvek az egész bolgár nép ügyévé válnak. (ny—d) ENGEDMÉNY A BÉKE JAVÁRA Az elmúlt napok mozgalmas külpolitikai eseményeit mély alapossággal elemezte a Nagy Októberi Szociálist Forrada­lom 45. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Alekszej Koszigin elvtárs, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja. Koszigin emlékeztetett azok­ra a veszedelmes fejlemények­re, amelyeket az Egyesült Álla­moknak a Karib-térségben véghezvitt agresszív cselekmé­nyei idéztek elő Kijelentette: „A konfliktus alapja az Egye­sült Államok kormányköreinek az a törekvése, hogy fenntart­sák a kapitalista világ régi alapjukban korhadt pilléreit, gátolják az emberi társadalom haladó fejlődését. Az Egyesült Államok azért nem ismerte el a kubai forradalmat, mert az az amerikai monopóliumok ér­dekeit érintette“. A Szovjetunió kénytelen volt Kubának honvédelme érdeké­ben segítséget nyújtani, mert az Egyesült Államokban nyíltan hirdették, hogy „különleges joguk van“ a Kuba ügyeibe való beavatkozásra. A szovjet kormány tudomá­sul vette Kennedy amerikai el­nöknek azt a kijelentését, hogy OI CDi CD BCD BCD BOB CD «CDi CD »CD BCD* CDI CDI CDI CD BCD« CD «CD« CD CD BCD* Az Egyesült Államok vezető kőiéinek Kuba-ebenes agresz­­sziós politikája ellenszenvet váltott ki magában az Egye­sült Államokban *s. Ezt bizo­nyítja a New York egyik utcá­ján felvonuló tömegek hangu­lata is. „Semmi inváziót Kuba ellen" — jelzik a tüntetők transzparensei. OIOIOIOIOIOICI az Egyesült Államok hatályta­lanítja Kuba blokádját, szigo­rúan tiszteletben tartja Kuba szuverenitását, lemond a Ku­bába való betörésről, és a nyu­gati félteke más országai ha­sonlóképpen járnak majd el. Miután az Egyesült Államok elnöke a világ füle hallatára ünnepélyesen kijelentette, hogy sem az Egyesült Államok, sem a nyugati félteke más országai részéről sem ezek területéről nem történik betörés Kubába, elvesztette jelentőségét, hogy Kubában legyenek azok a fegy­verek, amelyeket az Egyesült Államok támadóknak nevez. Ki kinek tett engedményt ilyen körülmények között? Koszigin elvtárs erre a kérdés­re így válaszolt: „Véleményünk szerint engedmény történt mind az egyik, mind a másik fél részéről, engedmény a jó­zan ész és a béke javára“. A VILÁG HÁLÁS A SZOVJETUNIÓNAK Moszkvába még ezekben a napokban is számos távirat ér­kezik a szovjet kormány és nevezetesen Hruscsov elvtárs címére, melyekben államfér­fiak, közéleti és kulturális té­nyezők fejezik ki hálájukat a világ békeszerető emberisége nevében azokért a lépésekért, melyeket a Szovjetunió a béke érdekében tett. A Szovjetunió döntése megszilárdította, egy­ségbe forrasztotta a békesze­rető erőket, amelyek ismét meggyőződhettek róla, hogy a Szovjetunió, a szocialista vi­lágrendszer tetteit a népek életbevágó érdeke vezérli. A kubai helyzetben bekövet­kező kedvező fordulat után a Szovjetunió részéről a szavakat tettek követik ugyanakkor a világ békeszerető emberisé­gét éberségre inti az a körül­mény, hogy az amerikai kor­mány még mindig fenntartja a blokádot és folytatják Kuba szuverenitásának megsértését. A NÉMEI BÉKESZERZŐDÉS ÉGETŐ PROBLÉMA Bár a világ közvéleményének érdeklődése leginkább a Karib­­tenger térségére irányul, nem szabad megfeledkezni a német békeszet zödés megkötésének kérdéséről sem. Erről beszélt Koszigin elvtárs is, aki hang­súlyozta a szovjet kormány kijelentette és most is kijelen­ti, hogy a német békeszerződés megkötése megtörténhet anél­kül, hogy csorbítaná bármely ország vagy államcsoport érde­keit vágj tekintélyét, megtör­ténhetik az összes érdekelt felek egyetértése alapján. A szovjet nép ugyanúgy, mint más népek is — jelentet­te ki Koszigin elvtárs — me­lyek érezték az elmúlt háború súlyos terheit már ma, nem pedig valamilyen határozatlan idő elmúltával, sz'lárd biztosí­tékokat kíván a német agresz­­szió megismétlés' vei szemben-. CD ■ CD ■ CD a CD ■ CD ■ CD ■ CD E Minden békeszerető ember csak mélységes sajnálkozást érezhet a kínai-indiai határon lejátszódó eseményekkel kap­csolatban, ahol fegyveres ösz­­szetűzésekre került sor és vér folyt. Ez a konfliktus csak az imperialistáknak jó, és ők meg is tesznek mindent, hogy szít­sák a háborút és tönkretegyék Kína és India nagy népeinek évszázados barátságát. Most a leghelyesebb az len­ne, ha a két fél tűzszünetet rendelne el, és tárgyalások kezdődnének a két ország kö­zötti határvonal pontos megje­lölésére. Ez annál is inkább lehetséges, hiszen a két ország között nincs mélyreható ellen­tét, nincsenek olyan nézetelté­rések, amelyeket nem lehetne tárgyalások kerekasztala mel­lett megoldani. Minél előbb megkezdődnek a tárgyalások, annál többet nyernek ezeknek az országoknak a népei, annál többet nyer maga a béke. Londoni kép Nyáron egy ifjúsági küldött­séggel Angliában jártam. Na­gyon sok élményben volt ré­szem és közülük szeretnék ki­ragadni néhányat. Legnagyobb hatással rám maga a főváros London volt. Röviden szólni egy ilyen nagy városról nehéz, de szeretnék néhány érdekességet megem­líteni, hogy érzékeltessem a londoni légkört. A város, mint minden világváros, rendkívül mozgalmas. Mindenhol a jel­legzetes emeletes autóbuszok járnak és az emberek tömegei tűnnek el a földalattik bejára­tában. Ami rendkívül megragadott minderhol, az az egyszerű em­berek udvariassága volt. Az élet általában rendkívül élénk, sőt azt lehet mondani, hogy nagyon is mozgalmas. Amikor egy akalommal a Trafalgar téren jártam, az em­berek nagy tömegével találkoz­tam. Ahogy a későbbiek folya­mán megtudtam, az angol fa­siszta szervezet tartott Itt; provokációs demonstrációt Persze az egyszerű angol mun­kások és az értelmiség nagy része élesen szembeszállt a fasisztákkal. Ezt tapasztalhat­tuk az egész demonstráció fo­lyamán, amikor is a provoká­torok elleni ellenszenv a tett­­legességig fajult Meglepett azonban hogy a rendőrök a fasisztákat támogp’ták. Ez a Trafalgar téri epizód nagy >n meglepett nemcsak ervgem. de egész csoportunkat. BENDE ISTVÁN A nagy dilemma .... Hiszen mindez számunk­ra természetes, zárható volt, törvényszerűen bekövetkezen­dő. Persze szemrebbenés nélkül csak mi beszélhetünk erről ily higgadtan... Az ellentétek egysége olyan arányban gyengül, amilyen arányban nő az ellentétek har­ca. És ez a gyengülés, illetve növekedés egyáltalában* nem végtelen. S mister Kennedy dilémmája és a tőkés világ más kis és nagy : hatalmasságának dilemmája csupán ennek a ténynek a vetülete. Mert: Az emberi társadalom­nak az anyagi javak iránti igé­nye történelmileg is, de a sza­porulattal is törvényszerűen növekedik. Ez egyenesen azt kívánja hogy minden termelési viszonyok között az anyagi ja­vak termelésének folyamatát bővített formában kell felújí­tani, megismételni. A feneség abban rejlik, hogy a tőkés termelési módban ez szorosan összefonódik a kapi­talizmus gazdasági alaptörvé­nyével, a profit minden áron való biztosításával. Az érték­­többlet? — A tőkés számára a lenni vagy nem lenni kérdése. A profitot növelni kell! Ám a nyereség növelésé­nek hajdani módszerei ma már általában nem jöhetnek számí­tásba. Gondoljunk csak arra, hogy a munkaidő meghosszab­bítását vagy a munkaintenzitás növelését a végtelenségig nem lehet fokozni, nem is beszélve arról, hogy a raolásnak ez a módszere ma már minden or­­szágoan a szervezett proletár­tömegek határozott ellenállá­sával találkozna. Egy lehetőség van hátra: Extraprofitot, külön értéktöbb­letet biztosítani (vagy legaláb­bis a lehető leggyorsabban el­érni a többi tőkés ilyen nyere­ségének színvonalát), új, jobb, tökéletesebb gépek alkalmazá­sával. Vagyis: törvényszerűen automatizálni kell a termelést! Ez így rendben is lenne. Van ennek az automatizálásnak azonban némi szépséghibája, ami egyre inkább elveszi a ka­pitalisták szájaízét, nem kis fejfájást okozva Kennedy elnök úrnak is. Mert az extraprofit­ért folyó harcot tudja, egész énével igenli, de a következ­ményeit is, akarva nem akarva tudomásul kell vennie. Következményei? Idézzük őket! 1959-ben az AFC-CIO sárga szakszervezet washingtoni konferenciáján Walter Reuter, az autó- és repülőgépgyárak jobboldali képviselője többek között ezt mondja: „Az utóbbi időben konflik­tusba jutunk a technikával. Ha látom, miként gyártjuk auto­matizált futószalagokon autó­inkat, egyenesen bosszant, hogy miért nem gyárthatjuk hasonlóképpen a vásárlókat is. Sajnos, a vásárlókat csak régi módon lehet „gyártani“, azaz csak úgy, hogy biztosítjuk a tömegek vásárlóképességét, más módszer erre nincs.“ A tömegek vásárlóképessége pedig napról napra csökken. Ez is törvényszerű. Az ez év feb­­ruái 15-én tartóit sajtókonfe­rencián Kennedy elnök kényte­len bevallani, hogy a termelés automatizálása következtében az Egyesült Államokban mint­egy 25 000 munkás szorul ki a termelésből — hetente! Wil­lard Wirty, a munkaügyi mi­niszter helyettese a „helyzet“ jobb ismerésében“ (az amúgy is hazabeszélö statisztikai ada­tokból indul ki) túlságosan op­timistának tartja ezt a számot és heti 35 000-re javítja. Sze­rinte tehát az Egyesült Álla­mokban évente több mint 1 800 000 munkást bocsátanak el ez automatizálás következ­tében a munkaadók. Más adat: Az Egyesült Államokban az autógyártás kapacitása 1961- ben és 1959-ben azonos volt. De míg a ,,nagy hármas“ (Ge­neral Motors, Ford és Chrys­ler) 1955-ben 680 000 munkást alkalmazott, 1960 januárjában már csak 565 ezret, vagyis 117 ezerrel, azaz 17 százalékkal ke­vesebbet! Más: Az Egyesült Államok acél­gyártásában 1951-től 1961-ig a teljes gépesítés következtében több mint százezer munkás ve­szítette el a kenyerét, a nyers­olajat feldolgozó Iparban 72 ezer, az elektrotechnikai ipar­ban ez a szám eléri a 350 ez­ret! Tovább sorolhatnánk a té­nyeket. De tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy ez amerikai specialitás. Szó sincs róla! Ugyanennek vagyunk a tanúi más vezető tőkés országokban Is. Visszatérve még ennyit: A munkanélküliek tartaléka napjainkban az Fgyesült Álla­mokban 4,5 és 5,5 millió között mozog. Minden iel azt bizo­nyítja, hogy ez a szám a jövő­ben csak növekedhet. Az em­beri társadalom legfontosabb tényezője, a termelőerők meg­állíthatatlanul fejlődnek. Mind a konkurrenciaharc, mind a tőkés és szocialista rendszer közötti gazdasági verseny is megköveteli ezt. Csökkenteni a termelés auto­matizálását? — *a tőkés világ alapérdeke is kizárja ezt a le­hetőséget. Felszámolni a mun­kanélküliséget? — az előző tényező egyenesen szüli a má­sikat a kapitalizmusban. Komoly dilemma ez s még­­csak választani sem lehet a két rossz között. Hajaj, nagy törvény a terme­lőerők és a termelési viszonyok küzötti kötelező összhangnak a törvénye! KARDOS ISTVÁN Ifjúsági szocialista munkaisko­lák létesítése van folyamatban a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban. Az iskolák látoga­tói nagy szerepet töltenek be a parlagon heverő földek meg­művelésében. Képünkön az egyik ilyen iskola brigádveze­tőjét Nguyen Tha Hong-ot lát­hatjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents