Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-11-05 / 45. szám
Egy j új típusú iskolában A Vazov utcai középisko- • 'ában bevezették az orosz J tanítási nyelvet. Hogyan fo- i lyik az ilyen kisgyermekek- \ nél az idegen nyelvű tani- i fás? ! — Sok tapasztalattal még ( nem rendelkezünk, Hiszen • csak szeptemberben vezet- | tűk be a kibővített orosz ■ nyelvű tanítást — mondja J az igazgató. ■ Természetesen rendesen * tanítjuk a gyermekek anya- J nyelvét, a szlovákot is, de i a többi tanítási órán és a J napköziben csakis orosz ■ nyelven folyik az oktatás. [• Fokozatosan, évről évre \ újabb orosz osztályt nyitunk • és egy teljes orosz tannyel- [ vű- iskolát építünk ki. Óriási ■ érdeklődés előzte meg most J az orosz osztály megnyitó- ■ sár és bizony nehéz volt J a sok jelentkező közül 24 \ tanulót kiválasztani. Sok > szülő csalódással fogadta, \ hogy bár a gyermeke kitű- i nősen letette a „felvételit" J mégsem vették fel. A peda- ■ gógusok főleg azt tartották ■ szem előtt, hogy a gyermek- \ nek jó hallása legyen. Nem ■ vallják ugyanis azt az ált a- 1 lánosan elfogadott nézetet, J hogy az idegen nyelvek ta- i nulásáhozikülönös „nyelvér- [ zék“ kell. Az első osztályban már J olyan gazdag szókincsre ■ tettek szert a gyerekek, ■ j.ogy az új nyelv tanulása J tiem okozhat nehézségeket i a második osztályosoknak. ' A mosolygó Dianovská ta- i nítónénit már a folyosón in- * nen-onnan hangosan kö- \ szöntötték: Zdravsztvujtye, • zdravsztvujtye. Mintha csak J Leningrád egyik iskolájában i 'ennénk, olyan természetes J közvetlenséggel szavalták a ■ gyerekek a csengő-bongó * orosz versikéket. ' Hát még j milyen nagy az igyekezet, i amikor a nagy répa és az \ egérke meséjét mondják el. ■ Nem lehet könnyű feladat * a játékos tevékenységből a \ tudatosító tanulásba árué- * zetni a gyerekeket. A rajz, J a kép, a szemléltető ábra i szerves és aktív tényezőjévé J válik az oktatási folyamat- g nak. Szépen lágyan, dalia- J mosan hangzanak az orosz \ szavak, látni, a gyerekek él- • vezik, hogy ilyen fennakadás j nélkül sikerül a felelet. A i tanít ónéni mosolyog, való- J ban meg lehet elégedve az ■ erearnénnyel. Dinamikus J egyéniség, olyan, mint ami- , lyennek egy nyelvtanárnak J lenni kell. Komoly feladat ( elé állítja a hangsúly helyes « tanítása. Kezdettől fogva \ a helyes kiejtést ismétlik i a gyerekek. A számonkérés- J kor is pontosan megkövete- ■ li, hogy a képeket pontosan * írják le. így a tanulók igazi j beszédkészségre tesznek ■ szert. Elsajátítják, mikép- J pen kell a nyelvtanulás so- • rán szerzett ismereteket J aktív módon felhasználni. A ■ tanítónéni szem előtt tartja, J hogy a gyerekek önállóan j kéidéseket is tudjanak al- i kőim. S amikor a fáradtság J jelei mutatkoztak, ügyes, ■ játékjellegű gyakorlatokat J végeztet, hogy fokozza a fi- • gyeimet.- Bizonyára gondolt » arra amit a lélektani vizs- \ gálatok is kimutatnak: le- i ga'ább 14-15-szörös inger J szükséges ahhoz, hogy az új ■ szó valóban megrögzödjön. J Természetesen arról is gon- | doskodott, hogy az inger • minden tanulót elérjen, de J tervszerűséget követel a i szavak ébrentartása is. ; Előfordul még persze, ■ hogy a tanulók szlovák sza- J vakkal iparkodnak „kisegí- ( leni“ a hiányzó kifejezése- « két. De egyre ritkábban. ’ Akaratlanul is felmerül a i kívánság: bárcsak mindé- * nütt így tanítanák az orosz | nyelvet, mert milyen jó lesz jj ezeknek a gyerekeknek, [ hogy már kiskorukban elsa- l jáiítanak egy idegen nyel- J vet Bizonyára ezek közül ■ kerülnek ki azok, akik a | Szovjetunióban végzik majd t főiskolai tanulmányaikat • ? hivatottak lesznek arra, j hogy nyelveinkre átültessék ■ a Szovjetunió tudománya- \ nás. és technikájának isme- g rétéit. MICHAL MARTA • Kdtícdbogefľ (27.) SZEPTEMBER 15. Néhány barátnőmmel kint sétáltam a cukorkás sátrak, a játékosbódék és a tolongó tömeg között. Nagyon jó kedvük volt, folyton nevették, kacagtak. Én sem akartam rosszkedvűnek, szomorúnak tűnni. Velük nevettem, viccelődtem, mintha semmi bajom se lenne. Elhatározták, hogy felülnek a körhintára. Velük kellett tartanom. Alig indult el a nagy kerék, leküzdhetetlen hányinger fogott el. Nagyon kellett vigyáznom, minden erőmet össze kellett szednem, hogy feltűnés nélkül kibírjam a szörnyű forgást. Szemem előtt elhomályosult minden, az alattunk tolongó tömeg egyetlen nagy fekete masszává folyt össze. A hangszóró sikoltott. Majd megfulladtam. (EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) előtt utat török magamnak az emberek gyűrűjén át. Barátnőim meglepődve követtek. — Mi az, rosszul lettél? — Csak nem vagy állápotos?... — kérdezte az egyik viccelődve. — Ugyan, ne izetlenkedj! — vágott vissza valaki. — Felfordult a gyomra ... Jobban vagy már? — kérdezte tőlem. Nem tudtam válaszolni. Hirtelen összeszorult a torkom. Azt hittem, megfulladok. A vendéglátói sátorból áramló Iacipecsenye szaga leküzdhetetlen undort ébresztett bennem. Elbúcsúztam barátnőmtől és egyedül indultam haza. Szinte futottam, de nem tudtam szabadulni kínzó gondolataimtól. Fülemben ott csengett folyton a gúnyos kérdés: Csak nem vagy állapotos? Csak nem vagy állapotos ... állapotos, állapotos ... — Hogy lehet, hogy már második hónapja nem gondoltam rá? — kérdeztem magamtól és nyöszörgő sóhaj szakadt fel mellemből. — Teherbe estém! Halálos nyugtalanság lett rajtam úrrá. Nem, nem lehet! Annak nem szabad megtörténnie. Hiszen Viktor már halott számomra. tem, soha sem lesz vége és úgy kell kiugranom a röpülő hintából. Néhányan nevetve végigmértek, amikor látták, hogy halványan, zsebkendővel a szájam tény bukkant fel emlékezetemben, egyre világosabban állott előttem, hogy valami szörnyű baj történt velem. — Most mit tegyek? Mi lesz velem? — töprengtem és észre / sem vettem, hogy már rég túlmentem házunkon. — Nem lehet igaz... Mit mondok apámnak, anyámnak? — nyilallt belém fájón a kérdés. — Nem szabad megtudniuk! Semmit sem szabad megtudniuk! — bizonygattam magamnak szenvedélyesen. — Holnap visszautazom és ... Meg kell' bizonyosodnom. Minél előbb meg kell bizonyosodnom! Hátha... Hiszen-azelőtt is előfordult, hogy néhány héttel... Odahaza zajos vendégsereg fogadott. Apám régi ismerősei látogattak meg a szomszéd faluból. Nevetve, örömmel fogadtak, és zavaros újborral kínáltak. Képtelen voltam egyetlen kortyot is lenyelni. A szobában terjengő cigarettafüst ismét a torkomba kergette a gyomromat. Ki kellett futnom az udvarra. Anyám utánam jött és gyanakodva kérdezte: — Veled mi van? — Semmi, már semmi... — feleltem. — Miért hánytál? — Felültem a körhintára és rosszul lettem ... Haza kellett jönnöm.!. Hitetlenül nézett. Tudtam mire gondol és lehúnytam a szemem a fájdalomtól. Hajszálon múlott, hogy nem borultam a nyakába és nem panaszoltam el neki minden kételyemet. De mint annyiszor, most is visszariasztott merev ridegsége, amely elzárta előle szívemet. Visszamentem a házba. Pokolra kívántam a vidám vendégsereget, mégis vidám arccal kellett fogadnom minden csipkelődésüket. Attól féltem, hogy szüleim valamit észrevesznek rajtam. Elsősorban nekik nem szabad semmit megtudniuk. Elsüllyednék szégyenemben, ha tudnák, hogy min töprengek,, ha látnák, ha sejtenék, hogy arcom minden mosolya fájdalmas fintorrá merevül. így sem bírtam sokáig. Arra hivatkozva, hogy reggel korán utazom, elbúcsúztam mindenkitől és visszavonultam a szobámba. Kulcsra zártam az ajtót. Nagy megkönnyebbülés fogott el, hogy egyedül éreztem magam. Aggályoskodó lelkiismeretem azonban nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott egy könyv, a tanoncotthonban kézről kézre járt a lányok közt. (Folytatjuk) Moszkvából hozta a lángot A finomkeretű szemüveg mögött lehunyta a szemét. Mikor is volt? Ejnye no! Mikor is lehetett ? ... Hát nem tudom pontosan megmondani. Akkoriban nem hordott naptárt az ember, de még papírt sem, hogy feljegyezhette volna. Moszkva környékén ért a forradalom, mert hadifogoly voltam. Hallottuk innen is, onnan is a jő hírt, hogy hazamehetünk, mi is bíztattuk egymást a fogolytársakkal, hogy próbáljunk szerencsét. Egyik napon bementünk Moszkvába gyalog. Ahogy ott lődörgünk jobbra-balra, azt mondja valamelyik barátom, hogy, ha már itt járunk, nézzük meg a Kremlt, legalább lesz mit mesélni az otthdniaknak. Egy öreg katona állt őrt a kapuban, megszólított bennünket: — Kik vagytok? — Magyar hadifoglyok. — Mit akartok? — Csak megnézi, honnan zavarták el az urakat. Mindent alaposan megnéztünk a hatalmas palotában, már éppen kifelé igyekeztünk, amikor egyik barátom hirtelen megállt, s úgy nézett, mint aki csodát lát. — Egy pillanat... folytatom — mondja Hunya Pista bácsi —, csak meggyújtöm ezt a pipát. Mindig kialszik, pedig jól szele). Na már ég is. — Szóval a barátom megszorította a karom, fejével egy irányba biccentett. — Nézd! — Mit ? v — Akik ott jönnek. Azt az alacsony embert figyeld! — Látom ... — Tudod ki az? — Hogy tudnám? — Lenin. Erre aztán biztosan én is úgy nézhettem, mint a barátom az imént. Meg is kérdeztem gyanakodva: — Az a kis ember lenne? Meit én is kisnövésű vagyok, de ő még nálam is alacsonyabb volt Csak egy pillanatig_ láttam Lenint, de hidd el, addig is millió gondolat fordult -meg a fejemben. Mégpedig valahogy ilyenek: Kis, vékony ember ez a Lenin, de nagyon erős lehet. Kell, hogy erős legyen, mert anélkül nem tudta volna elzavarni a cárt, meg ilyen okosan felbolydítani ezt a nagy országot. Igaz, nem egyedül tette. Akkor is erő kellett hozzá! Nem mondom, hogy ez a váratlan találkozás tett kommunistává, de része van benne, az biztos. ...Akkor azonnal nem jöttem haza, csak tizennyolcban. Addig Moszkvában éltem, szabadon mozoghattam, mert tagja vbltam a Vörösparancsnokságnak. JTudod, mi volt a dolgunk? A moszkvai villákban szervezkedtek a tisztecskék, a hivatalnokok, meg egyéb burzsujok. Ha megtudtuk, hogy itt és itt. ebben és ebben a villában bajt kevernek az urak, csák kiadta a parancsot a parancsnokunk: — Bekeríteni a villát! — Harc is volt? — Mikor hogy. Volt úgy, hogy csak feltették a kezüket a méregkeverők. De az is megesett hogy pufogott a pisztoly, meg döfött a bajonett. De mindig győztünk. Tizennyolcban, amikor hazajöttem, hadbíróság elé hurcoltak, ahol kikérdeztek: hogyan kerültem fogságba, és miért jöttem haza. Mondtam: a család miatt. Mosolyogtam magamban, mert ők nem tudhatták, hogy a család szó alatt akkór már a munkásság családját értettem. Megjárattak velem, vagy tíz laktanyát is a forradalomig. Tudod hogy van a katonaságnál? Takarodó után egyik is, másik is elmond egy történetet. Én is említettem, hogy iáttam Lenint a Kremlben. Többet mondanom sem kellett, maguktól özönlöttek a kérdések, hogy: Mi van Oroszországban? Mit akarnak a bolsevikiek?... Igaz-e, hogy ott a parasztoké a föld? Én meg elmondtam mindent, ahogy láttam, észrevétlenül szerveződött a forradalom a1 katonák között. Szóval röviden: ha más mondaná, el se hinném, pedig így van, soha nem felejtettem el azt a kremli pillanatot. A Tanácsköztársaság idején katona voltam. Mikor harcolni mentünk a Tiszához, rágondoltam. A bukás után otthon, a Beretytyó vidék kubikusait szerveztem a sztrájkra. Eszembe jutott. Rendőri felügyelet alatt voltam, csendőr rugdosott, statáriális bíróság elé állítottak, börtönbe dugtak. Mindig arra gondoltam, hogy erősnek kell lenni. És ötvenhatban is: Huszonnegyedikén ott ülök a pártházban, mikor telefonál egy fiatal elvtárs, hogy baj van, Pista bácsi! Úgy néz ki, megtámadják a partizánszövetséget. — Ha baj van, megyek — feleltem —, csak szerezz egy teherkocsit, addig összeszedek néhány gyereket. Ilyen magamformájúakra gondoltam. Össze is jöttünk vagy harmincán, félóra múlva már mindenre készen álltunk a szövetségben. Arra gondoltam akkor is, hogy erősnek kell lenni. És erősek is voltunk... , SIMON LAJOS OÍOI'OI OB OIO ÍOIO B 0*0 80 lOIOIŰ! 0 3 ■ o ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 3 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 3 A barátság filméi Az emberek közeledésének egyik módja és alkalomadta lehetőség az is, ha megismerik egymás kulturális kincseit. A kulturális érték lehet könyvben, zenében vagy filmen kifejezve, mindegy, mert az ember teremtő munkáját dicséri, az emberről szól az embereknek. ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 Egy év kilenc napja című film főhőse Tatjána Lavrovova és Alekszej Batalov Már megszokottá vált, hogy a csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretén belül új szovjet filmeket vetítenek filmszínházaink. A megszokottság mögött azonban mindig rejlik egy adag kíváncsiság. Vajon ebben az évben mi újjal, érdekessel, embert felemelő kulturális kinccsel találkozhatunk, gazdagodhatunk vagy azt is mondhatjuk, válhatunk nemesebbé. A csehszlovák-szovjet barátsági hónapban számos szovjet film kerül bemutatásra. 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ Jelenet a Hetedik viharban című filmből EGY ÉV KILENC NAPJA. Mihail Romm legújabb filmje különbözik mindattól, amit eddigi élete során alkotott. A természetes elbeszélés egyszerű hangján szólal meg a rendező, és a nézőt egy számunkra ismeretlen világba, egy atómtudós napi problémáiba vezeti. Egy harcolni tudó fiatal ember belső világát, érzelmeit követi a rendező. A film a valódi élet igazságát tükrözi és olyan mozzanatokat kapcsol egybe, amelyek részeiben aprónak tűnnek, de egymás mellé állítva a valószerűséget teremtik meg. A rendező egy év történetét sűríti össze. A főszerepben Tatjána Lavrovova és Alekszej Batalov kitűnő alakítást nyújt. AMIKOR MAGASRA NŐTTEK A FÁK. A film rendezője Leva Kulidzsavova a szövetkezeti parasztság mai problémáját eleveníti föl. Az újarcú falu élete pereg előtu ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 Ina Gulaja és Jurij Nikulin az Amikor magasra nőttek a fák című filmben tünk. Ebbe a környezetbe kerül egy, a társadalom problémáitól távolálló ember, akit a közösség magába fogad és így telik meg élete tartalommal. A film főszereplői Ina Gulajarés Jurij Nikulin. A HETEDIK VIHARBAN című film főhőse Szvetlána, aki szerelmét, illetve vőlegényét várja haza a második világháború vérzivatarából. A film az egyszerű lány hűségéről, szerelméről vall művészi módon, aki tud ki-Q A Varázslatos nyár című film egyik kedves jelenete ■ tartó lenni és szerelméért áldozatokat is hoz, sőt a sors- Q döntő pillanatokban nagy tettekre is képes. A főszerepe ■ Larissza Luzsinova játsza. Q A csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretén belü ■ több városban megrendezik a szovjet gyermekfilm fesz-O tiválját. Ekkor mutatják be Az én barátom Kolja é: a Varázslatos nyár című filmeket. 0 " Az egész estét betöltő filmeken kívül még számoi rövid filmet mutatnak be, amelyek közül megemlíthet■ jük a L nin és az Októberi Forradalom, valamint as (J űrrepülésre! szóló filmeket. Cs. I. QIOIOI 0 81 0 ■ 0 5 u 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0
