Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-30 / 5. szám
AZ EDDIG KÖZOLT RÉSZEK RÖVID TARTALMA: Hedvig Prágában összeveszik férjével és haza indul szüleihez. Szülőfaluja távol fekszik, ahová a nagy hófúvás miatt nem közlekedik autóbusz. Hedvig gyalog vág neki az útnak és félig összefagyva egy tanyára jut, ahol Karel a régi udvarlója lakik feleségével Zdenával. Karel közben harcot vív önmagával és gzokról az időkről elmélkedik, amikor Zdenával megismerkedett. Az 1952-es év Karel számára sok megpróbáltatást hozott. Elveszlek, mondta, mielőtt megérintette volna tenyerével a lány karját. Meg se kérdezte, mit szól elhatározásához. Mintha eltökélt szándékával tulajdonképpen kitüntetné Zdenát. Amikor a leány,sírva fakadt, Karel azt hitte: örömében teszi. Athurcölkodtak Dvorba. Senkivel sem óhajtott találkozni. Még így is, ha róla beszéltek, sokáig úgy mondták: Baudis komisszárius. Mikor jó eredményt ért el a szopós malacokkal, többeket újra megnyert, Csoda, hogy Zdena öszsze nem roppant a nehéz munkától. De azt akarta, hogy Karel mindenáron végezze el a mezőgazdasági mesteriskolát, levelező tanulással. Majd övé volt a legjobb elválasztás az anyakocáknál, még a hírlapok is írtak róla. Felháborította az a körülmény, hogy a tárcacikkben elfelejtették Zdenát megefnliteni. Azért néha már a kocsmába is benézett és szóba elegyedett az emberekkel. A mesteriskola befejezése után azt mondták neki a járáson, hogy terveik vannak vele. Most éppen erről volt szó. Odakint a tanya előtt' megcsendültek az érkező lovak szíjas felszerelésén a csengettyűk. — Már itt vannak, ijedezett Zdena. A gyermeket a kiságyba fektette, kendőbe burkolódzott, át akart menni a hátsó szobába. — Ne menj sehova, tartóztatta Karel. — Ugyan miért rettegsz még mindig tőlük? Zdena félénkségével Karéit olykor nagyon fölpaprikázta. Nem tudta megszokni, hogy már újra eljárogatnak az emberek Karelhez. Előkészítették néhány szomszédos szövetkezet egyesítését, Karéiról pedig úgy beszéltek, mint leendő elnökről. Most már, úgymond, iskolája van, megtelepedett, igen dolgos, szinte robotoló és Így tovább. Elsősorban pedig, ő a legfiatalabb. Az öregek már kimerültek. Karel vetéstervet dolgozott ki és előkészítette az egyesítő értekezletet. Mivel Zdenának csecsemője volt és ő emiatt nem mehetett el hazulról, eljöttek azok utána. Sejtette, hogy Zdena bensejében állandóan lobog a szörnyű napokra való visszaemlékszés riasztó, elrettentő tüze. Mintha még mindig reszketne valamitől, nem magát féltve, hanem őt. Ez felbőszítette Karéit. A pitvar hirtelen tele lett a kralicei Jozef Kővár lármás hangjával. A kralicei szövetkezet elnöke volt. Belépett a konyhába, mindjárt a kiságyhoz sietett, elmókázott a csecsemővel, mindenféle torz arcot vágott előtte, majd Zdenával élcelődött, az meg csak égett és nem tudta mit válaszoljon. örült, amikor megérkeztek a többiek Is, megnyitotta nekik a szobát, majd egy palack szilvóriumot tett eléjük az asztalra. . — Iszunk a keresztelőre! — kiabált tele torokkal Jozef de a kisbaba nem ébredt fel; jóllakottan elégedetten szunyókált. Hét esztendővel ezelőtt Jozef fegyverével Karel mellére célzott. Mikor a cséplőgépet vásárolták. — Egy lépést se! — Mit bolondozol, tedd le azt a puskát. — nevetett Karel. De a hátán hangyaboly nyüzsgött. — A cséplőgép az én tulajdonom. Nem loptam én senkitől $emmit! A felvásárló bizottság elnöke elkezdte neki politikai szempontból magyarázni a dolgot. Jozef rájuk szegezte fegyverét, hasukra célzott. A bizottság dolgavégezetlenül távozott. Majd a járás kiküldte a nemzetbiztonsági szervezet tagjait, hogy Jozef fegyverét elkobozzák. Az a körülmény, hogy nem mehetett ki az erdőre, jobban megviselte, mintha minden gépét elszedték volna. A cséplőgép végül is Králicén maradt, mivel ott is megalakult az El-SZ. Most már újra eljárogat vadászni, de Karel nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy a feszült viszony kettejük között továbbra is fennáll. Akármilyen szives és előzékeny is Jozef! Egész estig üléseztek, az elnökök már sötétben távoztak: havazott, alig siklottak a szánok néhány métert a háztól, máris eltűntek szem elöl. — Karel, — szólalt meg Zdena a vendégek távozása után. — Mért vállalod? Senki sem akarja közülük, te mért akarod ? — Karel Zdena megdöbbent szemébe nézett: san szólni, mégis kicsúszott a száján a nyers hang. Mindjárt meg is bánta. — Nekem tetszik itt, — mondta Zdena. És újra hoszszan Karel szemébe nézett. így tekintett rá akkor is, mikor a minap hazahozta a kórházból. Aznap is havazott. A mozdulatlan levegőben hatalmas, puha hópelyhek szállingóztak. A táj krétafehér érintetlenségét mögöttük megbontotta a tovasiklő szán nyoma és a ló patái okozta sok gödröcske. A rétség Kópéétól egész le Hájekig, ez az egész hullámzó téglalap, ünnepélyes fehérségében menyasszony ruhaként illatozott. Mikor hátrafordult, Zdena mindig ráirányította szeme pillan— Ugyan mért ne vállaljam? Most már nem kell semmitől sem tartani! Mérnök agronómus jön szövetkezetünkbe. Mért ne vállaljam el? — Én nem tudom, — mondta Zdena. — Akkor meg ne avatkozz a dologba, — horkant fel Karel. Nem akart oly indulatotását Az megváltozott, beérett, már nem leányszem volt. hanem gondoskodó anyaszem. Fejét meleg kendő védte. Az ostorhegyes heréit csődör a hámiga csúcsával hozzáért egy alacsonyabb szilvafa ágán fekvő hőbálványhoz és a hő egész tömege nyakukba zúdult. Zdena gyermekét lópokröcba burkolta, sőt még kabátja csücskével is védte. — Meg ne fojtsad, — szólt rá Karel — Ne félj, — válaszolt. Még a hangja is biztosabb lett, mint azelőtt. Szinte meglepte Karéit ez a magabiztos hang. De nagyon gyöngéd vonzalommal fordult az asszony felé; igen hálás volt a fiúcskáért. Abbahagyta a kenyértördelést, fölállt az el nem fogyasztott leves rhellől és kifelé indult. — Hová mégy? — kiáltott Zdena utána. Nem válaszolt. Végigjárta a nagy-ólat. Cigarettára gyújtott. Bosszantotta, hogy az asszony nem érti meg. Nem akart haláláig a malacoknál maradni; érezte, többre is képes. Azért fárasztotta magát még a tanulással is annyira, mert mindenáron többet akart tudni a mezőgazdaságból, mint az egykori földművesek öszszesen. Most adja fel a küzdelmet oly közel ,a cél előtt? Most, amikor nyolc esztendő után mindezt végre azok is beismerik? Elhajította a cigarettavéget. Eltaposta a vizet lefolyató kis csatornában, szalmával bebugyolálta a vízvezetéket és betömte a betört ablaküveg rését. Sejtette, hogy éjjel megszűnik a havazás és kemény fagyot várt. Aztán rákönyökölve az istállófülke párkányára, figyelte a szopós malacokat. Tömegben egymás hátához dörgölödtek. Lejjebb húzta a magnéziumos lámpát, hogy az emsét jobban melegítse. Eszébe jutott, hogy a betört ablakot bedeszkázhatta volna, mikor az ólba berontott Zdena. Sápadtan, megrémültén. Első pillanatban Karel is megijedt, ...Kővár Hedvig van itt, — szakadt ki a $zó Zdenából. Ebben a hóförgetegben jött. Karel néhány - pillanatig csak áll, mintha gyökeret vert volna a lába a meglepetéstől. Aztán kiszaladt Zdena után. — Hedvig ? ...kérdezte magában.“ Ugyan mit keresne itt Hedvig? Félig ült, félig feküdt a kályha mellettKlócán. Karéinak elakadt a lélegzete, megdermedt a vére: valóban Hedvig volt! — El a kályhától, — mondta levegő után kapkodva. És fölkarolva Hedviget, vitte is máť az ablak melletti kerevetre, ott elkezdte lábát pokróccal dörzsölni. Hedvig szeme csukva volt. Arcán vékony erekben végigcsörgedezett a szemöldökén megolvadó hó és jégcsapocskák nedve. Olyan volt, mintha sírna. — Húzd le a harisnyáját, — mondta Zdenának és megfordult. Gyorsan! Karéinak most úgy tűnt, hogy Zdena túl lassú, ügyetlen. — Ruhával dörzsöld a lábát. Egyfolytában! Míg vörös nem lesz! Különben megfagy és sohasem áll lábra. — Karel hallotta, hogy Zdena megteszi, amit mondott neki. Mégha háttal állt is Hedvig felé, kitörölhetetlenül szeme előtt volt. Agyoncsigázottan, nyomorúságosán; de még így is gyönyörű volt. (Folytatjuk) Božena Amikor e napokban a Béke Világtanács felhívására az egész kultúrvilág Božena , Némcová cseh írónő halálának 100. évfordulójáról emlékezik meg, nemcsak azért teszik, mert főműve a Nagyanyó a világ majdnem minden nyelvére le lett fordítva, hanem azért, mert a nagy írónő az emberi igazság, az emberek közötti barátság és béke fáradhatatlan harcosa volt. 1 A világirodalomban kevés olyan mű létezik amely annyira tele lenne optimizmussal és olyan ragyogó egyszerű emberekről szólna, mint a Nagyanyó. Mi a titka annak, hogy a több mint 100. évvél ezelőtt megírt könyvei még ma is időszerűek, frissen és üdén hatnak és meg van a mondanivalójuk. Nemcová mesemondással kezdte írói pályafutását és a fantasztikus mesékről áttért, az elbeszélésekre, a néprajzi tanulmányokra. Szomorú élettapasztalatokat szerzett, merészen szembenézett a társadalom igazságtalanságaival, szerette volna megváltoztatni a világot s mert még nem jutott el odáig, hogy elfeledje azokat a társadalmi erőket, amelyek megváltoztathatják — a művészi képzeletet hívta segítőtársul. Művészete akkor forrt ki igazán, amikor reális húsból és vérből való alakokat ábrázolt. A nagyanyóból a népi bölcsesség szólal meg, a dolgozó és tapasztalt ember életigazsága, az igazi emberszeretet minden iránt, ami szép, nemes és igazságos. Nemcová művészete örök emberi. Prózát ír, de nyelvezete egészen lírai, zeneisége csodálatosan gazdag. Ritka irodalmi jelenség, s a cseh irodalomban egyenesen korszakalkotó. Kapcsolatban állt kora forradalmi személyiségeivel, figyelemmel kisérte a forradalmi megmozdulásokat, oroszul tanult, ami már egymagában magára zúdította a Bach-korszak bizalmatlanságát. Nagy művész, bátor, harcos volt, aki becsületességével szikrázó értelmességével, haladó nézeteivel háttérbe szorította és megelőzte kora politikusait. Levelezéséből és útleírásaiból ismerjük közvetlen egyéniségét. Rendkívül érdekes a visszaemlékezések Magyarországi utamról című műve. Szlovákiában többször járt, . Bratislavában háromszor, végig utazta Dél-Szlovákiát, amikor Miskolcra ment, ahová a férjét a Bach-korszak első évében mint pénzügyi ellenőrt elhelyezték. Alig egy évig tartózkodott Szlovákiában és mégis sokban hozzájárult a szlovákiai irodalom fellendítéséhez. Szlovák mese- és mondagyűjteménye az irodalom kiapadhatatlan kincsestárához tartozik. Úttörő munkát végzett akkor is, amikor a meséket szlovák nyelven akarta kiadni, de a feltornyosulő nehézségek következtében mégis cseh nyelven adta ki. de meghagyta az eredeti szlovák párbeszédeket és sok magyar szót is kevert a szövegbe. Szlovákiai barátaival való levelezésében gyakran érdeklődik magyar szavak és kulturális jelenségek iránt, amelyekkel főleg a krónikák tanulmányozása közben találkozott. Baráti kapcsolatok fűzték Janko Král, Samo Chalúpka, szlovák költőkhöz, levelezésben állt Andrej Sládkovič-csal és a többi korabeli szlovák írókkal. Tervbe vette, hogy egy szlovákiai enciklopédiát szerkeszt és abban fekteti le néprajzi tanulmánya eredményeit. A „Gyarmat — magyar városról“ című írása nem is annyira „néprajzi képet“ mint inkább szociográfiai tanulmányt nyújt és valóban úttörő munkát jelent. A szlovákiai viszonyok leíráséból és kritikájából szinte összeállíthatjuk, hogy milyennek képzelte a jövőben az országot. Igazi reális programot vázolt fel, amely tulajdonképpen csak napjainkban valósul meg. Egyik levélben ezt írja: „Szükségünk van egymásra, ismerjük meg és támogassuk egymást, közös célért folytatott harcunkban“. Ez volt Božena Némcová jelszava, amely végigvonul életművén, őrizzük és ápoljuk mi is hagyatékát. M. M. Hogy világosodjék az agy „A kommunizmusra való átmenet időszakában megnő annak a lehetősége, hogy a szellemi gazdagságot, az erkölcsi tisztaságot és a fizikai tökéletességet harmonikusan egyesítő új embert neveljünk.“ A Szovjetunió Kommunista pártjának programjából. Két vasárnap, január 21-én és január 28-án több száz kultúrmunkás ült az asztalhoz Csallóközben, Gömörben és Bodrogközben, hogy közösen vitassák meg a kultúrmunka hogyanját, mikéntjét. Szót kértek, hogy, aktív részesei legyenek a Csemadok járási konferenciájának. Falvaink, városaink, népünk üdvözletét hozták magukkal. Igen, ezt is, de ennél többet. A szólásra emelkedők egy év eredményekben gazdag kulturális tevékenységéről számoltak be. Nem dicsekedtek, hanem tényeket állapítottak meg. Számokat soroltak fel, amely adatok mögött ott áll az alkotni vágyó ember, amelyek mögött ott van a minden akadályt és né-Vátasztanak a küldöttek. ha nem megértést is leküzdő énekkar-vezető, tánccsoportvezető és színjátszó rendező, aki estéit töltötte el azért, hogy világosodjék a falusi kultúrházak ablaka és gazdagodjék az értelem. Nem szeretem a statisztikai adatok felsorolását. A számok nem mondanak el mindent. Számokban foglalt pontos kimutatást főleg a kultúrmunka terén ritkán szoktunk készíteni. Elmondhatjuk, hogy az 1961-es évben 29 járási Csemadok-napot tartottunk 5 ezer szereplő és 53 ezer néző részvételével, az országos rendezvényeken 96 együttes lépett fel és 30 ezer néző vett rajta részt, több mint ezer tudományos előadást és 200 irodalmi estet tartottunk. Hiába a felsorolás, a számok elmosódnak előttünk. Csak az, aki aktív részese volt a kosűti, a zselízl, a gombaszögi ünnepségeknek vagy a járási Csemadok-napoknak, tudja igazán e számok mögött rejlő munkát felmérni. Az idei Csemadok járási konferenciák nem a számok felsorolását jelentették, hanem a „hogyan jobbat és többet adni“ volt a programjuk. A kultúra képviselői jöttek össze, hogy részt vállaljanak a szocialista, illetve a kommunista társadalmi tudat kialakításából. Ma, amikor a termelőerők hatalmas fejlődésének időszakát éljük, szükséges, hogy meggyorsítsuk az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatását is. Társadalmi szervezeteink, és köztük a Csemadok is, e nemes célt szolgálja. Ezt tapasztaltam Kassán a múlt vasárnap, ahol 25 felszólaló kért szót és tárgyalt arról, hogy milyen formában válhatnak részeseivé e nemes küzdelemnek. 25-en tudtak szólni a több mint 80 meghívott közül, mert a két nap alatt többre nem jutott idő. Talán Nagy Olivér summázta a legjobban hozzászólásában a Csemadok küldetését, 'ťôbbek között ezeket mondotta: „Az emberek gondolkozásmődját kell megváltoztatnunk a kulturális munkán keresztül. Nekünk Csemadok-tagoknak a szó szoros értelmében a kultúra fáklyavlvőinek kell lennünk. Csak a müveit és öntudatos ember lehet építője boldog jövőnknek, amelyet már a kommunizmus fényé ragyog be.“ Említhetném Jakab Ilona felszólalását, aki egyszerű, keresetlen szavakkal vallott a helyi szervezetek életéről és terveiről. Sorolhatnám a felszólalásokat vagy idézhetném azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a jelenlévő küldöttek tettek pártunk XII. kongresszusának tiszteletére. Nem teszem. Ezt a konferenciák jegyzőkönyv-vezetője vetette papírra és a kézfelnyújtással elfogadott határozat szögezte le. Az újság célja, hogy hírt adjon arról, amikor az elfogadott határozatok élettel telnek meg és a szabadtéri színpadainkon vagy kultúrházafnkban felzúg a taps az idei .járási konferenciák gyümölcseként. Csikmák Imre Jakab Ilona, a Csemadok felsőlánci helyi szervezetének taola felszólal i
