Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-09-18 / 38. szám

A diplomáciai élet három szektorában tapasztalható mozgás: az ENSZ-ben, ahol egyelőre szervezeti kérdésekkel foglalkoznak, a tisztviselők választása folyik; a tőkés gazdasági és politikai integrációjának területén és végül Kuba ügyében.

A Kubai Köztársaság ellen szüntelenül intrikálnak az Egyesült Államokban. Jóllehet Kennedy elnök kétszer is felszólította a forrófejüeket, hagyjanak fel a katonai beavatkozás tervével, a törvényhozás különböző bizottságai mégis ilyen javaslatokról tárgyalnak. A szenátus hadügyi és külügyi bizottságának együttes ülésén Keating, Bush, Smathers és Mansfield indítványai képezték az eszmecsere tárgyát. A megbeszélésen Rusk külügyminiszter és Bundy hadügyi államtitkárhelyettes is részt vett. A képviselőház külügyi bizottsága is a Kubával kapcsolatos teendőkkel foglalkozott. Walter Lippmann a New York Herald Tribune-bran figyelmeztetett az esetleges katonai kaland veszélyes következményeire. „Nem folyamadhatunk a Monroe-elvhez — írja —. ha nem akarunk beleütközni abba a kérdésbe, hogy rrti mit keresünk Európában és Ázsiában“. Néhány napon belül ő a második a legtekintélyesebb amerikai újságírók közül (az első James Reston v^t), aki felhívja a figyelmet arra, hogy a Kubával kapcsolatban hangoztatott érveket könnyűszerrel az Egyesült Államok

ellen fordíthatják. Washington a nyílt katonai intervenció el-, vetése után két módszerrel próbálkozik: katonai demonstrációkkal és blokád szervezésével. U-2-es gépeket küldenek be Kuba légterébe, Miamiban kubai ellenforradalmárokat toboroznak és csoportosan a Panama-csatorna övezetébe küldik őket. A közvélemény egy része azonban elítéli a provokációkat: err« mutat az ENSZ-székház előtt kedden lezajlott tüntetés, ahol a felvonulók Kuba mellett tüntettek.

A tőkés integráció problémái több vonatkozásban is szerepelnek a diplomáciai életben. Londonban még tárgyalnak a Brit Nemzetközösség miniszterelnökei Angliának, a Közös Piachoz való csatlakozásáról. Az értekezlet részvevői, a jelek szerint nem adtak szabad kezet Macmillannak, hanem azt követelik tőle, hogy a brüsszeli tanácskozásokon szerezzen biztosítékokat a Commonvelth- ! államok érdekeinek figyelembevételére. A közös közlemény j tartalmazza a nemzetközösségi kormányok súlyos fenntartásait.

Az afrikai népek mély aggodalmait fejezi ki Sekou Tourésak az amerikai Foreing Áffairs-ben megjelent cikke. G'uines elnöke kifejti, hogy ha az afrikai államok egybeolvad- j nának a Közös Piaccal, kapcsolatuk olyan lenne, mint a lóé és lovasáé. Az ilyen egybeolvadás helyett külön Afrikai Közös Piacot javasol.

3. Az építészet Mekkája

A fa megérdemli, hogy az ember megóvja a pusztulástól. Képünkön deszkaburkolat a fa körül, építkezéskor.

Ismerőseim közül már sokan kérdezték tőlem, mi tetszett a legjobban Finnországban. Erre a kérdésre nem olyan egyszerű választ adni a tapasztalatok és benyomások sokasága mellett, és néha talán

használják ki e célból igen intenzíven. Maga ez a tény a mi számunkra még nem lenne oly különös, hiszen az építészet tempója terén mi is előkelő helyet foglaltunk el Európában. Nálunk is egy évtized leforgása alatt városok, városrészek, megújult falvak épültek. Ami azonban meglepő s egyben a legmegnyer óbb, az az ottani tervezők fantáziája, a kivitelezők lelkiismeretes munkája, a tér és az anyag tökéletes kihasználása, a környezet s az épületek nagyszerű harmóniája. Ezért mondható bátran Helsinki az építészet Mekkájának.

Jómagam e szakmában laikus vagyok, és csak mint lakó élvezem a kényelmet, vagy margók a hiányosságok felett. Helsinkiben gyakran elgondolkoz'w

& \ néniRemények és kétségek

AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS XVII. ÜLÉSSZAKA MEGKEZDTE MUNKÁJÁT

Egy tizenhárom emeletes épület Tapiola negyedben.

ezért voltam képtelen határozott feleletre. Sokszor attól is tartok hogy az ott töltött idő rövidsége végett, a finn hétköznapi élet mélyebb ismerete nélkül megállapításaim csupán a felszínen maradnak, pontatlanok lesznek. E szybjektív kételyeket figyelembe véve is úgy hiszem, nem maradok adósa a kérdezőknek és nem leszek igazságtalan finn vendéglátóimmal szemben sem, ha pozitív benyomásaim hosszú sorában az első helyre a finn építészetet helyezem.

Közép-európai fogalmak szerint a finn építészetnek nincs különösebb múltja, nem rendelkezik olyan hagyományokkal, mint mi. A XIX. század első felében tervezett empíri stílusú és a finn építészet klasszikusa C. L. Engel által épített nagy templomot vagy egyetemi épületet úgy muto? gatják az idegeneknek, akárcsak mi a román vagy gótikus korszak maradandó emlékeit.

S talán épp e hagyományok hiánya, a „pótolhatatlan" pótlásának megkísérlése, a nemzeti élet gyors fejlődése, a múlt és a mi századunkban járult hozzá, hogy e kis ország a kiváló építészek egész hadát állította csatasorba. Ennek köszönhető, hogy a finnek nemcsak saját nemzetüknek, de az egész világnak olyan építészeket adtak, mint Elil Saarinen, Axeli Gallen a század első felében, Alvar Aalto, Erik Briggman, Vilja Revvel, Torva Jiintti és sokan mások még napjainkban is, messze Finnország határain túl korunk legszebb épületeit alkotják Csaknem lehetetlen egy cikk keretén belül behatóbban foglalkozni az említettek életművével, és hadd említsem meg csupán azt, hogy amikor 1956-ban finn építészeti kiállítást rendeztek Moszkvában, (bár láthatta volna ezt a mi nagyközönségünk is), sokan idézték Gorkij szavait: „Ez a kis ország nagy emberek országa".

A történelmi igazság kedvéért hadd említsem, hogy Gorkij ezt a megállapítását egy feleségének írt levelében tetteképp Saarinen és Gallen építészeti alkotásaival kapcsolatban. A két művésszel Gorkij egyébként is szívélyes baráti kapcsolatokat tartott fenn.

Attól tartva, hogy igen elkalandozom a múltban, gyorsan visszatérek a mához, ahhoz a Helsinkihez, melynek az egész világon csodált tisztasága mellett, ha szaga lehet, akkor az csak a maltertól és az oltott mész szagától származhat.

Helsinkiben sokat építenek, különösképp a rövid nyarat

tunk afelett, miért is van az nálunk valahogy úgy, hogy ha valahol az építők megvetik lábukat, akkor ott a környéken évekig „fű nem terem", érthetetlen az a „természet-pusztítás", amit építkezéseink körül tapasztalhatunk. Gondoljunk csak a fölöslegesen kiirtott vagy megnyirbált fákra és gyeppázsitrg. Ugyanakkor csak irigyelni tudom a finneket, akik Helsinkiben az egy lakosra eső 25 négyzetméter parkot és zöldet is kevésnek tartják. Építkezéseik körül először utakat építenek és így megkímélik a természetet. Minden fát, ami megmenthető, megmentenek. Az egyik itt közölt képen is kivehető, hogy az építkezéseken, csatornázásokon az útbaeső fa törzsét deszkafedezékkel védik a sérüléstől. A természet válóban követnivaló tisztelete ez. Még ma is fülemben csengenek Marta Ypya építészmérnöknö szavai: „A finn urbanisztika (városrendezés, városépítészet) célja az ember számára a lehető legmegfelelőbb por-, füst- és zajmentes környezet megteremtése a finn természet középpontjában.

Nem kétséges, hogy ennek nemcsak az egészség megvédése, de nevelési és etikai szempontból is felbecsülhetetlen értéke van.

Van Helsinkinek egy negyede, Tapiolának nevezik. A finn idegenvezetők azt mondják, hogy ez Helsinki egyik szputnyik-városa. Az ilyen szputnyik (társbolygó) városok veszik körül mindefelől Helsinkit. Tapiolának ez idő szerint 15 ezer lakosa van, a főváros centrumából 9 kilométer hoszszú szigeteken és tengeröblökön vezet az autóút, számtalan hídon keresztül. Ez a kertváros egyben a modern építészet nagy kísérleti telepe is. Különösen a fiatalabb mérnöknemzedék jutott itt szóhoz. Nagyszerű természeti környezetben a lehető legkülönbözőbb építmények, magas és alacsony, szimmetrikus és asszimmetrikus bérházak és kis villák találhatók itt, és mindez csodálatos összhangban az ottani sziklákkal, fehér nyírfákkal és fenyőkkel. Leírásommal nehezen tudnám érzékeltetni a valóságot, inkább csak megjegyzem, hogy nincs ott egyetlenegy ház sem, amely hasonlít a másikhoz, Nincsenek ott a mi fogalmaink szerint vonalhúzóval kimért utcák, ahol a házak kiigazodva állnak egymás mellett.

Mint a Bratislava-Krasňany-i lakótelep lakosa. Tapiolában járva, sokszor gondoltam arra a szellemes mondásra, hogy

a krasňanyi polgárnak nem szabad berúgnia, mert a sok egyforma ház között reggelig keresné azt, amelyikben lakik. S mivel Finnországban jóval magasabb az alkoholjogyasztás, mint minálunk, bizony ott még nagyobb bajban lennének, ha fi mi építészeti tapasztalatainkat vennék át. Tapiolában nincsenek kerítések (mint ahogy Finnországban általában nincsenek) és fölösleges falak. Egyetlen ház sem vei árnyékot a másikra: Láttam Tapiolában úgynevezett „kígyóház“-at is, a hullámos alapzatú épületet nevezik így, melynek nagy előnye, hogy csaknem minden lakószobái a lehető legtöbb napsugár éri.

Azt a negyedet, amelyben én laktani, Roihuvuore-nek hívják. Nyolc kilométerre fekszik a belvárostól és szintén az egyik szputnyik-városkának tekinthető. Roihuvuore-n (ne haragudjon az olvasó, hogy ezt a nyelvtekerő elnevezést leírtam) nincs egyetlenegy két emeletnél magasabb épület sem. „A patetikus magasbatörést a horizontális terjeszkedés váltotta fel" — mondotta szakszerűen ottani vezetőnk. Mondanom sem kell talán, hogy a fűtés mindenütt központi, és úgy mint nálunk is az utóbbi időkben, az új városnegyedeket egy fűtőház látja el hővel, sőt Lahtiban, mely egy 70 ezer lakosú város, most építik az egész várost ellátó központi fűtőházat.

És ha e nagyszerű építkezéseket az érem egyik oldalának tekintjük, akkor az érem másik oldala a házbér. Finnországban a városi ember legnagyobb gondja, legfájdalmasabb problémája, a házbér. A munkásfizetések egy negyedét, sőt néha egyharmadát is felemészti. A lakásépítkezések túlnyomó többsége tőkéscsoportok

járulást, melyet nálunk a szövetkezeti lakásépítők az államtól kapnak. A finn lakásépítő szövetkezet tagja csupán kölcsönt kap egy „Arává" nevezetű állami intézménytől, ami általában nem elegendő s akkor még kénytelen valamelyik magánbankhoz fordulni. A kölcsönt ott is 30 esztendei törlesztési időre adják, vitzont a kamatkulcs magasabb mint nálunk és így a finn szövetkezeti lakástulajdonos bizony eleget nyög a ránehezedő anyagi teher alatt.

Olvasóink láthatják, hogy a nősülendő vagy férjhezmenésre készülő finn fiatalod legnagyobb részének helyzete korántsem egyszerű. R bútorok aránylag olcsók és szé

Helsinki építészeti és egyben politikai érdekessége is a Kultuurítalo, a munkások 1955— 56-os években épült kultúrháza. A ház igen szerény kifejezés, a palota inkább érzékeltetné a valóságot. Alvaro Aalto építész professzor e műve Helsinki egyik nevezetességévé vált, még akkor is, ha a burzsoá intézmények prospektusai ezt szeretnék elhallgatni.

Aaltonen terve megvalósításához asszimmetrikus sziklaalapzatból indult ki és lényegében három egymással összefüggő épületrészt alkotott. Építkezés közben 31 ezer köbméter sziklát kellett eltávolítani. A kultúrház tulajdonosai, helsinki munkások, a költségek fedezésére 450 millió márkát gyűjtöttek össze, és több mint 150 ezer órát dolgoztak le minden ellenszolgáltatás nélkül. Hangversenyterme 1500 embert fogad be s akusztikailag olyan kiváló, hogy nemcsak Finnországban, de egész Skandináviában nincs párja. Van ott sportcsarnok, számos klubhelyiség, étterem, és vagy 110 irodahelyiség, amely a munkásszerveRoihuvuore negyedben ezek a házak a legmagasabbak.

egyéni kezdeményezése, ezek célja pedig elsősorban a maximális haszon elérése. A házbérprobléma gyakori téma a parlamenti tribünön is. A demokratikus népi erők itt is erélyes harcot folytatnak a kisemberek e nagy bajának orvoslása érdekében.

Eino Haküleinen, a helsinki kikötő fiatal rakodómunkása, mesélte el nekem, hogy havi 55 ezer márka keresetéből több mint 20 ezret fizet háromszobás lakása béréért, és ha felesége nem keresne további 45 ezret, nehezen költözhettek volna új, összkomfortos lakásba. Igaz, bent maradhattak volna a centrumban, régi egyszobás és nem elég higiénikus lakásban, de a finn ember a fény, a természet után vágyik.

Fénynek, napsugárnak, jó levegőnek pedig magas az ára Finnországban. Nálunk a városi lakó bent akar lakni még anyagi áldozat árán is a centrumban. Finnországban épp ellenkezőleg.

Lakás, lakás ... Emberek ezreinek nagy gondja. Különösen a fiatal házasoknak kell' a leggyakrabban megküzdeni ezzel a problémával. Finnországban jónéhány évvel megelőztek minket a szövetkezeti lakásépítésben. A „fészket“ lerakni vágyó új család ha szövetkezeti úton akar lakáshoz jutni, mindenekelőtt lefizeti a felépítendő lakás értékének 20 százalékát. A maradandó 80 százalékra kölcsönt vesz fel. Meg kell itt mondanom, hogy finn barátaim bizony irigyelték tőlünk a 30 százalékos állami hozzázetek és a Finn-szovjet Baráti Társaság rendelkezésére állóinak. Itt székel a Finn Nép Demokratikus Szövetségének központi vezetősége is, s mivel a szövetség elnöknöje Hertaa Kuuszinen elvtársnö, a finn burzsoák a kültúrházat „Hertaa várának“ nevezik

mm

Wainö Aaltonen-nek, a mai Finnország legnagyobb szobrászművészének szimbolikus szobra a helsinki munkásotthon bejárata előtt. Az önkéntes munkát ábrázoló kéz a tenyerén tartja a ház kicsinyített mását.

Hertaa Kuuszinen gpyik interjújában saját naga is kitért erre az élcelődésre és csak ennyit fűzött hozzá: „Ügy, ahogy ez a ház a finn sziklából és a finn nép szívéből épült fel, ugyanúgy az ő munkájából és vágyaiból gyarapodik kultúrája és előrehaladásának ügye is".

(Következő számunkban: Lahti, a fecskék városa)

V •

Milyen feladatok állnak az ENSZ-kczgyűlés épp megnyílt XVII. ülésszaka előtt? Mit várunk és mit nem várhatunk a tanácskozásoktól?

A választ erre részben a XVI. ülésszak adja meg: az, amit elvégzett és az, amit nem.

A legutóbbi volt az ENSZ- közgyűlés leghosszabb ülésszaka. Három szakaszban 24 hétig 97 kérdést vitattak meg.

Az első szakaszban a fő figyelmet a leszerelés kérdéseire fordították. Megegyezés született a leszerelési bizottság összetételéről és hosszabb csatározások után arról is, hogy felszólítják a tagállamokat: ismerjék el Afrikát atomfegyvermentes övezetnek. A nukleáris fegyvernezésről hozott határozat az imperialisták nyílt veresége volt. Bátorítólag hatott a feszült nemzetközi helyzetben az ügyvezető főtitkár megválasztása és a Mongol Népköztársaság felvétele is.

A januárban folytatott megbeszéléseken az imperialista hatalmak elkeseredett támadásaikkal eloszlatták azt a reményt, hogy a közgyűlés második szakasza a szembenálló felek nagy összeütközései nélkül zajlik majd le. A vitára Kubának az a jogos panasza adott okot. hogy Washingtonban a szigetország ellen újabb agressziót készítenek elő. Az amerikai küldöttség rendkívüli aktivitása is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a közvélemény figyelmét elterelje a megcáfolhatatlan bizonyítékokról.

A gyarmatosítók vereségével végződött az angolai vita. Az ülésszak állást foglalt az angolai nép függetlensége mellett és ítéletet mondott Portugália felett.

Ruanda' Urundi és Dél-Rho-' desia ügyévei fejezte be munkáját a XVI. ülésszak. Az gm^ lített sikerek ellenére is csak részben eredményesen. Ezt támasztja alá az a puszta tény is, hogy a XVII. ülésszak napirendjén mintegy száz kérdés szerepel.

Súlyos az az örökség, amit az elmúlt közgyűlés és közgyűlések a mostanira hagytak; súlyos az a teher, amelyet az elmúlt hónapok eseményei még csak növeltek.

A XVI. ülésszak örökül hagyta a leszerelés kérdésének meg nem oldását. Igaz ugyan, hogy a tizennyolchatalmi bizottság megteremtésével a nagyhatalmakat a megbeszélések új útjára vezette. De a genfi értekezleten a tanúsított

nyugati állásfoglalás olyannyira a már elvetett és leleplezett vonalat követte, hogy gyakorlati előrehaladásáról a bizottság nem számolhat be. A békeszerető államok ezúttal ismét kísérletet tesznek a legfontosabb napirendi pont, a „kérdések kérdésének“ rendezésére.

A XVI. ülésszak örökül hagyta a gyarmati kérdést is. A Szovjetunió azt javasolta; 1962-t nyilvánítsák a gyarmati rendszer teljes felszámolásának esztendejévé. Ehelyett azonban az afro-ázsiai országok tervét fogadták el, amely végeredményben csak a gyarmati uralom megszüntetésének előkészítéséről rendelkezik. Az események bebizonyították, hogy a jóakaraté határozat kevés a döntő fordulat kiharcolásához.

A kongói helyzet rendezetlensége nemcsak a legutóbbi ülésszak „hagyatéka“. A Biztonsági Tanács határozatának megvalósításához két év is kevésnek bizonyul^

A szocialista országok ismét felemelik szavukat a Kínai Népköztársaság

ENSZ-jogainak rendezéséért, a csangkajsekisták kizárásáért.

A Kuba ellen indított •amerikai propagandaháború, az Egyesült Államokban folyó kampány és a sorőzatos provokációk azokat igazolták, akik a legutóbbi közgyűlésen is figyelmeztették a világot a veszélyre. Bár Kuba kérdése nem szerepel a napirendi pontok között, a legutóbbi események bizonnyal helyet kapnak a felszólalásokban

A rendezetlen kérdések nagy felelősséget rónak a szervezet minden tagállamára. A megoldást sürgető szocialista országok mellett kétségtelenül ezúttal is ott lesznek majd azok a semleges országok, amelyek politikailag is függetleníteni tudják magukat a^ imperialista befolyástól. De a Nyugat makacsságát és ellenállását ismerve, ettől az ülésszaktól sem várhatjuk, hogy döntő fordulatot hozzon a nemzetközi életben.

A Szovjetunió kezdeményezései és az imperialista-ellenes erők összefogása azonban néhány fontos kérdésekben meghátrálásra és hasznosabb tárgyalásokra késztetheti a militarista köröket. A békeszerető emberek ebben a reményben tekintenek a XVII. közgyűlés tanácskozásai elé.

BARABÁS PÉTER (Népszava^