Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-08-21 / 34. szám

A. G Nyikolajev a Vosztok-3 pilótája.

* C " ' S ? S/L0VAKA1 központi bizottságának capí*

Bral slava, 1962 augusztus 21. XI. évfolyam. 34. szám Are 60 Miter

AZ EMBER ALKOTÓEREJE DIADALMASKODIK MINDEN AKADÁLYON ÉS FELÜLEMELKEDIK

MINDEN HATÁRON'

A kozmikus ikrek hősiessége

„Amikor C; edalus a mitológiai hős, szárnyakat adat* bátor liának. Ikarusnak, hogy repüljön aggód- a ,'ntette félien mindentől, a naptól, a földtói az égtói. Amikor nagy hazánk kozmiku; útra bocsátja a XX. század (karusait, r. dicső szovjet űrhajfcokat, a szárnyakkal együtt szívükb-' oltja kimeritheteilen erejének határtalan hősiességének és bátorságának tészét is. És hazánk egyszerű, szerény fiai akárcsak honfitársaik ezrei és milliói, népül, erejének, tehetségének, géniuszának megtestesítői lesznek“. Ezekkel a szavakkal méltatja a moszkvai Pravda vezércikkében Nyikolajev és Popovies űrhajósok útját Növekvő energiával folytatódik a világmindenség bátor ostroma. A Vosztok-3 és Vosztok-4 útja túlszárnyalja a legbátrabb elképzeléseke'. E napokban különös dicső- * ség és megbecsülés illeti a szovjet tudósokat, tervezőket, mérnököket, munkásokat, azoknak a csodáknak teremtőit, melyek egyedülállóak az emberiség sok évezredes történetében. A szovjet nép minden újabb kozmikus győzelme nagyszerű ajándék az egész emberiségr-ek, az egész világ nyugodt lehet, amikor a szovjet nép hős fiai a világűr messzeségéből őszinte szívből jó reggelt és jó éjszakát kívánnak a világ népének.

P. R. Popovies. a Voszlok-4 űrhajósa,pihenés közben.

Hpatai*

Kacag a nap, nevet az ég, ne távozz nyár, ne még, ne még! Most mindenki betakarít: magot, gyümölcsöt, valamit, csak én várom árván-magam, hogy mit érlel az én nyaram; de nincs aratás, nincs szüret, bár minden érett, nélküled!

Kacagó nap, nevető ég, bárcsak a nyár ne múlna még, mikorra újra visszajön, ki szó helyett csókkal köszön, s a nyári érés idején miénk lesz minden íz és fény. így lesz aratás, víg szüret, hisz’ a nyár se nyár, nélküled!

ZALA JÓZSEF

szovjet űrpilóták bonyóiult feladatukat meste- I I rien teljesítették. Irányították űrhajójukat és a tudományos kutatások egész sorát a megszabott program szerint teljesítették.

James Aldridge, a Moszkvában tartózkodó ismert angol író igen szépen fejezte ki a szovjet ürpilóták legújabb sikerének jelentőségét. „Hiszek a szovjet rendszerben“ — mondotta — „és csak büszke lehetek arra hogy szovjet barátaim ilyen hatalmas sikereket értek el a világűr meghódításában. Aldridge persze nem egyedülálló a jókívánság kifejezők hosszú sorában A külföldi távirati irodák a világ minden részéből még most az űrrepülés utáni néhány napot követően, ontják a tudósok, államférfiak és egyszerű emberek csodálatot kifejező kijelentéseit, nyilatkozatait.

„Korszakalkotó, gigászi“, —

a japán lapok ilyen kifejezéseket használnak a két „égi testvér“ útjávai kapcsolatban. A lelkesedés újabb és újabb hullámát indította el minden újabb és újabb kör, melyet a szovjet űrhajósok megtettek a világ körül. Még a legreakciósabb japán l^pok sem tudták leplezni ezt a tényt. „Csak tapsolhatunk, minden fenntartás nélkül, a Szovjetunió győzelmének, a szovjet embereknek“ — írta a jobboldali Szánkéi Szimbum.

A párizsi sajtó is élénken kommentálja a két Vosztok felbocsájtását. Az Aurore megállapítja. hogy „a világűr meghódításáén vívott nagy versenyben Moszkva diadalmasan az élre kerül". Az eseményt a lap egyúttal arra is telhaszálta, hogy rámutasson a nyugati táborban megmutatkozó nézeteltérésekre és hangot adjon a franciák atomfegyverkezési törekvéseinek. A lap arra buzdítja az amerikaiakat, ossszák meg titkaikat szövetségeseikkel.

A l’Humanité rámutat, hogy a termonukleáris katasztrófától rettegő emberiségnek a szovjet űrhajósuk hatalmas sikere új lehetőségeket ad a háború legyőzésére.

Még a Vatikán hivatalos lapja, az Observatore Romano, sem hagyhatta a két szovjet űrhajós útját figyelmen kívül. A lap vezércikke a szovjet sikereket ,.elkápťáztató“-nak nevezi, és megállapítja, hogy az űrkutatásban elért minden eredmény az egész emberiséget gazdagítja".

A legutóbbi űrutazások alkalmával nyert gazdag tudományos anyag feldolgozása még folyik, de már most elmondható, hogy ez a szovjet siker, amely a jövőt illetően oly sokaj ígér, sejtetni engedi'új technikák és módozatok alkalmazásának lehetőségét azoknak az óriási nehézségeknek legyőzésében, amely eddig a világűr felkutatásának útjában állott. A két kozmikus testvér útja bizonyítja, hogy a legmerészebb álmok is lassan valósággá válnak, az ember alkotóereje diadalmaskodik minden akadályon és felülemelkedik minden határon. Kétségtelenül senki sem számított árra, hogy a Szovjetunió ilyen nagy vállalkozást hajt végre és méghozzá ilyen szakértelemmel. Ennek az újabb szovjet vállalkozásnak valamennyi pozitív eleme arra mutat, hogy a Holdba utazás főpróbájáról van szó

És végülis néhány szót arról a kitörő lelkesedésről, mellyel hazánk dolgozói fogadták a szovjet űrhajósok csoportos repülésének sikeres befejezték A kladpoi Egyesült Acélművek dolgozói a kladnoi Gottwaldbánya bányászai, a Komorany-i Szénbánya dolgozói, értékes kötelezettséget vállaltak az említett örömteli esemény alkalmából.

,A $ínt átváltottam*

Szombat volt. a forgalom csökkenőben. Legalább is így láttam a Februári Győzelem és a Kutuzov utcai átjárónál, Bratislavában. Egykét tehet autó, motorkerékpár egy pár gyalogos, azok is fegyelmezetten várakoztak a sorompónál.

Jómagam megálltam, míg a forgalom megszűnt 'egalább is egy időié, aztán mentem oda a kék egyenruhás emberhez, aki hol ide, hol amoda nézelődött.

— Talán nem mer átmenni? — kérdezte félig kíváncsian.

— Dehogy is. A forgalmat néztem.

— Most nem nagy, reggel nézhetné meg, akkor van itt nagy süt gés-forgás.

Majd bemutatkozott.

— Jgzef Kovaéié vagyok, váltóőr

S még meg sem kérdezhettem. hogy és mint érzi magát, csengett a telefon, s nyomban utána váltotta a sínt. Egy személyvonatot igazított a rendes vágányra.

— Látja, ilyen a mi munkánk. Vigyázni és vigyázni s pontosan dolgozni

De üljön le. — s széket tolt alánt.

Megeredt a beszélgetés fonala, amely hosszúra nyúlt s belőle az! szeretném kiragadni, ami e’sösorban is közérdekű és hasznos.

Egyszerű emberről, munkájáról szeretnék pillanatképet adni.

— Azt kérdezte mi a pontos fűlfcialóm. Elmondom.

Mielőtt a vonat vagy mozdony keresztülhalad az átjárón, leeresztem a sorompót vagy át - váltom a sínt.

Rövid, tömör szavak, így talán igen kévéiét mondanak, de ha Kovaéié egy-egy emléket idéz fel hosszü^szolgálata idejéből, kiviláglik -gy egy esej meny, amely figyelemre méltó.

— Tudja, — folytatja nyu godt hangon, — vannak olyan

gépkocsivezetők is, akik, ha le - engedtem a sorompót, erőnek erejével üt akarna ugrani rajta. Kern tgyszer gázt \dnak a kocsinak, mintha akadályugrók lennének. Ilyen esetet már láttam. A szerencsétlenségtől sokszor csak a véletlen menti meg őket Vagy ellenkezőleg történik. mint a múltkt.. Hisz olvashatta az újságban.

Bólintok.

— Keni akarok ünneprontó lenni - teszi hozzá — hiszen tudom, hegy a vasutasnapra írja a cikkét, még is szólok egyről s másról. Tudom én azt. hogy milyen fontos a mi feladatunk. vasutasoké, tudom., mi minden függ a mi jó vagy rossz munkánktól, mégis az emberekről szólok a legszívesebben.

— Tudja, úgy örülök annak, hogy az elmúlt napokban megmentettem egy asszony életét.

— Képzelje, a sorompón átbújt az asszony és se szó, se beszéd, nekilendült, hoyy átfut a síneken. Éppen jött egy mozdony. Ha hátulról vissza nem rántom vége lett tolna. Keni váriam érte köszönetét sem. Ez mái olyan természetes nálunk.

Közben megint vonatok jönnek, mennek. szorgalmasan váltja a sint, végzi a mindennapi munkáját.

Nézem a nyugodt, kiegyensúlyozott mozdulatait. ahogy a kapcsolóhoz nyúl, tesz, vesz, s úgy érzem, emberek százai, tonnák ezrei érezhetik magukat biztonságban, jó útra tereli őket. Ezt teszi hosszú évek óta.

— Bizony már huszonnégy esztendeje.

Egy negyedszázad óta. Kapott már kitüntetést, pénzjutalmat.

— Nem mondom, örülök mindennek. De a jól elvégzett munka, amikor utána az ember hazamegy a családjához nyugodtan, ez a legjobb érzés. És. hogy gondolnak ránk, nemcsak a vasutasnapon, máskor is jó szóval emlékeznek meg rólunk.

(f)

Augusztus 19-én ünnepelte a „kék hadsereg“ a vasutasnapot Ebben az évben a vasutasok eltökélt szándéka megbirkózni a fennálló nehézségekkel és fogyatékosságokkal. Az idei első félevet vasutasaink 93,7 százalékos nem épp kecsegtető eredménnyel zárták. Ez azt jelenti, hogy 7 tnilhó tonna különböző árut nem juttattak el rendeltetési helyére.

A Prága-Vršovicei gócpont dolgozói elhatározták, hogy fokozottan gondos munkájukkal a lehető legkisebbre korlátozzák a teherkocsik kiesését. Ezzel egyidejűleg felszólították hazánk vasutasait, hogy a jövőben fordítsanak az eddiginél több gondot a munkafegyelemre. Kezdeményezésük minden bizonnyal jelentősen járul hozzá ahhoz, hogy hazánk közlekedési dolgozói a terv egyre sikeresebh teljesítésével készüljenek fél az őszi nagy feladatok elvégzésére.

Munka-öröm-diákifjúság

Hagyományos dolog, hogy a diákifjúság nyáron dologra ke!. Segítenek az aratásnál, építenek, kublkolnak. szénát gyűjtenek. Egyszóval ott segitenek, ahol szükség van szorgalmas kezükre.

A nyári brigádmunka nélkül a diákélet már el sem képzelhető. A minap az égyik diák, akit véletlenül otthon felejtettek, ilyen kéréssel fordult a CSJSZ bratislavai városi bizottságához: küldjenek bárhová,

nincs maradásom az ismerősöktől, mi történt veled, — kérdezik — hogy nem vittek brigádra ?

Egyesek, mint például a bratislavai Építészeti Főiskola hallgatói, mér' június elején felszedték sátorfájukat és útnak indultak a Banská Bystrica-i járás szövetkezetei felé. líideg, esős szelek járták a hegyeket, az éjszakák hűvösek voltak és mégis megkezdték a munkát. Nehéz volt a kezdet. A brigádból azonban senki sem szökött meg. I Kitartottak. Júliusban pedig már ezrével indultak el a nyár brigádra. A jogi kar hallgatói Rimaszécsen a vizcsatornázásnál, mások Prieüdzén, Viglason, a Keletszlovákiai Sikság vízszabályozási munkálatain dolgoznak. Ha összegezzük az építkezések számát, ahol diákfiatalok dolgoznak, szép szám jön ki. Három hónap alatt csak a talajjavító munkálatokon 7499 diákfiatal 25 trágyagazdálkodási és 72 vízszabályozási berendezés építésén dolgozik. Nem beszélve azokról a diákokról, akik például Rimaszombaton, Partizánskeban és másutt szorgoskodnak. Ha mindezt számbavesszük, akkor három hónap alatt 25—30 ezret tesz ki azoknak a diákoknak a száma, akik Szlovákiában nyári brigádon dolgoznak. Szorgalmas kezük nyomén új emlékek születnek. Ezek is úgy, mint az. Ifjúsági Vasútvonal, az Ifjúsági Falu, a Kunčicei Vasmű az ifjúság munkakeszségének, a szocializmus iránti hűség hirdetői.

Sz. F.

Marie Ulrichová az athéni repülőtéren

INTERJÚ A LEVEGŐBEN

HELSINKI KÖZÖTT, vonattal Capon és Leningrádon keresztül három napot is igénybe vesz Repülőgéppel azonban a berlini és stockholmi útvonalon nem tart tovább három óránál. Mégis csak igaza van repülőtársaság plakátjának, mely a repülést így kínálja az utazóközönségnek. ..Akar kényelmesen és gyorsan utazni?" Valóban nemcsak gyorsan, de kényelmesen is utazhatunk a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat gépein. A kényelemről mosolygós arcú, csinos stewardess gondoskodik.

Amint a repülőgép eléri a 3 Vá-4 ezer métert, megkezdődik az igazi út. az utasokból is elszáll a kezdeti feszültség, a hangulat egészen közvetlenné válik. A stewardess tájékoztat a magasságról, az alattunk elterülő városokról, s revansképpen pedig érdeklődni kezdem tőle, kicsoda mióta dolgozik ebben a szakmában. Így tudom meg, hogy Marie Ulrichovának hívják, több mint egy éve dolgozik ebben az érdekes szakmában s nem kevesebb, mint egy millió kilométernyi utat tett meg a levegőben. Ausztrálián kívül minden földrészen megvetette már a lábát. Volt már Bejrutban Bamakhoban. Bombayban, Havannában, az európai városokról már nem is beszélve. Számomra egzotikusnak tűnnek a város-nevei, ő számára pedig ez a hivatás. Ezért talán hiába is kérdezem, hol milyen élményei vannak. Hisz a legtöbb helyről kis pihenés után már fordulnak is vissza, nincs sok idő a városok megismerésére. Véleménye Szerint azonban mégis a legszebb város, melyet látott, Havanna, Kuba fővárosa. De nemcsak a város szép, a kubaiak is nagyon vendégszeretők, és különös szeretettel övezik körül hazánk fiait, akiket a szokottnál még jobban is megbecsülnek.

MIKOR MARIE MEGTUDJA, HOGY AZ INTERJÚ ÚJSÄG SZÁMÁRA KÉSZÜL, még külön

megjegyzi, nogy IogiaiKOZasa egy csöppet sem irigyelnivalő, sok munkát, sok tanulást kíván, míg az embert ebben a munkakörben alkalmazzák.

A stewardess-tól megkövetelik, hogy legalábbis középiskolai végzettsége legyen, de elég sokan már főiskolai végzettséggel is rendelkeznek. Általában legalább négy világnyelven kell hogy beszéljen, mert angol, orosz, francia, esetleg spanyol vagy német tudás nélkül nehezen tudja ellátni kötelességét. Persze mindezen felül a pincér szakma minden fortélyát is ismerni kell, s tíz kilométer magasságban éppen olyan biztonsággá' kell felszolgálni az ételt és az italt, mint a földi pincérnek a kényelmes étteremben.

TERMÉSZETES SENKIBŐL SEM VÁLIK EGYSZERRE MESTER. A stewardess is először csak tanul. Iskolarepülésekkel kezdi és csak később teljesít önálló feladatot. Szabad idővel nem nagyon bővelkednek. Nyáron hónaponként akár 2-3 hetet is a levegőben töltenek. Örül, ha néha aztán egy kis idő jut, hogy a szárazföldön sportolhasson, szói akozhasson.

Arra a kérdésre, hogy mi a legnagyobb öröme az állandó utazásban Marié szerényen csak annyit mond. hojy az utasok e'égedel tsége. az ő legnagyobb öröme Mag^arics Vince