Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-19 / 25. szám

„Ildikó“: Mintás, ezüstszürke brokátjából az első modellt csináltassa. A ruha princesz­­szabású, lefelé kissé bővülő. Ki­vágása mérsékelt. A ruhába elől, a jobboldali varrásból egy kis megkötő van belefoglalva • saját anyagjából. A kabátka egyenes szabású, gombolásnél­küli, körül szélesen szegélyez­ve, lehet a saját anyagjából — így elegánsabb — de lehet el­ütő színnel is, feketével vagy a meggyszínnel. Meggyszínü vagy fekete cipő illik hozzá. „Mérnokno": Sárgamintás anyagjához a második, három­részes ruhakosztüm modellt küldjük. A szoknya egészen új­vonalú, részekbeszabott, lefelé kissé bővülő. Kabátkája egyenes szabású, béleletlen, kis reverrel és zsebekkel. A hozzá való blúz­ra vegyen pontosan olyan kék színű selymet, amilyen kék az anyag mintájában van. (Santung volna a legmegfelelőbb.) A blúz sima, kikötös, egyenes, lehet kicsi ujjas, vagy1 újjnélküli, ahogy szereti, de feltétlenül a nyakig zárt, hogy ez a szín ke­rüljön az arcához. így aztán meg is oldódik a kérdés, a sár­ga színnel, mert a kék minden szökéneK jól áll. Ezzel a kékkel szélesen paszpoloztassa a kabát­kát köröskörül, úgyszintén a zsebek és az ujjak szélét. Bár az anyag vászon, de min­tájánál s minőségénél fogva ele­gáns, tehát viselheti társaságba (este is), szórakozó helyekre (de nem kimondottan tánchoz), sétához, stb. (Színházba nem viselhető.) A korához megfelel és a kékkel módosítva jól is fog állni. Fekete tartozékokkal vi­selje, úgy a legelegánsabb. (Má­sik kérdésére legközelebb vála­szolunk.) „Maguszi“: A szilen túl fia­talos a maga részére, egy bro­kát ruha alkalmasabb lenne, mégpedig a harmadik modell szerint elkészítve. Színe lehet élénk, vagy pasztell is, olyan amilyen jól áll. Ez a fazon szép és fiatalos, szoknyája hordó­szerű, felsőrésze merészen de­­koltált, a széles övben egy tel­jesen elütő színű rózsával. Amennyiben azonban mégis a szilon mellett döntene, a 19. számunkban közölt 5. modell szerint csináltassa a ruhát. Szép lenne kétféle anyagból. A szok­nyája lehetne abból a fehér ala­pon sárga bársonymintás szi­­lonből, amit a levelében emlí­tett, a felsőrésze sárga szilon­­ból, ugyanebből a masni és az egész szoknya körülszegve. Az alsóruha feltétlenül sárga tárt­ból lenne szép. mm H. GIZELLA: Háromhetes bar­­dejovi tartózko­dásához szüksége lesz egy praktikus kosztümre, a­­melyhez hűvösebb idő esetén felváltva viselhet pulóvereket, kedvezőbb időben egy kikötös egyszínű puplin vagy selyem­blúzt és egy-két mintás könnyű mosóblúzt. Sétához hosszúnad­rág, pulóver, szvetter (kosztüm­höz vitt blúzok), nagy melegben könnyű kis kartonruha (2-3), esetleg egy karton vagy vászon­szoknya szintén a kosztümhöz vitt blúzokkal Estére selyem­ruha, vagy kompié, esetleg egy könnyű szövetruha. Vigyen pasztellszínű tavaszi kabátot (ha van) vagy egy szép ballonkabá­tot, mert az esték hűvösek. Pongyolája inkább melegebb le­gyen, mint nyári, mert fürdő utáni pihenésre ez alkalmasabb. „MARICA“: A táborozás el­maradhatatlan öltözéke a mele­­gítöruha A másik igen fontos ruhadarab a hosszú nadrág (kordbársonyból a legpraktiku­sabb) és jó ha visz egy rövid nadrágot vászonból vagy ballon­ból. Vigyen még egy hosszú- és egy rövidujjas pulóvert és egy szvettert, továbbá rövid­ujjú trikókat. Szükséges még egy karton- vagy vászonszok­nya, felváltva viselhet hozzá 2-3 csinos mosőblúzt. Ne feledkez­zen meg fürdőruháról és esókö­­penyről, és rövid ballonkabátról, és vigyen egy erós sportcipőt vagy „trampky-t, s papucscipöt valamint egy szellös szandált. „Tanácstalanok“: Ajándé­kot általában csak az osz­tályfőnöknek szokás venni. Valószínűleg örülne egy szép modern kristálytálnak, vá­zának vagy hasonló finom dísztárgynak (Ijonbonier, hamutartó-cigaretta kész­let). Az ajándékot a banket­ten adják át. (Folytatás) Levest szabad enni, de nem ■ sokat, (mert tágítja a gyom­rot) és nem sűrűt, csak egé­szén gyengén berántva. A főze­léket is csak gyengén rántjuk, kevés zsíron és kevés liszttel, sőt még jobb, ha csak liszttel behabarjuk. Zsír helyett jobb olajat használni, ugyanolyan tápértékü és nem hizlal. A húst, (soványát, inkább marhahúst, mint sertést, vagy csirkét, fia­tal kécskét inkább mint zsíros tyúkot, kacsát, libét) legjobb csak megfőzni, °s nem sütni, vagy legföljebb olajon párolni, ugyanis a főtt hús nem hizlal. Igen jó, egészséges, vitamin­­tartalmú és szintén nem hizlal a hal. Burgonyából csak nagyon ke­veset együnk és csak vízben kifőzve, nem megzsírozva vagy kisütve. Fontos tudni, hogy aki nem akar meghízni, evés közben sose egyék kenyeret az eteiek­­hez, sem leveshez, sem Húsfé­léhez. Nem szabad továbbá sört inni és semminemű gyümölcs­szörpöt, mert mind a sör, mind a szörp (cukortartalmánál fog­va) hizlal. Amikor nem tartunk kimon­dott fogyókúrát, csak a súlyun­kat akarjuk megtartani, termé­szetesen itt-ott ehetünk valami „tiltottat“ (sült hús, zsírozott burgonya, tészta, stb.), ilyenkor azonban nagyon kell vigyázni a mennyiségre. Ne együnk egy alaposan megrakott tál ételt, hanem csak keveset és ne együnk 5-6 csert sznyésrétest — mondván, hogy különben úgysem eszünk — csak egyet. Kis mennyiségtől ugyanis, — persze ha ritkán esszük — nem hízunk meg, míg nagyobb adag­tól igen, s akkor ismét gondunk van, hogy szabaduljunk meg a súlyfölöslegtől. A legendák csodálatos történetek. Senki sem tudja meg­mondani róluk, hogy mennyi bennük a valóság, mennyi a mese. Néha a nép képzelete teremti ókét, máskor valóban megtör­tént eseményekről szólnak. Gyakran megesik, hogy a tudomány a legendák nyomdokain haladva fényt derít a múlt tényeire, s megtalálja azt, ami örökre elveszettnek látszott. FEKETE-TENGERI ATLANTISZ A régészek több mint száz év óta keresik Dioszkuriasz ógö­rög települést, amely valahol a Fekete-tenger partvidékén épült, de nyomtalanul eltűnt. A várost évszázadokkal időszá­mításunk előtt földrengés pusz­tította el, s romjait elnyelte a tenger. A történészek régi forrásművekben utalásokat ta­láltak legendás Kolchisnak erre a nagy központjára. Idő­számításunk második évszáza­dában Arrianus római hadvezér Szebasztopolisz városról írva megemlíti, hogy az Dioszku­riasz félig eltöntött romjaitól nem messze épült. De hol lehe­tett Szebasztopolisz? A tudósok a szuhumi öböl fenekén akad­tak rá. Kiderült, hogy ugyanaz lett a sorsa, mint elődjéé. Föld­rengés pusztította el, majd el­nyelte a tenger. Két évvel ezelőtt egy régész­búvárokból álló expedíció átku­tatta a vízbe süllyedt Szebasz­­topoliszt. A romváros szélén, mélybe nyúló, meredek homok­lejtőt fedeztek fel. S ott a ref­lektorok által megvilágított, zöldesen derengő félhomályban ismeretlen romok körvonalai rajzolódtak ki. Ezek. csak Dioszkuriasz épületei lehettek valamikor. Az első részletesebb kutatá­sokat tavaly végezte el a bú­vár-expedíciót. A vastag iszap­réteg alatt egy hajdani torony­ra bukkantak. A tudósok beha­­taltok, oda, s a kerámia lapok­kal burkolt padlózaton időszá­mításunk előtti első századok­ból való amforákat találtak. A grúz népi hagyományok segítettek a „fekete-tengeri“ Atlantisz“ földrajzi fekvésének pontosabb körülirásában. E ha­gyományok ugyanis arra utal­nak, hogy Dioszkuriasz mellett egy másik nagy kolchisi telepü­lés is feküdt. A régészek en­nek a városnak a maradványait is megtalálták. Az idei nyár folyomán külön­leges búvár-készülékek segít­ségével folytatják majd, a ro­mok felkutatását. . KÖNYVTÁR A SASFÉSZEKBEN Örményországban, az ősi ahpati kolostortól nem messze hatalmas sziklafalak merednek az égnek. Sima falaikon apró, vakondlyukakhoz hasonló nyí­lások*' vannak. Ezek barlangok bejáratai. Hosszú évszázadokon át csak a szelek meg a kószálj sasok jártak arra. Az emberek csal alulról, fejüket hátraszeg­ve nézegettek fel a magas szír­iekre, s régi vagy maguk köl­tötte legendákat meséltek a ti­tokzatos barlangokról. Huszonegynéhány esztendeje annak, hogy a tudósok is ér­deklődni kezdtek a ,,Sasfészek" iránt. Egy XIII. században élt örmény történetíró valamelyik müvében utalást találtak arra, hogy ezekben a barlangokban valamiféle kéziratokat rejtettek el. Vajon csak fantázia szüle­ménye ez a megjegyzés, vagy valami tévedés csúszott a kö­zépkori krónikás közlésébe? Vagy talán mégis... Az első felderítések azt mutatták, hogy valóban voltak ott könyvek. De hány kötet és hová lettek? Ez rejtély maradt. A múlt év végén nagy expe­díció indult el erre a helyre. A tudósokat alpinisták segítet­... Az . 1100. esztendő ele jén idegen hódítók törtek be Ör­ményországba. Az ahpati és a szanaini kolostorok könyvtár­őrei elhatározták, hogy biztos helyre rejtik a kéziratokat. Erre a célra a barlangok felel­tek meg a legjobban. Igen ám, de hogyan másznak fel 300 méter magasra? Tölgyfacöve­­keket vertek a sziklák hasadé­­kai közé, s ezeken kúsztak egy­re feljebb, minden pillanatban kozkáztatva, hogy a mélybe zu­hannak. így jutottak el a bar­langokig, ahol aztán elrejtették a kéziratokat... A különös könyvtár felkuta­tására irányuló munkálatok még nem fejeződtek be. Az idén újabb expedíció indul az ahpati kolostorhoz. „ARANY ASSZONY“ A legenda szerint valahol az Urálon túl, a Konda folyó mel­lett valamikor egy színarany szobor állt. Ősrégi törzsek hó­doltak előtte. A szobor „tabu“ volt. mert senki sem érintfeatté meg, csak a iísrza öítözékű papok, akik öröklés jogán vi­selték tisztüket. A szobor nyö­gésre emlékeztető fájdalmas hangokat hallatott. Ezek a han­gok figyelmeztették a vándort, hogy a tilos erdőben nem sza­bad tovább mennie, mert biztos pusztulás vár rá, ha megszegi a tilalmat — Az „arany asszonyra“ vonat­kozó első írásos közlések a XIV. századból erednek. Majdnem két évszázaddal később az a mendemonda terjedt el Euró­pában, hogy a szobrot Rómából vitték el 410-ben, amikor gőt törzsek foglalták el a várost. Kísérletek történtek ennek bi­zonyítására is. A szobrot azon­ban nem sikerült megtalálni, s Nyugat-Európában hamarosan feledésbe merült az egész ügy. Ám Oroszországban időről időre új adatok bukkantak fel. Például égy krónikában, amely Szibéria meghódításáról szól, az olvasható, hogy 1584-ben az arany szobornak adták áldozati ajándékul az elesett Jermak atamán páncélját. Az utóbbi években ismét fel­éledt a titokzatos legenda irán­ti érdeklődés. Akadtak embe­rek, akik bebizonyították a le­genda hihetőségét. Nemrég egy Vlagyimir Lebegyev nevű fiatal régész járt a Konda vidékén. Sok új dolgot tudott meg az „arany asszonyról“, de a helybe­liek által megjelölt pontig nem bírt eljutni, mert ott súru tajga és ingoványos mocsárvidék te­rül el. Télen sítalpat kell kötni, üt nincs arrafelé, s aműgyis könnyű célt téveszteni, mert a szobor, mint mondják, be van 'ssrss/sssssssts////ssfs/////jz///s/rs/ss/////s/ss/s//ssss/ss/s/r/ssss//ss/ssssstss/s//ssssrsfss*s/f//fssfs/sss/rsssssssssssssss//ss dóképességű műanyag-óriás­_________________________________ tartályt helyeztek üzembe. Ko­rabban több k bl.i acéltartályt * ^****-*^%^^^^ alkalmaztak hasonló célra, ezek tPfhhlkfll azonban a rendkívüli igényb I «Willi I KVAh vétel hatására átlagosan kilenc hónaponként nagyjavításra szo­­^ M ■ rultak. A gyárban ugyanis savas folyadékokból vonnak, ki plati­nát és más értékes ne^iásfé­­meket, s a savas folyadék viszonylag rövid idő alatt ki­kezdte az acél-tartályok hét­szeres polivinilfesték bevona­tát. A 7,3 méter magas, 3,6 mé­ter átmérőjű nagynyomású mű­anyagtartályok falát most több rétegű üvegszállal erősített, különlegesen korrózióálló mű­gyantából alakították ki, ez a megoldás egyrészt jóval ol­csóbb a hagyományos acéltar­tályoknál, másrészt pedig hosz­­szabb ideig ellenáll a korrózió­nak. temeve, ígý hát néma, nem ad semmilyen hangot. A tudósok remélik, hogy si­kerül alaposan tanulmányoz­niuk az északi nepek e törté­nelmi emlékét. Lehetséges, hogy a szóban forgó szoborról majd kiderül, hogy nem is aranyból készült, hanem köböl faragták. Ez persze nem csök­kenti tudományos érdekességét és értékét, már csak azért sem, mert arrafelé több ezer kilo­méteres körzetben nincsenek hasonló szoborművek. ték a sziklafalak megmászásá­ban. Némelyik barlangba csak többszöri és életveszélyes pró­bálkozások után sikerült beha­tolni. Az üregekben agyagkor­sókban, ezüstpénzeket és sok könyvet találtak. Az utóbbiak közül egyes példányok valóság­gal megkövesedtek, másokból csupán erősen megrongálódott töredékek maradtak- meg, de sok könyv még elég jó, ép álla­potban volt. Hogyan kerültek a könyvek a barlangokba? A tudósok ezt a titkot is megfejtették. A sérült korrodálódott föld alatti csővezeték javítása, kar­bantartása nehéz és költséges művelet. Évek óta kísérletez­nek már vele, hogy olyan mód­szert fejlesszenek ki, amelynek segítségével a sérült csőveze­téket kiásás nélkül újra üzem­be lehetne helyezni. Angliában most sikerült erre a célra alap­jában új, érdekes eljárást ta­lálni: ennek az a lényege, hogy a megsérült csőszakaszt beépí­tett helyén látják el új cement­béléssel. A teljesen gépesített eljárás rendkívül gazdaságos. A keverőgépben meggfelelő fi­­nomságúra kevert cementha­barcsot a centrifugális erő se­gítségével röpítik nagy sebes­séggel a cső belső falára. A csőfal letisztítását követően behelyezik a csőbe a centrifu­gát, amelyhez nagynyomású tömlő és kábel csatlakozik. A tömlőn keresztül jut a ce­menthabarcs a centrifugába, a kábel pedig a centrifuga vil­lanymotorját látja el árammal. A gép segítségével 10—350 cm átmérőjű csövek újíthatók fel, a bélésvastagság pedig 3,2 mm* tői felfelé tetszés szerinti vastagságú lehet. A cementha­barcs finom szemcséi nagy se­bességgel a cső falára csapód­va, azonnal megtapadnak. A cső állapota szerint szükséges ré­tegvastagságot a gép haladási sebességének változtatásával szabályozzák. A cementbéléssel bármilyen anyagból készült csővezeték ellátható. Az új módszerrel való csőfelújítás ál­talában csak fele annyiba kerül, mintha új csöveket kellene le­fektetni. MÜANYAG-ÖRIÄSTARTÄLYOK Egy amerikai vegyi üzemben nemrégiben két hatalmas, egyenként 76 ezer liter befoga-TÉRKÉPVEVÖ ELEKTRONIKUS KÉSZÜLÉK Egy szovjet elektronikus ké­szüléket gyártó üzemben meg­kezdték a Ladoga FTAK-ZP- típusú új fotoelektromos ké­szülék sorozatgyártását, amely­­lyel a rádióhullámokon továb­bított meteorológiai és egyéb térképek, továbbá meteoroló­giai jelentések és szövegek kitűnő minőségben vehetők. Az érdekes készülékek felhasznál­ható fekete-fehér, továbbá szí­nes jelzéssel ellátott féltónusú képek vételére is, a képeket nedves elektrokémiai papírra rögzíti. A készülék 127—220 voltos váltóárammal működtet­hető, áramfelvétele mindössze 220 watt. Csak élő virágokat Nincs vasárnap, hogy Ieg-f lább száz turista ne keres - é fel ezt a kis dél-francia­­rszági helységet, amelyet meg sem találnánk a térké­nen, ha Giles Du'ieux, a Ci lémonde riporte-e nem írta volna meg, hogy Cannes-tól I éln^ugatra haladva, olaj­ak, fenyvesek, pipacstól vi-" ító mezők között kanyarog lamatuelle sziklái felé az it. Nincs vasárnap, hogy egalább száz turista ne áll­­iá meg a városka egyik ne­vezetessége. a 400 esztendős óreg szilfa elölt, hogy al lancúrozó gyerekektől meg­tudakolja, merre találja a" másik nevezetességet, ami­ért idejött. — Erre, uram — mutatják gyerekek, — erre van a sír . .. Az utas elzarándokol a költői nevű Sziklás negyed- ( be, ahol a temetőbe lépve, jobbra az első sír — Gérard, Philipe-é. A fejfán csak o.i neve és a két dátum: 1922. december 4. — 1959. novem­ber 25. Se kőlap, se sírdomb. Csak mezei virágok, néhány csokor vadrózsa Ügy, aho­gyan Monsieur Gérard akar­­la A síron kis deszkatábla:" .Kérjük, csak élő virágot <> helyezzenek Gérard Philipe, sírjára. Köszönjük." Mellette néhány pénzdarab: Schilin­­gek, centek lírák — emlékek az ide zarándokló turisták­tól. A látogató tovább kutatja a korán ellobbant élet nyo­mait. A Rozsdás negyedben, platánok, naspolyák között áll a kis ház, ahová mindig visszavonult, ahol a szere-)( peit tanulta. Előtte még most is ott a nyugágy, a kerti dolgozóasztal, s kissé távolabb, a jó öreg Ford­­kocsi. A Fő-téren a fűszeres, a pék, a röfös és a vendéglőst Monsieur Gérardra emléke­zik, aki más volt, mint a többi, aki szerette őket és akit ők is szerettek, akivel gyakran koccintottak, s aki minden szeptemberben ide­járt ebédelni a Restaurant I Cauvier-be, feleségével és a* gyerekekkel: Annu-Marie­val és Olivier-vel, ott volt a törzshelyük az eperfa alatt. 1 Monsieur Gérard az ócska Fordon jött, puffogását már" messziről lehetett hallani, af gyerekek olyankor összesza­ladtak, hogy a vendéglőhöz vezető kaptatón felsegítsék a kiöregedett kocsit'. A múltkor a Fanfant ját­szották a moziban, — mönd-L ja az egyik ramatu elle-i öreg. — akár hiszi, akár" nem, utána alig jött álom a szemünkre. Hisz nem is sejt­heti, milyen sokat jelentett)( nekünk Monsieur Gérard. Olyan jó volt, akár egy falat kenyér. A gyerekek mind rá akarnak hasonlítani. Igazi,, példakép volt. Mondtam is neki sokszor, de nagyon nem szerette, ha szépeket mond­tak neki ... I CJ IFJÜSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská ft. — Telefon 449-41. — Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 81, Bratislava, ul. Nár povstania 5L — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetni minden postahivatalnál vagy postásnál lehet. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Orad útján lehet megrendelni. Címe: Praha L Jindŕišská ulica 14 — vývoa tlač«. K—15*2123#

Next

/
Thumbnails
Contents