Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-09-25 / 39. szám

A diplomáciai élet három szektorában tapasztalható

mozgás: az ENSZ-ben, ahol egyelőre szervezeti kérdésekkel foglalkoznak, a tisztviselők választása folyik; a tőkés gazdasági és politikai integrációjának területén és végül Kuba ügyében.

A Kubai Köztársaság ellen szüntelenül intrikálnak az Egyesült Államokban. Jóllehet Kennedy elnök kétszer is felszólította a forrófejüeket, hagyjanak fel a katonai beavatkozás tervével, a törvényhozás különböző bizottságai mégis ilyen javaslatokról tárgyalnak. A szenátus hadügyi és külügyi bizottságának együttes ülésén Keating, Bush, Smathers és Mansfield indítványai képezték az eszmecsere tárgyát. A megbeszélésen Rusk külügyminiszter és Bundy hadügyi államtitkárhelyettes is részt vett. A képviselőház külügyi bizottsága is a Kubával kapcsolatos teendőkkel foglalkozott. Walter Lippmann a New York Herald Tribune-ban figyelmeztetett az esetleges katonai kaland veszélyes következményeire. „Nem folyamodhatunk a Monroe-elvhez — írja —, ha nem akarunk beleütközni abba a kérdésbe, hogy mi mit keresünk Európában és Ázsiában“. Néhány napon belül ő a második a legtekintélyesebb amerikai újságírók közül (az első James Reston volt), aki felhívja a figyelmet arra, hogy a Kubával kapcsolatban hangoztatott érveket könnyűszerrel az Egyesült Államok

dien fordíthatják. Washington a nyílt katonai intervenció elvetése után két módszerrel próbálkozik: katonai demonstrációkkal és blokád szervezésével. Ü-2-es gépeket küldenek be Kuba légterébe, Miamiban kubai ellenforradalmárokat toboroznak és csoportosan a Panama-csatorna övezetébe küldik őket. A közvélemény egy része azonban elítéli a provokációkat: erre mutat az ENSZ-székház előtt kedden lezajlott tüntetés, ahol a felvonulók Kuba mellett tüntettek.

A tőkés integráció problémái több vonatkozásban is szerepelnek a diplomáciai életben. Londonban még tárgyalnak a Brit Nemzetközösség miniszterelnökei Angliának, a Közös Piachoz való csatlakozásáról. Az értekezlet részvevői, a jelek szerint nem adtak szabad kezet Macmíllannak, hanem azt követelik tőle, hogy a brüsszeli tanácskozásokon szerezzen biztosítékokat a Commonvelthállamok érdekeinek figyelem- j bevételére. A közös közlemény I tartalmazza a nemzetközösségi kormányok súlyos fenntartásait.

Az afrikai népek mély aggodalmait fejezi ki Sekou Tourénak az amerikai Foreing Affairs-ben megjelent cikke. Guines elnöke kifejti, hogy ha az afrikai államok egybeolvadnának a Közös Piaccal, kapcsolatuk olyan lenne, mint a lóé és lovasáé. Az ilyen egybeolvadás helyett külön Afrikai Közös Piacot javasol.

Remények és kétségek

AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS XVII. ÜLÉSSZAKA MEGKEZDTE MUNKÁJÁT

Milyen feladatok állnak nyugati állásfoglalás olyannyiaz ENSZ-közgyűlés épp ra a már elvetett, és leleplemegnyílt XVII. ülésszaka zett vonalat követte, hogy gyaelőtt? Mit várunk és mit nem korlati előrehaladásáról a bivárhátunk a tanácskozásoktól? zottság nem számolhat be. A A választ erre részben a békeszerető államok ezúttal is- XVI. ülésszak adja meg: az, mét kísérletet tesznek a legamit elvégzett és az, amit nem. fontosabb napirendi pont, a A legutóbbi volt az ENSZ- „kérdések kérdésének“ rendeköígyűlés leghosszabb ülés- zésére.

szaka. Három szakaszban 24 A XVI. ülésszak örökül hagyhétig 97 kérdést vitattak meg. ta a gyarmati kérdést is. A Az első szakaszban a fő fi- Szovjetunió azt javasolta: gyeimet a leszerelés kérdései- 1962-t nyilvánítsák a gyarmati re fordították. Megegyezés rendszer teljes felszámolásászületett a leszerelési bízott- nak esztendejévé. Ehelyett ság összetételéről és hosszabb azonban az afro-ázsiai orszácsatározások után arról is, gok tervét fogadták el, amely hogy felszólítják a tagállamo- végeredményben csak a gyarkat: ismerjék el Afrikát atom- mati uralom megszüntetésének fegyvermentes övezetnek.. A előkészítéséről rendelkezik. Az nukleáris fegyverkezésről ho- események bebizonyították, zott határozat az imperialisták hogy a jóakaratú határozat kenyílt veresége volt. Bátorítólag vés a döntő fordulat kiharcohato.tt a feszült nemzetközi lásához.

helyzetben az ügyvezető főtit- A kongói helyzet rendezetkár megválasztása és a Mongol lensége nemcsak a legutóbbi Népköztársaság felvétele is. ülésszak „hagyatéka“. A Biz- A januárban folytatott meg- tonsági Tanács határozatának beszéléseken az imperialista meg.valósításához két év is kehatalmak elkeseredett támadá- vésnek bizonyult saikkal eloszlatták azt a re- ■ szocialista országok ismét ményt, hogy a közgyűlés má- felemelik szavukat a Kísodik szakasza a szembenálló nai Népköztársaság

felek nagy összeütközései nél- ENSZ-jogainak rendezéséért, a kül zajlik majd le. A vitára csangkajsekisták kizárásáért. Kubának az a jogos panasza A Kuba ellen indított ameriadott okot. hogy Washington- kai propagandaháború, az ban a szigetország el'en újabb Egyesült Államokban folyó agressziót készítenek elő. Az kampány és a sorozatos provoamerikai küldöttség rendkívüli kációk azokat igazolták, akik a aktivitása is kevésnek bizo- legutóbbi közgyűlésen is finyult ahhoz, hogy a közvéle- gyelmeztették a világot a vemény figyelmét elterelje a szélyre. Bár Kuba kérdése nem megcáfolhatatlan bizonyité- szerepel a napirendi pontok kokról. között, a legutóbbi események

A gyarmatosítók vereségével bizonnyal helyét kapnak a felvégződött az angolai vita. Az Szólalásokban. ülésszak állást foglalt az an- A rendezetlen kérdések nagy golai nép függetlensége mel- felelősséget rónak a szervezet lett és ítéletet mondott Portu- minden tagállamára. A megolgália felett- dást sürgető szocialista orszá-Ruanda Urundi és Dél-Rho- gök mellett kétségtelenül ezdesia ügyével fejezte be mun- úttáL is ott lesznek majd azok káját a XVI. ülésszak. Az em- a semleges országok, amelyek lített sikerek ellenére is csak politikailag is függetleníteni részben eredményesen. Ezt tá- tudják magukat a- imperialista masztja alá az a puszta tény befolyástól. De a Nyugat mais, hogy a XVII. ülésszak napi- kacsságát és ellenállását isrendjén mintegy száz kérdés merve, ettől az ülésszaktól sem szerepel. várhatjuk, hogy döntő fordu-Súlyos az az örökség, amit latot hozzon a nemzetközi életaz elmúlt közgyűlés és ben.

közgyűlések a mostanira A Szovjetunió kezdeményehagytak; súlyos az a teher, zései és az imperialista-ellenes amelyet az elmúlt hónapok erők összefogása azonban néeseményei még csak növeltek, hány fontos kérdésekben meg- A XVI. ülésszak örökül hagy- hátrálásra és hasznosabb tárta a leszerelés kérdésének gyalásokra késztetheti a milimeg nem oldását. Igaz tarista köröket. A békeszerető ugyan, hogy a tizennyolchatal- emberek ebben a reményben mi bizottság megteremtésével tekintenek a XVII. közgyűlés a nagyhatalmakat a megbeszé- tanácskozásai elé. lések új útjára vezette. De a BARABÁS PÉTER

genfi értekezleten- a tanúsítói1' (Népszava»)

3. Az építészet Mekkája

A fa megérdemli, hogy az ember megóvja a pusztulástól. Képünkön deszkaburkolat a fa • körül, építkezéskor.

Ismerőseim közül már sokan kérdezték tőlem, mi tetszett a legjobban Finnországban. Erre a kérdésre nem olyan egyszerű választ adni a tapasztalatok és benyomások sokasága mellett, és néha talán

használják ki e célból igen intenzíven. Maga ez a tény a mi számunkra még nem lenne oly különös, hiszen az építészet tempója terén mi is előkelő helyet foglaltunk el Európában. Nálunk is egy évtized leforgása alatt városok, városrészek, megújult falvak épültek. Ami azonban meglepő s egyben a legmegny érőbb, az az ottani tervezők fantáziája, a kivitelezők lelkiismeretes munkája, a tér és az anyag tökéletes kihasználása, a környezet s az épületek nagyszerű harmóniája. Ezért mondható bátran Helsinki az építészet Mekkájának.

Jómagam e szakmában laikus vagyok, és csak mint lakó élvezem a kényelmet, vagy morgók a hiányosságok felett. Helsinkiben gyakran elgondolkoz-Egy tizenhárom emeletes épület lapiola negyedben.

ezért voltam képtelen határozott feleletre. Sokszor attól is tartok hogy az ott töltött idő rövidsége végett, a finn hétköznapi élet mélyebb ismerete nélkül megállapításaim csupán a felszínen maradnak, pontatlanok lesznek. E szubjektív kételyekét figyelembe véve is úgy hiszem, nem maradok adósa a kérdezőknek és nem leszek igazságtalan finn vendéglátóimmal szemben sem, ha pozitív benyomásaim hosszú sorában az első helyre a finn építészetet helyezem.

Közép-európai fogalmak szerint a finn építészetnek nincs különösebb múltja, nem rendelkezik olyan hagyományokkal, mint mi. A XIX. század első felében tervezett empíri stílusú és a finn építészet klasszikusa C. L. Engel által épített nagy templomot vagy egyetemi épületet úgy mutogatják az idegeneknek, akárcsak mi a román vagy gótikus korszak maradandó emlékeit.

S talán épp e hagyományok hiánya, a „pótolhatatlan" pótlásának megkísérlése, a nemzeti élet gyors fejlődése, a múlt és a mi századunkban járult hozzá, hogy e kis ország a kiváló építészek egé!Sz hadát állította csatasorba. Ennek köszönhető, Hogy a finnek nemcsak saját nemzetüknek, de az egész világnak olyan építészeket adtak, mint Elil Saarinen, Axeli Gallen a század első felében, Alvar Aalto, Erik Briggman, Vilja Revvel, Torva Jüntti és sokan mások még napjainkban is, messze Finnország határain túl korunk legszebb épületeit alkotják Csaknem lehetetlen egy cikk keretén belül behatóbban foglalkozni az említettek életművével, és hadd említsem meg csupán azt, hogy amikor 1956-ban finn építészeti kiállítást rendeztek Moszkvában, (bár láthatta volna ezt a mi nagyközönségünk is), sokan idézték Gorkij szavait: „Ez a kis ország nagy emberek országa".

A történelmi igazság kedvéért hadd említsem, hogy Gorkij ezt a megállapítását egy feleségének írt levelében tette, épp Saarinen és Gallen építészeti alkotásaival kapcsolatban. A két művésszel Gorkij egyébként is szívélyes baráti kapcsolatokat tartott fenn.

Attól tartva, hogy igen elkalandozom a múltban, gyorsan visszatérek a mához, ahhoz a Helsinkihez, melynek az egész világon csodált tisztasága mellett, ha szaga lehet, akkor az csak a maltertól és az oltott mész szagától származhat.

Helsinkiben sokat építenek,

különösképp a rövid nyarat

tunk afelett, miért is van az nálunk valahogy úgy, hogy ha valaho’ az építők megvetik lábukat, akkor ott a környéken évekig „fű nem terem", érthetetlen az a „természet-pusztítás", amit építkezéseink körül tapasztalhatunk. Gondoljunk csak a fölöslegesen kiirtott vagy megnyirbált fákra és gyeppázsitra. Ugyanakkor csak irigyelni tudorp a finneket, akik Helsinkiben az egy lakosra eső 25 négyzetméter parkot és zöldet is kevésnek tartják. Építkezéseik körül először utakat építenek és így megkímélik a természetet. Minden fát, ami megmenthető, megmentenek. Az egyik itt közölt képen is kivehető, hogy az építkezéseken, csatornázásokon az útbaesö fa törzsét deszkafedezékkel védik a sérüléstől. A természet valóban követnivaló tisztelete ez. Még ma is fülemben csengenek Marta Ypyá építészmérnöknő szavai: „A finn urbanisztika (városrendezés, városépítészet) célja az ember számára a lehető legmegfelelőbb por-, füst- és zajmentes környezet megteremtése a finn természet középpontjában. Nem kétséges, hogy ennek nemcsak az egészség megvédése, de nevelési és etikai szempontból is felbecsülhetetlen értéke van.

Van Helsinkinek egy negyede, Tapiolának nevezik. A finn idegenvezetők azt mondják, hogy ez Helsinki egyik szputnyik-városa. Az ilyen szputnyik (társbolygó) városok veszik körül mindefelől Helsinkit. Tapiolának ez idő szerint 15 ezer lakosa van, a főváros centrumából 9 kilométer hoszszú szigeteken és tengeröblökön vezet az autóút, számtalan hídon keresztül. Ez a kertváros egyben a modern építészet nagy kísérleti telepe is. Különösen a fiatalabb mérnöknemzedék jutott itt szóhoz. Nagyszerű természeti környezetben a lehető legkülönbözőbb építmények, magas és alacsony, szimmetrikus és asszimmetrikus bérházak és kis villák találhatók itt, és mindez csodálatos összhangban az ottani sziklákkal, fehér nyírfákkal és fenyőkkel. Leírásommal nehezen tudnám érzékeltetni a valóságot, inkább csak megjegyzem, hogy nincs ott egyetlenegy ház sem, amely hasonlít a másikhoz, Nincsenek ott a mi fogalmaink szerint vonalhúzóval kimért utcák, ahol a házak kiigqzodva állnak egymás mellett.

Mint a Bratislava-Krasňany-i lakótelep lakosa. Tapiolában járva, sokszor gondoltam arra szellemes mondásra, hogy

a krasňanyi polgárnak nem szabad berúgnia, mert a sok egyforma ház között reggelig keresné azt, amelyikben lakik. S mivel Finnországban jóval magasabb az alkoholfogyasztás, mint minálunk, bizony ott még nagyobb bajban lennének, ha a mi építészeti tapasztalatainkat vennék át. Tapiolában nincsenek kerítések (mint ahogy Finnországban általában nincsenek) és fölösleges falak. Egyetlen ház sem vei árnyékot a másikra: Láttam Tapiolában úgynevezett „kígyóház"-at is, a hullámos alapzatú épületet nevezik így, melynek nagy előnye, hogy csaknem minden lakószobát a lehető legtöbb napsugár éri.

Azt a negyedet, amelyben én laktarri, Roihuvuore-nek hívják. Nyolc kilométerre fekszik a belvárostól és szintén az egyik szputnyik-városkának tekinthető. Roihuvuore-n (ne haragudjon az olvasó, hogy ezt a nyelvtekerő elnevezést leírtam) nincs egyetlenegy két emeletnél magasabb épület sem. „A patetikus magasbatörést a horizontális terjeszkedés váltotta fel" — mondotta szakszerűen ottani vezetőnk. Mondanom sem kell talán, hogy a fűtés mindenütt központi, és úgy mint nálunk is az utóbbi időkben, az új városnegyedeket egy fűtőház látja el hővel, sót Lahtiban, mely egy 70 ezer lakosú város, most építik az egész várost ellátó központi fűtőházat.

És ha e nagyszerű építkezéseket az érem egyik oldalának tekintjük, akkor az érem másik oldala a házbér. Finnországban a városi ember legnagyobb gondja, legfájdalmasabb problémája, a házbér A munkásfizetések egy negyedét, sőt néha egyharmadát is felemészti. A lakásépítkezések túlnyomó többsége tőkéscsoportok

járulást, melyet nálunk a szövetkezeti lakásépítők az államtól kapnak. A finn lakásépítő szövetkezet tagja csupán kölcsönt kap egy „Arává" nevezetű állami intézménytől, ami általában nem elegendő s akkor még kénytelen valamelyik magánbankhoz fordulni. A kölcsönt ott is 30 esztendei törlesztési időre adják, viszont a kamatkulcs magasabb mint nálunk és így a finn szövetkezeti lakástulajdonos bizony eleget nyög a ránehezedő anyagi teher alatt.

Olvasóink láthatják, hogy a nősülendő vagy férjhezmenésre készülő finn fiatalok legnagyobb részének helyzete korántsem egyszerű. R bútorok aránylag olcsók és szépek.

Helsinki építészeti és egyben politikai érdekessége is a Kultuuritalo, a munkások 1955— 56-os években épült kultúrháza. A ház igen szerény kifejezés, .a palota inkább érzékeltetné a valóságot. Alvaro Aalto építész professzor e műve Helsinki egyik nevezetességévé vált, még akkor is, ha a burzsoá intézmények prospektusai ezt szeretnék elhallgatni.

Aaltonen terve megvalósításához asszimmetrikus sziklaalapzatból indult ki és lényegében három egymással összefüggő épületrészt alkotott. Építkezés közben 31 ezer köbméter sziklát kellett eltávolítani. A kultúrház tulajdonosai, helsinki munkások, a költségek fedezésére 450 millió márkát gyűjtöttek össze, és több mint 150 ezer órát dolgoztak le minden ellenszolgáltatás nélkül. Hangversenyterme 1500 embert fogad be s akusztikailag olyan kiváló, hogy nemcsak Finnországban, de egész Skandináviában nincs párja. Van ott sport csarnok, számos klubhelyiség étterem, és vagy 110 irodahe lyiség, ptnely a munkásszerveRoihuvuore negyedben ezek a házak a legmagasabbak.

zetek és a Finn-szovjet Baráti Társaság rendelkezésére állanak. Itt székel a Finn Nép Demokratikus Szövetségének központi vezetősége is, s mivel a szövetség elnöknője Hertaa Kuuszinen elvtársnő, a finn burzsoák a kultúrházat „Hertaa várának" nevezik

Wainö Aaltonen-nek, a mai Finnország legnagyobb szobrászművészének szimbolikus szobra a helsinki munkásotthon bejárata előtt. Az önkéntes munkát ábrázoló kéz a tenyerén tartja a ház kicsinyített mását.

Hertaa Kuuszinen egyik interjújában saját maga is kitért erre az élcelődésre és csak ennyit fűzött hozzá: „Ügy, ahogy ez a ház a finn sziklából és a finn nép szívéből épült fel, ugyanúgy az ő munkájából és vágyaiból gyarapodik kultúrája és előrehaladásának ügye is". (Következő számunkban: Lahti, a fecskék városa)

egyéni kezdeményezése, ezek célja pedig elsősorban a maximális haszon elérése. A házbérprobléma gyakori téma a parlamenti tribünön is. A demokratikus népi erők itt is erélyes harcot folytatnak a kisemberek e nagy bajának orvoslása érdekében.

Eino Hakuleinen, a helsinki kikötő fiatal rakodómunkása, mesélte el nekem, hogy havi 55 ezer márka keresetéből több mint 20 ezret fizet háromszobás lakása béréért, és ha felesége nem keresne további 45 ezret, nehezen költözhettek volna új, összkomfortos lakásba. Igaz, bent maradhattak volna a centrumban, régi egyszobás és nem elég higiénikus lakásban, de a finn ember a fény. a természet uíán vágyik.

Fénynek, napsugárnak, jó levegőnek pedig magas az ára Finnországban. Nálunk a városi lakó bent akar lakni még anyagi áldozat árán is a centrumban. Finnországban épp ellenkezőleg.

Lakás, lakás ... Emberek ezreinek nagy gondja. Különösen a fiatal házasoknak kell a leggyakrabban megküzdeni ezzel a problémával. Finnországban jónéhány évvel megelőztek minket a szövetkezeti lakásépítésben. A „fészket“ lerakni vágyó új család ha szövetkezeti úton akar lakáshoz jutni, mindenekelőtt lefizeti a felépítendő lakás értékének 20 százalékát. A maradandó 80 százalékra kölcsönt vesz fel. Meg kell itt mondanom, hogy finn barátaim bizony irigyelték tőlünk a. 30 százalékos állami hozzá-