Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-26 / 26. szám

16 magas hegyek tövében — sebesen kanyarog a Sajó. A zúgó víz mellett gyermekek játszanak a derékig ér'ó füvet termő réteken Egy helyen egy kis község terül el a partján: Lekenye. Majdnem o hegyoldal­ra szorult már ez a falu a Sajó áradásai következtében, amely bizony, az itteni tokosok nyel­vén szólva, évről évre kissé megzsírozza a réteket. Ez ép­pen a szerencse, mert így aztán olyan kitűnő széna terem itt, hogy a szántóföldeken alig kell takarmányt termeszteni. Ez a lekenyei EFSZ szerencséje is. Nemhogy elnézik a Sajó tavaszi áradásait, hanem várják is. Az­után alig bírnak a sok jó szé­nával a szövetkezeti tagok. A falu apraja-nagyja jó ideig a réten dolgozhat az értékes ta­karmány betakarításánál. Illatos virágos mezőn járunk Mázik Lászlóval, a lekenyei\ HNB elnökével Sorra mutogatja a szövetkezet kertészetét, a szántóföldeket, előbb már kö­rüljártuk az állattenyészetet, a gazdasági udvart, most a halk nótákat duruzsoló folyóparton megyünk. A Sajó túlsó partján kaszások sorakoztak fel. Ahol gépeket nem lehet alkalmazni a bokrok, a fák miatt, ott kézi kaszával vágják a vastag, sűrű rendeket. Valóságos áldás itt a fű. Ezek a kaszások pedig az előbb jöttek haza a félhármas vonattal. — Ki Rozsnyón dolgo­zik közülük, ki pedig a gömör­­horkai papírgyárban — beszél­te Mázik László. — Most pedig a szövetkezetnek segítenek, igaz nem ingyen — de mind­egy. Nem is kívánjuk ezt tőlük. Fontos, hogy a falu minden la­kosa bekapcsolódik a mezőgaz­dasági munkákba. így elmond­hatjuk, hogy Lekenyén minden­ki tevékeny dolgozója az EFSZ- nek. Továbbfolyik a szó a szövet­kezetről. Bekapcsolódnak már a kertészet dolgozót és többen a munkások közül. Elégedettek a szövetkezettel s büszkék arra, hogy a hús-, a tojás- és tejbe­adás terén az elsők a rozsnyói járásban. r\e persze nemcsak a Sajó kiöntéseitől függ a jó szénahozam. Lássunk csak egy kis számítást. A szövetkezet iS *4*iakaS'záiÁi összes földterülete 420 hektár. Ebből legelő a hegyoldalon 98 hektár, és kitűnő szénát termő rét pedig 59 hektár. A rét és legelő tehát a szövetkezet föld­területének jelentős hányadát teszi ki. De ha nem így lenne a helyzet, akkor sem hanyagol­nák el a réteket, legelőket. A rétek és legelők javításába be­kapcsolódik a falu apraja-nagy­ja. A helybeli CSISZ-szervezet is kétszer szervezett társadalmi munkát az idén a rét- és lege­lőjavításokra A nem odavaló gyomnövényeket. bokrokat vag­dosták ki, a köveket hodták el és műtrágyáztak. A rét- és le­gelőjavítást Dobos András, a szövetkezet agronómusa irányí­tásával mindig elvégzik. Szűcs András és Jánosdeák Dénes, a szövetkezet fiatal dolgozói szer­vezik a fiatalokat a társadalmi munkákra. így aztán az állandó javítómunkák által elérik a ki­tűnő szénahozamot. Az idén 35- 40 mázsa szénatermésre számí­tanak hektáronként. Érdemes tehát rétet és lege­lőt javítani, ezt most látni a legjobban, szénakaszáláskor. A takarmány túlnyomó részét az állandó jellegű rétekről nyerik a lekenyei szövetkezet tagjai. Késő ősszel pedig, ha még elég szép az idő, még legeltetnek is a réteken. A sarjútermést szá­mítások szerint majdnem any­­nyira becsülik, mint a jelenlegi szénatermést. De dicsekednek is ám az itte­ni fiatalok. A rét- és leg elő ja­vításon kívül 300 méter hoszú csatornát építettek a faluban. Egy méter vastag betoncsöve­ket fektettek le, így a hegyről lezúduló víz nagyobb esők ide­jén a csöveken folyik el, nem önti el az utcákat. — Most már, ha valaki nősül, gyerekek, s utána új házat épít — beszélik az idősebbek a fia­taloknak — könnyen berendez­het fürdőszobát is. A csatorná­zás már kész, most már csak használni kell a lakosságnak. Cönt, a hegytetőn, seny­* védi bokrok tarkállandk. A levelük se olyan zöld, mint kellene. A tűző napon szinte hervadoznak. Kevés már itt a termőföld. Közel van a kő, sok helyen ki is látszik, mint szürke fogak a barnászöld pázsitban. Pedig itt valamikor szántottak ám, — beszélik az idősebb em­berek. Ügy hullámzott itt az árpavetés, mint áradáskor a Sajó. Haragosan, szürkén, de mégis reményt keltett az em­berekben. Ma nem lehetne itt gabonát termeszteni. Lejjebb, a hegyoldalon, a legelők sem ad­nak már annyi hasznot, mint kellene. Az erózió pusztítja az egész hegyoldalt, pedig nagy kár, mert kevesebb földje lesz aztán a szövetkezetnek. Bizony a legelő és a rétek javítása nemcsak annyiból áll, hogy pil­lanatnyilag hasznot nyerjünk általa, hanem a jövőre is gon­dolni kell. Elsősorban fásítani kell a hegytetőt, a legelőszegé­lyeket. Az sem árt, ha egy-egy bokor nő a legelőn, ez is védi a hegyoldalon a talajt a víz pusztító hatásával szemben. Most ebbe fognak. Megmentik a hegyoldalt a jövő számára. Már facsemeték után néznek, azon vitatkoznak, milyen fát ültessenek védőgátként a víz ellen. Ez a munka is nagyobb részben a fiatalokra vár, hi­szen az ő számukra is mentik a talajt. A répaföldeken és a mákul­­tetvényen fiatalok, idősebbek kapálnak vegyest. A fiatalok többnyire a közeli üzemekben, bányákban dolgoznak állandó munkásként, de szabad idejük­ben az egész családdal felkere­kedve kimennek az ültetvé­nyekre, elvégzik azt a munkát, amit megkövetel tőlük a becsü­let. Nem hagyják a határukat elveszni, nem hagyják a kultúr­növényt a gyom számára mar­taléknak. Mindenki dolgozik itt a szövetkezetben, aki a faluban lakik. Ilyen közösségi szellemben nemcsak a hegyoldalt mentik meg a víz hatásával szemben, hanem a közös gazdaságot is nagyon, nagyon virágzóvá te-BAGOTA ISTVÁN A bratislavai fűvészkertben lassan virágot hajt a Victoria regia. Vízenúszó tányéralakú levelei egy ötéves gyermeket is képesek megtartani. A növényérdekességet nagyon sokan te­kintik meg. Az érsekújvári magyar tannyelvű kereskedelmi iskolá­ban kitűnőre érettségiztek a tanulók A képen az iskola ballagóinak egy csoportját látjuk. 0r Ok ballaglak ... Ott volt az én édesanyám, a te édesanyád, sokaknak az édesanyja. Viráyot, sok rózsát és szegtűt tartottak karjukon és úgy szorították magukhoz, mint 17 évvel ezelőtt azokat, akiknek a csokraikat ma átnyújtották. Öregedő édesanya állt előttem, ott a polyosón, ahol a ballagó diákokat vártuk. Amikor felhangzott a Ballag már a vén diák a diáklányok ajkán, az anya ráncos arcán egy könnycsepp gördült végig. A kőre, az iskola folyosójára hullott az örömnek könnycseppje. A búcsú­zok dalától zengett az iskola. Sokasokadnak ezek az örömtől könnyes szemű anyák, évről évre többen vannak és több, nagyobb a virágcso­kor így év végén az iskolákban. Iskolákat látogattam az év végén, búcsúzkodó diákok járták az osztályokat és folyósokat, hogy még egyszer kezet szorítsanak, megöleljék egymást és elváljanak. Éveket töltöttek együtt. Kedves iskolatársak, kedves élmények, csak elröppenő percnek tűnnek a búcsúzás pillanatában. Búcsúzni csak nagyon szépen szabad. Nem tartjuk be mindig, pedig a búcsúzással az emberi kapcsolatok egy időre megszakadnak. Ballagó diákokat láttam igazán, szívből búcsúzni az iskolától, a diáktársaktól. Régi szép szokás szerint tarisznya lógott az oldalukon, benne pénzzel és pogácsával, jelezve azt, hogy hosszú útra indulnak. Elgondolkodom. Hosszú az út. amelyen ezek a diákok most elindulnak, de ez az út egyre egyenesedik és így a céibaérés ideje megrövidül. Az a fontos, hogy lehető­ségük volt elindulni a cél felé. Mikor érnek oda? Rajtuk, rajtunk s mindnyájunkon múlik. Mindenki érdeke, hogy a célba vezető út megrövidüljön. Most, amikor elbúcsúztak az iskolától, bánat- és öröm­könnyet hullattak. Sokan voltak az országban ezek a búcsúzkodó kékingesek. Rózsakat vittek karjukon, virágot kaptak diáktársaiktól. A virág már elhervadt, a könny már felszáradt, de az emlék még elevenen él( és a céibaérés akarata egyre erősödik bennük. Hányán érnek célba? Évrői évre többen! Segítsünk nekik megtenni az első lépéseket az élet­ben, mert ilyenkor egyedül érzik magukat ők, akik bal­­lagtag és búcsúztak az iskolától. CSIKMÄK IMRE Hová menjünk szabadságra? Mindenhol megállják a helyüket a fiatalok a mezőgazdaság bármelyik munkaszakaszán. A komáromi állami gazdaság pál­­puszlaí részlegén éppen a dohányültetvényen dolgoznak. Ott, ahol a termékeny Hana síkság a dimbes-dombos Va­­lašskoval találkozik, a Drevni­­ce folyócska völgyében alapí­tották a XII. században Zlín városát. Afféle mezőváros volt, ahol a környék jómódú földmű­vesei, az úgynevezett hanákok termékeiket értékesítették. Az iparosok viszont a környéket látták el készítményeikkel, csizmával, lábbelivel, szőttes­sel. Az idők során azután egy­re több iparos telepedett le Zlínben, ami mindinkább ipar­város jellegűvé változtatta a mezőgazdasági vásárhelyet. Sarkalatos fordulat állott be Zlínben, amikor Tomáš Baťa a századforduló előtt cipőgyárat létesített a városban. Az eleinte jelentéktelen üzem ugyan még nem hasonlított gyárra, de már az első világháború alatt roha­mosan kiépült: Baťa szállította a volt Osztrák-Magyar Monar­chia katonái számára a lábbelit. A gyárépületek szaporodásával karöltve járt új lakóházak ke­letkezése, a város terjeszkedé­se. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után egyre-másra seregiettek a cipészén a cipő­gyárba munkavállalás céljából. Amíg 1920-ban csak 4700 lelket számolt a város, addig 1930-ban már 22 330-ra emelkedett lako­sainak száma. 1952-ben megha­ladta a 42 ezret, jelenleg pedig 50 ezernél több lakosa van a mai Gottwaldov-nak. Az egyko­ri gyártulajdonos Bata-család a második világháború kitörése után elhagyta az országot, visz­­sza se tért többé, s így 1945. október 28-án államosították a gyárüzemet. Gottwaldov lakótelepei, de főleg gyárnegyede sokat szen­vedett a háborús események­től. De alig dördült el az utol­só ágyúlövés, máris hozzáláttak a bombázás okozta károk hely­rehozásához. Ezért a ma már világhírnévnek örvendő, minta­képként emlegetett gyárváros tulajdonképpeni megújhodása és korszerűsítése 1945-ben vet­te kezdetét. Gombamódra nőt­tek ki az új lakóházak, egyesé­vel és tömbönként, nyolc és több emelet magasságú, minden képzelhető kényelemmel beren­dezett épületóriások keltettek méltó feltűnést nemcsak or­szágszerte, hanem külföldön is. A lakáskultúra színvonalának állandó emelkedésével párhu­zamosan lépést tart az egész­ségügy, a higiénia és a szociá­lis gondoskodás terén megnyil­vánuló haladás. Hatalmas für­dőépület áll a dolgozók rendel­kezésére, a betegek pedig az orvostudomány legújabb vív­mányai szerint működő kórhá­zakban találnak szakszerű ke­zelést és gyógyulást. A gyer­mekes anyák nyugodtan indul­nak munkába, távollétükben a játszóterek, bölcsődék és nap­közi otthonok szakképzett sze­mélyzete őrködik a kicsinyek biztonsága felett, míg a na­gyobbak országos hírnevű álta­lános és szakiskolákban készül­nek fel az életre. Korszerűsí­tették továbbá a gottwaldovi kultúrházat, ahol a köztársaság egyik legnagyobb orgonáját ál­lították fel. Átalakították a mo­zitermet, amfiteátrumot építet­tek szabadtéri és ünnepi elő­adások rendezésére és állandó színháza bármilyen nagyváros­ban megállná helyét. épült Malenice nevű hatalmas várat keresik fel előszeretettel az idegenek, amely mindmáig épségben megmaradt és amely­nek termeiben a városi múzeu­mot tekinthetik meg. Aki pedi^egy „egész városra való múzeumot“ kíván látni — ha már múzeumokról van szó — egyszerűen átruccan a szom­szédos Uherské Hradišté-be, amelynek belvárosa mint vala­mi középkorban lejátszódó színdarab díszlethalmaza éji bámulatba a látogatót. Annyival is inkább, mert szöges ellen­tétben áll Gottwaldov városá­nak hipermodern arculatával. Az eredetileg erődnek szánt telep a középkorban sem vesz­tett jelentőségéből, azon ke­resztül vezetett a Bécs-Szilé­­zia-i kereskedelmi út. Az or­szágutak és hidak karbantartá­sára a környező falvak lakos­ságát kötelezték, amelyeknek javarésze később összeépült a várossal. Az pedig egyre bő­vült, jóllehet épületei többször tűzvész martalékává lettek és nem egy kolerajárvány pusztí­tott falai között. A gottwaldovi sportpályáról indult el Zátopek, a világhírű futó dicső pályafutása. A város úszómedencéje a legszebbek közé tartozik, akárcsak fedett sportcsarnoka. Az idegenek ké­nyelmes elhelyezésére tízeme­letes szálloda szolgál, a közúti forgalmat trolibuszok bonyolít­ják le. A város peremén emel­kedő dombon a XIII. században Mint királyi város Uherské Hradišté képviselőt küldhetett az akkori cseh országgyűlésbe. Címerét, amelyet még ma is használ. Hunyadi Mátyás aján­dékozta a városnak. A XVIII. században lebontották a várost övező védőfalakat, hogy ne kor­látozzák terjeszkedését. A to­vábbi távlatokkal kecsegtető terjeszkedés azonban a múlt század derekán egyszeriben megtorpant. Mert amikor a város lakosságának szegényebb rétegei az 1848-as események hatására nyíltan kifejezésre juttatták rokonszenvüket a szabadságáért harcoló munkás­­osztállyal, a hradištéi tőkések és vállalkozók egyszerűen gá­tat vetettek az iparosítás ter­jedésének, hogy megakadályoz­zák a gyári munkások és ipari dolgozók osztályának izmosodá­sát. Még Baťa kérvényét is el­utasították, aki azért Zlínben építettek fel cipőgyárát. így csak 1912-ben, miután a haladó pártoknak sikerült több­ségre szert tenniük a városi képviselőtestületben, került sor a cukorgyár, malom és egyéb vállalatok létesítésére. Az igazi fellendülés azonban csak 1945 után vette kezdetét. Az ódon, négyszög alakú főtér árkádos házai köré egyre újabb épületek csoportosultak, új vá­rosnegyedek hódították el a : természettől a vadvirágos rété­­két. Közel ezer új lakással, új iparüzemekkel gazdagodott a ; város. Színházát is állandósítot­ták és felújították, népiesen­­művészi színvonalra emelték a közismert „Slovácka filharmó­niát". Minden jel tehát arra 1 vall, hogy a „Moravskí slová- : ci“-k, a morva-szlovákok — ahogyan büszkén nevezik ma- ' gukat Uherské Hradišté és kör- i nyékének lakosai — ősi városa ■ is csakhamar behozza múlt szá- < zadbeli lemaradását. „„ T ' és messzi vidéken híres a ven­déglője, ahol halspecialitásokat, halászlét, sült halat, haipapri­­kást kapni. A halászcsárda tő­­szomszédságában egész sátor­várost állítottak fel. A fiatalok még fedett táncparketten is táncolhatnak. Kolozsnéma való­ban az úszók és a halászok eldorádója. Pat. A rekreációs központ még csak most épül ki a Duna medrétől kb. 400 méternyire. Kitűnő gyógyhatású kénes for­rását már régen ismerik, köze­lében 183 ezer koronáért 5 csa­ládi turistaházat építettek. Pat­­nak minden reménye megvan arra, hogy idővel az üdülők kedvenc találkozóhelyévé vál­jon. Az idén rendszeres autó­­buszjáratot vezettek be. A tu­ristaházakban a következő cí­men lehet előjegyzéseket esz­közölni: Rekrea, Bratislava, Palisády, vagy közvetlenül Jed­nota, Hurbanovo. Pozsonyeperjes. A dunaszer­­dahelyi Jednota üdülőközpontot épített ki, amely már ma elég ismert. E napokban fejezték be további tíz turistaház építését, ezekben 40 embert lehet elhe­lyezni. A turistaházak festői helyen, az erdő kézepén épül­tek, közel a vízhez és a nyári vendéglőhöz. Csónakokat és vízi kerékpárokat adnak köl­csön. A turistaházakban helye­ket a következő címen lehet előjegyeztetni: Rekrea, vagy JĽSD Dunaszerdahely. Vöröskő. Bratislava és kör­nyéke lakosai már régen isme­rik ezt a szép kirándulóhelyet., Akik még nem jártak arra, azo­kat arra figyelmeztetjük, hogy a várban, a kerületi múzeumon kívül nyári vendéglőt is helyez­tek el. Kitűnő konyha és jól felszerelt borpince áll a vendé­gek rendelkezésére. A vár kö­zelében állították fel a sátor­várost és öt családi üdülőt is. Vöröskő a turisták központja, innen indulnak a Kis-Kárpátok vadregényes erdőibe. Častától színdarab díszlethalmaza ejti a várhoz. A korszerű város — Hová mégy szabadságra? Találtál már valami megfelelő helyet? Fürödni is lehet ott? Ilyen és ehhez hasonló kér­déseket tesznek fel ismerő­seink. Az egyik külföldre uta­zik, a másik a Tátrába, vagy az árvái duzzasztógátra megy. A harmadik az egész családját szeretné magával vinni, dehét öt személynél bizony költséges lenne az utazás. Olyan ismerő­sünk is akad, aki valami cseií­­des idillikus hely után vágyó­dik, alaposan ráfér a pihenés, nincs másra szüksége, mink vízre, halászni vagy esetleg gombát szeretne szedni. Mindenkinek tanácsot adunk! A ČEDOK és a Turista dolgo­zói, valamint több szövetkezet is arról gondoskodtak, hogy hazánk természeti szépségeit minél nagyobb számban keres­sék fel a dolgozók és gondtala­nul kényelmesen töltsék el sza­badságukat. Sok kedves megle­petés vár az idén a nyaralókra. Tavaly óta mindenütt kibővítet­ték vagy rendbehozták a turis­taházakat, szépítgették az üdü­lőtelepeket és nagyobb kénye­lemmel rendezték be azokat. Oroszvár. Forro nyári napo­kon kompon lehet átmenni a Duna túlsó oldalára, ahol vad­regényes táj, kellemes fürdési lehetőségek várják. A követke­ző években Kolozsnémáig akar­ják szélesíteni a közlekedési hálózatot. Oroszváron sátortá­bor várja a kirándulókat, ahol frissítőkről és teljes ellátásról is gondoskodnak. A vizisporto­­lókat csónakok és vizikerékpá­­rok várják. Kolozsnémát nemcsak a ko­máromi járás, hanem a távolab­bi vidékek lakossága is jól is­meri. A halászok találkozóhelye

Next

/
Thumbnails
Contents