Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-30 / 44. szám
Veszélyes játék Köztudomású, hogy az Imrialista hatalmak propagandastratégái ügyesen álcázott kalandorfilmekbe, ponyvaregényekbe, az ún. „comics“ba, „bestseller"-ekbe és hangzatos című cikkekbe „csomagolják“ mondanivalójukat, a háborús uszítást. A munkahelyért folyó állandó tülekedésben elfáradt polgárok ugyanis már régen felhagytak az unalmas politikai cikkek olvasásával, amelyeknek mindegyike a Nyugat katonai „fölényének“ kihangsúlyozásával és a szocializmus becsmérlésével végződik. Hogy tehát emészthetőbbé tegyék sajtótermékeiket, más eszközökhöz folyamodtak a tőkés államok kardcsörtetői: ravaszul kiagyalt szenzációkba ágyazzák be politikai aknavetőiket. A kenyérhajszában elfásult átlagember így könnyebben megtéveszthető. A hidegháború folytatásának egyik „földöntúli“ módszerét újabban az ún. repülő csészealjak meséjének felmelegítésében vélik megtalálni. Utoljára az Amerikával egy húron pendüiő Nyugat-Németországban Wiesbaden városában rendezték meg az „Ismeretlen repülő objektumok nemzetközi kongresszusát“. A színvonalasnak éppen nem nevezhető konferencián bárki felcsaphatott szónoknak, mindenki elmondhatta saját vagy mások csodálatos élményeit. Helyszűke miatt itt csak két felszólaló beszámolóját idézzük a müncheni Bunte Illustrierte cikkében felsorolt számos szónok közül: két különböző nemű, korú, foglalkozású és honosságú személy előadását. — 1958-ban egy bájos fiatal nővel találkoztam Goslar városában — magyarázta az 59 éves háztartásbeli Elisabeth Weindt — aki később lakásomon felkeresett. Libena egy másik naprendszerből érkezett, kifogástalanul beszélt németül és „Végtelen szerétet“ köszöntéssel üdvözölt mindenkit. Mint tanítónő oktatási anyagot akart gyűjteni a Földön. Csalódottan kellett azonban távoznia, mert csak nem mételyezheti meg — < gymond — tanítványainak lelkét az örökös háborúk borzalmainak ecsetelésével. Az idegen bolygólakóknak tehát arra kell majd törekedniük, hogy jobb belátásra bírják a Föld politikusait és megakadályozzák egy atomháború kirobbantását. Beszámolója végén pedig megesküdött a képzelő erővel bőven megáldott szónoknő, hogy Libena eltűnése után ő is, Weindtné, egy csészealjon körrepülést végzett a világűrben... Páratlan teljesítményéért valóban csodálattal kell adóznunk a hajlott korú űrlovarnőnek, hogy olyan kackiásan „megülte“ a csúszós kistányért és nátha nélkül megúszta a légűri nyargalást. Van azonban az éremnek egy másik, sokkal komolyabb oldala. Tekintetbe kell vennünk ugyanis, hogy az említett kongresszuson elhangzott felszólalásokról még 1960. november 12-én, tehát jóval a szovjet űrhajósok világra szóló sikerei előtt számolt be a müncheni lap. — Vajon nem érzik-e ki Weindtné szavaiból az emberiség régi vágya, hogy felfedje a végtelen világegyetem titkait? Nem csendül-e ki az egyszerű asszony képzeletcsapongásából — tudatosan vagy tudat alatt — a háború iránti természetes gyűlölet és egy békés világ utáni sóvárgás alaphangja? Mert Weindtné sokat, nagyon sokat mondott! És megpendítette a földlakók legérzékenyebb húrját: a 'vérontástól való ösztönszerű irtózást. Erről azonban a kongresszus amerikai tudósítója hallgatott. És erről a müncheni cikkíró sem nyilatkozott, mivel Nyugat-Németországban ilyenekről — nem nyilatkozhat. Másodiknak az amerikai küldöttet, Reinhold Schmidt hollywoodi terménykereskedőt ragadtuk ki a sok közül, akinek véget nem érő beszédéből csupán annak „csodálatos élményeit' idézzük: Csészealjunkon a Szaturnuszról jövet elértük az Északi-sarkot, amelynek jégpáncélja az amerikai atomrobbantások folytán elolvadt. A jéggel együtt a történelemelőtti őshüllők is felolvadtak, még r szemük fehérjét is láttuk. Csészealjunkkal a víz alá merültünk és a Jeges-tenger fenekén két orosz tengeralattjáróra bukkantunk, amelyeknek személyzete éppen rakétakilövő támaszpontot igyekezett ott kiépíteni. Amerikába viszszatérve jelentést tettem erről a hadügyminisztériumban. Nem hittek nekem és ideggyógyintézetbe vitettek. Nyolc hónap múlva azután jelentette a rádió, hogy az amerikai haditengerészet egységei több mint száz szovjet rakétatámaszpontot semmisítettek meg az Északi Jeges-tenger körzetében ... Éhes disznó makkal álmodik — volna erre talán a legtalálóbb megjegyzés. íme, az amerikai háborús hangulatkeltők „földöntúli látomás“ kalandos meséjébe burkolták szovjetellenes lazításukat és földijükkel mondatták el vágyálmukat a nyugat-németországi csészealj-kongresszuson. A szenzációéhes olvasó azonban nem ezt a következtetést vonja le a fentiekből. Akaland- és ponyvaregények olvasója nem szokott különben se következtetni. Legfeljebb azt mondja: Ostobaság! De valami mégis megmarad a fejében: „Szovjet rakétatámaszpontok... Orosz tengeralattjárók..." Komoly újságíró nem írhat olyan támaszpontokról a tenger fenekén, amelyek nem léteznek, sem agresszióról, amely nincs. De miért ne hangozhatnának el ilyen kijelentések a „repülő objektumok“ őrületétől megszállott bolondok ajkáról? Ezért már igazán nem vállalhat felelősséget a szerkesztőség. Nem baj, ha az olvasó nem hiszi el a felszólalók sületlenségeit Fő, hogy megtanulja, elsajátítsa a fogalmakat. így kell a tömegőrületet ébren tartam és szítani. Jól tudják ezt a reklám nagymesterei és megelégesznek azzal, ha az olvasóközönség szajkózza azt, amit ők mondani akarnak. Lám. a repülő csészealjakon Münchausen báró módjára lovagló bolondokat is be lehet fogni a hidegháború szekerébe! K. H. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK közvéleménye és sajtója egységesen elítéli az Egyesült Államok nyílt agresszióját, és minden megnyilatkozásával felhívja a figyelmet a provokációból fakadható beláthatatlan következményekre. A tőkésországok közvéleményének állásfoglalását jelzik azok a tüntetések, amelyekre a világ több országában sor került. Kedd délután óta tüntető őrség áll az ENSZ székháza előtt • Rabszolgák l milliói • A legtöbb dél-amerikai ál • lám bensejében még fellela hető a jobbágyság. Férfiak és nők százezrei dolgoznak • anélkül, hogy munkájukért • a legcsekélyebb ellenszolgáltatást kapnák. Az Ama• zonas környékén pedig a f szó szoros értelmében vett rabszolgamunka dívik még. ® A gumiültetvépyesek úgy tt adják és veszik munkásai- 0 kát, mint a földet vagy a hozzátartozó munkaeszkö• zöket. Egy angol társaság, • amely a rabszolgaság ellen 0 küzd, megdöbbentő adatokat hozott napvilágra. Ki• mutatta, hogy Latin-Ameri• kábán még napjainkban is két-hárommillió rabszolga • él. • Még rosszabb a helyzet a • Közel-Keleten. A rabszol_ gaság mint intézmény legá■ lis sőt, a vallási törvények • sem tiltják. Ez ellen emelte 0 fei szavát éppen a közelmúltban Szaud király ifjabb • öccse, Talal bin Abdul Aziz, • s ugyanakkor négyszáz rab- 0 szolgáját szabadon is bocsátóttá. • Közel-Keleten különösen • az utóbbi időben lendült fel 0 a rabszolgakereskedelem. A nagy amerikai olajtársasá• gok ugyanis hatalmas ösz• szegeket fizetnek a fejedel_ meknek, s ezek cserében • ily módon igyekeznek bizto• sítani számukra az olcsó 0 munkaerőt. Ezt az is bizonyitotta, hogy a rabszolga• kereskedők egyenesen a fett jedelemtől kaptak engedélyt 0 üzletek lebonyolítására. ilyen feliratok alatt: „Kennedy, légy óvatos!“ „A blokád út a háborúhoz!" Több fővárosban, így Moszkvában, Koppenhágában, Te! Avivban, Rio de Janeiróban, Quitóbán, Limában az amerikai nagykövetségek elé vonultak a tüntetők. Számos olasz város utcáin a fiatalok békét követeltek, és a kubai szabadságot éltették. A világ több országából sok közéleti személyiség táviratban fordult a nagyhatalmak vezetőihez. Gus Hall, az Egyesült Államok kommunista pártjának főtitkára táviratban kérte Kennedyt, hogy haladéktalanul találkozzék Hruscsov miniszterelnökkel és függessze fel a háborús veszélyt előidéző döntéseit. Bernal professzor, a Béke-világtanács elnöke a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett táviratában törvénytelennek minősítette az amerikai blokádot, és a veszély elhárítására szólította fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A Francia Kommunista Párt nyilatkozatot hozott nyilvánosságra. amelyben felhívja a francia népet, fejezze ki teljes szolidaritását a kubai néppel, s fogjon össze a béke megóvására. Az Olasz Kommunista Párt felhívást bocsátott ki, amelyben rámutat az amerikai intézkedéseknek a világbékét veszélyeztető jellegére, és bírálja az olasz kormány magatartását a kialakult helyzetben. Nyilatkozatban foglalt állást és tiltakozott az osztrák, a japán és a chilei kommunista párt is. Az Osztrák Kommunista Párt erélyes megnyilatkozásának eredményeként értékelik Bécsben, hogy Gorbach kancellár felajánlotta: Ausztria kész közvetíteni a nagyhatalmak között. MEG KELL FÉKEZNI AZ AGRESSZOROKAT — írják a szocialista országok lapjai. KENNEDYNEK AZ A PARANCSA, hogy az amerikai hadihajók és repülőgépek a nyílt tengeren tartóztassák fel a Kuba felé haladó hajókat, leplezetlen és ugyanakkor teljesen értelmetlen kalózkodásnak minősül — írja a Renmin Ribao. — Mindez a nemzetközi kapcsolatok elemi normáinak sárba tiprása. A lap hangsúlyozza, hogy a kubai népnek az amerikai imperializmus agressziója ellen vívott harca, mint a múltban, most is, az egész szocialista tábor, valamennyi békeszerető állam és nép határozott támogatását élvezi. A '650 milliós kínai nép Kuba oldalán áll. A NEUES DEUTSCHLAND, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja „Kuba szabadságáért — az amerikai agreszszorok ellen“ című vezércikkében így ír: — Nem Kuba az az ország amely fenyeget és agresszív katonai támaszpontokat tart fenn, hanem az Egyesült Államok. — Washington agressziója az egész világon nagy felháborodást váltott ki. Ezzel szemben az ultrák megkísérlik, hogy még magasabbra szítsák a háborús hisztériát, és még inkább növeljék a háborús veszélyt. De Kuba mellett áll az egész békeszerető emberiség, Kuba ügye igazságos, és győzni fog — szögezi le az NSZEP központi lapja. A SCINTEIA, a Román Munkáspárt központi lapja cikkében nyomatékosan kiemeli: a katonai zárlat elrendelése, újabb csapatok patraszállása a kubai amerikai támaszponton, és több más katonai intézkedés az ENSZ-alapokmány és a nemzetközi törvényesség durva megsértése, a feszültség fokozására irányuló cselekmény. NEHRU INDIAI MINISZTERELNÖK az indiai államok kormányzóinak értekezletén beszédet mondott. Kijelentette, hogy Kubában és Berlinben a világot fenyegető veszélyes helyzet alakult ki. A MEN hírügynökség jelentése szerint az Egyesült Arab Köztársaság kormánya felszólította a békeszerető országokat: tegyenek pozitív intézkedést ebben a robbanékony helyzetben, előzzék meg egy háború kitörését. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a Kuba ellen bejelentett blokád növeli a világhelyzet feszültségét. Mohamed Hadzs Hamu algériai tájékoztatásügyi miniszter nyilatkozott a MEN hírügynökség tudósítójának a Kuba-elle^ nes amerikai blokádról. Kijelentette: „Mi határozottan sík* rászállunk a kubai forradalom igazságos ügyéért. Kubára vonatkozó álláspontunk — a függetlenségért és méltóságért harcoló állam támogatásának álláspontja.“ Jól ismertek egyébként a szaud-arábiai rabszolgakereskedők, Ibn Gruraib Alii Mirri és Jabu Ibn Hadfa karavánjai — 50-60 emberrel — Duba.ból és Muskatból érkeznek A1 Hassa-ba és Ryyadhba, ahol a legismertebb rabszolgapiacok találhatók. A rabszolgák zöme azonban nem kerül a piacra, már kéz alatt gazdát cserél. S hogy nem akármilyen üzlet ez, arra bizonyíték, hogy amíg egy rabszolganő 1947- ben csak 12-16 ezer shilingbe került, ma egy 13 éves lányért ugyanannyit fizetnek, mint egy' amerikai luxuskocsiért. Egy munkaképes férfi ára pedig ennek fele. A rabszolgák nagy része a szaud-arábiai törzsekből származik, mások Iránból, Irakból és a Perzsaöböl kikötőiből. Az USA és Anglia — ha gazdasági eszközeit latba Vetné — azonnal meg tudná szüntetni a rabszolgakereskedelmet. Csakhogy azok a dollárok és fontok, amelyek a rabszolgakereskedelmet éltetik, éppen tőlük jönnek. □ Kuba népe fegyverben áll és jelszava: „Haza vagy halál — győzünk!“ így felel a Kennedy által elrendelt blokádra. □ Bob Shelton, a Ku-Klux-Klan főnöke, az alabamai államban. Mellette, az autó körül az ao»> rikai nácik egy csoportját láthatjuk. Moszkva dolgozói tömeggyűléseken fejezték ki tiltakozásukat az Egyesült Államok Kuba elleni agressziójával szemben Ez is egy faja a hidegháborúnak Súlyos és a világ békéjére veszélyes helyzetet teremtett az amerikai kormányzat legújabb Kuba-ellenes kalandor cselekményével. De hát mi történt, ami az amerikai kormányzatot arra késztette, hogy elveszítve józanságát, hogy a világ békéjét fenyegető kalandorpolitika súlyos felelősséget és kockázatát is vállálja? Hogyan lehetne ugyan komolyan elhinni Kennedy indoklását, hogy a kis szigetország, amelynek köztársaság: elnöke éppen a napokban ajánlott tárgyalásokat Washingtonnak a viszály békés rendezésére, fenyegetné a világ eiső számú kapitalista nagyhatalmának biztonságát? Nem, Kennedy elnök nagy gonddal megfogalmazott szavai nagyon is hamisan csengenek. A változás egyáltalában nem Kubában történt, hanem az TTMonniiU Alin W-l r~\\r \sT\ rm Ómi70 _ tában. Az amerikai hivatalos politikában kerekedett felül a szélsőséges körök nyomására az az esztelenség, amely a kalandorság útjára taszítja a kongresszusi választások előtti Amerika hivatalos politikáját. Ezek a szélsőséges körök növekvő nyugtalansággal kénytelenek tapasztalni, hogy mint rosszabbodnak napról napra az amerikai pozíciók a világpolitikai porondon. Mindinkább lelepleződik az Egyesült Államok leszereléselienes szabotázSpoütikája az ENSZ közgyűlésében, nagyon is önmagáért beszélő ellenkezése a nukleáris kísérletek megszüntetése ügyében, mind tarthatatlanabb ragaszkodása a régen elavult „megszállási jogokhoz“, amelyekkel akadályozni igyekszik a megoldásra megérett nyugatberlini kérdés rendezését, ugyanakkor az Egyesült Államnlr minrlen prnfpszítése eilenére a kubai forradalmi fejlődés diadalmasan halad előre, S hiába harsogja most a hatalmas amerikai propagandagépezet az Egyesült Államok állítólagos igazságát az elnök hamis indoklásának megfelelően, ez mit sem változtat a tényeken. Hiszen a napnál is világosabb: az igazság és a jog a függetlenségének és forradalmi vívmányainak megóvása felett oly féltékenyen őrködő Kuba hős népe, és az ebben a törekvésében támogató szocialista világrendszer oldalán áll. Talán bizony Kuba népének nincs joga arra, hogy megválassza azt a társadalmi rendszert, amelyben élni akar? S ha pedig forradalmi kormányzatának megdöntésért szervezkednek minden eszközzel az Egyesült Államok, nincs joga talán arra, hogy felkészüljön az esetleges támadás visszaverésére és a maximálisra emelje az ország védelm képességét? Mire tanította, hs nem erre a közelmúlt Kuba hős népét, amikor tavaly az Egyesült Államokban kiképzett ellenforradalmárok gyülevésa hordáit szabadította Washington a kis szigetországra? S a kubai nép, amely szemben áll a XX. század másodü felének egyik legnagyobb imperialista fenyegetésével, háborús kihívásával, nemcsak a: oldalán állő igazság és jog diadalmaskodásában és ország: védelmi képességében bizha magabiztosan. Erőt ad azoknál a mozgósított kubai milicistáknak, akik most őrhelyükre vonultak a kialakult veszélye; helyzetben az is, hogy mellet tűk áll és támogatja őket a; egész szocialista világrendszer A szovjet kormány erélye; hangú nyilatkozata nem hág; kétséget: nem tűri a kalózko dást, az ENSZ alapokmányánál durva megszegését. Az ameri kai vezetőknek rá kell döbben niük arra: milyen őrült a a kaland, amelybe belevitték a: Egyesült Államokat, most, ami kor a szocialista világrendszer nek félelmetes fegyverei van nak minden agresszor megfé kezesére.
