Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-08-28 / 35. szám

áre 60 filler Bratislava, 1962 augusztus 26. XI. évfolyam 35 szám FIATAL TURISTÁINK A 2503 MÉTER MAGASAN LÉVŐ LEMN-EMLÉKTABLANAL Hatodszor a Rysy Az elmúlt csütörtökön a Magas Tátrában ünnepélyes kere­tek között megkezdődött a Rysy csúcsainak immár hatodik­­nemzetközi megmászása. Ebben az évben ez az akció annál is jelentőségteljesebb, hogy a CSISZ vezetése alatt lendületesen folyik az egész ifjúság bekapcsolása az aktív testnevelési munkába. Talán nem is szükséges külön hangsúlyozni, hogy a turisztika elválaszthatatlan része a testnevelésnek. Ezt a tényt bizonyítják a Ma­gas Tátrában összesereglett fi­úk és leányok is. Ebben az év­ben a részvevők közül már sen­ki sem fog szállodában vagy turistaházban lakni, hanem minden csoport részt vesz a közös sátorvárosok megépítésé­ben. És valóban, mesébe illő kis sátorvárosok születtek a nagy­szerű magas-tátrai természet­ben. A csúcsra való felmászás cso­portonként, háron napon ke­resztül, pénteken, szombaton és vasárnap tartott. A cfl min­den nap azonos volt. Elérni a 2303 méteres magasságot, azt a festői sziklás részt, ahol egy emléktábla hirdeti minden időkre, hogy 1913 augusztusá­ban barátai társaságában Vla­gyimir lljics Lenin is megmász­­ta e tátrai csúcsot. lálkozóhoz. Ekkor 300 fiatal vett részt a megmászásban. Egy évvel később, a rocsz időjárás ellenére is 800 fiatal jutott fel a Rysy legmagasabb pontjára de akkor már nemcsak hazánk­ból, hanem Lengye'országből, a Szovjetunióból és az NDK-ból is. 1959-ben már 1500 turista jött ide és a külföldi részvétel is magyarokkal hollandokkal és amerikaiakkal bővült. 1960-ban mind a külföldi, mind a belföl­di részvétel ismét igen magas csúcsain volt, ezerrel több, mint az elő­ző évben. Tavaly, épp úgy, mint az idén már komoly gondot okozott az igen nagyszámú tu­ristacsoportok beosztása. Hogy minden turista testi épsége biztosítva legyen, minden cso­portot szakképzett tátrai ve­zető kalauzol. így azután való­­han mindenki a'több mint 5000 turista közül bátran és bizton­ságérzetének teljes tudatában vághatott neki a megerőltető, de örömökben teli szép útnak. Hazánk fiatal turistáival együtt ismét szovjet, lengyel, magyar, német, algériai, ghanai és fran­cia turisták is kivették a ré­szüket az útból Az öt évvel ezelőtt elkezdett szerény akcióból, mint a szá­mok és a nemzetközi részvétel is bizonyítja, egész kis világ­ifjúsági találkozó lett. PETER KARVAŠ: Velünk és ellenünk (Naplórészlet) Zvoien, 1944. augusztus 30. Érdekes figyelemmel kísérni a fiatal turisták érdeklődését a Rysy megmászása iránt. Elő­ször 1957. augusztus 4-én szer­vezte meg az akciót a CSISZ akkori magas-tátrai járási bi­zottsága. Az ottani fiatalok hozzájárulása volt ez az 1957- es moszkvai Világifjúsági Ta-Már amikor a motoros vo­natot átvettem, majd a bőrömből ugrottam ki az idegességtől. A méreg evett mindenért és szinte tűkön ül­tem. Késtünk, zivatar volt ké­szülőben. a feleségemet meg a fiamat Žilinán hagytam a nővé­remnél, és minden valahogy egy hajszálon lógott. Az űtiparan­­csom már megvolt, de hát azt mégse tehettem meg, hogy a szerelvényt egyszerűen csak otthagyom és hajrá, gyerünk. Most meg ráadásul még két tucat német is a vagonban, két tucat kiglancolt pifke, generá­listól lefelé, törzskar, misszió vagy mi a csuda Nyomnak ben­neteket az oroszok kifelé Ro­mániából. mi, megvan sózva a farotok és most uzsgyi, irány Berlin, ugye? Tomasovcétö! Zvolenig nem történt semmi... Stubnianske Teplicén viszont két csehszlovák meg két vörös zászlót lengetett a szél. No, a mindenit! Hallgatom a kerekek zakatoló játékát. Látták? Nem. látták? Mögöttem kattan az ajtói — gyét szállták meg. Az én fics­­úrom velem együtt nagyon mellékes figura volt e pilla­natban — ami engem illet, jobb lett volna, ha az osztagomnál vagyok már. Bizsergett az egész testem, amikor befutottunk Martinba. Olyan erővel fékeztem le mér­gemben és bánatomban, hogy a Hitler-fióka nekiszaladt az el­ülső falnak, akár a repülő légy az ablaküvegnek. — Nicnt bremsen! Weiter­fahren! Amikor a közelemben érez­tem a parfüm- és pomádé-illa­­tát, egyszerre kifogyott ben­nem a béketűrés. Vájterfáren, apuskám, úgy vájterfáren. öt esztendeje osztogatják a pa­rancsokat, hogy az ember las­­sankint azt sem tudja, kinek a kutyája. De itt aztán a magam ura vagyok. Érted-e,'te vájter­fáren?! Néni is nagyon huzakodtam neki. Úgy elrepült, mint a dró­ton rángatott Jancsi, és csuda­mód a sarokba huppant. Mivel a szerelvény megállt, egyszerre csend lett. MARIE KRATOCHVILOVA: Murányi ballada Erdők zúgnak, csendesek a hegyek, Murány vára alatt Andris legeltetett. Tüzek lobbantak fel, Murány fölött dörgött, mikor egy partizán Andrisra köszöntött — Erdők zúgnak, csendesek a hegyek ... Hej, te ifjú legény, mondanék én egyet. Szlovák hazád hív most, hagyd itten a nyájad'. Andris nem habozott, beállt partizánnak Falvak lánggal égtek, dörgött Murány alatt... András, ifjú Andris! Mennyi, mennyi halott! Hull temérdek testre a harmudt, az őszi, Murány, maga Murány az álmukat őrzi. Erdők zúgnak, csendesek a hegyek — Szlovákia, fiaidra méltán büszke lehetsz! Láttad a zászlókat? Ha ezek benn meglátták, sejthetik, hogy valami van a -levegőben. Hal­lod? — mondom hangosabban, mert leértünk a völgybe és a dübörgés egetverő. Annyi év alatt sem tanultam meg megkülönböztetni a német sarzsikat. Ez tán hadnagy lehe­tett. Fiatal volt, tejfölösszájú és vöröshajú. Mióta az eszemet tudom, idegesítettek a vörös­­hajúak. Van is erről, ha jól tu­dom valami közmondás. Lovaglónadrágban, szétve­tett lábakkal állt, bizo­nyos, hogy himbálózni akart előre-hátra, de a kocsi nem úgy dobálta, ahogy neki tetszett volna. Sehogy sem volt méltóságteljes látvány. Azt hi­szem szemmel akart tartani egy kicsit. Eleinte mindenféle mozdulatokat végeztem, amiket nem érthetett, meg-megtapo­­gattam különböző fogantyúkat, megfogdostam minden elkép­zelhető!, még az órát meg a hőmérőt is, hogy megbolondít­­sam, figyelje az öregapját. Észrevette, hogy mulatok rajta. Hanem hát őt csak egy dolog érdekelte: hogy valahogy ne fékezzek, meg ne állítsam a vonatot ezen a vidéken, ahol a házakra partizánzászlókat tűz­nek. Ezért küldték a nyakamra ezt a zöldfülű ifjú óriást. Ma tudom, hogy nem az ilyen uracskák körül forgott akkor a világ. A bajtársak Vrűtkyn már javában ostromolták a Sláviát. amelybe tábori csendőrök vet­ték be magukat. A franciák Martinon keresztül jöttek Strecnőnak a Marseillaise-üket énekelve, Jegorovék Brezno fe­lé ereszkedtek le a hegyekből, a sklabiňaiak pedig Turiec vöL­Pár pillanatig úgy éreztem magam, mintha valami hibás lépést tettem volna sakk közben, amikor munka után Benyovszkyval a fűtőház­ban játszunk. És akkor, a nagy csöndben, egyszerre látom, hogy a kocsi­ból kiszáll a generális, utána a többi tiszt sorban, le egész a csicskásokig. A vonat előtt egy tiszt fogadja őket és már ve­zeti is. A mi tisztünk! A sze­mem dülledt ki. De akkor fel­ismertem Cirillt. Ferót, meg a többieket és láttam másokat is a peronon fegyveresen, gép­­pisztolyosan. Egy szemvillanás alatt megértettem, hogy viszik őket — békés úton. Helyes. Megráztam a földön fekvő fia­talembert, hogy a lélek sem zö­­työgött benne. — Kiszállás! Vájterfáren! — De fekve ma­radt, akár egy halom kocsonya. Van, akinek akkor kezdődött a felkelés, amikor Banská Byst­­ricán kihirdették. Van, akinek akkor, amikor kikiáltották a köztársaságot és kiragasztották a hirdetményeket. Nekem ak­kor kezdődött, amikor leütöt­tem ezt az embert. Persze, ta­lálhattam volna az első csapás­hoz derekabb legényt is. De hát, néha nincs rhód a váloga tásra. Az a fő, hogy Martinban le­fékeztem. Huszonnyolcadikén reggel sortűz hallatszott a ka­szárnya udvarából. A vö­­röshajűra kellett gondolnom. Hogy feszített, milyen kevélyen lépkedett a lovagló-nadrágjá­ban. Meg a többiekre a szőkék­re, feketékre. gesztenyebarnák­ra. Fordította: Fügedi Elek A hősök nyomdokain A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjaira emlékezünk ilyenkor az augusztus-végi napok­ban. Előkerülnek a hősi harcokat megörökítő fényképek is. Dicső emlékeket idéző képek és mellettük olyanok melyek ebben az évben ké­szültek Az ember talán azt mondaná, semmi összefüggés közöttük. És mégis. Azokon a he­lyeken, ahol. tizennyolc évvel ezelőtt folyt a harc, ahol partizánok véreztek, ma pionírok táboroznak, kutatják fel a 'nagyszerű múltat idéző helyeket. Felkeresik a harcok részvevőit is, és így az idősebb nemzedék elbeszéléséből a fiatalok is megismerik azt, amit egyébként csak a könyvekből meríthetlek. A Szlovák Nemzeti Felkelés arany betűkkel íródott fie népeink történelmébe. A ..halál a fasizmusának jelszó számos nyelven, de egy­értelműen visszhangzott Szlovákia hegyéiben. Szlovák, szovjet, cseh, lengyel, szerb, bolgár, francia, magyar és ki tudja, még hány nemzet fia és leánya harcolt a közös ellenség a fasiz­mus ellen. Az egész világ haladó közvélemé­nyének tiszteletét vívta ki a nagyszerű harc.

Next

/
Thumbnails
Contents