Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-07-17 / 29. szám

Borús, estire hajló idő volt ” akkor is, amikor útnak Indultunk. Hajnalban, még a vá­ros utcái is üresek voltak. Aludt a jalu, néptelen volt az út, alig egy-két korán munkába igyekvő mellett jutott a gépkocsi. Be­kukkantottunk a farkas-torok­ba, majd onnét Komárom felé vitt utunk. Hét óra is elmúlt, amikor a somorjai szövetkezet udvarán érdeklődtünk a vezető­ség iránt. — Majd csak fé> nyolckor, akkor kezdődik a munka az irodán — hangzott a válasz. Már ez is mutatja, mennyire alakult a falu, mennyire „vá­­rosiasodik“ a vidék. Szeren­csénkre belebotlottunk Forgách Oszkárba, a szövetkezet dolgo­zójába, és ö aztán kellőképpen tájékoztatott a somorjai szö­vetkezet ügymenetéről. — Az aratást később kezd­hettük az időjárás jóvoltából, most az egyszer nem volt baj, hogy hűvösebb az idő, volt ide­je beérm a gabonának. A ten­geri meg majd behozza a ké­sést. Annak eső és sok meleg kell... Szinte ránehezednek az eső­felhők a somorjai háztetőkre. Ismét felhős, hűvös hajnalra ébredt Csallóköz népe. Túlságo­san erős a Duna felől érkező szél frissítő ereje. Fázósan igyekeznek az asszonyok bevá­sárolni, egy-egy traktor robog ki a határba. A hajnali szürkü­letben való robot olásnak már vége, a falusi munka még ara­táskor sem jelent túlságosan nagy megterhelést a szövetke­zetek számára. Legfeljebb a kombájnosok igyekeznek, járják masinájukkal a mezőket hajnal­tól késő éjszakáig 4 gépek kor­szakában könnyebb, kényelme­sebb a mezei munka. Persze azért akad munka a határban. A tejfalusi házak kő­zötti úton egy traktorvontatta pótkocsi tele gyerekkel. Kapál­ni viszik őket a határba. A ten­gerinek kell a porhanyós, ké­regmentes talaj. A csölösztöi földek pedig hajlamosok a cse­repesedésre. Az országút menti táblán lányok egyelik a hagy­mát, a bácsi szövetkezet földjén meg kiszántják a burgonyát. A tábla szélén sorakoznak a telt zsákok, nem kell már sokat vá­rakoznia a városi népnek az új burgonyára. Asszonyok, lányok, fér fiat. gyerekek szorgoskodnak a mezőn, telnek a zsákok. Vi­dáman pöfög a traktor, nyergé­ben Bittera János Czafik Feri meg a kísérő. Reggel hatkor futott ki a traktor, de már dél­után hatra zsákokban lesz a termés. — Bizony megleszünk vele — mondja Gaál Pál agronómus. — Elöcsíráztatott burgonyát ültet­tünk. így hamarobb szedjük, éppen jól jött, hiszen az ara­tással késünk, zöld még a gabo­na. Olyan jó közepes a szövet kezet, Kovács Mihály az elnöke, de ő nincs odahaza, bi­kákat és sertéseket szállítanak éppen. Ötvenkét tagja van a szövetkezetnek, elég sok a fia­tal is köztük. Pedig közel van a város de a fiatalok már látják, hogy jó kereset kínálkozik a szövetkezetekben, minek men­nének fel a városba, amikor mégis csak a falu felé húz a szívük. — Jövőre még jobb lesz a burgonyánk, egy tagban ültet­jük, olyan helyen, ahol öntöz­hetjük is, korán csíráztatjuk, korán szedjük jó bevételt biz­tosít a szövetkezetnek. Tizenöt hektáron ültetünk. Gyorsan megy a kiszántás, a betakarítás, utána már visszük is a somorjai felvásárlókhoz... Telnek a zsákok a bácsi határban, szép jövedelmet biztosít a burgonya. A DOBRAI FÖLDEKEN Még hajnali öt óra sem le­hetett, de már ereje volt a napnak. A ködöt is jócskán fel­szívta és kellemes friss lan­gyossággal csókolgatta a telt földeket. A határ ezer színben úszott. A dobraí EFSZ dolgozói, a fa­lu apraja-nagyja már a korai órákban a határban vannak. Nagyon kevés embert számol­nánk meg ilyenkor a faluban. Megvan az oka. A szövetke­zetnek nagyon kevés az állandó tagja. A falu többsége üze­mekben dolgozik, ám ez nem jelenti azt, hogy a mezőgazda­­sági munkák ne mennének terv szerint. A falu lakossága megérti a szövetkezet gondjait. No, de nézzünk csak széjjel a délelőtti és a délutáni órák­ban is a határban. Lányokkal, asszonyokkal van tele. Rendben folyik a munka. A szövetkezet agronómusát Dargó Bélát nap­pal nem is tr^tnánk meg a fa­luban. Kora reggeltől, késő es­tig a határt járja. Nagy keresés után mégis megtalálom a vitézi dűlőben. — Most nem érek rá — talán majd este. — Még át­nézek a görbetó felé, — mond­ja mindjárt. — Akkor együtt tartunk — válaszoltam. Kettesben men­tünk. Szemét nem vette le a dús földekről. Sokáig nem szól­tunk. — Miért éppen a görbetói dűlő az irány? — kérdeztem később. — A szénagyüjtés vé­gett. — A kukorica kapálását már a múlt héten elvégeztük, sőt három nappal a tervezett idő előtt, — vetette oda csak úgy. A nagy beszélgetés közben észre sem vettük, hogy a ka­szálóhoz értünk. Itt ugyan már nem volt sok látnivaló. Csak két traktor húzta megrakott pótkocsiját szénával.- — Úgy látom, ez az utolsó forduló — szólalt meg az agronómus, majd Kondás Gábor és Bajzák Mihály traktorosokat dicsérte. — Fiatalok, ügyesek. — Ügy, mint minden évben, most is felkészültünk az ara­tásra — tért rá a legfontosabb­ra. — A javításokat időben el­végeztük. Traktorosaink: Ra­­gány András, Kecskés Bertalan, Kondás Gábor és Bajzák Mi­hály ki is jelentették, hogy a legjobb tapasztalataikat hasz­nálják fel a múlt évi hibák el­kerülése végett. Tizennégyna­­pos aratással számolunk. Re­méljük, hogy a gépek és főképp a gépkezelők megállják a he­lyüket. Két műszakban dolgo­zunk majd. Beszélgetésünkbe később a határból hazatérők is bekap­csolódnak. A nap utolsó suga­rait ontotta végig a tájon, de még mindig akadt, aki tovább is kint maradt a határban. CSOMA ÁRPÁD Nem akarnak lemaradni Kasza alá szőkült a ka­lász. Az ország déli részén, így -ez érsekújvári járásban is munkába álltak az arató­­cséplőgépek. A gépkezelők, a kombájnosok mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy mielőbb és vesz­teség nélkül biztos helyre, a raktárba juttassák a gabo­nát. Szinte versenyt dolgoz­nak až idővel és ebből a versenyből a fiatalok is ki­veszik részüket. Naphosszat a nyeregben! Most ez a jel­szó járja. Az elmúlt napokban töb­bek között értékes vállalást tett az érsekújvári egységes földmüvesszövetkezet ifjú­sági szervezetének elnöke, jóhírű kombájnosa — Bartos elvtárs is. Vállalását a CSKP XII. kongresszusa és a Vili. Világifjúsági Találkozó tisz­teletére tette, amely szerint ZSM 330-as gépével kétme­­netesen 200 hektárról taka­rítja be a kalászokat a lehe­tő legkisebb szemveszteség mellett. És egyben felhívta a járás többi fiatal kombáj­­nosának figyelmét kapcso­lódjanak be az általa indí­tott versenymozgalomba. A versenyfeltétel 200 hektár gabona betakarítása a szem­veszteség minimálisra való csökkentése árán. Bartos elvtárs felhívását ezekben a napokban megvi­tatják a kombájnosok, az ifjúsági szervezetek tagjai. Rajtuk múlik, hogy az idei aratási munkákat milyen gyorsan végzik el. Termé­szetesen gepvezetőink, kom­­bájnosaink- a legrövidebb utat választják, hogy mél­tóan köszönthessék a CSKP XII. Kongresszusát és a VIII. Világifjúsági Találkozót. TÓTH JÁNOS Doležal, Szabados, Török, Vasas és Ledniszký elvtársak, a fel­sőszeli fiatal kombájnisták és gépjavítók. Új munkamódszerekkel A bajcsi állami gazdaság ko­­telicai részlegének dolgozói már a múlt évben kísérleteztek a takarmány növények mester­séges módon való szárításával. A jó tapasztalatok felhasználá­sával az idén még nagyobb mértékben alkalmazták ezt a módszert. Az elért eredmé­nyekkel a dolgozók teljesen elégedettek. A gyakorlat ugyan­is bizonyítja, hogy a hideg le­vegős szárítás következtében a takarmánynövények fehérjetar­talma megmarad, a herelevele nem pereg le és a szárítás fo­lyamata is sokkal zökkenőmen­­tesebb. Gyurcsovics Gyula gépesített brigádjának tagjai 190 hektár here begyűjtését vállalták és a begyűjtött takarmányt hideg levegős eljárással szárítják. A munkacsoport tagjai már hozzá is láttak a munkához, a here második kaszálásához. Először is a rendsodrós gépek látták munkához, ezután a felszedést is gépekkel végezték el. Az ed­digi eredmények — az első ka­szálás, az alkalmazott módsze­rek helyességét bizonyítják. A bajcsi ÁG dolgozói meg vannak győződve arról, hogy az új módszerek alkalmazása követ­keztében olyan eredményeket érnek el, hogy a következő gazdasági évben nem lesz ta­karmányhiányuk. BALHA JÓZSEF, Janov Dvor. Kékingesek a kombájnokon Maholnap aranyszínbe borul a felsőszeli szövetkezet határa és a szövetkezet kombájnjai hajnaltól késő szürkületig jár­ják a határt, gyűjtik a földek gazdagságát. Több mint hat­száz hektár vár az ügyes ke­zekre. A szövetkezet gazdasági ud­varán nagy a sürgés-forgás. Azokat a fiatal CSISZ-tagokat keressük, akik elhatározták, hogy az aratás idejére két kombájnt foglalnak el és köte­lezték magukat, hogy ezzel a Baráti egységben A KGST építésügyi állandó bizottsága Berlinben tartotta meg VIII. ülését. Az értekezle­ten részt vettek a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság megfigyelői is. A kommunista és munkáspár­tok képviselőinek moszkvai ér­tekezletén valamint a KGST XVI. ülésszakában hozott hatá­rozatoknak megfelelően meg­tárgyalták és megjelölték a tu­dományos kutatás és a terve­zés összhangolását, valamint az együttműködés további javítást segítő intézkedéseket. A többi között meghallgatták az építő- és építőanyag-iparnak 1980-ig előirányzott főbb műszaki fej­lesztési célkitűzésekről szóló beszámolót. Tárgyaltak a kor­szerű előfeszített betonszerke­zetek gyártásáról. A bizottság ezenkívül az üvegipari termé­kek gyártásáról, valamint a ce­ment és beton adalékanyagok vizsgálatáról szóló javaslatokat tárgyalta. M X ifoZ d m tcm ff örös-körül végtelennek tűnő síkság. Szőlő- és gyümölcsültetvények. Fiatal te­lepítés és régiek. A határba siető emberek. Égnek törő jege­nyék, ringó búzatáblák, óriási kiterjedésű búzaföldek és fel­hőtlen égbolt. így fest a vidék Szolnoktól alig 30 km-nyire az Alföld közepén Tiszaföldvár kö­rül. Kétezer kataszteri holdon gazdálkodik a termelőszövetke­zet — mondja a mezei tanács fóagronömusa Vedrődi Gusztáv, még az autóban. A jók közé tartozik a gazdaság, de nem a legjobb. Különben széttekin­tenek majd úgyis és saját képet alkothatnak az egészről. — Már itt is lennénk — es a hatalmas autóbusz nagy port verve áll meg mögöttünk. És itt, a tiszaföldvári terme­lőszövetkezetben, mint másutt is, ugyanaz a jellegzetes kép fogad Hatalmas alumíniumbur­kolatú víztorony és a gazdasági telep előtt elterülő gondozott park. A gazdasági épületek köz­pontja a kultúrház, és az iroda­­helyiségek előtt mindjárt egy tábla tűnik a szemembe. — Kerékpárokat és motorkerék­párokat a falhoz és a fához ál­lítani szigorúan tilos. — így a rendben a neki megfelelő helyre felsorakozott kerékpárok és motorkerékpárok sem kerüli el figyelmemet. Jócskán van belőlük. Távolabb alig pár méternyire egy minden oldaláról nyitott pajta alatt magtisztító-gép búg. Borsót tisztít egy kisebb leány-A tiszaföldvári termelőszövetkezet Dobó Katalinról elnevezett munkacsoportjának tagjai. csoport. Jókedvűek és vidámak. Csak később tudom meg, hogy ők a Dobó Katalinról elnevezett híres leánybrigád 'agjai és hogy a brigád legidősebb tagja még alig 19 éves. És beszélgetés közben észre sem veszem, hogy tanácskozás­ra hívnak. Ám a bejárat előtti hirdetőtábla sem kerüli el fi­gyelmemet. — Termelőszövetkezetünkben mintegy 80-100 fiatal dolgozik, akik teljes egészében kiveszik részüket a KISZ-szervezet által szervezett „Ifjúság a szocializ­musért" mozgalomban, — olva­som a tájékoztató sorait. És mire feltekinthetnék a mellet­tem megálló nyúlánk fiatalem­berre, már a kabátom gallérján is a jelvény. — A mozgalom első évében részt vett fiatalok kapják ezt... — mondja. — Különben Papp Sándornak hív­nak, a KISZ titkára vagyok. — És a beosztása? — Anyagkönyvelő, — vála­szolja röviden és a tanácste­rembe siet. ~ — A beszélgetés után még találkozunk, — szól vissza az ajtóból. Én igent intek és szemem máris a gépelt sorokon legel. Fiataljaink zömében részt vesznek a tavasz folyamán szer­vezett sertéshizlaló, baromfite­nyésztő, répatermelő, fejő és silózási versenyben. Sertéste­nyésztőink vállalták, hogy az év folyamán 900 darab sertést, 20 százalékos daraértékesítés mel­lett tíz hónap alatt hizlalnak A két névrokon: Papp Imre üzemgazdász és Papp Sándor KISZ-titkár. fel. A vállalt mennyiségből már 780 darabot átadtunk az állat­­forgalmi vállalatnak. Az eddig átadott sertések 23 százalékra értékesítették a da­ratakarmányt. Itt azután egy pillanatra megállók az olvasással, szeret­nék mélyebb betekintést nyerni az egészbe, de újabb sorok kí­­nálgatják magukat. — A baromfitelepen dolgozó fiatalok vállalták, hogy 20 ezer darab árubaromfit nevelnek fel négy kilogramm abraktakar­mány felhasználásával átlagban 1 kg súlyig, és az elhullást öt százalék alá csökkentik. >— A továbbiakban a mezei munkála­tokkal foglalkozik a rövid is­­mertés. Ám rňost az egyszer talán mégis csak jobb lett volna, ha a végén kezdem az olvasást. Ez mindent megmagyaráz. RJIindezzel elérjük, hogy a KISZ járási vándorzász­laja továbbra is a termelőszö­vetkezetünkben marad. És amikor a teremben helyet foglalok, éppen kérdés hangzik. — Milyen a szövetkezeti ta­gok átlag életkora? Rövid a vá­lasz, mindössze egy szó: har­minchét. Bódi Imre, a termelőszövet­kezet elnöke talán válaszul a kérdésre, még megtoldja a Dobó Katalin leánycsapattal. — Kilencen vannak. Herbai Rozália a vezetőjük. Ö különben a szövetkezet vezetőségének is tagja. Majd Papp Imre üzemgazdász veszi át a szót. ö is a fiatalokat dicséri. — Az egyik este rossz időtől tartottunk, lucernagyűjtésre szólítottuk fel a fiatalokat és este nyolctól hajnali négyre boglyákban volt a száz hold lu­cerna. — Hogyan tovább, mik a cé­lok, tervek? — hangzik a kér­dések sokasága később. — A mezőhétiek legyűrése. Az ottani állami gazdaság és a vele egyenrangú termelőszö­vetkezet mielőbbi elérése — mondja Bódi Imre elnök a gaz­dasági udvar szemlélése közben. — Kemény dió lesz, de elég fiatalok vagyunk hozzá, — és magabiztosan mutat a sertés­­hizlalda ' körül forgolódó fiata­lokra. Szinte merőlegesen tűzött ránk a nyári‘nap, amikor autó­buszunk elhagyta a tiszaföldvá­ri TSZ gazdasági udvarát. Búza­táblák, szőlő- és gyümölcsül­tetvények között vitt további célunk felé. Sárkány Árpád két kombájnnal 240 hektáron vágják le a gabonát. A szövetkezet CSISZ-szerve­­zetének elnöke Ledniczký elv­társ igyekszik előkeríteni a ke­resett fiatalokat, de azok nem­igen állnak kötélnek. Minden percért kár — mondja Török elvtárs — majd ha teljesítjük vállalásunkat, akkor írjanak rólunk — fejezi be. De végül mégis sikerült kalap alá hoz­nunk a beszélgetést. Mit árultak el? Már két éve letették a kom­­bájnos vizsgát, és tavaly mint segédek ültek a kombájnon és segítettek az idősebb kombáj­­nosoknak. Idén a szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy két kombájnt a fiatalok gond­jaira bíz, akik menten elhatá­rozták, hogy a két géppel CSISZ-aratóbrigádot alakítanak. Gépeiket alapos gondossággal készítették elő, sőt a szövetke­zetben dolgozó fiatal gépjavítók még egyszer ellenőrizték a gé­peket, hogy társaik szégyent ne valljanak. A felsőszeli fiatalok nagy lel­kesedéssel készülődnek az ara­tásra és bizony rövid beszélge­tés után siettek vissza munká­jukhoz, hogy még a hátrama­radt teendőket elvégezzék. Lát­szik rajtuk, hogy ha megkez­dődik az aratás, biztos kézzel vezetik gépeiket, értékelik azt a nagy bizalmat, amiben a szö­vetkezet vezetősége részesíti őket. VADOVICS JÓZSEF hl'PMÍH A keletkínai Fucsaobafi meg­találták három, kézzel írott példányát a leghosszabb kínai regénynek. A 360 kötetes, 4830 ezer szavas mű, amelynek címe „A gránátalmavirág álma“ a XIX. században íródott; szerző­je: Li Kuei-jü asszoný, aki VIII. századi hősi- történetet mond el, amikor az asszonyok mentették meg hazájukat. * * * 'ód: cOcí A prágai Postabélyeg Világ­­kiállítás augusztus 18-án nyílik. 1500 külföldi és 350 esehszlovák gyűjtő mutatja be bélyegeit. Látható lesz — a többi között — az 1841-ből szármázd nyom­tatott bélyeggel ellátott első angol boríték. Prágában külön­leges postaládákat helyeznek el, ezekből történelmi ruhákba öltözött alkalmazottak szedik ki a leveleket. A borítékokra kor­hű pecsétet ütnek. * » » Az NDK Rádió és TV-társa­­sága Egon Erwin Kisch-díjat alapított, azoknak a rádió és TV-játékoknak a jutalmazására, amelyek magas művészi szín­vonalon harcolnak a barbár és agresszív nyugatnémet milita­rizmus feltámadása ellen. Az 1963-ban kiosztásra kerülő dí­jat a világ bármely részéről beérkező antifasiszta mű szer­zője is elnyerheti.

Next

/
Thumbnails
Contents