Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-08-21 / 34. szám

A. G Nyikolajev a Vosztok-3 pilótája. * C " ' S ? S/L0VAKA1 központi bizottságának capí* Bral slava, 1962 augusztus 21. XI. évfolyam. 34. szám Are 60 Miter AZ EMBER ALKOTÓEREJE DIADALMASKODIK MINDEN AKADÁLYON ÉS FELÜLEMELKEDIK MINDEN HATÁRON' A kozmikus ikrek hősiessége „Amikor C; edalus a mitológiai hős, szárnyakat adat* bátor liának. Ikarusnak, hogy repüljön aggód- a ,'ntette félien mindentől, a naptól, a földtói az égtói. Amikor nagy hazánk kozmiku; útra bocsátja a XX. század (karusait, r. dicső szovjet űrhajfcokat, a szárnyakkal együtt szívükb-' oltja kimeritheteilen erejének határtalan hősiességének és bátorságának tészét is. És hazánk egyszerű, szerény fiai akárcsak honfitársaik ezrei és milliói, népül, erejének, tehetségének, géniuszának megtestesítői lesznek“. Ezekkel a szavakkal méltatja a moszkvai Pravda vezércikkében Nyikolajev és Popovies űrhajó­sok útját Növekvő energiával folytatódik a világmindenség bátor ostroma. A Vosztok-3 és Vosztok-4 útja túlszárnyalja a legbátrabb elképzeléseke'. E napokban különös dicső- * ség és megbecsülés illeti a szovjet tudósokat, tervezőket, mérnököket, munkásokat, azoknak a csodáknak teremtőit, melyek egyedülállóak az emberiség sok évezredes történetében. A szovjet nép minden újabb kozmikus győzelme nagyszerű ajándék az egész emberiségr-ek, az egész világ nyugodt lehet, amikor a szovjet nép hős fiai a vi­lágűr messzeségéből őszinte szívből jó reggelt és jó éjszakát kívánnak a világ népének. P. R. Popovies. a Voszlok-4 űrhajósa,­­pihenés közben. Hpatai* Kacag a nap, nevet az ég, ne távozz nyár, ne még, ne még! Most mindenki betakarít: magot, gyümölcsöt, valamit, csak én várom árván-magam, hogy mit érlel az én nyaram; de nincs aratás, nincs szüret, bár minden érett, nélküled! Kacagó nap, nevető ég, bárcsak a nyár ne múlna még, mikorra újra visszajön, ki szó helyett csókkal köszön, s a nyári érés idején miénk lesz minden íz és fény. így lesz aratás, víg szüret, hisz’ a nyár se nyár, nélküled! ZALA JÓZSEF szovjet űrpilóták bonyó­­iult feladatukat meste- I I rien teljesítették. Irányí­tották űrhajójukat és a tudományos kutatások egész sorát a megszabott program szerint teljesítették. James Aldridge, a Moszkvá­ban tartózkodó ismert angol író igen szépen fejezte ki a szovjet ürpilóták legújabb si­kerének jelentőségét. „Hiszek a szovjet rendszerben“ — mon­dotta — „és csak büszke lehe­tek arra hogy szovjet barátaim ilyen hatalmas sikereket értek el a világűr meghódításában. Aldridge persze nem egyedül­álló a jókívánság kifejezők hosszú sorában A külföldi távi­rati irodák a világ minden ré­széből még most az űrrepülés utáni néhány napot követően, ontják a tudósok, államférfiak és egyszerű emberek csodálatot kifejező kijelentéseit, nyilatko­zatait. „Korszakalkotó, gigászi“, — a japán lapok ilyen kifejezése­ket használnak a két „égi test­vér“ útjávai kapcsolatban. A lelkesedés újabb és újabb hul­lámát indította el minden újabb és újabb kör, melyet a szovjet űrhajósok megtettek a világ körül. Még a legreakciósabb japán l^pok sem tudták leplez­ni ezt a tényt. „Csak tapsolha­tunk, minden fenntartás nélkül, a Szovjetunió győzelmének, a szovjet embereknek“ — írta a jobboldali Szánkéi Szimbum. A párizsi sajtó is élénken kommentálja a két Vosztok fel­­bocsájtását. Az Aurore megál­lapítja. hogy „a világűr meghó­dításáén vívott nagy verseny­ben Moszkva diadalmasan az élre kerül". Az eseményt a lap egyúttal arra is telhaszálta, hogy rámutasson a nyugati tá­borban megmutatkozó nézetel­térésekre és hangot adjon a franciák atomfegyverkezési törekvéseinek. A lap arra buz­dítja az amerikaiakat, ossszák meg titkaikat szövetségeseik­kel. A l’Humanité rámutat, hogy a termonukleáris katasztrófától rettegő emberiségnek a szovjet űrhajósuk hatalmas sikere új lehetőségeket ad a háború le­győzésére. Még a Vatikán hivatalos lap­ja, az Observatore Romano, sem hagyhatta a két szovjet űrhajós útját figyelmen kívül. A lap vezércikke a szovjet sikereket ,.elkápťáztató“-nak nevezi, és megállapítja, hogy az űrkuta­tásban elért minden eredmény az egész emberiséget gazda­gítja". A legutóbbi űrutazások alkal­mával nyert gazdag tudomá­nyos anyag feldolgozása még folyik, de már most elmondha­tó, hogy ez a szovjet siker, amely a jövőt illetően oly sokaj ígér, sejtetni engedi'új techni­kák és módozatok alkalmazásá­nak lehetőségét azoknak az óriási nehézségeknek legyőzé­sében, amely eddig a világűr felkutatásának útjában állott. A két kozmikus testvér útja bizonyítja, hogy a legmerészebb álmok is lassan valósággá vál­nak, az ember alkotóereje dia­dalmaskodik minden akadályon és felülemelkedik minden ha­táron. Kétségtelenül senki sem számított árra, hogy a Szovjet­unió ilyen nagy vállalkozást hajt végre és méghozzá ilyen szakértelemmel. Ennek az újabb szovjet vállalkozásnak vala­mennyi pozitív eleme arra mu­tat, hogy a Holdba utazás fő­próbájáról van szó És végülis néhány szót arról a kitörő lelkesedésről, mellyel hazánk dolgozói fogadták a szovjet űrhajósok csoportos re­pülésének sikeres befejezték A kladpoi Egyesült Acélművek dolgozói a kladnoi Gottwald­­bánya bányászai, a Komorany-i Szénbánya dolgozói, értékes kötelezettséget vállaltak az említett örömteli esemény al­kalmából. ,A $ínt átváltottam* Szombat volt. a forgalom csökkenőben. Legalább is így láttam a Februári Győzelem és a Kutuzov utcai átjárónál, Bratislavában. Egy­két tehet autó, motorkerékpár egy pár gyalogos, azok is fe­gyelmezetten várakoztak a so­rompónál. Jómagam megálltam, míg a forgalom megszűnt 'egalább is egy időié, aztán mentem oda a kék egyenruhás emberhez, aki hol ide, hol amoda nézelődött. — Talán nem mer átmenni? — kérdezte félig kíváncsian. — Dehogy is. A forgalmat néztem. — Most nem nagy, reggel nézhetné meg, akkor van itt nagy süt gés-forgás. Majd bemutatkozott. — Jgzef Kovaéié vagyok, vál­tóőr S még meg sem kérdezhet­tem. hogy és mint érzi magát, csengett a telefon, s nyomban utána váltotta a sínt. Egy sze­mélyvonatot igazított a rendes vágányra. — Látja, ilyen a mi munkánk. Vigyázni és vigyázni s ponto­san dolgozni De üljön le. — s széket tolt alánt. Megeredt a beszélgetés fona­la, amely hosszúra nyúlt s be­lőle az! szeretném kiragadni, ami e’sösorban is közérdekű és hasznos. Egyszerű emberről, munkájá­ról szeretnék pillanatképet ad­ni. — Azt kérdezte mi a pontos fűlfcialóm. Elmondom. Mielőtt a vonat vagy mozdony keresztülhalad az átjárón, le­eresztem a sorompót vagy át - váltom a sínt. Rövid, tömör szavak, így ta­lán igen kévéiét mondanak, de ha Kovaéié egy-egy emléket idéz fel hosszü^szolgálata ide­jéből, kiviláglik -gy egy esej meny, amely figyelemre méltó. — Tudja, — folytatja nyu godt hangon, — vannak olyan gépkocsivezetők is, akik, ha le - engedtem a sorompót, erőnek erejével üt akarna ugrani rajta. Kern tgyszer gázt \dnak a ko­csinak, mintha akadályugrók lennének. Ilyen esetet már lát­tam. A szerencsétlenségtől sok­szor csak a véletlen menti meg őket Vagy ellenkezőleg törté­nik. mint a múltkt.. Hisz ol­vashatta az újságban. Bólintok. — Keni akarok ünneprontó lenni - teszi hozzá — hiszen tudom, hegy a vasutasnapra ír­ja a cikkét, még is szólok egy­ről s másról. Tudom én azt. hogy milyen fontos a mi felada­tunk. vasutasoké, tudom., mi minden függ a mi jó vagy rossz munkánktól, mégis az emberek­ről szólok a legszívesebben. — Tudja, úgy örülök annak, hogy az elmúlt napokban meg­mentettem egy asszony életét. — Képzelje, a sorompón át­bújt az asszony és se szó, se beszéd, nekilendült, hoyy átfut a síneken. Éppen jött egy moz­dony. Ha hátulról vissza nem rántom vége lett tolna. Keni váriam érte köszönetét sem. Ez mái olyan természetes nálunk. Közben megint vonatok jön­nek, mennek. szorgalmasan váltja a sint, végzi a minden­napi munkáját. Nézem a nyugodt, kiegyensú­lyozott mozdulatait. ahogy a kapcsolóhoz nyúl, tesz, vesz, s úgy érzem, emberek százai, tonnák ezrei érezhetik magukat biztonságban, jó útra tereli őket. Ezt teszi hosszú évek óta. — Bizony már huszonnégy esztendeje. Egy negyedszázad óta. Kapott már kitüntetést, pénzjutalmat. — Nem mondom, örülök mindennek. De a jól elvégzett munka, amikor utána az ember hazamegy a családjához nyu­godtan, ez a legjobb érzés. És. hogy gondolnak ránk, nemcsak a vasutasnapon, máskor is jó szóval emlékeznek meg rólunk. (f) Augusztus 19-én ünnepelte a „kék hadsereg“ a vas­utasnapot Ebben az évben a vasutasok eltökélt szán­déka megbirkózni a fennálló nehézségekkel és fogya­tékosságokkal. Az idei első félevet vasutasaink 93,7 szá­zalékos nem épp kecsegtető eredménnyel zárták. Ez azt jelenti, hogy 7 tnilhó tonna különböző árut nem jut­tattak el rendeltetési helyére. A Prága-Vršovicei gócpont dolgozói elhatározták, hogy fokozottan gondos munkájukkal a lehető legki­sebbre korlátozzák a teherkocsik kiesését. Ezzel egyi­dejűleg felszólították hazánk vasutasait, hogy a jövőben fordítsanak az eddiginél több gondot a munkafegye­lemre. Kezdeményezésük minden bizonnyal jelentősen járul hozzá ahhoz, hogy hazánk közlekedési dolgozói a terv egyre sikeresebh teljesítésével készüljenek fél az őszi nagy feladatok elvégzésére. Munka-öröm-diákifjúság Hagyományos dolog, hogy a diákifjúság nyáron do­logra ke!. Segítenek az aratásnál, építenek, kublkolnak. szénát gyűjtenek. Egyszóval ott segitenek, ahol szükség van szorgalmas kezükre. A nyári brigádmunka nélkül a diákélet már el sem képzel­hető. A minap az égyik diák, akit véletlenül otthon felejtet­tek, ilyen kéréssel fordult a CSJSZ bratislavai városi bizott­ságához: küldjenek bárhová, nincs maradásom az ismerő­söktől, mi történt veled, — kérdezik — hogy nem vittek brigádra ? Egyesek, mint például a bra­tislavai Építészeti Főiskola hallgatói, mér' június elején felszedték sátorfájukat és út­nak indultak a Banská Bystri­­ca-i járás szövetkezetei felé. líideg, esős szelek járták a he­gyeket, az éjszakák hűvösek voltak és mégis megkezdték a munkát. Nehéz volt a kezdet. A brigádból azonban senki sem szökött meg. I Kitartottak. Jú­liusban pedig már ezrével in­dultak el a nyár brigádra. A jogi kar hallgatói Rimaszécsen a vizcsatornázásnál, mások Prieüdzén, Viglason, a Kelet­szlovákiai Sikság vízszabályo­zási munkálatain dolgoznak. Ha összegezzük az építkezések számát, ahol diákfiatalok dol­goznak, szép szám jön ki. Há­rom hónap alatt csak a talaj­javító munkálatokon 7499 diák­fiatal 25 trágyagazdálkodási és 72 vízszabályozási berendezés építésén dolgozik. Nem beszél­ve azokról a diákokról, akik például Rimaszombaton, Parti­­zánskeban és másutt szorgos­­kodnak. Ha mindezt számba­­vesszük, akkor három hónap alatt 25—30 ezret tesz ki azok­nak a diákoknak a száma, akik Szlovákiában nyári brigádon dolgoznak. Szorgalmas kezük nyomén új emlékek születnek. Ezek is úgy, mint az. Ifjúsági Vasútvonal, az Ifjúsági Falu, a Kunčicei Vasmű az ifjúság munkakeszségének, a szocia­lizmus iránti hűség hirdetői. Sz. F. Marie Ulrichová az athéni repülőtéren INTERJÚ A LEVEGŐBEN HELSINKI KÖZÖTT, vonattal Capon és Leningrádon keresz­tül három napot is igénybe vesz Repülőgéppel azonban a berlini és stockholmi útvona­lon nem tart tovább három órá­nál. Mégis csak igaza van repü­lőtársaság plakátjának, mely a repülést így kínálja az utazó­közönségnek. ..Akar kényelme­sen és gyorsan utazni?" Való­ban nemcsak gyorsan, de ké­nyelmesen is utazhatunk a Csehszlovák Légiforgalmi Vál­lalat gépein. A kényelemről mosolygós arcú, csinos stewar­dess gondoskodik. Amint a repülőgép eléri a 3 Vá-4 ezer métert, megkezdődik az igazi út. az utasokból is el­száll a kezdeti feszültség, a hangulat egészen közvetlenné válik. A stewardess tájékoztat a magasságról, az alattunk el­terülő városokról, s revanskép­­pen pedig érdeklődni kezdem tőle, kicsoda mióta dolgozik ebben a szakmában. Így tudom meg, hogy Marie Ulrichovának hívják, több mint egy éve dol­gozik ebben az érdekes szak­mában s nem kevesebb, mint egy millió kilométernyi utat tett meg a levegőben. Ausztrá­lián kívül minden földrészen megvetette már a lábát. Volt már Bejrutban Bamakhoban. Bombayban, Havannában, az európai városokról már nem is beszélve. Számomra egzotikus­nak tűnnek a város-nevei, ő számára pedig ez a hivatás. Ezért talán hiába is kérdezem, hol milyen élményei vannak. Hisz a legtöbb helyről kis pihe­nés után már fordulnak is vissza, nincs sok idő a városok megismerésére. Véleménye Sze­rint azonban mégis a legszebb város, melyet látott, Havanna, Kuba fővárosa. De nemcsak a város szép, a kubaiak is na­gyon vendégszeretők, és külö­nös szeretettel övezik körül hazánk fiait, akiket a szokott­nál még jobban is megbecsül­nek. MIKOR MARIE MEGTUDJA, HOGY AZ INTERJÚ ÚJSÄG SZÁMÁRA KÉSZÜL, még külön megjegyzi, nogy IogiaiKOZasa egy csöppet sem irigyelnivalő, sok munkát, sok tanulást kíván, míg az embert ebben a munka­körben alkalmazzák. A stewardess-tól megkövete­lik, hogy legalábbis középisko­lai végzettsége legyen, de elég sokan már főiskolai végzett­séggel is rendelkeznek. Általá­ban legalább négy világnyelven kell hogy beszéljen, mert angol, orosz, francia, esetleg spanyol vagy német tudás nélkül nehe­zen tudja ellátni kötelességét. Persze mindezen felül a pincér szakma minden fortélyát is is­merni kell, s tíz kilométer ma­gasságban éppen olyan bizton­sággá' kell felszolgálni az ételt és az italt, mint a földi pincér­nek a kényelmes étteremben. TERMÉSZETES SENKIBŐL SEM VÁLIK EGYSZERRE MES­TER. A stewardess is először csak tanul. Iskolarepülésekkel kezdi és csak később teljesít önálló feladatot. Szabad idővel nem nagyon bővelkednek. Nyá­ron hónaponként akár 2-3 hetet is a levegőben töltenek. Örül, ha néha aztán egy kis idő jut, hogy a szárazföldön sportolhas­son, szói akozhasson. Arra a kérdésre, hogy mi a legnagyobb öröme az állandó utazásban Marié szerényen csak annyit mond. hojy az uta­sok e'égedel tsége. az ő legna­gyobb öröme Mag^arics Vince

Next

/
Thumbnails
Contents