Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-26 / 26. szám
A békekongresszus jegyében A moszkvai békekongreszszusra világszerte folyik a készülődés. Nehru, Bertrand Russel, politikusok, tudósok és az egész közvélemény ' emeii fel népgyűléseken k egyre erőteljesebben a sza- < vát a fegyverkezés ellen és a béke biztosításáért. A francia nép például sorozatos tüntetéseken foglal állást a júliusban összeülő moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus mellett. Múlt hét vasárnapján Narbonne-ban és Lille-ben tartottak gyűlést, amelyen határozatokat hoztak és követelték, hogy valósítsák meg az általános és teljes leszerelést, a különböző társadalmi rendszerű államok igazi békés együttélését. Bagdadi jelentések szerint az iraki közvélemény érdeklődésének középpontjában is a moszkvai béke-világkongresszus áll. A sajtóban számos cikk jelenik meg a kongresszusról amelynek célja — mint az A1 Bilad című lap rámutat —, hogy „egyesítse azok erőfeszítéseit, akik a békéért, az általános és teljes leszerelésért küzdenek, azért, hogy vége legyen a nemzetközi feszültségnek, amely a háború szakadéka felé sodorja a világot. Mexikóban országos konferenciát tartottak a béke és a leszerelés kérdéséről. A konferencia elítélte a gyarmati rendszert, a háborús propagandát és azt, hogy az amerikaiak katonai támaszpontokat tartanak fenn más országokban. A konferencia síkraszállt egész Latin-Amerika atommentes területté nyilvánításáért és támogatásáról biztosította a moszkvai béke-világkongresszust. Találkozás Az ünnepélyesen feldíszített lipcsei kongresszusi csarnokban felhangzott a régi német munkásdal: „Amikor egymás oldalán menetelünk". Már ötödször tartották meg a két német állam és Nyugat-Berlin munkásifjúságának hagyományos kongresszusát. A Német Demokratikus Köztársaság üzemeiben 200 küldöttet, Nyugat- Berlinben 30 küldöttet választottak. Nyugat-Németországból a meghívott 500 fiatal munkás és munkásnő helyett több mint 900-an érkeztek. Legtöbben első ízben jártak az NDK-ban. Túlnyomó részben a Falken nevű szocialista ifjúsági szervezet, a Természetbarátok Szövetségének, a Szocialista Demokrata Párt, az Ifjúsági Szakszervezetek és természetesen a kommunista párt tagjai. A jobboldali szakszervezeti vezérek, akik óva intették a fiatalokat, hogy ne vegyenek részt a kongresszuson, kommunístaellenes jelszavakkal igyekeztek hatást elérni — vereséget szenvedtek. Mint mindig, most is a bonni rendőrséggel dolgoztak együtt. A bonni szabadság-apostolok, akik állandóan a szab; d akaratról és a szabadságról prédikálnak, erőszakkal akarták visszatartani a fiatalokat. Az uszítások és a terror ellenére sem sikerült a fiatalokat viszszatartani és a munkásifjúság Lipcsében megtartott V. kongresszusa felejthetetlen élményt jelent azok számára, akik azon részt vettek. Ez a kongresszus határkövet jelent a nyugatnémet militaristák elleni harcban. A kongresszus jelszava így hangzott: „A német nép és a békeszerződés megkötése érdekében egyesítsük a munkásifjúságot a német militarizmus ellen!“ Az órákig tartó vitafelszólalások folyamán a hamburgi, brémeni, a Ruhr- és Saar-vidéki fiúk és leányok emelkedtek szólásra. Az idő rövidsége végett sokan már nem is kerülhettek sorra. Wolf elvtárs hesseni küldött többek között a következőket mondotta: „Jól tudjuk, hogy mi a bonni urak szemében szálkát jelentünk. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy alaposan megtáncoltassuk őket és megmondjuk a magunk igazát.“ Horst elvtárs, egy fiatal bányász arról számolt be, hogy a Ruhr-vidéken már megállapodtak a júniusi sztrájkban. Charlotte Herbert a frontvárosban lejátszódó provokációkkal foglalkozott. Ezt mondta: „Aki egy szigete;! él, az nem uszíthatja A Koreai Népköztársaság lakosságának körében óriási felháborodást váltott ki az amerikai katonák garázdálkodása Dél- Koreában. Május 29-én bestiálisán meggyilkoltak egy Li Hajong nevű fiatalembert. A kesongí textilüzem dolgozói tiltakozó gyűlést tartottak, a tüntetők jelszava: Büntessék meg a gyilkosokat! A SEAT0 ULTRÁI Oslóban, a spanyol követség épülete előtt a norvég dolgozók tüntető felvonulást rendeztek és ilyen feliratú táblákat hordoztak; „Félre a fasizmussal!“„Szabadságot a spanyol népnek!“ Lipcsében magára a tenger haragját. Mindent elkövetünk, hogy Nyugat- Berlint leszerelt várossá változtassuk.“ A nyugat-németországi fiatalok határozott tiltakozásukat fejezték ki Bonn uszításai ellen, amelyek az NDK és Ulbricht elvtárs ellen irányulnak. Jürgen, egy fiatal saarvidéki bányász Ulbricht elvtársról kijelentette: „A mi emberünk!“ Horst, a lipcsei küldött még hozzáfűzte: „Az NDK a nyugatnémet fiatalok vívmánya is. Ne engedjétek, hogy az antikommunizmus mérgét oltsák belétek, mert az ránk — munkásokra nézve,is káros.“ A fiatalok beszámoltak arról, hogy milyen akciókat szerveznek Bonn ellen. Kijelentették: a munkásifjúság harcra kész. A szónokokat helyeslő közbeszólások szakították félbe és a lelkesedés különösen akkor érte el tetőfokát, amikor Paul Verner, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának tagja, a politikai büro kandidátusa és Jupp Angenfort, Németország Kommunista Pártja Központi Bízott-: ságának tagja — akinek sikerült a nyugat-németországi fogházból elmenekülni — és Enrique Santiago, a spanyol szakszervezeti mozgalom alapító tagja lépett a szónoki emelvényre. „A nyugat-németországi munkásosztályra és a munkásifjúságra az a történelmi feladat vár, hogy a békét biztosítsa, a szociális igazságért és a haladásért harcoljon — mondotta Esjoy elvtárs. „Legyetek bátrak és elszántak“ — mondta a spanyol elvtárs. Szavai elhangzása után a küldöttek spontán felemelkedtek helyükről és elénekelték a Spanyolországról ismert dalt. Azt a szót, hogy „nemzetközi szq* lidaritás“ — mint ahogy az már munkások között lenni szokott — ezen a kongresszuson valóban nagy betűkkel írták. A vendégek között több ország — a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársaság és mintegy 200 millió ember képviselői jelentek meg. A kongresszus a „Testvérek vagyunk — fogjunk hát össze“ című dal eléneklésével zárult le. A munkásfiatalok ebben a szellemben hagyták el a kongresszusi csarnokot, visszatértek munkahelyükre, hogy folytassák a harcot a bonni ultrák ellen, mert a nemzetközi munkásosztállyal szemben vállalt szolidaritás szellemében ezt kötelességüknek tartják. K. HAUPT LS a azt a szót halljuk vagy ** olvassuk, hogy „ultra", rögtön az OAS algériai tömeg - gyilkosaira gondolunk. Pedig ultrák nemcsak Algériában vannak! Vannak Rhodéziában és az angolok más afrikai gyarmatain; vannak Bonnban is, Európa szívében; s mostanában teljes joggal nevezték el az amerikaiakat is „a SEATO ultráinak". De lássuk a tényeket! Az idén március elején, tehát csaknem egy negyedévvel az amerikaiak patraszállása után, Washingtonban megállapodás történt arról, hogy az amerikaiak csapatokat küldenek Thaiföldre. Ezt több oknál fogva tartották szükségesnek. Egyrészt: a' diktátor Thanarat amerikabarát politikája súlyos helyzetbe sodorta Thaiföld pénzügyi és gazdasági életét, és az államháztartás deficitjével együtt évről évre növekszik a lakosság gyűlölete is a kormány ellen. A fasiszta jellegű thaiföldi diktatúra megmentése lebegett tehát az amerikaiak szeme előtt. Másrészt: hiába küldtek Tucker tábornok vezetésével amerikai katonákat is Laoszba a Nosavan-féle hadsereg megerősítésére —, a Boun Oum — Nosavan csoport katonai helyzete napról napra kilátástalanabb. Igaz, hogy az amerikaiak szemérmesen „tanácsadó csoportnak" keresztelték el Laoszba küldött egységeiket — ez azonban mit sem változtat például azon a tényen, amelyet nyugati hírügynökségek is nyilvánosságra hoztak. hogy tudniillik a Houei Sai városa körüli állásokban a lázadók katonáival együtt amerikai katonai „tanácsadók“ is az első vonalban tartózkóanak. Magyarán szólva tehát: amerikaiak is harcolnak a törvényes laoszi kormány csapatai és a velük együtt küzdő Pate\0 Lao-egységek ellen. A laoszi lázadók soraiban jelenleg 1400 amerikai katonai „tanácsadó" és a SEATO tagállamainak tízezer katonája tevékenykedik. Az amerikaiak Laoszba-vonulása tehát máris megkezdődött. Ennek azonban korántsem volt meg a várt hatása, sőt a Nosavan-féle hadseregben azóta csak megszaporodtak a zendülések és átállások. Május 24-én például Sala Phou Khoun-nál a lázadók egyik ejtőernyős egysége teljes fegyverzetben, tisztjeivel együtt a hazafias erők csapataihoz csatlakozott. Az amerikaiak kitalálták hát azt a mesét, hogy a hárommilliós Laosz (amelynek földjén ráadásul még polgárháború is dúl) fenyegeti a szomszédos, húsz millió lakosú Thaiföldet. Ezzel a nevetséges állítással próbálták magyarázni thaiföldi partraszállásukat. r\e hiába csörtetik kardju~ kát az amerikaiak és SEATO-beli társaik Laosz határán, sőt e határon belül is, minden jel arra mutat, hogy a laoszi nép — a világközvélemény hatalmas ereiére támaszkodva — saját maga tudja majd eldönteni, mégpedig a maga javára, a laoszi kérdést. A SEATO ultrái pedig éppen úgy vereségre vannak kárhoztatva, mint algériai sorstársaik. A BERLINI PROVOKÁCIÓ megint rátereli a figyelmet a „frontváros“ kérdéseire. Walter Ulbricht a német nép nemzeti kongresszusán rámutatott arra, hogy a bonni és nyugatberlini ultrák idegessége mögött a szovjet-amerikai eszmecserén elért eredmények rejlenek. Mint mondotta, Kennedy eljutott a status quo bizonyos mérvű elismeréséig, s innét próbálják őt visszarángatni — például a legutóbbihoz hasonló provokációkkal is. Egyébként az ultrák szemlátomást egyre kevésbé képesek befolyásolni Nyugat-Berlin hangulatát: nem tudtak számottevő megmozdulást szervezni az 1953. évi „X“ nap évfordulóján ezzel szemben éppen a napokban bontott zászlót egy ellenzéki ifjúsági csoport, amely „új baloldalnak“ nevezi magát és a német ifjúság szocialista szövetségének tagjaiból, egykori szociáldemokratákból és pártonkívüliekböl toborzódik. Nyilvános gyűlésükön az atomháború ellen, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése mellett szálltak síkra. KIDFRÜRLT AZ IGAZSÁG az NDK állítólagos hitelkérelme Hruscsov szovjet miniszterelnök többek között beszédet mondott a bukaresti grivicai vasúti főműhely dolgozóihoz. A szocialista országok gazdasági helyzetéről megemlítette az életszínvonal kérdését is. Az amerikaiak azt mondják — mondotta Hruscsov —, hogy náluk magasabb az életszínvonal. Ezt mi nem is tagadjuk. De mi azt is tudjuk, hogy ennek meg van a maga történelmi magyarázata. Amerika nem szenvedte el a világháború pusztító következményeit... Az amerikaiak bírálnak ben-Képünkön a nádori katonai támaszponton állomásozó algériai katonákat látunk Az OAS kihívó módon a támaszpontot bom_ bázta és a támadásnak több katona esett áldozatául. tárgyában is. Ulbricht elmondta, hogy eredetileg Bonn javasolta: hajlandó hosszúlejáratú hitelre körülbelül egymilliárd márka értékben árukat szállítani az NDK részére, de azután meggondolta magát. Ügy látszik, hogy a pillanatnyi józanságon erőt vett ismét a hidegháborús elvakultság. Ez_zel az értékeléssel teljesen összhangban van a Die Weltnek az a feltűnő híradása, amely szerint Bonnban is működik az OAS: az Organisation Anti-Schröder (a Schröder-ellenes szervezet). A Welt megállapításához hozzá kell fűzni, hogy nyugatnémet vélemények szerint Schröder képviseli azt a józanabb irányzatot, amely felé — legalábbis ebben az egy kérdésben — az amerikaiak is haladnak. PÁRIZSBA, MAJD MOSZKVÁBA LÁTOGAT AZ OSZTRÁK KANCELLÁR Gorbach osztrák kancellár a héten Bruno Kreisky külügyminiszter kíséretéoen hivatalos látogatásra Párizsba érkezik. Az osztrák kancellár de Gaullelal, Pompidou miniszterelnökkel és Couve de Murville külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat, amelyeknek középpontjában Ausztriának az Európai Közös Piaccal kapcsolatos problémái állanak. Mint a Reuter közli, az osztrák fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy Gorbach kancellár június 28-án Hruscsov miniszterelnök meghívására egyhetes hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. * * » Még mindig holtponton vannak a tárgyalások Vientianeban, Souvanna Phouma herceg és a jobboldali vezetők között ^ koalíciós kormány beiktatásával kapcsolatos jogi kérdésekben. A jobboldali politikusok törvényesíteni akarják a befolyásuk alatt levő csonka „nemzetgyűlést“, és azt követelik, hogy a nemzeti egységkormány proklamáció szövege megemlítse e „nemzetgyűlés“ jóváhagyását. A Vientiane-ban működő parlamentet sem a semleges irányzat képviselői, sem a Laoszi Hazafias Front képviselői nem ismerik el. Megemlítése a királyi kiáltványban azt jelentené, hogy a vientiane-i testületet Laosz nemzetgyűlésének ismerik el, s a jobboldal és amerikai támogatói így befolyás alatt tarthatnák a nemzeti egység-kormányt. Békében akarunk élni nünket azért, hogy a szovjet mezőgazdaságban alacsonyabb a munka termelékenysége, mint az Egyesült Államokban — folytatta Hruscsov. Mi ezt nem tagadjuk, de véssék jól az emlékezetükbe az imperialista urak, hogy mi ebben is meg fogjuk előzni őket. Meggyőződésünk hogy legyőzzük a kapitalista világot a gazdasági versenyben. de ehhez jobban és egyre jobban kell dolgozni. Csak a munkában, csak a munka eredményeképpen érjük majd el a jobb életet. Hruscsov szovjet miniszterelnök a továbbiakban a nemzetközi helyzet néhány kérdésével foglalkozott. — Következetesen síkra szállónk az általános és teljes leszerelésért a nukleáris kísértetek megszűntetéséért — hangoztatta. — Sajnos, az amerikaiak és nyugati partnereik egyelőre nem hajlandók aláírni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. Ez pedig arra kényszerít bennünket, hogy rakétákat bombákat és más eszközöket gyártsunk a véderő fokozására. Más lehetőségünk nincs, kénytelenek vagyunk a legkorszerűbb haditechnikával és fegyverekkel felszerelt hadseregeket fenntartani. Az imperialisták háborúval fenyegetnek bennünket. A legvilágosabban látók azonban arra a helyes következtetésre jutnak, hogy öngyilkosság megtámadni bennünket , mert meg van a lehetőségünk úgy visszacsapni ellenségeinknek, hogy semmi sem marad belőlük. Elmúltak azok az idők, amikor az Egyesült Államok minimális veszteséggel két világháború győztesei között szerepelhetett. Mi nem akarunk harcolni az Egyesült Államok eilen. Békében akarunk élni minden néppel, nem avatkozunk más népek belügyeibe. A népek maguk válasszák ki azt a társadalmi rendszert, amely a legjobban megfelel nekik. Te -mészetesen eljön az az idő — és mi ebben épp oly szilárdan hiszünk —, amikor a szocializmus vörös zászlaja leng majd az Egyesült Államok felett is. Nem mi fogjuk kitűzni ezt a zászlót, hanem maga az amerikai munkásosztály, maga az amerikai nép. Hruscsov szovjet miniszterelnök beszéde további részében a német békeszerződéssel és Nyugat-Berlin problémájával foglalkozott. Robert F. Chiari panamai elnök a közvélemény egyre növekvő nyomására kénytelen volt Washingtonba Kennedyhez menni, hogy a Panama-csatorna használatára vonatkozó amerikai megállapodás felülvizsgálatának lehetőségeiről íárgyaljon. A megállapodás értelmében ugyanis az Esésűit Államok „örök időkre“ bitorolhatja a csatornAt. . \
