Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-16 / 3. szám

(Folytatás előző számunkból) rajta felejtette szemét, mindig AZ EDDIG KÖZÖLT / fölmerült tudata alól megszer- RÉSZEK RÖVID TARTALMA: zésének a története. Hedvig Prágában összeve­szik férjével és haza indul szüleihez. Szülőfaluja távol fekszik a vasúttól, ahová a nagy hófúvás miatt nem közlekedik az autóbusz. Hedvig gyalog vág neki az útnak és félig összefagyva egy tanyára jut, ahol Karel, a régi udvarlója lakik fele­ségével, Zdenával. Karel a csaholásra már délután felfigyelt. A be­zárt ablakon keresztül megis­merte az egyik kutya magas­hangú szükölését. Egy nappal azelőtt., a „Három tölgy“ mel­letti hótorlasz fölött látta a falkát. Nem tudott visszaem­lékezni, honnan ismeri a sárga­foltos, magaslábú juhászku­tyát. Esze ágában se volt visz­­szamenni és kutyafalkát haj­­kásznl. Zdena a fiúcskát szop­tatta. Melle duzzadozott a tej­től. Karel úgy tett, mintha észre se venné. Ügy ült a bo­rotválkozáshoz, hogy arccal Zdena felé forduljon. Mindjét ténykedést szemmel kísérhet­te, és nem tette azt a benyo­mást. mintha Zdenát különös­képpen figyelné. ( Zdena néha föltekintett. Arca még sápadt volt, ajka kicserepesedett. De elmosolyodott. Abban a pilla­natban Karel szerette. A kony­hát most áthatotta valami ős­régi meghitt békesség fuvalma, talán még abból az időből, ami­kor az első család megalakult. Fuldoklott a megszólalás vá­gyától. Meg kellene mondania Zdenának, hogy mindenért ne­ki tartozik köszönettel. És hogy már szívesen vele alud­na. Ezen gondolatok közül , qzonban egyet sem közölt Zde­nával fennhangon. Mindenem megvan, ötlött az agyába. Most már igen. A rossz már mögöttünk, mondta magá­ban, mikor Zdenára és fiára nézett. Karel elkáromkodta magát. Belevágott az állába. Zdena ijedten összerezzent, a gyer­mek felzokogott, mert a mell­bimbója kiesett szájából. Zde­na visszatette és Karéira né­zett. — A forradásba szeltél? — Nem. Nem a forradásba. Szidta a pengéket. A nemzeti és községi vállalatok néhány gyalázatosán komisz minőségű pengét hoztak forgalomba. Élességük szerint helyük a ka­pa és kasza közt volt valahol a félúton, ám sokkal silányabb acélból készültek, mint azok. Akadt két-három jó márkájú penge is, de ezeket nem lehe­tett felhajszolni. Mindehhez járult, hogy szakálla igen fur­csán nőtt: arcáján alig pely­hedzett, álián jóval sűrűbben sarjadzott, nyakán őserdősze­rű bozontban burjánzott. A kiserkenő vért gyapotcsomóval fölitatta. A tükör korongján megpillantotta a régi forra­dást Ferdén iveit az egész áll hosszában, egy ujjnyira az új sebhelytől. Valahányszor ségi hivatalt, valamint Schrack nagybirtokát. Ám katonaság szállt ki és ő két esztendeig ült bújtogatásért. A fogházban gümőkórt szerzett, halálig nya­­valygott. «— Mondom neked fiam, ne ártsd magad abba a dologba, mi közöd az EFSZ-hez, eredj 'inkább, vissza a téglagyárba, — intette óvatosságra édes­anyja. — Nem is igen érthetsz te a szövetkezethez. — De értek, anyám, hogyne értenék! Megválasztották az EFSZ el­ső elnökének. Hamarosan föl­fordult néhány tehenük. Sej­tette. hogy valaki mérget do­bott a vályúba. Szabotálásről beszélt, kihivta a nemzetbiz­ötvenkettőben elagyábugyál­­ták. Még ma se tudja kicsoda. Bizonyára a parasztok. Az EFSZ ügyében agitált. Tégla­gyárt munkás társaival együtt házról-házra járt a belépési nyilatkozatok űrlapjaival. Ko­vái, Hedvig apja, kertjén ke­resztül kiszökött az erdőbe, hogy az agitátorok ne találják otthon. De a téjbegyűjtő-ál­­lomás mellett „parlamentet“ tartottak a parasztok. Kővár elhíresztelte, hogy a szocializ­mus bakot lő. Karel otthagyta a téglagyári munkát, hogy ele­gendő ideje legyen a szövet­kezet megalakítására. — Nem szeretnek, fiam, — féltette anyja. — A parasztok saját magu­kon kívül senkit sem szeret­nek, anyám! Bolsevik!, akárcsak az apja volt, — terjesztették a közép­parasztok. Nem hazudtak. Ka­rel atyja sok évig elnöke volt egy kommunista pártsejtnek. Egész haláláig. Családját sza­­bóskodással tartotta el, de még műhelye sem volt; egyetlen szobájukban űzte mesterségét, ugyanez a helyiség volt a kony­ha is. Az első háború után a helyi forradalmi megmozdulást irányította. Szerzett néhány fegyvert és egy csoportnyi téglaégetővei megszállta a köz­tonsági szervezetet, mindenkit gyanúsftott. Az volt az érzése, hogy a járási hivatalok igen vontatottan, hanyagul járnak el a parasztokkal szemben. Karel más metódus híve volt. Meg­fenyegette a földműveseket ré­gi bűneik miatt. Jegyzéket ál­lított össze arról, ki, mit lo­pott a háború végén, amikor a német Schrack eliszkolt. És valóban egyesek készséggel aláírták a belépési nyilatkoza­tot. Ám Kovái, Maruha, Lho­­ták és Palec hajthatatlanok voltak. Tetejébe még a járási párttítkár alaposan meg is bírálta. — Nem juttatod érvényre a proletárdiktatúrát, ellenben te vagy a község diktátora! — vetette szemére. — Ismerem én jól őket. Tu­dom én mi kell a parasztnak! — védekezett. A járási aktí­ván egész nap a munkás-pa­raszt szövetségről tárgyaltak. — Azt hiszed, hogy a szo­cializmust egyedül felépíthe­ted? — tette nevetség tárgyá­vá Karéit a párttitkár. Tudta, amit tudott. Igen jól ismerte a parasztot. Anyja évek hosszú sorén át napszám­ban dolgozott, Kováihoz is el­járt. Míg Hedvig nem ment férjhez, Karel is kisegített ná­luk. Most gyűlölte őket. És éppen, amikor a jelzett ülés­ről visszatérőben hazafelé tar­tott, a „Három tölgy“ mögül álcázott emberek csoportja ne­kitámadt. Arcukat fekete zsák takarta, a kiollózott lyukakban gonosz szemek tüze égett. Fe­jén keresztül füvesponyvát ha­jítottak, földre döntötték és bottal, husánggal, csövekkel egyba-főbe verték. Ordított — a ponyva csaknem megfullasz­­totta. Egy szót sem ejtett sen­ki a támadók közül, nehogy elárulják kilétüket. Fejét válla közé húzta és kézzel karral védte. Hogy agyon ne verjék. De azt azok nem is akarták. Ilyen messzire mégse ragadta őket gyűlöletük. Mikor Karlova felé vánszorgott, tombolt mér­gében. Minaicében betért az első ház pitvarába. Fintajzl nem volt otthon. A kocsmában ült. — Az istenért, ki tette ezt veled? — jött ki a pitvarba Fintajzl Zdena, egy tizenhét­esztendős süldőleány. Nem volt már édesanyja, megölte a szé­gyen. Karel bement a konyhá­ba. Az eldöngetéstől kimerültén is észrevette, hogy Zdena pusz­ta burgonyát vacsorázik. Fin­tajzl lánya minden keresetét elitta a kocsmában. (Folytatás köv. számunkban) ,VW.VA\V.,.V.,.VA\V/.,.VA,AWAVVV.W.V.,.,.V Az öreg fa is kivirágzik A gyermekek segítséget várnak. Sok száz tanító megy Afri­kába tanítani Európából és Ázsiából, hogy felszámolják Afrika felszabadult népeinek elmaradottságát. Képünkön egy Indiai tanító a ragadozó rovarok elleni védelemre oktatja ta­nítványait. Az ember a címről ítélve azt hinné, hogy egy poros giccs­­ről van szó, olyanról, mint a Piros bugyelláris vagy a Vén bakancsos, de az előadás meg­nyugtatja az embert és önkén­telenül is ezek a gondolatok ótlenek fel benne: A Magyar Területi Színház annyi kísérlet és útkeresés után végre meg­találta a saját dramaturgiai profilját? A sikeres és átütő­erejű Remarque Utolsó felvo­nása után ez már a második komoly szakmai siker és a színház tervei szerint ezt kö­veti majd Arbuzov fél világot bejárt színmüve, majd Egri Viktor Öt perc rettegés című vígjátéka, amelyet a színház a napokban kezd el próbálni Műnk István, illetve Konrád József rendezésében. Ján Kákoš vígjátéka nem egetrengető mű. Ne várjunk a fiatal, tehetséges írótól hibát­lan, tökéletes alkotást, amely­­lyel a nála idősebb és tapasz­taltabb drámaíróink is a mai napig adósak maradtak. Kákoš vígjátéka hasznos, mai tár­gyú, becsületesen megírt da­rab, amely könnyű, derűs for­mában elszórakoztatja az em­bert. Hogy hasonlattal éljek olyan, mint egy kislány, aki­ről azt mondják az emberek, hogy ugyan nem világszépség, de csinos és érdekes. És úgy vélem, az ilyen kislány min­dig rokonszenvesebb az egy­szerű emberek számára, mint a női alakot öltött nyolcadik világcsoda. Bizonyos előítélettel veszem az olyan prózai darabokat, amelyekhez utólag írnak zenét és dalokat. Szerintem az ilyen művészet — eső után köpö­nyeg — mert nem a mondani­való, hanem a rendező, vagy a színház dramaturgiájának ilyen vagy olyan, ügyes vagy kevésbé ügyes mesterkedése szülte meg a zenei formát. Ká­koš darabjának nincs ilyen mellékíze Monoszlóy M. Dezső ötletes és könnyed dalszövegei. Bartolomej Urbanec stílusos, modern zenéje és persze nem utolsó sorban a rendező On­drej Rajniak modern rendezői koncepciója a zenét szerves részévé tette az előadásnak. Ha már szó esett a rendező­ről. időzzünk még egy percet Ondrej Rajniak, a nyítrai szín­ház igazgatójának komáromi vendégszereplésénél. Vélemé­nyem szerint gazdagította hat­hetes munkája a színházat. Rajniak nemcsak jó pedagógus, jó színházigazgató, de mai mo­dern ember is. És szerintem ez látszik meg elsősorban a komáromi bemutatón. A ma könnyedsége, egyszerűsége és közvetlensége, a mai falu at­moszférájának művészi megte­remtése legnagyobb erénye a komáromi előadásnak. Rajniak bizonyos mértékben adósunk maradt Cabala Vince és Kukán Miska alakjának megformálá­sánál. Cabala Vince a szöveg szerint is. sokkal, aktívabb, mozgékonyabb, gyorsabb, mint ahogy ezt Bugár Béla, máskü­lönben igen tehetséges alakí­tása bizonyítja. Kukán Miska az első két felvonásban nem találja meg a helyét — ez el­sősorban a szövegkönyv, de úgy vélem a rendező hibájá­nak is tudható be! Rajniaknak talán még fel lehetne róni he­lyenként az ütem, a tempó lassúságát, nyugodtságát. De ezek véleményem szerint csak apró szépséghibák, amelyek nem növik túl a becsületes rendezői munka erényeit. A színészek majdnem kivé­tel nélkül jó munkát végeztek. Hiteles alakítást nyújtott Fa­zekas Imre Lovászik István szerepében. Nagyban megköny­­nyítette munkáját a szerepre előnyös exteriőrje. Király De­zső és Siposs Ernő Bogya Má­tyás és Barát Ignác szerepé­ben méltó és humoros ellenfe­lek voltak. Szabó Rózsi, Szent­­pétery Aranka és Bugár Béla közvetlen, szép alakítást nyúj­tottak Nádasdy Károly Márton szerepében kiegyensúlyozott, nyugodt volt. Véleményem sze­rint ez az alakítás egyik leg­jobb munkád a színháznál. Adósunk maradt most az egy­szer egy bizonyos mértékben Palotás Gabi, aki nem tudott Megismertem? Ki ez a neves fiatal filmszínésznő? TUDTAM! Melyik filmből való ez a jelenet? (A film egy cseh kis­város diákjainak tragikus életét eleveníti fel a fasiszta megszállás éveiből.) Eltaláltam? Ki ez a híres cseh színész? FIGYELMEZTETÉS A VERSENYZŐKHÖZ! Ne felejtsék el, hogy a mai versenykérdéseken kívül még három kérdést teszünk fel a filmszínészettel kap­csolatban lapunk következő számaiban. A megfejtéseket egyszerre, a filmművészetről szóló valamennyi kérdés leközlése után, tehát három hét múlva kell beküldeni, amikor majd részletesen megírjuk a beküldés módját. Sok sikert a versenyhez! Szerkesztőség. még teljes mértékben azono­sulni Rojtosné szerepével. Sze­rintem még nem használja ki eléggé azt a sok-sok színt és bő humort, amely a figurában rejlik. Dikciójában több még a retorika, mint az átélés, mint a meggyőző, művészi hitel. „Az öreg fa is kivirágzik" című derűs vígjáték cselek­ménye a mai fiatalok problé­máit tükrözi művészi formá­ban, és ezért közvetlenül tud hatni falu|i fiataljaink gondo­latvilágára.' Természetes, mai humora elszórakoztatja a kö« zönséget. összegezésül még ennyit: reméljük, hogy a Magyar Te­rületi Színház nem tér le már erről a helyes útról, amelyen elindult — és bízunk benne, hogy a következő bemutató ismertetésekor leírhatjuk azt is, hogy ez a helyes út nem csak ígéret maradt, hanem ob­jektív valóság — amely az egyidejű drámából és a mai életből táplálkozik. Klimits Lajos Az öreg fa is kivirágzik című vígjáték egyik jelenete.

Next

/
Thumbnails
Contents