Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-23 / 4. szám
Hagyományaink nyomán A VIII. VIX megnyitásáig, melyre ez év június 28-án kerül sor Helsinkiben, nem sok idő van hátra. Az ifjúsági találkozó előkészületei azonban már kezdetüket vették. Több mint 12 ezer fiatal találkozik majd Helsinkiben s közülük számosán tőkés, félgyarmati és gyarmati országokból utaznak majd a finn fővárosba, akik közül legtöbbnek nincs módja a hosszú utazási és az ott-tartózkodási költségek fedezésére. Az állam és a család B. M. olvasónk „Utópia“ jeligével kér felvilágosítást az állam és a család helyzetének alakulására a kommunizmus időszakában. Úgy véljük, mindjárt a jeligével kell kezdenünk és meg kell mondanunk, hogy a kommunista társadalom megteremtése ma már nem utópia, hanem igen konkrét és elérhető cél, melyhez a XXII. kongresszus programja vezet. Persze, az állam, mint ahogy azt Hruscsov elvtárs beszédében kifejtette, még a kommunizmus első szakaszának győzelme után is hosszú ideig megmarad. Elhalása igen hosszú ideig tart majd, egész történelmi korszakra terjed és csak akkor fejeződik be, amikor a társadalom teljesen megérik az önigazgatásra. Továbbá, hogy az állam csak akkor halhat el, ha felépült a fejlett kommunista társadalom. és a nemzetközi küzdőtéren győz és megszilárdul a szocializmus, vagyis akkor, amikor a kommunista társadalmat kívülről semmiféle ellenséges rendszer nem fenyegeti. Természetes, az állam elhalásával a család is bizonyos változásokon megy keresztül. Mégpedig szükségtelenné válik a családi kapcsolat törvényesítése, hisz a család, mint a férfi és a nő teljesen önkéntes és csak a szereteten és a megértésen alapuló kapcsolata megmaradhat mint önkéntes együttélési forma is. Ez annál is inkább lehetséges, mert a kommunizmus erkölcsi szempontból is érettebb embert fog kinevelni. Ifjúságunk körében már hagyománnyá vált a fesztiválalapra való gyűjtés. Hosszú évek során vált ez hagyománynyá. Az első prágai VIT óta, melyre oly büszke minden csehszlovák fiatal. A DÍVSZ tanácsának ülésein mindig példával jártunk elöl szolidaritásunkkal a világ ifjúsága iránt. A fesztivál-alap gyűjtése már megkezdődött, mely pártunk XII. kongresszusa tiszteletére kibontakozó építői kezdeményezés szerves része lett. A podpolianske-i fesztivál! kezdeményezés széles visszhangra talált elsősorban is a közép-szlovákiai kerületben, a mozgalom központjában. Példa erre a Kysucké Nové Mesto-i könnyű gépgyár CSISZ-szervezetének kezdeményezése, mely járási méretben váltott ki versenyt. Hasonló jelentések érkeznek az alsó-kubini járásból is. Párnica falu ifjúsági szervezete ezer koronát, ajánlott fel a fesztivál-alapra. A jó példa sosem maradhat követők nélkül. A keletszlovákiai kerület például 1 millió koronát ajánlott fel. A kerület CSISZ-fiataljain kívül a pionírok is mindent megtesznek a felajánlott összeg előteremtésének érdekében. Hasonló a helyzet a nyugatszlovákiai kerületben is, ahol a pionírok kezdeményezése sokatígérőnek mutatkozik. Persze még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Sok átgondolt, megfontolt kezdeményezés szaporíthatja sikereinket, ám mindenhez a CSISZ-szervezetek és az egész tagság lelkesedésére van szükség. iiiiiiiiimiiimiiiiiiiimimiiiiifiiif Pionírmozi Jaroslavle-ben. A 37. középiskola tanulóinak kezdeményezésére German Tyitov űrhajós tiszteletére Vosztok 2 néven pionír-mozit nyitottak. Képünkön Vologya Vinogradov VII. osztályos tanulót, a mozi igazgatóját, Tánya Sztrogonavová ügyvezetőt és Jurij Savrikov pionír-mozi ellenőrt látjuk. A világ érdeklődése most a Dominikai Köztársaság felé fordul, ahol újabb hatalmas és a tudósítók egyöntetű megállapítása szerint az elmúlt idők viharos eseményeinek leghevesebb tüntetése zajlott le. A tüntetők Balaguer államfő lemondását követelték A rendőrség el akarta távolítani a hangszórós autókat, de a tömeg hangulata egyre fenyegetőbb lett. Minden különösebb figyelmeztetés nélkül gépfegyvertüzet nyitottak a tömegre. Az összetűzéseknek számos halálos áldozata és sebesültje van. A tüntetést követően összeült az úgynevezett államtanács és Balaguer dominikai elnök lemondott tisztségéről. Új polgáris-katonai junta alakult. Az új junta két polgári tagja a rövid életű megszüntetett államtanácsnak is tagja volt, további kettő eddig magas tisztséget viselt a merénylet áldozatává vált Trujilló diktátor kormányában. Az Ezeregyéjszaka meseországa Bernben nemrégen több mint 30 ezer földműves tüntetett a kormány árpolitikája ellen. A rendőrség könnyfakasztó bombákkal és gumibotokkal verte szét a tüntetőket. A földművesek főleg az államilag ellenőrzött tejbeadási árak ellen tiltakoztak. Farah Dibah, az „ezeregyéjszaka“ országának királynője visszatért Párizsba, ahol alig három évvel ezelőtt még a műegyetem hallgatója volt. A királynő egy Viscount-típusű ezüstszínű repülőgépből szállt ki, 36 bőrönddel érkezett. A párizsi Dior-szalónban tíz „kompiét“ rendelt. Ehhez hozzászámítandók a szőrmék, egy párducbunda, egy. aranyszálakkal áttört bunda, pasztellszínű nercróka, ezeket is párizsi cégeknél rendelte. Mindezek mellett egyáltalában nem gondtalan állapot a sah feleségének lenni! Farait Dibah trónörökössel ajándékozta meg férjét, de ez a körülmény egymagában nem elegendő ahhoz, hogy megszilárdítson egy ingadozó trónt. A kis trónörököst születése óta géppisztolyokkal őrzik és amerikai szakértők által Szervezett háromszoros kordonnal védik. Hogy mi fenyegeti a kisfiút? Egy árnyalak. „Mosszadik sátáni fantomja“ — írja a France Dimanche nevű lap. E rémregénybe illő hasonlat mögött az iráni valóság rejlik. Irán ugyanis olyan ország, amelyben néhány mérhetetlenül nagy vagyon árnyékában a világ legszegényebb népe sínylődik. Az iráni nép tíz evvel ezelőtt újjáéledt egy reménysugártól A dolgozó tömegek küzdelme akkoriban kivívta, hogy Moszadik vezetése alatt új korményt alakítottak, amely államosította az iráni kőolajat. A sah úgy tett, mintha meghajolt volna a nép óhaja előtt, közben azonban titkos cselszövéseket folytatott. A sah legidősebb leányát Zahedi tábornok vette el, aki katonai államcsínnyel megdöntötte a törvényes kormányt. Az új kormány szélesre tárta a kapukat a külföldi befektetések előtt. .Az amerikaiak Irán esetében is azt a segély-programot alkalmazták, amely előírja, hogy az amerikai segélyt kapó országok kötelesek amerikai árukat vásárolni. Irán annyi amerikai fogkrémet kapott, hogy egész Ázsia lakosságának fogait tisztán tarthatnák vele. Az iráni főváros lakosságának fele nyomorog. A munkabér és a parasztok jövedelme hihetetlenül alacsony és elképesztő a munkanélküliség. Külpolitikai téren a sah Amerikához kötötte sorsát. Amerikai haditámaszpontokat létesíthetnek az iráni-szovjet határ mentén. A sah az Elle című francia képes hetilap szerint „soha nem gondolta volna, hogy Iránnak 2500 km hosszúságú közös határa van a Szovjetunióval". Ha az uralkodó jobban ismerné hazája történel-és az iráni valóság mét, tudnia kellene, hogy a Szovjetunió alig hogy megszületett, egyik első intézkedése az volt, hogy visszaadta a perzsáknak az egykori cári ásványolaj-engedélyeket. A sah azt állítja, hogy „haladással küzd a forradalom ellen“. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a birtokain élő 350 ezer család közül 30 ezret drága pénzen földhöz juttatott. A „haladó politika“ módszerei közé tartozik az is, hogy amikor egy-egy sztrájk túlságosan elhúzódik, ígéretet tesznek a béremelésre. A sah, ha nyugodtan akarja felnevelni a fiát, akkor ne tegye olyan politikai rendszer jelképévé, amelynek megváltoztatását az iráni hazafiak százezrei — nemcsak a kommunisták kívánják. A királynő meg elmélkedhet szavain, amelyeket egy francia lap szerint egyik barátnőjének bizalmasan mondott: „Borzasztó pácba kerültem.“ ĽHumanité Dimanche cikke nyomán Az Echevarria tábornok vezette katonai junta uralma is csupán tiszavirág-életű volt. Két nap után újabb államcsíny tört ki, a kormányt úgynevezett államtanács vette át, amely Rafael Bonelly-t választotta meg elnökévé. A jelentések szerint az államtanács összetétele azonos azzal az államtanáccsal, amelynek megalakítást az USA támogatta. A katonai junta megdöntése bizonyos mértékig sikert jelent, azonban az új államtanács tagjai sem nyújtanak kellő biztosítékot arra, hogy olyan politikát fognak majd folytatni, amelyet a dominikai nép követel. Ezzel tehát a dominikai nép harca még nem zárult le. BEVEZETIK AZ OSTROMÁLLAPOTOT ALGÉRIÁBAN. A terror fokozottabb méreteket öltött Algériában, 24 óra alatt 40 merényletet követtek el, amelyeknek 25 halálos áldozata volt. LONDONBAN TARTJÁK MAGUKAT OLYAN — meg nem erősített — híresztelések, amelyek szerint Harold Macmillan brit miniszterelnök előreláthatólag a nyári hónapokban a Szovjetunióba szándékozik utazni, hogy megbeszélést folytasson Hruscsovval a Kelet és a ‘Nyugat közötti rendezetlen problémákról. Egyelőre nincs szó konkrét hivatalos bejelentésről az angol kormányfő moszkvai útjával kapcsolatban, nyugati források azonban jelezték, hogy egy idei Hruscsov- Macmillan találkozó lehetősége nincs kizárva. Sok függ attól, mennyire haladnak előre a jelenleg Moszkvában folyó tanácskozások Gromiko szovjet külügyminiszter és Thompson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete között. Többek között a Kelet- Nyugat közti ellentétekkel kapcsolatos problémák megvitatására érkezett Londonba Fanfani olasz miniszterelnök és Segni külügyminiszter. Mindketten megbeszélésre ülnek össze Macmillan miniszterelnökkel és lord Home külügyminiszterrel. A tanácskozáson megvitatják a nyugat-berlini problémát és az Európai Közös Piac legújabb fejleményeivel összefüggő kérdéseket. Colorado észak-amerikai államban újfajta rendőrségi botrány pattant ki. Denver városban egyenruhás emberek betörtek, üzleteket raboltak ki és páncélszekrényeket törtek fel. A nyomozás eddigi adatai szerint a bűnös visszaélések sok év óta folytak. Arra számítanak, hogy a bűncselekmények kiderítése után a rendőrség állományának csaknem egy ötödé vád alá kerül. A várost mélységesen felkavarta annak a ténynek a kipattanása, hogy rendőrségének .jelentős része betörőkből áll. Kiderült, hogy a rendőrökből álló betörőcsoportok már több mint 14 év óta fosztogatták a várost. A denveri botránynak ritkán akad párja. A bűncselekmény-sorozat a jelek szerint 1947-ben kezdődött és 1960 júliusában érte el a csúcspontját. A rendőrök olyan betörésekre „specializálták“ magukat, melyek révén azonnal készpénzhez jutottak. Legalább 130 betörést hajtottak végre. Az emberek nem mertek felszólalni és igyekeztek szemet hunyni a rendőrség által elkövetett betörések felett. Egy kereskedő például elmondta, hogy gépkocsiján elhaladt a saját üzlete előtt, amikor meghallotta, hogy berreg a betörés elleni riasztócsengő. Bement az üzletbe és két rendőrt látott. Telitömött zsákot cipeltek ■ a vállukon. Megkérdezte tőlük, hogy mit akarnak. Erre az egyik rendőr ráförmedt, azzal fenyegetődzött, hogy azonnal lelövi, ha segítséget hív. A kereskedő panaszt emelt és a következő választ kapta: Ezt csak maga állítja, hogy így történt, de a maga szavával szemben két rendőr szava áll. Más figyelmeztetések is eredménytelennek bizonyultak. Tavaly egy „tisztességes“ rendőr jelentette feletteseinek, hogy a törvény őrei betöréseket követnek el. Válaszul idegorvosi vizsgálatra küldték „hallucináció“ címén. A rendőr-betörők számos olyan előnyt „élveztek“, amelyre a közönséges betörők nem is gondolhatnak. Rendőri kiképzésük során megtanították őket a betörés főbb módszereire és különféle „lebukási“ veszélyekre. Tisztában voltak azzal, hogyan kell eltüntetni a nyomokat és milyen bizonyítékokat kell megsemmisíteni. Könnyen hozzájuthatnak a letartóztatott gonosztevőktől elkobzott betörőszerszámokhoz. A rendőr-betörőket nagyjából két kategóriában lehetett osztani. Az első csoportba azok a tapasztalt betörők tartoztak, akik bonyolult szervező-munkát igénylő bűncselekményt tudtak végrehajtani. A második csoporthoz a tapasztalatlanabbak tartoztak. Ezek többnyire egyenruhában „dolgoztak“ és szolgálati körzetükben végeztek betöréseket. Egyes esetekben a bűnöző rendőrök közismert betörőkkel fogtak össze. Előfordult, hogy rendőr látta el a „figyelő-szolgálatot“, mialatt bűntársa a vállalat páncélszekrényét feszítette, fel. Amióta a denveri rendőrség botrányos esetének adatai napvilágra kerülnek, az emberek mély megdöbbenéssel várják a folytatást s azon törik a fejüket, hogyan lehetne rendet teremteni? Hónapok óta mást sem lehetett hallani, mint a nagy lábon élő rendőrökről. Szájról-szájra jár a következő tréfa. Az egyik üzlettulajdonos elment a rendőrségre, hogy rablás miatt feljelentést tegyen. Amikor előadta az ügyet, ezt felelték neki: pontosan ismerjük az ügyet — ott voltunk. A Moszkvai Technológiai Könnyűipari Kutatóintézet dolgozóinak kollektívája új munkamódszert dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy az öltönyök varrásnál automatákat és félautomatákat használjanak. Az elért siker elismeréséül 1962-ben a kollektívát a Lenin-díjra ajánlották. Képünkön A. Szavosztickijt, B. Buzovot, J. Melnyikovot, a technikai tudományok kandidátusait, valamint J. Kobljakovovát, I. Antonovot és L. Flerovovát látjuk munka közben. Az elmúlt évben a Mladá Boleslav-i AZNP karosszéria-üzem kiváló eredménnyel teljesítette a tervet és ezért a dolgozók elhatározták, hogy versenybe lépnek a „Szocialista üzem“ címért. Az üzemet ünnepélyes keretek között a Csehszlovákkubai Barátság Üzemének nevezték el. Képünkön Václav Kostrba műhelyvezető üdvözli George Machada kubai követet. Séta Felsőpatonyban Füle Sándor, a HNB titkára mosolyogva sorolta a fiatalok nevét. — Ügy tudom a többség itthon marad, de talán legjobb lesz, ha az EFSZ irodájába is ellátogat — mondta a végén. Es én mentem, siettem a hadseregből hazajött fiatalok után. Érdekelt, mi a további szándékuk, mit tett a két év, mennyire változtak meg a hosszú hónapok alatt. Az EFSZ irodájában alighogy megmelegedtem, a mezőgazdász kifelé mutatott MZ ablakon. — Látja, ott vafiinak Szűcs József, Nagy Tibor, Belkovics Béla, meg a többiek... Míg megkerültem a nagy gazdasági udvart, ők továbbállottak, hazamentek. Belkovics Bélát is otthon találtam. Otthonosan öltözve ült az asztalnál, olvasott. Az eltelt két évig tartó katonai szolgálatról, élményeiről kezdte a beszélgetést, s közben észre sem véve az otthonra tért át. Ügy beszélt, mintha a két év csak amolyan nagyobb szabadság lett volna életében. Munkatársairól, új munkabeosztásáról a szövetkezetről folyt a szó. Lemondtam feltett szándékomról, hogy további tervei után érdeklődjek. Az előtte fekvő mezőgazdasági szakkönyv, melynek tanulmányozása közben megzavartam, feleslegessé tette volna a kérdést. Barátaira térve is csak annyit mondott, hogy ők is úgy tettek, otthon maradtak a szövetkezetben és hogy szavaival éljek — mindenki megtalálja a magáét. (ny-d) Ez is Amerika
