Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-16 / 42. szám
Szemedben írisz játszik Szemedben tükörképét találja a nyári ég S mélységétől elszédül aki ráhajol Reménytelenül elveszett az Akin a szemedet hagyod Én is Azért fuldoklóm ma egyre jobban Mert kékjéből magamnak lopni tudtam De mélysége megfogott S így vasraverve éget Szerelmek izzó tüzével Emészt szúr s csak akkor élek Ha langyos tekinteteddel becézgetsz Szemedben otthont találtak a csillagok Melyeknek szűk az esti ég A sújtó villám A vulkánok tüze Minden szemedben ég Szemed mélyében kúsznak a felhők A könnyek A mérges zivatar Fehér homlokod alatt Mindig Írisz játszik Ha szívedben öröm jókedv fakad VIRÁG BARNA Az Ifjúsági Alkotóverseny A közelmúltban a CSISZ KB és a Szakszervezetek Központi Tanácsa jóváhagyták az új Ifjúsági Alkotóversenyt. A tapasztalatok alapján a jövőben az Ifjúsági Alkotóversenyt a CSISZ szervei és szervezetei közösen szervezik a FSZSZ és az Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium szerveivel és szervezeteivel. Ez a tény lehetővé teszi az illetékes szervek és szervezetek erejének összpontosítását a verseny színvonalemelésének érdekében. Oj alapokon alapul tehát az egész alkotóverseny tartalma és szervezése. Főleg arról van sző, hogy kiküszöböljük mindazokat a formális elemeket, 'amelyekkel a gyakorlatban találkoztunk a verseny irányításánál — szervezésénél, főleg a versenybe való toborzás terén az iskolákban. Sok esetben, hogy teljesítsük szerveink határozatát, mindent megtettünk annak érdekében, hogy minél több egyén, együttes vegyen részt a versenyben. E cél érdekében gyakran olyan módszerekhez is folyamodtunk, hogy egyszerűen beírtuk a diákok névsorát és bejelentettük a felsőbb szerveknek, hogy ennyi és ennyi fiatal vesz részt az Ifjúsági Alkotóversenyen, ami nagyon gyakran az üzemekből és falvakból kikerülő együttesek, egyének rovására ment Ez leginkább a falusi és üzemi együttesek részvételében mutatkozott meg. amely nem igen haladta meg 10-15 százalékát a versenyben indulóknak. Komoly hiányosságnak KLUBAVATAS „A Magyar Népművészeti Együttes megkezdte új évadját“. Hányszor leírtuk már ezt lapunk hasábjain is az utóbbi hét-nyolc évben, minden szeptemberben-októberben. A mostani évad azonban valahogy mégis másképp kezdődött, mint az előbbiek Nemcsak azért, mert új igazgató került az együttes élére Viczay Pál személyében, hanem azért is, mert az új vezetésnek máris látszanak a nyomai, máris megpezsdült az é et, megváltozott az együttes kórüli sokszor bizony már nyomasztó áporodott levegő. Amiről itt be akarunk számolni: az elmúlt szombaton megnyitották az együttes klubját. Dicséretre méltó cselekedet hisz régóta hiányoltunk már egy ilyen helyiséget, ahol gyakorlóidon túl is összejöhetnének az együttes tagjai s megbeszélhetnék problémáikat, elképzeléseiket, s ami nem kevésbé fontos, kellemesen el is tölthetnék szabad idejüket. S még egy valami: régen vajúdik már az a kérdés is, hogy az itteni írók, művészek, zeneszerzők nincsenek kontaktusban az együttessel, nem dolgoznak számára, idegenből szerzett anyag után kell szaladgálni Nyilvánvaló dolog, hogy a klub ezen az állapoton is sokat segíthet. Mert ha el tudják érni az együttes tagjai, hogy az alkotók kellemesen érezzék magukat közöttük a klubban, problémáik problémáikká váljanak, hiszünk benne hogy az együttműködés terén nagy előrehaladás lesz tapasztalható. Ami egyébként a klubról való tudnivalókat illeti' szépen, ízlésesen berendezett helyiség a Béketéten. Nyitva minden szombaton és vasárnap 15-től 23 óráig. Zongora, rádió, lemezjátszó, televízió, különféle társasjátékok, újságok, folyóiratok, könyvek, s ami nem kevésbé fonius: büfé teszi kellemessé a belépő számára a hangulatot. A megnyitón egyébként színvonalas kis műsort is hallottunk: verseket, dalokat, áriákat, magánszámokat, s ahogy megtudtuk, ezt is folytatni akarják a jövőben. Elképzelésük szerint minden hónapban egyszer-kétszer rendeznének ilyen műsoros estet, esetleg vitákat hangversenyeket, stb. Egy olyan helyen mint az együttes is, úgy gondoljuk, nem nehéz feladat, hisz minden egyes tagúk „előadóművész“ a szó szoros értelmében. Itt hát csak arra kell törekedni, hogy az estek valóban színvonalasak legyenek, jnéltók a Magyar Népművészeti Együtteshez. Mind a klub működéséhez, mind az együttes új évadjához sok sikert kívánunk! mutatkozott az a tény is, hogy minden évben megismétlődött bizonyos versenyciklus, a helyi versenyektől a központi versenyekig, ami sok esetben arra vezette a verseny szervezőit, hogy a verseny szervezési és technikai oldalát túlértékelték a tartalom rovására. Az, hogy a versenyt minden évben kiértékelték, országos viszonylatbak sorrendjét, — (ami nem minden esetben volt objektív) — a gyakorlatban sok ellentétet szült. Sokan nem értettek egyet a verseny kiértékelésével és ezek alapján a következő évben nem vettek részt a versenyben. Az új Ifjúsági Alkotóverseny nagyobb hangsúlyt fektet a versenyre közvetlen az üzemekben. falvakban, iskolákban, hiszen ott van az Ifjúsági Alkotóverseny legfontosabb küldetése a tömegek nevelésében. Például a régi alkotőversenyek bizottságai csak járási, kerületi, központi méretben dolgoztak. Az új szabályok alapján ezeket a bizottságokat a CSISZ és a FSZSZ szervei és szervezetei megalakítják helyben is. Ezeknek a bizottságoknak a fő feladatuk az- lesz, hogy segítsenek a toborzásban, főleg a munkás- és földművesfiúk és lányok soraiból. Továbbá hathatós segítséget nyújtsanak azoknak az együtteseknek és egyéneknek, akik részt vesznek a versenyben. A verseny hét részre oszlik: gyermekek, az elsőfokú iskolákba járó diákok, az ifjúság és a felnőttek, valamint a többi résztvevő versenyére. A gyermekek versönye a járási fordulóval végződik. Az 1.-3 osztályos tanulók csak a helyi osztályi és iskolai versenyben vesznek részt. Együttesek, egyének, akik be akarnak kapcsolódni a versenybe, rendszerint helyben jelentkeznek írásban vagy szóbelileg a CSISZ és az FSZSZ szerveinél 1963. január végéig. 1963 március 15-ig a - CSISZ és az FSZSZ helybeli vezetősége (1 fokú iskolákban a pionírcsapat) jóváhagyja a legjobb együttesek, egyének névsorát, akik részt vesznek a járási versenyben. Kerületi méretben a verseny májusban és júniusban lesz. Nagyon fontos alapja az új alkotOversenynek az a tény. hogy a helybeli szervek döntenek arról, melyik számban, és mikor szervezik meg a versenyt és melyikben csak a szemlét. Az alkotóverseny központi fordulóját a jövő évben nem tartják meg, csupán tematikus szemlék lesznek egyes szakaszokban. Kiss Gyula 111» CSELÉNYI LÄSZLÖ: Hová lettek? Igen, hová lettek? Hová lettek a mezőgazdasági iskolák tanulói? Köztársaságunk számos mezőgazdasági iskolája évente ezrével bocsátja szárnyukra a végzett növendékeket, s mégis naponta halljuk a panaszt, hogy kevés a mezőgazdasági szakember nincs elég zootechnikusuk, agronómusuk, könyvelőjük, elszámolójuk a szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. De hát hol vannak akkor? Riportsorozatunkkal megpróbálunk a nyomukba eredni, s kitudakolni, vajon mi az oka, hogy a mezőgazdasági iskolák súlyos állami pénzeken kitaníttatott növendékei ezrével tolonganak a gazdasági élet minden más területén, csak éppen a mezőgazdaságban nem? I. Kiszállok a vonatból, s csak elámulok, Egy alig közepes nagyságú város, s ha megszámlálom. füstölög-pöfékel a házai fölött vagy 15—20 kémény. Pontos számot nem is tudok mondani, lehetetlen dolog megszámolni mindet, csak az összeg, a tömeg marad hát meg végül s az utóíz: ennyi kémény elég lenne az egész Csallóköznek. Mert az után jöttem ide is, a határszélre, fel a legészakibb pontjára Csehszlovákiának, Csallóköz után, az idetelepült csallóköziek (no és persze mátyusföldiek ipolymentiek, gömöriek, nógrádiak, bodrogköziek) után. Hogy élnek itt, messze az otthonuktól? — Ahoj. — Csau. — Szia. — Szervusz. Alig egy-két hónapja történt a búcsúzkodás valamelyik csallóközi falucska állomásán. Két lány indult azon az augusztusi estén neki a nagyvilágnak. Tizenhét-tizennyolcévesek, elvégezték a kétéves mezőgazdasági tanonciskolát, egy évet dolgoztak a szövetkezetben, aztán elindultak. Mi késztette őket, hogy elinduljanak, miért hagyták oda a földet, a családot, a falut, az otthont? \ — Mit lehet egy olyan koszos faluban csinálni — bigygyeszt el a száját Zsuzsi. — Megdögleni a sok munkába a földön — kontrázik Kati. Kát. tizennyolcéves, magas, komo'y, barna Zsuzsi még csak tizenhét, kicsi, eleven, mint a gyík, s rövidrenyírt, szőke. Mikor búcsúzom tőlük, azzal búcsúzom: — Aztán hát lányok, fiúk nélkül haza se gyertek! Zsuzsi a nyelvesebb, ő kiáltja vissza: — Az már biztos. Akkor vidámak voltak, izgatottak Láttam rajtuk: tizennyolcévesek. Az a vér lüktetett bennük, ami minden világotvágyó tizennyolcévesben: a romantika. Manapság már minden iskolásgyerek ismeri a térképet, tudja, hol van Csehország, el tudja képzelni a fekvését, méreteit, tőlünk való távolságát. Ők nem tudták. Bennük valami természetfeletti csodává növekedett az a világ, ahová akkor indultak, ahová elszakadtak a falujuktól, s mikor megérkeztek, csalódtak: hisz ez, még csak mindig a föld. Most, alig két hónap múltán azt kérdezem tőlük: — Hogy tetszik Csehország, lányok ? Kati a vállát vonogatja: — Megfelel, csak nagyon hideg van errefelé. Zsuzsi, mint mindig, nyelvel: — Ujjé, csak soha rosszabb dolgunk ne legyen. Ez aztán a nekünk való világ: színház, mozi, sportpálya, uszoda. Nem úgy mint odahaza, hogy semmi nincs, csak a föld, meg a munka, meg szövetkezet. Nézem Zsuzsit, valami furcsa van rajta. Amúgyis fiús rövid haját máris kiparádézta, maftassarkú cipő, szűk szoknya, vadonatúj kockás szvetter feszít rajta. Mennyibe került mindez ? — Az előlegembe. Zsuzsinak erre ment az előlege, Katinak egészen másra. Mire? — Rögtön, hogy megkaptam, még aznap este ellopták. — Ellopták? Ki? — Velünk együtt lakott egy lány, az. Mikor rájöttek, ki volt a tettes, hazaküldték a lányt. Igen, de az emlék máig "kísért Katiban, nem felejti el egyhamar a „szívélyes fogadtatást". — Képzelje — mondja Zsuzsi — ■Haza akar menni. Igen mert Kati fél. S egyedül érzi magát. Szülők nélkül, barátnők nélkül. Mert Zsuzsira nem számíthat, Zsuzsi? — Aj azzal ijesztgettek odahaza hogy mit fogunk itt csinálni fiúk nélkül, mert itt csak csuna nő dolgozik ebben a sok gyárban. S annyi a fiú, csak győzze őket az ember szusszal. S hogy megtetézze a dolgot: — Tudja, soka.i hazaszöktek már innen, mert hogy itt ilyen rossz, meg olyan rossz, de én aztán haza nem megyek. Varnsdorf. Szanaszét dobált házak, égre pöfékelő sok-sok kémény, télen-nyáron hideg éghajlat, csehek, szlovákok, németek, magyarok, ukránok. Mivel jellemezzem még? A sokfüstü, sokkéményű gyár a Velveta. Velveta 01, Velveta 02, Velveta 03, Velveta 07 ... Bársony, plüss, női holmik. S kevés az ember. Toborzői szanaszét az országban, hívják az embereket: gyei tek közibénk. S az emberek mennek. Van, aki otthagyja egykettőre, van aki letelepedik és új életet teremt. Elképesztő, hogy mennyi kézre van szüksége egy olyan épülő szocialista országnak, mint Csehszlovákia, nem csoda hát, hogy minden munkahely két kézzel kap a fiatal munkaerő után. Nagyon fontos azonban ügyelni arra, hogy ha valaki valamit kitanult, a szakmájában helyezkedjen el, hogy a tanulmányaira költött állami pénz ne vesszen kárba, hanem mihamarább gyümölcsöt hozzon az országnak. (Folytatjuk) Megismertem? * 10. Mi a neve a fenti képen látható gépjárműnek? Eltaláltam? 12. Milyen számolási alapműveleteket lehet véij'zni a fenti képen látható számológépen? kedves versenyzők! Mai számunkban befejeztük a MEGISMERTEM, TUDTAM, ELTALÁLTAM című versenyünk hatodik, ill. utolsó fordulóját. A megfejtéseket ugyanúgy, mint az előző fordulókban, most is levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére: Üj IFJÚSÁG szerkesztősége, Bratislava, Pražská 9. Beküldési határidő 1962. okt. 27. A megfejtéshez sok sikert és jó szórakozást kíván az ÚJ IFJÚSÁG szerkesztősége. 11. Melyik szlovákiai folyón építették fel a legtöbb vízierőművet?
