Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-08-14 / 33. szám

>■ --------------------------------------------------------­Megismerfem? Nevezzél meg egv ifjúsági együttesi, amely Helsinkiben a VIT-en szerepelt! ——— ■ .. Melyik városban volt az V. Világifjúsági Találkozó? Hogy hívják a német ifjúsági szervezetet? Eltaláltam? Helyreigazítás Legutóbbi számunkba sajná­latos sajtóhiba került. A közölt versek szerzői: Fürtös akácok (Ginzery Árpád), Tornai emlék (Nagy Olivér). äjszéckesztôség Fábry A napokban tölti be 65. élet­évét a csehszlovákiai magyar­ság legjelentősebb szocialista írója kisebbségi irodalmunk nesztora; s ebDö1 az alkalomból emlékezünk meg életművéről és az európa, haladó kulturális életoeri betöltött szerepéről. Fábry Zoltán az első világhábo­rú előtt Rozsnyón járt gimná­ziumba majd 1915-ben, haza­fias nacionalista mámortól el­kábítva ónként jelentkezik ka­­tonánaK a frontra Az evangéli­kus szellemű, polgári nevelés­ben részesült ifjút itt éri az első csapásszerű kiábrándulás a hazafias illúziókból a régi világ táplálta eszmékből. A-há­­ború gyilkos valósága kötelezte őt el a legnemesebb művészi célnak, a humanizmusnak im­már közel öt évtizedes írói szolgálatára. Fábrynak van egy jellegzetes írói módszere: ha tanulmányt, kritikát vagy p-.litikai cikket ír. legtöbbször egyetlen gondo­latra vagy kiragadott mondatra építi fe' mondanivalóját, s ez­zel eleve a leglényegesebbre a legfontosabbra koncentrálja az olvasó figyelmét. Ez a mód­szer leginkább alkalmas Fábry életmüvtrek megvizsgálására is, mert alkotásai, törekvései megértéséhez biztos kulcsot szolgáltat egyetlen eszme: a szocialista humanizmus. A vi­lágirodalomban is kevés író (mindenekelőtt Fábry egyik példaképe. Romain Rolland) je­gyezte ei magát :lv következe­tesen és egész életre szólóan a humanizmus szolgálatával. Emberszeretetének első ki­apadhatatlan forrása egy ször­nyű élmény: a háb.irú, s ebből fakad a háborús gyilkolás gyű­lölete az antimilitarista eszme. Fábry humanizmusa erkölcsi jellegi., mivel a leggonoszabb gyűlölet a háborúban csúcsoso­dik ki s ennek legfontosabb ellenszere az etikai magatar­tásból eredő emberszeretet. Az első világháborúban szerzett tüdőbaja miatt Stószra vissza­vonult Író humanizmusa a Csehszlovák Köztársaság meg­alakulása után bizonyos nacio­nalizmussal keveredik: egy el­nyomott kisebbség saját nem­zetisége, sorsának féltésével A stoszi fenyvesek magányában a könyvek válnak Fábry meg­hitt, állandó barátaivá — a magyai könyvbehozatal nehéz­sége' miatt elsősorban a haladó német irodalom termékei. Így válik irodalmi életünk és az egyetemes magyar irodalom egyik legműveltebb legprog­resszívebb képviselőjévé. mot... csak most látjuk, hogy Romasov hadnagy „mélyen le­hajolt a tüskés piszkos tatár­fejre és alig hallhatóan suttog­ta: Testvérem!“ Ma már tudjuk a szenvedés ajándékát, az egy­forma szenvedés hangos mentő sikolyát, mindenki egyforma szavát emberélet nehéz avató jegyét. Testvér ...“ Az „emberirodalom“ annak a modernista-avantgardista irodalomnak egyik válfaja, melynek a magyaroknál Kassák Lajos, a németeknél pedig fő­ként Johannes R. Becher volt példaadó mestere. Becher köl­tői útja az expresszionizmustól a szocialista realizmusig külön­ben is erősen hasonlít Fábry Zoltán írói fejlődéséhez, ami egyúttal azt bizonyítja, hogy a modernisták nemcsak a deka­dens jellegű burzsoá formaliz­mushoz. hanem — szerencsés esetben — a tisztultabb, szo­cialista eszmeiségü realizmus­hoz is eljuthatnak. A „forma­forradalmár'' modernista irány­nak később Fábry volt az első jelentős marxista bírálója Kassákék aktivizmusáról írt tanulmányaival. (A huszas évek végén a Korunk c. folyóiratban és a Korparancsban.) Fábry humanizmusának szo­cialistává érését 1926-tól Gaál Gábor nevezetes társadalom­tudományi szemléjében, az er­délyi Korunkban követhetjük nyomon. A folyóiratnak Fábry volt a szlovákiai szerkesztője, s ide írt esszéivel mind az egyetemes magyar irodalomban, mind az európai antifasiszta publicisztikában megalapozta hírnevét. Ő törte át először a csehszlovákiai magyar iroda­lom azóta is szorító regionális korlátáit. Humanista küldetése akkor ért el a legmagasabb csúcsot, amikor tudatára ébredt annak, hogy éppen az ember­szeretet érdekében izzó harag­gal kell harcolni az emberség megcsúfolása, a fasizmus ellen. A szocializmus szeretetének és a fasizmus gyűlöletének dialek­tikus egysége váltotta ki a máig is égő szenvedélyű antifasiz­­musát. s a sokat idézett „vox humana“ ekkor vált az anti­­fasizmussal egyjelentésűvé Fábry műveiben. Fábry legtöbb írása publicista jellegű esszé; ennek a műfaj­nak č az egyik legkiválóbb kép­viselője magyar irodalomban. Lendületesen, ötletesen megírt politikai cikkeit átszínezi mély irodalmi műveltsége, stílusának lírai közvetlensége A publi­cisztika szükségszerűen vált uralkodó műfajjá az első Cseh-A huszas évek elején Fábry esszé Jellegű publicisztikájával az úgynevezett emberirodalom célkitűzéseit szolgálja. Irodal­munkban rajta kívü' főként a komáiomi Földes Sándor lírája képviselte ez; a nehezen meg­határozható szociális-humánus irányt, melynek bemutatására idézünk 1924-ben megjelent esszéjéből; „Valami mégis csak történt .. Kezdtük összetörni a tükröket. A pénzért csalással és csalásra vett tükröket, a munka izzadságával fényesre csiszolt üveglapokat. Kezdtük egymás szemét nézni. Kezdtünk megdöbbeni, hogy ezt eddig nem láttuk, hogy nyitott szem­mel vakon jártunk és nem vet­tük észre az igazi tükröt. Hogy világégés röhögő tűzkorbácsai­­nak kellett alázkodnunk ... Es a fájdalom belénk mart, a tü­körnéző szemek játékos fénye elhomályosult, elvakult, és el kellett indulni, elérni valahová. Tántorgó kezdő léptekkel neki­ütődni mindennek amiről ed­dig nem tudtunk. Csak ma — amikor már mi is úgy éltük — latjuk meg Kuprin regényfiguráját: Roma­sov hadnagyot, akiben egy ke­serű pillanatra felsír az ember és meglátja a rúgásoktól hü­lyült tatár katonát: Chlebnyi­­kovot, a káplárverte emberbar­(15.) — Hisz ha ismét visszatérne a hitem. De az élet nem rom­­badőlt ház, melyet újra fel le­het építeni. Az élet megy a maga útján, a hónapok, az évek múlnak és mi velük haladunk — ismételte makacsul. — Valamikor nem így nézted az életet. Az előbb mondtad ... — Igaz. Akkor még nem tud­tam, hogy magamra maradok. De hisz nem vagy egyedül. Itt vagyok én és a többiek, a munkatársaid, akikkel egész nap együtt vagy! — kiáltottam fel bosszúsan. Lehajtott fejjel hallgatott. — Folyton csak magadon jár az eszed. Senki más nem fontos neked. — Nem vagyok önző... — vetette ellen, de nem engedtem szóhoz. — Az a bajod, hogy túl egy­szerűnek, rózsaszínűnek álmod­tad a jövőt és most beteg vagy, mert az álmaid megcsaltak. — Én jól képzeltem ... — Lehet, Ezt neked kell el­­döntened — hagytam rá — és ásítva felálltam. (EGV LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) Piri csalódottan nézett rám, de semmit sem tehettem. Sze­rettem volna segíteni rajta, de nem volt kedvem a végtelen vitához. Különben is az élet olyan területére jutottunk, amelyben sehogysem tudok eligazodni. A háború alatt felnövekedett emberek különös érzékenysége, nyugtalansága folyton meg­riaszt. Most is ezt éreztem. Nem értem mindmáig, hogy mi szülte bennük mindezt. Talán az öregek örök bizalmatlansága, amely körülvette egész életü­ket? Hogy minden nap meg kellett mutatniok lelkűket és ezért önmaguk előtt is bújdos­­niok kellett? Sokszor az az ér­zésem, hogy akik a nagy világ­égésben és utána értek ember­ré, felnőtté, jobban magukon hordják a bélyeget, mint azok, akik felnőtt fejje! a háború tüzét meggyújtották és ápolták. — Te se értesz meg engem — mondta Piri szomorúan, ami­kor látta, hogy nem sokra megy velem. Az őrá mutatói éjfélhez kö­­zeleotek és én álmos voltam. Hirtelen Viktor jutott az eszembe, aki pár óra múlva vir­radatkor itt fog várni a ház előtt. Aludnom kell — gondol­tam és bebújtam a takaró alá. AUGUSZTUS 12. Kék augusztusi reggelre éb­redtem. A tegnap esti vita után nyug­talanul aludtam de 8zért reggel nem éreztem fáradtságot. Pár pillanat alatt felöltöttem köny­­nyü nyári ruhámat, fogtam tás­kámat, amelybe még tegnap élelmiszert készítettem, és el­indultam találkánk színhelyére. Viktor már várt és bosszúsan közölte, hogy barátai nem jön­nek. Meggondolták és inkább fürödni mennek. Halvány volt és izgatott. Mintha félt volna az előttünk álló naptól. Én viszont titokban örültem, hogy csak ketten leszünk. Nem kell egész nap idegen emberek közt lennem, közömbös dolgok­ról beszélnem és előzékenyen mosolyognom olyanokra, akikről a nevükön kívül semmit se tudok. Viktorral, csakis vele leszek egész nap, és senki sem fog zavaVni bennünket! Ez örömmel töltötte meg szívemet. Hirtelen játékos kedvem tamadt és há­lából játékos csókot cuppantot­­tam Viktor homlokára. Ő is felderült egy kissé és mosolygott, nevetett az ég szí­nét játszó szeme. — Nagyon kicsípted magad — mondta és végigmért. — Tetszem? — Mintha lakodalomba men­nél .. — Oda megyünk! Az eljegy­zésünkre ... Nem tudom, hogyan csúszott ki a számon ez a röpke ugratás, de nem bántam, hogy szelebur­­din viselkedem. Viktor arca boldog ragyogás­ban fénylett. — Majd vigyázunk a szok­nyádra. — Nem baj, ha kicsit össze­gyűrődik . . Lassan fogok hajtani. — Egész nap van időnk ... Mosolygott és ismét végig­mért simogató tekintetével: — Olyan vagy, mint a frissen mosott tündér. '— örülsz nekem? — Örülök Katicám. Hát te? Te is örülsz nekpm? — Boldog vagyok! Te vagy legremekebb ember a világon. — És szeretsz? — Szeretlek még mindig! — Ér iá... — Akkor csókolj meg! ’ — Majd odakünn megcsókol­lak százszor is. — Itt akarom! — mondtam s lábammal türelmetlenül dob­bantottam. — Meglátnak. — Hadd lássanak! Zavartan körülnézett. Én csak őt figyeltem, szemének fényét, arcának ragyogását. — Hajolj ide hozzám. Odahajoltam és egy pillanat­ra szenvedélyesen az ajkamra tapadt az ajka. — Most már mehetünk — mondtam nyugodtan. Nem törődtem vele, hogy megláttak. Sőt, örültem, hogy néznek. Cselekedetem önbiza­lommal töltötte el szívemet. Csakhamar kijutottunk a si­ma aszfaltútra. A környező tá­jat már letarolta a nyár. Arány­lón sárgállottak a fák fáradt levelei, az útmenti árok pázsit­ját vastag szürke por borította. A motorkerékpár nekiiramo­dott, egyre jobban fokozta se­bességét, áttörve az apró emel­kedőkön, átsuhanva az enyhe kanyarokon, mintha el akarna röppeni a földről. (Folytatjuk) Zoltán életműve szlovák Köztársaság szocialista magyar irodalmában. A politikai harcok, a napi események meg­követelték az időszerűséget a kulturális jellegű közlemények­ben is. Amíg a dolgozók élet­viszonyaik megváltoztatásáért küzdöttek, minden sajtótermék — így a kulturális jellegű is — elsősorban az eszmei célt szol­gálta, s az elvontabb jellegű tudományos irodalomnak nem lett volna kellő számú olvasó­­közönsége. Egyébként Fábry politikai cikkei mellett írt ki­váló művészetelméleti, iroda­lomtörténeti és irodalomkriti­kai esszéket is. Publicisztikájá­nak egyik legerősebb oldala a pszichológiai jellemző módszer: a világirodalomban is párját ritkítja a német fasizmusnak az a tökéletes, sokoldalú jel­lemrajza, mellyel Fábry élet­művében találkozunk. Fábry stílusát a líraiság és a dialektikus jellegű szónokias­­ság jellemzi, melyeket régebbi műveiben (alighanem a német expresszionizmus hatására) némi magyartalan szóösszeté­telek és szó-kapcsolatok tesz­nek kissé bonyolulttá. Számos lírai hevületű esszéjét szabad­versként lehet szavalni, de rendkívüli szónoki hatást is váltanak ki, mint ezt Fábry számos régebbi szlovákiai elő­­adókörútjának rendkívüli sike­re bizonyítja. Szinte vég nélkül idézhetnénk prózájából a költői sorokat, melyekben alliteráció, rím, zenei ritmus, de főként szellemes szójáték található. „Egy zéró mögött mindig egy jövendő Néró rejtőzik“ — álla­pítja meg pl. Hitlerről megkapó szellemességgel. Mintegy 30 évvel ezelőtt a Sarló vezetője, Balogh Edgár írta Fábry erkölcsi magatartá­sával kapcsolatban, hogy ő a szlovákiai magyarság élő lelki­ismerete. Szívhői kívánunk neki mi, egy ifjabb nemzedék tagjai is hosszú életet, további művei megírásához pedig javuló egész­séget. CSANDA SÁNDOR Felhívás! Szocialista hazánk építésében igen fontos szerepet tölt be a mezőgazdaság. A mezőgazda­­sági termelés emelése terén a fiatalokra még sok feladat vár. A fiatalok mindent elkö­vetnek, hogy a rájukbízott fela­datokat teljesítsék. A csúcs­munka idején brigádmunkát végeznek és kultúrbrigádot szerveznek. Rimaszombatban a Csemadok helyi csoportjának táncegyüt­tese, amely az ifjúsági alkotó­versenyen az idei központi ver­seny második helyezettje lett, azt a határozatot hozta, hogy kultúrműsorokkal szórakoztatja a környező falvak szövetkezeti dolgozóit. Vállalták, hogy 1. 27 kultúrműsort rendeznek a szövetkezetekben, 2. „Az együttesek új együtte­seket szerveznek“ jelszóval szervezőmunkába fogtak. Az a céljuk, hogy a következő évben az ifjúsági alkotóver­senyre már újabb együtte­sek jelentkezzenek. 3. A kultúrműsorokat a helyi körülményeknek megfele­lően időszerű betétszámok­kal teszik színessé és válto­zatossá. 4. A nyári mezőgazdasági csúcsmunkák idején 1500 brigádórát dolgoznak le. A Csemadok rimaszombati helyi csoportja felhívja az Ifjú­sági Alkotóversenyen résztvett együtteseket: rendezzenek mi­nél több kultúrműsort és így igyekezzenek szórakoztatni a dolgozókat. Felhívást intéztek a fiatalokhoz, lelkesen és áldo­zatosan vegyenek részt a me­zőgazdasági csúcsmunkákban, szervezzenek kultúrcsoporto­­kat, nyújtsanak segítséget a mezőgazdasági termelés és a falu kultúrájának emelésében. A Csemadok rimaszombati táncegyüttese

Next

/
Thumbnails
Contents