Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-23 / 4. szám

AZ EDDIG KÖZÖLT RÉSZEK RÖVID TARTALMA: Hedvig Prágában összeve­szik férjével és hazaindul szüleihez. Szülőfaluja távol fekszik a vasúttól, ahová a nagy hófúvás miatt nem közlekedik autóbusz. Hedvig gyalog vág neki az útnak és félig összefagyva egy tanyára jut, ahol Karel, a régi udvarlója lakik felesé­gével, Zdenával. Karel köz­ben harcot vív önmagával és azokról az időkről elmél­kedik, amikor Zdenával megismerkedett. — Elszaladok édesanyjáért, — mondta Zdena. — Ne menj sehová, szerezz egy darab tiszta rongyot! sen mozgott. Kötözés közben szánakozva fel-felszisszent és könnyben úszott a szeme. — Csak húzd meg jő szoro­san — biztatta, pedig csaknem maga alá vizelt. Ebben a pilla­natban Zdena mindenki másnál közelebb volt szivéhez. És az apja-okozta gyötrelmes, keser­ves élete is. Egyszer Kővár és Maruna berugatták Fintajzlt. Azt mondták neki, hogyha nyil­vánosság előtt lehúzza nadrág­ját, nagy pohár pálinkát kap. Utána Fintajzl világos nappal, délben alsónadrágban támoly­­gott végig a falun. Az egész falu nevette. Nyomában, kékes öklével szemét dörzsölve, Zde­na futott; könnyei egész a nya­kába folytak. Másnap pedig kénytelen volt elmenni a kocs­mába apja nadrágjáért. ums — Hol van az a fekete zsák, mely a fejeden volt, Maruna? — kérdezte Karel keményen. — Nem tudok semmiről, se­hol sem voltam. — Szürkület óta fekszik az ágyban, — dadogta Marunáné fogvacogva. v — Ügy? A büntető bizottság majd megmondja neki. Ez idén nem fog mézet pergetni! Kaiéi megfordult, minth^tá­vozni akarna, Marunáné ke­servesen zokogott. pett Kováf is, Lhoták is. Mi­kor Karel reggel hazafelé tar­tott, a kerítés mögül előlépett Zdenat Vöröskeresztes mentő­ládát tartott a kezében. A tűz­oltóktól kézi patikát kért köl­csön. Hogy a szakított sebeket bekenhesse jóddal. Karel más­nap egy liter töpörtyűs disz­nózsírt hozott a lánynak; nem akarta, hogy száraz krumplit egyen örökösen. Aratás idején Zdena otthagyta a szövőgyá­rat és átment a szövetkezetbe (Folytatás előző számunk­ból) — Megtennél valamit ne­künk, Zdena? — kérdezte Ka­rel. A többesszámban a terme­lőszövetkezetet, a községet és a kommunistákat értette. Zde­na tudta. Bólintott. Karel állát nem tudta bekötözni, össze­­gomolyított zsebkendőt tartott a seben. — Szaladj a kocsmába, — mondta neki. Zdena lesütötte szemét, ajka megremegett. Ez volt az a hely, ahova semmi kincsért se menne. Karel, megfogta ke­zét. — El kell menned a kocsmá­ba, — ismételte. — Híreszteld el, hogy rendőrségi bűnügyi csoport szállt ki a faluba, mert agyba-főbe verve, holtan ta­láltak rám a „Három tölgynél“. Azt is mond el, tudják, kik voltak a tettesek. Meg mered tenni?“ Zdena _ fürkészve figyelte Ka­rel arcát, mit sem sejtett ter­vei fejleményéről, mégis meg­fordult és eltávozott. Karel hi­deg vizet öntött a lavórba, fe­jét a vízbe mártotta és nyakát paskolva jól meglocsolta. Hogy összeszedje magát és keresz­­tülvihesse, amit szilárdan el­tökélt. — Kinek mondtad el? — kérdezte Karel, amikor vissza­jött a lány. — Niki volt ott, Poul és Sva­­čina. — Kováf is? — Nem. Az nem volt ott. — Hát Maruna? Lhoták, Pa­lec? — Azok közül senki. — Akkor ugorj el Davidek­­ért, jöjjön azonnal ide és hoz­za magával a EFSZ-be való belépési nyilatkozatokat. To­borzás lesz. Marunát később az ágyból húzták ki. Szemét páni féle­lem meresztette. Karel úgy állt meg a küszöbön, mintha egyenesen a sírból jött volna a toborzáshoz. Marunáné hány­ta magára a keresztet. — Hacsak alá nem írod, — mondta már a küszöbön. Abban az esetben eltussolnám a dol­got. — Mit írjak alá? Miért? Semmit sem követtem el, hiá­ba fenyegetőzöl! — Írd már alá, az isten sze­relmére, — elegyedett férje ügyébe Marunáné. — Hadd ve­gyenek el mindent. Hát élet ez? Kare! elővette a belépési nyomtatványt. Mikor az asz­tal fölé hajolt, vér cseppent a papirosra. Kezefejével föltö­rülte Maruna nevét határozott, álló betűkkel Mrta alá. Arciz­mai remegtek, tehetetlen düh ráncigálta őket. Hajnalig belé­dolgozni. De semmit sem ke­resett, mert a szövetkezet a tönk szélén állott. Ezért aztán Fintajzl a lányát szíjjal kék­­re-zöldre páholta a pálinka­pénz elmaradása miatt. Másnap Karel meglátta a leány csukló­ján és vállán a kék foltokat. Mégha nyakig begombolkozott is Zdena, nem tudta takarni a megduzzadt, hosszú sebhelyet. — Mitől van ez? Zdena sírva fakadt. — Nem tudsz válaszolni, ha kérdezlek? Elpáholt az apád, nemdé? — Ne-em. — Ne hazudj! — Nem hazudok. Nem pá­­holt el. Ordódy Katalin: Nemzedékek Az elmúlt év utolsó hónap­jában a szlovákiai magyar könyvbarátok érdekes, tartal­mas könyvet kaptak kézhez. A Nemzedékekben Ordódy Kata­lin olyan embereket jelenít meg előttük és olyan esemé­nyeket perget le, amelyek rendkívülisége, bonyolultsága ^ az élet legmerészebb koncep­cióit idézi emlékezetünkbe. Ol­vasás közben felismerjük a szerző műveinek egyéni csen­gését és különös varázsát, el­ső tekintetre ráismerünk Or­dódy egészen sajátos életet élő embereire akik Tél lábbal a valóságban, fél lábbal az író lelkében állnak. A Nemzedékek egészen külön világ: emlékirat egy letűnő polgári társadalom­ról, amely mégsem a múlt sír­jában porlad, hanem a tegnap­ban, sőt a legforróbb mában él. Azaz: mindaz, ami a régi világ ábrázolása', kapcsolódha­­tik régi elavult emlékekhez és egészen mai élményekhez. A regény történetének fő­szereplői egy fiatal magyar festőművész és egy prágai or­todox zsidó-család egyetlen leánygyermeke. A mese az első világháború előtti időkben in­dul el és vérzivataros tragé­diákon keresztül a második világháború befejezésénél ér véget. A fiatalok szerelmi vonzó­dását a leány vallási téboly­ban szenvedő apja akarja meg­törni, még azon az áron is, ha egyetlen gyermekét pusztu­lásba kergeti. A szerző a dog­matikus nyárspolgári bigott ember életét rajzolja meg drá­mai erővel, amelyben győz az erény és elbukik a bűn, a sze­relmesek egymáséi lesznek. Nincs nép, nincs kor és nincs vallási világnézet, amely ne a legsötétebb tragédiákban je­lezné a polgári társadalom fej­lődését, mert útjukat vérözön és pusztulás jelzi. Ordódy Katalin a Nemzedé­kekben nemcsak érdekfeszítő történetet mesél el, hanem embereket rajzol, jellemeket formál, s míg fantáziája fordu­latos mese keretében vágtat tova, sohasem feledkezik meg arról, hogy mindig eredeti és színvonalas maradjon. így távirati stílusba szorít­va a regény gazdag tartalmát, valóban még vázát sem adhat­— Szedd össze a cókmóko­­dat, nálunk fogsz aludni. Meg­mondom anyánknak. Nem volt hátsó gondolata, minden egyéni érdek távol ál­lott tőle. De anyja értelmes asszony volt. — Mit mondanak ma.,d ez emberek, fiam? — Mehetnek a fészkes fe­nébe, a templomosok! A község nyugalmának a víz • szintje megbolydult. Már be­vezeti a kommunizmust, lo­csogtak az emberek. Ha ráun erre, majd másvalakit vesz ágyába. Fellovalták Fuitajzlt. az ma felcsapott erénycsősznek. Karel kipenderítette. Volt mi­ről megszerkesztenie a papnak vasárnapi szónoklata allegórá­­it. Bőségesen idézte a szent­­atyákat, borongó ábrázattal, komoran előrelátta a világvé­ge közeledését. De ezenkívül Karéit még a kommunista párt­­szervezet is alaposan megbí­rálta. Szemére vetették, hogy ront­ja a párt jó hírnevét. Azt vá­laszolta. hogy nem kommunis­ták, hanem nyárspolgárok. Nem tudtak megbirkózni kitűnő be­széd-készségével, talpraesett, gyors, elevenre-koppiníó vá­laszaival, csaknem éjfélig pl­hallgatták, azután Niki javas­latára szavazásra került a do­log. Valamennyien fölemelték a kezüket arra. hogy Karel ne legyen tovább a párt elnöke. Dúlt-fúlt mérgében, Züenát okolta, ám az nem tehetett semmiről. Nemsokára, ráadás­nak a sorstól, vízbefulladt Zde­na apja; tökrészegen a Szvrat­­ka folyóba pottyant, csak lent Dyj mellett, az iszapzátonyban találták meg fölpuffadt hullá­ját. Az EFSZ elnökének meg­halt az apósa, fecsegtek a fon­­dorkodók, az az iszákos Fin­tajzl! Baudis bagolyhiten él a szajha lányával! Karel még a temetésre sem akart elmenni. De anyja rávette. El kellett mennie. Most már mindegy, Karel, mondta. Csak nem tű­röd, hogy Zdena egyedül lép­kedjen a koporsó nyomában? Karel anyja is elment a te­metésre. Sőt Zdena kedvéért még néhány minafkai lakos is csatlakozott hozzájuk. De min­denki kutató szemmel nézte a fiatalokat. Pedig Karel eddig még hozzá se nyúlt Zdenáhftz, csak barátként kezelte. Termé­szetesen ezt csak ő tudta, no meg Zdena és édesanyja. Ez a körülmény bosszantotta Zde­­nát. Mikor Hedvig hazajött Prágából szülei látogatására, Karel okot keresett, hogy Ko­váf háza táján lődörögjön. Es­te aztán az asztal fölött meg­látta Zdena vörösre-sírt sze­mét, — Mi J)ajod? Sóhajtott, fölszaladt, magára zárta az ajtót. — Mi a baja.? — kérdezte Karel édesanyjától. Az mély lélegzetet vett és a tűzhelyhez tipegett: — Honnan tudjam én, ha te nem tudod, — válaszolta. Aratás után elmozdították termelőszövetkezeti elnöki tisztségéből is. Nem Zdena miatt. Erről már elfeledkeztek. Hanem azért, mert a szövetke­zetben igen elhatalmasodott az észnélküli gazdálkodás. Nem értett hozzá. A téglaégetőben nem tanulta meg, hogyan kell bánni a jószággal. Nem is volt eléggé türelmes, hogy minden­kivel összeférjen. Az új elnök Maruna lett. Csak a döntés után jött föl a szobába. Zde­­nához. Igen egyedül volt. Zde­na felállt. Az asztal mellett horgolt vaiamijz. Karel háttal az ajtónak támaszkodott és azt kulcsra zárta. Zdena összeszo­rított ajakkal, mereven nézte, Karel elcsavarta a villanyt, sötétben ment Zdenához. Az meg se moccant. iiwwinwM um« i bib—mi im b i — ■ tuk a sajátosan koncipiált mű­nek. A váz maga különösen érdekfeszítô, szocialista társa­dalmunk fiataljainak szemszö­géből nézve is tanulságos. Az író mesteri tolla a szenvedé­lyek forró ütközeteiben élő embereket tudott formálni. Számára az érzelmek árnyalá­sainak, a szenvedély pátoszá­nak, a helyzetek valódiságának és érdekességének oly kia­padhatatlan bányájává lett ez a váz, hogy művészetének al­kalma nyílottt újonnan reme­kelnie. A regény az izgalmas élet- és halálküzdelemnek mes­teri rajza, A regény meséje leköti az olvasók figyelmét. Ordódy Katalin Nemzedékek című regénye gazdagította a csehszlovákiai magyar szépiro­dalmat. Wittenberg József Kleopátra — Liz Taylor KÉSZÜL „A VILÁG LEGDRÁGÁBB FILMJE“ 4 Kleopátra Próbál a filmben szereplő táncegyüttes Liz Taylor, férfjövel Eddie Fisherrel A közönség csökkenő ér­deklődése és a televízió kon­­kurrenciája arra kényszeríti a nyugati filmproducereket, hogy különleges technikai eljárással készülő — s így TV-közvetítésre jelenleg még alkalmatlan — szuper­csúcs-óriásfilmekkel árasz­­szák el a piacot. A reklám legfőbb érve nem a film mű­vészi színvonala, hanem — a látványos kiállításra, tö­megjelenetekre, sztárpará­dékra fordított dollármilliók száma. Rómában, Egyiptom­ban és Hollywoodban filmre viszik az utolsó Ptolemaiosz­­sarj, a világszép Kleopátra egyiptomi királynő történe­tét. A „Kleopátra“ eredetileg nyolcmillió dolláros költség­­vetéssel indult, de a várat­lan meglepetések sorozata következtében jelenleg már a 12 millió dollárt is megha­ladja. A címszerepre a „világ legszebb asszonyát“: Elisa­beth Taylort szemelték ki- Tavaly kezdődtek volna a felvételek a London melletti Pinewood Stúdióban, ahol felépítették az ókori Ale­xandria kikötőjét és három tucat világhírű színművész, 1500 statiszta és 250 techni­kus várta a forgatásra jelt adó dudaszót. Ez a hatalmas apparátus azonban csak egy napig tudott tevékenykedni, mert Elisabeth Taylor vá­ratlanul megbetegedett: igen súlyosnak, sőt életve­szélyesnek látszó vírusfertő­zést kapott, amelyhez rövi­desen lábtrombózis is járult. Taylort — azonnal kórházba szállították, ahol két hóna­pon keresztül a legismertebb angol és amerikai orvosok próbálták visszuadni egész­ségét. Elisabeth Taylor felgyó­gyult, de a szabadtéri felvé­teleket a változékony szi­getországi éghajlat miatt nem lehetett Londonban folytatni. A hatalmas költ­séggel készült díszleteket ezért lebontották és a római filmvárosba, a Cinecittába szállították.' Közben Elisa­beth Taylor — 1961 márciu­sában — ismét megbetege­dett: ezúttal tüdőgyulladást kapott és az orvosok már " lemondtak róla. A produce- .. rek végleg kétségbeestek, de <( Taylor szervezete diadal­maskodott a kóron — több hónapos lábadozás után is- " mét visszanyerte egészségét, .. így hát 1961 őszón végre ,, megindulhatott a munka. „ A legújabb lapjelentések most már a film forgatásá­ról számolnák he. Megtud­­hatjuk, hogy a legnagyobb ,, díszleteket a Rómától 50 ( km-re fekvő Anzio strand­ján építették fel, mintegy tíz hektárnyi területen. A • ■ Cinecittában áll már a Fo- ,, rum Romanum, amely száz ( méter hosszú és 50 méter széles éag mellette római " templomok, díszkapuk, és 30 •• egyéb épület sorakozik. Itt ,, fogadja Kleopátra hatezer ujjongó római polgár üdvöz­letét, s itt szemléli végig " a harci-kocsik parádéját, az ■■ elefántok, zebrák és zsiráfok felvonulását és a tiszteleté­re rendezett táncparádét, amelyre legjobb angol, fran- " cia, német, olasz, argentin, •• nyugat-indiai és amerikai ,, táncosokat és táncosnőket szerződtették. A film sajtó­főnökei bejelentették, hogy ' ’ Kleopátra díszhajója és Ju- • > lius Caesar hadibárkája ,, egyedül félmillió dollárba ^ i került. Elisabeth Taylor hat- "| vanszor öltözik át a felvé- ' ’ telek során és egyetlen ru- • • hája — egy aranyos dísz- ,, köntös — több mint 25 ezer dollárt ér. így hát a nagyközönség most már pontosan értesül- ' ’ ve van a „Kleopátra“ mám- ■> mutfilm részletes költségve- ,, téséről, Liz Taylor minden ■ mondatáról, sőt gondolatá- “ ról, cipőinek, ruháinak és •> alsónemüinek áráról és mi- ,, nőségéről, kedvenc cicáinak eledeléről, csak éppen azt az egyet nem tudjuk: mi a ren- " dező, a főszereplő és a film •> többi alkotójának művészi ,, célkitűzése, s mit jelent majd a „Kleopátra“ a világ filmművészete számára. Dehát a dollármilliók, s a T kulisszatitkok mellett ki tö- t rödik az ilyen igazán mellé- • kés apróságokkal ? ... j

Next

/
Thumbnails
Contents