Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-09-25 / 39. szám
(EGV LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) (21.) Képtelen voltam tovább dolgozni. A nyurga fiatalember elkísért hazáig. Útközben elmondta, hogy Viktor Poprád előtt vette át tőle a volánt; Addig szunyókált mellette az ülésen. Nem látszott rajta, hogy fáradt. Jókedvű volt és teljesen kipihentnek tűnt. Egy szóval sem említette, hogy egész éjjel mulatott. — Csak a rendőrségen tudtam meg, amikor a vérvizsgálat megállapította, hogy ivott. — Megállapították? — néztem rá riadtan. — Azt nem lehet letagadni. A vér megmutatja, — magyarázta. — Én vagyok a hibás! — suttogtam. — Bevallotta, hogy csak reggel felé ment haza. — Én vagyok az oka mindennek ... — ismételtem. — Azt mondta, hogy a születésnapját ünnepelték. — Együtt voltunk ... — A rendőrtiszt nagyon öszszeszidta ... azzal fenyegette, hogy becsukják... — Oda kell mennem! Én vagyok a hibás. — Fölösleges futkosni. Most a tárgyalásig úgyis elengedik... — Meg kell magyaráznom, hogyan történt. — Viktor azt üzente, hogy legyen nyugton. — Nyugton! — nevettem keserűen — Úgyis kihallgatják majd... — Azonnal utazom, amíg nem késő! — mondtam határozottan. — Viktor üzente... Már nem hallottam az utolsó szavait. Befordultam a leányszállás kapuján és felrohantam a keskeny lépcsőn. Pillanatok alatt öltöztem át. Magamhoz vettem néhány szükséges holmit és elindultam. Az utcán összeütköztem egy asszonnyal. Gyerekét húzta kézenfogva maga mögött. A gyerek sírt, de az asszony nem sokat törődött vele, ingerülten vonszolta maga után. Alig jártak emberek a lakótelepen. Habozva ácsorogtam a buszmegállónál, idegesen jártam le és fel a járdán. Sehol senki sem mutatkozott. Az előző kocsi az orrom előtt mehetett el... A kassai állomáson ismét várakoznom kellett, csak délután indult vonatom. A büfében szódát ittam, mert a torkom kiszáradt az izgalomtól. Körülöttem emberek söröztek, cigarettázó férfiak tanakodtak, de hangjuk nem jutott el a tudatomig. — Szerencsétlen vagyok — ismételgettem és minden pillanatban az órára tekintettem. Belefájdult a • fejem a várakozásba. A padokon ülő emberek fürkészőn végigmértek, kiváncsi pillantásokat vetettek rám. Látták, hogy nagyon izgatott vagyok. Céltalanul keringtem a tágas előcsarnokban, körbekörbe. Bokám zsibbadni kezdett a fáradtságtól. Éhes voltam, de képtelen lettem volna egyetlen falatot is lenyelni. Végre megüresedett az egyik pad és leülhettem. Minden porcikámban éreztem a fásult kimerültséget. Csak az agyam nem nyugodott. Minduntalan Viktor alakja jelent meg előttem: lehajtott fővel, bűntudatos arccal állt egy szigorú rendőr előtt. — Segítenem kell! — suttogtam és felkeltem a padlói. Képtelen voltam ülni, egy helyben maradni. — Segítenem kell, segítenem kell... — zakatolt az agyamban a szándék minden lépésemnél. Végre beállították a vonatot. magyarázom, hogy Viktor nem bűnös, nem lehet bűnös, akkor minden rendbejön és minden mehet a régiben. Viktor csak botlott, könnyelmű volt, hogy ivott, egész éjjel mulatott, ilyen n?héz szolgálat előtt, de nem gonosz, nem gyilkos. Vagy az lenne? Elszorult a torkom és hideg veríték lepte el a homlokomat. Lehetetlen, hogy úgy nézzenek rá, mintha... Nem mertem végiggondolni a valót. Nem hittem, nem akartam elhinni, hogy talán gonosztevőnek nézik. Vagy talán azzá lett hirtelen? Hiszen szörnyű dolog történt! A gyerek... Könnyen lehet, hogy a gonosztevő egyszerűen olyan ember, aki épp úgy, mint Viktor hirtelen letért egy kicsit arról a kitaposott útról, amelyen a többi ember jár. Azt tanultam, hogy a gonosztevő elveszi más ember életét vagy elvesz javakat, amelyek nem illetik meg. Viktor pedig ... szörnyű! Most már én sem láttam olyan egyszerűnek az ügyet. De küzdeni akartam Viktorért, mert bajba jutott, mert szeretem. A vonat mögött egymás után maradtak el az apró állomások. Még néhány végtelennek tűnő perc és a szerelvény nekilódult. Csak most kezdtem higgadtabban gondolkozni helyzetemről. Kezemet az ölemben pihentetve súlyos tagokkal üldögéltem a zajos kupéban, de az agyamra telepedő szenvedés tompa sajgása már kezdett elmúlani. Mit mondok majd? Ki vagyok én Viktornak, hogy csak úgy fogom magam, megyek és beleavatkozom a sorsába? Eddigi kapcsolatunk feljogosít-e minderre? Elegendő indok, hogy szeretem? Hogy mi tulajdonképpen már? ... Egyre sötétebbnek láttam helyzetemet, egyre reménytelenebbnek tartottam Viktor ügyét. Amikor elindultam hazulról, még bíztam és most egyszerre megrohantak a legsötétebb kételyek. Azt hittem, ha kiöntöm a szívem és meg-Tűrhetetlenül hosszúnak éreztem az utat. Valahányszor autó surrant el a vonat mellett, riadtan kaptam félre tekintetemet. Képtelen voltam , másra gondolni, minthogy Viktor bajban van és nekem minden körülmények között segítenem kell rajta. Esteledett, amikor a poprádi állomásra megérkeztünk. A vonatot nem várta se kocsi, se autóbusz. — Merre van a rendőrség? — érdeklődtem. Gyanúsan végigmértek és hosszan magyarázták: — Jobbra tartson, aztán balra, azután egyenesen előre, ott már megmondják ... Hálásan bólogattam, pedig minden erőfeszítésem ellenére sem értek el szavaik a tudatomig. A hegyek felől hideg szél fújt, megremegtem. Az utcák kihaltak és csendesek voltak. Lábujjhegyen lépkedtem, nehogy cipőm kopogásával felverjem a csendet. Szívem lüktetését a torkomban éreztem a félelemtől. Jobbra fordultam, aztán balra. Az utcán kigyúltak a hunyorgó lámpások. Végre ráakadtam a rendőrség épületére. Háromszor Is elmentem előtte, amíg bátorságot vettem és benyitottam a rácsos barna kapun. Az arcomba csapódó éles fény egy pillanatra ismét megriasztott. — Mit parancsol? — kérdezte barátságos hangon egy fiatal ügyeletes rendőr. — A kapitány'elvtársat keresem. — Melyik kapitány elvtársat? — A parancsnokot... — hebegtem zavartan. — A parancsnok elvtárs úton van. Milyen ügyben keresi? — Kérem én tulajdonképpen ... — Tessék helyet foglalni — mutatott bátorítóan a rendőr egy üres székre. Csak most láttam, hogy két arafíycsillag lapul piros vállpántján és a haja ősz. Pedig egészen fiatalnak tűnt az imént... — Tessék csak nyugodtan elmondani, hogy milyen ügyben keresi a parancsnok elvtársat, hátha én is segíthetek — mondta folyékonyan és szeme megcsillant a lámpafényben. Sóhajtottam és kissé akadozva előadtam, hogy mi járatban vagyok. — Maga talán a testvére? — Nem... a menyasszonya vagyok ... — Először ejtettem ki ezt a szót és ismét zavarba jöttem. A fiatal tiszt elnézően* mosolygott. — Értem. Szóval magával mulatott az előző éjszaka? — Igen — leheltem alig hallhatóan. ,— És most szeretne vallomást tenni? — Igen. — Sajnos, aki az üggyel foglalkozik, most nincs szolgálatban. Legjobb lenne, ha véle beszélne ... Mindenesetre az ügy nagyon súlyos ... Szemem elfutották a könynyek, esdekelve néztem megkeményedett arcába — No, azért nem kell elkeseredni ... — mondta enyhébben. — Sajnos én semmit sem tehetek. — Segítsen, ha tud... — néztem rá könyörögve és a könnyek végigfolytak az arcomon. — Messziről utazott? Bólintottam. — Nincs hol aludnia? Tagadóan ráztam a fejem. — Az más ... Azonnal üzenek a kapitány elvtársnak. Legyen nyugodt, nagyon rendes ember. Megbízhat benne ... — Köszönöm ... Nagyon szépen köszönöm... hálálkodtam. — Foglaljon helyet ott a fotelban, rögtön intézkedem... Furcsa mód, úgy néztem rá, mintha valami fölöttem álló lény lenne. Nagyon jól esett, hogy segíteni akart. (Folytatjuk) Megismertem ? ciiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiH iyci \JiUkoz: JČ&S&UÍ ÁQ&oit szór, A púpos.) Hogy ezeket a „tanulmányfejeket“ felhasznál - ta-e nagyobb lélegzetű munkáiban, azt érdemes volna pontról pontra követni, s fiatal tollforgatóinknak bemutatni, hogy hogyan kell felkészülni a jó regény megírására. Azt hiszem, nem lenne nehéz kimutatni a Harcosok és a leány -ról, hogy az Égő föld előtt íródott, s annak egyik korrajz-tanulmánya. Egri novelláiban, általában müveiben nagy szerepet játszik a nő, helyesebben fogalmazva a férfi és a nő egymáshoz való viszonya. Sokszor ez ütköző pontja, kulcsa, és indító impulzusa írásának. (A harcosok és a leány, Prometheus, Emlékezés, Férfi az ajtóban, A púpos, Szabadság, Békesség, A dévényi lányok, Mexikói házasság, Aranyemberek, Az ejtőernyős lány, Énekes Ádám, Anna, stb.) A csehszlovákiai magyar prózairodalomban senki nem írt még ilyen magasztosan, ennyire hévvel, tüzes nekibuzdulással — néhol már a pátosz határait súrolva — a szerelemtől, a szerelem embert formáló exeiéról, mini épggen Egri Viktor. (Égő föld, Ének a romok felett, Örök láng, stb.) Típusai nem egyöntetűek — ez is bizonyítja előbbi állításunkat, hogy novellái egyben jellem-tanulmányok is — de lélektani felépítésük egyben mindegyiknél megegyezik: céljuk a férfi előtt való kitárulkozás, az odaadó szerelem. Kivétel nagyon kevés van, s mégis ezek a legsikerültebb nőalakjai, mint pl. Anna, a Németországba szakadt ukrán lány, a Keserű égbolt Helénje, s ezek között is legigazsághübb Kesslerné alakja „A ■ máglya“ című novellában. A máglya talán Egri legjobb, legkiforrottabb novellája. Van valóságérzete, hitele, A kissé szürkén induló bevezető sorok után döbbenetesen vág bele az ember elevenébe a nyers valóság, a fasiszta rémség alig elmúlt, hátborzongató vandalizmusa. A háború utáni újjáéledés napjaival kezdi az elbeszélést, s nagyon élethűen írja le a visszatérő, s egyben a haláltól megmenekült ember jellemét. Az írás sarkpontja tulajdonképpen a szabónő vallomásán nyugszik, aki elmondja, hogyan hagyta el Kesslerné gyermekét a láger szelekciós rámpájánál, hogy a maga életét menthesse. Erre épül fel a történei záró része, amikor a visszatért Kessleréknek újra gyermekük születik. Elég hozzá egy torokgyulladás, hogy az asszonyból kirobbanjon a féltve őrzött titok, az önmarcangoló lelkiismeretfurdalás hatására. Az őrülettel határos lelkigyötrődés alól csak akkor szabadul, mikor megbizonyosodik felőle, hogy első gyermekének haláláért nem őt terheli a felelősség. Ez azonban gyenge vigasz, ezt maga az író is érzi akkor, amikor nem adja meg Kesslernének a novella befejező részében sem a teljes feloldást. A tűzpróba mindannak ellenére, hogy az író a mába helyezi az eseményeket, valahogy régiesnek, elavultnak tűnik. Nem mintha ma nem történhetne meg ilyesmi — hisz tudvalevő, hogy a felszabadulás utáni években a családi élet és együttélés régi alapja megingott, s csak a kommunista erkölcs teljes kibontakozása helyezte új, megbízható alapokra — de mint írói témamegfogás és feldolgozás, idejétmúlt és lejáratott. (A részeges férjet felesége vitriollal önti le.) Még egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni a Keserű égbolttal kapcsolatban. Habár „életmű összegezés“-röl van szó, mégis — ha csak az író novelláit vesszük figyelembe — valahogy hiányzik belőlük a mai emberről, s egyáltalán a mai életünkről szóló írás. Önkéntelenül felvetődik bennünk a kérdés: hogyan? Egri Viktor csak a fiatalokat ösztökéli mai témájú művek írására, önmaga pedig tehetségét és tudását régebben megírt műveinek szebb köntösbe való átöltöztetésére pazarolja, ahelyett, hogy inkább újakat írna? Persze ez csak látszat, a válogatás sajnálatosan bosszantó hibája. S bizonyára az író későbbi, még ezután megírásra kerülő műveivel maga cáfol rá a köryvvel szemben emelt kifogásainkra, hogy eloszlassa szánkból e kevés, de figyelmen kívül nem hagyható keserű szájízt. Gyüre Lajos ■■-í w.W »Nv I I ww 1. Milyen típusú repülőgépet látunk a fenti képen? 2. Jelöld meg hazánk azon nagyobb városait, amelyeket villanyvasút köt össze (elég öt város nevét megemlíteni). Eltaláltam? 3. Hány lóerős motor van a Škoda Oktávia személygépkocsiban? Kedves Versenyzők! Lapunk mai számában folytatjuk a Megismertem, Tudtam, Eltaláltam című versenyünk hatodik és egyben utolsó fordulóját. Ügy mint az előbbi fordulókban, most is 12 kérdést közlünk és a megfejtéseket csak a 12. kérdés közlése után kell beküldeni szerkesztőségünk címére. A megfejtők között értékes díjakat sorsolunk ki. Amint arról hírt adtunk lapunk hasábjain, a verseny befejezése után azok között, akik négy fordulóban vettek részt, vagyis négy témakör nyolc kérdésére helyes választ küldtek be, egy külföldi utat, fényképezőgépet, karórát és egyéb értékes díjakat sorsolunk ki. Az ötödik forduló kérdéseire a helyes válaszok a következők voltak: Prágában, 1947, Komszomol, KISZ, 1957, nyolcadszor, Ausztriában, Varsóban, FDJ, Čarnica, Viera Cáslavská, Balázs Jolán, Valerij Brumel stb., tíz napig, kubai nemzetiségű lány. Sorsolással a következő versenyzők kerültek ki győztesen: 1. díj, hálózsák, nyerte: Mandák Valéria, Bratislava, Malinovského 53. 2. díj, sítalp, nyerte: Kiss Béla, katona Stŕíbro PS-30 3. díj, kis könyvtár 100 Kés értékben, nyerte: Molnár Ferencné, Párkány, Hasičská 792. 4. díj, korcsolya, nyerte: Fazekas Lajos, Királyrév, 5. díj, könyvek vagy gramofonlemezek 50 Kés értékben, nyerte: Zsigmond Mária, Dunaszerdahely, Jesenského A/l. A nyerteseknek gratulálunk és a további megfejtésekhez sok sikert és jó szórakozást kívánunk. Szerkesztőség. I. Sztravinszkii a világhírű zeneszerző 80 éves A nagy mester Pétervárott született, és zenei tanulmányait Rimskij-Korszakovnál fejezte be. 1910-et mutatott a naptár, amikor először vonta magára a világ figyelmét az ifjú szerző — a Gyagilev-balett társulata részére írt — Tűzmadár című táncjátékkal, melyet — két év múlva — a Petruska követett. Ezek a merész fantáziával, újszerű egyéni hanghordozással, és az új francia iskola eredményeinek felhasználásával létrejött művei még az orosz népzenei elemekben gyökereznek. Legutóbbi alkotó-periódusában megtagadja a zene érzelem-ébresztő jelentését — ezzel szemben a gépszerűség elvét, az öncélú formaépítkezést vallja a zene értelmének! Sztravinszkij kétségtelenül egyike a jelenkor legérdekesebb és legeredetibb zenei alkotóinak. 80-ik születésnapja alkalmából világkörüli turnéra indult. A külföldön élő művész e turné alkalmából ellátogat szülőhazájába, a Szovjetunióba is. S. Gy. i
