Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-07-24 / 30. szám

A repcét már kapálózzák, jöhet az őszi árpa. A cséjai szövetkezetben nem halogatják a munkát hiába ám nem adják a Vörös zászlót! Kivált aratáskor nincs késedelrneskedésnek helye, amikor egy-egy napi halogatás ts szemveszteséget jelent Jól készült fel a nagy rohamra Cséfalvay Gyula, a cséfai szövetkezet kombájnosa. Gépét javítgatja éppen, át kell állítani néhány alkatrészt.

— Most harmadik éve aratok kombájnnal — mondja mosolyogva — 2m J30-as géppel. Sajnos, egy kicsit már elkoptaituk ezt a kombájnt, de hát kicsi a szövetkezetünk, késón kerülünk sorra. Amíg megalakult a szövetkezet három esztendeig etettem aztán traktort vezettem. Már negyvennyolcban rtegvolt a hajtási engedélyem, mindig érdekeltek a gépek. Eleinte csak én voltam a géphez szokva, ma már több, tanfolyamot végzett traktorvezetőnk van. Négyen elvégezték a komba jnt an folyamot.

Fejlődik a kicsi szövetkezet, fokozódik a gépesítése. Gépek vették át a , munka terhét. Könnyebb a mezőgazdasági munka, még ilyenkor aratáskor is van egy kis idő a beszélgetésre. Nincs kapkodás, nincs fejvesztettség, a kombájn komótosan köröz a táblán, frissen

mányt Az eredmények egyre jobbak lettek. Most már a mi szövetkezetünk a legjobb a járásban. Ezért kaptuk a Vörös zászlói. Már többször volt nálunk, most legutóbb május elsején kaptuk meg. Azzal vonultunk fel a májusi ünnepségen.

Jó, igen jó szövetkezet a cséfai, jo dolgozója Cséfalvay Gyula.

— Többször kitüntettek. Prémiumot kaptunk, a feleségem is, így hát anyagilag egyre jobban álltunk. Házat építettünk, berendeztük, van egy kis autónk is Vagyunk ilyenek többen is a faluban A Vörös zászlót a jó eredményekért kaptuk, a jó eredmények révén pedig magas a munkaegység. Remélem az aratásban is az elsők között végzünk. Egy kissé elkéstünk az aratás megkezdésével, még a repce is zöld volt egy kicsit, de a kótmenetes aratással ez is meggyorsult. Levágjuk rendre a gabonát, utánéréssel beérik. A levágás után egy-két nappal rámegyek kombájnnal és betakarítom ...

Zúg a kombájn a cséfai határban. A júliusi szélben bóklásznak a kalászok, hullámzik a búzatenger. Aztán nekilódul a kombájn, szedi fel a szemet, telnek a pótkocsik, telnek a magtárak Csúcseredmények ?

Dübörög a traktor, búg a kombájn, aratnak a cséfai határban.

pöfög a traktor, sokat lehet egy nap alatt elvégezni.

— A gépekkel gyerekkorom óta szerettem elbájlódni. Amíg nálunk nem volt szövetkezet, a traktorállomás dolgozója voltam, Bodakon, Aztán lett szövetkezet, feleségemmel elvállaltuk a jószággondozást. Etettünk, előkészítettük a takar-Ismerkedés

A vöröslő napsugarak még meg-megcsillogtatják fényüket a hatalmas parti fák levelei között, de benn az erdő mélyén már visszavonhatatlanul sűrűsödik a homály. Az alkonyat közeledik. Ezt jelzik a széles holt' Tisza-ágról egyre sűrűbben a partok irányába sikló halászladikok is. Idősebbek és egészen fiatalok, vérbeli halászok és természetkedvelők, fürdőzők és a szőke Tiszában gyönyörködök, halásznadrágos lányok és vidám kamaszok a partra sietnek s utána haza, ki közelebbre, ki távolabbra.

S amikor azt hinné az ember, hogy végképp elül a zaj, még egy csónak tűnik fel a parti füzek alatt. De úgy látszik sietős a dolguk, gyorsan eveznek, hárman ülnek a csónakban.

Amikor parthoz érnek, egyik közülük parancsot osztogat.

— Tibor, te rendbehozod a sátrat, yizet hozol a bográcsba és fát gyűjtesz. Sanyi, mi összefogdossuk a halakat és kimerjük a csónakból a vizet...

Később négyen ülünk a pirosló lángnyelvek körül. Szabó Sanyi, harmadéves kereskedőtanonc, a Tóth testvérek, Pali és Tibor és én. Pali most szabadult éppen, kitanult kereskedösegéd, öccse másodéves festőtanonc. Kecskeméti fiúk mind a hárman.

„KISZ-tagok“. Ez az első mondanivalójuk, amikor kilétük felől érdeklődöm.

— Tíz napot töltünk itt a Tiszánál —, mondja Tóth

Tibor, aki egyébként a KISZ üzemi szervezetének vezetőségi tagja is, és közben igazolványát rputatja

Harminckét óra társadalmi munkát jegyeztek be tagsági könyvecskéjébe. — Ez. nálunk az „Ifjúság a szocializmusért“ mozgalom keretében történik —. mondják szinte egyszerre. Nálunk körülbelül ez az alap. Persze minden szervezet saját maga állapítja meg, hogy tagjai hány társadalmi munkaórával járulnak hozzá a mozgalom sikeréhez.

Majd szinte észrevétlenül más irányt kap beszélgetésünk. Ők kérdeznek és én válaszolok. A mi fiataljainkról, a CSISZ-ről az ipari tanulók és diákjaink nyári szünidejéről, tevékenységéről.

— Vannak-e műkedvelő csoportjaink, színjátszó és táncköreink? Vannak-e ifjúsági zenekaraink?

Szabó Sanyit főképp a ze'nekarok érdeklik és csillogó szemekkel újságolja, hogy ö az üzemi zenekar szakszofónosa. Tóth ftilit viszont a színjátszó körök érdeklik.

— Eljárnak-e az önök színjátszó csoportjai más helyekre is — mert a mieink igen, — mondja nagy hévvel.

A bogrács alatt újból lángot vet a frissen szedett száraz fa, pattog a tűz és készül a vacsora. Lassan sűrű esti homály lepi el az erdőt, és csak a viz tükre villan meg néha. A három jó barát gondolatban már a holnapban jár, és én is útra kelek.

S. A.

dönteni nálunk nem lehet. Ha az egészet csak én aratom, akkor sem jutok túl a 120 hektáron, viszont egyéb munka akad bőven. A kis szövetkezet kevés földjére kevesen vagyunk, de azért igy is lehet jó munkát végezni. S ez a döntő ez a fontos a sikeres munka szempontjából. Aratás után nyomban hántunk, az aratás javarészét kétmenetesen végezzük, minőségileg igyekezünk elsőrangú munkát nyújtani. Mert csak ez biztosítja a sikert.

— Hogy mi a sikerünk titka?

A szövetkezeti tagok valamenynyien iparkodnak, álunk senki sem húzza ki magát a munka alól. Elvégzi mindenki a maga részét. Ez a legfontosabb. Az ilyen munka biztosítja a sikert, a bő termést, o jó munkaeredményeket

Egy kis szövetkezet szerény kombájnosa. Sikeres munkájának gyümölcsét élvezi a család. Egy kis ház, autó, jólét, emelkedő életszínvonal. A cséfai határban örömmel zeng a munka dala.

M—s

CD*C3«CDBC38CDB0B0110*IC310B0«C5WCD*:

A moszkvai Autógyár kollektívája sikeresen fejezte be a hétéves terv első felét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már eddig hétezer Moszkvicsot gyártottak terven felül. Persze mindehhez a tér melék*enység fokozására volt szükség, ami 23,ír százalékkal növekedett a hétéves terv megkezdése óta.

A Rima pariján

A brigádosok szállásairól lányok és fiúk indulnak munkahelyük felé. Üj nap kezdődik megint. Aztán huppan a zöld gyeptégla, a fiatal izmos kéz helyére illeszti. Csattog a nád, reccsennek a fatörzsek, a mocsaras, lapos, eddig meddő terület lassan megváltozik. Űj medrében csillog a víz. Üdén zöldellnek a part gyeptéglái, hirdetve, hogy valami új, valami szép történik Rimaszécsen.

A Rima folyó szabályozása a cél. Hogy a nagyobb esőzések idején el ne öntse a réteket A munka nehéz, de izgalmas is. Az egyik fiú három kígyót talált eddig, a mocsaras vidék effajta meglepetést is tartogat. De halad a munka, óráról órára kevesebb a lapos rész.

A martini pedagógiai intézet, a tornaijai magyar tannyelvű kilencéves középiskola és a bratislavai Komenský Egyetem jogi karának hallgatói vannak itt. — De vajon mit csinálnak szabad idejükben ezek a fiatalok — kérdezem Kasza István elvtársat, a tornai faiak vezetőjét. — Munka után bőséges alkalom nyílik mindenre — mondja. — Délután kicsit pihenni szoktunk, aztán sportolunk vagy éppen a zenekar próbál. Van. aki olvas vagy rádiót hallgat, este moziba megyünk, vagy televíziót nézünk a kuitúrházban. Megszerveztük a munkaversenyt, a diákokat három csoportba osztottuk. A győztesek mindig dicséretet kapnak Különösen Hurák Béla, Doró György és Tuba Sándor dolgoztak eddig nagy szorgalommal

Slapka elvtárs, a martiniak vezetője rendbetartott szobákra hívja te a figyelmünket. Meglátszik a lányok kezemunkája A faliújságon a legfrisebb tréfás rajzok és írások a vidám napokat örökítik Egy másik táblán a csoportok közötti munkaverseny kiértékelését láthatjuk. — A CSISZ-szervezet példás munkát végez — mondja Nichta József, a Rimcf-szabályozási munkák irányítója, a jövendő mérnök.

A martiniak közül — mondja Slapka elvtárs — Masný. Krecháč, Pirohová és Adamková dolgoznak a legjobban. Most éppen egyik nagyon izgalmas vetélkedésük folyik, a röplabda-bajnokság,

Lassan este vaň megint. A rövid éjszaka után újból reggel köszönti a tájat. Lányok és fiúk ismét munkahelyük felé indulnak. Azután egyszer véget ér a munka. De a falubeliek is és a vendégek is sokáig emlegetik majd egymást.

. BATTA. GYÖRGY

Verseny? Mindenütt nem érhetnek el csúcsokat Szemveszteség nélkül arathatnak minőségileg nagyszerű munkát nyújthatnak. Cséfalvay kombájnos erre törekszik.

— A mi szövetkezetünk kicsi, túl sok hektárt nem tudok learatni. Őszi árpánk is csak kéthektárnyi van. Csúcsokat

Sok sikert lányok

A palarikovói EFSZ határában munkához láttak a fiatalok. Az érsekúivári tizenkétéves középiskola diákjai az elsők, akik ásót, kapát ragadva hozzáláttak a levezetőcsatornák és öntözőárkok építéséhez. Képünk az egyik diáklányról készült.

A szenckirályfai magnemesítő állomás birodalmában járunk. A gazdaság már nem egyszer hallatott magáról kitűnő rozsdaálló. szárazabb éghajlaton is jó termést adó rozsával, burgonyájával és a híres király-cukorborsójával. De most nem azokról akarok írni, akik hosszú évek folyamán kitenyésztették a fent említett növényeket, hanem azokról, akik munkájukkal hozzájárultak mindehhez, a fiatalok szocialista munkabrigádjáról a lányokról, akiktől nagymértékben függ a .szakemberek munkájának sikere.

Juliska, Gitta, Teri, Milka és megannyi név, szinte nehéz mindegyiket megjegyeznem. A király-cukorborsó elsó évi termését szedték, hogy aztán átadják a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak további termesztés céljára. Mindnyájan tagja; a Gyuraj Gizella vezette szocialista munkabrigádnak. Örülnek a sikernek és most a CSKP Xli kongresszusa brigádja címért versenyeznek. A kollektíva újra Gizit állította élére.

De vajon milyen utat választottak az új cím eléréséhez? Főleg a király-cukorborsó hektárhozamát akarják növelni.

Maguk a lányok a cukorborsó szedése előtt az üzemi kovácsok segítségével olyan hárítógépet szerkesztettek, amely helyettesítette a cukorbors0s kézi szedését. így három hektáron már nem kézzel szedték a cukorborsót, aminek az eredménye 1110 megtakarított korona.

Odaadó munkájuk mellett a további művelődésre is gondolnak. Színházba, moziba előadásokra járnak A kísérleti állomáson sok a jó szakember, ezt is kihasználják. Rendszeresen látogatják az üzemi iskolát. A CSISZ üzemi szervezetének elnöke Milka, büszkén újságolta, hogy a brigád valamennyi tagja CSISZ-tag és valamennyien pártoktatásban részesülnek. Jó munkájuknak. akarásuknak meglesz a gyümölcse a jövőben is. V. J.

A Gottwaííl-?esak-i EFSZ tyúkfarmjának fiatal dolgozói nagy sikereket értek el a csietenyésztésben. A farm fiatalokból álló kollektívája a szocialista munkai brigád cím elnyerése után a CSKP XII. kongresszusának brigádja címért versenyez. Felvételünk a kollektíva tagjairól készült.

&

► 8«

P P

T ©TTInl©

pp

„És bár jó volt az alap, de azért az mégis csak alap volt. Igaz ugyan, hogy volt és van mire építeni. Persze elsősorban is az iskoláé a dicséret. Erről tanúskodnak a régi jegyzetek is, melyekhez mindig oly szeretettel nyúlok, amilyen szeretettel várnak otthon hosszabb távoliét után.“

Mines több 23 évesnél, sőt

” arca és egész megjelenése még ennyit sem mutat. Különben Nagy Istvánnak hívják. Szülei Csallóközaranyoson laknak, Komáromtól alig 10 kmnyire. Ide látogat haza egyhónaponként, de hathetenként egészen biztosan. Attól függ, mikor hogyan futja idejéből. Szereti szülőfaluját, hisz szülei, rokonai, a gyermekkor emlékei mind-mind idekötik, és szereti a várost is, mely mesterséget, jó szakmát adott kezébe.

És ha többhónapos szabadságra hozza haza a csallóközi vona’t, másnap mindjárt Komárom utcáin találja magát. Ismerősök, barátok, volt osztálytársak között.

Amikor már igazán úgy érezné, hogy ez az igazi, akkor bensőjében mindig megszólal valami. Valami különös érzés, melyet azelőtt sohasem érzett, sőt éppen annak ellenkezőjét. És ilyenkor gondolatban máris Martinban jár, Ismét az „övéi“ között van. Ondrej barátja vagy éppen Vierka jut eszébe, aki oly nagyszerűen járja a charlestont.

így eltűnődve úgy érzi. hogy halotti csönd veszi körül. És

valóban. A marógépek, az esztergapadok, a műhelyek zúgása hiányzik neki.

Utána végig a Vág partján robog vele a vonat, és újból „otthon“ van Martinban. Reggel hattól kettőig vagy kettőtől este tízig a gépgyárban, szabad idejében pedig a Timrava utca 7-1867 szám alatt vagy másutt a program szerint, vagy anélkül.

Egéezen rövid csak Nagy István története. 1959-ben végzett a komáromi ipari technikumban. — Mindig közepes tanuló voltam — mondja beszélgetés közben —, főképp a nem szaktantárgyak végett. így sikerült az érettségim is. Amikor a kihelyezést a kezembe kaptam, vegyes érzelmekkel szálltam vonatra, de elejétől fogva bíztam magamban. Mindmáig eszemben vannak tanáraim bíztató szavai. — Az alap a fontos, amire építeni lehet. De még az is erősítette bennem a hitet, hogy anyanyelvű iskolába jártam, ami nagy előnyt jelentett elsősorban a szakkifejezések és egyéb más dolgok elsajátításában. Egyszóval bíztam magamban . .

Így került Nagy István a

martini gépgyárba, egészen új, számára eddig ismeretlen környezetbe. De hamar megszokta a dolgot. Már az ipariskolában annyira kibővítette szlovák nyelvtudását, hogy semmi komolyabb nehézségbe nem ütközött új, illetve első munkahelyén. Mindjárt géphez került, ahol ki is tartott, egészen addig, amíg katonai szolgálatra be nem vonult.

— Jő iskola volt ez a három hónap — mondja visszaemlékezve. Tudtam, hogy mire lesz szükségem a katonaélet után. Az iskolai jegyzeteimet is magammal vittem. Olykor-olykor azután összehasonlítottam azokat a szlovák nyelvű szakkönyvekkel, tovább olvasgattam szabad időmben.

És eltelt a két év is. Szlovák nyelvtudással és elméleti ismeretekkel gyarapodva újból Martin felé vitte a gyors. Most már nem érzett szorongást. A három hónap alatt ugyan nem tett szert sok ismerősre — és ki tudja, mennyire emlékezhetnek rá azok is két év után — de mégis nekivágott. Beilleszkedett az új környezetbe.

A mára térve már egészen otthoniasan beszél. — Az üzemünk, a munkahelyünk ... Technikai ellenőri minősí■ tésben dolgozom az év eleje óta — válaszolja k*rdésemre a mai fiatalok magabiztonságával. — Nagyon fontos munkaszakasz, hisz a minőségről, s munkánk eredményéről van szó. És bár sose hittem, hogy az érettségi bizonyítvány már minden, de csak most tudom, hogy aki lépést akar tartani a technikai fejlődéssel, annak sosem lehet szünete a tanulásban.

Persze a mai fiatalok sem csak tanulnak, nemcsak fejtörésből élnek. Szórakoznak és kiruccannak, és olykor-olykor ki is rúgnak a hámból. Moziba járnak és olyan filmet szeretnének látni, amely róluk és nekik szól. Könyveket olvasnak és szívesen járják a legújabb táncokat, ki-ki a maga kívánsága szerint. És ezektől a fiataloktól sémivel sem üt el Pista sem. Ha nem akar lemaradni, tanulnia kell. Szabad idejében szívesen olvassa a próza világklasszikusait, de legközelebb mégis Jókai, Móricz és Mikszáth áll hozzá. Vidám, jókedvű, mint a legtöbb mai fiatal. De ha a gyorsvonat Martintól Bratislaváig két órát késik július közepén, hogy további öt órát várakoztatssa utasunkat, hogy a reggeli 9 óra helyett legjobb esetben csak délután két órakor legyen otthon, szüleinél látogatóban, akkor bizony ő sem hagyja ki a kacskaringós kifeiezéseket, akárcsak e sorok 'rója. De errő’ talán majd máskor. sárkány árpád