Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-07-03 / 27. szám
J) <5 E i/) 'en o 10 Legnagyobb epikus magyar 1817-ben. Ki ez? költő. Nagyszalontán 11. A szovjet irodalom legnagyobb élő alakja. Több írását filmre vitték és nálunk is vetítették, Eltalálja a nevét? E 03 MKKMKU-m UJ s'j#' '-4 t4jllélvJÍfj 12 Cseh nemzeti hős, fiatalságunk példaképe. Ki ez, és mi a legismertebb alkotásának a címe? Kedves Versenyzők! A most közölt kérdésekkel befejeztük a Megismertem, Tudtam, Eltaláltam c. versenyünk 4-ik fordulóját. Ogy mint az előző témakör megfejtői között, most is díjakat sorsolunk ki, A tizenkét kérdés közül legkevesebb nyolcra kell helyes választ adni. Reméljük, hogy azok, akik bekapcsolódtak az előző témakörök megfejtésébe, sikeresen részt vesznek az irodalommal kapcsolatos témakör megfejtésében is és ezáltal tovább jutnak a versenyben. Ismét felhívjuk a versenyzők figyelmét, hogy a verseny még véglegesen nem zárult le, hanem folytatódik más témakörrel. A nagy díjakat csak a verseny befejezése után sorsoljuk ki. i FŰSZERES próbára teszi GAZDÁJÁT A megfejtések beküldésének módja: A megfejtéseket levelezőlapon küldjék be a következő címre: Oj Ifjúság szerkesztősége, Bratislava, Pražská 9. SZERKESZTŐSÉG. Részlet Szabó Béla Ebek című most készülő szatiri- L kus regényéből, amelyben a főszerepet az ebek, a mellékszerepet pedig a kétlébúak, az emberek jétszák. Ezekben a tavaszi napokban Fűszeres igen keveset foglalkozott azzal a veszéllyel, amely életét fenyegette. Olyan válságon ment át, hogy ez a veszély egyszerűen összezsugorodott, eltörpült ama fájdalom mellett, amely szívét-lelkét marcangolta. Az Idegen letartóztatása napjától valóságos „kutyaélet“ kezdődött számára. Kutyaélet, abban az értelemben, ahogy azt a kétlábúak használják. Csalódás, mélységes szégyen, megalázás kísérték árnyékként minden lépését. Az a reménye, hogy öreg napjaira végre révbe ér és megérdemelt nyugalomban részesül, csúfos kudarcba fulladt. Csak most érezte, hogy a hányattatás évei micsoda rombolást vittek végbe benne. Nyugtalan érzékenysége annyira kifejlődött, hogy a sérelmek felett nem tudott többé napirendre térni. Nem tudta elfelejtem többé azt a fogadtatást, amelyben Péter azon az estén részesítette, amikor a gyülekezetről hazaérkezett. Sejtette ugyan, hogy Péter virrasztva várja azt is sejtette, hogy szemrehányással fogadja majd, erre felkészült, el is határozta, hogy bocsánatot kér és mély, szívből jövő hűségével majd kibékíti. Arra azonban nem számított, hogy Péter diktátor módján orditozással hadonászó bottal a kezében fogja kérdőre vonni Bottal fenyegette és csak úgy menekült meg az ütlegektől, hogy egész testében reszketve Péter ágya alá menekült. Ma már azt is sajnálta, hogy az ágy alá bújt, ott kellett volna maradnia, verte volna meg, legalább örökre kivetette volna őt a szivéből legalább nyugodt lelkiismerettel szakíthatta volna meg vele kapcsolatát, De így hogy Péter vele együtt egész éjjé) ott virrasztóit az ágy alatt újra a szívébe férkőzött és> bármennyire is igyekszik tőle távolodni nem tud a szakítás gondolatával megbarátkozni . . Gyötrődő szívvel állandóan arra gondol, hogy az ágy alatt Péter miként kérlelte, kónyörgött neki, simogatta hátát., fejét és mennyire szívből ígérte neki, hogy soha többé nem emeü rá a botot, csak jöjjön ki az ágy alól. Már egy hete annak, hogy nem kísérte Pétert az iskolába és nem várta meg az iskola előtt sem. de egyetlen nap nem múlott el. hogy ne látta volna. Messziről figyelte Péter viselkedését, ahogy kilépett az iskola kapuján, ahogy mosolyogva körülnézett,.. jobbra-balra tekintgetett, így kereste___ majd csalódottan rohant haza. Lelki szemei előtt szinte látta, amint hazaérkezik, lerakja táskáját, keresi, kutatja őt a lakásban, utána felrohan Petrásékhoz is ... majd kirohan az utcára újra ... Itt Fűszeres mér figyelte egy kapualjból, amint Péter lesi érkezését... Néha órákig is tartott Péter és Fűszeres leskelődése.., A zajló utca volt e súlyos napokban az otthona, egyetlen vigasza a tavaszi napfény volt. Efly-egy parkban kikeresett magának egy száraz zugot, ott meg Vilit, majd hozzája csatlakozott. Szótlanul ballagtak egy ideig, várta, hogy Vili szemrehányást tesz neki a rossz tanácsért, de Vili hallgatott... Fűszeres vigasztalni kezdte, megkédezte tőle, nem akarna-e enni valamit, elviheti a közeli vendéglőbe, ahol mindig akad jóízű csent- Vili nagyon udvariasan megköszönte Fűszeres szíves jóindulatát, de azt válaszolta, pillanatnyilag nem éhes, nem vágyódik csontokra. Egyetlen vágya, hogy régi gazdájára találjon, eltökélt szándéka, ha kell, akár a világ végére is elmegy érte, — Akkor talán jó lenne viazszamenni az állomásra, hisz a gazdája nagyon jő) tudja hol hagyta el.., Bizonyára vissza is jön magáért — tanácsolta Fűszeres. Vili erre a gondolatra kissé felderült, szomorúsága enyhült és ahogy az állomás felé tartottak beszédesebb lett. Beszélt azokról a kutya viszonyokról, amelyek náluk uralkodnak. Fűszeres legnagyobb meglepetésére pontosan értesülve volt az itteni ebmozgalomról is ... Tudott Rajmunď és ozerafina esetéről sőt az Idegen letartóztatásáról is értesült, Fűszeres éppen ki akarta kérdezni a véleményét egyes kérdésekről, de erre már nem volt ideje, mert éppen az állomásra érkeztek a kétlábú utasok közé. Alighogy szimatolva körülnéztek, a nyilvános illemhelyről kilépett a tintafoltcs Micka. Vili nyomban a farkát kezdte csóválgatni, de Fűszeres megsúgta neki, hogy hagyja ezt a hölgyét. A kalandra azonban Fűszeres beavatkozása nélkül sem került volna sor. Váratlanul két civil meg egy rendőr csapott rájuk, mintha kutyarazzia lett volna. Ügy látszik az őrszobára akarták őket csalni, mint közönséges csavargókat, onnan pedig a Pecérhez szállítani... Erre azonban egyiknek sem volt kedve és megkezdődött az ismert hajsza. Fűszeres már nem törődött Vilivel, fürgén egy trafikba menekült... Várta, hogy keresni fogják, kutatni fognak utána, de nem így történt, senki az égvilágon nem törődött vele. Később kiderült, hogy csak Vilire pályáztak, gazdája bérelte fel a rendőrt meg a civileket, hogy keressék meg. Mire kijött a trafikból Vili már a gazdája mellett lépdelt nagy büszkén. Vadonatúj nyakörv volt rajta és gazdája szíjon vezette. Fűszeres egészen meglepődött, gazdája mellett Vili valahogy teljesen megfiatalodott. Jóleső érzéssel gondolt arra, hogy a gazda, tisztán megjelenésével gyökeres változást idézhet elő kutyájában, íme, Vili egy példa rá, boldogan hagyja magát pórázon vezetni, eszébe sem jut, hogy tiltakozzon ellene.., Milyen magabiztosan lóbélja a farkát! És a gazdája milyen vidám, mintha legalább is egy főnyereményhez jutott volna. Merengő gondolataiban Vili vakkantása zavarta meg, aki mielőtt gazdájával a vonatra szállt volna búcsúzott tőle. Fűszeres szívélyesen, minden jót kívánva bölcsen vlsszavakkantott, majd tapasztalt öreg tekintetével elkísérte, amíg fel nem szállt a vonatra ... Ekkor hirtelen eszébe jutott Vili szánalmas erőlködése, térden kúszása Péter meghódításáért. Csoda-e, hogy nem sikerült? .. hisz az egész Jelenet hamis, kiagyalt ugrándozás volt, egyetlen bensőséges, meggyőző mozdulata sem volt, ami Péterben megmozgatott volna valamit, vakkantása, alázatos vonítása is mesterségesnek, hamisnak hatott, érthető hát, hogy Vili igyekezete Pétart hidegen hagyta. Ez másképp nem is történhetett, csak ellenszenvet válthat ki egy becsületes iskolásból az ilyen csúszó-mászó viselkedés. Hiába ezeknek az iskolásoknak a szimata annyira finom és csalhatatlan, hogy sokszor egy kutya szimatával is felveszik a versenyt. Pedig hogy félt, rettegett attól, hogy Péter mégis behódol. Erről persze nem tehet, ha egy kutya valakihez nagyon ragaszkodik, ha valakit nagyon szeret, akkor aggodalom és félelem keseríti el az életét. Hálával gondolt most Péterre, aki kiállta a próbát, és Fűszeres újra a régi volt, tele erővel és cselekvő JOZEF TALLO: leheveredett és oly elszántan ■ sütkérezett a napon, mint aki- i nek már semmi vesztenivalója - nincs. Gondolatai gyakran el■ kalandoztak a múltba ... Egy szerda délután merengés közben mégis megzavarták, mégis kilendítették zárt magé’ nyából. Egy ékesebb, barnaszőrű vidéki eb volt az egész eset\ nek oka. Amikor a közelébe ért, igen szerényen viselkedett, elő- 1 szőr jó ideig keringett körü’ lőtte ... látni lehetett egész ’ magatartásában, hogy habozik, I szólítsa-e meg?.,, Fűszeres egy ideig tétlenül figyelte ezt ; a szívós kitartó keringést, egy[ szerre csak valami mintha megmozdult volna benne ... ’ nyilván mély szomorúsága kelc tette fel az érdeklődését, mert • arra gondolt, hogy társa bizo! nyára nagyon szorult helyzetbe jutott, és könnyen lehet, hogy 1 sürgős segítségre van szüksé- 1 ge. Segítségére sietett hát, ba- 1 rátságosan megkérdezte tőle, ' mi járatban van. A vidéki bulldogképü eb boldogan válaszolt, c elmondta, hogy gazdája Vilinek szólítja és nincs rossz dolga nála, szóval nem panaszkodhat, ’ Sajnos az a helyzet, hogy el- 1 vesztette a gazdáját. Az állo[ máson történt, a nagy kavaro- 5 dásban, gazdája ugyanis az ő 1 kíséretében útban volt, észak 1 felé utazott. ’ Fűszeres kissé elgondolkozott ’ Vili sorsán, majd hirtelen egy • ötlettől hajtva azt az ajánlatot 1 tette neki, hogy új gazdát sze- 1 réz neki Az új gazdája egy : fiatal kétlábú iskolás lenne, 1 Péternek hívják, jól Ismeri sze• mélyesen és nyugodt lelkiisme- 5 rette» állíthatja, hogy idővel • példás gazda lesz belőle, most ’ azonban még kissé szeles, inszíve a fájdalomtol, úgy erezte, hogy könnyen pótolható, Péternek pusztán egy kutya kellett, de őt sosem szerette anynyi hűséggel és ragaszkodással, ahogy ő szerette és ahogy most is szereti. A próbavizsga úgy látszik nem az ó javára dől el., Jó messziről követte őket fájó izgalommal, egyetlen pillanatra sem akarta őket szem elől téveszteni. E gyötrődés közepette emlékezett. soha ily élénken és tisztén nem hallotta Péter behízelgő. kedves hangját, soha ily világosan nem látta gondtalan, derűs mosolyát és pajkos tekintetét mint most, a válás és visszatérés e válságos pillanataiban. Egyre előbbre merészkedett, már nem bánta volna, ha észreveszi. . de nem, ezt a lépést nem tehette, Péternek magának kellett most döntenie,.. Péter a kapu előtt megállt és sžembenézett Vilivel, egész magatartásán látni lehetett, hogy nemcsak nézegeti, hanem méregeti is egyben, összehasonlítja vele ,., Vili ekkor térdre ereszkedett ős alázattal kúszni kezdett feléje ,.. Péter meg sem moccant, Fűszeres kétségbeesésében arra gondolt, hogy ez a Vili mégis csak egy vacak jellem, ha képes egyik napról a másikra régi gazdáját elfelejteni. Mér sajnálta, hogy ezt a sunyi, gyáva és jellemtelen áliatot Péterre szabadította. Képes és elfogadja, bevezeti a konyhába, hogy elfoglalja az ő egykori helyét... Képes rá, hisz Péter még tapasztalatlan, még nem rendelkezik kellő ebismerettel, rajta kívül alig volt dolga rendes kutyával, szegénynek fogalma sincs, hogy Cehlárik elnökölt a bizottságban. Először a bejáratnál állt és mindenkinek megrázta a kezét. Meg kell mondani, hogy ezt nagyszerűen csinálta. Aztán egyszerre, mint valamilyen kattintásra, kialudt széles arcán a hallatlan százwattos mosoly, a zöldasztal mögé állt, pohárkával csengetett, mely angyali hangokat árasztott. Csingilingi, hangzott cégig a termen. Egyszerre csend támadt. — Jön Télapó — jegyezte meg egy fiatal, aki nem fért a bőrében, de az idősebb apák elhallgattatták, — Mno — mondta Cehlárik — feladatunk világos. Hidat kell felépítenünk. Embereknek fog szolgálni. Olyanoknak, mint én vagyok vagy mint itt a jegyzőkönyvvezető elvtársnő. A titkárnő fellángolt akár egy benzineshordó, Cehlárik folytatta: — Az egyszerű emberek részére. Kérem a szakembereket, mutassák be a számításokat'. A szakemberek bemutatták a számításokat. — Ezek a számítások, — kezdte Cehlárik monoton hangon magyarázatát, de egyszerre elhallgatott, orrát a papírok közé dugta. — Ezek lennének a számítások, — ugrott fel Cehlárik, mintha kígyó csípte volna meg, — hisz nem lehet érteni! Ez nem is néz úgy ki, mintha számítás lenne. Tegyetek oda valamit az egyszeregyből! Hadd legyen az emberek részére! Az egyszerű emberek számára, mint én vagyok vagy itt a jegyzőkönyvvezető elvtársnő. A lány, a változatosság kedvéért, szemérmesen lehunyta szemét — de a szakemberek most kimondottan vörösek voltok. Annyira égtek, hogy azt már vízzel sem lehetett oltani. — A híd az emberek számára készül, de a tervek a szakemberek részére — jegyezték meg bátortalanul. — Nem engedélyezem, — kiáltott fel a bizottság elnöke, Cehlárik, — a számítások is az emberek részére legyenek. Addig nem adok engedélyt. És nem adott. Tehát az ő kívánsága szerint történt. De a híd nem ér semmit, senkit nem szolgál. Cehláriknak kell kinyomoznia, ki rontotta el az egészet. Már egy egész hónapja nem alszik, gondolkozik, kutat — és nem tud a dolog okára rátalálni. Az ördög keze van benne! Lehet, hogy az írónő követte el a hibát — fekete szűk nadrágot visel, távút on tanul és állítólag chartesztont is táncol, kijelentette, hogy az egyszeregy már az egyszerű embereket sem elégíti ki. Nem lehet hinni a mai fiatalságnak! Fordította: Sz. Ingerlékeny és hangulatos, de biztos, hogy szereti a kutyákat. Röviden szólva az a nézete, hogy érdemes őt hűséggel szolgálni. Vili először vonakodott, azt mondta, hogy már öreg ahhoz, hogy új gazdát keressen, szeretné inkább megtalálni a régit. Mégis rövid megfontolás után elfogadta Fűszeres ajánlatát. Az iskolával szembeni oldalon, egy kapu aljába helyezkedtek el várakozva és lesték az iskola kapuját. Mindössze pár percig kellett még várniuk. Fűszeres megmagyarázta Vilinek, hogy mihelyt Péter kilép a kapun, tüstént figyelmezteti, hogy ő az. Magyarázás közben rohant ki a gyereksereg, Es íme, Péter is megjelent, jobbra-balra tekintgetett, pontosan úgy, ahogy Fűszeres azt sejtette és elvárta. — Ott van, már látom — kiáltott fel Vili és már rohant is Péter felé. Fűszeres visszafojtott lélegzettel figyelte ezt az előre megrendezett találkozást. Vilinek az első dolga az volt, hogy ráugrott Péterre, mint egy régi ismerősre. Fűszeres elégedetlenül megrázkódott. Ilyen tapintatlanságra csakis vidéki, csiszolatlan ebek képesek. Persze Péter megijedt tőle és idegenkedve lerázta magáréi.., Vilit Péter viselkedése lehűtötte kissé, most már csak szerényen, farkesóválva követte Pétert lépten-nyomon. Fűszeresnek összeszorult • hamis és gonosz kutyák Is léteznek ebben <t városban. Bedőlhet tehát az első vidéki jöttmentnek... Fűszeres egyszerre csak mélj lelkiismeretfurdalást kezdeti érezni bizarr ötlete miatt. K tudja, vajon tényleg Vilinél hívják-e?... Ki tudja? ... de ebben a pillanatban világosság, fény árasztott el mindent, oly hirteler jött, hogy szinte vakított, méf az utca Is rejtélyes módon ragyogni kezdett, pedig hát mindössze annyi történt, hogy Pétéi erélyeset dobbantott a lábává és tisztán, érthetően azt kiáltotta Vili felé, hogy „mars!“ utána eltűnt a ház kapujában . Semmi egyéb, csak ennyi történt. mégis Fűszeresnek úgj tetszett, mintha a sötét égrő hirtelen elkotródtak volna £ súlyos felhők, hogy helyet adjanak a napnak, a fényességnek. Fűszeres úgy látta, hogj szürke házuk egyszerre fényözönben úszik ... Péter újrí megjelent a kapuban, ott állt és csendes lehangoltságga nézte, amint Vili behúzott farokkal igen szomorúan távozik Fűszeresnek hirtelen kedve támadt, hogy boldogan kitörf vakkantfisokkal egyenesen Péter karjaiba rohanjon, de meggondolta .,, Vili veresége ugyanis oly szánalmas látvány! nyújtott, hogy részvét ébredi benne iránta érezte, hogy nerc hagyhatja most minden támass nélkül, segítenie kell rajta,, Fűszeres rejtekhelyén várta CEHLÁRIK KÖZBELÉPETT
